Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-14 / 103. szám, péntek

A KUKORICA VETÉSTERÜLETÉT Szívét adja munkájába A közép-szlovákiai kerületben az idén 7 ezer hektárral növelik a kukorica vetésterületét. A želovcei szövetkezetesek a vetésterület növélése mellett a hektárhozamok fokozására is gondolnak. A járás szövetkezeteit felhívták, hogy hektáronként legalább 60 mázsa kukoricát termeljenek. A želovceiek az idén 200 mázsa sertéshússal termelnek többet, mint tavaly s ezt a nagyobb kukoricatermés révén akarnák elérni. A képen Bacsa Sándor traktorost látjuk, aki másodszor műveli a földet kultívátorral. Az így előkészített talajba a szövetkezetesek négyzetesen vetik el a kukoricát. (F. Kocian - ČTK - felvétele.) Tanuljanak a szomszédok egymástól SÓHAJ JÁNOS etető szívesen vesz részt a mezei munkákban: Kiváltképpen a takarmány betakaritásar.á! szeret dolgozni. Érdeke, hogy a takarmány minél előbb fedél alá kerüljön. — Nálunk olyanra nő a fú — dicsekedik Nohaj bácsi —, hogy a kaszáló-gépet befojtja s nem akármilyen a széna, az állatok falják, „mint a mézet". Gondolhatja, ahol sóska terem, az csak jó rét lehet. Az ember mintha meséből hallgatna részletet, kíváncsian várja, hogy mennyi széna terem azon a réten, ahol olyan buján nő a fű. — Hatvan mázsa szénát takarítottunk be egy-egy hektárról — erősíti meg Bodnár István agronómus Nohaj bácsi állítását, s hozzáfűzi: — A lucerna hozama a 70 mázsát is meghaladta. Valóban, ilyen szép eredményeket értek el a vajkovcei szövetkezetesek? Vajon hogyan? Még a prerovi felhívás idején a szövetkezetesek kötelezettséget vállaltak a hozamok növelésére, ami pénzértékben több mint 760 ezer koronát tett ki. Az összeg jelentős részét a növénytermesztés terven felüli hektárhozamai képezték. Többek között a szénáé, melynek termesztésére jó alapot teremtettek. A széna hozamát a trágyáié rendszeres adagolásával növelték. A tárolókban felgyülemlett trágyalevet télen a rétekre és legelőkre hordták, ezért büszkélkedhetnek ilyen rekordterméssel. A szövetkezetesek még ezzel az eredménnyel sincsenek megelégedve, tovább próbálkoznak, hisz még nincs megállapítva a rétek hozamának határa. Tavalyelőtt öt hektár rétet törtek fel azzal az elhatározással, hogy néhány év múlva ismét fűmaggal vetik be. — Már gyermekkoromban is rétek voltak ott — mutat a domb mögé Nohaj bácsi —, s már nem tartozom a fiatalok közé. Bízom benne, hogy még jobb termést érünk el a szántóföldi növények termesztése után. Tervezzük, hogy mind a 29 hektár réten elvégezzük ezt a műveletet. A FELTÖRT RÉTEN silókukoricát termeltek a vajkovceiek. Szépen megnőtt, 520 mázsát hozott hektáronként. A szövetkezetesek nem panaszkodhatnak, hogy kevés a takarmány. Bár 67 szarvasmarha esik 100 hektárra, jut nekik bőven. Széna és silókukorica kellemes illata árad az istállókban. A tehenek mohón falják az ízletes eledelt, ám a tejtermelésben sem maradnak le. A szövetkezet közel 120 százalékra teljesíti a tejeladást. A szomszédos beniakovceiek példát vehetnének a vajkovceiektől. Nem állnának a tejeladás teljesítésében olyan gyenge lábon. Hisz náluk ugyanolyan feltételek vannak, mégis csak egyötödét küldik piacra a leszerződött tejnek. Igaz, a szomszédokhoz mérten sok még a javítani való. A beniakovceieknek ugyan rétjeik nincsenek, de termelhetnének több évelőtakarmányt s a hozamot is növelhetnék a trágyáié felhasználásával, mert lucernából csak 50 mázsát takarítottak be hektáronként s abból is egyegy kilogrammot munkaegységenként a tagoknak osztottak ki. Csorba János. agronómus szerint szép volt a silókukorica, de hogy mennyi termett hektáronként, azt pontosan nem tudja. Pedig a tervszerűtlen műnka és a pazarlás megbosszulja magát. Nem csoda, ha a 100 hektárra eső 58 