Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-15 / 134. szám, hétfő

A párt dicső történetéből tanulunk (Folytatás az 1. oldalról uralma, lényegesen szűkebbek lettek a munkásosztályra gyakorolt burzsoá ide­ológiai befolyás lehetőségei Is. A párt megalakulása megtörte a burzsoázia mo­nopóliumát a dolgozó parasztság befo­lyásolásában, lerakta a munkás-paraszt szövetség alapját, mert ez a proletárdik­tatúra egyik fö támasza és ma szocialista társadalmunk alapja. A párt megalaku­lása a népeinket egymás ellen uszító bur­zsoá nacionalista politika leverésének kezdetét jelentette, lerakta a nemzetisé­gi problémák lenini megoldásának alap­ját hazánkban, hogy ezzel népeink egyen­jogú, szabad fejlődését és testvéri egy­ségét szolgálja. A CSKP lett az egyetlen párt, mely a Csehszlovák Köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek legöntu­datosabb tagjait egyesítette soraiban és a burzsoázia nemzetiségi uszításaival szembe állította a cseh, a szlovák, a magyar, az ukrán és a német proleta­riátus egységfrontját. A forradalmi párt megalakulása önma­gában még nem volt. elegendő a prole­táriátus győzelmének biztosításához. A párt tömegpártként alakult meg. Felvette soraiba a volt Szociáldemokrata Párt tag­jainak többségét. Velük együtt egészség­telen opportunista nézetek is behatoltak a pártba. Ezért a pártnak kezdettől fogva harcolnia kellett a helytelen, egyleti irányzatok ellen, az opportunista hibák kiküszöböléséért, a párt előkészítéséért a Forradalmi cselekvésre. Ebben kezdet­től fogva nagy segítséget kapott a Kom­munista Internaclonálétól. E szempontból nagy Jelentőségük van a CSKP II. kongresszusa egyes határo­zatainak, főként a nemzetiségi kérdésben, a munkás-paraszt szövetség kérdésében, a szakszervezeti egységről, valamint a helyi csoportoknak üzemi sejtekbe való áthelyezéséről szóló határozatának. A CSKP II. kongresszusa a nemze­tiségi kérdésről hozott határozatá­ban a Kommunista Internacionálé irányelveiből kiindulva elvetette az úgynevezett csehszlovák nemzetről hirdetett csaló polgári elméletet, mellyel a cseh burzsoázia Kárpát­Ukrajna, Szlovákia és a nemzeti ki­sebbségek félgyarmati jellegű ki­zsákmányolását és politikai elnyo­mását álcázta. A kongresszus ugyan­akkor rámutatott, hogy az elnyo­mott népek nemzeti felszabadító harcának és a proletáriátus osztály­harcának egybekapcsolása legyen a CSKP nemzetiségi politikájának ve­zérfonala. Szlovákiában szervesen egybe kellett illeszteni a szociális felszabadulásért vívott harcot a nemzeti felszabadulásért folytatott küzdelemmel. Ebben a szellemben küzdöttek a szlovákiai kommunis­tákkal együtt a csehországi munká­sok is a szlovák nép jogaiért, szo­ciális helyzetének megjavításáért, s a szlovák nemzet önrendelkezésé­nek jelszava a CSKP egyik legfőbb jelszava volt. Jelentősen megerősödött a mun­kásosztály internacionalizmusa és közös harca. Ez pártunk további fej­lődésében és harcában is szembe­tűnően megnyilvánult. A közös sztrájkok, tüntetések, az üzemekben, az utcákon, a sajtóban, a parla­mentben, a bírósági tárgyalótermek­ben, a burzsoázia börtöneiben foly­tatott küzdelmek a cseh és a szlo­vák munkásosztály, valamint a Csehszlovák Köztársaságban élő töb­bi nemzetiségek proletár szolidari­tásának emlékezetes eseményei let­tek. A košutyi, holiči, telgárti, pohore­lai, polomkai sortűzek és más szlo­vákiai helységekben munkásokra le­adott sortűzek a felháborodás hul­lámát váltották ki az egész köztár­saságban, mint amikor Duchcovnál, Radostínban és más csehországi helységekben tüzeltek a munkások­ra. Pártunk történetébe örök időkre beíródott, hogy éppen a cseh kom­munisták, Gottwald, Šverma. Fučik, Urx, Jilemnický és a többi elvtársak emelték a legélesebb vádat a cseh