Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-11 / 70. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁN AK NAPILAPJA 1961. március 11. szombat 50 fillér XIV. évfolyam, 70. szám Kinek az érdekében? Gyakran esik' szó köztünk az egyén és a társadalom érdekéről. Ilyenkor eszünkbe jut a múlt is. Hogyan is volt nálunk a kapitalis­ták idejében? A munkás, a sze­gény ember szavát semmibe vet­ték. Esze csak annak volt, akinek vagyona is volt. A „nagyeszűek" a munkásemberre rá akarták kényszeríteni, hogy szót fogadjon, azt tegye, amit parancsolnak neki. Dolgozzon — természetesen ha volt munkája, törődjék a család­jával, de ne politizáljon, mert ab­ból semmi jó nem születik. A po­litizálást csak akkor engedélyez­ték, ha az ember munkásárulóvá lett. A kizsákmányolás megszünteté­sével a dolgozó ember foglalkozá­sára való tekintet nélkül ismét em­ber lett, visszanyerte emberi mél­tóságát. Aki azelőtt „senkiházi" volt, most minden lett, ahogy a proletárok himnusza mondja. Ma nincs joga senkinek, hogy azt mondja a munkásembernek: ne avatkozzék semmibe, törődjék csak magával. Ma az embert nem állása, foglalkozása, hanem a tettei sze­rint mérik. Szocialista köztársa­ságunkban a legjobb feltételeink vannak arra, hogy a dolgozó szava érvényesüljön politikai és gazda­sági életünk legfontosabb kérdé­seinek megoldásában. A dolgozók élnek is e jogokkal. Az üzemekben gyakran hallunk ilyen hangokat: „Igazgatónk maga döntött a műszakkezdés megvál­toztatásában." „Sok a selejt, fi­gyelmeztetésünk ellenére továbbra is helytelen a technológia..." stb. A dolgozóknak ez a szóemelése helyes, igazolt, élnek a termelés irányításában való részvételük jo­gával, de a gazdasági vezetők az üzem és egész társadalmunk ká­rára nem egy esetben mellőzik ezeket az értékes észrevételeket. Ennek nem lenne szabad előfor­dulnia. Ámde vannak olyan esetek is, amikor az irányításban való rész­vétel követelésének leple alatt olyan hangot hallunk, melynek nincs sok köze ahhoz a törekvé­sünkhöz, hogy fokozzuk a dolgo­zók részvételét az ország irányí­tásában és igazgatásában. Például az üzem igazgatója a párt-és szak­szervezeti szervek jóváhagyásá­val, valamint a vállalat dolgozói túlnyomó részének helyeslésével olyan intézkedést vezet be, aminek a dolgozók nem ismerik fel azon­nal hasznosságát. De elkerülhe­tetlen és hasznos intézkedésről van szó a jövőt illetően, az üzem a népgazdaság és minden egyén érdekét szolgálja. Megeshet, olyan látszatja van, hogy bevezetése a dolgozóktól bizonyos áldozatot kö­vetel, ha ezt ugyan annak mond­hatjuk. Ez az intézkedés — szól­jon akár a műszakok számának növeléséről, akár a termelési prog­ram megváltoztatásáról, vagy a dolgozóknak más fontosabb mun­kahelyekre való áthelyezéséről stb. — ha szükségesnek is tartják, mégis megtörténik, hogy az első pillanatban az érdekelt munkahe­lyen nem ismeri fel mindenki he­lyességét. Persze ez az intézkedés nem világos azok előtt, akik nem akarnak világosan látni, mert megbontaná eddigi kényelmüket, a „jól megolajozott munka és élet­rendet", s ilyenkor aztán tiltakoz­nak. Nekünk a szocializmus és a kommunizmus építése viszonylag könnyebb, mint a szovjet dolgo­zóké volt az építőmunka kezde­tén. Az ő érdemüknek — a Szov­jetunió létezésének, tapasztalatai­nak és a szovjet munkásosztály határtalan segítségének köszön­hetjük, hogy nálunk könnyebben megy a szocializmus építése. En­nek