Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-10 / 69. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága mélyen meg­rendülve közli, hogy Jan Vodička elvtárs, a párt egyik alapító tagja 1961. március 9-én a reggeli órákban elhúnyt. Jan Vodička elvtárs egész életét a dolgozó nép jogaiért és a szocia­lizmus hazánkban való győzelemre juttatásáért vívott harcnak szentelte. Hosszú ideig volt a CSKP Központi Bizottságának tagja és a Fasisztael­lenes Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának elnöke. Népünk har­cos forradalmárt és lelkes hazafit vesztett el az elhúnyt személyében. Tisztelet felejthetetlen emlékének. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Jan Vodička elv­társ Prágában 1893. június 10-én mun­káscsalád gyerme­keként született. Az alapfokú iskola elvégzése után ki­tanulta a mészáros mesterséget. Már fiatal korában ténykedett külön­böző forradalmi Ifjúsági szerveze­tekben. Az első irilágháborúban az oroszországi cseh­szlovák légiók so­raiban küzdött és aktív részt vett a légiók reakciós vezetősége elleni harcban. Az első világháború évei­ben kifejtett for­radalmi tevékeny­ségéért sokszor üldözték és több­ször börtönbe vetették. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom után belépett a vörös had­sereg soraiba. Szovjetoroszországból visszatérve 1920-tól a Szociáldemok­rata Párt balszárnyában fejtett ki tevékenységet. Amikor 1921-ben megalakult Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és ő is e párt tagja lett, járási, kerületi és központi méretekben látott el kü­lönböző pártfunkciókat. A burzsoázia állandóan üldözte és többször bebör­tönözte a CSKP soraiban kifejtett következetes forradalmi tevékenysé­vsf géért. A Gestapo 1939. március 15­én a CSKP további dolgozóival együtt letartóztatta s a háború végéig a sachsenhauseni koncentrációs tá­borban tartotta fogva. Hazánk felsza­badulása után ha­ladéktalanul hoz­záfogott az aktív munkához s a CSKP Központi Bi­zottságának tagja­ként és a Nemzet­gyűlés képviselő­jeként az első so­rokban küzdött a felszabadított haza megújhodásáért s kiépítéséért. 1948-ban megvá­lasztották a Fasisz­taellenes Harcosok Központi Bizott­ságának elnökévé. Érdemdús tevé­kenységet fejtett ki a nemzetközi ellenállási szövetségben is, ahol ak­tívan lépett fel egy újabb háború kezdeményezői ellen s mindig síkra szállt a világbékéért és a szociális előrehaladásért. * * * A Fasisztaellenes Harcosok Szövet­ségének szlovákiai bizottsága Ján Vodička elvtárs elhunyta alkalmából csütörtökön részvéttáviratot küldött a Fasisztaellenes Harcosok Szövet­sége Központi Bizottságának. Odaítélték az 1960. évi | A CS Kp |( B űdv8 z| ő J ávir a, a K o| umbi a Kommunista Pártja IX. kongresszusának nemzetközi újságíró-díjakat (CTK) - Jiŕí Meisner, a Nem­zetközi Újságíró Szervezet főtit­kára a szervezet prágai helyisé­geiben csütörtökön, március 9-én rendezett sajtóértekezleten részt vett újságíróinkat és a külföldi újságírókat részletesen tájékoz­tatta az 1960. évi nemzetközi új­ságírő-díjak odaítéléséről. A nemzetközi újságíró-díjakat ez idén már harmadszor ítélik oda azoknak az újságíróknak vagy lapok­nak, akik 111. amelyek jelentős ér­demeket szereztek a világbéke meg­szilárdítása, a demokrácia kibonta­koztatása, valamint a baráti kapcso­latok megszilárdítása ' terén a világ valamennyi újságfrőja s szervezeteik között. Az előző években a szabadságért és a demokráciáért síkraszálló olyan kiváló újságíróknak, mint Manolisz Glezos és Henri Alleg ítélték oda a nemzetközi újságíró-díjakat. Az 1960. évi díjakat Brian Bunting dél-afri­kai újságírónak s a Kubában meg­jelenő Revolucion című folyóirat szerkesztőségi kollektívájának ítél­ték oda. Brian Bunting dél-afrikai újságíró minden újságírói tevékenységét az afrikai bennszülöttek demokráciá­jáért, nemzeti felszabadításukért folytatott harcnak szentelte és min­dig síkraszállt a faji megkülönböz­tetés