Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-31 / 90. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljétek! UJSZO SZLOYAKIAKOHHUHISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1961. március 31. péntek 30 fillér XIV. évfolyam, 90. szám* Jobb előadási propagandát az üzemekben A Politikai és Tudományos Is­meretterjesztő Társaságban tömö­rülő haladó értelmiségiek már ed­dig is jelentős munkát végeztek elsősorban a munkásság és a dolgozó parasztság körében főleg előadási propagandájukkal, amely­nek keretében országszerte sok tízezer értékes előadás hangzott el. Ennek a szerteágazó tevékeny­ségnek a jelentősége a szocializ­mus anyagi alapjának építésével párhuzamosan növekedett. Ma a kulturális forradalom széleskörű kibontakoztatásának időszakában mindinkább előtérbe kerül a Tár­saság népművelő, látókört tágító és ismereteket gyarapító munkás­sága. Az egyik legfontosabb szakasz, amelyen az új, szakképzett és mű­velt ember nevelésében többek között a Társaságra is nagy fel­adatok hárulnak — az üzemek. Vessünk egy pillantást arra, hogy szlovákiai viszonylatban milyen eredményeket mutathat fel a Tár­saság ezen a szakaszon és melyek azok a fogyatékosságok, amelye­ket a munka tökéletesítése érde­kében sürgősen ki kell küszö­bölni. Elsősorban általánosságban kell rámutatnunk két olyan jelenség­re, amely következményeiben fé­kezi az előadási propaganda ki­bontakoztatását. Az előadások ha­tásával kapcsolatban két helyte­len nézettel kell megküzdenünk. Egyesek véleménye szerint az előadást szinte nyomon keH kö­vetnie a gyakorlati, termelési eredménynek. Az ilyen leegysze­rűsített, gépies nézet szervht pél­dául az állattenyésztési terme­lésről szóló előadás elhangzása utáni napokban a szövetkezetben mintegy varázspálca beintésére fordulatnak kellene beállnia, amely több hűsban vagy tejben jutna ki­fejezésre. Az üzemben pedig ízi­be- emelkednie kellene a munka termelékenységének az e kérdés­sel foglalkozó előadás után. Az ilyen véleményt hangoztatok el­feledkeznek arról az egyszerű tényről, hogy maga az előadás közvetlenül nem változtathat a termelés helyzetén, ehhez a szö­vetkezeti tagok és a munkások tudatos tevékenységére van szük­ség. De helytelen és káros az érem másik oldala, vagyis az a nézet is, hogy az előadás nem idézhet elő semmiféle mennyi­ségi vagy minőségi változásokat' a termelésben, az anyagi alap­ban. Közvetve igenis előidézhet és ez a célja az előadási propa­gandának, amelynek rendszeres hatása az emberek tudatára előbb vagy utóbb anyagi javakban mu­tatkozik meg. Persze bonyolult hatásról van szó, amely az ese­tek többségében teljes bizonyos­sággal nemigen mérhető le, de tagadása rövidlátásról tanúskodik. Látnunk kell tehát, hogy az előadási propagandában általában nem lehetünk türelmetlenek, de egyben nihilisták sem. Ez az üze­mi előadási propagandára is vo­natkozik, amelynek jelenlegi szint­je semmiképpen sem mondható kielégítőnek. Nézzük meg elsősor­ban a mennyiségi mutatókat. Ér­dekes tény, hogy az üzemi elő­adások száma szlovákiai viszony­latban állandóan emelkedő irány­zatot mutat, hiszen 1959-ben 2766 előadást tartott a Társaság az üze­mekben, míg tavaly már 3509-et, ugyanakkor azonban ez az összes előadásnak 11 százalékát tette ki 1959-ben, s 1960-ban csak 8,9 százalékát. Ez annyit jelent, hogy csökken az üzemi előadások rész­aránya, vagyis gyorsabban növek­szik a más ágazatokban tartott előadások száma. Mivel magyarázható ez a hely­zet? Elsősorban azzal, hogy a Tár­saság még nem építette ki min­denütt járási szerveit. Másrészt a működő járási szervek mind ez ideig nem fordítanak elég nagy gondot az üzemi lektorcsoportok alakítására, illetve a már meglé­vők aktivizálására. Példaképpen megemlíthetjük, hogy a nyugat­szlovákiai kerületben egyetlen egy üzemi lektorcsoport sem alakult a nitrai, Dunajská Streda-i és a galántai járásokban. A másik tény pedig az, hogy a 75 szlovákiai üzemi lektorcsoport közül csak 23 működik. A Társaság funkcioná­riusainak nem sikerül mindenütt mozgósítani az ilyen önkéntes nép­művelő tevékenységre az üzemek műszaki értelmiségét, amelynek az előadási propagandában fel­használható része inkább a VTS (Vedecko-technická spoločnosť — Tudományos