Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-12 / 162. szám, hétfő

Hajtsuk végre a leszerelést és kSssflk meg Németországgal a békeszerződést (Foly'itás az 1. oldalról) Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy amikor 1959 májusában a szovjet kormány kifejtette az inspekciós csoportok számának meghatározására irányuló javaslatát, hangsúlyozta, hogy az inspekciós csoportokat az egyezmény által megszabott számban kell kiküldeni, azon fél kívánságára, amelynek érdeke az inspekció végrehajtása, anélkül, hogy bármiféle szavazásra kerülne sor az ellenőrző bizottságban vagy valamilyen más szervben. Csak tárgyilagos adatokra s az ellenőrző pontok műszereinek adataira van szükségünk, amelyek arról tanúskodnak, hogy az adott ország bizonyos térségében olyan jelenség volt észlelhető, amely nukleáris robbanás is lehetett. Ilyen tárgyilagos adatok esetében a szovjet javaslat értelmében- sem az ellenőrző bizottságok, sem az ellenőrző szervezetnek valamilyen más szerve nem akadályozhatja meg az inspekciót kívánó f-él követelményének kielégítését. Ez annyit jelent, hogy az adminisztratív tanács semmiképpen sem akadályozhatja meg az inspekciót, amire az USA képviselői hivatkoznak az úgynevezett vétójogról beszélve. Természetesen vannak más kérdések is és sok új probléma vetődik fel a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény teljesítése során, amelyekről a végrehajtó szervnek kell döntenie. Megengedhetetlen az, hogy egyoldalú döntések szülessenek s kialakuljanak az önkényes eljárá.s feltételei. Az önkényesség lehetősége meghatványozódnék, ha csak egy adminisztrátort neveznének ki. Ha a végrehajtó szerv összetételét a szovjet kormány által javasolt formában jóváhagyják, ez teljesen kizárja az önkényesség és az egyoldalú döntések lehetőségét. Ebből világos, hogy a vétójog kérdését mesterségesen agyalták ki. A szovjet kormány meggyőződése, hogy a Szovjetuniónak az adminisztratív tanács létrehozását javasló tervezet jóváhagyása kiküszöbölné az egyezmény megkötését gátló egyik nagy akadályt. Van itt még egy kérdés, amelyet illetően mind ez ideig különböznek a vélemények. Ez az inspekciós csoportok számának problémája. A szovjet kormány reméli, hogy az Egyesült Államok kormánya a helyben működő inspekciós csoportok számának kérdésében is reális álláspontra helyezkedik. Mi azt javasoljuk, hogy a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia területén évente három inspekciót tartsanak. Ez a tervezet teljesen megfelelő kezességről gondoskodik az arinyban, hogy ne kerüljön sor a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megszegésére. Az USA és Nagy-Britannia aránytalanul sok inspekciót követel, ami törvényszerűen arra a feltevésre enged következtetni, hogy semmiképpen sem érdekük a hatékony ellenőrzés megszervezése. Az államoknak az inspekció kérdésében elfoglalt álláspontját vizsgálva, természetesen nem feledkezhetünk meg arról a körülményről, hogy amíg a világon léteznek katonai tömbök, az inspekciót kémkedésre is felhasználhatják. Mi tehát a helyzet a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésével foglalkozó tárgyalásokon. Teljesen nyíltan kifejtettük a nehézségek leküzdésének lehetőségeit taglaló nézeteinket. Álláspontunk megfelelő alapul szolgálhat arra, hogy gyorsan megkössük a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezményt. A nukleáris fegyverkísérletek betiltásának kérdésével kapcsolatban létrejött objektív helyzetet értékelve, egyben szükséges beismerni, hogy a genfi tárgyalások résztvevői jelenleg nehezen egyezhetnek meg a nukleáris kísérletek beszüntetéséről. Nem volna ezért helyesebb, ha államaink a kulcsfontosságú kérdéssel, az általános és teljes leszerelés fő kérdésével foglalkoznának? Ezzel kapcsolatban üdvözöljük Kennedy elnök nyilatkozatát, amelyet legutóbbi kongresszusi beszédében mondott, vagyis azt, hogy a nukleáris kísérletek hatékony betiltására vonatkozó egyezmény megkötése a leszerelés