Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-07 / 126. szám, vasárnap

TeLHŐITEKNIK Remekekről W.V.V.V.VVAV.V.S'AW.V.V.V.V.V.". KETTES MAGAVISELET A kis Katica édesanyja nagyon elcsodálkozott, amikor a legutóbbi szülői értekezleten a tanítőnéni tudomására hozta, hogy kisleánya viselkedése nem kielégítő, és ha így folytatja, az év végén könnyen kettest kaphat magaviseletből. — Az én kisleányom rossz? — ámuldozott Kovács néni. - Hiszen otthon olyan, »kár egy, angyal... soha nincs rá panasz ... — Figyelmetlen ,.. mindig mással foglalkozik óra alatt. Valahányszor felszólítom, zavarba jön. — Nincs itt valami félreértés? — érdeklődött tovább Kovács néni. — Hiszen az én kislányom él-hal a számtanért, meg az olvasásért. Még öt éves sem volt, amikor kikönyörgött egy elsős számtan- és olvasókönyvet. Mire iskolába került, majd minden betűt ismert, le is tudta írni valamennyit és összeadott... szorzott ... a tízen aluli számokkal... méghozzá fejből és villámgyorsan... ' — Hát éppen ez a baj — mondta komolyan a tanító néni. — Nem értem! Az is hiba, ha a gyerek tudja, amit tudnia kell? kérdezte Kovács néni. — Nem, az nem hiba, de ha előbb tudja, mint ahogy eljön az ideje, az baj ... komoly baj... — Baj? Hát nem mindegy, hogy az iskolában tanulja-e meg a legelemibb dolgokat, vagy már úgy megy elsőbe, hogy mindent tud? — csodálkozik Kovács néni. — Nem, mert az ilyen előretanulás figyelmetlenséget okoz. Nem figyel a magyarázatra. Miért is figyelné, hogyan rajzolom fel a táblára a betűket, amikor ő már régesrégen ismeri. így azután unatkozik és igyekszik önmagát szórakoztatni. Firkál, fészkelődik, zavarja társait, stb. Elvonja olyanok figyelmét is, akiknek nagy szükségük volna a magyarázatra ... — Dehát annyira akarta — hafkult el Kovács néni hangja. — Mi meg még örültünk is, hogy ilyen okos, ilyen nagy az érdeklődése. Azt hittük, ez csak hasznára lesz az iskolában. — Korántsem így történt, és ha továbbra is úgy viselkedik Katica, ahogy eddig, év végén a legnagyobb sajnálatomra kénytelen leszek kettest adni neki magaviseletből. Kovács néni hazament és első dolga volt, hogy Katicának elmondja a tanító néni véleményét. A kislány bevallotta, őt csak az érdekli, amit még nem tud. De ígéretet tett, hogy megjavul, mert a világért sem akar kettes magaviseletet! Aztán gondolt egyet és odasietett öt éves kishugához, aki a kisasztal mellett ülve próbálgatta lerajzolni az A, B és G betűket. — Add ide Éviké... majd mást játszunk — mondta neki Katica és pettyes anyagból babaruhát varrt a kishugával. A tanítónéninek igaza van. Mindent a maga idejében. Vígh Rózsa AZ ELSŐ SEGÍTSÉG — Anyuka, engedj el Ferivel moziba. — Nem. Te még nem mehetsz egyedül. Még kisfiú vagy! — De hiszen Feri kisebb, ő csak kis óvodás, én pedig már első osztályba járok. — Sohasem engedsz sehová. Ferit miért engedik? A szomszéd Feri fütyörészve, büszkén elszalad. Laci otthon marao és duzzog. Egyetlen vágya, hogy végre ő is elmehessen valahová, anyukája azonban nem engedi. Anyuka mindig megfogja a kezét, erősen és határozottan és csak akkor engedi el, mikor az átjáró túlsó oldalán vannak. Ő már egyedül szeretne menni. Legalább egyszer egyedül mehetne.