Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-11 / 100. szám, kedd

1 A FÉMMEGTAKARITAS Ulllllllllllllllllllll E A Brnói Klement Gottwald Első E Gépgyárban az elmúlt napok egyik E délelőttjén nyolc-tíz ember tanácsE kozott. Hogy miről beszélgettek? A E fémmel való takarékoskodásról és az E ezzel öszszefiiggő problémákról. EgyS szóval módját keresték annak, hogy = az idén — válaszolva pártunk és korE mányunk felhívására — még szebb — eredményeket érhessenek el a fémí megtakarításban, mint tavaly... Mikor közéjük csöppentem, épp arról vitatkoztak, hogy az április közepe táján megtartandó fémmegtakaritással foglalkozó üzemi konferencián milyen javaslatokkal, milyen kérdésekkel feglalkozzanak. Konkréten: hogy úgy irányíthassák az akciót, hogy az eredmények csakugyan olyanok legyenek, amelyekre joggal lehet majd büszke a vállalat minden dolgozója. Persze, egy ilyen hatalmas vállalatnál ennek az akciónak sikere megköveteli mind az üzem vezetőségétől, mind a dolgozóktól a helyzet, a lehetőségek alapos ismeretét s kihasználását, a vállalt kötelezettségek állandó ellenőrzését. De igen fontos az is, hogy a fémmegtakaritási akciót egy bizottság irányítsa, szervezze, ellenőrizze és értékelje. A vállalatnál február elején bizottságot alakítottak — a vállalat kötelékébe tartozó minden üzemet, többet közt a tlmačei Klrov üzemet is egy-egy tag képviseli, — amely Irányítja az akciót. Ez a bizottság havonta egyszer — III. szükség szerint — jön össze, ahol értékelik az üzemek között folyó fémmegtakarítási versenyt, és a pillanatnyi helyzetet. A győztes üzemet aztán megjutalmazzák. Azonban ha valahol akadályok merülnek fel, ezeket a bizottság konkrét javaslatok foganatosításával Igyekszik eltávolítani. — A közelgő konferencián — mondotta a bizottság ülését vezető Miroslav Tuma elvtárs — legfontosabb teendőnk megismertetni és beavatni dolgozóinkat az akcióba úgy, hogy tisztában legyenek azzal, milyen fontos dologról Is van szó, mit Is jelent ez népgazdaságunknak. Ha ez sikerül, akkor vállalásainkat és az állami tervet teljesíteni fogjuk. Fontos, hogy minden hasznavehetetlen anyag a hulladékhelyre kerüljün. És még valami. Az akció nemcsak a hulladékok, összegyűjtésére szolgál. A fémmegtakarítás igen nagymértékben konstruktőrjeinkre is vonatkozik, azaz olyan konstrukciókat kell tervezniök, amelyek elkészítése kevesebb fémet igényel, de ugyan akkor minőségileg jobbak legyenek... így beszélgettek a bizottság tagjai. Mindegyiküknek volt valami észrevétele, kinek jó, kinek kevésbé, de mind értékesek, nftert egy célt követnek: minél több fém megtakarítását. A gyűlés után elbeszélgettem Ján Kŕivák elvtárssal, a bizottság egyik tagjával. Főleg az érdekelt, milyen eredmények születtek tavaly és milyen kilátásaik vannak ebben az évben. Tavaly az előző évhez viszonyítva, — valaszolta — kedvező eredményeket értünk el a fémmegtakarítás területén. Például: minden egymillió korona értékben előállított árura 5,7 százalékkal kevesebb fémet fogyasztottunk, mint 1959-ben. A tervezett megtakarítás 1960-ban 3 százalék volt, a valóságban ezt 2,7 százalékkal léptük túl, ami 2060 tonna fém megtakarítását jelenti terven felül. — És az idei kilátásaik? — Több mint kétezeregyszáz tonna fém megtakarítása. Dolgozóink a mai napig ezen felül már 720 tonna megtakarítására tettek felajánlást. Azt hiszem, hogy a fémmegtakarítási üzemi konferencián ez a szám jóval megnövekszik. Miért ne? Az előkészületek, az egyes üzemek fémmegtakarítási bizottságainak i eddigi munkája arra vall, hogy az Idei év e téren még szebb eredményeket hoz. —kj— KIS FALU NAGY MÜVE A cesticei fejők felhívása A cesticei szövetkezet tehéngondozóinak és fejőinek 15 tagú