Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)
1961-03-02 / 61. szám, csütörtök
LAOSZI TUDÓSÍTÁSUNK Ki okozza a káoszt Laoszban? Beszélgetés a „Lao Hakszat" főszerkesztőjével ! MINDENKI VEGYE KI RESZET... Évzáró konferencia a filakovoi Kovosmaltban S zizana Szizane ma harminckilenc éves. Egy jól szituált üzletember benyomását kelti. A hasonlat nem egészen véletlen — valóban egy Dél Laosz-i kereskedőcsaládból számazik. Pontosabban Szavannakhetbői; onnan, ahol ma Boun Oum puccsistáinak főhadiszállását rendezték be. Szizana Szizane már a régen megindult felszabadítási mozgalomban is aktív részt vállalt; mint partizán a japán imperialisták ellen, mint a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom propaganda- és sajtófőnöke a francia elnyomás ellen harcolt. Soufanuvong herceggel együtt a Pathet Lao alakulatok által felszabadított területen tevékenykedett. Szuzanet Szufanuvong herceggel és a Néo Lao Hakszat párt több más vezető személyiségével együtt 1960 májusában, a puccsisták lázadása idején börtönbe vetették. A börtönből sikerült elmenekülniük és a hegyekbe húzódtak. Mozgalmas életéhez hasonló lapjának sorsa is. Az 1950-ig „Lao Issala" néven megjelenő lap a francia imperialisták ellen küzdött. A genfi értekezlet után, amikor a „Lao Issala mozgalom" teljesítette küldetését, feloszlott. 1956-ban, amikor a Neo Lao Hakszat párt létrejött, vele együtt megszületett az új lap is. Persze illegális körülmények közepette, a hegyekben, kezdetleges felszereléssel állították elő. A lapterjesztés sem volt egyszerű. Néha hónapokig is eltartott, míg futárok, staféták útján a lap elkerült a nyomdából az olvasóig. Mivel az országban a lakosság 80 százaléka írástudatlan volt, a lapot felolvasták. A lap volt 'fcz emberek egyetlen hírforrása abban az időben, hiszen rádióadó még nem állt rendelkezésre. Az első Souvanna Phouma- Pathet Lao koalíció megalakulása után a mányoltak. lapot már Vientianeban nyomták és példányszáma ezerről ötezerre, majd 12 ezerre emelkedett. A lap nagy népszerűségre tett szert. Nem csoda tehát, hogy az amerikaiak és a puccsisták szemében állandó szálka maradt. 1958ban betiltották, munkatársait bíróság elé állították. A nyomda újra a hegyekbe költözködött. Ma Sam Neuma' tartományban jelenik meg a „Lao Hakszat" és tovább szervezi Laosz népét az amerikai agresszió ellen. Ma azonban már nem áll egyedül — nagy szövetségese, a Pathet Lao Hangja rádióállomás együtt küzd vele. Szizanenak, a Lao Hakszat főszerkesztőjének, mint a problémákat közvetlenül ismerő embernek néhány kérdést teszünk fel. Mindenekelőtt tisztázni szeretnénk a fogalmakat. A Boun Oum-Nosavan klikket Nyugaton a legális kormány képében szeretik feltüntetni és Souvanna Phouma törvényes kormányát lázadóknak bélyegzik. Tudjuk ugyan, hogy Phouma kormánya és a Pathet Lao-egységek a nép — a parasztok, munkások, értelmiség — döntő többségének támogatását élvezi. Mégis felmerül a kérdés: Kit képviselnek Boun Oum lázadói? Mindenekelőtt a feudális urakra és a nagybirtokos ültetvényesekre gondolunk. — Abból kell kiindulnunk — válaszol Szizane —, hogy a laoszi konfliktus nem két laoszi csoport között tört ki. A küzdelem a laoszi törvényes rezsim és az országidegen imperialisták között folyik. Nosavan és Boun Oum nem laosziakat képvisel, hanem amerikaiakat. Először Nosavant szemelték ki bábjuknak, de mert ő már rég lejáratta magát a nép szemében, Boun Oumot helyezték előtérbe. De Boun Oum sem képvisel egyetlen laoszit sem. ízig-vérig korrupt ember, ópium-csempész és leánykereskedő. Ezek az emberek senkit és semmilyen osztályt nem képviselnek, csupán saját magukat. Azelőtt francia ügynökök voltak, ma átkapcsoltak és amerikai ügynökökké váltak. Ami pedig a vidéki nagybirtokosokat illeti, azok inkább távol tartják magukat, és semleges álláspontot foglalnak el. Az ügynökök teljes elszigeteltsége tehát egészen kézenfekvő. — Mit