Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-08 / 97. szám, szombat

\jRODALOMRÖL- KÖNYVEKRÜ Partizánok harca a morva hegyek közt Ladislav Mňačko: A halál neve Engelchen MEGRENDÍT mindenkor, ha valami nagy célért vagy eszményért he­vülve és harcolva esik a halai áldo­zatául a küzdő, ellenálló ember. Mindig megrendít, ha a jót, a ne­mest, as emberit fondorlataival megkörnyékezi ós legyűri a gonosz­ság, az elvetemültség és az aljasság. Ezek a gondolatok rajzanak ben­nem, amikor hajnalban a megren­dültség érzésével fáradtan és még' Is felfrissülve leteszem Ladislav Mňačko A HALÁL NEVE ENGEL­CHEN című regényét, amely tüzete­sebb vizsgálódás .és elemzés után xjs méltó arra, hogy maradandó becsű irodalmi alkotásnak, Jilemnický KRÓNIKÁJA, Hečko VÖRÖSBORA és Tatarlea A PLÉBÁNOS KÖZTÁRSA­sában a legmesszebbre jutott, a leg­mélyebbre ásott, a megrendítő él­ményanyagból ' a legmegrenditőbbet ragadta ki, amikor a huszonhét ele­venen megégetett plostylnl Irtványos kínhaláláról számot ad, önmagát és társalt vádolva a filrhedt Skorjeeny terrorlegényeinek bestiális tette miatt. Mňačko adja eddig a legmé­lyebb elemzését annak, ml hozta a hegyekbe az életkedvvel teli, rom­latlan, remek fiatalokat, akik a har­cokban úgy összeforrnak, mintha egy test, egy szív, egy gondolat lenné­nek, s nem ábrándoznak érdemekről, tisztségről, zsákmányról vagy juta­lomról. Nem akarnak semmit a ma­guk számára.. Egyetlen gondolat fűzi őket össze — a közös gyűlölet, a né SÁGA mellett a felszabadulás utáni metok mindent felülmúló gyűlölete. esztendők legjobb szlovák regényé­nek mondjam. A szlovák kritika és irodalmi köz­vélemény a sokoldalú Mňačkóban ed­dig leginkább a jőszemü, harcos szellemű publicistát becsülte Albá­niáról, Izraelről és Kínáról írott ri­portkönyvei alapján. Magasra érté­keli és a legjelentősebb hazai drá­mák közé sorolja mai tárgyú, mun­káskörnyezetben lejátszódó HIDAK KELETRE clmü színjátékát is, ame­lyért 1953-ban államdíjat kapott, de többi színpadi müvét jobbára csak elsietett kísérletnek minősiti és ver­seit, kötetbe gyűjtött novelláit sem sorolja a szlovák irodalom reprezen­táló alkotásai közé. Ezekben a munkákban valóban ér­zünk elsietést és felületességet, ami a világjáró újságírónak részben Valamennyien a szégyen és gyalázat posványain átgázolva jutnak el az igazságig, kivétel nélkül megértve, hogy a „nemzet sorsa azonos tutaj­don sorsukkal, hogy ha a németek végső győztesként maradnak az or­szagban, elpusztulnak egy szálig." EGYiNLÖTLEN a kýzdelem és mégis van mélyebb értelme; Volo­gya és társainak harca a szlovák határ közelében nem értelmetlen és meddő; ha nem is tudja befolyásol­ni a háború kimenetelét, ha egyetlen nappal sem gyorsltja meg a háború végét, mégis súlya és értelme van a harcnak, mely a hátországban nyugtalanságot és zavart kelt, s egy egész nemzetnek jelzi, hogy nem szabad a megszállásba belenyugodni, nem szabad tűrni a fasiszta jármot, mert csak az a nép érdemli meg ön­Oj bemutatóra készül A CSISZ MA GYAR NÉPMŰVÉSZETI EGYÜTTESE megbocsátható, ám az Irásmüvészt állóságát és szabadságát, amely az joggal elmarasztalja. A kritika ugyancsak joggal vethette szemére stílusának fogyatékosságait is, szür­keségét és helyenkénti pongyolasá­gát. Valamennyi müvében afféle „fenegyerekesség" érzett, ami meg­gondolásra intett, ugyanakkor azon­adott pillanatban a vérét is ontani tudja