felé vezető első jelentős lépés lesz, azért kölcsönös összefüggésben foglalkozzunk e két prob léma megoldásával s így kiküszöböljük azt a fő akadályt, amely a nyugati hatalmak véleménye szerint a háromtagú adminisztratív tanács létrehozására irányuló szovjet javaslat. A szovjet kormány, amint ez ismeretes, már nemegyszer hangsúlyozta, hogyha a nyugati hatalmak elfogadják az általános és teljes leszerelésre irányuló tervezetet, akkor a szovjet kormány fenntartás nélkül elfogadja a nyugati hatalmaknak az ellenőrzésre vonatkozó bármilyen javaslatát. A szovjet kormány újból hangsúlyozza készségét, és ebben az esetben hajlandó aláírni azt a dokumentumot, amely a nyugati hatalmak javaslatait tartalmazná a nukleáris kísérletek beszüntetéséről. Ezt megtehetjük azért, mivel az általános és teljes leszerelés végrehajtása esetén az államok biztonságának kérdése már egészen más jellegű lesz: nem lesznek hadseregek, egyik államot sem fenyeget majd támadás veszélye, másik állam részéről. Ha minden £!lam végrehajtja a leszerelést, s nem fog rendelkezni más országok megtámadásához szükséges eszközökkel, valóban létrejönnek olyan feltételek, amelyek között biztosítva lesz minden ország biztonsága. Egyetlenegy állam sem szervezheti meg titkon fegyveres erőit, amelyek valamilyen más államot vagy államcsoportot veszélyeztetnének. Ilyen felételek mellett hajlandók vagyunk elfogadni a nyugati hatalmok által javasolt bármiféle ellenőrzést. Ma azonban, amikor a világ lázasan fegyverkezik, amikor egymással szembenálló katonai tömbök léteznek, kénytelenek vagyunk fenntartani fegyveres erőinket, hogy I gondoskodjunk országunk és szövetségeseink biztonságáról. Ha az államok fenntartják fegyveres erőiket, az ellenőrzésnek egyik fajtája sem választható külön a kémkedéstől. Az ellenőrzés csak akkor nem lesz egyúttal kémkedés, ha felszámoljuk a fegyveres erőket, ha elpusztítjuk a fegyvereket. Akkor valóban szükséges lesz az általános ellenőrzés, hogy egy állam vagy államcsoport se gyárthasson titkon fegyvereket, s ne készülhessen fel más államok ellen agresszióra. Akkor már nem nélkülözhetjük az államok fegyverkezését megakadályozó, szigorú és hatékony ellenőrzést. Ezzel szemben világos, hogy az ellenőrzés a jelenlegi körülmények között semmiképpen sem akadályozza meg az egyik állam megtámadását a másik állam által, mivel a fegyvereket és a fegyveres erőket nemcsak fenntartják, hanem megerősítik és bővítik. Ez különösen a nukleáris fegyverekre vonatkozik, amit maga az USA elnöke is elismert. A nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése nem jelenti gyártásuk leállítását, az ilyen fegyverek készleteinek további felhalmozását. A háború veszélye tehát semmivel sem lesz kisebb Ilyen feltételek mellett minden állam gyanakodhat a másikra, hogy az ellenőrzés leple alatt kémkedni akar. Az általános és teljes leszerelés megvalósítása esetében az államok csak szerződésileg meghatározott i létszámú milícia avagy rendőrségi I egységekkel fognak rendelkezni, amelyek feltétlenül szükségesek a belső rend fenntartásához és a személyi biztonsághoz. Ezek az erők nem veszélyeztethetnek más országokat. Szükség esetén ezeket az alakulatókat felhasználhatja a Biztonsági Tanács, ha valamelyik állam mégis támadó akciót kezdene. Az ilyen nemzetközi alakulatokat irányító szervben azonban egyenjogú képviselethez kell jutnia minden főbb államcsoportnak, ami azt jelenti, hogy ennek a szervnek valóban nemzetközi szervnek kell lennie. A szovjet kormány szilárd meggyőződése, hogy ma a leszerelés megoldásának legreálisabb útja a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósított általános és teljes leszerelés. Ezt elismerte a világ államainak többsége, amiről mind az ENSZ-közgyűlése XIV. ülésszakának határozata, mind pedig a közgyűlés XV. ülésszakán a leleszerelésről szóló tárgyalás' is bizonyltja. A szovjet kormány reméli, hogy az Egyesült Államok kormánya tekintetbe veszi e memorandumban kifejtett gondolatokat s a maga részéről hozzájárul az általános és teljes leszerelés kérdésének megoldásához, beleértve a nukleáris fegyverkísérletek végérvényes beszüntetésének feladatát is. Memorandum a némel békeszerződés megkötéséről s ezen az alapon Nyugat-Berlin kérdésének megoldásáról 1