ellen. E tevékenységéért állan­dó zaklatásoknak van kitéve a Dél­afrikai Unióban. Annak ellenére, hogy tagja volt a Délafrikai Unió parlamentjének, provokatív törvények alapján betil­tották az általa kiadott vagy szer­kesztett Guardian, Peoples Voice, Clraion és Advance — című lapokat. Hasonló a sorsa a New Age című lapnak is, amelyet a legutóbbi időben ad ki. Tavaly ezt a lapot is beiltot­ták, de számos ország, többek között Anglia újságíróinak s közvéleményé­nek éles tiitakozása arra kényszerí­tene a dél-afrikai hivatalokat, hogy megmásítsák döntésüket. DRÄGA ELVTÁRSAK! Elvtársi üdvözletünket küldjük Kolumbia Kommunista Pártja 9. kong­resszusának. Kolumbia Kommunista Pártja az észak-amerikai imperia­lizmus támadásaival szemben elszántan küzd Kolumbia függetlenségének megvédéséért és a kolumbiai dolgozó nép követelményeinek megvalósítá­sáért. Drága Elvtársak, sok sikert kívánunk önöknek a békéért, a nemzetek barátságáért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcukban. Éljen Kolumbia Kommunista Pártja! Éljen a nemzetközi kommunista mozgalom marxi-lenini egysége! CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Az „amerikai demokrácia" a gyakorlatban A New Hampshire-i botrány • Be akarták mutatni a „demokrá ciát" — s ez tökéletesen sikerült • Megkülönböztetés a szo cialista újságírókkal szemben New York (CTK) — Az USA nemzet­közi ügyekkel foglalkozó tanácsának New Hampshlre-i osztálya meghívta a New Yorkba akkreditált külföldi újságírókat, A bratislavai Műszaki Otthon érdekes kezdeményezése Szocialista munkabrigádck tapasztalatcseréje (ČTK) - Bratislavában csütörtökön, március 9-én kezdődött meg a szocialista munkabrigádok tagjainak a forgácsos megmunkálás kérdései­ről folytatott kétnapos tapasztalatcseréje, amely a bratislavai Műszaki Otthon mellett létesült Újító Intézet első rendezvénye. tekintsék me» hogyan fest a gyakorlat­ban a demokrácia. Az újságíróküldött­ségnek meg kellett volna tekintenie a városi tanács ülésezését és más demok­ratikus intézményeket. Az akció várako­záson felül „sikerült" — a szocialista tá­bor országai újságíróival szemben alkal­mazott megkülönböztetés során valóban bemutatták, hogyan fest az „amerikai szabadság" a gyakorlatban. New Hampshire meglátogatását rövid­del az újságfróküldöttség indulása előtt visszavonták. A három hónapja tervezett utazás visszavonását azzal indokolták, hogy egy más akcióval eg.yidőben történ­ne. A valódi ok azonban egészen más volt. Az újsáqírócsoport tagjai között ugvanis a szocialista tábor országainak újságírói is ott voltak. Ketten a Szov­jetunióból, egy Csehszlovákiából és egy Lennvelországból. A New Hampshire ál­lamot uraló néhány reakciós politikus a terv-ett látogatás ellen durva rágalma­NEW YORK-I TUDÓSÍTÁSUNK zó kampányt indított. Az uszítók élén Styles Pridges szenátor állott, aki a maccarth.vzmus lelkes híve. Wesley Po­wel, az állam kormányzója személyesen közbelépett, hogy a nemzetközi újság­Irőcsoport látogatása ne valósulhasson meg. A külföldi újságírók szövetségének el­nöksége a politikusok nyomása és a rá­galmazó kampány ellenére sem volt haj­landó a nemzetközi csoport tagjai közül kizárni a szocialista újságírókat. Erre az egész látogatást visszavonták. A New York Post az esettel kapcso­latban megjegyzi: ,,New Hampshire állam a korlátoltság újabb példáját mutatta be, amikor azért hiúsította meg a 25 tagú csoport látogatását, mert köztük r*iy kommunista országbeli volt". A lap végül hozzáfűzi: „Ha az újságíróknak még ked­vük támadna megismerkedni a demokrá­cia gyakorlatával, keressék fel dr. WII-" lard Uphausot. Az kitűnően ismeri a dol­got." Meg kell jegyeznünk, dr. Uphausot nemrég árért ítélték el egy évi fogsáora, mert megtagadta egy békegyűlés rész­vevői névsorának elárulását. Az Üjítő Intézet küldetése, hogy összegyűjtse és elterjessze a mun­kások és újítók legértékesebb hazai és külföldi tapasztalatait és