szarvasmarhának sem tudnak elegendő takarmányt biztosítani s a gyenge takarmányozás mellett a tejhozam is gyenge. A tejeladást még az is csökkenti, hogy a szövetkezet szopósborjakat vásárol fel a tagoktól és gondoskodik felnevelésükről. — Már tárgyaltunk arról, hogy szövetkezetünk gyengén teljesíti a tervet — jegyzi meg Jurek József, a falusi pártszervezet elnöke. Elhatároztuk; meggyőzzük a tagokat, hogy több tejet adjanak a közellátás számára, mert a háztájin tartott 62 tehéntől mindössze 32 liter tejet küldenek naponta a tejcsarnokba. — A sertéshús beadásban sem állunk jől — panaszolja Jurek elvtárs —, csak 54 százalékra teljesítjük a tervet. Malac van elég, csak szemestakarmány kellene. HA ÖSSZEHASONLÍTJUK a két szövetkezet gabonatermésének hektárhozamait, nem találunk nagy különbséget. Az egyik szövetkezetben mégis van elég, a másikban meg igen gyéren. Míg a beniakovcei szövetkezetben 1,5 kg természetbeni gabonát osztanak ki munkaegységenként a tagoknak, addig a vajkovceiben minden megkeresett 100 korona után 1 kilogrammot. Ugyanis a vajkovcei szövetkezetben már a múlt év áprilisában bevezették a szilárd díjazást. Nem nehéz megállapítani, hogy a kereset után kinek mennyi gabona jár. Makó Ferenc könyvelő számítása szerint 7,5 vagon gabona marad a közös sertésállomány részére. A többi takarmány mellett ez elég biztosíték arra, hogy a sertésállománynak egész éven át jusson, s a szövetkezet 100 százalékra teljesíthesse feadatát. A vajkovceiek a kapásnövények termesztésében is jó példát mutatnak a szomszédoknak. Mig tavaly csak a cukorrépa terven felüli hozamáért fizettek prémiumot, az idén az összes kapásoknál bevezetik ezt a rendszert. Sőt, az agrotechnikai határidőben végzett munkát is értékelik. A beniakovceiek is eredményesen alkalmazhatnák ezt a serkentő módszert. A košicei járás két szomszédos szövetkezete megközelítően azonos körülmények között gazdálkodik, a termelésben mégis jelentős különbség észlelhető. A beniakovceieknek jől kell „hajtaniok", hogy utolérjék a vajkovceieket. Elsősorban a talaj tápértékének megjavítására kell törekedniük. Érdekeltté kell tenni a tagságot a termelés iránt, hogy az idejében végzett munkával fokozza a hozamokat. A bőséges takarmányalap gazdaságos beosztása mellett az állatállomány hasznossága is növekedik. E tényezők emelik a gyengébb szövetkezetet az élenjárók közé. Benyus József Š

trkovec a Rim. Sobota-i járás kisebb községei közé tartozik. Az országúton autóval járva mire észreveszed a falut jelző táblát, oly hirtelen elsuhansz a háiak között, hogy nevét már a túlsó oldali tábláról visszafelé fordulva kell olvasnod. Kicsi a község és tiszta, mint általában a sajómenti falvak így tavasz kezdetén. Kicsisége ellenére is alig talál rá az idegen a szövetkezet, vagy a helyi nemzeti bizottság irodájára. Mert a beavatottakon kívül ugyan ki sejtené, hogy az említett hivatalok a körzeti egészségügyi központ cégére mögött rejtőznek. Hogy miért van ez így? A helyi vezetők minden bizonyai azt tartják, hogy az idevalósi úgy is rátalál, az idegennek meg azért van szája, hogy tudakozódjék vele. így tettem én is és ennek köszönhetően rövidesen az irodába kerültem, ahol a szövetkezeti elnök távollétében és a könyvelő hiányában a pénztáros mondott néhány tájékoztató szót az általános helyzetről. A tulajdonképpeni uticél, a szövetkezeti istállók felé a HNB szolgálatkész irodistalánya kalauzolt. Hepehupás az odavezető út, de még szerencsének mondható, hogy a szép tavaszi napsütés révén az. Mert így legfeljebb arra kell ügyelni, hogy az ember beszéd közben véletlenül le ne harapja a nyelvét. Esős idő esetén azonban a félcipőbe valószínűleg felülről csorogna be a sár. A Sajó felé, üdezöld legelő mellett fekszik a telep. Dús füvet talált itt nyáron a gulya és ami szintén fontos, közel van. Igaz ennek a helynek is megvan a hátránya, mert a rakoncátlan folyó elég gyakran elönti a legelő egy részét, s ha gyorsan letakarodik is róla a víz, utána fokozódik az állatok számára a fertőzés vészé.lye. Ettől is megmenekülnek azonban hamarosan. A most folyó szabályozási munka megzabolázza majd az engedetlen folyót. K

