Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-28 / 147. szám, vasárnap

A pórtholóumt olapjón n vasúti közlekedés fejlesztése érdekében (IV.) Eredményesebb lenne a megérté együttműködés _ Ideges tárcsázás ingerült szavak, kapkodó mozdulatok - elégedetlenség mindkét fél részéről. Pillanatnyilag ez a helyzet, pontosabban ilyen a légkör itt a Bratislava-Filiálka vasútállomás teherforgalmi főnökének a szobájában. A telefonkészüléknél Záhranka elvtárs, a parancsnok, a vonal túlsó végén az elégedetlenkedésre okot adott ügyfél, a Bratislavai Elektrotechnikai Üzem illetékes dolgozója. A nem is beszélgetés, hanem igen energikus vita tárgya a késői kirakodás, mely az említett vállalatnál már úgyszólván tipikussá vált. — Nincs emberünk, nincs helyünk, nincs időnk, nincs autónk, nincs ez, nincs az! Náluk mijidig hiányzik valami, — magyarázza még mindig felindultan a főnök. — Nem használt sem kérés, sem felvilágosítás, hatástalan maradt a büntetés, a felsőbb szervek utasítása. Elhatároztuk tehát, hogy a bíróságnak adjuk át az ügyet. De mi is tulajdonképpen ez az ügy? Mint ismeretes, a BratislavaFiliálka vasútállomás a szlovák főváros legnagyobb rakodóállomása. Itt rakják vagonokba, ill. veszik át különféle áruikat Bratislava legnagyobb üzemei, mint például a Magasépítkezési Vállalat, a szénraktárak, a Priemstav, a Bratislavai Elektrotechnikai Üzem, stb. A legVAVW.V.VV.V.W.V.V.W.V A morvaországi üveggyárak Karoiinkaiizeme az idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Az üzem dolgozói ez idő alatt több mint százezer különféle készletet gyártottak. Képünkön: František Kalvas tapasztalt üvegfúvó borospoharat formál. (V. Švoreík — CTK — felv.) rosszabb igénylő vállalatnak éppen ez a legutóbbi bizonyult. Az első negyedév folyamán ez a vállalat csaknem 50 ezer korona bírságot fizetett közel hétszáz késési óra fejében. Természetesen a vasút részéről nagyon is érthető az elégedetlenség, hiszen el lehet képzelni, milyen akadályt jelentett csak ez az egy üzem az állomás teherforgalmi tervteljesítésében. De ha csak ez az e$y üzem volna ilyen hátramozdító! A kimutatások azonban arról tanúskodnak, hogy a felesleges állási órák száma — amit egyes szállító-üzemek a fogyatékos munkaszervezéssel idéztek elő —, meghaladja a 118 ezret s az értük fizetett pénzbírság több mint 200 ezer koronát tesz ki a folyó év első negyedében. Ha figyelembe vesszük ezeket a tényeket, világossá válik, hogy a vasúti forgalom sikeres fejlődését lényegesen befolyásolják az igénylő üzemek is. Azzal, hogy későn rakják ki áruikat, vagy hogy késve rakják meg a teherkocsikat, megakadályozzák, hogy a vasút kielégítően teljesítse a kocsik körforgási tervét, jól kihasználja teherszállító képességüket és a rakodási területet. A bírságként fizetett pénzösszeg távolról sem fedezi ezt a hátrányt. — Mi hát itt a fogyatékosságoklegalapvetőbb oka? — tesszük fel a kérdést. Palonec Michal, az állomás teherforgalmi diszpécsere egyértelmű választ ad: — A leggyakoribb fogyatékosság, hogy az igénylő üzemek rakodómunkásai csupán egy, vagy esetleg két műszakban végzik a ki- és berakodást. Feltehetnők a kérdést: miért nem dolgoznak három műszakban, ha erre nagy szükség van? Az illetékes vállalatok ezt azzal utasítják el, hogy nincs elegendő munkaerő, nincs béralap. De a legnagyobb hiba az, hogy még az általában két műszakban dolgozó munkások sem dolgoznak szombaton délután vagy ünnepnapokon. Természetes, hogy főleg ebben az időszakban ugrik fel a késési órák száma. Miért van például, hogy a Doprastav és szénraktárak mindenkor biztosítani tudják a kirakodást? Miért nem tehetné meg ugyanezt az elektrotechnikai üzem is. Palonec elvtárs szerint, a vasút az illetékes helyeket is tájékoztatja majd az elektrotechnikai üzem elégtelen együttműködéséről. A fiüálkai vasútállomás dolgozói a párthatározat alapján természetesei nemcsak kifelé ható intézkedéseket tesznek eredményesebb munkájuk érdekében, hanem a pályaudvaron is részletesen felülvizsgálták a munkafolyamatokat, hogy maguk is mindent megtehessenek a siker érdekében. Elhatározták, hogy továbbra is gondosan ügyelnek a biztonsági előírások pontos betartására, a rendezési munkákat úgy szervezik meg, hogy azok egy szerelvény késését se okozzák. Ami pedig a legfontosabb, az állomás dolgozói úgy határoztak, hogy amíg eddig egy-egy vagonnak a kirakodásához való előállítása két óráig tartott, ezután ezt a munkát egy órán belül fogják elvégezni. Az állomás vezetői kérni fogják, hogy a jövőben az igénylő üzemek a pénzbírságot ne foglalhassák a száilítóköltségek keretébe, mert akkor nem kelti a megfelelő hatást az illetékes üzemben. Még egy kérdést intézünk Polonec elvtárshoz: — Hogyan gondolják megoldani azt a problémát, mely már a vasút felsőbb szerveiben is felvetődött, hogy a ki- és berakodást a közeljövőben a vasút alkalmazottai végezzék? — Ezt a kérdést már részletesen megtárgyaltuk, sőt már megtettük az elsó lépéseket is a realizálás útján. A ČSAD bratislavai részlegeinek igazgatóságánál érdeklődtünk ajiránt, szükség esetén képesek lennének-e megfelelő számban tehergépkocsikat biztosítani a megérkezett áru elszállítására. Ügy gondoltuk, hogy minden nagyobb vállalattól munkásokat „kérnénk kölcsön", akik papíron ugyan az illetékes üzem alkalmazottai volnának, azonban a mi irányításunk alatt dolgoznának. A dolog persze még nem anynyira előrehaladott, hogy rövidesen meg lehetne valósítani. De reméljük, hogy néhány héten belül eredményre jutunk. Ilyen munkaszervezéssel jelentősen lecsökkenthetnénk a veszteglési órák számát. A lényeg ugyanis az lenne, hogy a három műszakban dolgozó munkások akkor rakodnának, amikor erre éppen szükség volna. A Bratislava-Filiálka vasútállomás állásfoglalása az áprilisi párthatározattal kapcsolatban számos állomásunk számára példaképül szolgálhat] Munkájukban eddig is szép eredményeket értek el, a harmonogramot 98—99 százalék körül teljesítik, s ha még ezek a terveik is megvalósulnak, valóban követendő példát mutatnak. Szabó Géza * Egy asszony harcos útja 1908-óta volt tagja a Szociáldemokrata Pártnak, Amikor 1920-ban megalakult a párt baloldala, tudta, hol a helye. Részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalapításában. — Bizony, nem volt könnyű az életünk, — sóhajtotta a botra támaszkodó, nyolcvannyolc éves Marié Simková elvtársnó, és mintha csak számbavenné eddigi munkáséletének, ősz feje felett elrepült sok nehéz esztendőnek egyes mozzanatait, így emlékezik: — Nem, én nem éltem nyomorban az első köztársaság idejében. Férjem vasutas volt és megkereste családunk számára a légszükségesebbet. De nézhettem-e tétlenül a kapitalista világ sok igazságtalanságát, a kizsákmányolást, az ártatlan nép szenvedését? Azokét, akik erejük teljében dolgozni akartak és akik számára politikai meggyőződésük miatt nem akadt munka? Marié Simková számos funkciója melett a Most városi nöbizottság elnöknőjeként, a prágai városi képviselőtestület tagjaként büszkén pillanthat vissza önfeláldozó munkásságára. Mennyiszer segédkezett a sztrájkok megszervezésében, mennyi élelmiszert gyűjtött a sztrájkolok családjai számára, hogy legyen, kitartásuk a közös harcban és a betévő falatban se mutatkozzék hiány! Mily kitartással harcolt a tudatlanság, a babona ellen, milyen beszámolókat, beszédeket tartott a népgyűléseken, hogy felnyissa a rövidlátók, az elvakultak szemét! Milyen sokan léptek meggyőző szavára a párt tagjainak sorába. Marié Simková elvtársnő is azok közé tartozik, akik rendíthetetlenül kitartottak meggyőződésük mellett, nem törődve a hatóság megtorló rendelkezéseivel, büntető eljárásával, egyéni érdekeivel. Egyetlen cél vezette ezeket az elvtársakat, hogy változtassanak a nép sorsán, életét megkönnyítsék, megalapozzák biztos, gondtalan jövőjét. S a célt elérték. A feladatot teljesítették. Eszméjük győzedelmeskedett! — Ha újra kezdhetném, ma sem csinálnám másként — mondja mély meggyőződéssel hangjában a tiszteletre méltó idős elvtársnő. KARDOS MÁRTA Brnói előkészületek A brnói nemzetközi mintavásár előkészületei, bár a vásár kapui csak szeptemberben nyílnak meg, már teljes iramban folynak. A külkereskedelem tizenhat vállalatának közvetítésével a gyárak több ezer gépet állítanak ki. Bizonyára az érdeklődés középpontjába kerül a TOS Kuŕim gyár készítménye, a hengerfejek megmunkálását automatikusan, emberi beavatkozás nélkül elvégző tizenhét tonnás gépóriás, vagy a Považská Bystrica-i gépgyár univerzális csűcsesztergája. A szerdai napokat idén is a szakemberek részére tartják fenn. Ezeken a napokon kb. 40 000 látogatóra számítanak, újítókra, szocialista brigádok tagjaira, technikusokra, főiskolai hallgatókra, akiknek alkalmuk lesz'alaposan megismerkedni a külföldi és hazai gépipari újdonságokkal. Az eljövendő esztendőkben a nagy érdeklődésre való tekintettel tervbe vették új pavilonok építését és a kiállítási térség további kiterjesztését. -va BBffi* Ki a felelős ? Nižná Hután pártunk megalapításának 40. évfordulója alkalmából nyolc példás harmadosztályos tanuló pionlravatásra készült. Azt akartuk, hogy ez az ünnepélyes pillanat, amikor a vörös kendőt megkapják, gyermekeinknek örökre emlékezetükben maradjon. Csak akartuk... Molnár Imre pionír az ünnepélyen Krista Bendová Vöröskendö című ver-" sét szavalta, de mi nem adhattuk át a pionlrkendőket.. Előtte való héten Košicén futkostunk kendők után. A CSISZ járási bizottságán azzal utasítottak el, hogy ők már ezzel nem rendelkeznek, mert a CSISZ Központi Bizottsága és a Közellátásügyi Minisztérium közt olyan szerződés áll fenn, hogy a pionlrkendőket textilüzletekben fogják árusítani..KoSicéji erre acélra a Lenin utcán választottak ki egy üzletet, de ott sem kaptam meg a kendőket. Visszamentem a CSISZ járási bizottságára, ahol a hibát a kereskedelmi dolgozókra hárították. Állítólag nekik kell ezzel törődniük, talán megfeledkeztek- róla. Á járási bizottság segíteni akarva, Bratislavából 3000 pionírkendőt rendelt. Szombat reggelre várták a küldetményt. Mi is vártuk, az utolsó reményekkel, de hiába. A kendők nem érkeztek meg. Emiatt felesleges csalódást okoztunk gyermekeinknek. Az ünnepély elmaradt. Feltesszük a kérdést: ki a hibás? Csak a kereskedelem és a CSISZ szerveinek semmi köze a dologhoz? MATÖ PÁL, Nižná Huta Ä szövetkezeti parasztság szocialista A

szövetkezeti gazdálkodás döntő fordulatot hozott mezőgazdaságunk továbbfejlődésében. Az a körülmény, hogy történelmileg rövid idő, gyakorlatilag egy évtized alatt megváltoztattuk a régi magántulajdoni viszonyokat a falun és megteremtettük az új, a szocialista termelési viszonyokat, reális feltételét adják annak, hogy a további tíz év alatt mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára emeljük. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az immár szocialista mezőgazdaságunk, a nagyüzemi termelés révén valóban biztosítani tudja és biztosítani fogja társadalmunk szükségleteinek kielégítését. Es ha annak szükségességéről beszélünk, hogy mezőgazdaságunkat olyan színvonalra kell emelnünk, hogy kielégíthesse társadalmunk egyre növekvő szükségleteit, akkor látnunk és tudnunk kell, miszerint ez lényegében a fejlett szocialista társadalom megteremtését, a kommunizmusba való átmenet megteremtését jelenti, mivel a fejlett szocialista társadalom elképzelhetetlen a társadalom igényeit kielégítő mezőgazdaság nélkül. Döntő fontosságú, hogy a mezőgazdasági termelést az ipar színvonalára emeljük, mert ha ezt nem tennénk, akkor az ipar gyors fejlődése mellett' a mezőgazdaság lemaradna s hovatovább a társadalmi fejlődés gátjává válnék. Éppen ezért a mezőgazdasági termelés növelése nemcsak szűken vett gazdasági kérdés, hanem olyan politikai kérdés, amely döntő módon befolyásolja társadalmunk további előrehaladását, célunk elérését, a kommunista társadalomba való átmenet megteremtését. P

ersze, ha mezőgazdaságunk fejlődésének távlatairól, a mezőgazdasági termelés növelésének szükségességéről beszélünk, akkor elsősorban is az emberről kell beszélnünk, arról az emberről, akinek munkáján, egész magatartásán a mezőgazdaság fejlesztése áll, — a szövetkezeti parasztról. Mikor és mennyire tudjuk a szövetkezeti tagokat és gondolkodásukat minden tekintetben szocialistává formálni, — ha első pillantásra kissé furcsának is tűnik, - lényegében ez határozza meg, hogy szövetkezeti gazdálkodásunk beváltsa a hozzáfűzött reményeket, olyan nagyüzemi gazdálkodást alakítsunk ki, amely fedezni tudja a társadalom egyre növekvő szükségleteit. A szocialista gondolkodású és tevékenykedő ember a döntő tényező, az olyan ember, aki minden megnyilatkozásában és tettében a szocialista társadalom érdekeit az első helyre tudja állítani. Mert alaposan téved az az ember, aki azt hiszi — éspedig akadnak még jócskán ilyen emberek —, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítésével < már elértük kitűzött célunkat. Helytelen ez a nézet, mint ahogy helytelen az a nézet is, amely viszont a szövetkezeti gazdálkodás célját és küldetését csupán a szövetkezeti tagok életszínvonalának emelésében látja. A lényeg nem ezekben a kérdésekben van, hanem arról van szó, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítése, a szövetkezeti gazdálkodás győzelme bár a döntő, mégis csak az első lépést jelentette a valóban nagyüzemi termelés megteremtéséhez. És hogy a szövetkezeti gazdálkodás valóban nagyüzemi termeléssé váljék, ebben több más tényező — így például a gépesítés — mellett a döntő a szövetkezeti tagoknak szocialista emberré való átalakítása. H

elytelen, a valóságot megtagadó állítás volna azt mondani, hogy a földművesek szocialista gondolkodásának és tevékenységének kialakításában nem értünk volna el igen jelentős ered ményeket. A szövetkezeti gazdálkodás győzelmét nemcsak népgazdasági szempontból tekinthetjük óriási jelentőségű eseménynek, hanem a dolgozó parasztok gondolkodásának és magatartásának átalakulásában is. Hiszen a szövetkezeti gazdálkodás győzelme elsősorban is azt jelentette és jelenti, hogy hazank dolgozó parasztsága, a kis- és középparasztok felismerték és magukévé tették a szocialista nagyüzami gazdálkodás helyességét és szükségességét. A tíz- és százezer darabkára parcellázott földek nem önmaguktól, még csak nem is valamely rendelet útján váltak több száz. sok helyütt több ezer hektáros nagy táblákká és gazdaságokká, hanem tulajdonosaik, a földművesek elhatározása eredményeképpen. Mintahogy azonban a szövetkezeti gazdálkodás megteremtése is az első lépés a valóban magas termelékenységű, nagyüzemi gazdálkodás kialakításához, éppúgy hazánk dolgozó parasztságának is a szövetkezeti gazdálkodás útjára való rálépése az első lépés a szocialista emberré valő átalakulásában. Ha a ma földművesét, a szövetkezeti tagot összehasonlítjuk a valamikori, a felszabadulás előtti falusi emberrel, micsoda, szavakban szinte ki sem fejezhető a különbség. Mennyire és mennyiben más ember áll előttünk. Valahogy úgy van, hogy a mezsgyék fölszántásával, a nagy szövetkezeti táblák kialakulásával a földművesnek nemcsak kint a határban, a földek közt szűnt meg az elszigeteltsége és magára utaltsága, hanem az élet minden vonatkozásában is, és a közös gazdálkodás, a közös munka, a kollektív életbe való bekapcsolódás hovatovább mind jobban rányomja bélyegét magatartásának és egész életszemléletének további alakulására. A szövetkezeti mozgalom tíz esztendeje alatt a földművesek sok olyasmivel ismerkedtek és barátkoztak meg, ami azelőtt — egyénileg gazdálkodó mivoltuknál fogva — nemcsak, hogy idegen és elérhetetlen volt számukra, hanem, mikor arra került sor, akkor ellenezték is azok bevezetését, meghonosítását. Gondoljunk csak a 8 — 10 év előtti véleményekre a traktor munkáját illetően: a traktor legyúrja a földet; ahol a traktor elment, ott már nem kel ki a mag; ha traktor szántja fel a földet, akkor olyan hantos lesz, hogy semmi meg nem terem benne, és más ehhez hasonlók. Hát még a kombájn! Hogý" kiveri a szemet, — ez szinte a legjámborabb húzódás volt a kombájnos aratástól. Most meg? Már a kévekötő-aratógéppel sem akarnak aratni a szövetkezetek. hanem csak kombájnnal. ,A traktor még jobban hozzánőtt a ma földműveséhez, mint valamikor a ló. S

zóval, változott a világ a falun és e változó világgal változott az ember, a földműves is. Változott, de nem olyan mértékben, mint körülötte a világ és főleg nem olyan mértékben, hogy megfelelne a szocialista ember kialakításával szemben támasztott igényeknek. És nem csupán arról van szó, hogy számos szövetkezetben a megszokott gépeken, a traktoron, az aratógépen és a kombájnon kívül, még húzódoznak az egyéb munkák gépesítésétől, hogy például nem egy szövetkezetben, bár beszerezték és megvették a fejőgépeket, a teheneket mégis, továbbra is kézzel fejik, a fejőgépek pedig ott hevernek a raktárban. Nem arról volna szó, mert az, hogy a szövetkezeti tagok ezt vagy azt a gépet mikor szokják meg és mikor alkalmazzák, egyrészt a felvilágosító és meggyőző munka, másrészt pedig idő kérdése. Hanem arról volna szó, hogy a szövetkezeti tagok jelentős része mind a nagyüzemi gazdálkodásban, mind a technika, s a gépek alkalmazásában nem jutott még túl a saját érdekein és kényelmén s munkáját, a szövetkezeti gazdálkodás adta lehetőségeket nem állítja tudatosan a társadalom érdekeinek szolgálatába. Mint ahogy már cikkünk elején említettük, vannak olyan nézetek, hogy a szövetkezeti gazdálkodás célja csupán a szövetkezeti tagok életszínvonalának az emelése. Persze, hogy ez is a célja, de nem csupán ez. Nem lehet csupán ez a célja annál az igen egyszerű oknál fogva, mivel szocialista társadalmunk célja hazánk egész dolgozó népe életszínvonalának emelése, már pedig az életszínvonal alakulásában igen jelentős szerepet játszik az élelmiszerellátás, az a körülmény, hogy mit és mennyiért eszünk. P

ersze, most azt mondhatná valaki, hogy hiszen a szövetkezetek — már melyik, hogyan — teljesítik az állam iránti kötelezettségeiket, a felesleget eladják az államnak. Hogy, úgymond, mit kívánhatunk még a szövetkezettől, ha teljesítette az állam iránti kötelezettségeit, milyennek is kellene lennie azoknak a szövetkezeti tagoknak, hogy valóban szocialista emberré váljanak? Valóban, eleget tesznek-e, megfelelnek-e a szocialista ember ismérvének a szövetkezet azon tagjai, akik teljesítik az állam iránti kötelezettségeiket? Eleget tesz a szövetkezet az állam iránti kötelezettségeinek, — igen ám, de az a kérdés, hogy maguk a szövetkezeti tagok tudatában vannak-e annak, hogy ezzel nem csupán egy „kötelességet" tudtak le, hanem, hogy a szocialista társadalom iránti kötelességük teljesítéséről van szó, amelytől döntő módon függ társadalmunk helyzetének alakulása s ezen belül az ő, egyéni sorsuk ala(Fölytatás a 6. oldalon) Dj SZÖ 5 * 1961. május 25. )