Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-09 / 68. szám, csütörtök

éler z* lorrtBíkBZEM Petrucci olasz professzor érdekes kísérlete A nagy titok Noha az orvostudomány évszázadok folyamán ragyogó tudományos sikereket ért el, az emberi élet keletkezésével kapcsolatos problémákra még nem tudott fényt deríteni. Ennek több oka van. Ezek közül említsük meg talán a két legnyomósabbat: a kísérletek bonyolultságát, valamint a fogamzás titkát övező vallási misztikumot, amely megkötötte a tudósok kezét. A lombikban előállított emberkét, az úgynevezett homunculust már évszázadokkal ezelőtt megteremtette az emberi fantázia. Ez azonban ugyanabba a zsákutcába jutott, mint az aranycsinálás, a bölcsek kövének hiábavaló keresése, a középkori alkimisták ábrándjai. Az emberi élet keletkezése biológiai titkainak tudományos feltárására a harmincas évektől számos kísérlet történt a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Angliában és másutt. Hiszen az embrió fejlődésének zavaró tényezőit, deformációit s azok megelőzését és gyógyítását csakis alapos kísérletekkel lehet megállapítani. Petrucci „biológiai bölcsője" Petrucci bolognai olasz professzor ezekre a problémákra akart fényt deríteni, mikor munkatársaival a múlt év decemberében magánlaboratóriumában magzatvízzel telt üvegkamrában megtermékenyített egy női petét, ennek fejlődését 29 napig megfigyelte és az egészet lefilmezte. Ez a kísérlet egyedülálló a maga nemében. A Petrucci által készített film bemutatja a fogamzást, az élet keletkezését és az embrió egyhónapos fejlődését. Fellebbenti a fátylat az emberi élet kezdetéről. Az olasz professzor a 29. napon megsemmisítette az embriót és abbahagyta a kísérletet. Egyelőre nehéz eldönteni, mi volt az ok. Az embrió további fejlődésének lehetetlensége a hiányzó méhlepény nélkül, vagy pedig a katolikus egyház Petrucc' ellen indított hajszája. Petrucci professzor asszisztensnőjével a katolikus egyház is megszólalt és mint a történelem során már anynyiszor, most is a tudományos kísérlet ellen emelte fel szavát. Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja a professzor „beavatkozását a teremtés isteni titkába" erkölcstelen és istentelen cselekedetnek minősítette, de akadtak olyan lapok is, amelyek az egyébként jő katolikus Petruccit marxizmussal, istentagadással vádolják. A római jezsuita jogászok követelték felelősségrevonását, sőt akadt olyan „jámbor hívő" is, aki gyermekgyilkosság vádjával jelentette fel Petruccit. Egyelőre még nem tudjuk, milyen lépésekre szánta el magát a szentszék, annyi azonban bizonyos, hogy ma már nem Galilei korában élünk. Azt sem tudjuk, Petrucci folytatni fogja-e kísérleteit, de az biztos, hogy korunk tudománya egyre inkább háttérbe szorítja a vallási misztériumot. A kísérlet jelentőségéről Az egyház vádja Petrucci beavatkozott az isten művébe Az olasz professzor kísérlete nagy port vert fel. A világsajtó részletesen beszámolt róla. Természetesen B. V. Konjuhov, a biológiai tudományok kandidátusa a szovjet Trud című lapnak adott nyilatkozatában Petrucci kísérletének nagy jelentőségét abban látja, hogy olyan területen ért el eredményeket, amelyeken a tudomány még csak tapogatózik. Komoly eredmény, hogy az olasz professzornak mesterséges környezetben sikerült egy hónapig megfigyelnie a kialakuló „életet". Petrucci professzornak