segít­séget nyújtson a szocialista munka­brigádok tagjainak szakképzettségük növelésében, az új technika elsajá­tításában. A forgácsos megmunkálás terén szerzett tapasztalatok kicserélését szolgáló napok rendezését az indo­kolja, hogy hazánk gépipari üzemei­ben csaknem 70 százalékos e techno­lógia részaránya, amely nagy lehe­tőségeket nyújt a munkatermelé­kenység növelésére. A forgácsos megmunkálás külSnösen az eszter­gályozással, marással, csiszolással, éle­sítéssel, gyalulással és fúrással összefüggő műveleteket foglalja ma­gába. Előzetes adatok szerint a szlo­vákiai gépipari üzemek különböző ágazataiban 38 szocialista munka­brigád és az e címért versenyző 217 kollektíva tagjai dolgoznak a forgá­csos megmunkálás szakaszán. Az Üjítő Intézet a tapasztalatcsere napjaira új módszert választott a haladó irányzatú tapasztalatok elter­jesztésére. Felszólította tíz üzem munkakollektíváit, hogy közöljék, milyen problémák merülnek fel a forgácsos megmunkálás terén és miben volna szükségük segítségre. A tapasztalatcsere napjai résztve­vőinek a legkiválóbb újítók s tudo­mányos dolgozók válaszolnak e kér­désekre. A Műszaki Otthon laborató­riumainak dolgozói pedig gyakorlati­lag bemutatják nekik a forgácsos megmunkálás technológiájának új­donságait. ) Nem várhatunk ölhetett kézzel (Folytatás az 1. oldalról) mazottak maguk vállanák kárát. A szakmai továbbképzés, a fog­lalkozás félbeszakítása nélküli ta­nulás terén már számos jó példa ismeretes. Egész sor üzemben a jövőbeni szükségleteket is fi­gyelembe véve kidolgozták a szak­emberek nevelésének reális távlati programját és energikusan mun­kához láttak. Így tettek a dubnicai K. J. Vorosilov Üzemben, a brnói gépgyárban és sok más helyen. Számunkra most az a fontos, hogy a jó példák követőkre találjanak, hogy a dolgozók szakképzettségé­nek fokozására irányuló törekvés a szó legszorosabb értelmében tö­megessé váljék. Ennek eléréséhez kiváló alapot nyújt a szocialista munkabrigádok mozgalma, az a légkör, amelyet a versenyző brigá­dok teremtenek maguk körül a munkahelyeken. A dolgozók továbbképzése sok problémát hoz magával, amelyek megoldása körültekintő gondosko­dást igényel mind az iskolaügyi szervek, mind a tanulók, mind pe­dig az üzemek részéről. Már maga az a tény, hogy általában idősebb emberek tanulásáról van szó, rendszerint más oktatási módsze­reket követel meg, mint az isko­lákban általában szokásos. Az üze­mekben is ügyelni kell arra, hogy a műszakbeosztással, a tanulóknak megszabott összes előnyök rend­szeres nyújtásával és hasonlókkal a lehető legjobban megkönnyítsék a dolgozók számára a tanulást. Főleg a szakszervezet törődjék az­zal — természetesen az üzem ve­zetőségével együttműködve — j hogy a továbbtanulás útjából el­hárítsa az összes akadályokat. Ha ez így lesz mindenütt, akkor a lemorzsolódás, ami manapság né­hol eléri a 30 százalékot is, a jö­vőben a minimumra csökken. A továbbtanulásnál azonban a legfontosabb a tanuló kitartása és kötelességtudása. Mert tagadha­tatlan, hogy a foglalkozás melletti tanulás nagy önmegtartóztatást, áldozatot követel s annak kedvé­ért bizony gyakran le kell mon­dani a máskülönben jól megér­demelt pihenésről, szórakozásról. A kitűzött cél elérése felett érzett öröm azonban, s az a tudat, hogy a nagyobb tudás birtokában többet ér az ember és többet tehet a tár­sadalom érdekében — minden fá­radságért bőségesen kárpótol. Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet 5. számának vezércikke a CSKP KB februári ülésével foglalkozva, rámutat azokra a feladatokra, melyek a mezőgazdasági termelés növelését és a harmadik ötéves terv négy év alatti tel­jesítését illetően ránk várnak. Ugyan­akkor közli a CSKP KB teljes ülésének határozatát is. A folyóirat a továbbiak­ban részleteket közöl Jirí Hendrychnek, a CSKP KB politikai irodája tagjának, a CSKP KB titkárának pártunk 40. évfordu­lója alkalmából rendezett országos ideo­lógiai szemináriumon tartott előadásából: „A CSKP 40. esztendeje — negyvenévi harc a szocializmusért és a kommuniz­musért" címmel. Jindŕich Fučík: „Erköl­csünk fő alapja a kommunizmus győzel­méért vívott harc!" címmel írt cikket a Pártéletbe. A folyóirat foglalkozik a mun­kaidő lerövidítésének tapasztalataival, va­lamint az egészüzemi és helyi pártkonfe­renciákkal. A „Soron levő feladatok"­rovat „A harmadik ötéves terv első ta­vasza" címmel a mezőgazdaság legfonto­sabb feladatával, a tavaszi munkákra való | felkészüléssel és a pártszervezetek fele- . lősségével foglalkozik. „Tonnák és kilo- j grammok" címen a fémek gazdaságosabb felhasználásának problémáját tárgyalja, a nemzetközi nőnap kapcsán pedig „Egyen­jogúság a termelésben, az irányításban es az igazgatásban" címmel a nőknek a ter­melőmunkában való részvétele néhány kérdését érinti. Az „Időszerű elméleti, po­litikai és gazdasági kérdések" alatt a szövetkezeti paraszttulajdon fejlődésének távlatairól közöl cikket. A Pártélet leg­újabb száma ezenkívül még sok értékes tapasztalattal és gyakorlati tanáccsal siet a pártszervezetek és bizottságaik segít­ségére. (ő) Véget ért a latin-amerikai értekezlet Mexiko City (CTK) — Mexiko Cityben, Mexiko fővárosában véget ért az első latin-amerikai értekezlet, amely a nem­zeti szuverenitás, a gazdasági felszaba­dulás és a béke mellett foglalt állást. Az értekezletet Cardenas volt mexikói elnök kezdeményezésére hívták össze. Az értekezlet a kontinens valamennyi nem­zetei szolidaritásának volt a bizonyítéka az amerikai imperializmus elleni harcban. Valamennyi küldött kifejezte szolidaritá­sát a kubai néppel, melynek forradalmát mintaként értékelték. A latin-amerikai országok képviselői záró határozatukban követelik a külföldi tőke kisajátítását a latin-amerikai orszá­gokban. Egy további határozat utal a földreform szükségességére, valamint a vidéki lakosság szociális és kulturális színvonalának emelésére. Az értekezlet résztvevői kegyelmet kérnek a latin-ame­rlkai országokban és Spanyolországban sínylődő politikai foglyok számára. Meddő vagy BONNI jelentés szerint a karlsruhel tartományi bíróság főállamügyészévé Al­bert Woll karlsruhei szenátusi elnököt, volt náci bírót nevezték ki. (CTK). A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁR­SASÁGBAN ez év elejétől 7771 nyugat­német állampolgár kért menedékjogot. (CTK). A BUDAPESTI filmszínházak bemu­tatták a szocialista országokban élő nők életéről és munkájáról készített filmet. (ČTK). A z ENSZ palotájában összeült a közgyűlés, de úgy látszik, nagyobb figyelmet kelt Hruscsov elvtárs és Thompson amerikai nagy­követ találkozója egy szibériai vá­rosban. Érthető, hogy a találkozó fontos eseménynek számít, előkészít­heti a legbefolyásosabb nagyhatalmak képviselőinek további tárgyalásait és jövőbeni találkozóját. Persze, nem becsülhető le az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakának jelentősége sem, ha teljesítené programját. A közgyűlés azonban tétlenkedik. A Gazdasági és Szociális Tanácsba megejtett eredménytelen választáso­kon és Nkrumah ghanai köztársasá­gi elnök beszédén kívül mi sem tör­tént. Az ENSZ munkáját határozot­tan nem segítheti elő az amerikai küldöttségnek az a kijelentése, hogy csak néhány „lényeges pontra" kor­látozzák a tárgyalásokat és minde­nekelőtt az általános és teljes le­szerelés kérdését hagyják el. A szovjet küldöttség ezzel szemben határozottan ragaszkodik az egye­temes leszerelés megvitatásához, amit a legfontosabb napirendi pontnak tart. H ogyan tevékenykedik Steven­son az ENSZ-ben? Azzal a megfontolt szándékkal jött az ülés­re, hogy a kulisszák mögötti tár­gyalások csendes diplomáciájának taktikájával és a burzsoá politika egyéb eszközeivel megakadályozza, hogy ne nagyon szellőztessék a vitás kérdéseket a 100 ország képviselői előtt. Kongó esetében átlátszó ez a szándék, mert kellemetlen lehet az amerikai küldött érzése, amikor a