tulajdonítható, hogy építő­munkánkat nem kötjük egybe ál­dozatok vállalásával, hanem az életszínvonal szüntelen emelésével párosítjuk. Néha azonban az épí­tőmunka megköveteli tőlünk, hogy az egyéni érdeket a társadalom szükségletei alá rendeljük. Az olyan intézkedés is, mely látszó­lag áldozatot követel tőlünk, idő­vel hasznunkra válik, az életszín­vonal emelését eredményezi. A dolgozók túlnyomó része he­lyesen értelmezi szocialista tár­sadalmunk szükségleteit. Néhol azonban „nem szükségesek" az ilyen intézkedések azok számára, akik előnybe helyezik saját érde­küket és szemet hunynak a tár­sadalom érdekei felett. Ilyenkor nem hiányzik a panaszkodás. Ek­kor — mondanunk sem kell — hozzájuk szegődnek azok, akiknek nem érdeke a szocialista társada­lom fejlesztése, és síkra szállnak „a munkások érdekeinek védelmé­ért". Az emberek azonban csak­hamar rájönnek, hogy ezek a mun­kásjogokért „lelkesen küzdő" pa­naszkodók nemcsak hogy semmi­vel sem járultak hozzá építőmun­kánk sikerességéhez, hanem ahol csak lehetőségük volt, akadályokat gördítettek a fejlődés elé. ők na­gyon jól tudják, hogy az ilyen in­tézkedés milyen célt szolgál, de hogy ellenkezésüket álcázzák, azt állítják, az intézkedés helyességé­ről „nem győzték meg őket". Az utóbbi években sok messze­menő intézkedést vezettünk be népgazdaságunkban. Nem állítjuk, hogy egyesek túlságosan „nép­szerűek" lettek volna. Türelmes, meggyőző munkára volt szükség, hogy megértessük a dolgozókkal azok helyességét. A meggyőzés nem olyan egyszerű, türelmes munkát követel a párt-, a szak­szervezeti funkcionáriusoktól, a gazdasági dolgozóktól. Lehetséges, hogy néha hibáznak az elvtársak. Ha ez megtörténik, akkor már mindennek vége?! Dehogy! Üjrá szóvá tesszük a dolgot és tisztáz­zuk a kérdéses ügyet. De mit tegyünk akkor, ha például az üzem dolgozóinak túlnyomó része hasz­nosnak tartja az intézkedést, egyesek vagy csoportok azonban, félre állnak és azt hangoztatják, „őket erről nem győzték meg"? A mi szocialista demokráciánk igen széles. A dolgozók részt vesz­nek a legfontosabb kérdések meg­oldásában. Nos, ha elismerik, hogy az intézkedés az üzem, a társada­lom javát szolgálja, annak meg­tárgyalásakor, s végleges kidolgo­zásánál, az illetékesek figyelembe veszik észrevételeiket, javaslatai­kat, akkor nincs más út, mint be­vezetni az intézkedést annak el­lenére is, hogy egyesek még nem értették meg helyességét. A különböző intézkedések beve­zetését mindig az teszi indokolttá; a szocialista társadalom javát szol­gálja-e? Ha igen, ha ez világos előttünk, akkor mindnyájunknak erőnk teljéből arra kell töreked­nünk, hogy ezt az intézkedést a legsikeresebben életbe léptessük és magunkkal ragadjuk azokat is, akik addig nem értették meg he­lyességét. A dolgozók részvételét az irányításban így is kell értel­meznünk. Előkészületek a CSKP megalapítása 40, évfordulójának megünneplésére Hazánk dolgozói pártunk meg­alapításának 40. évfordulóját érté­kes kötelezettségvállalásokkal kö­szöntik. Pártunk iránti szeretetü­ket, hálájukat azonban nemcsak a munka frontján fejezik ki, ha­nem politikai és kulturális téren is sokoldalú tevékenységet fejte­nek ki. A TÖRTENELEM TANÍT Karlovy Varyban a Marx Károly Múzeumban a járási pártbizottság kiállítást rendezett, mely a látogatók előtt feleleveníti pártunk nagy jelen­tőségű harcát. A kiállítás nagy ér­deklődésnek örvend mind a város lakossága, mind a fürdő