Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-02 / 61. szám, csütörtök

LAOSZI TUDÓSÍTÁSUNK Ki okozza a káoszt Laoszban? Beszélgetés a „Lao Hakszat" főszerkesztőjével ! MINDENKI VEGYE KI RESZET... Évzáró konferencia a filakovoi Kovosmaltban S zizana Szizane ma harmincki­lenc éves. Egy jól szituált üz­letember benyomását kelti. A hasonlat nem egészen véletlen — va­lóban egy Dél Laosz-i kereskedőcsa­ládból számazik. Pontosabban Sza­vannakhetbői; onnan, ahol ma Boun Oum puccsistáinak főhadiszállását rendezték be. Szizana Szizane már a régen megindult felszabadítási moz­galomban is aktív részt vállalt; mint partizán a japán imperialisták ellen, mint a Nemzeti Felszabadítási Moz­galom propaganda- és sajtófőnöke a francia elnyomás ellen harcolt. Sou­fanuvong herceggel együtt a Pathet Lao alakulatok által felszabadított területen tevékenykedett. Szuzanet Szufanuvong herceggel és a Néo Lao Hakszat párt több más vezető szemé­lyiségével együtt 1960 májusában, a puccsisták lázadása idején börtönbe vetették. A börtönből sikerült elme­nekülniük és a hegyekbe húzódtak. Mozgalmas életéhez hasonló lapjá­nak sorsa is. Az 1950-ig „Lao Issala" néven megjelenő lap a francia im­perialisták ellen küzdött. A genfi ér­tekezlet után, amikor a „Lao Issala mozgalom" teljesítette küldetését, feloszlott. 1956-ban, amikor a Neo Lao Hakszat párt létrejött, vele együtt megszületett az új lap is. Persze illegális kö­rülmények köze­pette, a hegyek­ben, kezdetleges felszereléssel állí­tották elő. A lap­terjesztés sem volt egyszerű. Né­ha hónapokig is eltartott, míg fu­tárok, staféták út­ján a lap elkerült a nyomdából az olvasóig. Mivel az országban a lakos­ság 80 százaléka írástudatlan volt, a lapot felolvas­ták. A lap volt 'fcz emberek egyetlen hírforrása abban az időben, hiszen rádióadó még nem állt rendelkezésre. Az első Souvanna Phouma- Pathet Lao koalíció meg­alakulása után a mányoltak. lapot már Vientia­neban nyomták és példányszáma ezerről ötezerre, majd 12 ezerre emelkedett. A lap nagy népszerűség­re tett szert. Nem csoda tehát, hogy az amerikaiak és a puccsisták sze­mében állandó szálka maradt. 1958­ban betiltották, munkatársait bíró­ság elé állították. A nyomda újra a hegyekbe költözködött. Ma Sam Neu­ma' tartományban jelenik meg a „Lao Hakszat" és tovább szervezi Laosz népét az amerikai agresszió el­len. Ma azonban már nem áll egye­dül — nagy szövetségese, a Pathet Lao Hangja rádióállomás együtt küzd vele. Szizanenak, a Lao Hakszat főszer­kesztőjének, mint a problémákat közvetlenül ismerő embernek néhány kérdést teszünk fel. Mindenekelőtt tisztázni szeretnénk a fogalmakat. A Boun Oum-Nosavan klikket Nyuga­ton a legális kormány képében sze­retik feltüntetni és Souvanna Phou­ma törvényes kormányát lázadóknak bélyegzik. Tudjuk ugyan, hogy Phou­ma kormánya és a Pathet Lao-egy­ségek a nép — a parasztok, munká­sok, értelmiség — döntő többségének támogatását élvezi. Mégis felmerül a kérdés: Kit képviselnek Boun Oum lázadói? Mindenekelőtt a feudális urakra és a nagybirtokos ültetvénye­sekre gondolunk. — Abból kell kiindulnunk — vála­szol Szizane —, hogy a laoszi konf­liktus nem két laoszi csoport kö­zött tört ki. A küzdelem a laoszi tör­vényes rezsim és az országidegen imperialisták között folyik. Nosavan és Boun Oum nem laosziakat képvi­sel, hanem amerikaiakat. Először Nosavant szemelték ki bábjuknak, de mert ő már rég lejáratta magát a nép szemében, Boun Oumot helyez­ték előtérbe. De Boun Oum sem kép­visel egyetlen laoszit sem. ízig-vérig korrupt ember, ópium-csempész és leánykereskedő. Ezek az emberek senkit és semmilyen osztályt nem képviselnek, csupán saját magukat. Azelőtt francia ügynökök voltak, ma átkapcsoltak és amerikai ügynökökké váltak. Ami pedig a vidéki nagybir­tokosokat illeti, azok inkább távol tartják magukat, és semleges állás­pontot foglalnak el. Az ügynökök teljes elszigeteltsége tehát egészen kézenfekvő. — Mit szól ahhoz az amerikai tervhez, hogy alakítsanak egy kor­mányt, amelynek Phouma is tagja lenne — persze nem miniszterelnök — és amelyből kizárnák a Pathet Lao képviselőit? — Az amerikaiak célja világos: legalizálni a lázadó klikket, nemzet­közi problémává változtatni a laoszi kérdést. Mi is hívei vagyunk a koa­líciós kormánynak, de az egyesítse a hazafias erőket és az ország nem­zetiségeit, nem pedig az imperialista ügynököket. Összetákoltak ugyan most egy „parlamentet" és rákénysze­rítették a királyt, ismerje el. De hi­szen ismeretes, hogy a király a lá­zadók foglya. Egy olyan kormány, amelyben Souvanna Phouma csak azért foglalna helyet, hogy megté­vessze a népet, megtörje a hazafias erőket s amelyből kizárnák a Pathet Laot — ilyen kormány képtelen meg­oldani a laoszi kérdést és csupán az amerikai imperialisták eszközévé süllyedne. És végűje milyen jogon ja­vasolja nekünk az amerikai kormány, milyen legyen a *mi kormányunk ösz­szeállítása? Ez nem más, mint annak újabb bizonyítéka, hogy az USA láb­bal tiporja a kis országok független­ségét. Ami pedig egy további amerikai tervet, az ország kettéosztását il­leti, kérdéssel válaszolok: Hol akar­ják megvonni a demarkációs vona­lat? Kik között? Az amerikaiak és Amerikai Üzemanyagraktár, amely a Köcsög-síkság felsza­badítása során a törvényes lao szi kormány csapatainak kezére került. Ezen kívül sok amerikai gyártmányú fegyvert is zsák­(ČTK—Vietnami Sajtóiroda felv.) a nép között? A nép és a lázadó klikk között? Az ilyen megoldás nem hozná egyetlen lépéssel sem köze­lebb a békét. Az ilyesmibe népünk sohasem megy bele, inkább tovább harcol. — A Nyugat olyan híreket terjeszt, hogy LaoszbanJ mindkét oldalon ide­gen egységek harcolnak. Mi a véle­ménye erről? — Ezzel akarják álcázni az imperia­listák agressziójukat. Ilyen kijelentése­ket tettek Vientianeban a puccsisták szó­szólói is, de igen jól emlékezünk rá: a nyugati újságírók maguk nevették ki őket. A módszer egyébként nem új. Meg­próbálkoztak vele 1959-ben Is, s amikor kijött az ENSZ különbizottsága, nem ta­lált semmilyen bizonyítékot az ilyen ál­lításokra. Ezzel szemben azonban már régen nem lenne laoszi háború, ha a puccsistákat nem támogatnák külföldről. Teljesen képtelenek lennének egyetlen akció végrehajtására is, ha nem állna rendelkezésükre Thaiföld, Dél-Vietnam, a Fülöp-szigetek és a csangkaisekisták hadereje. 1960 decemberében a Vientiane elleni támadást Helntges amerikai tábor­nok irányította. Luang Prabangot 3500 külkülföldi tartja megszállva. Az USA katonai missziója a lázadók táborában 99 tagot számlál, és mennyi ezen kívül a civil ruhába bújtatott „tanácsadó?" Egé­szen világos tehát, melyik oldalon- van szó beavatkozásról és katonai interven­cióról. — Hogyan képzeli a laoszi kérdés meg­oldását? — Igen egyszerűen. Az idegen csapa­toknak el kell hagyniok az ország te­rületét, a külföldi segítséget azonnal be kell szüntetni. Akkor azután a problémát gyorsan megoldjuk. Hiszen Boun Oum klikkje kizárólag külföldi segítséggel lé­tezik. Ha ez a segély megszűnik, magá­tól szétesik a lázadók egész apparátusa. Ezért minden olyan lépést támogatunk, amely ezt a megoldást közelebb hozná. Nincs kifogásunk a nemzetközi bizottság­kiküldése, vagy egy újabb genfi érte­kezlet összehívása ellen. Természetesen az ilyen lépéseknek békét kellene hoz­niok, nem pedig legalizálni a puccsista­klikket. A nemzetközi bizottságot nem lehet a királyhoz küldeni, hiszen a ki­rály a puccsisták foglya, s mint ilyen ki van téve a lázadók nyomásának, tehát nem foglalhat el semleges álláspontot. A bizottságnak, ha helyesen akar eljár­ni, Souvanna Phouma törvényes kormá­nyával kell felvennie a kapcsolatot. A nemzetközi bizottság feladata kellene hogy legyen a felügyelet a genfi egyez­mények betartása felett, tehát afelett, hogy laoszi területen ne legyenek idegen csapatok és támaszpontok. Ez azt jelenti, hogy az amerikaiaknak és a többi inter­venciósoknak ki kellene vonulniok az or­szágból. Ezzel mi természetesen teljesen egyetértünk. HARRY SICHROVSKI. A filakovoi Kovosmalt dolgozói tavaly az utóbbi évek legszebb gazdasági eredményét érték el. A sikerre méltán büszke a gyár minden alkalma­zottja, s a pártszervezetek, a kommunisták is méitán látják ebben az egyre színvonalasabb pártmunka gyümölcsét. Az üzemi pártkonferencia lefolyását elemezve azonban megállapíthatjuk, hogy mind a beszámoló, amelyet igazán nagy gonddal állítottak össze, mind a vita úgyszólván csak érintette az eredményeket. A konferencia fő tartalmát az eddigi hibák és fogyatékosságok feltárása képezte. A fő cél pedig, ami a kommu­nistákat mindebben vezérelte az, hogy a hibák és fogyatékosságok kikü­szöbölésére mozgósítva, megteremtsék a harmadik ötéves tervben kitű­zött, az eddigieknél még nagyobb feladatok megvalósításának feltételeit. A rohammunka ellen Az üzem jóval túlszárnyalta az 1960. évi feladatokat. A beszámoló és a vita is rámutatott azonban arra, hogy az egészében szép eredmények mögött számos fogyatékosság húzó­dik meg. így például bár a nevezett feladatok tervét egészében 101,8 százalékra teljesítették, az egyes rendelések szállításánál lemaradás mutatkozott. Zománcedényben ez a lemaradás 164,4 tonna volt. S ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy a lemaradás általában éppen a legigé­nyesebb, legjobb minőségű áruk gyártásánál fordul elő. Mindez arra mutat, hogy egyes dolgozók a terv általános túlteljesítésére törekedve előnyben részesítik, az egyes kevésbé igényes munkákat, az igényesebbek­kel szemben. A vitában Békés elvtárs, a zomán­cozó részleg pártalapszervezetének küldötte felhívta a figyelmet arra, hogy a fent említett jelenség az új év és az új ötéves tervidőszak kez­detével nem tűnt el. Felütötte fejét most is. Januárban a külföldi rende­lések teljesítésében 8 tonnával ma­radták le, és több tonna lemaradás mutatkozik februárban is. Békés elvtárs hangsúlyozta, hogy a zomán­cozó dolgozói a lemaradást március­ban feltétlenül be akarják hozni. Felszólalásában rámutatott azonban egy további égető, mondhatnánk na­gyon is égető problémára, mely az elmúlt években is igen sok gondot okozott, s úgylátszik átöröklődött 1961-re is. A rohammunkáról, a hóvégi hajrá­ról van szó. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a „munkamódszer" az el­múlt időszakban szinte polgárjogot nyert az egyes műhelyek munkájá­ban. Jellemzője az, hogy a hónap első felében a termelés mélyen alatta van a tervnek, a hónap másik felé­ben pedig mindennap magasan túl­szárnyalják a feladatokat. Hogy mindez milyen előnytelenül mutatko­zik meg a túlórázásban és más té­ren, arról aligha kell bővebben be­szélnünk. Meg kell mondanunk, hogy a pártszervezetek hosszú ideje har­colnak e káros jelenség ellen. Törek­vésüket azonban mindmáig nem ko­ronázta sikert Békés elvtárs ugyanis elmondta, hogy február 18-ig cso­portjuk még két tonna árut sem tu­dott naponta a raktárba küldeni, ezt követően pedig az öt tonnát is elérte a napi termelés. — Mi az oka annak — tette fel a kérdést. — hogy a hónap vége felé az illetékesek elő tudják teremteni a szükséges árut és anyagot? Miért nem lehet ezt megtenni az egész hónap folyamán egyenletesen? A feltett kérdést a konferencia csak nagy általánosságban válaszolta meg. Reméljük, hogy a konferencia határozatának érvényesítése az egyes munkaszakaszokon, alapvető javulást hoz majd e téren is mind a kereske­delmi osztály munkájában, mind ál­talában a monkaszervezés terén va­lamennyi műhely termelésében. A jó hírnév kötelez Az üzemi konferencia mélyreha­tóan foglalkozott a gyártmányok mi­nőségének kérdésével. A beszámoló nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a minőségi követelményeket az eddigi­nél sokkal szigorúbban be kell tar­tani, s nem szabad megengedni, hogy egyesek felelőtlen munkája ve­szélyeztesse az üzem jó hírnevét. A vitában e kérdéshez többen hozzá­szóltak. Lőrinc Arpád, a szerelőosz­tályról arról beszélt, hogy alaposan megszigorították a kész gyártmányok minőségi ellenőrzését. Véleménye szerint fontos lenne azonban meg­javítani az egyes gyártmányoknál a munkafolyamatok közti ellenőrzést is, mert gyakran megtörténik, hogy némelyik dolgozó, sőt vezető ís el­néző a minőségi hibákkal szemben, és gátlás nélkül tovább adják a hibás alkatrészeket is. Márpedig ezekből még többletmunkával sem lehet jó minőségű gyártmányokat készíteni. Štefan Póbiš minőségi ellenőr han­goztatta, hogy néha a mesterek a terv mindenáron való teljesítése ér­dekében megalkuvók a minőségi hi­bákkal szemben. Rámutatott arra is, hogy a reklamációk jó részét a cso­magolás fogyatékosságai okozzák, mert a nem szakszerű, hanyag cso­magolás miatt a kiváló minőségű áruk a szállítás és raktározás során gyakran kárt szenvednek. A minőség megjavítására és a se­lejt ellen folytatott harc legfontosabb módszerére Vass Ferenc, diszpécser mutatott rá felszólalásában. Elmond­ta, hogy a selejt csökkenésében je­lentős előrehaladást értek el az ön­tődében azóta, amióta a pártszerve­zet politikai munkája erre is kiter­jed és nyíltan bírálják a „selejtgyár­tőkat". Mert nagy jelentősége van mind a műveletek közötti, mind a végső minőségi ellenőrzésnek. A legfontosabb azonban, hogy minden egyes dolgozó, munkás, mester, tech­nikus, dolgozzék bármily szakaszon is, teljes felelősséget érezzen mun­kájáért, igényes legyen önmagával és másokkal szemben és tartsa be­csületbeli ügyének, hogy keze alól csak kiváló minőségű gyártmány ke­rüljön ki. Ez megköveteli pinden dolgozónál a „kétszer mérj, egyszer vágj" bevált elv alkalmazását olyan értelemben is, hogy a munkás mun­kája közben a lehető leggyakrabban vizsgálja meg a terméket, megfelel-e minden tekintetben a minőségi kö­vetelményeknek. Mert tömeggyártás­nál nagyon könnyen előfordulhat, hogy több ezer alkatrész gyártása után veszik észre a hibát. Ez pedig már tetemes kárt jelent mind anyag­ban, mind ráfordított munkában egyaránt. Hová tünt a 15 millió Az évzáró konferencia beszámolója hangsúlyozta: „...a hibák és fogya­tékosságok eltávolítása az üzem to­vábbi fejlődésének jelentős tartalé­kát jelenti, mely tartalék a dolgozók kezdeményezésével együtt a tavalyi­nál lényegesen jobb eredmények el­érését biztosíthatja". A dolgozók kezdeményezésében — különösen a munkásoknál - a múlt évben sem volt hiány. Hiba volt azonban, hogy mindezt nem tudták jól kihasználni sem a szocialista munkaversenyben, sem az újítómozgalomban, sem a termelési értekezleten. A dolgozók 98 százaléka kapcsolódott be tavaly a versenybe; a kötelezettségvállalá­sokat több mint 260 százalékra tel­jesítették, s a valóra váltott felaján­lások értéke meghaladja a 15 millió koronát. Csakhogy ezt az értéket sehol sem lehet kimutatni, sehol sem lehet, magyarán mondva „megfogni". Kétségtelen, hogy a dolgozók be­csülettel helytállnak a munkaver­senyben, s ennek döntő része van a tavalyi terv túlszárnyalásában. A fenti példa azonban meggyőzően bizonyítja, hogy az üzemben a szo­cialista verseny nincs jól megszer­vezve és helyesen irányítva, a gazda­sági vezetőknek és a szakszervezeti funkcionáriusoknak még mindig nincs meg a kellő viszonyuk a ver­senyhez, s az eredmények értékelése formális. Mindez fékezi a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibonta­koztatását ugyanúgy, mint ahogy az újítómozgalom fejlődését, valamint a termelési értekezletek hatékonysá­gát is csökkenti a javaslatok kése­delmes elintézése, esetleg figyelmen kívül hagyása. Mindezekre a hibákra rámutattak a vitában felszólaló elv­társak és hangsúlyozták a pártalap­szervezeteknek, s az összes kommu­nistáknak azt a sürgős feladatát, hogy a jövőben mindent megtegyenek a dolgozók kezdeményezésének ki­bontakoztatására és erre vezessék a szakszervezetet és a többi tömeg­szervezetet is. Az üzemben is szár­nyat bontott mozgalom, a szocialista munkabrigádok versenye óriási se­gítséget jelent e téren. A szocialista brigádok ma már nagy erőt képvi­selnek a gyárban, számuk és H büszke címért versenyző csoportok száma meghaladja a hatvanat. So­raikban több száz dolgozó küzd nap nap után egyre fokozódó lendület­tel, gyarapodó öntudattal és önbiza­lommal a mind jobb eredmények el­éréséért. Harcosabb bírálatot A megemlített néhány probléma csak kis töredékét képezi, a gyár alapszervezetei képviselői tanácsko­zásának, mely az üzem egész életére kiterjedt, s a gazdasági eredmények és a pártmunka részletes elemzésé­vel megteremtette a feltárt fogyaté­kosságok eltávolításának kedvező feltételeit és kitűzte a