Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-24 / 174. szám, szombat

VÉR ÉS FESTÉK fF. i a 7. oldalról) A kerékpárt betolta a házba, kivette a mosdó alól a testékesvödröt és bezárta az ajtót. Kihozta a fatartóból az új meszelőt, s beledobta a vödörbe, mely félig volt sárga festékporral. A távoli tér felé indult, s arra gondolt, hogy a sekrestyés már biztosan kinyitotta az ajtót. A sínek közelében siető munkásokkal találkozott. Végigment egy mellékutcán és kiért az új temető felé vezető szélesebb utcába. Balra fordult s tovább akart menni a város központja felé. Ekkor a háta mögül furcsa hangokat hallott, megtorpant és visszanézett. A mellékutca egyik házából két német katona és egy nyilas kis embercsoportot terelt kifelé. A kísérők hangosan szitkozódtak. A csoport, melyben több sárgacsillagos férfi volt, elindult az állomás felé. Borsos mozdulatlanul állt és utánuk nézett. Az egyenruhás nyilas gumibotot rántott elő s ütlegelni kezdte az egyik* nőt, aki a menet végén haladt. A nő összeesett. — Büdös kommunista ringyó! — ordította a nyilas és belerúgott. A nő nagynehezen felkelt, s a kísérő a többiek után lökdöste. Borsos megismerte Irént... Szívében szúrást érzett, teste reszketni kezdett ... A menet után akart rohanni, de megállt s összeszorított szájjal nézte Irént, amíg a csoport el nem tűnt az utolsó ház mögött. Fülében doboltak Éva szavai: — Légy óvatos ... Vigyázz minden lépésedre... Eléje lebbent Irén arca, könnyes szeme, ahogy tegnap látta, mikor sebesült férjéről beszélt, akit két éve nem látott. Megfordult s balra nézett, néhány tétova lépést tett a járdán. Meglátta a gyár vakolt kőkerítését, mely a Temető-utca közepén húzódott. Az utca néptelen volt. Kezében a vödörrel a kerítés felé futott. A utcai vízcsapnál megállt, ráakasztotta a vödröt. Felkapta a fejét, tekintete végigfutott a szemközti házak ablakain. Az utca még aludt, az ablakokon le voltak húzva a függönyök és a redőnyök. Lenyomta a fogantyút, a csapból folyni kezdet a víz a vödörbe ... Az egyik házban kikapós, elvált asszony aludt a széles heverőn. Wernernének hívtak, s férje azért hagyta el, mert szeretőt tartott. Mióta egyeBacskai Béla rajza. dül élt, az udvarlók egymásnak adták a kilincset házában. A német tiszt, aki fehér atlétatrikóban feküdt mellette, felébredt. Nagyot nyújtózott, karóráját a függöny mellett beszűrődő fénysávban tartotta. Felhajtotta a paplant és az asszonyra nézett. Felkelt, betakarta az asszonyt és lehúzta magáról a tri*ót. Be akart menni a fürdőszobába, de előbb az ablakhoz lépett és széthúzta a függönyt. A nap már felkúszott a dombokra, sugarai a gyárkerítésre hulltak. Mézszínű derűs reggel telepedett a városra. A tiszt megpillantotta Borsost, aki meszelőjét a vízzel feloldott festékbe mártogatva a második feliratot festette a kerítésre. A tiszt a székhez ment, melyre este ledobta a ruháját és derékszíját. Kinyitotta a pisztolytáskát, kivette belőle a fegyvert. Megrázta az asszony vállát, a revolvert háta mögé rejtette. — Mi az? — kérdezte álmosan az asszony. — Gyere az ablakhoz, — mondta a tiszt németül. — Siess! Az asszony felkelt és az ablakhoz ment. Szeme káprázott a fénytől. Két felíratott látott a gyárkerítésen. „Le a nácikkal! Le a háborúval!" — Fordítsd le! — mondta a tiszt. Az asszony elsimította haját a szeme elől és lefordította a két mondatot. A tiszt félrelökte és kinyitotta az ablakot. Az asszony meglátta kezében a fegyvert. — Mit akarsz csinálni?! - sikoltotta. Borsos éppen lehajolt, meghallotta az asszony kiáltását, kezében a vödörrel kiegyenesedett. Már késő volt,, mielőtt egyetlen lépést tehetett volna, a tiszt meghúzta a ravaszt... Az asszony szeme elé kapta kezét és kiszaladt a konyhába... Néhány pillanat múlva északi irányból, onnan, ahol a vasúti sínek kifutnak a városból, hatalmas, robbanás hallatszott. A tiszt, kezében a revolverrel, csodálkozva állt a szobában. Nem értette, mit jelent ez a robbanás. Az utca lakóinak, akik felébredtek a robbanásra, csak Borsos tudta volna megmondani, miről van szó. De ő nem hallotta a robbanást, arcra borulva feküdt a szemközti járdán. Vére összekeveredett a festékkel, mely kifolyt a íelborult vödörből és nagy sárga folttá vált mellette az aszfalton. PRÁGAI PANORÁMA (Kis Éva felvétele) Fecsó Pál: A Bodva partján Szétfolyik a napsugár a lombbá robbant fákon, zümmög, nyargal már a méh illatos virágon. Folyó csobban s madárdal új dalt súg a vérnek, hangolnak a fű mögött a tücsök zenészek. Kanyarog a vén folyó ősi öregséggel, úsznak benne víg halak tavaszi kedéllyel. Meginog a vén folyó alámosott partja, mint a beteg, kit nem a láb, csak a botja tartja. De jönnek már az orvosok; drótidegű gépek, egyenes ágyat vetnek a vén folyó vizének. Ott hol most még béka szól s zöld függöny a nyála, pipacsot fest majd a nyár a búzatáblába. Korhadt fűzfák, búcsúszó e zümmögő ének, új hazát kap a folyó s új színt kap az élet. Viktor Krupec képei A 77 esztendős ősz festő Bratislavában bemutatásra került rajzai, víz- és olajfestményei meg temperái a múltat idézik. A maguk korának szemszögéből nézve ítélhetők meg tárgyilagosan. A žilinai származású Krupec a bécsi festőakadémián nyert kiképzést, hol meglepő rajzkészségével, kitűnő megfigyelőképességével tűnt ki. — A főváros jellegzetes népi típusai ragadták meg érdeklődését. Később a polgári megrendelők számára a kedélyes, kényelmes légkörben készült arcmások, a tájképek és csendéletek festésekor Krupec nem volt problémakereső. Nem igyekezett áttörni a felszínen. Tükrözte a látott valóságot, és benyomásait, élményeit tárgyilagos realizmussal rögzítette. 1924-ben költözött vissza szülővárosába, s folytatta az arckép- és tájfestést. Az utolsó két évtized óta Bratislavában működik. — Finoman árnyalt akvarelljei üde és életteljes színekben vetítik elénk az évszakok szüntelen körforgásában a hazai táj derűs szépségét. (Mezei út, Kora tavasz Zíkaván, Lafranconi), a vidéki város egy-egy festői, időközben eltűnt zugát és a benne élő embert. Gondos megfigyeléssel és lelkiismeretes művességgel rajzolt portréi (Szlovák férfi, Orosz hadifogoly, Önarckép, Hordár) s meleg tónusú pasztell életképe egy lezárt korszak társadalmi és esztétikai felfogását jelzik. (b. j.) 111III111 m 18

1 Ilii mim min Évvég i bizonyítvány Fljött az év vége. A gyerekek boldogan vitték haza egész évi munkájuk megérdemelt jutalmát, a bizonyítványt. Peti lehajtott fővel ballagott hazafelé. Baj van, nagy baj! Megígérte szüleinek, hogy szlovákból kijavítja a kettest. És nem sikerült! Mit mondjon szüleinek? — törte a fejét. Pedig iparkodott, édesapja is sokat segített, és mégsém sikerült... Most már késő... Hazatért. Szülei még munkában voltak. Leült és tovább gondolkodott. Egyszerre pajkos ötlete támadt. Apja íróasztalának fiókjából előkereste annak régi bizonyítványát, nézegette, s egyszerre csak felderült az arca. Nicsak, hisz apának is kettese volt szlovákból! Hát ez jól jött, most már tudok védekezni. A szülők, mikor hazajöttek, " első kérdésük a bizonyítvány volt. — No, milyen a bizonyítvány? — Jó, - felelt Peti. — És az a kettes ki van javítva? — Nincs, nem sikerült. .. De apif, neked is kettesed van szlovákból - vágta ki a tromfot. — Igen, fiam! De tudod-e miért? Nem azért kaptam, amiért te. A vizsgákról elkéstem, mert egyetlen cipőmet nem csinálta meg aznapra a suszter s ezért lerontották a jegyem. Azért van nekem kettesem. Neked azonban ilyen okod tán nem volt, édes fiam? péti lehajtotta a fejét. Nem szólt, hisz tele a szekrény ruhával, cipővel, s most kezdett csak fájni a kettes igazán. Fordította Budai József CJRA ITT A VAKÁCIÓ, újra vége a tanévnek. Reméljük, jó bizonyítvánnyal örvendeztettétek meg szüleiteket és az elkövetkező két hónapban kipihenitek magatokat, felfrissültök. kirándulásokat szerveztek, szórakoztok. Bizonyára sokan közületek megismerkednek a mezőgazdasági gépekkel, segíttek a szövetkezetben is. A Gyermekvilág nyáron is megjelenik minden szombaton. Reméljük, a vakáció alatt is jó barátotok marad. Érdekes olvasmányokkal, gyermektörténetekkel, mesékkel és változatos fejtörővel szórakoztat majd. Nyáron is várjuk megfejtéseiteket a pionírtáborokból, szórakozásaitokról a beszámoló leveleket. Az újságárusnál, vagy a postásnál már most biztosítsátok a szombati számokat, esetleg az iskolába is bejárhattok érte. Élményekben gazdag, napfényes vakációt! GYERMEKVILÁG E. Permják: A POCSOLYA szélén sütkére1 zett a béka. Vidáman köszöntött I egy fiatal, fürge kis fecskét: - Jó napot, kedves kis barát) nőm! Hogy megy sorotok? Jól \ bánik veletek az idei nyár ebben az idegen országban? Esztek-e bőven, vagy gyakran koplaltok? - ö, de szemtelen vagy - felelte a fecske. — Hogy eszem-e vagy sem, az az én dolgom, és nincs miért közölni szomszédaimmal. De legkevésbé veled, te szennyes béka. Veled soha sem volt semmiféle kapcsolatom, és nem is kívánom, hogy legyen. Te sohasem tudtál felemelkedni hozzám, én pedig nem kívánok leereszkedni hozzád. Maradj te csak a pocsolyában és ne zavarj. Ismerem tehetségemet és gyomromat, s nincs miért nyugtalankodnom. - Bocsáss meg — szólt alázatosan a béka — de rosszul értelmezted szavaimat. Nem akartalak megbántani. Amint látom, fiatal vagy, nemrég hagytad el fészkedet. En öreg béka vagyok, s van némi élettapasztalatom. Gondoltam, segítségetekre lehetek valamiben... — Az utóbbi szavakat a fecske már nem hallotta. Rovarokra vadászva, vígan szelte a levegőt, s kedvére lakmározott. A béka egy ideig nézett utána, aztán, mert megérezte a közeledő vihart, alámerült a pocsolyába. Alkonyatkor kitört a vihar, megnyíltak az ég csatornái, és a rossz idő napokig eltartott. A szeARGENTIN MESE gény kis fecske erre nem számított. Amikor elült a vihar, nyugtalanul röpködött ide-oda, nem talált rovart sehol. Pedig napok óta nem evett, éhes volt. . Ebben a kétségbeesett helyzetben látta őt viszont a béka, aki közben vígan brekegett a pocsolyában. Olyan csöndesnek és szomorúnak látta a kis fecskét, hogy megsajnálta. Feledve az elszenvedett sértést, elhatározta, segítségére lesz, hogy némi eleséghez juttassa. Nagyot ugrott a tócsa szélén, hogy megijessze, felriassza a fűszálakon lapuló rovarokat. Az éhes kis fecske ekkor magához tért, röptében össze fogdosta a rovarokat, s kitűnően megebédelt. - Kedves kis barátom? - csicseregte hálásan a fecske. - Neked köszönhetem az ebédemet. Már beletörődtem, hogy meghalok és inkább lemondtam az életemről, semhogy megkérjelek arra a szívességre, amit nekem most tettél. Bocsáss meg, hogy tudatlanságomban megbántottalak. Ostoba, önteltségemben azt hittem, soha sem lesz szükségem arra, akit megaláztam ... A krónika nem jegyezte fel mit válaszolt a béka, akinek a fecske az életét köszönhette. ÜJ SZŐ 8 * 1961. június 24. Elárulta magát KOSZTYA utolsónak indult hazafelé. Mégegyszer végigmérte a futópályát, amelyen egy órával ezelőtt olyan ügyetlenül futott. Mélyet sóhajtott. Szóval hát már nem 5 az iskola futóbainoka. Oleg lljin megelőzte. Milyen kellemetlen érzés! Zsora, a tornamegbízott nem fog utána kiáltani az iskolaudvaron: „No, hogy vagy te bajnok?" És a kisgyerekek sem fogják oly lelkesen köriilrajongani. Pedig hát csak magára vethet, keveset tréningezett. — Nem baj - mondotta határozottan Kosztya, - lesznek még versenyek, tréningezni fogok és elhagi/om Oleget. Az udvaron kis elsősökkel találkozott, — Szervusztok fiúk, mit csináltok? — Futóversenyt rendezünk — felelte Vágyik. — No, és hogy megy? — Mindegyiküket elhagytam, — jelentette ki büszkén Vágyik és váratlanul megkérdezte: - Hát téged meg ki előzött meg? — Azt meg honnan tudod, hogy engem valaki elhagyott - borult el Kosztya. — Ha te maradtál volna a bajnok, bizony szóba sem állsz velünk. MISKA MISKA édesanyja hazatért a munkából és szörnyen megütközött azon, ami otthon fogadta. — Mond csak Miska, hogy törhetted el a háromkerekű kerékpár kerekét? - kérdezte fiától. — Anyuka, az a kerék magától tört el. — És hol tépted el az ingedet? — Anyuka, magától elszakadt. — Magától! És hol van a másik cipőd? Hol vesztetted el? — Elkallódott valahol... Miska édesanyja a fiára nézett és így szólt: — Micsoda rendetlen holmik! Valahogy észre kell teríteni őket. — De hogyan? - kérdezte Miska. — Nagyon egyszerűen — válaszolta édesanyja -, ha maguktól eltörnek, elszakadnak és elvesznek, hát akkor tanuljanak meg megjavulni, varródjanak meg maguktól és kerüljenek meg nélkülünk. Mi pedig leülünk Miska, és megvárjuk, amíg minden magától rendbejön. Miska letelepedett a tépett ingben. cipő nélkül a törtkerekü biciklihez és elgondolkozott. Oka volt rá ... Nyárhívogató [ Megkérem a déli szelet, i jöjjön elő végre, i és a gomolygó felleget I csöppet se kímélje. ) Űzze, hajtsa, takarodjék j tengereken túlra, : szép idó oly kevés volt még, I süssön a nap újra. i Szomjazza a zöldszín határ, (gyümölcsfák és kertek, ! a méhecske is rája vár, J mert a fázós kelyhek j fogva tartják most a mézet, j bús, üres a kaptár, i Siiss tel, nap, s a dolgos gépek 1 l holnap aratnak már! ZALA JÓZSEF Törd a fejed ® Törd a fejed O Törd a fejed 9 1. Osszátok fel a fenti téglaalapot 8 egyenlő alakú és nagyságú mezőre úgy, hogy mindegyikben pontosan 3 csillag legyen. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. U 12914 15«10#13 2. Béla 36 kg papírt gyűjtött. 3. Rajecké Teplicén lesz a táborozás. 2. Valamennyiünk leghőbb vágya. (Beküldte Bolyós Etelka, Muľ'ka.) KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül Antonín Zápotocký: Barunka című könyvét nyerték: 1. Stofko István, Moldava nad B^dvou, 2. Sasváry Margit, Horné Semerovce, 3. Eperjesi Gyula, Janik. i. Végh Margit, Dun. Streda, 5. Szurdi Emil Kravany nad Dunajom. I