Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-27 / 86. szám, hétfő

Az EFSZ-ek V. kongresszusának határozata (Folytatás az 1. oldalról) munkálatok során mindenekelőtt kellő mennyiségű vízről és nedvességről gondoskodjunk nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság szükségleteit tekintve. A mezőgazdasági termelés fejlesztése szempontjából különösen fontos az öntöző és levezetőcsatornák, víztárolók, halastavak építése, és a folyók szabályozása, amit elsősorban önsegéllyel kell elvégezni. Ebben különösen nagy szerepet kel! játszaniuk a talajjavító szövetkezeteknek. A határozat a továbbiakban kiemeli a növények helyes táplálásának és trágyázásának lehetösegét. Kidomborítja, hogy a kompos/tolás állandó intézkedés a föld huunusztartalmának növelésére. Minimálisnak tekintendő az a feladat, hogy minden hektár mezőgazdasági földre 3 köbméter komposztot kell készíteni. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a szövetkezeti erdőkre. A határozat nagy súlyt fektet a hektárhozamok lényeges növelésérc. Kiváló vetőmagok és ültetöanyagok termelésében és alkalmazásában a szövetkezeteknek nagy tartalékaik vannak a hektárhozamok növelésére. Sok szövetkezet silányabb minőségű vetőmagokat használ, nem használja fel az új, nagyhozamú fajtákat és nem törődik kellőképpen saját vetőmagalapjaival. Nagy különbségek vannak a hektárhozamokban az azonos termelési feltételű vidékek, járások és szövetkezetek között. Ennek oka a növénytermesztés jelentőségének lebecsülése vagy elégtelen gondoskodás a növénytermesztésről. Az indokolatlan különbségek megszüntetése és a lemaradó EFSZ-etk Kiemelése az élenjárók színvonalára - ez egyik fontos feladatunk. A kongresszus fontosnak tartja, hogy már a harmadik ötéves terv első éveiben lényegesen növeljük a gabonatermelést. Ez megköveteli, hogy következetesen betartsuk az előirányzott gabonaterületeket és javítsuk a gabonafajták öszszetételét. 1963-ig ki kell terjeszteni a rozs, a búza, az árpa és a többi szemestermény (szemeskukorica, hüvelyesek) nagyhozamú fajtáinak vetésterületét és fokozatosan csökkenteni kell a zab vetésterületeit. A gabonatermes/tes növelésének további feltétele, hogy a szövetkezetek helyes agrotechnikai Intézkedéseket foganatosítsanak és a nagyüzemi termelési technológia, főként az osztott aratás maximális alkalmazásával a legcsekélyebbre korlátozzák a betarkarítási szemveszteségeket. A harmadik ötéves terv nem kevésbé fontos feladata a többi termény, a cukorrépa, az olajos növények, a komló és a takarmánynövények hektárhozainak növelése. < • Valamennyi EFSZ-nek határozott intézkedéseket kell tennie a burgonya hektárhozamainak növelésére. Az eddigi csekély burgonyahozamok oka elsősorban a silány ültetőanyag, az elégtelen trágyázás és megművelés, csekély védelem a betegségek és a kártevők ellen, s a nagy betakarítási veszteségek, Mindez nem válik a szövetkezetesek és az állami gazdaságok dolgozóinak becsületére. A kongresszus meggyőződése, hogy a szövetkezetek rövid időn belül messzemenően növelhetik a burgonya hektárhozamát. Figyelmet érdemel a gyümölcs és zöldségtermelés növelése is. A gyümölcstermelésnek 1965-ig az 1954—56 évek átlagos terméséhez képest 56 száza' kai kell növekednie. A gyümölcs minőségi javulását mindenekelőtt a meglevő csemeték rendes gondozásával, további fák ültetésével a kihasználatlan földeken, valamint a haladó gyümölcstermesztési módszerek alkalmazásával kell elérni. A lakosság ellátása friss gyümölccsel és zöldséggel megköveteli a termelők és a kereskedelmi szervezetek eddigi piaói kapcsolatainak leegyszerűsítését. A kongresszus javasolja a Belkereskedelmi és Élelmiszeripari minisztériumnak, hogy tegyen mielőbb intézkedéseket a termelőtől a fogyasztóig vezető út lerövidítésére. A kongresszus felhívja a szövetkezeteket, hogy a takarmányönellátás biztosítására tegyék meg a következő intézkedéseket: — A kukorica vetésterületének bővítésével és hozamának növelésével növelni kell a jó minőségű siló