ankula Jánost, a szövetkezet egyik majorosát széles környéken a legjobb állatgondozók egyikeként ismerik. Neve gyakran szóba kerül a járási, kerületi értekezleteken is, s mindig követésre méltó eredmények elérésére serkentő argumentumként. Mindjárt hozzá tehetjük azt is, hogy az állattenyésztést illetően a štrkoveci EFSZ is általában jó példaként szerepel a járásban. Nem sok helyen dicsekedhetnek. ugyanis olyan állatsűrűséggel, mint az itteniek, s á hasznosság tekintetében is a jók közé tartoznak. Ez pedig nagy részben az állattenyésztési dolgozók igyekezetének köszönhető. elsősorban az olyanoknak, mint Kankula János meg a felesége. Miklós Béla zootechnikus már a telep udvarán elmondta, „amire az újságírók általában kíváncsiak". Meg tudtam, hogy 212 hektár szántóföldön gazdálkodnak, a marhaállomány 183

8 egyedből tevődik össze, ebből 63 a tehén. 392 sertésük, 380 luhuk van. Tyúk jelenleg sajnos nincs egy se, mert megfertőződött és az egész fillományt ki kellett írtam. A szövetkezeti tagok kötelezték magukat a tojásfelvásárlási terv teljesítésére, ezer darabot vállalva tagonként. E téren becsülettel helyt állnak, amit az is bizonyít, hogy a negyedévi tervet 137 százalékra teljesítették. Mindezen és egyéb adatok felsorolása után a beszédes s mindjárt az első tekintetre rokonszenves zootechnikus megérdeklődte, óhajtok-e még valamit. Miután igenlően bólintottam, s kifejeztem ama kérésemet, hogyha már erre járok, ismertessen meg az itt dolgozó emberekkel, elsősorban pedig a Kankula családdal, melynek okáért elsősorban idefáradtam, elindultunk az istállók felé. gyik istálló olyan, mint a má-*1 sik, gondolná a laikus. Párás levegő, jászlak hosszú sorban jámboran kérődző állatok, s közöttük egy-két ember villával motozva. A parasztember azonban azt tartja, hogy az istálló az első pillantásra elárulja gazdáját, azt, hogy szsretl-e az állatokat, vagy csak szükségoől végzi munkáját. , Abban az istállóban, ahová most léptünk, talán még a legkritikusabb gazda is elégedetten legeltetné a szemét. A tehenek mohón kérődztek itt is, mintegy 20—20 volt egy sorban, simaszőrű, gondosan táplált jószágok. Egyik oldalon fiatal aszszony, másikon idősebb, erős gyökérkefével súrolták a szőrüket. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ezeknek az állatoknak még a farka bojtja is ragyogott a tisztaságtól. Az istálló túlsó felében hosszú sorban fiatal hízó marhák sorakoztak. Rusznyák János gondozottjai. Munkájáról talán nem is lehetne jobb bizonyítványt kiállítani annál, amire a zootechnikus látható büszkeséggel hívta fel a figyelmet. — Olyan egyformák ezek a tinók, í" hogyha deszkát fektetnék végig a hátukon — mutat a hosszú sor kikerekedett húsú állatra, — a deszka mindegyikük hátát érintené. Családot említettem az előbb Kankuláékkal kapcsolatban, pedig nem is számítottam rá, hogy csaknem az egész családot itt találom. Pedig úgy történt. Mert miközben a fiatal állatgondozóval összeismerkedtem, az utolsó tehén lesúrolásával végezve éppen akkor egyenesítette ki derekát a sudár termetű fiatalasszony, s Kankuláné néven mutatkozott be. Az odaérkező Rusznyák elvtárs meg a jászol túlsó felére mutatott, ahol egy kilencéves forma gyerek nálánál jóval hosszab villával tisztogatta nagy igyekezettel a jászlakat. — Az a gyerkőc meg ott az ifjabb Kankula. Abból lesz a jó állatgondozó. Az