-Már'-fiem kis gyerek,-.tud vigyázni. Először óvatosan körülnézne, csák aztán menne át az úttesten. Anyuka is gondolkozik. Mit tegyen? Már elég okos, megfontolt gyerek Laci. Egyszer már csakugyan el kell kezdeni. Ha soká halogatja, talán elbátortalanodik. Holnap, holnapután vagy aztán elengedi. Végre elhatározza magát. Pénzt ad Lacinak és a tejbárba küldi vajért, meg kenyérért. A tejbár a mozi mellett van. Megmagyarázza neki pontosan az utat, figyelmezteti az óvatosságra, aztán elengedi a büszke kisfiút. Anyuka vár és gondolkodik. Már tíz perc is elmúlt. (Laci még mindig nem jön. Lehet, hogy valami baja történt. Elvesztette a pénzt és most keresi. Vagy sokan voltak az üzletben? Nem, az nem lehet. Meg kell nézni, miért marad el. Felkapja a kabátot és szalad egészen a tejbárig. Benéz az ablakon. Laci éppen a visszakapott pénzt teszi zsebre. Aztán a vásárolt holmit a táskájába rakja és már szalad is haza. Anyuka egy ideig nézi, majd ellenkező irányban — a háztömböt megkerülve — megy haza. Alig teszi le a kabátot, mire megérkezik Laci. — Már meg is jöttél? — kérdi anyuka. — Igen. Mindent hoztam — s méltósággal, örömtől sugárzó arccal számolja le anyukának a visszakapott pénzt. Török Benedek í % • Épül hazánk legnagyobb hídja Óriási segítséget jelentett hazánk energiaellátásának szempontjából az orlíki duzzasztógát. A víztároló üzembe helyezése után 26,27 négyzetkilométer területet önt el vízzel a Vltava völgyében. Ezenkívül az Otava folyó környéke is 23 kilométer hosszúságban kerül víz alá. E hatalmas duzzasztógát néhány rendkíszükségességét hozza magával. E hidak közül a Ždákov mellett épülő acélhíd a legfontosabb. Az 542 méter hosszú híd szerkezeti szempontból egyedülálló lesz az egész világon, az építésére fordított acélmennyiség súlya kb. 4580 tonnát tesz vüli nagyságú híd felépítésének i ki. Lubor H o 11 m a r mérnök iiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiitiiiiiEifiiiiiiiiiti(iiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiii9iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiciiiiii(i«i>iiiiii(iiiiitiiiiitiiaiiittiifiitiaiifi Minden fiatal ültessen egy fát A régi helyén: ÚJ ÜZEM Megkezdődtek a petržalkai Matador rekonstrukciós munkálatai. A harmadik ötéves terv végén teljesen új üzém fog állni a mai helyén. Az üzem berendezései magas műszakiszínvonalúak lesznek és többségüket hazai üzemek gyártják. A legtöbb munkafolyamatot automatizálják. A munkálatok idejében való megkezdéséhez nagyban hozzájárultak a bratislavai Chemoprojekt dolgozói, akik idejében készítették el a terveket. Még most is emlékszem rá, minden csütörtökön szabadnapunk volt. A könyvek ilyenkor pihentek, mi meg a libákkal a kertek alá mentünk. Ötödikes voltam akkor. Nem tudom elképzelni, hogyan kerültem össze a kamasz Kalmár Palival. Elég az hozzá, hogy a libákat magukra hagytuk, s a kertekben csavarogtunk. szederre vásott a fogunjf. Nem szerettem ezt a Kalmár gyereket, mert mindenkivel kikezdett, főleg a nálánál gyengébbekkel. Hanem most csupa jóságnak látszott. Biztatott, hogy ő majd ráz szedret, ehetek kedvemre. Igaz, merész volt, még a karomnyi vastagságú ágakra is kimászott, ahol a legfeketébb volt a szeder. A községi kovács kerítésénél a szemétdomb mellett hatalmas szederfa állt. Édes volt a gyümölcse, mint a méz. Tervbe vettük, hogy ide megyünk. A sűrű lombú szederfa egyik ágán Tisztább lesz a víz (ČTK) — A harmadik ötéves terv folyamán a nyugat-szlovákiai kerületben 260 millió korona költséggel 55 korszerű, nagy teljesítményű szennyvízrtisztító állomást építenek. E berendezések javarésze a nagy gyárak szennyvízét tisztítja majd, így például a J. Dimitrov bratislavai vegyiüzem, a bratislavai Slovnaft, a trenčíni Merina, a seredi és a Pohronský Ruskov-i cukorgyárak szennyvizét. E berendezések mindegyike többmilliós beruházást igényel. A bratislavai Dimitrov vegyiüzem szennyvíztisztító állomása évente 15 millió köbméter vizet tisztít majd. Az említett állomásokon kívül, amelyek megoldják a folyók és patakok szennymentesítésének kérdését, a kerületben az ötéves terv során még számos további szennyvíztisztító állomást építenek. villásfarkú fecske ült. Bizonyára fáradt szárnyait pihentette. A madár semmit sem sejtve, vidám csicsergésbe kezdett. Bár ne tette volna! Magára vonta Kalmár Pali figyelmét s ez elég volt arra, hogy a haszontalan kölyök agyában rossz gondolat szüljön. Kalmár a nyolc év alatt az iskolában, sokat hallott a fecske hasznosságáról. Ám mindez falra hányt borsó volt csupán. Körülnézett, s mikor meggyőződött rőla, hogy senki sem látja, fölvett egy letört tégladarabot és megcélozta a fecskét. A tégladarab, sajnos nem tévesztett célt s a szegény fecske — a szemétdombra hullt. Többet nem vihetett eledelt csőrüket tátogató fiókáinak. £ A minap Prievidzán jártam. A járási nemzeti bizottság épületének folyosóján egy plakátra lettem figyelmes, amely a gyümölcsfák ültetését propagálja. Időszerű témákról és nagy dolgokról beszél. Tizenkét év alatt több százezer gyümölcsfát és bokrot akarnak kiültetni a járásban, mert a jelenlegi faállomány mellett egy lakosra csak 13 kiló gyümölcs jut évente. A járási szervek el akarják érni, hogy ezt a mennyiséget 90 kilóra növeljék. Kérdezhetné valaki: mi köze mindennek az előbb említett fecskéhez, a rakoncátlan kölyökhöz? Sok. A járási szerveknek gondot okoz a gyümölcsellátás megjavítása. A kitűzött célt egyedül nem is tudnák valóra váltani. Ehhez több ember közreműködésére van szükség. S ebben nincs is hiány. A helyi kísérleti állomás nagy munkát vállalt magára. Figyeli a természeti viszonyokat, a járás talajának összetételét, s megállapítja, hol, milyen gyümölcsfa termesztésére vannak feltételek. A tudományos munka mellett arra is vállalkozott, hogy évente legalább százezer facsemetét s még ennél is több bokrot nevel a gyümölcstermelők számára. A kísérleti állomás tanácsokkal látja el a termelőket, hogyan lehet a fák között, egres-, ribizke- és málnabokrokat nevelni. Az érdeklődő fiatalokat iskolába küldi, hogy minél több szakértő legyen a járásban. Szóval azon van, hogy elég gyümölcs légyen, mert hiszen gyümölcsfogyasztásunkkal nemigen dicsekedhetünk. Az egységes földmüvesszövetkezetek, az állami gazdaságok is magukévá tették a gyümölcsellátás megjavítását. Többek között a Nitrianske Právno-i Állami Gazdaság 320 hektár dombos legelőt ültet be gyümölcsfával. Nem hagyhatom szó nélkül a fiatalok tevékenységét sem, mert ők is kiveszik a részüket a munkából. A „mindenki ültessen egy fát" mozgalomba szépen bekapcsolódtak a