kollektívája megvitatta az EFSZ-ek V. kongresszusának határozatát. A kollektíva elhatározta: olyan zootechnikai intézkedéseket tesz, hogy a napi 5,1 literes tejhozamot 6,3 literre emelhesse. Ezáltal eléri a tervezett napi tejhozamot és biztosítja a szerződött tej beadását. A te} 80 százalékát a közeilátásnak szánják, a fennmaradó 20 százalékot pedig a borjak nevelésére. A Cesticei Egységes Földművesszövetkezet tehéngondozói és fejői a napi hozamot egy tehénnél átlagban 1,2 literrel emelik és ilyen teljesítményre hívják fel a járás összes fejőit. Remélhető, hogy a cesticeiek versenyfelhívása megértésre talál az egész járásban. (a. s.) 1957 ŐSZÉNEK egyik derűs vasárnapján - november volt már — hiába kopogtatott a szomszéd községből jött látogató hubicei ismerőseinek ajtaján. A háziasszony nem jött szíves mosollyal fogadni a vendéget, a kopogtatásra csak a házőrző eb dühös vakkantása volt a válasz. A kaput nem nyitotta senki. S mikor a látogató — akit rokoni szálak fűztek a faluhoz, — már a harmadik helyen járt pórul, aggodalommal, felháborodással és csodálkozással kevert hangon tört ki belőle a szó: - Mi történt itt? Kihalt a falu? Dehogy halt ki, éppen e napon tett a falu tanúságot az élet mellett, közös, nagy fába vágva a fejszét. Nem fejszék, de vagy 70 csákány emelkedett egyszerre a magasba, hogy nagy lendülettel a földbe hasítson. Reggel 8 óra volt. A négyszáz házat számláló községben csak az maradt otthon, akit a tehetetlenség ágyhoz kötött. Az anyák csecsemőiket is magukkal vitték e nagy eseményhez, hagy meséljék majd ha felnőnek, hogy ők is ott voltak igaz még anyjuk karján, - amikor az új kultúrház alapjait ásták. Mert reggel nyolckor megkezdték és 11 órára már ki is ásták a falu lakosai a kultúrház alapjait. Nagy volt a lelkesedés, mely az alapok elkészültével sem csökkent. Még az évben 6200 munkaórát dolgozott le a község lakossága a kultúrház építésénél. 1958-ban 15 400 órát fordítottak brigádmunkára a hubiceiek. Smolan Mária elvtársnő, a HNB IIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllllllllllllMIIII Hazánk legkeletibb részében — Sninán a képünkön látható hőerőművet. nemrégen helyezték üzembe (A. Mičák felv. - ČTK) akkori titkára — ma is a HNB dolgozója — volt az akció lelke, fő szervezője. Komoly segítségre talált mindvégig a helyi nőbizottságban. A nőbizottság elnöke, Kllinger Mária teljes családostól bekapcsolódott a munkába, nem hiányzott egy brigádról sem. Példáját 5-6 család kivételével az egész falu követte. Egyszerűbb lenne ennek a néhány családnak a nevét felsorolni, mégis inkább Kulcsár Lajost és Kulcsár Bélát, Trejcsik és Nagy József családját említem meg, akik a munkában mindig az élen jártak. A legtöbb órát Bartal Imre, az állami gazdaság bognára dolgozta le. Talán ez az áldozatkész munka is szerepet játszott abban, hogy a község lakossága az 1960-as választásoknál őt bízta meg a HNB titkári teendőinek ellátásával. A KÖZSÉG LAKÖI egy-két kivétellel a helyi állami gazdaságban dolgoznak. A faluban nincs is külön helyi pártszervezet, az állami gazdaság üzemi pártszervezetébe tartoznak a község kommunistái is. A pártszervezeten keresztül intézték el, hogy az állami gazdaság a szükség szerint kőműves szakmunkával, fuvarokkal segítette a kultúrház építését, s legutóbb ígéretet tett, hopy a berendezés beszerzéséhez anyagilag is hozzájárul. 