érte. Vologya — akiben felismerjük magát az egyre rokönszenvesebbé váló írót — felgyógyul, mankóját elhajítja és botra támaszkodva el­indul újra az életbe. A tragikus ban azt is jelezte, hogy a szlovák harcok mellett egy tragikus nagy irodalomnak eme enfant terrible-jétő' szerelem emléke él a szívében és feltétlenül az érett írót jellemző marcangoló önvád a tüzhalált halt nagy alkotások is elvárhatók. irtványosok miatt. Vallomása végé­Mňačko ezzel az érett, nagy alko- érve ismét valami lényegeset tással nem is maradt adósa hazánk érin t — ez zel is túljutva elődein — irodalmának. A negyven esztendős elindul az életbe, mert élni kell. korában kiadott és ezekbén a napok- Visszatér majd Eliskához, a kórház ban magyar fordításban megjelent kedves ápoló nővéréhez, új szerel­A HALÁL NEVE ENGELCHEN már méhez, élete társához — előbb azon­teljes fegyverzetben, érettsége tel- ban m e9 kell találnia .Engelchent. jében mutatja az írót, aki könyvében M e9 kell találnia a plostyini parasz­meglepetésszeržen jóval täbbet is to k, a z elesett partizánok, a kivég­ad annál, amit tőle olvasói eddigi zet t ellenállók bestiális gyilkosát, munkássága alapján elvártak. Egy JELKÉPESEN hatnak a regény csapásra mintha valamennyi kirívő_ utolsó mondatai, hiszen az egész mű hibáját levetette, valamennyi fogya-' érezteti, hogy Engelchent, az em­tékosságát leküzdötte volna: a váz- bertelen halál megtestesítőjét, a latosságot művészi önfegyelem, a bestialitások parancsadóját megtalál­riportszerűséget gondos környezet- ta és leleplezte az emberséget nem rajz és erős jellemfestés, a publi- ismerő barbár fasizmus személyé­cisztikai felületességet alapos elmé- ben. De az Engelchenek még élnek, lyedés váltotta fel. Emellett a re- a jövő Engelchenjeit valóban meg gény lebilincselően izgalmas, drámai kell találni és le kell leplezni, hogy sodrású kitűnő olvasmány. egy új fasizmus szörnyűsége újból MfüACKO a világháború éveiben sok rá "e szabadulhasson a béké.t áhító tömeges és személyes tragédiának világra. figyelője és részese volt. Könyve mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy ezek a tragédiák mély nyomot hagytak benne és csak megfelelő időtávlat kellett, hogy meglássa bennýk a lényegét; mindazt, ami ezekből a tragédiákból intőén szól napjainkhoz és a jövőbe is mutat. Mňačko regényének egyik nagy érdeme, hogy ezekben az * elmélke­dő, publicisztikai részekben is meg­őrzi a vérbeli elbeszélő keresetlen, őszint hangját, a drámai sodrású, forróan izgalmas történetet nem akasztja meg feleslegesen szóla­mokkal, a szovjet partizánvezetők ARÁNYLAG rövid idő telt el az­óta, hogy megalakult a Csehszlová­kiái ifjúsági Szövetség Szlovákiái Központi Bizottsága félhivatásos ma­gyar népművészeti együttese. A fia­talokból álló művészegyüttesre — amelyben egyaránt megtalálhatók a főiskolások és munkások — úgy te­kintünk, mint a Csehszlovákiái ma­gyar néphagyomány hivatott ápoló­jára és továbbfejlesztőjére. Az a megbecsülés, amely ennek révén az együttest éri — -jogos. A csoport ugyanis már számos jól sikerült be­mutatóval igazolta, hogy hivatasát következetesen teljesiti, rászolgál a népművészeti együttes jelzőre. A megalakulása óta eltelt időszak munkáját öt egész estét betöltő ön­álló műsorszám és több mint 20ü fel­lépés jelzi. De ez „csak" a műsor, a közönség nevelését és szórakoztata­sát szolgáló produkcio. Ezenkívül az együttes vezetősége és minden tagja több más, szintén számottevő mun­kát végzett és végez. A vezetőségnek, Ag Tibor igazga­tóval az élen, elsősorban azt a gyűj­tő- es feltárómunkáját kell megem­lítenünk, amelyet a néphagyomá­nyokban gazdag vidékeken végeznek és amely munkának eredményéről számos magnetofontekercs tanúsko­dik. < Tibor a Nitra környéki falvak­ban például a Kőműves Kelemen, népballada eddig Ismeretlen, jelleg­zetesen hazai változatára bukkant. Gyűjtő és feltárolőmunkát ezenkívül még sok-sok rendkívül értékes nép­dal és népszokás lejegyzését ered­ményezte. v Nagyrészt az együttes műsorát is azok a népszokások és népdalok ké­pezik, amelyeket a vezetőség gyűj­tött össze és dolgozott fel. Ilyen pél­dául a tvrdošovcei fiatalság életének egyik epizódját bemutató Váskatánc, a Zobor vidéki farsangi népszokáso­kat idéző Sárdozás és még több más játék tánc és népdalfeldolgozás. Gyűjtő- és komponáló-munkájuk eredményeképpen született többek között a Hej halászok clmü kompo­zíció is, amely a Csallóközben meg­honosodott szövetkezeti gondolatot és az új élet egyes jelenségeit mu­tatja be. Hazai motívumokra épül a Feketeköi kastély című tánckompo­zíció is, az együttes eddig legtöbb sikert aratott műsorszáma, amely egyébként még ma is műsorukon van. A Feketekői kastély a feudális vilá­got idézi, a földesúr és a jobbágyok közötti ellentétet domborítja ki. A CSISZ Magyar Népművészeti Együttese a néphagyomány feltárá­sával és feldolgozásával olyan érté­keket ment meg a feledéstől, ame­lyek kultúránk mindennél értékesebb és beszédesebb dokumentumai... A gyűjtők ma is rendszeresen járják a falvakat, újabb népviselet, népszo­kások és népdalkincsek után kutat­nak. A TAGOKNAK az együttesben ki­népi együttesek szervezése és új te­hetségek felkutatása érdekében ki­fejtenek. Az együttes tagjainak egy része ugyeni6 nemcsak szereplő. Részt vesznek a gyűjtő- és általában a szervező munkában a az így nyert szakmai ismeretek révén — elsősor­ban akik jelenleg főiskolásokként szerepelnek az együttesben — hiva­táshelyükre kerülve maguk is szer­vezőkké, vidéki csoportok vezetőivé válnak. A CSISZ Magyar Népművé­szeti Együttesének munkája így hosszú időre kamatozik, A mintegy UO-tagú zenekarból, ének- és tánccsoportból álló együt­tes jó hírnévnek örvend. Műsorukat úgyszólván már minden nagyobb ma­gyarlakta községben bemutátták. Já­tékuk tetszett, szereplésüket min­denütt vastapssal jutalmazták. Eddi­gi működésük jelentós állomását ké­pezi egy kéthetes csehországi turné, amelyre tavaly került sor, s amelyre ma Is szívesen emlékeznek. A tulaj­donképpen tanulmányi jellegű cseh­országi vendégszereplés során tíz al­kalommal léptek fel. Többek között Karlovy Varyban és České Budéjovi­cében is bemutatkoztak. Szereplésü­ket a cseh dolgozók osztatlan elis­meréssel fogadták. A csehországi vendégszereplés nagy tanulságul szolgált az együttes minden tagjá­nak. Hasonló jellegű szereplésre a jövőben is készülnek. Ez idén külföl­di vendégszereplésre szeretnének menni. Gondos munka, sok-sok sikeres szereplés jellemzi az együttes eddigi tevékenységét. Az együttes egész es­tét betöltő műsorral köszöntötte az ország felszabadulásának 15. évfordu­lóját s most a jól végzett munka tudatában ismét egész estét betöltő műsorral készül a párt megalapítá­sának 40. évfordulójára. Az új műsor két részből áll. Az első részben mai vonatkozású ének-, tánc- és zenekari müveket, a második részben a szo­rosabb értelemben vett népi hagyo­mányt mutatják be. Az új bemutató műsorszámai kö­zül kiemelkedőnek ígérkezik az And­rašovan-Kvocsák: Hősök emlékmüve című tánckompozíció, József Attila. Mondd, mit érlel annak a sorsa című verse alapján komponált kórusmű, Vass Lajos: A fény köszöntése, vala­mint Lóránd: A párttal, a néppel cí­mű ének- és zeneszáma. . AZ ÜJ BEMUTATÓ néphagyományt elevenítő második részében sokat ígér Kuckó—Kovács: Detvai hangulat, Koposov: Kolokocsík, Rajter- Kvo­csák: A fonóban és Kuckó: Este a fa­luban című kompozíciója. Az utóbbi­val kapcsolatban meg kell említe­nünk, hogy énekszámról van szó, az előadásmód azonban újszerű lesz. Eltérően az énekkarok eddigi gya­korlatától, az előadásokat cselekmé­nyessé teszik, az énekszámok tartal­mát jelenetekkel kombinálva juttat­ják kifejezésre. Az énekkar újszerű próbálkozása minden bizonnyal sike­tatójára e hó 28-én a bratislavai Kul túra . és Pihenés Parkjában kerül sor. Az új műsorral ezt követőleg e párt megalapításának 40. évfordulója alkalmából a.május 14-én rendezett nagyszabású 'népünnepély keretében a Bratislavai Május 1. téren lépnek t'el. Ezen a napon egyébként Bra­tislava utcáin és terein még számos együttes szórakoztatja majd a város lakosságát. Az együttes új műsorával mutat­kozik be május 27- és 28-án Koéutyn, június 17-én és 18-án a csehszlo­vákiai magyar énekkarok žeiiezovcei fesztiválján, valamint július 1-én és 2-án Gombasaken a Csemadok orszá­gos dal- és táncünnepélyén. Az új műsor újabb lépés, újabb eredmény a CSISZ Magyar Népművé­szeti Együttesének életében. Nem csoda ezért, ha mind a tagok, mind a vezetőség az eddiginél is gyakrab­ban szeretne számot adni .munkájá­ról. Lelkes együttesről, tentii akaró fiatalokról van szó. Érthető, ha egy­re többre vágynak .,, A jövőben a művelődési otthonok­ban rendezett vidéki fellépéseken kí­vül a békeünnepségek és más na­gyobbszabású összejövetelek alkalmá­ból szabadtéri színpadokon is szeret­nének fellépni. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az, illetékesek szá­moljanak a csoporttal, gyakrabban s hívják vendégszerepelni... Hívó szó­ra szívesen mennek bárhová... ÚJ MŰSORUKKAL kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, míg az együttes eddig elsőrendű feladatá­nak a népművészet megőrzését és felelevenítését tartotta, ma már el­engedhetetlen feladatának tartja a mai vonatkozású műsorszámok kom­ponálását, a népi együttesek eszkö­zével a mai élet bemutatását. Üj bemutatójuk is e nagyon he­lyes törekvés eredményének lesz szemléltető bizonyítéka. Balázs Béla. fejtett munkáján kívül azt a törek- rül és megnyeri a nézők tetszését, vését kell dicsérnünk, amelyet új Az együttes új műsorának bemu­Akár írőtársának, Peter Karvašnak hősi példaadásukban őszintén embe­— aki ÉJFÉLI MISE című drámájá ban ugyancsak másfél évtized távo­lából mutatott rá megrendítő erővel a kispolgárság bűneire, a szlovák fa­sizmus lényegére —, neki is szük­sége volt az idő szűrőjére, hogy a háború utolsó heteiben morva földön lejátszódó partizánharcokról, egy kis riek, tiszták, kötelességtudóak és iga­zi parancsnokok. Vologya alakja mellett a tragikus sorsú Márta, a szerelmes szívű, gyen­géd Eliska és a szerelemben oly ada­kozó, hősi halált haló Józsina alak­ját is nagyon élesen sikerült Mňač­kónak megrajzolnia. Talán hibáül ellenálló csoport hősi küzdelmeiről, róhatjuk fel, hogy szerkezetileg in a fasiszták vadállati kegyetlenségé- kább eredetieskedő, mint eredeti a rö! sallangok nélküli, maradandó ér- regény, a jellemrajzban helyenként tékű irodalmi műben vallomást te- egysíkúvá válik, ám ezek csak szép­gyen. ségíoltok, amelyek alig csökkentik a A regény valóban egyetlen hatal- regény tagadhatatlan nagy értékeit mas lélegzettel elmondott vallomás- és jelentőségét a határainkon túl is ként hat. Hősét, Vologvát, a háború mindenütt, ahol a fasizmus vesze­utolsó óráiban egy alattomos fa- delme és újjáéledése ellen küzd a siszta golyó leteríti, súlyos hátge- békét, nyugodt építést áhító ember, rincsérüléssel a vsetini kórházba Mňačko eddig nem tartozott az kerýl, s itt a kórházi ágyon, mozdulat- élenjáró szlovák stílusművészek kö­lanságra ítélve és a nyomorék sor- zé. Regénye meglepő javulást mutat sától rettegve, a beteg ingeriiltsé- a stílus tekintetében is. Szürke és gével és roppant érzékenységével hétköznapi nyelve színesebbé, tömö­pillant vissza az utolsó hónapokra a rebbé, kifejezőbbé vált. Most sem morva hegyek kazti partizánháború él egyéni költői hasonlatokkal, gaz­tragikus eseményeire. dagabb hangszerelésű metafórákkal, A Felkelésről és a Felkelés elfőj- most se m törekszik különösebb ere tását követő partizánharcokról úgy­szólván valamennyi neves szlovák író vallott már. Érthető, hogy ez volt és ez marad még soká az írók leghatalmasabb élményanyaga. A ha­lál mezsgyéjén állva a harc, az el­lenállás, a bajtársiasság, a hazai rög szeretete, a gyűlölet a betolakodók iránt — próbaköve az embernek, írónak egyaránt. Erről vallani nagy, igényes feladat; Mňačko a vallomá­detiségre, de nyelve jóval színesebb árnyalatú, a párbeszédekben lükte­tően drámai sodrású, a leírásokban mértéktartón tömör, a meditáló, el­mélkedő részekben is erőteljes, szó­lamokat kerülőn egyszerű. RÁCZ OLIVER fordítói munkája minden elismerést megérdemel, mert bátran él gazdag árnyalatú nyel­vünk tágabb lehetőségeivel — az író javára. EGRI VIKTOR Egy évvel ezelőtt nyílt meg Žilinán a képzőművészeti elemi iskola, ahová 150 tehetséges diák jár. A fiatalabb és idősebb tanulók részére ren­dezett két csoportban ismerkednek az iskola tanulói a képzőművészet alapelemeivel. Már most szép eredményeket érnek el. A fiatal žilinai képzőművészek már néhány kiállítást rendeztek, legjobb munkáikat pedig most a Varsóban megrendezésre kerülő gyermekképzőművészeti világ­kiállításra küldték el. Képünkön: František Bohúň, az iskola igazgatója figyelemmel kíséri Daniela Jelšinová, rendkívül tehetséges képzőművé­szeti növendék munkáját. E. Stražan felv. - ČTK Sikeres bemutató Április 2-án Silicu műkedvelő közön­sége a helybeli kultúrházban gyülekezett, hogy megnézze a bemutatásra kerülő Lidércfény című színdarabot, amelynek szerzője Dávid Teréz csehszlovákiai ma­gyar drámaírónö. A darabot Molnár Béla tanító rendezte és tanította be. A szereplók igyekezetét a közönség vi­haros tapssal jutalmazta. Különösen jó teljesítményt nyújtott Kevély Miklós, a helybeli nyolcéves iskola igazgatója. Nem maradt el mögötte Várady János sem, fellépését gyakran kísérte taps. Jól ala­kították szerepüket Jávorszky Katalin és Pacelt Magda tanítónők. Ez a két ta­nítónő ebben az évben kezdte meg hi­vatását. Mindkét aktívan bekapcsolódtak a község kulturális életébe. Az iskolá­ban is dicséretre méltón megállják a helyüket, így kiérdemlik a szülők s a község dolgozóinak megbecsülését és szeretetét. A színdarabban nyújtott já­tékáért dicséretet érdemel Máté Malvin­ka, aki példásan alakította a rábízott szerepet. Jó játékot mutatott még Csík Teréz és Gottlíber Mária is. A közel­jövőben betanulják a Nyolc hold föld című színdarabot. MÁTÉ LÁSZLÓ Szépirodalom adagolva sem rossz! Párhónapos emlék. Egy már nem is nagyon fiatal munkás mondta, amikor a szocialista munkabrigádokról volt szó: Általános műveltségűnk emelésére bri­gádunk minden tagja elvállalta, hogy havonta legalább 50 oldalnyi szépiro­dalmat elolvas. Naiv dolog, gondoltam akkor és ész­revétlenül mosolyogtam. Most sem gon­dolok arra, hogy ezt az 50 oldalas ol­vasási kötelezettséget, mint helyes mód­szert másutt is javasolni kellene. Hi­szen a szépirodalom olvasása nem va­lami lecke, amelyet ettől a fejezettől addig a bekezdésig időről időre be kell magolni s aztán félre lehet tenni. Ha­nem azért a szépirodalom olvasása — legalább Js kezdetnek - adagolva sem rossz. A napokban ért véget nálunk a könyv hónapja. Már most megállapítható, hogy sokkal több könyvet vásároltak, mint tavaly. Olyan eredmény ez, hogy jo­gosan örvendhetünk ez alkalommal is az olvasó munkások, szövetkezeti pa­rasztok, fiatalok nagy tömegeinek. De bármilyen varázsuk is van az egyre nagyobb példány szárítóknak, az említett munkás szavai még ennél is többet, mást fejeznek ki. Arról a bányászról, gyári munkásról, arról a szövetkezeti parasztról szólott, aki ugyan már sem­miképpen sem hasonlítható össze régi, kizsákmányolt énjével, aki szocialista I köztársaságunkban közéleti tényező, be­j leszól üzemében, szövetkezetében a ter­melés irányításába, a nemzeti bizottság, a szakszervezet útján az ország ügyei­be, aki úgy vonzódik a művészetek, az irodalom régén nem ismerhetett szépsé­geihez, mint a fényhez, de akinek még nevelnie, szoktatnia kell magát a rend­szeres olvasáshoz. Azokról is szólott, akik már érzik, tudják, hogy nem él­hetnek, nem szabad élniök a régi mó­don, de akik az egész napi fárasztó munka után ma még viszolyognak a könyv, a regény, a verseskötet fehér papírra nyomott sorainak elolvasásától. Bizony vannak még ilyenek elég sokan. Közülük számosan tűztek ki mosta­nában olyan célt a szocialista munka­brigádokban, hogy művelni, képezni fogják magukat nemcsak szakmailag, politikailag, hanem az irodalomban is. Persze az se biztos, hogy mindenki rendszeresen és lelkiismeretesen végig­olvassa majd az önként vállalt adagot, mondjuk akár az ötven oldalt. De feltétlenül sokan lesznek közülük, akik ezen az úton jutnak el először Gorkij, Solohov, Jirásek, Majerová, Mikszáth, Móricz, Thomas. Mann remekmüveihez. És már ez is megbecsülendő eredmény. S amint beleélik magukat az írók, köl­tök gondolatvilágába, egyre többen be­szélnek majd egymással az olvasás örö­méről. Hétköznapjaikon és ünnepeiken is mind több hely jut az emberségnek, fénynek, tudásnak. Tehát mégsem teljesen naiv , célki­tűzés az ötven oldalnyi „norma", mert azt jelzi: a kulturális forradalom már mindenkihez elér, a művelődés igénye normává válik s arra tanít, hogy az eddiginél jobban becsüljük, értékeljük, támogassuk az emberek törekvéiét, küz­delmét a szellemi felemelkedésért, a kulturális forradalom egyetemes meg­valósításáért. SZILY IMRE JÜJ SZÖ 7 '* 1961. április 1.

Next

/
Thumbnails
Contents