és munkatársainak kísérlete a tudományt, a haladást szolgálja. Szűcs Béla BULGARIA BÜSZKESÉGE: KAPOTT-E már képeslapot szabadságát Bulgáriában töltő barátjától, vagy ismerősétől? Ha igen, talán észrevette rajta a Batak felírású kis bélyeget. Lehet, hogy figyelemre sem méltatta e szót, hisz az ismeretlen számára nincs jelentősége. De mi a valóság? Ha e szóra Bulgáriában bárkitől kérünk magyarázatot, büszke tekintet kíséri a készséges választ. Sok mindent megtudunk Batakról, a régiről és az újról. Batak a magas hegyek között fekvő kis falucska neve, melynek lakosai 85 évvel ezelőtt fellázadtak a török janicsárok ellen. Ez Batak legrégibb történelme. Az új, az húsz évvel ezelőtt született, amikor a bolgár hegyekben megjelentek az első partizánosztagok. Batak hős lakói sem nézhették tétlenül a német megszállást. Ogy, ahogy fegyvert fogtak a török elnyomás idején, fegyvert fogtak most is és csatlakoztak a bolgár partizánokhoz. Sokan elestek, de azok, akik átélték a nehéz időket, szabadságot hoztak Bataknak és az egész országnak. Talán sehol sem kapcsolódnak a nagy hősi események emlékei olyan szorosan egymásba, mint éppen itt, Batakban. A főutcán levő történelmi templom bizonyítja ezt a legjobban. A törökellenes harcokban az egész falu részt vett. A harcoló bolgárok utolsó támaszpontja a templomban volt. A janicsárok ezen a helyen 2000 bataki lakost fejeztek le. Majd az egész falut felgyújtották. Ma a templom falát a fasisztaellenes harcokban hősi halált halt partizánok fényképe díszíti. Így kapcsolódnak egybe a forradalmi hagyományok. És a jelen? A jelen teljes szépségében ragyog Batakban. A mát a bataki vízierőmü jelenti a falu lakosainak. A szocializmus építésének nevezik e vízierőműkomplexum óriási építkezését. A Rodope nyugati részén, a hegyek között található a bolgár dolgozók hatalmas alkotása. Hisz nem volt csekélység e vízierőmü felépítése. Batak lakói azonban - hűen a hagyományokhoz - bekapcsolódtak a nagy munkába. Ismét harcba álltak, újból fegyvert fogtak. A puskacsövet most más ellenségre irányították, az építőmunkásokat fenyegető éhes farkasokra. Ilyen körülmények között folyt az építkezés, amelyre jogosan büszkék a bolgár dolgozók. S ilyen körülmények között születtek a munka első hősei. A partizánharcokban szerzett kitüntetések mellé újabb kitüntetések kerültek a kiváló munkáért. A történelmi templom mellett egy újabb építmény került Batak történetébe, amely már új korszakot jelez. Ez az építmény a vízierőmű föld alatti csarnokába vezető, kőbe vésett plagút, Talán két nap sem lenne elegendő ahhoz, hogy megtekintsük a 600 kilométer területen fekvő lépcsőzetes vízierőmüvet. Elég azonban, ha az építmény egy részét, a gigantikus mű bármely részét látjuk. Mindenütt a bolgár munkás, technikus és mérnök becsületes munkája tűnik szemünkbe. Annak a becsületes munkának az eredménye, amely csakis a mai Bulgáriában virágozhat. Abban az országban, ahol a kormány ezt a jelszót tűzte ki: Mindent az emberért! Bizony, ilyen kormánya még nem volt Bulgáriának. Eddig még sohasem álltak az ország élén azok az emberek, akiknek ősei a török elnyomás ellen harcoltak, akik maguk a partizánegységekben küzdöttek és akiknek gyermekei építették a bataki vízierőművet. Igen, ilyen Bulgária 1961-ben. Ez már nemcsak a zöldség és a szóló hazája, hanem a vízierőművek, új üzemek, új kohók országa — a szocializmus Bulgáriája. PETER RIVAL Hruscsov elvtárs beszéde a szverdlovszki mezőgazdasági értekezleten a két rendszer békés versenyéről és a szovjet mezőgazdaság előtt álló feladatokról Moszkva (TASZSZ) — A moszkvai Pravda teljes terjedelemben közli Hruscsov elvtárs beszédét, amelyet a szovjet miniszterelnök március 2-án Szverdlovszkban az Urál-vidék kiváló mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén mondott el. N. Sz. Hruscsov hangoztatta: a Szovjetunióban minden feltétel biztosítva van ahhoz, hogy történelmileg rövid idő alatt megoldódjék a Lenin által kitűzött feladat és utolérjék a legfejlettebb tőkés országok gazdaságát, i Megállapította: a Szovjetunió népei a párt vezetésével következetesen megvalósítják a lenini fő irányvonalat, amelynek lényege a nagy teljesítményű ipar megteremtése az ország villamosítása, a gépesített nagyüzemi szocialista mezőgazdaság fejlesztésére. Ezen a lenini úton haladva a történelemben példa nélkül álló sikereket és győzelmeket vívtunk ki — mondotta. Az SZKP ez év októberében összeülő XXII. kongresszusáról szólva kijelentette, hogy a kongresszus kiemelkedő helyet foglal majd el a párt és a nép életében, a kommunista építőmunka történetében. A kongresszus elé terjesztik a párt új programját, amely a kommunista társadalom felépítésének tennivalóit foglalja össze. Ezután az Urál-vidék dolgozóinak alkotó munkájáról beszélt, majd a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről szólott. Utalt az SZKP Központi Bizottsága januári bővített ülésének határozatára és kijelentette: Megengedhetetlen, hogy a mezőgazdaság fejlődése elmaradjon az ipar rendkívül gyors ütemű fejlődése mögött: Az uráli mezőgazdaság fejlődését méltatva hangoztatta, hogy ezen a vidéken 1954-től 1960-ig körülbelül négymillió hektár szűzföldet tettek termővé, s ennek eredményeképpen sikerült jelentősen növelni a szemestermények termelését és a gabonafelvásárlást. Helyes volt a Központi Bizottság elgondolása, a szűzföldek feltörése, ugyanis a szűzföldek adják a legolcsóbb gabonát és igen nagy mennyiségű szemesterményt jutattnak a piacra. Éppen ezért a párt és a kormány szükségesnek tartja, hogy a következő években további nyolcmillió hektár szűzföldet tegyenek művelhetővé. A szovjet kormányfő ezután megállapította, hogy az Urál sok körzetétében még mindig gyenge az állattenyésztés, alacsony szinten áll a hús- és tejtermelés. Ezért szükséges, hogy a legjobb gazdaságok, a legkiválóbb dolgozók munkamódszereit alaposan tanulmányozzák és meghonosítsák minden kolhozban és szovhozban: A vezetési módszerekről szólva hangoztatta, hogy fel kell hagyni az újítók, a kiváló dolgozók általánosságokban mozgó dicsérgetésével, ehelyett eleven szervező tevékenységre van szükség. „Most a szervező munka az emrekkel való foglalkozás a legfontosabb" — mondotta. Hruscsov elvtárs javasolta,' hogy szakosított tejtermelő szovhozokat és kolhozokat létesítsenek a városok körül s a kukoricát és a cukorrépát tegyék a takarmányozás alapjává. A kezdeti időszakban a szűzföldektől elsősorban olcsó gabonát várt az ország, s ez helyes is volt, de mosí már a szemestermények mellett feltétlenül törekedni kell a szüzföldeken az állattenyésztés fellendítésére is. „Ha most mozgásba hozhatnánk a mezőgazdaság fejlesztésének minden tartalékát és széles fronton támadásba