pártmunka további fő feladatait. A hibák feltá­rására irányuló törekvés, amint azt már említettük, kezdettől végig át­hatotta a konferenciát. Ennek elle­nére mégis hiányérzetünk volt. A bí­rálatot nem fűtötte egészében a harcos szellem, a hibákkal való gyors, határozott, könyörtelen leszá­molásra törekvő céltudatosság. Már­pedig a harcos, meg nem alkuvó bí­rálat az a tűz, amely kiirtja a kárté­kony gyomot életünkből, s ez a harcos kritika és önkritika a kom­munisták tulajdonsága. Általában véve kevés volt a konferencián a közvetlenül a termelésben dolgozó munkások szava, bár a küldöttek többsége munkás volt. Sárkány elv­társ, a pártszervezet elnöke a vita zárszavában azzal magyarázta ezt, hogy a füleki munkások megtanultak jól dolgozni, de még nem szokták meg a beszédet. Magától értetődik azonban, hogy a pártszervezet ebbe nem nyugodhat bele s céltudatos ne­velőmunkával szóra kell bírnia azo­kat a kommunistákat is, akik eddig keveset hallatták hangjukat a párt­gyűléseken. A Kovosmalt üzemi pártszervezete az utolsó két évben nagy fejlődésen ment át. Nemcsak számbelileg gya­rapodott, hanem egyúttal tökélete­sebbé váltak a pártmunka módszerei és formái is, emelkedett a párttagok ideológiai színvonala és tovább mé­lyült a kollektív vezetés. A bizottsági és tagsági gyűlések rendszeres meg­tartása minden kommunista és tag­jelölt számára lehetővé tett'e, hogy részt vegyen a feladatok megtár­gyalásában, a döntésben, tevékeny részt vállaljon a pártfeladatok telje­sítésében s úgy biztosítva legyen a párt vezető szerepének és ellenőr­zési jogának következetes érvénye­sítése. A feltételek megvoltak, azon­ban amint a konferencia megállapí­totta, a pártmunkából nem minden kommunista vette ki egyformán a •részét. A taggyűléseken való rész­vétel alig érte el a 80 százalékot, s éppen ott volt a leggyengébb, ahol a legjobb feltételek voltak a megje­lenésre, az ökonómiai és a műszaki osztályon. Ezzel szemben a zomán­cozóban, ahol három műszakban dol­goznak, a legjobb volt a gyűlések látogatottsága. A gyűlések tartalma és előkészítése is sok kívánnivalót hagy maga után. Az ökonómiai osz­tály pártszervezete a decemberi taggyűlésére például hat lényeges probléma megoldását tűzte napirend­re. Mondanunk sem kell, hogy egyet­len gyűlésen érdemben ennyi kérdést nem lehet megoldani. A pártcsopor­tok tevékenysége sem áll mindmáig a kellő színvonalon. A pártmunka színvonalának további javítása érdekében az új üzemi pártbizottságnak sokkal igényesebb­nek kell lennie az alapszervezetek irányításánál, az alapszervezetek bi­zottságainak pedig ügyelniök kell arra, hogy rendszeresen emeljék a taggyűlések színvonalát, tökéletesít­sék a pártcsoportok működését. El kell érni azt, hogy a szervezet min­den egyes tagja és tagjelöltje tevé­kenyen kivegye részét a pártmunká­ból, a párt határozatának teljesíté­séből. GÄL LÄSZLÔ Új szálloda Roznaván Rožňava már rég­óta vár egy szál­lodára. A város és a környék lakói­nak vágya telje­sül: néhány hó­napon bellii fel­épül a képünkön látható hatalmas és modern szál­loda. A turisták és a kirándulók is örülhetnek, hisz évente sok ezren keresik fel a rit­ka természeti és történelmi szépsé­gekkel rendelkező várost. (G. Bodnár felvétele) SZ© '4 * 196 1- március 2.

Next

/
Thumbnails
Contents