burzsoázia ellen, azok ellen, akik vétkesek voltak Szlovákia szociális nyomorában, osztály- és nemzetisé­gi elnyomatásában. A CSKP II. kongresszusával — még a Bubník vezette, renegát csoport 1925. évi kizárásával — sem ért vé­get a harc. A likvidátorok megal­kuvó passzivitása miatt akkor sok helyes párthatározat még nem tu­dott kellőképpen érvényesülni az életben. így edződött és fejlődött a párt tevékenységének egész idő­szaka alatt az opportunisták és a trockisták elleni további harcokban. Bacllek elvtárs beszéde további ré­szében elemezte a pártban megnyil­vánuló összes opportunista és szek­tás irányzatok elleni harc kibonta­kozását, majd folytatta: A CSKP V. kongresszusa a párt­politika legalapvetőbb stratégiai és taktikai kérdéseinek megoldásán kí­vül azért is óriási jelentőségű, mert helyesen és következetesen marxi­lenini módon értelmezte és kezelte a nemzetiségi kérdés megoldását a párt szlovákiai politikájában. Mint tudjuk a nemzetiségi politikát ille­tően azelőtt Szlovákiában különféle helytelen nézetek merültek fel, me­lyek korántsem biztosították a párt­tjj SZÖ 296 ír 1961. május 12, politika lenini érvényesítését. A párt szlovákiai politikájában egyrészt közömbösség nyilvánult meg a nem­zetiségi kérdés megoldása iránt, ami lehetővé tette a reakciónak, hogy népámítóan saját reakciós céljaira, fajgyűlölet felszítására használja ki a nemzetiségi problémákat. Másrészt a pártban csehellenes jellegű bur­zsoá nacionalista elemek is megnyi­latkoztak, különösen Zilinán és Ban­ská Bystricán és konkrét képviselő­jük a renegát Verčík volt. Ezekre az elhajlásokra jellemző az 1926-ban kiadott „Takarítsátok ki Szlovákiát!" brosúrában kitűzött nacionalista jel­szó, mely taktikailag nem a szlovák nemzet megsegítésére a cseh mun­kásosztály szolidaritására, támaszko­dott, hanem egy kalap alá vette a cseh proletariátust és a cseh bur­zsoáziát. A kommunista párt soraiban fel­tűnő opportunizmus felszámolásával egyidejűleg az 1929—1930-as évek­ben a párt bolsevizálásáért folyta­tott küzdelemben a nemzeti kérdés­ben megnyilvánult elhajlásokat is felszámolták. Amikor Gottwald elv­társ a párt vezetőségébe került, a nemzetiségi kérdésben is világos irányt mutattak. 1930. január 18-án és 19-én Zili­nában szlovákiai pártkonferenciát rendeztek, melyen Klement Gottwald elvtárs is részt vett. Ez az értekez­let megvitatta a CSKP KB 1930. ja­nuár 5-i és 6-i fontos határozatait a párt bolsevizálása ütemének meg­gyorsításáról és ennek szervezeti feltételeiről. A žilinai értekezlet a nem kielégítő szlovákiai helyzetről is tárgyalt és elhatározta, hogy megszünteti az eddigi kerületi ve­zetőségeket és megalakítja a CSKP szlovákiai vezetőségét. Ezt a szlová­kiai vezetőséget, melynek a párt leg­kiválóbb szlovák, magyar és ukrán nemzetiségű harcosai lettek a tag­jai, első ízben az 1930. évi žilinai konferencián választották meg, a kö­vetkező években pedig a szlovákiai konferenciákon választották. A CSKP szlovákiai vezetőségének tevékenysége kezdetén Dolanský elvtárs, a CSKP KB politikai irodá­jának tagja segített. A párt Szlová­kiában szervezetileg 9—10 területre oszlott, melyeknek élén párttitkárok vezette területi választott szervek álltak. A Pravda, a Ludovy denník és a Slovenské zvesti fokozatosan a CSKP sajtószervei lettek. A CSKP szlovákiai vezetősége a har­mincas években nagyon jelentős szere­pet játszott a proletár nemzetköziségért és pártunk egységéért folytatott küzde­lemben. Viszonyaink közepette megalaku­lásában érvényesül a demokratikus cen­tralizmus elve, mely szervesen egybe­kapcsolódik a párt bolsevik alapelveinek érvényesítéséért folytatott küzdelemmel, így a CSKP gottwaldi vezetésének hatá­sára Szlovákiában is fordulat állt be a tömegpolitikai