1959-ben, 1960-ban további csaknem 10 ezer munkaórát dolgoztak le a község lakosai a kultúrház épftésénél — a szakmunkákon kívül. S ma már tető alatt az épület, az emeletes kultúrház. A földszinten a 190 négyzetméteres kultúrterem még parkettozásra, meszelésre vár. A 90 négyzetméteres mély színpadon szereplők helyett glédában állnak a cementes zsákok, a parkettfa és más építkezési anyagok adják a hátteret. Itt még üres minden. Befejezés előtt áll a mű. — Az öltözők a szúterénben vannak, közvetlen feljárattal a színpadra. Látja, súgólyuk is van, úgy oldottuk meg, hogy azon keresztül — ha kell — a szereplők is eltűnhetnek a színpadról... — verik viszsza a falak Bartal Imre elvtársnak, a HNB titkárának szavait. — Május 9-re, pártunk megalapításának 40. évfordulójára szeretnénk átadni az egész épületet. — Kész is lesz addig, csak parkettozó mestert kapjunk. A nőbizottságtól már kétszer is itt jártak érdeklődni, mikor kezdhetik a meszelést, — mondja Smolan elvtársnő, és mintha titkot súgna, úgy folytatja. - Nem is képzeli, milyen érzés ez, néha magam sem hiszem, hogy igaz, hogy ma már valóság, amiről négy évvel ezelőtt csak álmodtunk. BÜSZKÉN MUTATJÁK a földszinten a/ruhatár, büfé, pénztár céljaira kijelölt helyiségeket a bejárat Az összes országokban tovább erősödött a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa. Néhány példa: a szovjet mezőgazdaság 154 000 traktort kapott (ez 15 lóerősre átszámítva 266 000-nek felel meg), 66 000 teherautót, 55 000 különböző kombájnt stb. A Kínai Népköztársaság traktorparkja 1958—60-ban kb. a háromszorosára nőtt, az öntözési kapacitás pedig kilencszeresére. A lengyel mezőgazdaságban tavaly 64 000 traktor dolgozott, (15 lóerősre átszámítva 78 000); a traktorpark egy év alatt 8,5 százalékkal nőtt. Magyarországon az elmúlt év végén 40 000 traktor dolgozott, a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaságban pedig 15 00. Az NDK-ban a szocialista mezőgazdasági vállalatok 72170 traktorral, 6386 burgonyakombájnnal rendelkeznek. Hazánk az együttműködés jelentős láncszeme Csehszlovákiának a szocialista országok között kialakult gazdasági együttműködésben jelentős szerep jut. Nemzetköz; kötelezettségünket teljesítjük akkór, amidőn segítünk azon nyersanyagok feltárásában, melyekben kedvező feltételekkel rendelkezünk, s arra törekszünk, hogy a szocialista tábor országaiban a legmesszebbmenőkig fedezzük a fogyasztást olyan ágazatokban, mint a koksz, a kokszolható szén a tűzállóanyagok stb. Hazánk tevékeny részt vállalt a szocialista tábor egyes országai nyersanyagforrásainak feltárárában, valamint az erőmüvek építésében. Technikai és anyagi lehetőségeinket ily módon előnyösen összekötjük az illető ország természeti adottságaival.' Már az eddigi gyakorlatból is több példát említhetünk. A Bolgár Népköztársasággal kötött egyezményünk a rézérc fejtésére és feldolgozására számít, az NDK-val pedig a kálium-műtrágyaipar fejlesztését illetően kötöttünk szerződést. 1965-ig jelentősen emelkedik a termelés ezen a szakaszon s íly módon teljes egészében fedezni tudjuk majd a műtrágya-szükségletet. Lengyelországgal az energiaipari szén továbbá a kén feltárásában és feldolgozásában, valamint a rézipar fejlesztésében működünk közre. Az egyezmény alapján Csehszlovákia a hitel keretén belül gépeket, berendezéseket és egyéb termékeket ad Lengyelországnak, ez viszont az 1963—70-es években energiaipari kőszenet, rezet, 1961—1965ben pedig jelentős mennyiségű ként ad hazánknak. A Szovjetunióval kötött szerződések a vas és színes fémek feldolgozását szolgáló kohómüveket érintik. Ezek szerint Csehszlovákia az 1960-65-ös években gépeket, berendezéseket, hengerelt árut stb ad a Szovjetuniónak, ellenértékként pedig fokozódik az alumínium, a réz, ólom, cink és a vasérc-behozatal. Hazánk ezenkívül együttműködik a Szovjetunióval, Magyarországgal, a Lengyel Népköztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal a Barátság kőolajvezeték építésében. A gazdasági segítség sokirányú megnyilvánulását Igazolja a Román