Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-30 / 89. szám, csütörtök

GOYA— a sP a ny°l realista festészet mestere G oya a nagy realista spanyol festészet utolsó, eszmei tarta­lomban leghatalmasabb mestere. Egy­szersmind vele kezdődik a spanyol piktúra megújhodása, ő éleszti föl a külföldi befolyás miatt mellőzött nemzeti hagyományt, melyet az olasz és holland valőságlátás eredményei­ve) egyesít. 215 évvel ezelőtt, 1746. március 30-áii született. A lobbanékony, és szélsőséges vérmérsékletű ifjú az ének, a lant, a tánc mestere, bika­viadalok hőse, Zaragozában Lu­zan festő tanítványa. Szoros kapcso­lata van a nép életével. Éles meg­figyelője a valóság dolgainak. Veszé­lyes kalandjai és élményei is az élet mélyebb megismeréséhez veze­tik. 1765-ben Madridban a halódó feudalizmus legnagyobb művészeti intézménye, a Goblengyár részére készít kartonokat. Kezdetben az ud­var rokoko világának elegáns és könnyed ábrázolója. Csakhamar nem­zeti témák felé fordul és erőteljes realizmussal tükrözi az elnyomott osztályok típusait, a vándor áruso­kat, a csavargókat, a külvárosok nyomorgóit. Egy életírója szerint „a munkások és szegények életét nem célzatosság nélkül vitte a hercegi hálószobába". — S míg egyrészt Ve­lázquez és Rembrandt müveibe mé­lyül, másrészt tudatosulnak benne a rettenetesen elmaradt ország egyre élesedő osztályellentétei. A francia felvilágosodás iránt fokozódik az érdeklődés, és kibontakozik a spanyol forradalmi mozgalom, mely Goya művészetét a legnagyobb mesterek­hez méltó tartalommal tölti meg. Baráti körét a haladó értelmiség ja­va képezi. A bábkirály, IV. Károly idejében tombol a reakció. Az egy­ház az inkvizíció fokozásával tartja rettegésben a kiszipolyozott, kétség­beesett tömegeket, s a haladó társa­dalmi mozgalmat csírájában igyek­szik elfojtani. Ám az eszmét feltar­tóztatni képtelenség. Goya Voltaire (Voltér) és Beaumarchais (Bómarsé) vígjátékaival s a francia forradalmi grafikával ismerkedik. — Művészi és társadalmi pályáján fokozatosan emelkedik. Érdeklődésének közép­pontjában az emberi lélek ábrázolá­sa áll. Az évtizedeken keresztül fes­tett arcképeken az egyéni jelleg fel­tárására törekszik s közben félelme­tes biztonsággal tipizál. Ha indokolt, a modell iránti megvetését is kife­jezi. — Mint udvari festő sem kímé­letes. A karikatúra leplezetlen igaz­mondásával mutatja meg a zsarnok királynőt. Az uralkodó család töké­letes anyagszerűséggel, remek szín­keveréssel festett képe a spanyol realizmus legnagyobbszerű alkotása, éles bírálatával máig is hirdeti az udvar romlott légkörét. M űvészete kiteíjesedőben van, hódolat veszi körül. De a kül­ső fényre komor árnyak is vetőd­nek. Húsz gyermeke közül egy ma­rad életben. Felesége és ő is bete­geskedik, s a süketség réme kísérti. 1793-ban Andalúziában keres gyó­gyulást. Alkotó ereje visszatér. Cso­dálatos termékenységét 600 festmény, 300 metszet s félezer rajz jelzi. Al­kotása értelmét az igazság keresé­sében találja. Az arisztokrácia széteső uralma s a még meg nem szilárdult pol­gári társadalom közti átmenet bi­zonytalanságában fogant első rézkarc sorozatai az Ötletek, melyekkel a nevetséges előítéleteket akarja kipel­lengérezni s az igazságot győzelem­re segíteni. A haladó gondolattól el­zárkózó uralkodó osztály korlátolt­ságát, az egyház népbutitó sötét szerepét, az inkvizíció szörnyűségét páratlan drámai erővel ostorozza. Visszataszító szörnyetegeket és dé­monokat tett a főurak s a papság megszemélyesítőivé. S a középkori babonák borzadályos világának rém­alakjait használta társadalmi kriti­kája kifejezésére. Az 1810-es tragikus események, Bonaparte beavatkozása két nagy vonalú alkotásra ösztönzi. A Május 2.-i Felkelés a madridiak harca a császári mamelukokkal, a tömegben feszülő belső erők, az emberi szen­vedélyek ábrázolásában a realizmus legmagasabb fokát éri el, valamint a felháborodás és együttérzéstől fű­tött Szabadsághősök május 3.-i ki­végzése. — A Háború borzalmainak monumentális, általános érvényessé­gű 40 grafikai lapja a véres harc végzetes következményeit tolmácsol­ja­Felesége halála után az öregedő mester a fővároson kívül fekvő há­zába vonul, melynek falfestményein az új uralkodó rémuralmára céloz, s a nép visszafojtott rejtett erejét óriásokkal személyesíti meg. — Itt keletkezik utolsó rézkarcsorozata a csapongó képzelet szülte Különössé­ged, mely Példabeszédek címen lett később ismeretes. Élete végén Bor­deauxban telepedik meg, száműzöt­tek megértő társaságában él. Keserű gúnyos alkotásai után sötét látomá­sait leküzdve feltámad a dolgozó nép erejébe vetett hite s életigenlő re­mekművekkel (Köszörűs, Kovácsok, Vízhordó lány) fejezi be művészi pályáját. A lkotásai a jelenségek s a kép­zelet világát csodálatos meg­győző egységben éreztetik. Számára a művészet • tevékeny részvételt je­lent az életben, s annyi szilajságot, szenvedélyt visz belé, mint minden más megnyilvánulásába. Emberi mondanivalója ma is megrázó. Fes­tészete a romlott régi rend és az új haladó eszmék küzdelmében a fejlődés mellé áll, s formájában is előre mutat. A modern festészet ér­dekes, nagytehetségű előfutára, a francia Daumier (Domjé) forradalmi álkotásában hatott tovább, aki a nagy örökséghez méltón harcos mű­vészi eszközökkel szolgálta a népet. BÄRKÁNY JENÖNÉ nmiiiimiiHsnmiiimmimmmiiimmr Francia gordonkaművész a Szlovák Filharmónia val André Navarra Haydn D-dúr gor­donkaversenyével lépett a bratisla­vai közönség elé. A francia művész neve nemzetközi csengésű, több mint két évtizedes sikeres hangver­senymúlt áll a háta mögött. Navarra érett, kiforrott művész. Magas fokú kultúrája mindenben megmutatkozik: ízlés: a stílus értel­mezése, a koncepció egysége, a rész­letmegoldások ... André Navarra előadásában minden a helyén van. Hangszertudása kifogástalan, elő­adásmódját művészi érzékenység és; elmélyültség jellemzi. Elmélyültsége j érdekes módon néha tudatosnak hat, de a gondolkozó intellektus nem , állja útját a kedélyvilág őszinte; megnyilatkozásainak. Haydn D-dúr gordonkaversenye ma is közkedveltségnek örvend, an- ' nál is inkább, mert a gordonkaver­seny irodalma nem bővelkedik ki­emelkedő alkotásokban. Említésre méltó, hogy az újabb kutatás cáfolja e mű autentikusságát. A gordonka­verseny főleg a középtételnek kö-! szönheti népszerűségét. Haydn az ] Adagióban gyöngéd és álmodozó, > csupa szív csellóhangot üt meg egy­szerűen, nemes méltósággal. A ver- ; senymű előadásában tömör, fénylő < zengéssel bontakozott ki André Na­varra különös színezetű gordonka-' tónusa. Játékának dikciója természe­tes volt és közvetlen, mondanivalója i leszürődötten egyszerű, ahogy azt a ; Haydn muzsika megkívánta. A műsor második felébén dr. Raj­ter vezényletével Brahms II. szimfó­niáját hallottuk egységes és a mű J szellemében elmélyülő előadásban. < Brahms a súlyos gondolatokkal te- • lített „Elsővel" két évtizeden át! viaskodott, a „Másodikat" pedig, amelyet általában „Pastorale" szim­i fóniának neveznek, rövid, néhány hónap leforgása alatt komponálta.; De azért nem kevésbé értékes. Könnyű, lendületes szárnyalás épp- ! úgy alkothat mestermüvet, mint a; hosszú, súlyos tépelődés. Brahms a < forma klasszikus szigorúságát és ki-! egyenlítettségét ebben a szimfóniában ; néha gondtalanul elmossa, túlénekli,; fellazítja, a gondolatok áradó bősé- ' gében, nagyszerű zenei lendülettel. j erőteljes természetességgel. Ilyen; derűs, életvidám hangot alig találunk! Brahms költészetében. A tartalmas hangversenyt Eugen; Suchoň. nemzeti művész Vonős-sze­renádja nyitotta meg. Az arányosan i felépített kompozíció öt rövid, kife­jező képből álll. Suchoň mester be­szédes, finom kidolgozású zenei nyelven, érthető és amellett válasz­tékos kifejező eszközökkel kelti életre a mü rapszodikusan csapongó hangulatait. Az est műsorát a hallgatóság ér­deklődéssel és tetszéssel fogadta. HAVAS MÁRTA Morituri te salutant! A halálba menők üdvö­zölnek! — ezekkel a sza­vakkal kellett a gladiá­toroknak viadal előtt köszönteniök a római császárt — két évezreddel ezelőtt. De a színes bő­riíeknek, akikre eddig nem virradt a felszabadulás napja ma is még meg kell süvegelniök a gyar­mattartókat, Azokat, akik évtizedeken ke­resztül szenvtelenül néz­ték a trópusi betegsé­gek féktelen pusztítását soraikban. Azokat a sá­tánfajzatokat, akik pél­dául Kongó „felszabadulá­sa" előtt attól a kevés eszköztől is megfosztot­ták „védenceiket", ame­lyek segítségével azok legalább részben megaka­dályozhatták volna a jár­ványok elterjedését. A gyarmati és félgyarmati sorban sínylődő népek tömeges fertőzését nagy­ban fokozza a szegénység, a fogyatékos táplálkozás, a nyomortanyák szennye, valamint a babona, az orvos- és gyógyszerhiány. — De melyek is azok a forró égövi megbetegedé­sek, amelyek közül legfel­jebb a pestisről vagy a koleráról hallott valamit „harangozni" az európai átlagember? A gyermekbénulás amely ellen sokáig ered­ménytelenül küzdöttek az egészségügyi arcvonal fe­hér köpenyes harcosai, nálunk már nem „problé­A komárnói Magyar Területi Szín­ház a napokban Bratislavában ven­dégszerepelt. A Kultúra és Pihenés Parkjának esztrádtermében előadta az Érdekházasság című zenés vígjá­tékot. Az előadás nagy sikert ara­tott. L. Roller felvételén S i p o s Jenő és Tóth László a darab egyik jelenetében. Tetemrehívás Dávid Teréz : Az Asszony és a Halál A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR RÁDIÓSZÍNPAD HANGJÁTÉK-BEMUTATÖJA Joggal hangzott el a bíráló szó, hogy a Csehszlovákiai Rádió ma­gyar rádiószínpadának munkájával keveset és rendszertelenül foglalko­zunk. Tény marad ugyanis, hogy a rádiószínpad különösen a múlt esz­tendőben elismerésre méltó munkát végzett, s ebben az évben bemutat­ta Moliére Tartuffeját, Martyinov:Calysto űrhajó című darabját s ké­szül előadni Egri Viktor Tüzet rettegik a farkasok, valamint L. Smr­čok Vörös szekfű című rádiójátékát. Repríz előadásban hallhattuk V. Cach Duchcovi sortüzét, J. Hašek Safránek-hagyatékját és B. Brecht Car­rar asszony puskáit. S ha erre az első pillanatban száraznak tűnő fel­sorolásra abból a szempontból nézünk, hogy egy-egy előadás hallgatol­nak száma tízezrekben fejezhető ki, látnunk kell, indokolt a nagyobb publicitás igénylése. tegnapi s a részletes elemzés — amelyet a rádiójáték mind tartalmi, mind formai szempontból megérde­mel, de amire itt nincs módunk — kimutathatná az erős Madách-hatást. Nézetem szerint különben ez az a dráma, amelyben igen fontos szerepe lehetné a narrátornak, aki elősegít­hetné nemcsak a szimbolikus általá­nosítástól áthatott s a realitástól el­rugaszkodó cselekmény megértését, hanem egyben a mai ember szem­szögéből kommentálná az elhangzó szöveget. A rádiójáték Beszélője ezt a feladatot nem tölti be. Klimits Lajos rendezése elfogad­ható a rádiójáték harmadik, légéről sebb részében. Az első két részben azonban a szereplők uszályában ma­rad s a játékuk színvonalától füg­gően hullámzik az előadás ritmusa. A felesleges alakoktól túlzsúfolt mu­latói jelenet álmatag, nincs benne lendület, aminek egyik fő />ka, hogy a rendező nem teszközölt itt drama­turgiai beavatkozást, nem megyaráz­ta meg Éva alakítójának, hogy ilyen iskolás szövegmondással találóan nem formálhatja meg ennek a fia­tal, de belülről romlott úri rimának alakját, jellemét. A rendezés szám­lájára kell írnunk azt is, hogy he­lyenként, de főleg az első rész be­fejezése előtti jó néhány perces szakaszban a zenei aláfestés teljesen idegen a szövegtől, úgy hat, mintha több más rádióállomás zenéje szü­remlett volna be az adásba. Szinte fenntartás nélkül dicsérhet­jük viszont a Júliát alakító Monosz­lóy Éva és a Halált megszemélyesítő Nagy Jenő művészi teljesítményét, továbbá Bronislav Koreň (Péter és Gregor Martin (Szerkesztő) színvo­nalas játékát. Elsősorban nekik kö­szönhető, hogy az Asszony és a Halál előadása a szövegkönyv és a rendezés hiányosságai ellenére még­is nyújtott valamit a hallgatóknak. GÁLY IVÁN A múlt vasárnap hazai magyar szerző, Dávid Teréz Az Asszony és Halál című verses rádiójátéka szere­pelt műsoron. Már elöljáróban leszö­gezhetjük, drámaírónőnk nehéz fába vágta a fejszéjét elsősorban azért, mert komoly filozófiai mondanivaló művészi kifejezésére törekszik, még­pedig a bizonyosmérvű megkötöttsé­get jelentő verses formában. A szán­dék merészségével rokonszenvezünk, felszabadulás utáni drámairodal­munkban ez az első ily jellegű pró­bálkozás. A három részre tagozódó rádiójátékban Júlia, az Asszony há­romszor nemet mond az érte el­jövő megszemélyesített Halálnak, hogy megismerje a szerelmet, a csa­ládi élet boldogságát s végül tö­méntelen kín és szenvedés után rá­eszméljen, az Élet igazi értelme a harc: „A győztes csak az lehet, aki él! (Aki harcol, aki hisz és remél!'') A mű ezen gondolati magvát nemcsak szépnek találjuk, hanem elvitatha­tatlannak tartjuk nevelő, nemesítő funkcióját is. A rádiójáték, — amely egyben az Asszony, a gyermekeiben továbbélő Anya, az Élet felmagasz­talása — tehát bőségesen adhatna értékes útravalót a hallgatónak s hogy ez sajnos nincs így, ennek több oka van. A legfontosabb talán az, hogy ezt a művet rádiójáték formájában, vagyis első hallásra — csak igen ke­vesen érthetik meg. Ez főleg az első két részre vonatkozik. A hang itt kevés, a történést színpadon kellene látni vagy könyvdráma formájában olvasni. A hatásfokot csökkentő további tényezők közé sorolható többek közt az, hogy a mély alapgondolat számos részletben közhelyekké laposodik, a nagy szavak mögött itt-ott sekély vízre, csillogó szappanbuborékra bukkanunk. Helyenként utánérzés­ként cseng a fülünkben a szerző fi­lozofálgatása, alakjainak mentalitása Hašek és Vinea, a titkos PAVEL HANUS fiatal cseh dráma­író „Hašek és Vinea, a titkos" című színdarabját nagy sikerrel mutatta be a prágai Vígszínház. A darab mű­faját a műsor igen pontosan így határozza meg: két részből álló vi­dám kaleidoszkóp dalokkal, zenével szintén hadat üzenhetné­nek a kórterjesztőknek, ha... ma". Kötelező védőoltások bevezetésével csaknem maradéktalanul leszámol­tunk a poliomyelitiszel. A tengeren túli országokban azonban — a gyarmatosí­tók átkos örökségeként — tovább dühöng a gyer­meknyomorító kór, főleg a nyári hónapokban. A tö­meges közös fürdőzés és a népcsoportosulás is hozzájárul a ragály el­harapódzásához. Kóroko­zóját, a polio-vírust már 1949 óta ismeri a tudo­mány. Egy-két védőoltás­sal tehát a színes bőrű gyermekeket, százezreket meg lehetne menteni, ha... A malárián, az időn­ként kiújuló váltólázon jóformán minden trópus­járó utazó átesett. De an­nál veszélyesebb India, Me­xikó, Dél-Amerika és Közép-Afrika mocsaras vidékeinek állandó lakos­ságára nézve, ahol az ún. anopheles-szúnyog a kór­tér jesztö. 200 millió mo­csárlázba esett beteg kö­zül két millió ember hal bele évenként az ártal­matlannak tetsző, alatto­mos kórba. Egyedüli ha­tásos elenszere a mocsa­rak maradéktalan lecsa­polása volna, ha... Kevesen ismerik mifelénk a billiarciózist. Kórokozóinak lárvái az emberi ürülékkel vízfolyá­sokba kerülnek és ott apró édesvízi csigákká fejlődnek. Ezek aazután a fürdőzők bőrén keresztül behatolnak a szervezetbe, férgekké vedlenek és a bélcsatornából vagy máj­ból kiindulva eljutnak a tüdőbe, szembe vagy agy­velőbe, ahol — lassan, de biztosan — befejezik romboló munkájukat. — 150 millió ember szenved ebben a borzalmas beteg­ségben, köztük Egyiptom lakosságának 85 százalé­ka. Csakis valamennyi szennyvíz-levezető csa­atorna rendszeres tisztí­tásával és állandó fertőt­lenítésével lehetne ellene sikeresen harcolni, ha... A frambózis, fekete himlő, kiütéses tífusz, pestis és kolera legyűrése érdekében „nem­zeti irtóhadjáratot" hir­detett a Kínai Népköz­társaság a legyek, patká­nyok és — a verebek el­len, mivel azok a leggya­koribb állati „bacilusgaz­dák". A szomszédos ka­pitalista államokból azon­ban egyre újabb „ragály­utánpótlás" szivárog az országba. A Kínával ha­táros államok persze 11 millióra becsülik 9 leprabetegek számát a világon, akik főleg Afri­kában, Bengáliában és a Déli-tenger szigetein, de elvétve a Magas Északon is találhatók. Az elkiilö­nítőtáborokban uralkodó 'ehetetlen viszonyoktól való, többnyire jogos féle­lem, a nyugati polgári, katonai és misszionárius­orvosok iránt táplált, ugyancsak javarészt indo­kolt idegenkedés folytán a legtöbb bélpoklosságban szenvedő bennszülött lehe­tőleg titkolja szörnyű be­tegségét és inkább tör­zsének varázslójával „ke­zelteti" magát. De mivel már felfedezték a leprá­nak egyénenkénti „bloká­lását", a további fertőzés­nek is határt lehetne szabni, ha... Ha mindezen ellenintéz­kedések foganatosítására a szükséges milliárdok az emberiség rendelkezésére állanának, amelyek ma katonai repülőtereken és rakétákban parlagon he­vernek. Az emberiség százmillióinak nem kelle­ne szörnyű kínokban fet­rengve, „idő előtt" nyo­morultul elpusztulnia, ha a világ valamennyi nem­zete megszívelné és elfo­gadná a Szovjetunió le­szerelési indítványát. K. E. és tánccal tarkítva. Aki ismeri Ha­šek írásait, bölcs humorát, halhatat­lan, az egész világon olvasott Švejk­jét, nem lepődik meg azon, hogy az író vidám keretbe helyezte a zseniá­lis cseh íróról szóló mondanivalóját. Jaroslav Hašek pártot alakít, ame­lyet „Törvényes keretek között' mozgó lassú haladás pártjá"-nak (Strana mírného pokroku v mezich zákona) nevez el. Az Osztrák-Ma­gyar Monarchia rendőrsége felfigyel a választások előtt magának reklá­mot csináló kis párt híveire és meg­bízza Vinea Špinka titkosrendőrt, szerezzen valami kompromittáló adatot, bizonyítékot Hasekről, hogy letartóztathassák és a veszélyesnek tűnő pártot felrobbanthassák. Hašek azonban Vincát teljesen lehetetlen­né, nevetségessé teszi. A komikus helyzetek sora alakul ki, Hašek bo­rotvaéles logikával a polgári rend­szer elleni megvetését tréfásan hangzó, de elkeseredetten komoly gondolatokat tartalmazó szavakkal nyilvánítja ki demonstrálva tartha­tatlanságát. A közönség nagyszerűen szórako­zik, végigneveti az egész előadást, de nemcsak a szórakoztatásért há­lás az írónak. Hanuš, aki kiváló is­merője Hašek müveinek és alaposan, kimerítően foglalkozott Hašek éle­tével, a nagy cseh írónak azokat a tulajdonságait domborítja 'ki, ame­lyek nem mindenki előtt teljesen nylivánvalóak. Hašek ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy kifigurázza a kispolgárokat, elítéli a karrieriz­must. Sokkal mélyebbre megy, egész lényével, teljes meggyőződésével tá­mad, leleplez, provokál és könyörte­lenül lecsap a polgári osztálytársa­dalomra. A SZEREPLŐK egytől egyik kivá­ló teljesítményt nyújtottak. K. É. A Vidor-család bemutatója előtt A bratislavai televízió május közepén mutatja be Ján Skalka fordításában Dávid Teréz a Vi­dor család című új müvét. Dávid Teréz színművét Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításá­nak 40. évfordulója alkalmából a Komárnói Magyar Területi Szín­ház is műsorra tűzi. (d. á.) ÜJ SZÖ 7 * 1961. március 23.

Next

/
Thumbnails
Contents