apja fia. Még engem is megpirongat, ha leejtek egy szál lucernát, hogy mért nem veszem fel, hiszen az is takarmány. És közelebb menve megsimogatta a pironkodó gyerek fejét. Hogy mi lesz a fiúból, az még a jövő titka, az azonban biztos, hogy Kankula Jánosnak már most öröme telik_benne. gy igaz az, ahogy a másik istáióban mondja Fürjes elvtárs, a másik állatgondozó. Nem mindenhol látható az, hogy egy egész család mossa, simogassa a szövetkezetben a gondjaikra bízott teheneket. Kankula János, mint általában a szőke emberek, koránál jóval fiatalabbnak tűnik. Legénynek is beillene még, pedig lassan a harmincnyolcadik évét is betöltötte már. Ahogy az istállóban dolgozókkal egy csoportba verődve beszélgetünk, kékesszürke szeme körül szünet nélkül ott lebeg egy sajátszerű hunyorgó mosoly, ami szinte fiúsan huncutkodóvá teszi arcát. Megfigyeltem ezt a mosolyt az arcán később munkaközben és otthon is. Vidám természetéből, optimista lényéből fakad, mely derűt áraszt maga körül. Lám most is vidám csipkelődéssel indul a beszéd a három ottani férfi, jómaga, meg Kankuláné között. Ennek a végére aztán egy találó megjegyzéssel tett pontot a tűzről pattant menyecske, melyben hamiskásan kétségbe vonta, hogy Rusznyák elvtárs otthon is olyan nagy legény, mint itt a fiatal bikák mellett. Ügy látszik, némi igazság lehet ebben, mert az állatgondozó nem feszegette tovább a dolgot, hanem sietve másra terelte a szót. Ebben az igyekezetben támogattam én is, és azt kezdtem firtatni, mi a titka a Kankulá elvtárs által elért szép eredményeknek. Eleinte hümmögés volt a válasz, majd a fiatal állatgondozó kibökte: — Hát dolgozok! Igyekszem! Ettől nem lettem sokkal okosabb, mert ebben eddig sem kételkedtem. A zootechnikus már egy lépéssel előbbre haladt: A lelkiismeretes munkát illetően sok ilyen ember kellene, mint Kankula elvtárs, meg a felesége. Mert az állattenyésztésben minden dolgozónk igen lelkiismeretes, de Kankula elvtárs a leglelkiismeretesebb közöttük. Rusznyák elvtárs is ilyen formán nyilatkozik, s hozzáfűzi azt a mély igazságot, hogy az eredmények értékelésénél persze sohasem szabad elfeledni azt, hogy ezek végső soron az egész közösség igyekezetéből fakadnak. A legjobbak kiváló teljesítménye pedig ennek követésére serkenti a többieket is. Egyöntetű bólintás a válasz. — Ügy van, ez kétségtelen. lVíár maga az a tény, hogy bő-L" ségésen van takarmányuk, a növénytermesztők szorgalmát dicséri. Az pedig, hogy a legjobb takarmányt tavaszra tartották, egyebek között a vezetőség előrelátását mutatja. Mert a jó gazda jól tudja, hogy késő őszszel és télen a rosszabb takarmányt is jóízűen elfogyasztja a marha, tavasszal azonban, amikor a levegő megtelik a frissen fakadó fű illatával, már csak a finomabb takarmány ízlik. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a štrkoveci szövetkezetben aránylag magas színvonalon tudták tartani a fejési átlagot, március végén és április elején pedig jelentősen megemelték, s e hónap folyamán további egy literrel növelik. Kankula elvtárs példájára a másik istállóban Fürjesi állatgondozó meg Pap Béla fejő is letették a garast, s kijelentették, hogy a nyáron ha törik, ha szakad, de lepipálják a szövetkezet legjobb majorosát. Amire Kankula elvtárs széles mosollyal csak ennyit mondott: — Annak örülnék én. Ha az én fejési átlagom lenne a legalacsonyabb a szövetkezetben. A zootechnikus szolgál magyarázattal: — Tudniillik akkor az a legalacsonyabb átlag is a lehető legma-í gasabb lenne. Rusznyák János, aki egyébként a falusi pártszervezet bizottságának tagja, a következő szavakkal egészíti ki mindezt: — Hasznos viták folynak itt nálunk. Megmondjuk egymásnak az igazságot, ha kellemetlen is néha. Kankula elvtárs is sok mindent odadörzsölt már az állatgondozók orra alá. Olyan embertől, aki annyi lelkiismeretességgel tesz eleget kötelességének, mint Kankula elvtárs, a hibák bírálatát jobban szívükre veszik az emberek. Ez pedig nagy mozgatóerő és egész embert kívánó vetélkedések szülőanyja. A

