Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-12 / 71. szám, vasárnap

A kongresszus köszöntésére Elmondta: FARKAS AMBRUS, a Silická Brezova-i falusi pártszervezet elnöke 15 éves az Ukrán Nemzeti Színház Községünk a szilicei fennsík dombokká szelídült lankáin fekszik, ahol immár tíz éves múltra tekinthet vissza a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás. Elmondhatom, nem volt könnyű az út idáig. Az EFSZ továbbfejlesztésének ügyét azonban a falusi pártszervezet, a kommunisták szilárdan kezükben tartották. Az évek folyamán, miután látták a közös gazdálkodás előnyeit, a falu egész dolgozó parasztsága csatlakozott a szövetkezethez. Persze akadtak az új tagok között olyanok is, akik a belépési nyilatkozattal csak a papírt Jrták alá s nem a szándékot nyilvánították ki. Menetközben azonban lassacskán lekopott róluk is a tartózkodás. Ma már valamennyien tudják és érzik, hogy a közös gazdálkodás felvirágoztatásáért munkálkodni nemcsak érdek, hanem becsületbeli, lelkiismereti kötelesség. A falusi pártszervezet mindig nagy súlyt helyezett nemcsak tagjai, hanem a szövetkezetesek szakmai, politi'-ai felkészültségének elmélyítésére is. A politikailag fejlett, szakavatott dolgozók — legyen az az irányítás vagy más ágazat területén — sokkal ésszerűbben, gazdaságosabban oldják meg a reájuk háruló feladatokat. Ez idén Makkay Károly és Farkas Sándor szövetkezetesek tanulnak a mezőgazdasági szakiskolán. Előbbi a növénytermesztés legfontosabb ismereteit sajátítja el, az utóbbi pedig a zootechnika tudományában képezi magát. Nagyon örülünk elhatározásuknak, mert tudjuk, hogy ezzel csak segítenek a szövetkezetnek. Határunkban kevés a szántóföld, még a 250 hektárt sem közelíti meg. Mindéi kis parcellát, minden talpalatnyi földet jól meg kell művelnünk, hogy elegendő kenyér- és takar.V.V.V.V.V.V.V.'.V.V.V/.V.V mánygabonát termelhessünk. Szövetkezetünket fekvésénél fogva nem hiába sorolták a hegyvidéki körzet EFSZ-ei közé. Több mint 800 hektárt kitevő legelővel, réttel rendelkezünk, ami igen széles lehetőséget nyújt az állattenyésztés nagyob',:mérvű fejlesztéséhez. Eddig nem nagyon éltünk ezekkel a lehetőségekkel. Most azonban rátérünk az állattenyésztés új, haladóbb formáinak érvényesítésére és a rétek, legelők arányában tovább növeljük állatállományunkat. A pártszervezet és a szövetkezet egész tagsága gondosan áttanulmányozta pártunk közelmúltban hozott határozatát a mezőgazdasági termelés növeléséről és belterjességének kialakításáról. E határozatok és a kongresszus vitaanyagai nyomán újabb tartalékokra bukkantunk. Legfőbb tartalék azonban az ember, aki az istállóban, kint a földeken kelti életre a határozatokat. A pártoktatás és a szövetkezeti munkaiskola keretében éppen ezért most nagyon sokat beszélünk a termelés fokozásának módozatairól. Nem vagyunk megelégedve az átlagos 24 mázsás hektárhozammal, még kevésbé az állatok hasznosságával. Az ötliteres tejátlag nem felel meg lehetőségeinknek. A sertések 0,40 kilogrammos napi súlygyarapodását magasabb szintre kell emelni, ha azt akarjuk, hogy az ötéves terv teljesítésében négy év alatt célba érjünk. Szövetkezetünk tagjai nagy reményekkel és szilárd elhatározással fogtak hozzá az idei feladatok teljesítéséhez. Elszántságukat a szövetkezet zárszámadásának eredményei csak megacélozták, mert az év közben folyósított 10 koronás előleg mellé még 8 korona részesedést is ki tudtunk fizetni. Ezenfelül kellő arányban bővítettük az alapokat, .•.•.V.W.V.V.V.V.V.WA'AV.V melyek a gyorsabb fejlődést biztosítják. A szövetkezet sikeres építésével anyagi javakat hozunk létre. Jut belőle bőven tagjainknak és a társadalomnak. Az ötéves terv éveiben közel másfélmillió korona értékű mezőgazdasági terméket adunk el terven felül a közellátásnak. Az ötéves terv határidő előtti teljesítése tehát nálunk reális feladat, melyet legjobb dolgozóink felajánlásai támasztanak alá. A falusi pártszervezet szintén felkészül a feladatok teljesítésére. A termelés valamennyi ágazatában ott vannak a kommunisták is, akik legjobb tudásuk szerint, érvényesítik képességeiket. Gyakorlatilag is egybehangoltuk a pártszervezet munkáját és minden tag teljes felelősséget vállalt munkájáért. Ezek szerint valóra váltottuk azt a lenini elvet, hogy minden kommunista felelős a pártért, a párt pedig valamennyi tagjáért. Ügy hiszem, ez a mi legkifejezőbb köszöntésünk az EFSZ-e<k V. országos kongresszusához. .•.V.W.V.V.VAWAV.V.V.V.' A prešovi Ukrán Nemzeti Színházez év márciusában ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Az ez alkalomból Prešovon sorra kerülő ünnepségeken megemlékeznek a kelet-szlovákiai dolgozók Tarasz Sevcsenko ukrán költő és forradalmár halálának 10. évfordulójáról is. Az Ukrán Nemzeti Színház jubileumát az új, 250 férőhelyes színházban szombaton, március 11én Sevcsenko „Nazar sztodola" című színdarabjának díszbemutatójával ünnepelte meg. Az Ukrán Nemzeti Színház igen eredményes mérleget vonhat 15 évi tevékenységéről. A színiegyüttes 115 bemutatóját és 2800 előadását több mint 380 ezer dolgozó tekintette meg. (M. Tuleja — ČTK — felvétele.) Küzdjünk a közlekedési balesetek ellen A szocializmus építésének gyors ütemével egyidejűleg hovatovább fokozódik hazánk közúti hálózatának forgalma is. E fokozott forgalomnak nemcsak a városokban lehetünk tanúi, hanem falvainkon is. Ez a jelenség teljesen magától értetődő, hiszen ahol valamikor csak estleg az orvosnak volt gépkocsija, ott ma már a dolgozók, az EFSZ-ek tagjai is rendelkeznek motoros jármüvekkel. Míg a burzsoá köztársaságban csak ritkán volt valamelyik földbirtokosnak traktora, ma még a legtávolabb fekvő falucska csendjét is felveri a szövetkezetek traktorainak búgása. * A Februári Győzelem 13. évfordulóján, helyezték üzembe Prešov mellett a „Kelet' Szlovákia" televízióadót. Képünkön: Jozef Páleš és Ladislav Čech technikusok az adóállomás kezelőasztalánál. (M. Tuleja — ČTK — felv.) 4 Bár mindnyájan örömmel vesszük tudomásul közúti forgalmunk állandó fokozódását, kevésbé örvendetesnek tekintjük ennek bizonyos kísérő jelenségeit - a gépkocsivezetők s a járókelők okozta gyakori közlekedési baleseteket. Hazánkban 1960-ban 1682 ember vesztette életét, 8898 súlyosan és 16 050 könnyen sebesült meg e balesetek következtében, ami arról tanúskodik, hogy a közúti közlekedés terén, aggasztó a helyzet. Éppen ezért állandóan fokozott figyelmet kell szentelnünk e probléma megoldásának. A közúti közlekedés szabályozására vonatkozó egyéb intézkedésekkel kapcsolatban a Belügyminisztérium 141/1960 sz. alatt adta ki legutóbbi rendeletét, amellyel hatálytalanította a 145/1956 sz, útiközlekedési szabályokat. Az emiitett új rendelettel előírt szabályok 1961. január 1-én léptek érvénybe. Különösen azért értékeljük ezeket a szabályokat, mert igen egyszerűen, könnyen érthetően vannak megfogalmazva és elsősorban a közúti közlekedés folyamatosságét, biztonságos voltát tartják szem előtt. Eddigi tapasztalataink azonban arról tanúskodnak, hogy bár a megszigorított büntetőeljárás lényegesen hozzájárul a részegség következtében előforduló balesetek számának csökkentéséhez, még mindig igen gyakoriak a túl nagy sebesség, a helytelen előzés, kitérés stb. okozta balesetek. Mindez arról tanúskodik, hogy a gépkocsivezetők s a közúti közlekedés más résztvevői nem ismerik kellőképpen az említett rendelet tartalmát, illetve az új közlekedési szabályokat. Éppen ezért fölötte szükséges bizonyos óvintézkedések foganatosítása. Több vállalatban, üzemben és szervezetben már meg is tették a kellő lépéseket, és az üzemi munkaiskola keretében részletesen tájékoztatták a motoros járművek vezetőit az új rendelet tartalmáról. A kevesebb gépkocsival rendelkező vállalatokban, de számos állami gazdaságban, EFSZ-ben is mindeddig nem teljesítették ezt az igen fontos feladatot, ami természetesen állandóan érezteti hatását a még mindig gyakori közlekedési, balesetekben. Tekintettel e sürgősen megoldásra váró prolbémára, különösen a motorosjármüvek emiitett tulajdonosainak kellene minél előbb gondoskodniuk rövid tanfolyamok rendezéséről, amelyeken részletesen tájékoztatnák a gépkocsivezetőket stb. a? új rendelettel előírt szabályokról. Az állami gazdaságok s az egységes földművesszövetkezetek igen előnyösen használhatnák ki a téli hónapokat erre az oktatásra, csupán az szükséges, hogy lépjenek kapcsolatba a közbiztonsági szervek közlekedésügyi felügyelőségével, melynek tagjai készségesen nyújtanának segítséget a közlekedési szabályok megmagyarázásában. IWÍÖITEKNEKgijorhiekckröl Nevelni, de hogyan? Válekék Vencelkéje rossz és neveletlen fiú volt. Ki is zárták a napközi otthonból. Zsebre vágta a kezét, s felhúzott orral kiballagott az ajtón. Az örökké veszekedő tanítónő elleni bosszúból kővel verte be' az ablakot. Tíz éves volt akkor. Attól kezdve rótta az utcákat és töpörtyűs vagy szalámis kenyeret majszolt. Rendszeresen kerülgette a napközi otthont, s ha valakit észrevett az ablakban, rögtön elővette a zsebében előkészített követ és az ablakba doLta. De soha sem talált célba! Gyakran üldögélt a napközi otthon lépcsőin, és a kis utcakölyök szívében nőttön-nőtt a bosszúvágy. Egyszer esős időben megint követ dobott a napközi otthon ablakába, most azonban célba talált. A széttört ablaktábla nagy csörrenéssel zúzódott pozdorjává a járdán. Nagy lárma követte, és az ablakon feltűnt a tanítónéni feje. Más volt, új, nem az, aki annyit szidalmazta a szilaj Vencelkát. Vencelke a szomszéd házba húzódott, összegörnyedt és elaludt. — Nini, tanítőnéni, Vencel alszik itt, aki betörte az ablakot — hallotta hirtelen álmából felriadva. A gyermekek buksi fejét és az ablakban látott tanítónő arcát látta maga előtt. — Te törted be az ablakot? — kérdezte a tanítónő szigorúan. — Igen, — válaszolta dacosan és elfordult. — És miért? — faggatta a tanítónő. — Tanítőnéni kérem, haragszik ránk, mert nem szabad betennie a lábát a napközibe — jelentette ki a mellette álló fiú. — Nem szabad, és,miért? — kérdezte csodálkozva a tanítónő. — Kéremszépen, ő neveletlen utcagyerek, és mindenkit bosszant! — kiabálták egymást túlharsogva a gyerekek. — Ezért zárták ki! A tanítónő csak hallgatta és elgondolkozva nézett Vencelke lehorgasztott fejére. — Hegy hívnak? — emelte fel gyöngéden az állát és a szemébe nézett. — Vencelke. — Megyünk sétálni, gyere velünk — hívta. — Nem megyek, — válaszolt dacosan a fiú. — Különben, úgy is esik. — Nem esik, nem esik! — kiáltoztak a gyerekek. — Akkor is! Menjetek a dolgotokra! — válaszolta. — Ahogy akarod — mondta a tanítónő. — De ha kedved támad, jöjj utánunk a parkba fogócskázni. — Gyertek gyerekek! Másnap Vencelke megint csak odasomfordált a napközihöz. Felnézett az ablakra és észreyette, hogy már beüvegezték. A gyerekek meglátták őt és mindjárt hívták a tanítónénit. Az ablakhoz lépett, intett a fiúnak, majd eltűnt. Egy szempillantás a.att kinn termett az utcán. — Gyere ide, Vencelke — hívta. A fiú odasettenkedett. — Miírt nem jössz ebédelni? Hisz üzentem, hogy gyere! — Nem járhatok én magukhoz — szegte le konokul a fejét. — Ha megígéred, hogy jó leszel, meghívlak szilvásgombőcra — mondta neki an; ai szeretettel. Ez a lágy hang hatott. Vencel felemelte a lesütött tekintetét. Még tétovázott. — De én nem is tudok jó lenni! Én nem tudom, hogyan legyek jó! — Hát a mamád nem szokta mondani, hogy néha jó vagy? — De mondja. — S mikor mondja? — Amikor valamit csinálok. — S mit szoktál csinálni. — Amikor festegetek, edényt törülök, képeket vágok ki, fát fűrészelek. A szomszédgyereknek, Karcsinak is megjavítottam a széttört autóját. — így már tetszel nekem — dicsérte a tanítónő. — Nekünk is szükségünk lenne egy ügyes fiúra, aki megjavítaná a játékokat az óvodában. Éppen holnap készülünk hozzájuk, ha akarsz, velünk jöhetsz. Akarsz? — Akarok! — kiáltotta Vencel kitörő örömmel. — Akkor hát gyere, lássunk neki a gombócoknak! — hívta még egyszer a tanítónő Vencelkét és átkarolva tessékelte -őt befelé. Vencelke nem ellenkezett, ment mint a kezesbárány. * » » Eltelt egy hónap. Vencelke már nem kerülte a napközit. Mindennap illedelmesen az asztalhoz ült és ebédelt, mint a többiek. Azután a szomszédhelyiségben, mely tele volt virágokkal, segített a tanítőnéninek felügyelni a leckéjüket író elsősökre. • * * Hogy-hogy megint itt van ez a Válek Vencel? — ámuldoztak a mamák a legközelebbi szülői értekezleten. — Megjavult! — monta a tanítónő és elmosolyodott. — Elvégre azért vagyok itt, hogy segítsek gyermekeik nevelésében — jegyezte meg szerényen. — De a régi tanítónő azt mondta, hogy Vencelből soha sem lesz rendes ember. — Azt hiszem, hogy a napközi otthon példás diákjának aranycsillagja, amelyet elnyert, legjobban bizonyítja, hogy mégis rendes ember lesz belőle! Tíz év telt el azóta. Éppen a napközibe tartok elsős fiamért. Már a folyosón hallom a gyerekek rivalgását. Benyitok az ajtón és csodálkozva látom, hogy bent a gyerekek egy hórihorgas Šatona körül nyüzsignek. Az én csemetém is köztük van. Egymást túlkiabálva harsogják: Nelwm add, Vencel, nekem, én vagyok a legjobb! — Hohó, ti kópék, majd a tanítónéni dönti el, ki kapja meg — hárította el őket magától a katona. A gyerekek elcsendesedtek, és kérdő pillantást vetettek a tanítónőre, aki a háttérből mosolyogva figyelte a jelenetet. Vencel odalépett és átadta az aranycsillagot! — Adja- kérem, valakinek, olyannak, aki éppen olyan, mint én voltam. — Ez a mi Vencelünk — mutatta be őt büszkén a tanítónő s elbeszélte nekem a fiú történetét. Hazafelé ballagunk a kisfiammal. Jó tanítónője van. Az ő érdeme, hogy Vencel példás katona. Hirtelen eszembe jut, hogy még mennyi kis Vencelke van a gyerekek között. A mi feladatunk, nagyoké, hogy megértsük, segítsük, neveljük őket. HELENA MOSEROVÄ A biztonságos