vendégei kö­rében. A látogatók között igen sok a diák és pionír, akikkel J. Šedivec elvtárs, pártunk régi harcosa beszél­get a CSKP harcának jelentőségéről és azokról a célkitűzésekről, melye­kért pártunk jelenleg harcol. Hason­ló kiállítást szerveznek más járások­ban is. A dečíni járási pártbizottság például „A CSKP nyomdokában" cím­mel rendez kiállítást. A NEGYVEN EVES ÉVFORDULÓ megünneplésébe aktívan bekapcso­lódnak a népművelési otthonok dol­gozói is. Főleg azon tevékenykednek, hogy a dolgozók széles tömegeivel közelebbről megismertessék pártunk dicső harcát -kezdettől egészen nap­jainkig. Előadásokat, szemináriumo­kat, olvasókonferenciákat stb. szer­veznek. például a žilinai Járási Nép­művelési Otthon „Forradalmi mozga­lom Északnyugat-Szlovákiában és a CSKP megalapítása" címmel doku­Szenzációként hatott világszerte az új szputnyik-űrhajó fellövése és visszatérése A TASZSZ közleménye a negyedik szputnyik-űrhajóról mentáciős anyagot gyűjtött össze, A bratislavai Városi Múzeum „A CSKP negyven éves harca a szocializmu­sért" címmel rendez kiállítást. SOK HELYEN a fiatalok beszélgetéseket rendeznek az idős kommunistákkal. Sok ilyen beszélgetést rendezett a CSISZ a dél­morvaországi kerületben is. A Nové Mesto-i tizenkétéves középiskolában például A. Nemeček elvtárs arról be­szélgetett a diákokkal, hogyan har­coltak és éltek a fiatal kommunisták a burzsoá köztársaság idejében. Moszkva (ČTK) — A negyedik szovjet szputnyik-űrhajónak, mely csütörtökön eredményesen leszállt a Szovjetunió területén, az volt a fel­adata, hogy kipróbálja az űrhajó szerkezetét és az ember űrrepülé­séhez szükséges feltételeket megte­remtő berendezését. A TASZSZ tu­dományos hírmagyarázója a követ­kezőket közli a szovjet tudósok űjabb sikeréről: A negyedik szputnyik-űrhajó sú­lya a hordozó rakéta utolsó fokoza­ta nélkül 4700 kg volt, tehát 100 kg-mal nehezebb a második és 137 kg-mal nehezebb a harmadik szput­nyik-űrhajónál, melyet tavaly de­cemberben bocsátottak fel. A szov­jet mesterséges bolygók és űrraké­ták súlyának és arányainak növelé­se szándékos, ez a konstrukciós munkák fő irányvonala. Lehetővé akarják tenni olyan űrhajó építé­sét, melyben minden feltétel meg­volna az ember űrrepüléséhez és si­keres visszatéréséhez a Földre. Az űrhajók nagy súlya lehetővé teszi, hogy necsak a szükséges mű­szereket, helyezzék el belsejében, hanem élőlényeket is. A Csernuska nősténykutya csütör­tökön az űrutazásból visszatérve, tel­jesen normálisan viselkedett. Most rendszeres ellenőrzés alatt fogják tartani, éppúgy, mint többi útitársát is, amelyek vele voltak a negyedik szputnyik-űrhajón. Ezek a megfigye­lések hozzátartoznak ahhoz az or­vostani-élettani tanulmányi prog­ramhoz, mely az ember jövőbeni űr­utazása előkészítésének fontos ré­szét képezi. A tudósok továbbra is megfigye­lés alatt tartják az előző űrhajóso­kat — a Sztrelkát és Belkát. Nagyon fontosnak tartják, hogy a Sztrelka az űrrepülés után normálisan megköly­kezett. A tudósok a kutyakölykeket és utódaikat is megfigyelés alatt fogják tartani. Meg kell állapítani, milyen hatással van az űrrepülés, főként a sugárzás a jövő nemzedékekre. Szovjet tudósok az űrrepülésről Kostojanc, az örmény Tudományos Akadémia tagja és a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának levelező tagja kijelentette, meggyőződése, hogy az első űrhajós szovjet ember lesz. A tudós a Pravda pénteki szá­mában azt írja, hogy a negyedik (Folytatás a 3. oldalon) Csehszlovák kiállítás a Kubai Köztársaságban A tervteljesítés érdekében A nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban befejezték a tavaszi árpa vetését. Legtöbb szövetkezetben és állami gazdaságban a traktorosok meghosszabbított műszakban dolgoz­tak, mert az idejében történő ve­téssel azt akarják elérni, hogy az 1961-es évre tervezett hektárhoza­mot túlteljesítsék. Például a komár­nói járás szövetkezetesei átlag 26 mázsás hektárhozamot terveztek a tavaszi árpából s éppen ezért igye­keztek a jól előkészített talajba mi­előbb elvetni az árpát. A kolárovói szövetkezetesek naponként több mint 200 hektáron végezték el a vetést. A kalászosok vetése mellett jól halad a cukorrépa talajának előké­szítése is. A Horná Králova-i szövet­kezetesek (nitrai járás) 30 hektárba már el is vetették a cukorrépát, mert a tervezett hektárhozamot a múlt évihez hasonlóan ebben az esz­tendőben is túl akarják teljesíteni, v AWLVUVVVV'AVVVVVVWJVVV^ (ČTK) — A Kubai Köz­társaság fővárosában — Havannában ez év júniu­sában csehszlovák kiállí­tás nyílik, mely arra lesz hivatva, hogy szem­léltetően tájékoztassa a kubai dolgozókat iparunk fejlődéséről, eredményei­ről, népünk életéről s munkájáról és a két or­szág gazdasági együttmű­ködése fejlesztéiének le­hetőségeiről Jelenleg már teljes iramban folynak a kiállí­tás előkészületei. A Tech­noexport külkereskedelmi vállalat bemutatja e ki­állításon egyik legutóbbi újdonságát a „Mikrosimo" védjegyű víziturbinát, ezenkívül kiviteli árucik­kei közül egy magasfe­szültségű áram fejleszté­sére alkalmas berendezést stb. Üzemeltetés közben mutatja be az A-20 tí­pusú automatikus eszter­gapadot s az egy óránként 25 kg pikkelyes jeget ké­szítő berendezés mását is. A Technoexport nagy kiviteli lehetőségeiről ta­núskodnak a cukornádőrlő malmok, a vízierőművek, az 50 MW teljesítőképes­ségű turbinák és fafor­gácsból készült deszká­kat gyártó üzemek klcsi­nyítet másai. Könnyűiparunk is szá­mos gyártmányát mutatja be a havannai kiállításon. A Motokov és Kovo kül­kereskedelmi vállalatok háztartási villamosberen­dezések, szerszámok, or­vosi műszerek, látszeré­szeti és laboratóriumi műszerek bemutatására készülnek. A ČÄSLAVI Állami Gazdaság dolgozói még február 23-án megkezdték az őszi vetések gondozását s egyúttal a tavaszi munkákat. A gazdaság valamennyi rész­legén jól halad a munka. A kalászoso­kat, valamint a borsót március 10-ig el­vetették s a výčapy! és vlnarei részlegen ezen a héten már cukorrépát Is vetnek. A kalászosok vetésében elért sikereket (ahogy képünk is ábrázolja) főképp a gépek, illetve az aggregátok jó kihasz­nálásának köszönhetik. (K. Mevald — ČTK — felvétele) A BRATISLAVAI Kablo-üzemben nagy gondot fordítanak a dolgozók szakképzettségének növelésére. Harminc munkás — ebből hatan főiskolán — képezi magát tovább. Az üzem vezetősége rendszeresen elbeszélget a tanulókkal, hogy még több segítséget nyújthasson nekik tanulmányaik folytatásában. Képünkön: (bal­ról) Dušan Kšinský termelési vezető, Vojtech Cibulka, a dolgozók nevelésével foglalkozó osztály vezetője, Jozef Konečný, a gépipari iskola hallgatója, Jozef Dräxler, a Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti fakultásának hallgatója és František Herda mester egy ilyen beszélgetés közben. (V, Pŕibyl — ČTK — felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents