Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-08 / 67. szám, szerda

• A Csehszlovák Köztársaság 1918 októberében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatására, a kibontakozó nemzeti felszabadító mozgalom eredményeként két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok államaként alakult meg. Az a tény azonban, hogy a nemzeti felszabadító harc élére nem a munkásosztály került, jelentős mértékben előre meghatározta az új köztársaság jľllegét. Majd a munkásosztálynak 1920 decemberében a burzsoáziával való összecsapásakor elszenvedett veresége egy nemzedék felnövésének idejére eldöntötte a köztársaság sorsát. Csehszlovákia burzsoá államként, imperialista államként fejlődött. A két testvérnemzet egyenlősége pedig ábránd maradt csupán. A köztársaság burzsoá urai Szlovákiát haszonszerző érdekeinek szolgáltatták ki, ahol a legfőbb hatalmat a cseh banktőke jelentette. Az alárendeltség mellett pedig nyomor, nélkülözés volt a szlovák dolgozók osztályrésze. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától kezdve harcolt a burzsoázia nemzetáruló, népellenes politikája ellen; a két testvérnemzet közt létesített választófal ledöntéséért, az egyenlőtlenség megszüntetéséért. Később a párt Gottwald vezette Központi Bizottsága a nemzetiségi politikát a kapitalizmus elleni harc szerves részeként fogta fel, és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a két testvérnemzet egyenlőségének alapját csakis a népuralom képezheti, nemzeteink önállóságának és függetlenségének pedig egyedüli támasza a Szovjetunió. Ezen elvek szellemében vezette a CSKP a nemzeti felszabadító mozgalmat. A harc eredményeként a népi demokratikus államformában felújított köztársaság szilárd szövetségre, megbonthatatlan barátságra lépett a Szovjetunióval. Az a tény tehát, hogy 1945-ben, majd 1948-ban — más körülmények NAGY közt ugyan, — nem ismétlődhetett meg 1918—20 szomorú emléke, nem másnak tulajdonítható, mint annak, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom élén a munkásosztály forradalmi elmélettel és gazdag tapasztalattal felvértezett pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja állt. • A felszabadulás óta eltelt 16 év mind a cseh, mind a szlovák nép számára orvosolta a múlt sebeit és igazságtalanságait. A két testvérnemzet az itt élő nemzetiségekkel együtt meggyőződhetett a párt politikája helyességéről. A felszabadulást követően és 1948 februárja után a CSKP, mint a nemzet vezető ereje az új feltételek között kidolgozta a szocializmus felé haladás stratégiáját és taktikáját. Legfőbb célja a dolgozó tömegek megnyerése és a nevelésükért folytatott harc volt. E téren az a felismerés vezette, hogy a szocializmus építése sokkal nagyobb társadalmi erőt igényel, mint ami a hatalom kivívásához szükséges. Pártunk politikájában abból a lenini elvből indult ki, mely szerint minél nehezebb, minél nagyobb és minél igényesebb az új történelmi feladat, annál több ember kell, akikből milliókat kell megnyerni önálló részvételre e feladatok teljesítésében". A gyakorlat azóta bebizonyította a párt választotta út helyességét. A szocializmus építésében elért eredmények teljes mértékben megerősítették Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepét. Építőmunkánk eredményeként a gazdasŔQi, politikai és kulturális élet fejlődése olyan fokot ért el, amely a szociális átalakulások befejezését, a szocializmus győzelmét jelentette hazánkban. Népünk szocialista alkotA

zt hisszüK, mindenki előtt ismeretes, mit jelent egy családban a testvérek között a legidősebbnek lenni. Az ilyen fiú vagy lány már gyerekkorában felelős mindazért a csíntalanságért, amit fiatalabb testvérei elkövetnek, mert hiszen ő a „legidősebb", több esze van, mint a fiatalabbaknak ... és ha történetesen ellentétbe kerül fiatalabb testvérével, az említett oknál fogva többnyire ő húzza a rövidebbet... A legidősebb testvér tehát ma is keserves órákat él át, és gyakran őszintén sajnálja, miért nem született valamivel később, miért nem lett a család legfiatalabbja. Régebben azonban, a kapitalista társadalomban a legidősebb testvér fogalma merőben mást jelentett, mint holmi keserű tépelődést, Bilik Helén elvtársnő Selicéről volt „régebben" ilyen legidősebb testvér az ötgyerekes családban. Apja cseléd volt gróf Károlyi birtokán. Amikor 1907-ben egy sztrájk levezetéséért kidobták, vasúti munkásnak szegődött el. 1910-ben egy vonat halálra gázolta. Maradt tehát az anya négy árvával, az ötödik az apa halála után jött arra a keserű világra. A négy gyerek árvaházba került, ami annyit jelentett, hogy kiadták őket falura egy-egy paraszt családhoz. Milyen sors várt rájuk, arról pontos képet kaphat bárki, aki elolvassa Móricz Zsigmond utolsó megrázó müvét, az Árvácskát. Dilik Helén, aki ma 59 eszten•*-*dős, nem olvasta még az Árvácskát, de a könyv tartalmát nagyon jól ismeri, mert maga is átélte ÉS mányában büszkén szögezheti let „A csehszlovák állam, amelyet a munkásosztály vezette dolgozó nép szervezkedése hozott létre, a szó legigazibb értelmében népi szervezetté — szocialista állammá vált". Az elért eredmények megerősítették a dolgozók azon meggyőződését, hogy a kommunista párt vezető szerepe társadalmunk továbbfejlesztésének záloga. A szocialista demokrácia folytonos elmélyítésének eredményeként bővül a dolgozók részvétele a népgazdaság és az állam igazgatásában. Ez képezi népünk erkölcsi-politikai egységének és alkotó tevékenységének alapját. Felszabadulásunk óta a demokratizmus alapelvei, az ország békés és nyugodt felvirágoztatásának érdeke mély gyökeret vert népünk szellemében, ami történelmi tapasztalatainkból és hagyományainkból ered. Pártunk 40 éves harca nyomán népünk megtanulta idejében felismerni, ki az, aki érdekeit képviseli. Az elmúlt másfél évtized ugyanakkor azt is tanúsítja, hogy a népi demokratikus rendszer nemcsak hirdeti, hanem mindenki számára biztosítja is a munkához való jogot, és fiz öszszes többi alapvető demokratikus jogokat. • Pártunk politikájának eredményeként az elmúlt 15 év alatt lényegesen megváltozott hazánk arculata. Népgazdaságunk fejlődése és erősödése olyan hatalmas méretű, mint soha azelőtt. Nincsenek többé kizsákmányoló osztályok, örökre megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, nincs többé gazdasági válság, sem munkanélküliség. A műveltség és a kultúra minden dolgozó közös tulajdona lett. S mint az alkotmány is leszögezi: „A CsehA legidősebb az árvácskák sorsát. Nyolc éves volt akkor, a testvérek közt a legidősebb. Noha kötelező volt az iskolába járás, alig volt rá ideje, mert Nagyszénáson a parasztcsalád munkába fogta, fejt, súrolt és mosott... darócruhában járt, ezzel ajándékozta meg Ferenc József állama, akár egy elítéltet. Emellett persze a sovány étkezés mellé mindennap megkapta a neki járó ütlegeket is. Ebből az időszakból arra emlékszik, hogy munka közben egy napon eltörte a karját. Szerencsére egy rendes szomszédasszony megszánta, két zsindely közé rakta a karját és bekötötte. Igy forrt össze a csontja anélkül, hogy orvosi beavatkozásra került volna sor. Az iskolában nehezen és keservesen tanult, állandó gondok kínozták, minduntalan testvéreire gojidolt, hisz ő volt a legidősebb, a felelős a többiért. Persze fogalma sem volt, hol vannak a kicsinyek. Gyötrő gond volt ez, amely egy pillanatra sem hagyta nyugton. Ugyanez a gond kínozta az anyját is, aki nem nyugodott addig, amíg a gyerekeit vissza nem szerezte. Fáradozása sikerrel járt. Egy évre rá, karácsonyra sikerült családját újra védőszárnyai alá venni. — Sovány, szegényes ünnepi vacsora várt ránk otthon — mondja Bilik elvtársnő ellágyulva, — mégis együtt voltunk újra és az a karácsonyi nap a legszebb ünnepeim közé tartozik. Jaj, nem lehet ilyesmit elfelejteni. Nagyon szép volt újra látni anyámat és kis testvéreimet. Persze ne higgye azt, hogy ezután már könnyebb dolgom volt. Nem. Akkoriban Vecsésen laktunk és anyám naponta Pestre járt be mosni, takarítani, nekem pedig otthon a háztartást kellett vezetnem, főzni, takarítani négy gyerekre. Anyám csak egyszer hetenkint láthatott bennünket és foglalkozhatott velünk, mégpedig vasárnap. Hétköznapon hajnalban kelt és késő éjjel érkezett haza. Mondanom sem kell, ugyanakkor, amikor édesanyám másoknak a szennyesét tisztára mosta, mi elhanyagoltak és piszkosak voltunk. A

z utolsó percig dolgozott, — — mondja Helén édesanyjáról, aki tavaly 82 éves korában halt meg. — Nehéz, küzdelmes életemnek nagy elégtétele volt, hogy anyám megélte a felszabadulást, még része lehetett abban,,.hogy emberhez méltó életét élhessen s abban, hogy láthatta gyermekei és unokái jólétét, Bilik Helén elvtársnő szemét könny fátyolozza be, amikor anyjáról beszél, és sóhaj tör fel lelke mélyéből ! — Öh, ha még egyszer húszéves lehetnék. Indokolt ez a sóhajtása, hiszen mint legidősebb testvér, fiatal éveit a családjára áldozta. Nem ment férjhez, nem is gondolhatott soha * saját jövőjére... Nyolc éves kora óta anyja és testvérei iránti gq.nd tartotta állandóan fogva. 13 éves volt, amikor Pestre ment szolgálni. Keresetét az utolsó fillérig hazaküldte. Pestről 1920-ban került újra haza. Tanúja volt Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának és bukásának. Tanúja volt a kommunisták szörnyű üldöztetésének és ez végleg kialakította világnézetét is. Bratislavába került mint szolgáló, eljárt a Duna utcai Munkásotthonba és 1929-ben belépett a pártba, ettől kezdve elvégezte mindazt a munkát, amivel az elvtársak megbízták* Legszebb élménye a felszabadulás utáni május elsejéhez fűződik, amelyet a szovjet hadsereg tagjaival együtt ünnepelt. Amikor felhangzott az Internacionálé, szovjet katonák, magyarok és szlovákok együtt énekelték. — Nagyon szép volt — mondja lelkesedéssel — mi, akik ezt a dalt mindig sztrájkokon és éhségfelvonulásokon énekeltük, most végre a felszabadulás örömében a felszabadítókkal együtt dalolhattuk. B

ilik elvtársnő ma tagja a selicei szövetkezetnek, (tavaly 332 munkaegységet dolgozott le), elnöke a nőbizottságnak, tagja a helyi nemzeti bizottságnak, ezenkívül benne van a járási nőbizottság vezetőségében. Hat évig a Csemadok helyi szervezetének az elnöke volt. Ez idő alatt nemcsak betanította a színiegyüttessel a darabokat, hanem ő maga is játszott, szerepet vállalt. Erről a funkciójáról tavaly, anyja halála után mondott le. Természetesen ma is sokban segíti a Csemadokot. Munkáját főleg a nőbizottságon keresztül végzi. Most, a párt megalapítása 40. évfordulójának tiszteletére, az asszonyok 200 brigádórát vállaltak a község szépítésére, 100 órával járulnak hozzá a kultúrház építéséhez, ezenkívül elvállalták, hogy július végéig 10 000 tojást adnak be terven felül. — Minden munkát — mondja befejezésül — amely elősegíti szocialista hazánk építését, dolgozóink kulturális életének fejlődését, szívesen vállalok. Mert ha harcolni tudtam sztrájkok közepette, akkor ma, amikor a szocializmus építéséről van sZó, még nagyobb lelkesedéssel akarom kivenni részemet a munkából. Ismétlem, sajnálom, hogy nem vagyok ma húsz esztendős. De így is. mint idősebb és tapasztaltabb testvér azt mondom, hogy mi nők sokat tehetünk a mezőgazdaság fejlesztéséért. Ez most a legfontosabb. Err« figyelmeztetnek párthatározatok is. Ha módomban le>nne, minden lánnyal és asszonnyal, aki a szövetkezetben vagy az állami gazdaságban dolgozik, külön-külön elbeszélgetnék és megkérném, hogy tudásával és képességével járuljon hozzá az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. Ezzel nemcsak szocialista hazánkat, hanem a világbékét is szolgáljuk. Sz. B. František Branislavi Anya és gyermeke Szívem dobbanását adtam neked, várva várt tavasz minden énekét. Ismét kislánnyá váltam, mert ki szeret, azon nem látszik meg az öregség. A réten, melyen kis patak csobog gólyahír között, visszaemlékeztem. A szó: mama...! könnyekig meghatott, í hogy ámultam az első lépéseken. Mi minden nem jut egy anya eszébe! Talán lovacskát rajzol ceruzája s máris felültet a térdére téged, hadd érezd magad ott délceg huszárnak. Nincs oly anya, ki vészben szeret élni, kit a sziréna meg nem remegtet. Egyik sem akar pinceéjben félni. Csillag fénnyel szeretik az estet. Bármerre vetné sorsa az anyát, virágot szedni ideje jutna. A legszebb csokrot gyermekének adná, ha tüskék közt vezetne is útja. Aki anya, szülőföldjét is óvja, szíve féltő szeretettel telik, akkor is, ha már az ősz bekopogtat 'és hajába ezüst szálat vegyít. Ha égni kell a világnak, hát égjen mint a június piros rózsákkal. * Itt a földön legyen már egyszer végre anyáknak béke, gyermeküknek dal. Fordította: FÜGEDI ELEK J AZ ÉSZAK-CSEHORSZÁGI BÉKEVÉDÖK BÁNYÁJA volt az első hazánkban, ahol komplex módon gépesítették a széntermelést. Ez nagyban hozzájárult a munkatermelékenység fokozásához. Képünkön az egyik óriásgép. (ČTK felv.) L. - "Ä,. , ' . -\mmmmm DICSŐ tT szlovák Köztársaságot létrehozó két nemzet — a cseh és a szlovák — testvéri egyetértésben él. A szocializmus közös építése lehetővé tette, hogy Szlovákia gyorsan leküzdje hajdani elmaradottságát, s magas színvonalra fejlessze iparát és mezőgazdaságát." A fejlődés eredményeképp eltűnt az addigi óriási különbség, amely történelmi örökségként az iparilag fejlettebb cseh országrészek és a gazdaságilag elmaradott Szlovákia között mutatkozott. Ma Szlovákia ipari-mezőgazdasági országrész, amely rövidesen eléri a csehországi kerületek színvonalát. Csupán az elmúlt 15 esztendő ipari fejlődése csaknem tízszerese az 1937. évinek. Az ipar egy főre eső termelésében már 1955-ben 26,5 százalékkal meghaladta Szlovákia a cseh kerületek 1937-es szintjét. A mezőgazdaságban pedig a szocialista szektor részarán- a múlt év végén 80,7 százalék volt. Ugyanakkor a harmadik ötéves terv, melynek feladata az országrészek közt mutatkozó különbségek gazdasági kiegyenlítése, célul tűzte ki Szlovákiában az ipari termelés 84 százalékos emelkedését az országos 56,4 százalékkal szemben, a mezőgazdaságban pedig a 27,6 százalékos növekedést az országos 22,8 százaléka gyarapodással szemben. A fejlődés hatalmas tényei láthatók kulturális téren is. kultúránk szocialista tartalma ma már a népeink közt fennálló egyik legerősebb kapcsolatot jelenti. Ugyanakkor a szocialista kultúrának nemzeti formában való megnyilvánulása a legszélesebb néptömegek szívéhez és gondolkodásához nyitja meg az utat. Az évszázadok során kialakult testvéri kapcsolatok elmélyítése ily módon a kultúra vonalán is teljesebbé válik, s nemcsak az egymás megismerésének folyamatában, de a szocialista kultúra felvirágoztatásában is fontos szérepet játszik. | Másfél évtized alatt népünk száműzte a múlt minden káros örökségét, A nemzetek és nemzetiségek eovmásra uszítása helyét az egymásra találtság érzése váltotta fel, A bizalmatlanság helyébe a bizalom, a jogtalanság és alárendeltség helyébe pedig a jog és a legteljesebb egyenlőség lépett. Népünk büszké öntudattal tekint az eredményekre, büszke a páft harcára, s 1948 febru- jának dicső napjaira, amikor végképp eldőlt a „ki kit győz le" kérdése. Azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a CSKP a felszabadulás óta eltelt években a marxizmusleninizmus alkotó fejlesztése terén szerzett, nagy nemzetközi jelentőségük van. A többi népi demokratikus államok tapasztalataival együtt jelentős módon segítik a kapitalista országok kommunista pártjait abban, hogy kidolgozzák a szocializmusba való átmenet formáit. Az elmondottak alapján nyilvánvalóvá válik az a bizonyító erejű állítás, hogy a párt nélkül nem építhetnénk a fejlett szocialista társadalmat. A párt harca pedig azt igazolja,- hogy a marxizmus-leninizmus elméletének helyes alkalmazása tette mindenkor lehetővé a dolgozóknak a döntő feladatokra való mozgósítását, amelyektől a társadalmi előrehaladás függött. Igy volt ez például a termelőerők fejlesztésenek kérdéseivel, a szövetkezetesítéssel, a szocialista demokrácia kiszélesítésével, stb. A párt mindenkor megtalálta a feladataink teljesítéséhez vezető legjobb módszereket, s elvezette népünket az új és a boldogabb élet megvalósításához, a szocialista társadalom felépítéséhez. «J) ítjj SZÖ 5 * 1961. március 11.