munkában, és a párt még következetesebben érvényesítette a nemzetiségi politika helyes marxi-lenini megoldását. A párt növekedésével és szilárdulásá­val, kádereinek fejlődésével párhuzamo­san fokozatosan kidolgozta Szlovákia alapvető politikai, gazdasági, szociális, kulturális problémáinak komplex és tö­mör megoldását, amit később a CSKP 1937. évi Banská Bystrica-i szlovákiai ér­tekezlete foglalt össze és terjesztett né­pünk elé. A CSKP szlovákiai vezetősége végre­hajtotta a CSKP KB határozatalt Szlo­vákia területén, harcra szervezte a szlo­vákiai proletariátust, a szlovák, magyar és ukrán dolgozókat a kizsákmányolók, a nyomor, az éhség és a munkanélküli­ség. a nemzetiségi elnyomás és a ludák szeparatizmus, a burzsoá nacionalista ideológia és a nemzeti közömbösség el­len, a cseh és szlovák dolgozó nép meg­bonthatatlan testvéri egységéért, a köz­társaság megvédéséért a fasizmussal szemben. A CSKP szlovákiai vezetősége akkor kezdte meg tevékenységét, amikor már befejeződött a kapitalizmus ideiglenes, átmeneti jellegű stabilizálódása és el­következett a mély gazdasági válság idő­szaka. A tőkések heti 2—4 napra kor­látozták az üzemekben a munkát, sza­porodott a munkanélküliek száma. A munkaidő korlátozása a bérek és a fi­zetések csökkenésével párosult. A gaz­dasági válság 1933-ban kulminált, akkor 910 ezer munkanélküli volt Csehszlová­kiában. A CSKP a nagy néptömegek élére állt és irányította, vezette tömegmozgalmu­kat. A burzsoá kormány abban az időben mindenképpen korlátozta a munkások jo­gait, betiltotta a nyilvános beszédeket, elkobozta a folyóiratokat, bebörtönöz­tette a párt számos aktív funkcionáriu­sát. A munkanélküliek munkát — ke­nyeret jelszóval hatalmas tüntetéseket és éhségfelvonulásokat renleztek, me­lyeken a foglalkoztatott munkások is részt vettek. Heves összecsapásokra ke­rült sor a csendőrség, a rendőrség és a dolgozók között. A párt kemény küz­delmeket vívott és sztrájkokat szerve­zett a munkaidő korlátozása és a bé­rek leszállítása ellen. A nagy harcok közül megemlíthetjük az 1932. évi mosti bánvá»s7trá.|kot, az Ostrava-vidéki sztrájkokat és a cseh országrészekben lefolyt további számos sztrájkot. A sztrájkhullám Szlovákiában is elterjedt. Bacílek elvtárs beszédében megemlítette a bratislavai, trnavai, žilinai, podbrezovai s más nagysza­bású szlovákiai sztrájkokat, melyek­ben ezrek vettek részt a párt és a vörös szakszervezetek szervezésé­vel. Ecsetelte a gazdasági válság sú­lyos következményeit a városi kö­zéprétegek és a falusi lakosság éle­tében: Megállapította: Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkás-pa­raszt szövetséget szilárdítva a köz­társaság egyetlen pártja volt, mely rettenthetetlenül és következetesen síkra szállt a parasztok védelmében, s a végrehajtások elleni harcra moz­gósította üzemi és falusi szerveze­teinket. A párt harca a végrehajtók ellen győzelemmel végződött, a végrehajtásokat kormányrendelettel beszüntették. így érvényesült a mun­kás-paraszt szövetség lenini politi­kája a parasztok konkrét megsegíté­séért. Bacílek elvtárs beszéde további részében a köztársaság fasiszta ve­szélyeztetése idején és az illegalitás idején végzett pártmunkát elemez­te. A müncheni diktátum és a Cseh­szlovák Köztársaság feldarabolása után a pártnak illegalitásba kellett vonulnia és szervezeti irányítását módosítania kellett az illegális mun­ka feltételeihez. Miután Szlovákiát erőszakosan elszakították Csehor­szágtól, a CSKP KB határozata alap­ján felvette a Szlovákia Kommunis­ta Pártja elnevezését, a szlovákiai vezetőség pedig Szlovákia Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága elnevezést. Am továbbra is szerves része maradt az egységes CSKP-nak. A nehéz illegális munka, az új hely­zet viszonyai