közúti közlekedés azonban semmiképpen sem lehet csak a gépkocsivezetők s a közbiztonsági szervek ügye. A balesetstatisztika adatai arról tanúskodnak, hogy egész társadalmunknak mérhetetlen károkat okoznak e balesetek gyakran igen súlyos következményei. Ez pedig azt jelenti, hogy a járási és helyi nemzeti bizottságok közlekedési s közrendvédelmi szakbizottságainak az eddiginél mélyrehatóbban kell foglalkozniuk a biztonságos közlekedés problémájával. Hazánk városaiban és községeiben azonban mindeddig nem iparkodnak elegendő mértékben a közúti közlekedés technikai biztosítására, sem pedig a közlekedési szabályok széleskörű népszerűsítésére. E fogyatékosság kiküszöbölése érdekében szükséges lenne, hogy az említett szakbizottságok tagjai beszélgetésekre jöjjenek össze a gépkocsivezetőkkel, a lakossággal, de különösen a tanulóifjúsággal s a serdülő fiatalokkal, hogy részletesen tájékoztathassák őket a közlekedési szabályokról. A közúti közlekedés technikai biztosítása azonban nem szorítkozhat csak arra, hogy a járművezetők és a járókelők figyelmeztetésére felállítsák a szükséges helyeken a tilalmakat, utasításokat, esetleg tájékoztató adatokat tartalmazó útijelzéseket. Hazánk számos városának s falvának dolgozói sok értékes munkát végeztek a „Z"-akció keretében - játszótereket építettek, parkokat és egyéb közérdekű térségeket hoztak rendbe stb,, ám általában keveset tettek a biztonságos közúti közlekedés érdekében. Helyenként ugyan szépek polgártársaink e téren elért munkaeredményei is, mégis gyakran lehetünk annak tanúi, hogy megfeledkeznek pl. járdák létesítéséről. Ennek következtében gyakran azért fordulnak elö közlekedési balesetek, mert a járókelők kisebb községekben és városokban járda híján az úttesteken közlekednek. Az eddiginél tökéletesebb biztonsági berendezések hálózatának kiépítésével is lényegesen csökkenthetők, sőt talán teljesen kiküszöbölhetők a vasúti átjárók közelében előforduló balesetek. A közlekedési és közrendvédelmi szakbizottságok tagjai ezzel kapcsolatban is igen értékes javaslatokat terjesztettek elő, amelyeket a JNB-k funkcionáriusainak figyelembe kellene venniük és az érdekelt szervekkel együttműködve biztosítaniuk kellene megvalósításukat. E kérdés megoldása annál inkább is igen sürgős, mert bár lényegesen fokozódott vasúti forgalmunk, még mindig elégtelenek, elavultak a vasútvonalak biztonsági berendezései. Mivel egyelőre aránylag rövid idő alatt nem építhetjük ki a rohamosan fokozódó közúti forgalom követelményeinek megfelelő útihálózatot, meg kell tennünk minden intézkedést, minden tőlünk telhetőt a közlekedési balesetek számának csökkentése érdekében, hogy ezzel is hozzájárulhassunk a harmadik ötéves tervünknek már első évében elért örvendetes eredmények gyarapításához. PAVOL SMAŽAK hadnagy, a bratislavai közlekedésügyi felügye-, lőség dolgozója. Több mint 11000 hektárt fásítanak I A kelet-szlovákiai kerület erdógazJ daságainak dolgozói az idén több mint ( II000 hektár területet befásítanak. * Ebből 8525 hektár a korábbi erdöl terület és 2755 hektár félig-meddig I hasznavehetetlen terület. 184 hektáron 1 gyorsan növő facsemetéket ültetnek. ! Az említett területekből 8000 hektári nyit már tavasszal beültetnek. Erre | a célra a kelet-szlovákiai erdőgazdai Ságok több mint 65 millió különböző > csemetét készítettek elő. A slaneci | erdőgazdaság már 28 000 topolyacsei metét kiültetett. ÜJ SZÖ 477 * 1961. március 11.