Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-22 / 172. szám, csütörtök

Világ -proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTIBIZOTTSAGANAK NAPILAPJA 1961. június 22. csütörtök 30 fillér XIV. évfolyam, 172. szám TÖRTÉNELMI LECKE Húsz évvel ezelőtt, 1941. június 22-én a hajnali órákban 190 fasiszta hadosztály támadta meg hadüzenet nélkül a Szovjetuniót. A hitleri tábornokok úgynevezett villámháborúval számoltak, úgy hitték, hogy néhány héten belül lerohanják a szocializmus országát. Elszámították magukat. A négyesztendős háborúban a szovjet rendszer kiállta a próbát, igazolta az új társadalmi rendszer előnyeit, a nép erkölcs-politikai egységét, szocialista hazafiságát és proletár nemzetköziségét, igazolta a kommunista párt bölcs vezetésével irányított szovjet népek szilárd szövetségét. Az imperialisták ki akarták radírozni a világ térképéről a Szovjetuniót. De ennek ellenkezője következett be. A történelem úgy alakult, hogy számos további országban csődbe jutott a kizsákmányolók rendszere, meginogtak az imperializmus és a gyarmatosítás pozíciói, míg a szocializmus világa még erősebben került ki ebből a nagy párviadalból. A győzelem rengeteg fájdalmas áldozatot követelt emberéletben és anyagi javakban egyaránt. A Szovjetunióban a fasiszták 1700 várost és 70 ezer községet, 32 ezer üzemet pusztítottak el a legvandálabb módon. A háború a Szovjetuniónak 2600 milliárd háború előtti rubeljébe került, ami természetesen igen jelentős időveszteséget jelentett a kommunizmus építésében. A háború a kizsákmányoló osztályok számára a nyereség, a haszon forrása, míg a dolgozók vérrel és kínnal fizetnek. A második világégésben 32 millió embert öltek meg és 29 millió vált nyomorékká! Nem csoda, hogy a dolgozó ember gyűlöli a háborút. Nem csoda, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország a békeszerető emberiség nevében tekintélye teljes súlyával arra törekszik, hogy a jövőben sohase ismétlődjék meg az ilyen világégés. Kitartóan küzdünk az egyedül lehetséges és reális megoldásért, azért, hogy az általános és teljes leszerelést megvalósítva biztosítsuk a világ békéjét, nyugalmát. Erről tanúskodik a szovjet kormány bécsi emlékirata is. Ezt a célt tartja szem előtt a szovjet tárgyalófél a leszerelésről folytatott tanácskozásokon, amelyek e napokban Washingtonban folynak. A második világháborúból elsősorban azt a tanulságot kell levonni, hogy a leszerelés létfontosságú. Európa békeszerető nemzetei, köztük hazánk népe is életbevágó érdeküknek tartják a világháború okainak megszüntetését is. Márpedig tudvalevő, hogy a két világháború okozója az agresszív német militarizmus volt. Ezért fogadták népeink annak idején oly nagy örömmel a potsdami egyezményt, amely meghatározta, hogy a német militarizmust, nácizmust gyökerestül ki kell irtani és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Németország a jövőben ne veszélyeztesse szomszédjait, ne fenyegesse a világbékét. Ezen az alapon jött létre Németország területének egy részén a Német Demokratikus Köztársaság, a német történelem első munkás-paraszt állama. Németország másik részében a fejlődés eltérő volf. A nyugati hatalmak árulást követtek el a potsdami egyezménnyel és a Szovjetunióval szemben, mivel gátlástalanul hozzáláttak ahhoz, hogy Németország nyugati részében militarista államot hívjanak életre, amelyet bevonhatnak a támadó jellegű Atlanti Tömbbe. A német militarizmus és revansizmus, amelyet talpra állítottak a dollár-injekciók, nagy hangon követeli a második világháború után kialakult helyzet revízióját • és a reakciós antikommunizmus útját járja. A Bundeswehrnek ma már 300 ezer katonája van, s úgy tervezik, hogy az amerikai imperializmus védnöksége alatt ezt a hadsereget atomfegyverekkel is ellátják. Az új Wehrmacht élén 130' hitleri tábornok páváskodik, egyesek közülük a NATO vezető posztjain kaptak helyet és a bonni tábornoki kar arra törekszik, hogy a NATO végül is a Német Szövetségi Köztársaság engedékeny eszközévé váljék. Elég megemlítenünk Speidel, Heussinger és FortscH nevét, hogy világosan lássuk: a Német Szövetségi Köztársaság örököse Bismarck és Hitler támadószellemü militarizmusa eszméinek. A célok lényegében egyezned. A 81 kommunista és