prievidzai CSISZ-tagok. Már ősszel elkezdték a fák ültetését s a harmincöt hektáros ifjúsági gyümölcsösben már csak három hektáron kell kiültetniök a fákat. A novákyi fiatalok is hasonló munkára készülnek, ők őszre kapnak facsemetéket s ézekkel 5 hektárt ültetnek be a szövetkezet legelőjéből, hogy a füvön kívül gyümölcs is teremjen. A felnőttek, a fiatalok igyekezete arról győz meg, hogy célkitűzésüket teljesítik. Bár országszerte ilyen rohamosan növekedne a gyümölcsfaültetés. Mert bizony étkezés után jólesik az alma, a körte s ami a legfőbb: egészséges a gyümölcsfogyasztás. Az életét vesztett fecskével kapcsolatban jutott mindez eszembe, hisz az embereken kívül a madarak is közrejátszanak a gyümölcstermelésben, sok káros rovart pusz^ títanak el, s ezért most is elítélem Kalmár ismerősöm akkori tettét és nagyra értékelem a prievidzai és a novákyi fiatalok igyekezetét. (bj) Elhagyjuk a Szabó-pusztát, melynek kutyái irgalmatlan búcsúkoncertet rendeznek. A szürke, reménytelenül poros mezei út hirtelen boltra kanyarodik s kifut a völgyből. A láthatár ' kiszélesedik, előttünk párszáz méternyire, hosszan elnyúlva, mintha a tavaszi nappal süttetne magát a falu. Északon szölóborítéita 'dombok, délen zöldellő, . lapos mezők, emitt jobbra pedig egy önmagával csevegő, csobogó vízž patak. Az út mentén betongyűrűs kút, amelyből a vizet láncra szerelt vederrel merik. Két feketeruhás néni támaszkodik a kútnak, kezükben cserépkorsók. Köszönünk, s ők válasz helyett mosolyogva nyújtják felénk az egyik korsót. — Biztosan szomjasak — szól az egyik. — Ingyen van, Szoknyájuk bokáig érő, így minden kérdezősködés nélkül megállapíthatjuk, hogy vrbovkaiak. — A múlt vasárnap jöhettek volna — mondja a másik. — Miért? Mi volt itt a múlt vasárnap? — Szép dolgok. Még nem is hallották? Táncosok, énekesek. A kultúrotthonban léptek fel. Öreg vagyok, de ilyet még nem láttam. Ahogy azok táncoltak...'. — Honnan jöttek? —Azt mondják Bratislavából. Tudja elsők lettünk a járásban a tavaszi munkában. Azért jöttek éppen hozzánk... No, de már mehetünk is! — Hol dolgoznak? — A kertészetben. — Szépek-e a palánták? — Szépek bizony, különösen a káposzta. Hiszen tudják... Mit?, — Hogy a környék legjobb káposztatermelői voltunk mindig. Most meg új kertészünk is van. Szakember. Nemrégen végezte el az iskolát, s érti a dolgát. — Hogy hívják? — Kit ? A kertészt ? Badó... No, sok szerencsét! II. Csóri Mihály igazgató elvtárs nyolc éve tanít Vrbovkán. Fiatal ember. Arcvonásai határozottságot sugároznak. Szépen szabatosan beszél magyarul. Ő vezeti a falu krónikáját, melyet most nagy érdeklődéssel lapozgatunk. Közben beszélgetünk is. — Figyelje csak meg a régi krónikát. Bár az adatok a XIV. századdal kezdődnek, semmi egyebet nem tudunk meg belőlük, mint hogy kik birtokolták a földet, s hogy mikortól meddig. Hogy a földbirtokosokon kívül kik éltek itt, azt a régi krónikások elhallgatták. Ha élnének, nyilván nagyon meglepődnének, mekkorát változott a világ, mennyire nem érdekelnek ma már minket egykori gazdáik viselt dolgai... A község lakosainak legújabb történelme azonban érdekesebb. A feljegyzéseket Csóri elvtárs végezte, az adatok hitelességéről pedig saját szemünkkel győződhetünk meg. A villanyt 1958-ban vezették be a községbe. 1959. május elsején indult el az első autóbusz a faluból. íme, mindősze két adat s mi mindent jelent. Az első: rádiót, televíziót, filmvetítö-gépet, villany vasalót, mosógépet stb. Az országút jelentőségét viszont csak az foghatja fel, aki ismerte 1959 előtt is a községet. Tavasszal és ősszel az utak szinte járhatatlanok voltak. Ilyenkor a vrbovkaiak úgyszólván kirekedtek a világból. Az országúttal s méginkább: az autóbuszjárattál a lakosság egyik legrégibb álma teljesült. III. Faggyas Mihály tavaly még az egységes földművesszövetkezet agronómusa volt, azután gondolt egyet s felcsapott traktorosnak. Elhatározását nem magyarázta meg tüzetesebben. Tény, hogy a szövetkezetnek ebből a cseréből nem lett kára, söt... A fiatal kommunista traktoros éppen a tavaszi munkák idején bizonyította be, hogy a szövetkezet bármely posztján megállja a helyét. Csernik Ferenccel dolgozott együtt, két műszakban, s ketten 15f hektár földet szántottak fel. Faggyas elvtárs 33 éves, nős ember. Két gyermeke van. Munkája és magatartása kommunistához illő. IV. < Bielik Gyula, a helyi nemzeti bizottság titkára nem tősgyökeres vrbovkai. Húsz éve lakik a községben, s kilenc éve titkár. Már ez is tiszteletre méltó tény, hiszen azt bizonyítja, hogy a lakosság bízik benne. Ezt csak becsületes, önfeláldozó munkával lehet elérni. S Bielik elvtárs, amint azt megtudtuk, valóban ilyen munkát végzett a kilenc év alatt. Egy falu lakosságának életét irányítani, állni a problémák kellős közepén, nem könnyű feladat. Igaz, nincs egyedül: kommunisták, elvtársak segítik. Olyanok, mint Faggyas Mihály, vagy mint\ Bacsa Ignác, akiről Bielik elvtárs így nyilatkozott: A legaktívabb kommunisták egyike. Munkája nélkül a helyi nemzeti bizottság tevékenysége is nehezebb lenne. Segít a munkaszervezésben, a felvásárlás megszervezésében, a lakosság politikai nevelésében, egyszóval: mindenütt, ahol szükség van kemény, kommunista munkára, becsületes helytállásra. — Mi a foglalkozása? — Kőműves. Most a szövetkezet új tehénistállójának építkezését irányítja. Kezdeményezésére az építők vállalták, hogy pártunk megalakulása negyvenedik évfordulójának tiszteletére az istállót két hónappal a kitűzött határidő előtt adják át rendeltetésének. Bielik elvtárs ezután a szövetkezet munkájáról beszélt. Elmondotta, hogy a tavaszi munkák sikeres befejezése, az, hogy a járásban az első helyre "kerültek, a két egymással versenyző mezei munkacsoport, dolgozóinak köszönhető. A fogatosok munkaerkölcse kifogástalan. Reggel négytől dolgoztak egészen estig. Az eke után azonnal vetettek. A szövetkezet vezetősége jól szervezte a munkát. Minden este ismertette a dolgozókkal a másnapi feladatokat. — A jó szervezésnek, szorgalmas munkának nem maradhat el a gyümölcse, — újságolja Bielik elvárs, — járási viszonylatban elsők lettünk. Első jutalmunk egy szép, színvonalas műsoros est volt, melyet a SĽUK — szlovák népművészeti együttes — adott községünk dolgozóinak. Természetesen ez még csak a kezdet, de reméljük, hogy dolgozóink a következő hónapok során sem csökkentik az iramot, s az igazi jutalom, a nagy hektárhozam — s ami ebből következik — a tagok gazdag honorálása sem marad el... ZSÉLYI NAGY LAJOS ÜJ SZÓ 5 + 1961. május 7. t