Műszaki Társaság) keretében fejt ki tevékenységet. Ezen a téren akadályt jelentő té­nyező az a körülmény, hogy a két társaság, ahelyett, hogy célszerűen felosztanák egymás között a mun­kát, inkább versenytársat látnak egymásban. A Társaság üzemek­ben végzett tevékenységében ed­dig vajmi kevés segítséget nyúj­tott a szakszervezet. Tény az, hogy az üzemek zömében a szak­szervezeti funkcionáriusok és a gazdasági dolgozók kissé mosto­hagyerekként kezelik az előadási propagandát végző Társaságot, nem látják minden esetben a po­litikai nevelőmunka jelentőségét, nagy szerepét. Végül hangsúlyoz­nunk kell azt is, hogy az üzemi és a járási pártszervezeteknek is az eddiginél lényegesen nagyobb gondot kell fordítaniuk a Társa­ság munkájával kapcsolatos fel­adatokra. Milyen témaköröket öleltek fel az üzemi előadások? A társada­lom- és a természet-tudomány problematikája képezi az előadá­sok 76,4 százalékát, míg a mű­szaki ismeretek terjesztésével az üzemekben megtartott előadások­nak csupán 8,1 százaléka, vagyis a Társaság által Szlovákiában 1960-ban megtartott előadások­nak töredéke (0,76 százalék) fog­lalkozott. Ez igazán kevés és sür­getően megkívánja, hogy a Tár­saság tevékenységébe széleskö­rűen bevonja a műszaki dolgo­zókat. Ezt a helyzetet tárgyalták meg a Társaság Szlovákiai Bizottságá­nak legutóbbi plenáris ülésén is, amely számos szervezési intézke­dés foganatosítása mellett hatá­rozataiban hangsúlyozottan foglal­kozott az üzemi előadási propa­ganda tökéletesítésének kérdései­vel s kijelölte azt az utat, ame­lyet követve ezen a téren is meg­javul a társaság munkája. A Politikai és Tudományos Is­meretterjesztő Társaságnak je­lenleg Szlovákiában majdnem tíz­ezer tagja, előadója, lektora van, akik mint a marxista-leninista vi­lágnézet fáklyahordozói, áldozat­készen terjesztik a haladás gon­dolatait. Ez olyan állandóan gya­rapodó erő, amely képes megolda­ni a fejlett szocialista társadalom építésével járó nem könnyű, de felette szép feladatokat, amelyek a Társaság előtt állnak. KOZLEMENY a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének üléséről Moszkva (TASZSZ) - A barátságról, együttműkö­désről és kölcsönös segítségről kötött Varsói Szerző­désben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Testü­lete 1961. március 28-án és 29-én Moszkvában rendes ülést tartott. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén küldöttként részt vettek: az Albán Népköztársaságból Betir Balluku, a Mi­nisztertanács első elnökhelyettese, honvédelmi mi­niszter, Kocso Theodhoszi, az Állami Tervbizottság elnöke, a Minisztertanács elnökhelyettese és Behar Stilla külügyminiszter, a Bolgár Népköztársaságból Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, Anton Jugov, a Minisztertanács elnöke, Ivan Mihajlov nemzetvédelmi miniszter, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, Karlo Lukanov külügyminiszter, és Geco Monov az Állami Tervbizottság elnökhelyet­tese, a Magyar Népköztársaságból Kádár János, az MSZMP KB első titkára, dr. Münnich Ferenc, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Sík Endre kül­ügyminiszter, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Tóth Lajos vezérőrnagy, és Jávor Ervin alezredes, a Német Demokratikus Köztársaságból Walter Ul­bricht, az NSZEP KB első titkára, az Államtanács elnöke, Erich Honecker, az NSZEP KB titkára, Lothar Bolz, külügyminiszter, miniszterelnökhelyettes és Heinz Hoff­raann nemzetvédelmi miniszter, a Lengyel Népköztársaságból YVladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Minisz­tertanács elnöke, Štefan Jedrychowski, a tervbizottság elnöke, Marian Spychalski nemzetvédelmi miniszter és Adam Rapacki külügyminiszter, A Román Népköztársaságból Gheorghe Gheorghiu Dej, az RMP KB első titkára, az Államtanács elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, Leontin Salajan, a fegyveres erők minisztere, Gheorghe Gaston Marin, az Állami Tervhivatal elnöke és Corneliu Ma­nescu külügyminiszter, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéből N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, R. J. Malinovszkij marsall honvédelmi miniszter, és V. V. Kuznyecov, a külügy­miniszter elsó