mennénk át, — márpedig én hiszek nagy lehetőségeinkben — akkor a szó szoros értelmében néhány év alatt utolérnénk az Egyesült Államokat az egy főre jutó hústermelésben". — mondotta N. Sz. Hruscsov, majd rámutatott, hogy a tejtermelésben a Szovjetunió, az abszolút számokat tekintve, máris maga mögött hagyta az Egyesült Államokat s a jelek szerint nemsokára utoléri az egy főre számított tejtermelésben is. A kapitalizmus legvilágosabban látó ideológusai már látják, hogy a hatalomra jutott nép képes a legfejlettebb tőkésállamok színvonalára jutni, sőt, túlhaladni azt. Ezt nem lehet megakadályozni. Az imperialisták esetleg háborúval próbálkozhatnak, hogy feltartóztassák a Szovjetunió gazdasági fejlődését. Aki azonban a háború útjára lép, az pusztulásra kárhoztatja a tőkés rendszert, hiszen a Szovjetunió rakétatechnikája a leghatalmasabb, s a Szovjetunió rendelkezik a szükséges atom- és hidrogénbombával, hogy eltörölje a föld színéről az agresszorokat, ha azok a két világrendszer ideológiai és politikai vitáját háborúval próbálnánk megoldani. „Nincs messze az a nap, amikor a mi szocialista hazánk a békés versengés minden frontján legyőzi a kapitalizmust" — mondotta. Jellegzetes bolgár táj a Rila hegységben Bővülnek a Szovjetunió külkereskedelmi kapcsolatai A Szovjetunió az idén 30 nemzetközi vásáron állít ki a világ minden részén. így részt vesz a most megnyílt lipcsei árumintavásáron, majd még ebben a hónapban Kairóban és Utrechtben képviselteti magát az ottani nemzetközi árumintavásárokon. Májusban Budapesten, Casablancában, Göteborgban állítja ki 'a szovjet népgazdaság termékeit. Ősszel Sydney, Izmir, Damaszkusz, Brno, Zágráb, Szaloniki, Mogadiscio, Poznaň következik. Szovjet pavilon létesül a kabuli nemzetközi kiállításon is. A Szovjetunió az idén több mint 180 k'Jlföldi kiállításon is részt vesz. (L) A CSEHSZLOVÁK LÉGIFORGALMI TÁRSASÁG ez év február végén megindította az első közvetlen légijáratot Közép-Európa és Nyugat-Afrika között. Az eddigi a Guineai Köztársaság fővárosában Konakryban végződő légijárat Bamakoig történő meghosszabbításával a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság vonalának távolsága megközelíti az 50 ezer kilométert. A Prága—Bamako 7237 kilométer hosszú vonalon az IL—18 négymotoros kényelmes, gyors repülőgép közlekedik. Képünkön a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság repülőgépe a Mali Köztársaság fővárosának, Bamakónak repülőterén. (K. Januš — ČTK — felv.) .'.V.V.V.V.V.V.V.V.'.V.V BEVALLOM ŐSZINTÉN... BEVETT SZOKÁS, hogy mielőtt valakinek szemébe mondjuk a fogyatékosságait, előbb mindig keresünk egy-két jogosan elismerést érdemlő dolgot, számolva azzal, hogy — emberek lévén — mégiscsak könnyebben emésztjük meg a bíráló megjegyzéseket, ha előbb már jót is hallottunk magunkról. Én most — elnézést érte az illetékesektől — félreteszem a megszokott módszert. S akár tetszik a pol'ányiaknak, akár nem, bevallom őszintén, hogy engem mindig hatalmába kerít a türelmetlenség, ha szülőfalumba érve kissé körülnézek a 10 éve fennálló szövetkezet portáján. Már az első széttekintés után mindjárt az motoszkál az agyamban, meg aztán a nyelvemen is gyakran ki-kibotlik a megjegyzés, hogy: no lám, már megint nincs rendben a trágyatelep, így a legnagyobb értéket, a nitrogént nem a föld kapja, hanem a nap meg a szél lopja el, egy-két