Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-13 / 132. szám, szombat

reex* Kv. r, pe ju&j Aiex£J£vtcs yerre a^mk, XfV£SS£L MZUT/í'.V, HOOťAZ fG-Vl/C AXAKULArn/ÍL S20ĹOAlABir. . . J, A 10. EVFORDULO Gyermekkoromban mindig heve­sebben dobogott a szívem, valahány­szor kisvárosunkban vándorcirkusz ütötte fel sátorfáját. Ilyenkor a cir­kusz egész személyzete már délután díszszekéren, zeneszó mellett vonult végig a főutcán. A bohócok maska­rájukban, eltorzított, bemázolt arc­cal ugrándozva, kurjongatva vonták magukra a gyerekek figyelmét, akik elragadtatásukban tömegesen rohan­tak a szekér nyomában. A nap fény­pontja azonban az előadás volt, ame­lyen felvonultak a felcicomázott lo­vak, hátukon kifestett műlovarnőket hordozva, a zebrák, az idomított majmok és kutyák, sőt olykor az is előfordult, hogy egy-egy cirkusz ele­fánttal, medvékkel, esetleg oroszlá­nokkal dicsekedhetett. Ez a gyermekkori emlék jutott az eszembe a csehszlovák cirkuszok, va­rieték és lunaparkok nemzeti válla­lata fenállásának tizedik évfordulója alkalmából Prágában rendezett ki­állítása megtekintésekor. A kiállítás megismertet a cirkuszok és varie­ték múltjával, történetével és jele­nével. Megtudjuk, hogy a cirkusz ős­hazája a valamikor oly magas kul­túrával rendelkező Kelet volt. Innen kerültek az artisták a háborúk és a kereskedelem révén a görög városok­ba és a római birodalomba, hogy an­nak bukása után eljussanak Közép­Európába. Hazánk területére körül­belül a XII. században vetődtek az artisták és bűvészek. Idők folyamán fejlődött a cirkusz berendezése, bevezetik a kerek sát­rakba a villanyvilágítást és nagyobb kényelmet biztosítanak a közönség­nek. Az első cseh cirkusz Beránek mes­teré volt. Műsorán cseh mondák és népmesék nyomán pantomimek —' némajátékok szerepeltek, artisták és bűvészek közreműködésével. A múlt század végén a cirkusz nagyszabású kapitalista vállalkozássá izmosodik és a nyerészkedést, a szenzációkeltést, az erotikát tartván szem előtt, elnyomja az igazi művé­szetet. A cirkusznak csak a felszabadulás adja vissza igazi küldetését. Ettu kezdve már minden gyorsan fejlődik. Az 1951-ben megalakított Csehszlo­vák Cirkusz nemzeti vállalata tevé­kenységét tíz cirkusszal és a Prágai Variettészínházzal kezdi meg. Állandó artistaiskola létesül az új artistanem­zedék nevelésére, az eddiginek terv­szerű továbbképzésére, akiknek ügyességét, rátermettségét és mű­vészetét ma már nemcsak idehaza, de külföldön is elismerik. Artistáink az 1956-ban Varsóban megtartott első nemzetközi feszti­válról 2 arany-, 6 ezüst- és 6 bronz­éremmel tértek vissza. » A Csehszlovák Cirkusz a Prága melletti Počernicén műhelyekkel, raktárakkal, istállókkal és gvakorló poronddal rendelkező telelöt építtet az állatok idomítására. Miután az artisták művészete igen sokoldalú, tervbevették egy artista­szakiskola létesítését is. Prága ugyan egyelőre állandó cirkusszal nem ren­delkezik, de ami késik, nem múlik, a jóváhagyott terv szerint ezt a hiányt is rövidesen pótolják. A cirkusz igen kedvelt szórakozása dolgozóinknak, ami abból is kitűnik, hogy tízéves fennállása óta a Cseh­szlovák Cirkusz 14 760 előadását 15 millió főnyi közönség tekintette meg. KARDOS MÁRTA A Kultúra Világa 5. kötete Megjelent a Kultúra Világa című ismeretterjesztő könyvsorozat 5. utolsó köteté. A most megjelent kötet A föld országai, Az emberiség története címet viseli. Az előző kötetek 1. A