Népköztársasággal kötött szerződésünk Is — részt vesz benne Lengyelország é3 az NDK is — mely a cellulózüzemek építését, s a cellulóznak nádból való előállítását célozza. Ezek a példák világos bizonyítékai a szocialista munkamegosztás további elmélyülésének és erősödésének, a termelőerők rohamos növekedésének, ami jelentősen fokozza az egyes országok és az egész szocialista tábor munkatermelékenységét. Ilyenformán a gazdasági együttműködés nemcsak hasznos, hanem rendkívül előnyös is. Kétféle munkamegosztás Ahogy a szocialista országok népgazdaságában alapvető változások történtek a termelőviszonyokban, ezek a változások a gazdasági fejlődés és a kapcsolatok alakulásának szocialista jellegére is hatással voltak. Ezek eredményeként alapjában új viszonyok tanúi lehetünk a nemzetközi munkamegosztás területén is. A nemzetközi munkamegosztás új, magasabb típusa keletkezett az elmúlt években — a szocialista munkamegosztás. Az itt érvényesülő legfőbb elv a nemzetköziség szelleme. Az együttműködés az egyenlőségen, a baráti viszonyokon és a kölcsönös segítségnyújtáson alapszik. Ennek éppen ellenkezője a kapitalista világ munkamegosztása. Itt a munkamegosztás a kapitalista érdekek szolgálatából áll. A tőkegyarapítás, a haszonérdek szempontjait veszi figyelembe. A haszon utáni hajsza eredménye aztán hogy az erősebb kapitalista hatalmak leigázzák a gyengébbeket, a gyengébbeket pedig a gazdasági érdek függetlenségüktől fosztja meg. Ez a munkamegosztás nem a növekvő jólét építője, hanem a kizsákmányolásé és a léigázásé. A szocialista országok ereje Ma a Föld lakosságának körülbelül egyharmada él a szocialista országokban, s ezekre az országokra jut a világ ipari termelésének már több mint egyharmada, a mezőgazdaságnak pedig még nagyobb része. A szocialista tábor az egy főre jutó termelést tekintve egészében már elérte, sőt túlszárnyalta a kapitalista világot. A Szovjetunió, vagyis az az ország, ahol legrégebben győzött a szocialista forradalom, ma már mintegy háromszorosan túlszárnyalta a világátlagot, a kapitalista országok átlagát az egy lakosra jutó ipari termelés tekintetében. (A Szovjetunióban a világ népességének. körülbelül 7 százaléka él, s a világ ipari termelésének mintegy egyötödét adja.) Hatalmas jelentőségű a világbéke megőrzése szempontjából az a közvetlen támogatás is, amelyet a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, az elmaradott országoknak nyújt. Sok milliárd dollárra rúgnak azok a hosszúlejáratú hitelek, az az ellenszolgáltatás nélküli támogatás, amelyet a Szovjetunió Indiának, Indonéziának, az Egyesült Arab Köztársaságnak, Afganisztánnak, Burmának és más volt gyarmati vagy gyengén fejlett államoknak adott és ad. Ez a segítség egyre növekvő szerepet játszik abban, hogy végérvényesen összeomlóban van az imperializmus gyarmati hátországa. Az elmondottakhoz tegyük hozzá még azt is, hogy a szocialista tábor ipara fejlődésének eredményeképpen 1965-ben a világ ipari termelésének kb. 50 százalékát a szocialista világrendszer országai adják. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a szocialista világrendszer számos országában 1961-ben megkezdett új ötéves terv az ipari termelés milyen jelentős növekedésére számít. A Szovjetunióban ez a növekedés — 1960-nal szemben — körülbelül 100 százalék, Csehszlovákiában 56,4, Lengyelországban 52, Magyarországon 65—70, Albániában 55, az NDK-ban 88, Romániában pedig több mint 100 százalék. A szocialista tábor egészét tekintve az Ipari termelés kb. 2,3-szorosára emelkedik. A harmadik ötéves terv során tovább mélyülő gazdasági együttműködésünk, a szocialista munkamegosztás elve alapján, jelentős módon hozzájárul ahhoz, hogy a szerződések olyan anyagi erővé váljanak, amelyek mind hazánkban, mind a többi szocialista országban megadják annak a lehetőségét, hogy a szocialista világrendszer erős osztagaivá válva részesei lehessenek annak a nagyszabású küzdelemnek, amely törvényszerűen a szocializmus abszolút gazdasági fölényének megteremtéséhez vezet. <d) közelében. Az emeleten lesz a könyvtár, az olvasóterem, a mozigépház, itt van a HNB irodája és a televíziós szoba is. / — Egyelőre még nincs épületgondnokunk, mégis megnyitottuk a televíziós szobát, hogy az ifjúságnak legyen esti szórakozása, - mondja a titkár elvtárs. - Smolan elvtársnővel felváltva fűtünk be nekik, ne üljenek itt a hidegben. Jönnek is minden nap szép számmal>s.— — A fiatalság is kivette részét az építkezési munkából, most meg már az átadási ünnepség kultúrműsorát tanulják - teszi hozzá magyarázóan Smolan Mária. — A berendezés beszerzésével vannak gondjaink - ráncolja homlokát a titkár. - A Dunajská Streda-i Járási Nemzeti Bizottság megígérte, hogy gondoskodik a színpad felszereléséről. De hát ez még nem minden, a községnek meg sajnos nincs pénze. — Valamivel segít majd az állami gazdaság — kezd számolni Smolán Mária — és itt van az útkövezési pénz is... ugyanis tavaly brigádmunkával kiköveztünk egy másfél kilométeres útszakaszt és az arra előirányzott pénzt a kultúrház felszerelésére fordíthatjuk. Lám, lám, hát nemcsak a kultúrház épült ez idő alatt Hubicén? Nem bizony. A községfejlesztési akció keretében sok más munkát is elvégeztek a szorgos kezek. 1957 óta autóbusz-várótermet, halottasházat építettek, körülkerítették a temetőt, megjavították a betorkolló utakat, tavasszal nagytakarítást rendeztek a községben és mindamellett a nyári csúcsmunkák idején, egy emberként sietett a lakosság - a nők is - az állami gazdaság segítségére. A szülők példája egy életre kihatóan befolyásolhatja a gyermekeket. A hubicei szülők jó példát mutatnak. S a gyermekek? AZ EGYIK KORATAVASZI vasárnapon a reggeli órákban négy leány - már nem kislányok, de még nem lehet az eladólányok közé sorolni őket - Nagy Júlia, Nagy Mária, Johancsik Edit és Akisin Zsuzsi vödrökkel és rongyokkal felszerelve jelent meg a HNB irodájában, az új kultúrház első emeletén. Lerakták a vödröket, egymásra néztek, majd a titkárra, ... összenevettek, végre az egyik kibökte: — Gondoltuk, megmosnánk az ablakokat ... — Aztán ki szólt nektek? — kérdezte kíváncsian a titkár. — Szólni nem szólt senki, de... gondoltuk ideje lenne... — Hát jó, csak mossátok... Igaz, a négy lányka egész vasárnap mosta az ablakokat, de ragyogott is hétfőre valamennyi. HUBICE KIS KÖZSÉG, összesen 400 házat számlál. A község lakói egy-két kivétellel - az állami gazdaságban dolgoznak. A kultúrház is az állami gazdaság épületeinek tőszomszédságában emelkedik. Az épület befejezésén kívül május 9-ig a környékét is rendbe akarják hozni. A füstölőt és a kultúrház közvetlen közelébe nem való többi épületet lebontják, illetve áthelyezik. A kultúrházat bekerítik, udvarát parkosítják. 2800 munkaórát ajánlott fel a lakosság erre a célra, ebből 600-at már le is dolgoztak. Nem fér kétség hozzá, a hubiceiek teljesítik vállalásukat. Május 9-én pedig ünneplőbe öltözve csoportosan vonalnak majd be a ragyogóan kivilágított, feldíszített kultúrterembe, hogy megtekintsék a helyi ifjúság első fellépését a piros bársonyfüggönyös, korszerű színpadon. SKALINA KATALIN • • • • • • Tavaly az észak-szlovákiai cellulóz- és papírgyárakban Hužomberokon 400 tonna fehérjetartalmú — torule néven ismert takarmányt állítottak elő. 1965-ben ezt a mennyiséget nyolcszorosára emelik. Képünkön: Ľudovít Kmoško, az új takarmány gyártása közben. (V. Pŕibyl — ČTK - felv.) ŰJ SZÖ 5 * 1961. április 11.