beszélgetés során az apró mozaikkockákból valamelyes képet kapok arról, miképpen is éri el Kankula elvtárs, hogy az általa gondozott 20 tehénnél a fejési átlag március végén is meghaladta a 9 litert, tavaly pedig tehenenként 3535 liter tejet fejt. Ez az eredmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet 1960-ban 20 ezer liter tejet adhatott terven felül a közellátásnak, s a 'tejfelvásárlásban a járás szövetkezetei között az idén is a jobbak közé tartoznak. Azzal kezdeném, amit Miklós Béla zootechnikus mondott: — Kankula elvtárs ha a munkáról van szó sohasem nézi az óra mutatóját. A kiváló állatgondozó a takarmány előkészítését a legfontosabbnak tartja a hasznosság szempontjából. Fejés után pácol. Még pedig nem is akárhogy. — Mert ettől sok függ — jelenti ki — Pácolni lehet összecsapva is, meg úgy is ahogy én csinálom. — kankula elvtárs úgy elkeveri a takarmányt, hogy minden fajtája szinte simul egymás mellé, mint egyik gyufaszál a másikhoz a skatulyában — mondja Rusznyák elvtárs. — Pedig 7—8 féle takarmányból tevődik össze az állatok elesége. A tőgymasszázst se felejthetjük ki. A múlt ősszel a vigľaši kísérleti intézetből egy mérnök járt a szövetkezetben s egyebek között megismertette az állatgondozókat ezzel is. Kankula elvtárs megfogadta a jő tanácsot s fejés előtt bevezette a tőgymasszázst. De nem úgy, ahogy sok helyen csinálják, hogy egyszerre lemossák az összes tehén tőgyét, s

s aztán fognak a fejéshez. Nála a masszázs után pár perccel sor kerül a fejésre is. — Könnyebben adja a tejet a tehén, meg többet is ad — mondja. S azzal folytatja, hogy ez az eljárás tapasztalata szerint legalább fél litert jelent a tejhozamban. Az elmondottakhoz tegyük még hozzá röviden, hogy Kankula elvtárs gyakran lapozgat a szakkönyvben is, s nem sajnálja a fáradságot, bármilyen rendkívüli esetben kell is helyt állni az istállóban. Befejezésül pedig ágyban fekvő *-* beteg édesanyjának szavaival tehetnénk pontot ezen írás végére, amelyeket akkor mondott, amikor a nap folyamán látogatást tettünk kis falusi házukban: — Szíve van az állatokhoz a fiamnak. Szívét adja munkájába. GÁL LÁSZLÓ Növekedő érdeklődés (ČTK) — A szövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások számára mezőgazdasági iskoláink széles hálózata sok szakembert nevel. Az évi átlagot tekintve legalább 500 főiskolást, 2800 felsőbb iskolát, 1900 alsóbbfokú iskolát végzett szakembert és csaknem 9 900 képzett dolgozót küld a mezőgazdaságba. A kötelező iskolát végzett tanulók a napokban választanak pályát. Annak ellenére, hogy a szervezés nem kielégítő, nagyon sok tanuló Jelentkezik mezőgazdasági iskolába. A közép-szlovákiai kerületben 812, a nyugat-szlovákiaiban 704 és a kelet-szlovákiaiban 665 tanuló kötött olyan értelmű szerződést — mezőgazdasági üzemmel vagy gépállomással — hogy a kétéves tanonciskola befejezése után az illető üzemben őhajt dolgozni. A mezőgazdasági mesteriskolákba, melyek tanulói a kétéves tanoncviszonyban levő növendékek, vagy gyakorlattal rendelkező fiatalok sorából kerülnek ki, 1773 érdeklődő jelentkezett. A hároméves mérnöki tanulmányokra és a kétéves választott tantárgyakat tanulói iskolákra viszont 263 EFSZ funkcionárius jelentkezett. Az, hogy a fiatalok közül egyre többen választják a mezőgazdasági iskolát és mennek a szövetkezetekbe dolgozni, nemcsak azzal az előnnyel jár, hogy több szakember kerül e fontos termelési szakaszra, hanem ai eddigi magas átlagkor is javul. JUJ SZÖ 7 * 1961. április 12.