között új feladatokat teljesítve folytatta a régi szlovákiai vezetőség tevékenységét és követte a CSKP illegális Központi Bizottsá­gának politikai irányvonalát. Szlovákia Kommunista Pártja a megszállás idején sem szűnt meg az egységes CSKP szerves része len­ni, bár lehetetlen volt Szlovákia és .a cseh országrészek között a rendszeres kapcsolat. A CSKP moszkvai vezetősége a fasiszta ura­lom és a nemzeti felszabadító harc, különösen pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés idején rádió útján és úgy irányította a párt szlovákiai tevé­kenységét, hogy a párt egységes po­litikájának biztosítása céljából Szlo­vákiába küldte a vezető elvtársa­kat. A mai ünnepség alkalmából meg kell említenünk még egy rendkívül fontos tényt: Pártunk negyven évi tevékenységét hűsége jellemzi a nagy Szovjetunióhoz és kommunista pártjához. A szovjet nép felszaba­dított minket, a Szovjetunió segít bennünket népünk boldog életének megteremtésében. Bacílek elvtárs ezután a felszabadulás utáni időkről beszélt, s kiemelte a test­véri cseh munkásosztály erejének és po­litikai súlyának, a CSKP vezető szere­pének felbecsülhetetlen jelentőségét ál­lamunkban. Rámutatott a szlovákiai reak­ció bomlasztó üzelmeire, egységbontó törekvéseire. A csehszlovák munkásosztály februári győzelme, a CSKP vezető szerepének megszilárdulása az államban és a közös cél, a szocializmus felépítése megte­remtette a CSKP és az SZLKP kapcsola­tai szervezeti rendezésének feltételeit is. Pártunk nemzetközi egységének megszi­lárdításában, a munkásosztály politikai egységének megszilárdításában jelentős lépés volt a burzsoá nacionalista csoport leleplezése, eszmei leverése és felszá­molása. Pártunk szilárd eszmei, politikai és szervezeti egységének jelentőségét nö­velte az a tény, hogy a CSKP 1948 után az egységes szocialista gazdaság építé­sének és a mezőgazdaság szocializálásá­nak útjára lépett. A CSKP egységes politikájának, az egységes gazdasági tervnek következetes érvényesítése a köztársaság egész terü­letén lehetővé tette Szlovákia alapvető problémáinak gyors megoldását — gaz­dasági és kulturális elmaradottságának megszüntetését is. így tehát ténylegesen s nem formálisan oldódik meg a csehek és szlovákok nem­zeti egyenjogúsítása, s az egyenjogúság szellemében biztosítjuk a magyar és uk­rán nemzetiségű lakosság fejlődését Is. A nemzetiségi kérdés ilyen megoldása teljesen megfelel a nemzetiségi politika lenini elveinek, megszilárdítja népünk er­kölcsi-politikai egységét, nemzeteink egy­ségét és testvériségét. Ma, a CSKP megalakulásának 40. év­fordulóján újra tudatosítjuk, hogy né­peink megbonthatatlan egysége annak eredményeképpen jött létre, hogy meg­fosztottuk a burzsoáziát politikai és gaz­dasági hatalmától, majd felszámoltuk az összes kizsákmányoló osztályokat, melyek önző érdekekből védték a nemzeti el­nyomás, kizsákmányolás és uszítás rend­szerét. * * * A burzsoázia legyőzése után a CSKP­ra a szocialista társadalom felépítésének történelmi feladata hárult A szocializmus (elépítése megkövetelte, hogy a meglevő ipar szocialista átalakításával, valamint új üzemek, főként nehézipari és nehéz­gépipari üzemek építésével erős anyagi­műszaki bázist teremtsünk. A párt az ötéves tervekben oldotta meg ezt az alapvető feladatot. Bacílek elvtárs beszé­A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége Bratislavában fFoIvtitü* az L oldalról) a városnegyedben. Brezsnyev elvtárs kíséretével megszemléli az egyik épületet, melyet a hét végén adnak áfc rendeltetésének. A szovjet küldöttség városszemléje során a Februári Győzelem utcán köt ki. Meghallgatták az építkezési szakember magyarázatát, s megte^ kintik az új munkamódszerrel, öntöttbetonból készülő háztömböket. Délben kedves