szónokok egymás után bélyegzik meg Belgiumot, az UŠÄ NATO-szö­vetségesét. A New York Post sze­rint Stevenson megérkezése óta va­csorákat és ebédeket adott 97 kül­döttség tiszteletére és buzgón ke­reste az afrikai és ázsiai népek kép­viselőinek kegyeit, s ami az Egyesült Államok történetében eddig még nem történt meg, előbb kereste fel őket hivatalaikban, mielőtt még ők készülhettek volna hozzá. Csakhogy az afrikai-ázsiai népek ítéletét nem a mosolygó arc, a vállveregetés, vagy ebédre hívás határozza meg. A tettek szerint fognak itélfii, aszerint, hogy a gyarmatosítókat, avagy az afrikai népet fogja-e támo­gatni az amerikai küldöttség. Ham­marskjöld támogatásának eddigi po­litikája a belgák malmára hajtotta a vizet és ártott Kongónak. A New York Herald Tribúne Nkru­mah elnök beszédének azt a részét kommentálva, melyben kijelentette, hogy Afrikában az afrikaiaknak kell határozniuk, szó szerint a követke­zőket írja: „Nkrumah úrnak tudnia kell, hogy Kongő nem csupán Afri­ka ügye". A gyamattartóknak ezt a nézetét a New York Times vasárnapi politikai szemléje is megerősíti. Eb­munka ? bői látható, hogy nemcsak az afrikai népről van szó, hanem arról is, hogy Afrikában van a világ gyémántkész­leteinek 97 százaléka, aranykészle­teinek 66, kobaltjának 62, foszfátjá­nak 35 százaléka stb. Az amerikai küldöttség tehát Ham-' marskjöld eddigi vonalát fogja kö­vetni, tehát a meghátrálás straté­giáját, a hadállások feladását, a bel­gák és bábjaik kalandvágyának ger­jesztését. Az ENSZ-ben azután be­szélhetnek. Közben a kongói tragédia tovább fajul, s a nemrégen hozott határozatnak egy betűjét sem tel­jesítik. Az idő folyása, az események újra meg újra igazolják, hogy csak a szovjet javaslat helyes, mert utat mutat a problémák megoldására. A kongói nép csak akkor élhet a ma­ga módján, ha majd kiűzik a bel­gákat, megbüntetik a magasrangü gyilkosokat, összehívják a parla­mentet, kiegészítik a törvényes kor­mányt és vége szakad az ENSZ áldatlan tevékenységének. Akkor jöhet csak a segítség, természetesen azok segítsége, akik mindenekelőtt a kongói népet és szenvedését látják, de nem kacsingatnak a kongói urán­ra, gyémántra és foszfátra. A szovjet nyilatkozat kiemelte, hogy az ENSZ ülésszakának legfonto­sabb pontja a leszerelés azonnali megvi­tatása legyen. Az amerikai küldöttség ezt ellenzi. Mivel magyarázza ezt? Az ok nem Stevenson álláspontjában keresendő. Lát­ni kell, hogy az amerikai sajtóban az utóbbi időben sokan követelték a további lázas atom- és hagyományos fegyverke­zést. A Pentangon lázasan tevékenykedik. Ez a magyarázata annak, hogy miért nem akar a leszerelésről tárgyalni az ameri­kai küldöttség. Az ENSZ tárgyalásait az RB-47-es re­pülőgép két szabadon bocsátott pilótá­jának azzal a kijelentésével is befolyá­solni akarták, hogy nem repültek szovjet felségterület fölött. Ezzel bizonyára más fénybe akarták állítani az egyik napi­rendi pontot. De közben újabb hazugság derült ki. A Detroit Press felteszi a kér­dést: „Miért vezettek félre bennünket? Miért mondta Lodge küldöt­tünk a-z E N S Z-b en, hogy a re­pülőgép fegyvertelen volt? Most mind a két pilóta azt állítja, hogy viszonozták a tüze t." Ügy fest a dolog, hogy a nyugati kül­döttségek meddővé akarják tenni a köz­gyűlés tárgyalásait. Azt akarják, hogy szónoklatok, választások következzenek, megvitassanak néhány lényegtelen pontot és fejezzék be. Világos, hogy törekvé­sük nem talál megértésre a népeknél. A népek nem azért küldik képviselőiket New Yorkba, hogy hetekig tétlenkedjenek. Mint Hruscsov elvtárs mondotta, az ENSZ-t ne befolyásolják bizonyos cso­portok szük érdekei, hanem szorgalmazza valamennyi tagjának érdekelt, a béke, a békés együttműködés érdekeit. Az EŇ5Z valóban az Egyesült Nemzetek Szerve­zete legyen. Kongó és a leszerelés kér­dése alkalmat ad arra, hogy a világ­szervezet ezt bebizonyítsa. EMIL SIP Oj SZÖ 2 * 1961. március 10.

Next

/
Thumbnails
Contents