Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-21 / 110. szám, péntek

1961. április 21. péntek 30 fillér XIV. évfolyam, 110. szám KORUNK EMBERE Minden kornak vannak hősei — olvashatjuk vagy hallhatjuk gyak­ran ezt a megállapítást. Az egy­kori történészek, akik jobbára a múlt kizsákmányoló rendszereit dicsőítették a hősiesség fogalmát is a saját szájuk íze szerint ma­gyarázták. Az ő hőseik véres csa­tákban arattak diadalt diadal után, hatalmas területeket foglaltak el, igáztak le. Arról azonban bölcsen hallgattak, hogy a legnagyobb hadvezérek dicső­sége is az egyszerű katonák, a „közlegények" ezreinek áldozat­kész küzdelméből született. Arról sem beszéltek, hogy a nagy ural­kodók hatalmát és dicsőségét is az emberek millióinak munkája ala­pozta meg. Ezek az egyszerű em­berek alkották és teremtették meg a társadalom minden gazdagságát. Nem az uralkodók és hadvezérek, hanem a dolgozók névtelen milliói juttatták társadalmunkat legkez­detlegesebb formájától a mai ma­gas színvonalra. E névtelen hősök millióinak az érdeme, hogy a kő­korszaktól a társadalmi fejlődés mai magas fokára jutottunk. E névtelen milliók történelmi szerepét csak a kommunista párt ismerte el és értékelte érdemben. A kommunista párt — társadal­munk vezető ereje — azért töltheti be történelmi szerepét, mert po­litikájában a tömegekre támaszko­dik, évszázados vágyaikat testesíti meg és ismeri mindennapi szük­ségleteiket. Ebből már szinte magától érte­tődik, hogy a „kor emberei" a múltban is csak azok lehettek, akik megértették, mire van a nép­tömegeknek szüksége és e töme­gek érdekeit képviselték. Azok, akik megértették a társadalmi fej­lődés irányát és minden tudásukat, szervezőképességüket annak szol­gálatába állították. Ma is beszélünk korunk embe­reiről. Nem csodaemberekről van szó. Mindennap találkozunk ve­lük — velünk élnek, velünk dol­goznak. Mindazokat ide sorolhat­juk, akik munkahelyükön becsü­lettel teljesítik a fejlett szocia­lista társadalom építéséből eredő feladatokat. Röviden így mondhatnók: ko­runk embereinek nevezhetjük mindazokat, akik megértették a társadalom szükségleteit. S mire van szüksége a társadalomnak? Arra, hogy a maga helyén min­denki úgy dolgozzon, hogy minél többet termelhessünk, hogy az emberek mindig jobban és job­ban élhessenek. Hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban mindig kevesebb fáradsággal ter­melhessünk. A társadalom szükségleteit nem lehet külön-külön, egymástól el­szigetelten értelmezni. A felada­tok teljesítése közös ügy. Nem elég, hogy az egyén becsülettel teljesíti feladatát, teljesíti és túl­szárnyalja normáját és semmi mással, senki mással nem törő­dik. A kötelesség teljesítése nem azzal végződik, hogy a munkás műszak után megtisztítja gépét és nyugodt lelkiismerettel távozik az üzemből. A társadalom érde­kei megkövetelik, hogy az elvég­zett munkát értékeljük és meg­beszéljük az előttünk álló felada­tokat. Tanuljunk a hibákból, cse­réljük ki kölcsönösen tapasztala­tainkat. Äm a társadalomnak még nem minden tagja egyformán aktív. A kölcsönös tapasztalatcserét vala­kinek szerveznie kell. S ezt a munkát nem hagyhatjuk néhány egyénre. Mindig több és több ak­tív szervezőre lesz szükségünk. Hisz társadalmunk az állam funk­cióit mind nagyobb mértékben ruházza át a társadalmi szerveze­tekre és intézményekre. A társadalom szükségleteinek megértése annyit jelent, hogy ezeknek megfelelően cselekszünk, nemcsak munkahelyünkön, hanem a mindennapi életben is. A társa­dalom néha még ennél is több megértést kíván az egyéntől. A szocialista társadalomnak érdeke, hogy az egyén érdeke összhang­ban legyen a közösség érdekeivel. A munkás az egész társadalom érdekében növeli a munkaterme­lékenységet, de ugyanakkor az ő jövedelme is növekszik. A szövet­kezet növeli a terméshozamokat, több terméket ad az államnak, ám ugyanakkor tagjainak is haszna származik belőle. A nagyobb mun­katermelékenység végső fokon az árak leszállításában mutatkozik meg. Ezért a legerélyesebben vissza kell utasítanunk az afféle bölcsel­kedőket, akik arról papolnak, hogy a közösség érdekei nem lehetnek azonosak az egyén érdekeivel. Eze­ket a hazug rágalmakat ellensé­geink terjesztik és azt magyaráz­gatják nagy igyekezettel, hogy a szocialista társadalomban az em­ber teljesen elveszti egyéniségét. E minden alapot nélkülöző „elmé­letek" célja a tőkés országok dol­gozóinak megtévesztése, és a szo­cializmus nemes eszméinek kifor­gatása. A burzsoázia bölcsészei próbálgatják ily módszerekkel el­ijeszteni a tőkés országok dolgo­zóinak millióit. A valóságot azon­ban semmiképp sem lehet véka alá rejteni. Napjaink valósága minden­nél beszédesebb bizonyíték arra, hogy a munkások igazi szabadsá­gát éppen az a társadalom bizto­sítja, amely megszünteti az em­bernek ember általi kizsákmányo­lását. Nem szükséges részletezni mindazt, amit társadalmunk tag­jainak a művelődés, egészségvé­delem, a kultúra terén és életünk minden szakaszán nyújt. Mit kap a munkás a tőkés társadalomban? A legjobb esetben, munkanélküli­ség esetén csekély segélyt. Mert a tőkés társadalom még munkát sem képes biztosítani dolgozói szá­mára! Példa erre a legfejlettebb és a leggazdagabb tőkés ország, az Amerikai Egyesült Államok, ahol a legutóbbi jelentések szerint több mint hatmillió munkanélkülit tar­tanak nyilván! Hazánkban az egyénnek soha­sem volt olyan szabadsága, mint éppen a szocialista társadalom feltételei közepette. Sohasem be­csülték úgy meg a dolgozó embert mint most. így társadalmunkban az egyén és a közösség érdekei között harmonikus az összhang. A társadalom érdekeinek meg­sértése azonban nem csupán az 'egyén számára érvényes. Számos példát sorolhatnánk fel, amikor az üzem, város vagy község a társa­dalmi érdekeket figyelmen kívül hagyva, mindenáron saját lokál­patriota érdekeit igyekszik érvény­re juttatni. Csodálkozhatunk-e az­tán, ha az egyén is csupán saját egyéni érdekeit helyezi előtérbe? Lám, milyen széleskörű vita­anyag lenne a korunk embereiről szóló értekezés. Sok mindenről szólhatnánk még, de mindenkép­pen egy nevezőre jutnánk: min­denhol,, mindenkinek és minden körülmények közepette a társada­lom érdekeit kell szem előtt tar­tania. A KUBAI HADSEREG ÉS MILÍCIA megsemmisítő csapást mért az imperialista zsoldosokra KÖZLEMÉNY A KUBAI ZSOLDOSOK FELSZÁMOLÁSÁRÓL • 72 ÓRA ALATT LE-i VERTÉK AZ INTERVENCIÓSOKAT • AZ ELLENFORRADALMI BANDÁKAT SZÉT­VERTÉK ÉS MOCSARAKBA SZORÍTOTTÁK © A KUBAI HADSEREG NAGYMENY­NYISÉGÜ AMERIKAI HADIANYAGOT ZSÁKMÁNYOLT New York (ČTK) — A Csehszlovák Távirati Iroda telefonjelentést kapott a Prensa Latina sajtóirodától New Yorkból, hogy Fidél Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők főparancsnoka közleményt adott ki a kubai zsoldosok végleges felszámolásáról. A közlemény így hangzik: A forradalmi hadsereg és a nem­zeti forradalmi milícia alakulatai tá­madással bevették a kubai területen partraszállt zsoldosok utolsó pozí­cióit. Tegnap délután 17,30 (időszámítá­sunk szerint 23,30) órakor elesett Plaia Giron, a zsoldosoktői megszállt utolsó pont. A forradalom győzött, bár győzelmét sok harcosa drága életével fizette meg. A forradalmi harcosok szembeszálltak az agresszo­rokkal és állandóan támadták őket, lélegzetvételnyi időt sem hagytak nekik és így nem egészen 72 őra alatt megsemmisítették azt a hadse­reget, amelyet az Egyesült Államok imperialista kormánya hónapokon át szervezett. Az ellenség megsemmisítő veresé­get szenvedett. A zsoldosok egy ré­sze igyekezett hajóra szállni és kül­földre menekülni, de a forradalmi légierők elsüllyesztették a hajókat. A többi zsoldosok, miután halottak­ban és sebesültekben súlyos veszte­ségeket szenvedtek, teljesen szétszó­ródtak a mocsaras vidéken, ahonnan nincs menekülési lehetőségük. Megsemmisítő csapás érte az amerikai beavatkozókat A forradalmi erők nagymennyiségű észa/k-amerikai gyártmányú fegyvert, köztük sok Sherman-mintájú nehéz­tankot zsákmányoltak. A zsákmányolt hadianyag pontos jegyzéke még nem készült el. Világ proletárjai, egyesüljetek ! A TOPOĽNIKI EFSZ-BEN (Dun. Streda-i járás) gondoskodnak a traktorosok továbbképzéséről. Hetente két­szer tartanak előadást 36 fiatal szövetkezeti tag részére. A szövetkezetben el akarják érni, hogy a trak­torok két műszakban dolgozhassanak. (J. Valko — CTK — felv.) A VILÁG SAJTÖIRODÁI ÉS RÄ­DIÖLEADÖI CSÜTÖRTÖKÖN DÉL­ELŐTT KÖZÖLTÉK A KUBAI KOR­MÁNY NYILATKOZATÁT AZ AG­RESSZOROK LEVERÉSÉRŐL. A MOSZKVAI RÁDIÓ FÉLBESZAKÍTOT­TA RENDES ADÁSÁT, HOGY KÖ­ZÖLHESSE A HlRT. A SAJTÓIRO­DÁK MÁR KOMMENTÁLJÁK A KU­BAI NÉP GYŐZELMÉNEK JELEN­TŐSÉGÉT. A Francé Presse kommentátora hangoztatta, hogy a Castro elleni erők leverése különösen Latin-Ame­rikában keltett nagy visszhangot. A latin-amerikai országok nagy ér­deklődéssel figyelték az eseménye­ket, s bennük döntő próbát láttak. Fidél Castro tanítása megerősödve állta ki a próbát és a latin-ameri­kai országok lakossága szemében bátor kísérletnek tűnik az amerikai gyámkodás igájának lerázására. A Reuter párizsi tudósítója jelen­ti: a kubai kormány győzelmében illetékes párizsi körök nemcsak az USA és az új elnök, hanem az egész Nyugat tekir.* jlyének rohamos ha­nyatlását látják. A francia vezetők egyetértenek abban, hogy a kubai nép győzelmét Kelet győzelmének fogják tartani a Nyugattal szemben. Ezen az amerikai kormánynak az az állítása sem változtat, hogy „sem­mi köze sincs" az akcióhoz. A Washington Post csütörtöki szá­mában borúlátó cikket közölt és fel­vetette a kérdést, milyen kedvezőt­len kihatása lesz a kubai vereség­nek a Kennedy-kormányra- A lap azt írja, hogy Castro erői sokkal elszán­tabbak és jobban szervezettek, mint azt a lázadók feltételezték. A Reuter New York-i tudósítója szerint a lázadók elvesztették te­kintélyüket és ez a megállapítás a Kennedy-kormányra is teljes mér­tékben vonatkozik, mivel nyilváno­san helyeselte a lázadók cselekede­teit. Havanna (ČTK) — A kubai kor­mány rádióleadója csütörtökön dél­előtt bejelentette, hogy teljes győ­zelmet arattak a Kubai Köztársaság területére galádul betört agresszoro­kon. A beavatkozók és az ellenforradal­márok floridai főhadiszállása kény­telen volt beismerni, hogy „tragikus Kuba hős népe mellett állunk győzelmes harcában. Több mint 100 ezet dolgozó vett részt szerdán Prágában az ö-város téri manifesztáción, ame­lyen felháborodással ítélték el az imperialisták Kuba elleni agresszióját. :J. Tachezy — CTK felv.) Lenyűgöző látvány, amikor olyan hatalmas üzemben, mint a Kráľovo Pole-i gépgyár, a dolgozók egyes munkarészlegekről egy irányba özönlenek. Az egység megnyilvánu­lása már az is, ahogy a dolgozók üzemi gyűlésükre igyekeztek. Az új gépcsarnokban lelkesen üdvözölték a Brnóban tanuló kubai diákokat. Az üzemi gyűlésen a pártbizottság elnöke örömét fejezte ki, hogy a hadihelyzet röviden az amerikai im­perialistáktól támogatott banditák partraszállása után a hazájukat hő­siesen védő kormánycsapatoknak és milicistáknak kedvezett. Az egyik kubai diák beszédében nagyra érté­kelte népink egyetértését és tárnom gatását. Az izem dolgozói tiltakozó távira­tot küldtek a prágai amerikai nagy­követségnek és üdvözlő táviratban feiezték ki mély rokonszenvüket Kuba prágai nagykövetségének. Az üzemi gyűlésen részt vettek az új gépcsarnok építésén dolgozó mun­kások is. Később munkahelyükön fel­kerestük Tonka Ignác munkacsoport­ját, amely Tomasikovőről jár ide munkába. Tonka csoportvezető elv­társ elmondotta, hogy a szovjet vi­lágűrrepülésről érkezett örömhír után mély felháborodással fogadták a ku­bai intervencióról érkező jelentése­ket. (d. v.) veszteségeket" szenvedtek a kubai harcokban. A londoni reggeli lapok sem lep­lezik, hogy kudarcba fulladt az ame­rikaiak kubai kalandja. A konzervatív (Folytatás a 3. oldalon) A népi forradalmi kormány a kö­vetkező órákban részletes közle­ményt ad ki az eseményekről. FIDÉL CASTRO, a forradalmi fegyveres erők főparancsnoka

Next

/
Thumbnails
Contents