vendégeink a Szlovák írószövetség budmerleei otthonát ban tesznek látogatást. A díszebéden Karol Bacílek elvtárs mond pohár­köszöntőt, és szavai a csehszlovák-szovjet barátság jelentőségét' hangsúlyozzák. A szovjet pártküldöttség este részt vett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ünnepi ülésén, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja fennállásának 40. évfordulója tiszteletére rendeztek a bratislavai Nemzeti Színházban. (Tudósítónktól.) A Lengyel Egyesült Munkáspárt küldöttsége visszatért hazájába (ČTK) - A Lengyel Egyesült Munkáspárt küldöttsége - Aleksan­der Zawadski, a LEMP KB politikai irodájának tagja, a Lengyel Nép­köztársaság Államtanácsának elnöke és Ostap DIuski,, a LEMP KB tagja, — mely részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítása 40. évfordulójának ünnepségein, vasár­nap, május 14-én Prágából Lengyel­országba utazott. A küldöttségtől Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára köztársasá­gunk elnöke, Jaromír Dolanský, Zde­nék Fierlinger, Václav Kopecký és Ľudmila Jankovcová, a CSKP KB po­litikai irodájának tagjai és póttag­jai, Alexander Dubček és Vladimír Koucký, a CSKP KB titkára, Antonín Krček, a CSKP prágai városi bizott­ságának vezető titkára, a CSKP KB osztályvezetői, a kormánynak és a Nemzetgyűlés elnökségének tagjai búcsúztak a csehszlovák és lengyel állami lobogókkal feldíszített ruzy­néi repülőtéren. Franciszek Mazur nagykövet vezetésével jelen voltak a Lengyel Népköztársaság prágai nagykövetségének tagjai is. Pionírok piros rózsacsokrokat nyújtottak át a kedves lengyel ven­dégeknek. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt küldöttségének tagjai, aki­ket a repülőtéren egybegyűlt prá­gaiak lelkesen üdvözöltek, szívélye­sen elbúcsúztak Antonín Novotný elvtárstól s pártunk és kormányunk további képviselőitől és röviddel fél tíz után különrepülőgéppel Varsóba utaztak. Franciaország és Németország Kommunista Pártjának küldöttsége a kelet-szlovákiai kerületben (ČTK) — Franciaország és Né­metország testvéri kommunista párt­jának küldöttségei, melyek részt vesznek a CSKP megalapítása 40. év­fordulójának ünnepségein, vasárnap, május 14-én néhány napos látoga­tásra a kelet-szlovákiai kerületbe ér­keztek. A becses vendégek látogatá­suk első napján a Magas-Tátra ter« mészeti szépségeiben gyönyörködtek, megtekintették az egyes gyógyinté­zeteket és üdülőket. A testvéri kom­munista pártok küldöttségeinek tag­jai ellátogatnak a kelet-szlovákiai kerület néhány ipari és mezőgazda­sági üzemébe is. Kegyelettel adóztak az illegális SZLKP funkcionáriusai emlékének (ČTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 40. évfordulója napján, május 14-én kegyeletteljes ün­nepség keretében megkoszorúzták Bra­tislavában a Csalogány-völgyi temetőben az illegális SZLKP azon érdemes funkcio­náriusainak emlékművét, akik a fasizmus elleni küzdelem bátor harcosaiként 1943. február 19-én vesztették életüket az ausztriai Melk község közelében. Az em­lékmű mellett a csehszlovák néphadse­reg katonái és pionírok álltak dísz­őrséget. Felhangzott az orosz forradal­márok indulója, amikor az SZLKP KB irodájának küldöttsége, melyet Jozef Való, az SZLKP KB irodájának tagja vezetett, megkoszorúzta Ján Osoha, Ka­rol Černocký s Ladislav Lečko elvtársak, s a párt további bátor harcosainak sír­ját. A küldöttség tagjai a következők voltak: Ľudovít Benada, Michal Chudík, Jozef Kríž és Pavol Majling, az SZLKP KB irodájának tagjai. Azután az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága iro­dájának, az SZLKP bratislavai városi bi­zottságának küldöttségei, a bratislavai üzemek képviselői, CSISZ-tagok és pio­nírok adóztak kegyelettel a hős hazafiak emlékének. A kegyeletteljes ünnepség az Interna­cionáléval ért véget. Az SZLKP Központi és kerületi bizott­sága irodájának, valamint városi bizott­ságának küldöttségei azután megkoszo­rúzták Mirko Nešpor sírját és kegyelettel emlékeztek meg e fiatal harcosról, akit a fasiszták 1944-ben 20 éves korában ítéltek halálra a főiskolások körében végzett hazafias tevékenységért. de további részében Szlovákia rohamos ipari és mezőgazdasági, kulturális fejlő­dését méltatta és megemlítette az állami rendszerünkben végbement nagy átala­kulásokat. Végül a harmadik ötéves terv nagy feladatait ecsetelte és külön ki­emelte a mezőgazdaság feladatait. A mezőgazdaságunkban végbement nagy átalakulásokat a szocialista állam, a mun­kásosztály és az ipar nagy segítségével, gépek, műtrágya, vetőmag, építőanyag szállításokkal és pénzügyi segítséggel ér­tük el. A legfontosabb segítség, melyet fal­vainknak meg kell adnunk: a szakembe­rek és szervezők új kádereinek kiküldé­se, akik majd alapjában megváltoztatják a falu viszonyait és közelebb viszik a mezőgazdasági termelést az ipari terme­léshez, a falut a városhoz. A falvakon is érvényes az, hogy a gazdasági felada­tok egyben politikai feladatok, nem old­hatók meg adminisztratív úton és hogy a politikai segítségnek mindenekelőtt a munkás-paraszt szövetség megszilárdulá­sát, a szocialista termelési viszonyok kiala­kulását és megszilárdulását kell szolgál­nia. Csak így tudjuk a mezőgazdasági termelés színvonalát 1970-ig felemelni az ipar színvonalára, s a falvakon megterem­teni a kommunizmusba való átmenet fel­tételeit. Bacílek elvtárs a következő sza­vakkal fejezte be ünnepi beszédét: Pártunk tevékenységének negyven éve alatt bebizonyította hűségét és szeretetét népünk és a haza iránt. Ennek a hűségnek és szeretetnek semmi köze sincs a nacionalista kor­látozottsághoz, hanem a marxi-leni­ni internacionalista gondolkodást tükrözi. A 81 kommunista és munkáspárt értekezletének pártunkat is kötelező Nyilatkozata értelmében minden erő­vel azon leszünk, hogy szilárdítsuk és erősítsük a szocialista világrend­szert, melynek egyre értékesebb és elválaszthatatlanabb részét képezzük. Mindenképpen támogatjuk a tőkés országokban kibontakozó nemzetközi forradalmi munkás és kommunista mozgalmat. Erőnktől telhetően se­gítjük az imperializmus ellen nem­zeti felszabadulásukért vagy nem­régen kivívott nemzeti függetlensé­gük és gazdaságuk megszilárdításá­ért- küzdő afrikai, ázsiai és latin­amerikai gyarmati és függő orszá­gok népeit. Ez a mi büszkeségünk forrása. Ez teszi naggyá és erőssé szocialista államunkat, emeli tekin­télyét a békeszerető népek szemé­ben és erősiti nemzetközi helyzetét és biztonságát. Népünk egyre szilárdabb erkölcsi­politikai egysége, testvérnemzeteink megbonthatatlan egysége, csehszlo­vák szocialista hazafiságunk és pro­letár nemzetköziségünk — ezek a mi szocialista társadalmunk új, ha talmas mozgatóerői, melyek bizto­sítják gyors előrehaladásunkat a kommunizmus felé. Ezek Csehszlo­vákia Kommunista Pártja negyven évi harcának és munkájának érett gyümölcsei. Ez a negyven év kötelez bennün­ket. Kötelez arra, hogy jól tudjuk kamatoztatni a tapasztalatok gazdag örökségét, melyet pártunk alapítói és a szocializmus győzelméért küzdő harcosok nemzedékei hagytak ránk. Ha pártunk múltjára nemcsak mint nagy és dicső történelemre fo­gunk nézni, hanem mindenekelőtt a ma tanulságait fogjuk keresni ben­nük, teljesítjük ezt a kötelezettsé­get, melyet ma pártunk megalaku­lása 40. évfordulójának ünnepségei alkalmából vállalunk. Szavunkat áll­juk, ha fel fogjuk tudni használni a párt régi harcainak és munkáink tapasztalatait jelenünk időszerű és egyre bonyolultabb feladatainak tel­jesítésében és fontos problémáink megoldásában.

Next

/
Thumbnails
Contents