marék elhullatott takarmány is ott éktelenkedik az út mentén, az első számú istállóban nem egyformán tiszták a tehenek (bizonyára nem is egyformán tejelnek). Egy szuszra néha megáll az ember, mert a kísérők arcán az ilyen esetekben nem megy ritkaságszámba az elnéző, olyan nagyapás féle mosoly, hogy mondd csak mondd. Meg az is, hogy azért mi is látjuk ám ezeket. Persze, a „felfedezések" miatt a hangosabb „véleménycsere" sem ritkaság és ilyenkor — bevallom — a helyzet forróságától felperzselve méginkább fokozódik a türelmetlenségem és odavágom: az sem válik dicséretükre, hogy a fejőberendezést a raktárban tartják. Erre éppen olyan nehéz a kontra, mint máriásban a 8 adura. Hallgatunk is utána hosszú, néha kínos perceket. S miközben szótlanul tovább ballagunk, mindig akad valaki, aki megtöri a csendet. Egyszer Matyi János elnök, máskor valamelyik fejőgulyás vagy csoportvezető, de legtöbbször Rudó Imre bácsi, a pártszervezet elnökének a helyettese, a fő raktáros, mondván: — Hallod-e, azért mégse vagyunk mi olyan utolsók, ha nemcsak a járáson, hanem még a kerületen is azt beszélik rólunk, hogy a jók között is a legjobbak közé számítanak. OGY LÁTSZIK, kiesett kezemből az ász, mert .Veres János időszerűnek látja a kontrát. — Sok rosszat még rossz szándékkal se lehet mondani a mi szövetkezetünkre, mert ha összeszámlálom a vőm és felesége, a lányom (a másik) és mi öregek nem kevesebb, mint 47 208 koronát kaptunk készpénzben. Ugyebár, annyi pénz mellé már gabona is jutott elegendő. Azt is mindjárt bizonyítja a könyvelő, hogy a második ötéves terv első évében átlag 8774 korona volt egy-egy tag évi jövedelme (pénzből), 1960-ban pedig 17 900 korona s ezen az átlagon belül az állandóan dolgozók jövedelme jóval meghaladja a 20 ezer koronát. A magamfajta országjáró ember persze mindig érvel. Ha hirtelenében mással nem, akkor legalább azzal, hogy: — A pénz még nem minden. Utána — részemről — jön a magyarázat, hogy például Nový Liptovban elég sokan 30—40 ezer koronát vágtak zsebre évente, csak éppen nem a mezőgazdasági termékek árából, hanem spekulációból, az állam iránti kötelességüket pedig nem teljesítették. Vagy ott vannak a sásováiak. Tehenenként több mint 4000 literes az évi tejhozamuk, közellátásunknak mégsem juttatnak belőle annyit, hogy a tervet teljesítsék. — ők mármint a pol'anyiak — sem hagyják magukat. Először ugyan azzal kezdik, hogy nehéz volt a múlt esztendő, mert a gabona- és takarmánybetakarítást állandóan zavarta az eső, a szerződésben vállalt fel» adatoknak így is: búzából rozsból árpából kukoricából cukorrépából kenderből 115,63, 100,00, 118,0, 100,0, 129,29, 138,31 százalékra' tettek eleget. Emellett takarmányalapjuk is olyan, hogy a takarmányvásárlásra tervezett öszszegnek jóformán csak egytizedét merítették ki a múlt évben, pedig nem is sokat terveztek. Az állattenyésztés ilyen feltételek mellett már nem is lehetett rossz és a továbbiakban megelégedéssel hallja az ember, hogy: marhahúsból 119,21, sertéshúsból 116,93, tejből 117,19 százalékra teljesítették a tervet a szerződéses eladás szerint. Ehhez, ugyebár, nem kell kommentár. MÉG EGY NAGY DOLGOT elárulnak. Azt, hogy a második ötéves terv éveiben a mezőgazdasági teljes termelést 74 százalékkal növelték. Bár tudom, hogy sok szép eredménynyel dicsekedhetnek, egy pillanatra I0J SZÖ 4 4r 1961. március 9.