helyettese. a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból Antonín No­votný, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke, Viliam Široký miniszterelnök, Otakar Šimúnek, az Állami Tervbizottság elnöke, mi­niszterelnökhelyettes, Bohumír Lomský nemzetvédelmi miniszter és Václav Dávid külügyminiszter. Az ülésen megfigyelői minőségben részt vettek: a Kínai Népköztársaságból Liu Siao, Kína Kommu­nista Pártja KB tagja, a Kínai Népköztársaság szov­jetunióbeli nagykövete, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból Kim Kwang-hjop, a Koreai Munkapárt KB elnökségének tagja, a minisztertanács alelnöke, nemzetvédelmi mi­niszter, Cshoe Kwang, a nemzetvédelmi miniszter he­lyettese, a légierők parancsnoka és Rju Dzsaag-szik külügyminiszterhelyettes, a Mongol Népköztársaságból J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a miniszter­tanács elnöke, D. Lhagvaszüren, a népi hadsereg mi­nisztere és P. Sagdarszüren külügyminiszter. Az ülésen részt vett A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erői­nek főparancsnoka. Az ülésen Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, az NSZEP KB első titkára elnökölt. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői a teljes kölcsönös megértés és egyöntetűség légkö­rében beható eszmecserét folytattak a legutóbbi nem­zetközi események alakulásával összefüggő kérdések­ről és ennek alapján megtárgyalták, milyen további intézkedéseket tegyenek a Varsói Szerződés tagállamai Európa és az egész világ békéjének biztosítására. A Politikai Tanácskozó Testület a kommunista és munkáspártok képviselői novemberi értekezletének el­méleti és politikai következtetéseire és történelmi do­kumentumaira támaszkodott, melyek választ adnak a békéért és a háború elhárításáért folytatott küzdelem legidőszerűbb, létfontosságú kérdéseire. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének tagjai elé­gedetten állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület múlt tanácskozása (1960 februárja) óta a szo­ciaflista tábor országai további jelentős sikereket értek el a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében, és a két rendszer békés gazdasági versenyében. A szocia­lista tábor országai békeszerető külpolitikájának érde­meiből a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikája további komoly győ­zelmeket aratott. A nemzeti függetlenségükért küzdő leigázott népek nemzeti felszabadító mozgalmának csapásai alatt tovább bomladozik a gyarmati rendszer. Rendkívül megnövekedtek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meg tudják hiúsítani az agresz­szív imperialista terveket és ki tudják vívni a tartós békét. Az ülés résztvevői ugyanakkor azt is megállapítják, hogy az agresszív körök továbbra is gátolják a nem­zetközi helyzet rendezését, meg akarják hiúsítani a bé­keszerető államoknak a béke megőrzésére és megszi­lárdítására irányuló törekvését. A NATÖ-hoz és a további agresszív katonai csopor­tosulásokhoz tartozó imperialista államok folytatják a lázas fegyverkezést, kiterjesztik a katonai előkészü­leteket, új katonai támaszpontok létesítésére töreked­nek Európában és a többi világrészben, atom- és rakéta-fegyverkészleteket halmoznak és negyedik atom­nagyhatalommá változtatják a NATÖ-t. Az USA, Anglia és Franciaország segítségével meg­gyorsul a hitleri tábornokok vezette agresszív nyugat­német hadsereg helyreállítása és felszerelése nukleáris rekéta-fegyverekkel és további legkorszerűbb tömeg­pusztító eszközökkel. Más államok területén katonai támaszpontokat adnak Nyugat-Németországnak. Ezek a lépések azért is igen veszélyesek, mert a nyugatnémet kormány állandóan területi követelések­kel lép fel más államokkal szemben, továbbá revansista propagandát fejt ki a nyugatnémet közvéleményben. Nyugat-Németország a háborús veszély európai fő tűz­fészkévé válik. Az agresszív imperialista körök kétségbeesett erő­feszítéseket tesznek, hogy megakadályozzák a népek előrehaladását a béke, a demokrácia és a haladás útján. Az imperialista hatalmak egyre gyakrabban al­kalmaznak közvetlen katonai erőt az afrikai, ázsiai, és latin-amerikai országok fokozódó nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomására, amit a gyarmattartók kon­gói, algériai, angolai és laoszi véres gaztettei, valamint a Kubai Köztársaság ellen folytatott állandó provoká­ciói bizonyítanak. A Varsói Szerződés tagállamai nem nézhetik tétlenül az imperialista államok fokozódó katonai előkészületeit. A szocialista államok nem szűntek, s a jövőben sem szűnnek meg az általános és teljes leszerelésre, a lázas fegyverkezés beszüntetésére és a nemzetközi feszült­ség enyhítésére törekedni. Ám a Varsói Szerződés tagállamai a nyugati hatal­mak újabb katonai előkészületei folytán kialakuló hely­zetből kiindulva általános eszmecserét folytatva meg­egyeztek olyan intézkedésekben, melyeket szükséges­nek tartanak megtenni védelmi képességük további erősítésére és a világbéke megszilárdítására. E téren a kommunista és munkáspártok képviselői novemberi értekezletének azt a következtetését tartják szem előtt, hogy a szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a há­ború ellen fellépő országok és az összes békeszerető erők együttes összefogásával elhárítható a világhábo­rú. A két német állam békeszerződésének megköté­sével a béke biztosítása érdekében feltétlenül ki kell küszöbölni a második világháború maradványait s ezzel kapcsolatban ártalmatlanná kell tenni a nyugat-berlini veszélyes tűzfészket azzal, hogy Nyugat-Berlin demi­litarizált szabad várossá válik. A Varsói Szerződés tagállamai ünnepélyesen kije­lentik, hogy továbbra is rendületlenül folytatják a békés együttélés politikáját és más államokkal megállapodva bármikor készek megtenni a legszélesebbkörű intéz­kedéseket a békének és a népek biztonságának szava­tolására. A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ÜLÉSE Minden erőnket összpontosítsuk a falu megsegítésére (ČTK) — A Szlovák Nemzeti Tanács március 30-án tartotta meg 4. ülését, amelyet Rudolf Strechaj, miniszterelnökhelyettes, a Szlovák i Nemzeti Tanács elnöke nyitott meg. A kétnapos ülésszak napirendjén szerepel a mezőgazdasági termékek 1961. évi felvásárlási tervének és a teljesítés elérésére irányuló intézkedéseknek megtárgyalása, továbbá az SZNT azon törvényének megtárgyalása, amellyel módosítják a Szlovák Nemzeti Tanács tagjainak megválasztására vonatkozó egyes határoza­tokat, az ipari tanulók előkészítésének megtárgyalása az anyagi terme­lés ágazataiban, főképpen a gépiparban, a vegyiparban, az építkezésben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban. A Szlovák Nemzeti Tanács ülésén részt vesz Jindrich Uher élelmiszer­ipari miniszter, Václav Kŕistek, az iskola- és kulturális ügyek minisz­terének első helyettese és Miroslav Pavel, az Állami Tervbizottság élel­miszeripari szakosztályának vezető­je. Az ülés elején Rudolf Strechaj, az SZNT elnöke beszámolt az SZNT Elnökségének eddigi tevékenységé­ről. Az SZNT Elnöksége munkájában főképpen a CSKP országos értekez­lete irányelvei, valamint a párt és a kormány határozatai biztosításá­nak szentelt figyelmet államunk új területi átszervezésének feltételei között. A fő figyelmet a népgazda­sági terv, a kulturális forradalom és a nemzeti bizottságok megsegíté­se legfontosabb feladatainak teljesí­tésére fordította. A Szlovák Nemzeti Tanács leg­tapasztaltabb funkcionáriusaiból és az SZNT apparátusának dolgozóiból alakult meg a nemzeti bizottságokat segítő aktíva. Az SZNT elnöksége és valamennyi más szerve abban az irányban fokozzák tevékenységüket, hogy még hatékonyabban segítsék a nemzeti bizottságokat az állami tervben foglalt feladatok teljesíté­sében. A Szlovák Nemzeti Tanács 4. ülé­se napirendjének első pontja Michal Chudíknak, az SZNT földmüvelés­ügyi megbízottjának beszámolója volt a mezőgazdasági termékek 1961. évi felvásárlási tervének feladatai­ról, valamint a terv teljesítésére irá­nyuló intézkedésekről. Chudík elvtárs beszédében hang­súlyozta: „A munkások és parasztok szövet­ségének megszilárdulása a legkife­jezőbben akkor nyilvánul meg, ha a népgazdaság feladatait mindkét részről pontosan teljesítik, hogy a városokban és az ipari központokban lakó munkások kellő mennyiségű élelmiszert és a parasztok ipari gyártmányt vásárolhassanak. Jelen­leg e feladatokat csupán a munkás­o."*?' •'esíti kielégítően. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents