Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-22 / 111. szám, szombat

HÁROM FEJŐ I. Fény- és virágzuhatag borítja el e napokban az országutakat, utcákat, házakat, kerteket, fákat és bokrokat. Ennek a zuhatagnak átható illata van, csodálatos biztonsággal mindenüvé behatol, nincs egy rés, amelyét kikerülne, mindent hatalmába kerít, mindenütt reményt, derűt áraszt és a vihartól elsodort, sziklákon, háztetőkön fonnyadó és száradó magvakba is életet lehel. Csod-álatos a tavasz. Erre gondolok, ámikor a fejés előtti délutáni órákban belépek a Dolné Saliby-i szövetkezet gazdasági udvarába, amely körül van kerítve, a bejárat előtt őr áll. Az első pillanatokban szinte visszahőkölök, mert az a benyomásom, hogy eltévedtem, nem egy szövetkezetben, hanem egy gyárban kötöttem ki. Néhány perc múlva azonban kiderül, l|ogy nem tévedtem, jó helyen járok... Hirtelen kutatni kezdek a zsebemben a névsor után, amelyet a járási székhelyen szereztem. Jól tudtam, hogy itt a szövetkezeti tagok nagyon tapintatosak, a világért sem mondanának egymásról jó vagy rossz véleményt, fgy hát Galantán, a járási székhelyen próbáltam tájékozodni a szövetkezeti tagok munkája felől. A névsor azonban eltűnt. Névsor nélkül lépek az első, utamba eső istállóba. Felriasztott csivitelő fecskék cikáznak keresztül-kasul a világos istállóban, amely néptelennek tűnik. Csendesen lépegetek egyre beljebb. Itt már hallani lehet a tehenek jámbor kéródzését. Valaki háttal áll felém, éppen a trágyát takarítja el a tehenek alól... Mélyen gondolataiba merülve végzi munkáját. Amikor megszólítom és megmondom neki, mi járatban vagyok, mosolyog. Szívesen beszél életéről és munkájáról. Bencsik Pálnak hívják, 52 esztendős és három gyerek apja. A fejők között ma ő a napos. Hogy mióta dolgozik a szövetkezetben?... A fejét vakarja ... derűsen eltűnődik ... majd rávágja, hogy amióta megalakult a szövetkezet. A habozás és tűnődés e perceibenérzem, hogy Bencsik Pál fejő szereti a szövetkezetet, jól érzi magát munkahelyén. Nem tudja pontosan, mikor alakult a szövetkezet, Selmeczi József: Tavaszi szél Tavasz van újra, napsugár bolyong a park fái között.,. Nevet a lány, ha szél éri arcát, ifjú szívébe vágy költözött. Vidám gyermekhad kergetőzik, egy kisfiú mellém ült — de fél, pufók képére rózsát hintett a lágy tavaszi szél... de hát ez nem is fontos... A fontos az, hogy néhány év alatt minden megváltozott körülötte, és ha ma hajnalban kel, munkájának értelme, eredménye van, nem úgy, mint egykor a Horthy-érában. amikor szolga volt és nem segített rajta sem a koránkelés, sem a hajnal, sem a tavasz, sem az ősz, sem a vetés, sem a betakarítás. Az évek munkáját a szolgaság nyelte el, akárcsak a fekete a világosabb színeket. Soha egy talpalatnyi föld nem volt az övé. Négy hold földet csak a felszabadulás után kapott... de azt is otthagyta 1948-ban, amikor átjött ide... Itt a szövetkezet mindené.rt kárpótolta. A szövetkezet jelentette az új életet, azóta új házat épített, amelynek az értéke 70 ezer koronát tesz ki. Lehet-e csodálkozni azon, hogy szereti munkáját és a szövetkezetet?... és mindent megtesz annak érdekében, hogy munkáját jól végezze... Tavaly 722 munkaegységet ért el. Ha ezt a számot megszorozzuk 17-tel, akkor koronában megkapjuk azt az összeget, amit végzett munkájáért az elmúlt évben a természetbenieken kívül keresett. Bencsik Pál csupán azért panaszkodik, hogy most, ezekbm a tavaszi hetekben kevés a takarmány, és a múlt hónapban bizony alig tudta teljesíteni a ráeső tejmennyiség tervét. E panasza mellett fontosnak tartja azonban megjegyezni, hogy tavaly a rábízott 14 tehéntől 13 borjút választott el. Itt, ezen a téren tervét túlteljesítette. szakember, ilyesmi nem hozott volna zavarba, én egyszerűen a negyedikért 110-et, az ötödik borjúért pedig 120 korona prémiumot adtam volna... és így tovább... Lehet, hogy az előírást helytelenül magyarázom, de vállalom érte a felelősséget. / Persze, mondanom se kell, Canik Tibor mosolyog a kifogyott „előírásokon" és mint régi szövetkezeti tag nem csinál kázust az egész ügyből, hisz őszintén ragaszkodik a szövetkezethez és igyekszik munkáját jól végezni, de mint érdekességet megemlíti. , Én pedig mint érdekességet feljegyzem. II. Alighogy Bencsik Pál közölte a jó hírt, fejőtársai lassan szállingózni kezdtek az istállóba. Megérkezett Canik Ti-i mÍIIÍ k°

r i

s' ki1M derült, hogy tavaly 13 tehéntől 15 borjút választott el. Ámuldozásomra nagy nevetés a válasz. A fejők végül megmagyarázták, hogy az egyik tehén ikreket, a másik pedig januárban és decemberben ellett, így sikerült elérni ezt a valóban ritka és szép eredményt, amelyre — mi tagadás — igen büszke. Valami azonban mégis bántja, sérti... úgy tetszik, mintha nem mindennapi teljesítményén folt esett volna. Elmondja, hogy a borjú elválasztásnál a normát 80 százalékban állapították meg. Az ő esetében tehát a norma 10,5 borjú lett volna. A terven felüli borjakért prémiumot fizetnek éspedig a következő sorrendben. Az első borjúért 80, a másodikért 100 koronát. Ezt meg is kapta, de a többiért, szóval az 1,5 borjútöbbletért egy fillért sem kapott. Ezt a magatartást a szövetkezet vezetősége azzal indokolta, hqgy erre a többletre már nincs előírásuk. Canik Tibor állítását valamennyi ottlevö fejő igazolta és én most már nemcsak a tizenöt borjú elválasztásán ámultam, hanem azon is, hogy a szövetkezet vezetősége kifogyott az „előírásokból". Arra gondoltam, íme egy példa, hogy az újszülött borjak miként tudnak zavarba hozni felnőtt embereket. Megjegyzem engem, aki nem vagyok III. A 36 esztendős Papp Kálmán, a harmadik fejő, a borjak elválasztásában ugyan nem teljesítette túl a tervét (11-et választott el 14 tehéntől), viszont a fejésben ő érte el a legszebb eredményt. Tavaly közel 4,500 liter tejjel teljesítette túl a tervét. Kiváló munkájáért az évvégi zárszámadáskor 1600 korona prémiumot kapott. Hő óhaja, hogy ez idén még szebb eredményt érjen el. Alig várja azt a napot, hogy teheneit újra kihajthassa a legelőre. Papp Kálmán ugyanis az egyedüli fejő a szövetkezetben, aki etetés után legelni hajtja teheneit. Nyáron sokszor este 9-ig 10-ig is kint hagyja őket a legelőn. Az állatok kiváló gondozása mellet, ennek a kezdeményezésnek köszönhette a fejésben elért figyelemre méltó eredményét. Ez a kezdeményezés persze fáradsággal jár, de Papp Kálmán szereti munkáját és szereti a rábízott állatokat. Most, hogy nemrég egy hónapig a kórházban feküdt, komoly aggodalommal gondolt arra, vajon megfelelő gondozásban részesülnek-e tehenei? Amikor visszajött a kórházból kiderült, hogy aggodalmai indokoltak voltak. A teheneket bizony elhanyagolták és alaposan lefogytak. Napokig tartott,, amíg megtisztította őket a rájuk ragadt ganajrétegtől. Papp Kálmán istállójában rend és tisztaság uralkodik éš mint munkáját, minden szavát és egész magatartását a rend és ügyszeretet jellemzi. Befejezésül még a következőket tartom szükségesnek megjegyezni. Amikor beléptem a szövetkezet gazdasági udvarába, az volt a benyomásom, hogy egy gyárudvaron járok. Most, hogy a fejőkkel beszéltem, az volt a benyomásom, hogy fegyelmezett munkásokkal voltam együtt. Közel hét esztendeig nem jártam Aben a szövetkezetben. Akkori és mostani munkájukat nem állt módomban összehasonlítani, de módomban volt megállapítani, hogy az elmúlt esztendők alatt óriási változás, fejlődés ment végbe a szövetkezeti tagok gondolkodásában. Azzal a megnyugtató érzéssel távoztam, hogy e szövetkezeti tagokkal meg lehet teremteni azokat a feltételeket, hogy a szövetkezet a harmadik ötéves terv bői ráeső részt négy év alatt teljesíthesse. SZABÓ BÉLA /Q Myelola A žilinai állomásépület hatalmas csarnokában, mint a darazsak rajzanak az utasok. Most futott be a bratislavai gyors. Az emberek sietnek az autóbuszokra, melyek valóságos karavánt alkotnak az állomás előtt. Egy zöldkabátos szőke leány kifulladtan érkezik a városból, rohanását késlelteti az épületből kitóduló tömeg. Beletelik tíz perc is, amíg a peronra vergődik. Ott körülnéz, órájára pillant, azután fanyar képpel, lassan elindul az egyik vasutas felé. — Mikor megy Rajecra a másik vonat? — Két óra múlva. A leány megköszöni a tájékoztatást, s leül az egyik padra. Néz jobbra, néz balra, elunja magát s könyvet vesz elő. Elmélyülten olvas. Nem zavarja a lárma, valami láthatatlan fal képződik közte• és a külvilág között, s azon szétzúzódik a mozdonyok hetyke füttye éppúgy, mint a hangszórók öblös, nyers szózata. Fél óra időm van, addig azon töprengek, ki lehet, hol dolgozhat, s mit olvas a szőke leány. Megjelenése, ruházata finom, arckifejezése után ítélve egyaránt lehet tanárnő, orvostanhallgató, vagy akár filmszínésznő is. Persze egyszerűen megkérdezhetném, de ezt tolakodásnak vehetné. Sajnálom ý megzavarni. Könyve kétségtelenül nagyon érdekes. Talán valami Verne, vagy Dumas regény, de lehet, hogy csak egy detektív-kotyvalék. Sajnos, nem járhatok a végére, fél háromkor találkoznom kell a Slovena egyik dolgozójával, aki megígérte, kalauzolni fog a gyárban. Az üzemlátogatás este 6-ig elhúzódik. Utána ismét kiballagok az állomásra. Nagyon szeretem az állomások hangos, tarka életét. Minden percben új, soha nem látott arc tűnik fel, mintha az idő gyorsulna meg, a képek pillanatonként változnak, peregnek, mint a filmen. yiamo A zöldkabátos szőke leány i. még mindig azon a padon ül, melyre délután telepedett és olvas. Ugyanolyan figyelemmel, ugyanazt a köny.vet. Hirtelen a menetrendre nézek. Azóta a második vonat is elment. Alig hiszek a szememnek. Gyors elhatározással mellé ülök. Próbálóm meglesni, mit olvas ekkorra buzgalommal. Nem könnyű dolog, mert féloldalt ül, csaknem háttal feléin, de ebben a pillanatban semmi sem érdekel jobban. Egy vasutas siet segítségemre. Nyugodt, ringatodzó járással jön, s megáll az olvasó leány előtt. — Elvtársnö, készülhet! A leány felriad. Mosolyogva bólint, majd gondol egyet, felkel, a könyvet leteszi a padra, s a menetrendtáblák felé siet. — „Francúzska gramatika" — olvasom a könyv címét. Tehát igazam volt, a szőke leány nyelvtanárnö. — Hát nem nevetséges? — morfondírozik az idős vasutas. — Még mindig a menetrendet nézi, ahelyett, hogy szaladna a vonathoz. Gyerünk, gyerünk! — integet a leány felé. — Indul a vonat. S a kezével is mutatja, hogy indul. — Hol tanít? — kíváncsiskodom. — Tanít? Ki mondta, hogy tanít? Szövőnő. A Slovenában dolgozik. Minden nap hajnalban érkezik, s délután 2-kor végez. Hetente kétszer nyelvtanfolyamra jár. A nyelvtankönyv borítólapján karcsú betűkkel a név: Eva Strhárová. A leány futva érkezik vissza, kicsit szégyenkezve, kicsit pirulva kapkodja össze holmiját. — Dovidenia! — Viszontlátásra, Evička! — búcsúzik a vasutas. A „nyelvtanárnő" eltűnik az állomásépület füstös kijárata mögött. ZSÉLYI NAGY LAJOS Látogatás Nitra-kö

rnyéki iskolákban o Nitra felé utazva hallotuk a hírt: — A Nitrai magyar tanárképző nehézséggel küzd. Hiány van előadókban, zsúfoltak az internátusok. Ennek ellenére Nitrán közel négyszáz r.ngyar diák készül a tanítói hivatásra. — Hová mehetnénk, miről lenne érdemes írni? — kíváncsiskodtunk. — Az intézet egész élete cikktéma. .. Sokakat foglalkoztat az új tanítási forma, a tanárok felkészültsége, az oktató-nevelőmunka színvonala. .. Az intézetben élénk kulturális élet folyik, a diákok énekkart tánc- és színjátszó csoportot alakítottak, Nagyszerűen szerepeltek a járási ifjúsági alkotóversenyeken is. A sok téma közül a szlovák nyelvoktatás kérdése érdekelt leginkább. — Milyen eredményeket érnek el a diákok a szlovák nyelvtanulásban? — kérdeztük. — Legjobb, ha erről személyesen győződnek meg... Nem vizsgáltuk sem az osztályzatokat, sem a statisztikai kimutatást. Helyette beültünk egy szlovák órára. Mintegy harminc másodéves diák adott számot szlovák nyelvtudásáról. Az óra azzal kezdődött, hogy Plútko Pavel tanár kikérdezte a házi feladatot. A tanulóknak önállóan kellett beszámolniuk nyelvtani fogalmakról, elemezniök kellett mondatokat, mondatrészeket. A kidolgozáson kívül különösen a szlovák kiejtésre figyeltek. Az észlelt hibákra maguknak a tanulóknak kellett rámutatniuk. Noha a beszámolók kevés hibát tartalmaztak, egyetlen botlás sem maradt észrevétlenül. A tanár segítségével a diákok minden helytelen kifejezést, vagy szófűzést észrevettek. A nyelvtani elemzés után két fogalmazványt olvastak fel. Az internátusi élet volt a dolgozat témája. A fogalmazványok sikerültek, megnyerték a tanár tetszését is. Talán helytelen általánosítani, az egyetlen órán nyert benyomás után mégis azt kell mondanunk: a nitrai magyar pedagógiai intézetben Eredményes a szlovák nyelvoktatás, a magyar diákok elsajátítják a szlovák nyelvet. A szlovák nyelvoktatás eredményeiről érdeklődtünk a čitári nemzeti iskolában is. — Noha a mi diákjaink — mondotta a Richter Elvira tanítónő — rakoncátlanok és inkább a játékon, mint a tanuláson jár az eszük, az ötödik osztályba kerülve legtöbbjük szlovákul is megtanul írni és olvasni. Merem állítani, ha a felsőbb osztályokban tovább gyarapítják nyelvismeretüket, a tizenegyedik osztályt a diákok alapos szlovák nyelvtudással fejezhetik be. O Čitárról a Pohranicei Magyar Tannyelvű Kilencéves Középiskolában látogattunk el. Itt az legnagyobb probléma, hogy sok a tanuló és kevés a hely. Van olyan tantermük, amelyben a tanítást orvosilag megtiltották. Ennek ellenére a nem megfelelő helyiségben is tanítanak. Jelenleg nincs más megoldás. — Nagyon hiányzik — mondották a tanítók — politechnikai oktatás céljaira megfelelő műhely is. Felszerelésünk lenne, csak helyiség nincs. Az iskolában színvonalas oktatónevelő munka folyik, szép sikereket érnek el minden téren. Jobb elhelyezési viszonyok mellett azonban még szebb eredményeik lennének. Véleményünk szerint a helyiségproblémát a helyi nemzeti bizottságnak kellene megoldania. Ugyanakkor jobb együttműködésre lenne szükség a helyi iskolák és a tömegszervezetek között. A közeledéshez vezető utat kölcsönösen kellene keresniök... © Jelenec... Nemrégen épült korszerű iskola. Az igazgatóság közös. A falu mintegy 600 diákjának körülbelül a fele magyar, a fele szlovák iskolába jár. — Az együttműködés? — kíváncsiskodtunk. — A diákok — válaszolta Csuthy Sándor — megértik egymást. A tanítók között sincs nézeteltérés. Néha előfordul ugyan kisebb meg nem értés, mint például a múltkoriban, amikor nem tudtuk összehangolni a kulturális műsort, ennek ellenére az együttműködés jó, segítünk egymásnak. Az iskolában jól felszerelt műhely van. A diákok szeretik is a politechnikai órákat. Legutóbb a gyakorlatok során régi deszkákból kisebb kerítéseket és az új iskola csinosításához szükséges más tárgyakat készítettek. Az iskolaj diákjai egyaránt érdeklődnek az ipari és a mezőgazdasági szakmák iránt. Q A ladicei nemzeti iskolában Nagy Pál tanítóval beszélgetünk. A fiatal tanító szerény, de eredményeiről szívesen beszélő ember. — Nemrégen — újságolta — vetítőgépet kapott a falu. Mivel kultúrházunk még nincs, a gépet az iskolában helyezték el. Itt tartjuk hetente háromszor a filmvetítést. — Az érdeklődés? — — Dolgozóink szeretik a kultúrát, minden iránt érdeklődnek. Bár nagyobb lenne a termünk, hogy többen beférnének... Az iskolában nyolcvankilenc diák tanul. A tanulmányi eredmény itt is jó. A tanulók most a párt megalapításának emlékünnepségeire készülnek. A,nagy esemény évfordulóján kulturális műsorral fogják szórakoztatni falujuk dolgozóit. Forradalmi dalokat és jeleneteket tanulnak. A műsort a helyi nemzeti bizottsággal együttműködve a tanítók rendezik. O — Fazekas József — mutatkozott be Žiranyban a magyar iskola igazgatótanítója. Mikor elmondtuk, mi járatban vagyunk, az alacsony, élénk tekintetű, fürge mozgású tanító munkájukról és éledtükről így nyilatkozott: — Negyedik éve tanítok a faluban. Jelenleg 86 diákunk van. Ami a tanulmányi eredményeket illeti, elég jók. Szép eredményeket értünk el a szlovák nyelvoktatásban is. Eredményeink azonban szebbek lennének, ha jobb lenne a tanterv és jobbak lennének a tankönyvek. Véleményem szérint tételek és életrajzi adatok helyett inkább a praktikus beszédet kellene előnyben részesíteni. Sajnos, a mai tankönyvek inkább az előbbinek J<edveznek, a magolást teszik szükségessé. A nehezségről beszélve Fazekas József ezeket mondta: — Mivel kicsik a helyiségeink, gondjaink vannak a szakkörökkel. Nem dolgoznak úgy, mint szeretnénk. Reméljük azonban, az új iskola felépülésével a problémánk is megoldódik. O Áz 1400 lelket számláló Jelšovcén 16 tanuló jár a magyar iskolába. Mivel első osztályba nem jelentkeztek, magyarnyelvű oktatás csak a második 'és a harmadik osztályban folyik 8—8 diákkal. Jövőre hat tanulóval nyitnak első osztályt s megindítják a tanítást a negyedik osztályban is. A faluban tevékeny a kulturális élet, a Csemadok helyi szervezetének közel száz tagú énekkara van... Az iskola életével kapcsolatban Szabó Béláné tanítónő ezeket mondta: — Noha nagyon kevés tanulónk van, tanulmányi eredményeik azért szépek. Diákjaink a felsőbb osztályokba kerülve is helytállnak. A nehézségeket erős akarattal küzdik le... Az egyik legnagyobb probléma, hogy messze kell járniuk a nyolcéves középiskolába. O Miután szétnéztünk néhány Nyitra-környéki faluban, a járási tanfelügyelőségre is ellátogattunk. Juhász János tanfelügyelővel váltottunk néhány szót, aki elmondta, hogy járásukban jelenleg 16 magyar tannyelvű nemzeti és 7 magyar tannyelvű középiskola működik. A magyar tannyelvű iskolákon dolgozó tanítók közül egyre többen szerzik meg a beosztásuknak megfelelő képesítést, s ennek eredményeképpen egyre emelkedik a magyar tanyelvű iskolákon az oktató-nevelőmunka színvonala. BALÁZS BÉLA CSÜTÖRTÖKÖN KEZDŐDÖTT MEG A IV. ZNOJ Mól ZENEI TAVASZ. A megnyitó hangversenyen a brnói Állami Filharmoniat Martin Turnovský vezényelte. 25 TAGÜ MŰVÉSZEGYÜTTES ÉRKEZETT Oslóba. Az együttes a skandináv államokban vendégszerepel. ANTON GTNZBURG SZOVJET ZONGORAMŰVÉSZ csütörtökön Zilinán lépett fel a Zenei Tavasz keretében. A szovjet vendég ezzel a fellépésével befejezte csehszlovákiai körútját. LENGYEL ÉPÍTÉSZETI KIÁLLÍTÁS NYÍLT április elején Moszkvában az Építészek Házában. A kiállításon 120 kitüntetett építészeti mü látható. JUJ SZÖ 6 * 1961. április 12.