munkáspárt Nyilatkozata joggal figyelmeztetett arra a tényre, hogy a nyugatnémet militaristák éppen úgy, mint annak idején a hitleri klikk, háborúra készülnek a szocialista országok és más európai államok ellen és saját agresszív terveik megvalósítására törekednek. A nyugati hatalmak politikája következtében hosszú évekkel a második világháború befejezése után Nyugat-Németország egy új világégés tűzfészke. Legfőbb ideje, hogy eloltsuk ezt a veszélyes tüzet, pontot tegyünk a második világháború után és Németországgal megkössük a békeszerződést. A Szovjetunió arra törekszik, hogy fnég ez idén aláírják a békeszerződést mindkét német állammal. Ha azonban a nyugati hatalmak továbbra is bojkottálni fogják ezt a követelést, akkor nélkülük is sor kerül a békeszerződés aláírására, mégpedig a Német Demokratikus Köztársasággal. A békeszerződés megkötése felszámolja a Nyugat-Berlinben fennálló jelenlegi tarthatatlan helyzetet is. Tűrhetetlen ugyanis, hogy Németország demokratikus részének szívében a bonni militaristák és a revansisták a nemzetközi provokációt, a kémkedést és diverzió fészkét építsék ki. A békeszerződés biztosítja majd azt, hogy Nyugat-Berlin szabad, demilitarizált és semleges várossá váljék. A Szovjetunió kormányának ezt a döntését teljes egészében támogatja köztársaságunk, az NDK és számos más békeszerető ország kormánya is. Az imperialisták azt állítják, hogy a Szovjetunió fenyegeti „a szabad világot". Ilyen rágalom alapján szítani szeretnék a hidegháborút. Tévednek, ha azt gondolják, hogy fenyegetéseik célba találnak. Hruscsov elvtárs nemrég mondott televíziós és rádióbeszédében világosan hangsúlyozta, hogy hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésének, de szembe tudunk helyezkedni minden erőszakkal és érdekeinket meg tudjuk védeni. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy 1961 nem 1941, hogy a szocializmus tábora ma már sokkal erősebb mint annak idején az egymagában küzdő és mégis világraszóló győzelmet arató Szovjetunió volt. A Szovjetunió minden igyekezete a béke megőrzésére irányul A szovjet nép megemlékezett a Nagy Honvédő Háború kitörésének 20. évfordulójáról Moszkva (ČTK) — Moszkva közéletének képviselői szerdán a nagy Kreml-palotában a Nagy Honvédő Háború kirobbanása 20. évfordulója alkalmából gyűlést rendeztek. Az elnöki emelvényen helyet foglalt Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak további vezető képviselőivel és a kimagasló katonai parancsnokokkal. A hatalmas termet betöltötték a moszkvai üzemek munkásai, a tudományos és kulturális dolgozók, a második világháború résztvevői, a szovjet hadsereg katonái és tisztjei, a tábornokok és a tengernagyok. A vendégek között megjelentek a diplomáciai testület tagjai és az újságírók. A díszinduló hangjai mellett a győzelem zászlaját hozták az elnöki asztalhoz. A gyűlés résztvevői viharos tapssal fogadták a zászlót, amelyet Szamszonov ezredes, azon zászlóalj volt parancsnoka tartott kezében, amely részt vett a német birodalmi parlament elfoglalásában. Szamszonov ezredest az elnöki asztalhoz Mihail Jegorov, a Szovjetunió Hőse és Meliton Kantar-ija kísérték, akik a győzelem zászlaját kitűzték a Reichstagra. A gyűlésen elsőnek Malinovszkij marsall, a Szovjetunió nemzetvédelmi minisztere mondott beszédet. (Lásd a 2. oldalon.) A gyűlésen a háborúról szóló emlékeikről beszéltek Csujkov marsall, Golovko admirális, Krilo hadseregtábornok, Szaburov nyugalmazott tábornok és Mihail Jegorov, a Szovjetunió Hőse. Viharos taps közben lépett az emelvényre N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke. Beszédét a gyűlés résztvevői hatalmas lelkesedéssel fogadták. A gyűlésen felszólaltak továbbá Alekszander Pokriskin, a Szovjetunió háromszoros hőse, valamint L. Koszmogyemjanszkája, a hősi halált halt komszomolkának, Zoja Koszmogyemjanszkájának édesanyja. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Drága elvtársak! Húsz év telt el attól a naptól, hogy a fasiszta Németország hitszegően, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, megzavarta a szovjet emberek békés munkáját és súlyos, pusztító háborút kényszerített rá. A szovjet nép egy emberként nagy hazája s a szocializmus vívmányai védelmére kelt. Megkezdődött az egész nép szent háborúja a hitleri betörés ellen. És e háborúban teljes nagyságukban domborodik ki a gigantikus erők és a kommunista pártja köré szorosan felzárkózott szovjet nép törhetetlen akarata. Rogyon Jakovlevics Malinovszkij elvtárs honvédelmi miniszter, a Szovjetunió marsallja beszámolójában, valamint más elvtársak is igen helyesen mutattak rá a szovjet nép és derék fegyveres erőink ama mérhetetlen hősiességére, melyet a honvédő háborúban tanúsított. Ojból és újból visszatérünk a második világháború eseményeire, mert maga a háború, valamint a háborút megelőző időszak is a nemzetek számára igen tanulságos. Pártunk és a szovjet kormány már akkor, amikor Hitler és a német fasiszták a hatalom megragadására törekedtek, következetesen leleplezte a fasizmus rabló jellegét, és a nemzeteket óva intette a fenyegető veszélytől. A Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely fáradhatatlanul a fasizmus megfékezésére intett, követelve, hogy akadályozzák meg egy újabb világháború kirobbantásában. A Népszövetségben, a háborúellenes kongresszusokon nyomatékosan felhangzott a szovjet képviselők hangja, (Folytatás a 2. oldalon.) MUNKARA KESZEN S DUNAJSKÁ STREDA-1 JÁRÁSBAN 26 EZER HEKTÁR VÁRJA A KOMBÁJNOKAT • A MEGDŐLT GABONA SEM OKOZ GONDOT 193 kombájn áll készenlétben a járás 66 szövetkezetében és az állami gazdaságokban, hogy néhány nap múlva kimenjenek az aranysárgára érett gabonatáblákra és a legrövidebb időn belül betakarítsák a gabonát. Ennyi és ilyen jó minőségű gép még soha nem volt a járásban, hiszen nem egy szövetkezet kapott az utóbbi években új kombájnt. Szükség is van rájuk, mert az egész járásban több mint 26 ezer hektárt kell az idén learatni. A két és három menetes aratásé a döntő szó A korszerű munkamódszereket egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a szövetkezetesek. 15 ezer hektáron végzik az aratást két- és hárommenetes módszerrel. E célra a kévekötőgépeket rendrakókká alakították át. Csak a dunamenti árterületeken itt-ott használják majd a kötözőgépeket, olyan helyeken, ahová nem lehetne bevontatni a kombájnokat. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya szakszempontból is jól előkészítette a többmenetes aratást, mert minden szövetkezetben a helyszínen, a legjobb szakemberek részvételével tartott előadásokat a haladó módszerekről. A hárommenetes aratást idén még csak 500 hektáron valósítják meg, mivel nincs elég hely a szecska tárolására. A kvetoslavovi AG jár az élen ezen a téren, ahol 250 hektárt takarítanak be három menetesen. Egyre függetlenebbek az időjárás szeszélyeitől Júniusban a záporesők sok helyen megdöntötték a gabonát. Az egymenetes, kombájnnal való aratásnál bizony ez sok gondot okozott volna és a kaszákat is meg kellett volna S A Cseh-Morva Dombvidék délkele^ ti lejtőjén, Čebin mellett létesítik > hazánk legkorszerűbb mészégetőjét. S A két aknában és egy rotációs ke< mencében teljesen automatizált ter> meléssel évente 90 000 tonna me> szet, 20 000 tonna mészport, és ; 100 000 tonna talajjavításra alkal| mas mészterméket gyártanak. Ké> pünk a mészégető építését ábrázolja. (E. Bican — CTK felv.) ^WV^WVWAAWWvA/WVWWy^A a répa, s a here is másodszor nőtt meg kasza alá, 8000 hektár négyzetesen vetett kukorica A járás 15 300 hektárnyi kukoricavetés-területéból ennyit vetettek négyzetesen. A komplex, gépesített 5—6-tagú brigádok így le tudják venni a szövetkezet válláról a sok gondot, egyelés után kézzel alig kell a kukoricához nyúlni. Hogy a kézierővel végzett munkát még jobban ki tudják küszöbölni, a járás szövetkezeteiben tökéletesebbé kell tenni a vegyszeres gyomirtást, mert gyakran éppen ez hátráltatja a munkát. , tm kalapálni. A járás szövetkezetesei szerencsére ezzel az eshetőséggel is számoltak. A kaszákat azonban mégsem kalapálják meg, legfeljebb egyet, a táblák körülkaszálására. Csaknem valamennyi kévekötőgépet átalakítottak rendrakókká. Ezek azután, ahogy a tavalyi példa is mutatja, a fekvő gabonát is képesek levágni. A járásban már 700 hektár repcét és 500 hektár őszi árpát arattak le, de az igazi aratás még csak a küszöbön áll. A következő egy hét alatt a járásban még sok munkát kell elvégezni. Mert az aratás előtt még a második kapálásra vár a kukorica és