Németországnál a békés elrendezés már évek óta hü• zódik, ami a háború után Európában nagymértékben hozzájárult az események veszélyes alakulásához. Az USA és a Szovjetunió kormánya annak idején a tartós béke zálogaképpen igen fontos dötnéseket hozott a németországi militarizmus kiirtásáról. Ezeket a döntéseket csak részben teljesítették, s jelenleg a német a német terület nagyrészén egyáltalában nem tartják be őket. A háború utáni két német állam kormánya közül csak a Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismeri el és érvényesíti a gyakorlatban ezeket az egyezményeket. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya leplezetlenül kifejezésre juttatja negatív álláspontját ezekhez az egyezményekhez, élteti a támadó szellemű imperializmust s a német határok felülvizsgálását, a második világháború eredményeinek revízióját követeli. Agresszív terveit erős katonai bázissal akarja alátámasztani, német földön szítja a konfliktusok veszélyes tűzfészkét s arra törekszik, hogy a Hitler-ellenes koalíció volt szövetségeseit egymást ellen uszítsa. A nyugati hatalmak megengedték, hogy az NSZK fegyverkészletét gyarapítsa, s -olyan hadsereget építsen ki, amely nyilvánvalóan nem szükséges a védelemhez. A NATO-hatalmak új veszélyes döntése az a lépés, hogy az NSZK-nak megengedi 6000 tonnás hadihajók építését, s Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország területén az NSZK haditámaszpontjainak létrehozását. 2

A szovjet kormány őszintén törekszik arra, hogy megszún• jenek a szovjetunió és az USA közötti feszültséget kiváltó okok, s rátérjenek a konstruktív baráti együttműködés útjára. A békeszerződés megkötése Németországgal nagy lépést jelentene e cél felé. A Szovjetunió és az USA közösen harcoltak a hitleri Németország ellen. Közös kötelességük aláírni a békeszerződést Németországgal s így gondoskodni a megbízható kezességről ahhoz, hogy német földön már sohasem ütik fel fejüket olyan erők, amelyek képesek lennének új, még pusztítóbb háborúba sodorni a világot. A megegyezés elérése nem lesz nehéz, ha a Szovjetuniónak a béke megszilárdítására s Európában az új világháború kirobbantásának megakadályozására irányuló törekvése nem áll ellentétben az USA kormányának célkitűzéseivel. A szovjet kormány a helyzet reális értékeléséből indul ki és követeli a békeszerződés haladéktalan megkötését Németországgal. A békeszerződés kérdése a Szovjetunió és számos más állam nemzeti biztonságának kérdése. Elmúltak már azok az idők, amikor a németországi helyzetet változtatás nélkül lehetett hagyni. A békeszerződés megkötésének minden feltétele már régen megérett, s ezt a szerződést meg kell kötni. Most arról van sző, hogy ki és hogyan kösse meg felesleges huzavona nélkül. 3. 4

A szovjet kormány nem kívánja megkárosítani az USA vagy " más nyugati hatalom európai érdekeit. Nem állunk elő olyan javaslattal, hogy Németországban, avagy Nyugat-Berlinben olyan változásokra kerüljön sor, amelyek csak egy állam vagy államcsoport érdekét szolgálnák. A Szovjetunió a béke megőrzése érdekében szükségesnek tartja az Európában létrejött a háború utáni helyzet fenntartását, jogi formába öntését a jelenlegi német határok változtathatatlanságának dokumentumokban való lerögzítését, továbbá a nyugat-berlini helyzet normalizálását valamennyi fél érdekének ésszerű figyelembe vétele alapján. A Szovjetunió a békeszerződés megkötése érdekében nem kívánja azt, hogy az NSZK azonnal lépjen ki a NATÖ-ból. Mindkét német állam bizonyos ideig, még a békeszerződés megkötése után is megmaradhatna azokban a katonai tömbökben, amelyeknek jelenleg tagja. A szovjet javaslat a békeszerződés megkötésének kérdését nem kapcsolja egybe azzal a követelménnyel, hogy ennek a szerződésnek valamennyi résztvevője ismerje el az NDK-t avagy az NSZK-t. Az egyes kormányok ügye, hogy elismerik-e vagy nem ismerik el ezt vagy azt az államot. Ha az USA nem hajlandó egy békeszerződést aláírni a két német állammal, akkor két szerződés alapján lehetne békés megegyezésre jutni. Ebben az esetben a Hitler-ellenes koalíció tagállamai saját megfontolásuk szerint békeszerződést kötnének vagy az egyik német állammal vagy mind a két német állammal. Nem kötelező, hogy ezek a szerződések teljesen azonos szövegűek legyenek, a békés elrendezés legfontosabb kérdésében azonban azonos pontokat kell tartalmazniok. 5

A békeszerződés megkötése Németországgal megoldaná a • nyugat-berlini helyzet normalizálásának kérdését is. A szilárd nemzetközi statútummal nem rendelkező Nyugat-Berlin ma az a hely, ahol a bonni revansista körök éltetik és kiélezik a feszültséget, különféle provokációkat szerveznek, amelyek rendkívül veszélyeztetik a békét. Kötelességünk megakadályozni a helyzet olyan alakulását, amelyben a nyugatnémet militarizmus erősödése a nyugat-berlini helyzet megoldatlansági következtében helyrehozhatatlan következményekkel járhatna. A szovjet kormány jelenleg abban látja Nyugat-Berlin kérdésének leghelyesebb megoldását, hogy demilitarizált, szabad várossá válna. Ha a szabad város létrehozására irányuló javaslat megvalósulna, minden fél érdekeinek megfelelő tekintetbe vétele esetében normalizálni lehetne a nyugat-berlini helyzetet. A jelenlegi megszálló rendszer már elavult, nem áll kapcsolatban azokkal a célokkal, amelyek érdekében életre hívták, semmi köze sincs azon Németországgal foglalkozó szövetséges egyezményekhez, amelyek alapján ez a rendszer kialakult. A megszállási jogok természetesen érvényüket vesztik a békeszerződés megkötése után akár mindkét német állammal, vagy csak áz NDK-val kötjük meg a szerződést, amelynek területén Nyugat-Berlin fekszik. A szovjet kormány híve annak, hogy Nyugat-Berlin mint szabad város szabadon, akadálytalanul fenntarthassa kapcsolatát a külvilággal, s lakossága szabadon kifejezett akarata alapján válassza meg belső rendszerét. Az USÁ-nak éppúgy mint a többi országnak természetesen minden lehetősége megvolna fenntartani és fejleszteni kapcsolatait ezzel a szabad várossal. A szovjet kormány elképzelései szerint NyugatBerlin tehát szigorúan' semleges volna. Megengedhetetlen azonban, hogy Nyugat-Berlin továbbra is bázisa legyen a Szovjetunió, az NDK vagy valamely más állam ellen irányuló ellenséges tevékenység szításának, s a jövőben is a feszültség, a nemzetközi konfliktusok veszélyes tűzfészke legyen. A Szovjetunió azt javasolja, határozzák meg a legmegbízhatóbb garanciákat, amelyek biztosítanák, hogy egyetlen egy állam sem avatkozhat bele a szabad város ügyeibe. NyugatBerlinben a szabad város statútumáért kezeskedhetnének az USA, NagyBritannia, Franciaország és a Szovjetunió létszámukat tekintve jelképes katonai alakulatai. A Szovjetuniónak nincs ellenvetése az ellen sem, hogy Nyugat-Berlinben e célból az ENSZ védnöksége alatt semleges országok katonai alakulatait helyezzék el. A szabad város statutumát megfelelő módon nyilvántartanák az ENSZ-ben, s ezt a statutumot alátámasztaná ennek a szervezetnek a tekintélye. A szovjet fél hajlandó megtárgyalni bármiféle más intézkedést, amely zálogát adná a szabad és demilitarizált Nyugat-Berlin szabadságának és függetlenségének. Nyugat-Berlin kérdésének megoldása során ugyanakkor természetesen és szükségszerűen abból kellene kiindulni, hogy tiszteletben kell tartani és szigorúan be kell tartani a Német Demokratikus Köztársaság szuverén jogait. Az NDK, amint az ismeretes, kijelentette, hogy hajlandó aláírni és betartani az ezzel kapcsolatos egyezményt. 6

A szovjet kormány javasolja, hogy már most haladéktalanul " hívják egybe a békekonferenciát, kössék meg Németországgal a békeszerződést s ezen az alapon oldják meg Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak a kérdését. Ha az USA és más nyugati hatalmak kormánya ilyen vagy olyan okból kifolyólag az adott pillanatban nem hajlandók ezt megtenni, ideiglenesen jóváhagyhatunk valamilyen előzetes döntést. A négy nagyhatalom •felszólíthatja a német államokat, hogy bármiféle, számukra elfogadható formában egyezzenek meg Németország békés elrendezésének és egyesítésének kérdéseiben. A négy nagyhatalom előre kijelentheti, hogy elfogadnak bármiféle megegyezést, amelyet a németek elhatároznak. Ha az NDK és az NSZK közötti tárgyalások eredményesek lennének, egy békeszerződést tárgyalnánk meg és írnánk alá Németországgal. Ha a német államok nem jutnak megegyezésre ezekben a kérdésekben, az érdekelt államok megítélésükhöz igazodva békeszerződést kötnek vagy mindkét német állammal vagy csak az egyikkel. A békés elrendezés halogatásának megakadályozása érdekében ki keil tűzni a határidőt, ameddig a németeknék a saját hatáskörükbe eső kérdésekben keresniük kell a megegyezés lehetőségeit. A szovjet kormány maximális határidőként megfelelőnek tartja a hat hónapot. Ez a határidő, amely alatt az NSZK-nak és az NDKnak kapcsolatba kellene lépni egymással és tárgyalásokat kellene folytatnia, teljesen elegendő, mivel a háború befejezése óta 16 esztendő telt el s vitathatatlanul szükséges Európában felszámolni a második világháború maradványait. 7

A szovjet kormány hajlandó megtárgyalni az USA kormá• nyának a német békeszerződésre s a nyugat-berlini helyzet normalizálására vonatkozó bármiféle konstruktív javaslatát. A szovjet kormány a legnagyobb jóakaratot tanúsítja, hogy a Szovjetunió, az USA és a többi érdekelt állam közötti kölcsönös megegyezés alapján megoldódjék a német békeszerződés megkötésének kérdése. A békeszerződés aláírása a Hitler-ellenes koalíció valamennyi résztvevője által és Nyugat-Berlin semleges statutuma kérdésének megoldása ezen az alapon megteremtené az államok közötti bizalom elmélyítésének s olyan komoly nemzetközi problémák megoldásának jobb feltételeit, amilyen a leszerelés problémája stb. Sajnálni fogjuk, ha az USA nem érti meg a békeszerződés megkötésének elkerülhetetlen fontosságát, mivel ebben az esetben a további halogatás lehetetlenné és veszélyessé válnék, s így a békeszerződést nem írhatja majd alá minden állam, hanem csak azok, amelyek erre hajlandóak. A békeszerződés külön rögzíteni fogja Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak statutumát és a Szovjetunió éppúgy, mint a szerződés többi résztvevői szigorúan be fogják tartani ezt a statutumot. Lépéseket tesznek az iránt is, hogy más országok is tiszteletben tartsák a statútumot. Ez egyben a nyugat-berlini megszálló rendszernek s az ebből eredő minden következménynek a felszámolását fogja jelenteni. Főleg a szárazföldi, víziés légiközlekedésről van szó, amely az NDK területét veszi igénybe. Ezen a téren kizárólag az NDK-val kötött erre vonatkozó egyezmények lesznek mérvadóak. Ez természetes, mivel minden szuverén államnak elvitathatatlan joga ellenőrzést gyakorolni az ilyen közlekedési hálózat fölött. 8

A békeszerződés megkötése Németországgal jelentős intéz* kedés lesz a háború utáni Európa végleges elrendezésében, amire a Szovjetunió következetesen törekszik. Az NDK kormánya megkapta a memorandum másolatát Berlin, június 10. (ČTK) - Pervuhin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete W. Ulbrichtnak, az NDí^ Államtanácsa elnökének, a szovjet kormány megbízásából átadta a Németországgal való békeszerződés megkötéséről, beleértve Nyugat-Berlin kérdése megoldásáról szóló memorandum másolatát, amelyet N. Sz. Hruscsov és Kennedy elnök június 4-i bécsi találkozója során adtak át az USA kormányának. Walter Ulbricht, az NDK kormánya nevében szívélyes köszönetet mondott a szovjet kormánynak következetes és békeszerető politikájáért, amelynek célja a német kérdés megoldása, a béke megvédése és megszilárdítása érdekeivel összhangban. ÜJ SZÖ 476 * 1961. június 10.