szól ahhoz az amerikai tervhez, hogy alakítsanak egy kormányt, amelynek Phouma is tagja lenne — persze nem miniszterelnök — és amelyből kizárnák a Pathet Lao képviselőit? — Az amerikaiak célja világos: legalizálni a lázadó klikket, nemzetközi problémává változtatni a laoszi kérdést. Mi is hívei vagyunk a koalíciós kormánynak, de az egyesítse a hazafias erőket és az ország nemzetiségeit, nem pedig az imperialista ügynököket. Összetákoltak ugyan most egy „parlamentet" és rákényszerítették a királyt, ismerje el. De hiszen ismeretes, hogy a király a lázadók foglya. Egy olyan kormány, amelyben Souvanna Phouma csak azért foglalna helyet, hogy megtévessze a népet, megtörje a hazafias erőket s amelyből kizárnák a Pathet Laot — ilyen kormány képtelen megoldani a laoszi kérdést és csupán az amerikai imperialisták eszközévé süllyedne. És végűje milyen jogon javasolja nekünk az amerikai kormány, milyen legyen a *mi kormányunk öszszeállítása? Ez nem más, mint annak újabb bizonyítéka, hogy az USA lábbal tiporja a kis országok függetlenségét. Ami pedig egy további amerikai tervet, az ország kettéosztását illeti, kérdéssel válaszolok: Hol akarják megvonni a demarkációs vonalat? Kik között? Az amerikaiak és Amerikai Üzemanyagraktár, amely a Köcsög-síkság felszabadítása során a törvényes lao szi kormány csapatainak kezére került. Ezen kívül sok amerikai gyártmányú fegyvert is zsák(ČTK—Vietnami Sajtóiroda felv.) a nép között? A nép és a lázadó klikk között? Az ilyen megoldás nem hozná egyetlen lépéssel sem közelebb a békét. Az ilyesmibe népünk sohasem megy bele, inkább tovább harcol. — A Nyugat olyan híreket terjeszt, hogy LaoszbanJ mindkét oldalon idegen egységek harcolnak. Mi a véleménye erről? — Ezzel akarják álcázni az imperialisták agressziójukat. Ilyen kijelentéseket tettek Vientianeban a puccsisták szószólói is, de igen jól emlékezünk rá: a nyugati újságírók maguk nevették ki őket. A módszer egyébként nem új. Megpróbálkoztak vele 1959-ben Is, s amikor kijött az ENSZ különbizottsága, nem talált semmilyen bizonyítékot az ilyen állításokra. Ezzel szemben azonban már régen nem lenne laoszi háború, ha a puccsistákat nem támogatnák külföldről. Teljesen képtelenek lennének egyetlen akció végrehajtására is, ha nem állna rendelkezésükre Thaiföld, Dél-Vietnam, a Fülöp-szigetek és a csangkaisekisták hadereje. 1960 decemberében a Vientiane elleni támadást Helntges amerikai tábornok irányította. Luang Prabangot 3500 külkülföldi tartja megszállva. Az USA katonai missziója a lázadók táborában 99 tagot számlál, és mennyi ezen kívül a civil ruhába bújtatott „tanácsadó?" Egészen világos tehát, melyik oldalon- van szó beavatkozásról és katonai intervencióról. — Hogyan képzeli a laoszi kérdés megoldását? — Igen egyszerűen. Az idegen csapatoknak el kell hagyniok az ország területét, a külföldi segítséget azonnal be kell szüntetni. Akkor azután a problémát gyorsan megoldjuk. Hiszen Boun Oum klikkje kizárólag külföldi segítséggel létezik. Ha ez a segély megszűnik, magától szétesik a lázadók egész apparátusa. Ezért minden olyan lépést támogatunk, amely ezt a megoldást közelebb hozná. Nincs kifogásunk a nemzetközi bizottságkiküldése, vagy egy újabb genfi értekezlet összehívása ellen. Természetesen az ilyen lépéseknek békét kellene hozniok, nem pedig legalizálni a puccsistaklikket. A nemzetközi bizottságot nem lehet a királyhoz küldeni, hiszen a király a puccsisták foglya, s mint ilyen ki van téve a lázadók nyomásának, tehát nem foglalhat el semleges álláspontot. A bizottságnak, ha helyesen akar eljárni, Souvanna Phouma törvényes kormányával kell felvennie a kapcsolatot. A nemzetközi bizottság feladata kellene hogy legyen a felügyelet a genfi egyezmények betartása felett, tehát afelett, hogy laoszi területen ne legyenek idegen csapatok és támaszpontok. Ez azt jelenti, hogy az amerikaiaknak és a többi intervenciósoknak ki kellene vonulniok az országból. Ezzel mi természetesen teljesen egyetértünk. HARRY SICHROVSKI. A filakovoi Kovosmalt dolgozói tavaly az utóbbi évek legszebb gazdasági eredményét érték el. A sikerre méltán büszke a gyár minden alkalmazottja, s a pártszervezetek, a kommunisták is méitán látják ebben az egyre színvonalasabb pártmunka gyümölcsét. Az üzemi pártkonferencia lefolyását elemezve azonban megállapíthatjuk, hogy mind a beszámoló, amelyet igazán nagy gonddal állítottak össze, mind a vita úgyszólván csak érintette az eredményeket. A konferencia fő tartalmát az eddigi hibák és fogyatékosságok feltárása képezte. A fő cél pedig, ami a kommunistákat mindebben vezérelte az, hogy a hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésére mozgósítva, megteremtsék a harmadik ötéves tervben kitűzött, az eddigieknél még nagyobb feladatok megvalósításának feltételeit. A rohammunka ellen Az üzem jóval túlszárnyalta az 1960. évi feladatokat. A beszámoló és a vita is rámutatott azonban arra, hogy az egészében szép eredmények mögött számos fogyatékosság húzódik meg. így például bár a nevezett feladatok tervét egészében 101,8 százalékra teljesítették, az egyes rendelések szállításánál lemaradás mutatkozott. Zománcedényben ez a lemaradás 164,4 tonna volt. S ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy a lemaradás általában éppen a legigényesebb, legjobb minőségű áruk gyártásánál fordul elő. Mindez arra mutat, hogy egyes dolgozók a terv általános túlteljesítésére törekedve előnyben részesítik, az egyes kevésbé igényes munkákat, az igényesebbekkel szemben. A vitában Békés elvtárs, a zománcozó részleg pártalapszervezetének küldötte felhívta a figyelmet arra, hogy a fent említett jelenség az új év és az új ötéves tervidőszak kezdetével nem tűnt el. Felütötte fejét most is. Januárban a külföldi rendelések teljesítésében 8 tonnával maradták le, és több tonna lemaradás mutatkozik februárban is. Békés elvtárs hangsúlyozta, hogy a zománcozó dolgozói a lemaradást márciusban feltétlenül be akarják hozni. Felszólalásában rámutatott azonban egy további égető, mondhatnánk nagyon is égető problémára, mely az elmúlt években is igen sok gondot okozott, s úgylátszik átöröklődött 1961-re is. A rohammunkáról, a hóvégi hajráról van szó. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a „munkamódszer" az elmúlt időszakban szinte polgárjogot nyert az egyes műhelyek munkájában. Jellemzője az, hogy a hónap első felében a termelés mélyen alatta van a tervnek, a hónap másik felében pedig mindennap magasan túlszárnyalják a feladatokat. Hogy mindez milyen előnytelenül mutatkozik meg a túlórázásban és más téren, arról aligha kell bővebben beszélnünk. Meg kell mondanunk, hogy a pártszervezetek hosszú ideje harcolnak e káros jelenség ellen. Törekvésüket azonban mindmáig nem koronázta sikert Békés elvtárs ugyanis elmondta, hogy február 18-ig csoportjuk még két tonna árut sem tudott naponta a raktárba küldeni, ezt követően pedig az öt tonnát is elérte a napi termelés. — Mi az oka annak — tette fel a kérdést. — hogy a hónap vége felé az illetékesek elő tudják teremteni a szükséges árut és anyagot? Miért nem lehet ezt megtenni az egész hónap folyamán egyenletesen? A feltett kérdést a konferencia csak nagy általánosságban válaszolta meg. Reméljük, hogy a konferencia határozatának érvényesítése az egyes munkaszakaszokon, alapvető javulást hoz majd e téren is mind a kereskedelmi osztály munkájában, mind általában a monkaszervezés terén valamennyi műhely termelésében. A jó hírnév kötelez Az üzemi konferencia mélyrehatóan foglalkozott a gyártmányok minőségének kérdésével. A beszámoló nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a minőségi követelményeket az eddiginél sokkal szigorúbban be kell tartani, s nem szabad megengedni, hogy egyesek felelőtlen munkája veszélyeztesse az üzem jó hírnevét. A vitában e kérdéshez többen hozzászóltak. Lőrinc Arpád, a szerelőosztályról arról beszélt, hogy alaposan megszigorították a kész gyártmányok minőségi ellenőrzését. Véleménye szerint fontos lenne azonban megjavítani az egyes gyártmányoknál a munkafolyamatok közti ellenőrzést is, mert gyakran megtörténik, hogy némelyik dolgozó, sőt vezető ís elnéző a minőségi hibákkal szemben, és gátlás nélkül tovább adják a hibás alkatrészeket is. Márpedig ezekből még többletmunkával sem lehet jó minőségű gyártmányokat készíteni. Štefan Póbiš minőségi ellenőr hangoztatta, hogy néha a mesterek a terv mindenáron való teljesítése érdekében megalkuvók a minőségi hibákkal szemben. Rámutatott arra is, hogy a reklamációk jó részét a csomagolás fogyatékosságai okozzák, mert a nem szakszerű, hanyag csomagolás miatt a kiváló minőségű áruk a szállítás és raktározás során gyakran kárt szenvednek. A minőség megjavítására és a selejt ellen folytatott harc legfontosabb módszerére Vass Ferenc, diszpécser mutatott rá felszólalásában. Elmondta, hogy a selejt csökkenésében jelentős előrehaladást értek el az öntődében azóta, amióta a pártszervezet politikai munkája erre is kiterjed és nyíltan bírálják a „selejtgyártőkat". Mert nagy jelentősége van mind a műveletek közötti, mind a végső minőségi ellenőrzésnek. A legfontosabb azonban, hogy minden egyes dolgozó, munkás, mester, technikus, dolgozzék bármily szakaszon is, teljes felelősséget érezzen munkájáért, igényes legyen önmagával és másokkal szemben és tartsa becsületbeli ügyének, hogy keze alól csak kiváló minőségű gyártmány kerüljön ki. Ez megköveteli pinden dolgozónál a „kétszer mérj, egyszer vágj" bevált elv alkalmazását olyan értelemben is, hogy a munkás munkája közben a lehető leggyakrabban vizsgálja meg a terméket, megfelel-e minden tekintetben a minőségi követelményeknek. Mert tömeggyártásnál nagyon könnyen előfordulhat, hogy több ezer alkatrész gyártása után veszik észre a hibát. Ez pedig már tetemes kárt jelent mind anyagban, mind ráfordított munkában egyaránt. Hová tünt a 15 millió Az évzáró konferencia beszámolója hangsúlyozta: „...a hibák és fogyatékosságok eltávolítása az üzem további fejlődésének jelentős tartalékát jelenti, mely tartalék a dolgozók kezdeményezésével együtt a tavalyinál lényegesen jobb eredmények elérését biztosíthatja". A dolgozók kezdeményezésében — különösen a munkásoknál - a múlt évben sem volt hiány. Hiba volt azonban, hogy mindezt nem tudták jól kihasználni sem a szocialista munkaversenyben, sem az újítómozgalomban, sem a termelési értekezleten. A dolgozók 98 százaléka kapcsolódott be tavaly a versenybe; a kötelezettségvállalásokat több mint 260 százalékra teljesítették, s a valóra váltott felajánlások értéke meghaladja a 15 millió koronát. Csakhogy ezt az értéket sehol sem lehet kimutatni, sehol sem lehet, magyarán mondva „megfogni". Kétségtelen, hogy a dolgozók becsülettel helytállnak a munkaversenyben, s ennek döntő része van a tavalyi terv túlszárnyalásában. A fenti példa azonban meggyőzően bizonyítja, hogy az üzemben a szocialista verseny nincs jól megszervezve és helyesen irányítva, a gazdasági vezetőknek és a szakszervezeti funkcionáriusoknak még mindig nincs meg a kellő viszonyuk a versenyhez, s az eredmények értékelése formális. Mindez fékezi a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakoztatását ugyanúgy, mint ahogy az újítómozgalom fejlődését, valamint a termelési értekezletek hatékonyságát is csökkenti a javaslatok késedelmes elintézése, esetleg figyelmen kívül hagyása. Mindezekre a hibákra rámutattak a vitában felszólaló elvtársak és hangsúlyozták a pártalapszervezeteknek, s az összes kommunistáknak azt a sürgős feladatát, hogy a jövőben mindent megtegyenek a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatására és erre vezessék a szakszervezetet és a többi tömegszervezetet is. Az üzemben is szárnyat bontott mozgalom, a szocialista munkabrigádok versenye óriási segítséget jelent e téren. A szocialista brigádok ma már nagy erőt képviselnek a gyárban, számuk és H büszke címért versenyző csoportok száma meghaladja a hatvanat. Soraikban több száz dolgozó küzd nap nap után egyre fokozódó lendülettel, gyarapodó öntudattal és önbizalommal a mind jobb eredmények eléréséért. Harcosabb bírálatot A megemlített néhány probléma csak kis töredékét képezi, a gyár alapszervezetei képviselői tanácskozásának, mely az üzem egész életére kiterjedt, s a gazdasági eredmények és a pártmunka részletes elemzésével megteremtette a feltárt fogyatékosságok eltávolításának kedvező feltételeit és kitűzte a pártmunka további fő feladatait. A hibák feltárására irányuló törekvés, amint azt már említettük, kezdettől végig áthatotta a konferenciát. Ennek ellenére mégis hiányérzetünk volt. A bírálatot nem fűtötte egészében a harcos szellem, a hibákkal való gyors, határozott, könyörtelen leszámolásra törekvő céltudatosság. Márpedig a harcos, meg nem alkuvó bírálat az a tűz, amely kiirtja a kártékony gyomot életünkből, s ez a harcos kritika és önkritika a kommunisták tulajdonsága. Általában véve kevés volt a konferencián a közvetlenül a termelésben dolgozó munkások szava, bár a küldöttek többsége munkás volt. Sárkány elvtárs, a pártszervezet elnöke a vita zárszavában azzal magyarázta ezt, hogy a füleki munkások megtanultak jól dolgozni, de még nem szokták meg a beszédet. Magától értetődik azonban, hogy a pártszervezet ebbe nem nyugodhat bele s céltudatos nevelőmunkával szóra kell bírnia azokat a kommunistákat is, akik eddig keveset hallatták hangjukat a pártgyűléseken. A Kovosmalt üzemi pártszervezete az utolsó két évben nagy fejlődésen ment át. Nemcsak számbelileg gyarapodott, hanem egyúttal tökéletesebbé váltak a pártmunka módszerei és formái is, emelkedett a párttagok ideológiai színvonala és tovább mélyült a kollektív vezetés. A bizottsági és tagsági gyűlések rendszeres megtartása minden kommunista és tagjelölt számára lehetővé tett'e, hogy részt vegyen a feladatok megtárgyalásában, a döntésben, tevékeny részt vállaljon a pártfeladatok teljesítésében s úgy biztosítva legyen a párt vezető szerepének és ellenőrzési jogának következetes érvényesítése. A feltételek megvoltak, azonban amint a konferencia megállapította, a pártmunkából nem minden kommunista vette ki egyformán a •részét. A taggyűléseken való részvétel alig érte el a 80 százalékot, s éppen ott volt a leggyengébb, ahol a legjobb feltételek voltak a megjelenésre, az ökonómiai és a műszaki osztályon. Ezzel szemben a zománcozóban, ahol három műszakban dolgoznak, a legjobb volt a gyűlések látogatottsága. A gyűlések tartalma és előkészítése is sok kívánnivalót hagy maga után. Az ökonómiai osztály pártszervezete a decemberi taggyűlésére például hat lényeges probléma megoldását tűzte napirendre. Mondanunk sem kell, hogy egyetlen gyűlésen érdemben ennyi kérdést nem lehet megoldani. A pártcsoportok tevékenysége sem áll mindmáig a kellő színvonalon. A pártmunka színvonalának további javítása érdekében az új üzemi pártbizottságnak sokkal igényesebbnek kell lennie az alapszervezetek irányításánál, az alapszervezetek bizottságainak pedig ügyelniök kell arra, hogy rendszeresen emeljék a taggyűlések színvonalát, tökéletesítsék a pártcsoportok működését. El kell érni azt, hogy a szervezet minden egyes tagja és tagjelöltje tevékenyen kivegye részét a pártmunkából, a párt határozatának teljesítéséből. GÄL LÄSZLÔ Új szálloda Roznaván Rožňava már régóta vár egy szállodára. A város és a környék lakóinak vágya teljesül: néhány hónapon bellii felépül a képünkön látható hatalmas és modern szálloda. A turisták és a kirándulók is örülhetnek, hisz évente sok ezren keresik fel a ritka természeti és történelmi szépségekkel rendelkező várost. (G. Bodnár felvétele) SZ© '4 * 196 1- március 2.