világmindenség, Az élő világ. Az egészséges ember, 2. Technika, 3. A képzőművészetek, A zene, A színház és a film, 4. Irodalom, Filozófia, Nevelés címen jelentek meg. " ' A Kultúra Világa sorozat befejező kötete két részből áll. Az első rész elvezet a világ minden államába, leírja természeti viszonyaikat, társadalmi és gazdasági berendezésüket. Az egyszerű, világos stílusban írt szöveg képet ad azokról a vi­lágtörténelmi változásokról is, amelyek a gyarmatok nagy részének felszabadulá­sával a Föld térképén végbementek, és amelyek ma is állandóan alakítják a gyar­matbirodalmak politikai és gazdasági viszonyait. A kötetnek Az emberiség története címet viselő második fele is különösen bő ismeretanyagot nyújtó tanulságos és izgalmas olvasmány. Ebben a részben nyo­mon követhetjük a társadalom fejlődését a legrégibb időktől napjainkig. A rend­kívül tömören és érdekfeszítően megírt szöveg áttekintést nyújt az ősi kultúrák kialakulásáról, nagy birodalmak, különböző társadalmi rendszerek keletkezéséről és bukásáról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelemformáló erejéről, a szocialista társadalom megteremtéséről és még sok-sok más nagý jelentőségű világpolitikai és világgazdasági eseményről. A Kultúra Világa utolsó kötete éppúgy, mint a sorozat előbbi kötetei, lebilin­cselően, mindenki számára közérthető stílusban, az ismeretterjesztés új módsze­reivel szolgálja a tanulni, művelődni vágyó olvasót. A budapesti Minerva kiadónál megjelent kötetet számos kép, ábra és térkép­melléklet teszi színessé, érdekessé, szemléltetővé. (b) GAGARIN A mozik bemutató műsorában hosszabb idő óta a szovjet filmgyártás legújabb alkotásai vezetnek. Az idegen filmek közül említésre méltó Nagy és Miheles romániai rendezők megfilmesített Caragiale-elbeszélése: HÜHÖ A KISVÁROSBAN, mely a múlt század utolsó évtizedeinek kispolgári viszonyait figurázta ki élénk színekben. Közepes alkotásnak tekinthető a francia filmgyártás és a DEFA közös alkotása, A KALANDOR, mely Balzac „A nőtlen ember otthona" című elbeszélésé­nek a filmváltozata és egy „fekete bárány" Filip Bri­deau nagyratörését, majd gyors bukását meséli el. A könnyebb műfajt képviselte A NAGY PÉNZ, Carstairs angol rendező vígjátékfilmje egy bűnöző család viszon­tagságairól. Az utóbbi idők filmműsorát azonban Jean Renoir francia rendező időálló műve A NAGY ÁBRÁND koronázta be. A szovjet filmek közül először is Kalatozovnak, a Szállnak a darvak világhírű rendező­jének AZ EL NEM KÜLDÖTT LEVÉL című filmjét lát­tuk. Meg kell mondanunk, bizo­nyos mértékben csalódást okozott, bár minden lehető­sége megvolt al­kotóinak, hogy re­mekeljenek idősze­rű tárgyú filmjük­kel. Hisz a törté­net központjában mai emberek — négy geológus tra­gikus vállalkozása áll. Gyémántlelő­helyeket kutatnak a tajgában, s mi­kor emberfeletti küzdelmeiket végre siker koronázza, szörnyű erdőtűz áll­ja el előttük a visszatérés útját. Csak a vezetőjük menekül meg a lelőhely térképével. A néző egy tragédia szemtanúja, s mégis szinte közönyösen viszonyul ahhoz, ami a vásznon lejátszódik. Látjuk a tajga vad természetét, az őserdő félelmetes erejét, látjuk az iszonyú erdőégést, de nem érezzük az embereket, elsikkad a halálba menő négy hős geológus. A film al­kotói (Oszipov elbeszéléséből Rozov és Koltunov írták a forgatókönyvet) nyilván kísérleteztek, bravúroskod­tak a kamerával s így elhalványul­tak a történet főhősei. Kár, mert a főszerepeket alakító Tatjána Sza­mojlova, Jevgenyij Urbanszkij, 1. Szmoktunovszkij és Vlagyimir Liva­nov jobban érvényesült volna a film­ben, ha jó a forgatókönyv. Sokkal sikeresebb volt Konsztan­tyin megfilmesített novellája az ÉSZAKI TÖRTÉNET. A történelmi tárgyú film a gyekabrista felkelés korszakába viszi el a nézőt egy tra­gikus szerelem hátterében. A hala­dás gondolatának forradalmi előre­Éva Murniece és Oleg Sztrizsenov az Északi történet-ben Oleg Sztrizsenov, a jónevű szovjet színész keltette életre. Ugyancsak sikeres szovjet film a BALTI ÉGBOLT, melyet Vlagyimir Vengerov rendező Nyikolaj Csukov­szkij regényéből készített. Bemutatja a forradalmi város hős szárnyas-vé­dőit, Rasszohin híres szovjet pilóta kötelékének harcosait, akik közül törését domborítja ki 3 gyekabrista * ••••••'>•»..•••-••• ms™*™*®^ : jóbarát sorsának ecsetelésében. A nagy ábránd főszereplői: Erieh von Stroheim (von A történet központi alakjának Pavel Rauffenstein), Pierre Fresnay (de Boeldieu) és Jean Besztuzsev gyekabristának alakját Gabin (Maréchal). sokan életüket áldozták a balti tér­ségben vívott légicsatákban. A film­ben kiemelkedő alakítást nyújt Pjotr Glebov Lunyin őrnagy és Mihail UI­janov Rasszohin megszemélyesítésé­ben. A NAGY ÁBRÁND A nagy ábránd — Jan Renoir vi­lághírű filmje egy negyedszázad múltán felújítva is hódít. Sikerének titka örökké időszerű mondanivaló­jának tökéletes, s még ma sem el­avult rendezésben való visszaadásá­ban és a nagyszerű szerepalakítások­ban rejlik. Mozgató eszméje: a béke gondolata és az emberek testvérisé­ge. A tökéletes rendezésben felolva­dó természetes emberiesség, dekla­mációmentes békevágy az, ami meg­ragadja a felejthetetlen élmények­kel távozó nézőt. A lovagkor némi kései romantikája is érezhető a film­ben egymással szembenálló von Rauffenstein német őrnagy és a fog­ságba esett francia tisztek között, akik közül mindegyik a maga osztá­lyának hű képviselője. Nem véletlen az sem, hogy a nemesi osztály két elnyílott virága (de Boeldieu és von Rauffenstein) érzi, hogy fölösleges, nincs már jövőjük. Talán ezzel ma­gyarázható de Boeldieu önfeláldozó hőstette, mellyel társai menekülését fedezi. S mily erős szimbólum van ab­ban a jelenetben, amikor von Rauf­fenstein golyója teríti le a barát­jául fogadott de Boeldieut, hogy azután illő pompá­val eltemettesse. A legtökéletesebb erővel érzékelteti ez a jelenet a há­ború ördögét, sze­mélytelen gonosz­ságát, melynél azonban a béke életvágya erősebb­nek bizonyul. Mi pedig ezt ma sok­kal biztosabban tudjuk, mint a film alkotói 25 év előtt. L. L. DICSŐSÉG A PÁRTNAK Szöveg: TIBERIU UTAN Zene: MARIN CONSTANTIN 1. 16 éve szabadult fel hazánk. 2. 1960-ban lett ha­zunk szocialista köztár­c.ioág. TÖRD A FEJED - TÖRD A FEJED - TÖRD A FEJED 1. Az É betűtől elin­dulva a sakk játék ló­ugrása szerint elolvas­hatod egyik aktuális jel­szavunkat. 2. Hány összeadási je­let kell tenni a követ­kező számok közé, hogy összegük 99 legyen: A sorrendet nem lehet felcserélni. 987654321 = 99 MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 2 PARTUNK, ml téged követünk, fényes utakat nyitsz te nekünk; boldog jövőnk, e drága cél a nép szívében él. Refr.: 3. TUDJUK: a boldog holnapot a mi számunkra csak te hozod; álmaink valóra válnak — dicsőség a pártnak. Refr.: RÖPCÉDULÁK Z imankós hideg őszi este volt. Kint szél süvített, dühö­sen megzörgette a kis szoba ab­lakát. Három fiú és egy lány tanácskozott gondterhelten a szobában a besötétített ablak mögött. —Mégis meg kellene próbálni — kezdte a legidősebbnek tűnő Sanyi. — Már egy hete itt ro­hadnak a röpcédulák. Azok az átkozott fasiszták úgy vigyáznak, hogy lehetetlen becsempészni a g,varba. De nehéz lenne terjesz­teni is, mert annyi a besúgó, hogy minden munkahelyre jut belőlük egy-kettő, Nagy szünet következett. — Ha csak a fele jut a mun­kások kezébe, az is jobb, mintha itt ülünk rajta. Különben is a na­pokban a nyomdász elvtársaktól újabb küldeményt kapunk — szólalt meg a lány. — Ne vesztegessük az időt, las­san éjfélre jár, jó keleti szél fúj, még meg talál fordulni — ajánlotta a nyurga szőke Laci. Fellálltak, Laci magára vette a kopott kabátot, amelynek bélésé­ben, titkos zsebekben lapultak a röpiratok. A fasiszták elleni sza­botázsra tüzelték a dolgozókat és a közelgő győzelembe vetett ren­díthetetlen meggyőződést hirdették. Laci belekarolt a lányba és huncutul megjegyezte: — Nem éppen szerelmeseknek való sétaidő, de nem számít, csak „a szél elvtárs" segítsen. Előbb a két fiú osont ki, majd néhány perc múlva Laci és Elza követte őket. A gyár nem volt túl messze. Megkerülték és ol­dalról a szerelőcsarnok tájékán közelítették meg a magas kerítést övező sudár jegenyéket. A két fiú az utcán őrködött, Laci pedig a lánnyal átsétált a fasorhoz. Sötét éjszaka volt, a sűrű ködbe bele­fulladt a gyér utcavilágítás Szél cibálta a fák lomját és ide-oda hajlítgatta a karcsú jegenyéket. Laci nem sokáig gondolkozott, macskaügyességgel kapaszkodott fel a csúszós fatörzsön és nemso­kára eltűnt a lombok közt. Elza átment a másik oldalra és az utat kémlelte. Laci egyre magasabbra jutotf, egészen beleizzadt a mászásba. Mikor már elvékonyodtak a gallyak, megállt és kifújta magát. Benyúlt kabátja titkos zsebeibe és előhúzta a röplapokat. Már éppen el akarta engedni, mikor bagolyhuhogást hallott. Mozdulatlanná merevedett. Azt még látta^. hogy Elza eltűnik egy kapu alatt, aztán várt. Szinte örökkévalóságnak tünt minden pillanat. A szél még erö­sebben tombolt, mintha gyökeres­től akarná kicsavargatni a fákat. Laci magához ölelte a legvasta­gabb ágat és várt. Végre feltűnt a fasiszta őrjárat. Kényelmesen bandukoltak, hangosan beszélget­ve. Múltak a percek, talán egy őra is eltelt, mikor az utca másik vé­géből újra felhangzott két ba­golyhuhogás. Laci fellélekzett. Elhajlította maga elől az ágat és nagy ívben dobta a gyárudvarra a röplapokat. — Vidd, szél elv­társ — suttogta fogai között. A papírlapokat elkapta a szél és ezer felé szórta szét a gyár­udvaron. Laci újabb adagot do­bott, majd még egyet. Egyszerre elmúlt minden szorongó érzése, a győzelem boldog tudata töltötte el a szívét. Bevált az ötlet. A röp­lapok eljutnak a munkásokhoz, a kommunista párt él, harcra buz­dít. Szinte dalolni lett volna ked­ve a bátor ifjúmunkásnak ott a jegenye tetején. Gyönyörködve nézte, hogyan tűnnek el a fehér lapok a ködben a hatalmas gyár épületei között. A legszívesebben szeretett volna leugrani és rohan­ni a többiekhez, hírül adni a si­kert, vagy teli torokból jót rik­kantani: ..Elvtársak, sikerült." SZŰCS BÉLA KIK NYERTEK Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: * 1. Kapralik Iván, Dun. Streda, 2. Zsigmond Pál, Nový Život, 3. Esek Károly, Rubafi, 4. Zakhar Béni, Silica, 5. Mohnyánszky Vilmos, Janik. ÜJ SZÓ 8 * 1961. május 13.

Next

/
Thumbnails
Contents