termelését. A szövetkezeteknek átlagban már az idén 500 mázsa silóanyagot kell termelniök hektáronként . — Lényegesen növelni k«ll valamennyi szemestermény, közte a szemeskukorica hozamát és el kell terjeszteni a takarmányhüvelyesek termesztését. A burgonyatermő vidékeken gyors fordulatot kell elérni a burgonya hektárhozamának növelésében. — Bővíteni kell a takarmány-célokra termelt cukorrépa vetésterületét. — Minden termelő körzetben el kell terjeszteni az évelő takarmánynövények, főként a lucerna termesztését és fokozni kell a jó minőségű széna és fehérjetartalmú silónövények termelését. — Már 1963-ban meg kell teremteni a kellő takarmánykészleteket. Ezt a köztes vetemények termesztésének bővítésével kell elérni. Az őszi köztes vetemények termesztését 5— 10 százalékkal, az alávetésekét 6—12 százalékkal, a tarlókeverékekét 4—6 százalékkal kell növelni. — A hegyaljai és hegyvidéki területeken gondozással és intenzív trágyázással növelni kell a réteken és legelőkön a takarmánytermesztést, széleskörűen be kell vezetni a betakarítás és takarmánytartósítás új nagyüzemi formáit. — A tejtermelés lényeges növelésével meg kell oldani az állatfehérjék kérdését. Ezek nélkül riem használhatjuk ki teljes mértékben a takarmánykeverékeket, különösen a malacoknál és a baromfiaknál. Bővíteni kell a saját nyersanyagforrású folyékony élesztős takarmányok, főként a takarmány-cukorrépa termesztését. Az V. országos kongresszus megállapítja, hogy a marhaállomány növekedése ellenére sem értük el a tehenek tervezett létszámát. Hasznosságuk és egészségi állapotuk nem felel meg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés és a társadalom lehetőségeinek. Az állattenyésztés fejlesztése tervfeladatainak eredményes teljesítése és túlteljesítése a harmadik ötéves tervben megköveteli, hogy minden egyes szövetkezet felelőssége teljes tudatában: — Elsődlegesen biztosítsa a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését, a szarvasmarhák, főként a tehenek hasznosságának és állományának fokozását. — Kellő gondot fordítson egészséges növendék- és tenyészmarhák, főként a legjobb tehenektől származó üszők kiválasztására és tenyésztésére. — Fokozatosan és tervszerűen,érvényesítse az állattenyésztés helyi feltételeknek és hagyományoknak megfelelő irányzatát és legcélszerűbb szakosítását. — Lényegesen emelje a fajnemesítő és tenyészmunka színvonalát és vezesse be a hasznosság rendszeres és fontos ellenőrzését. — Tekintettel a szakosításra és termelési irányzatra biztosítsa a takarmánynövények és takarmánykeverékek elegendő termelését, helyes tartósítását, elraktározását, és gazdaságos felhasználását a legcélszerűbb takarmányozási technikával. AZ EFSZ-ek V. országos kongreszusa tárgyalt az állati termékek, főként a tej -és a hús felvásárlásában bekövetkezett nem kielégítő helyzetről is. Ezt nagyrészt az okozta, hogy nem gondoskodtunk kellőképpen jó minőségű takarmánynövények termeléséről, és rendes felhasználásáról helyes takarmányozási technikával, lassan honosítottuk meg az új technológiát, nem szerveztük meg kellőképpen a vágóállatok hizlalását és csekély volt a súlygyarapodás. Az V. kongresszuson egybegyűlt szövetkezeti küldöttek kötelezik magukat; oda fognak hatni, hogy egyenletesen teljesítsük a mezőgazdasági termékek állami eladását. Valamennyi EFSZ-hez fordulnak, hogy tartsák be vállalásaikat és az állatni felvásárlási szervezetekkel kötött szerződéseiket. A kongresszus teljesen egyetért Novotný elvtárssal, hogy a felajánlások teljesítése fejezi ki a szövetkezetek viszonyát az államhoz és felelősségét társadalmunk iránt. A kongresszus javasolja az EFSZeknek és az állami gazdaságoknak, hogy a városok környékén a nemzeti bizottságok segítségével szervezzenek belterjes tejgazdaságokat. Az EFSZ-ek a feltételekhez mérten mindenütt vezessék be a baromfi nagyüzemi tenyésztését. Az EFSZ-ek V. országos kongresszusa örömmel fogadja a CSKP KB és a kormány döntését, hogy felemeli a mezőgazdasági beruházásokra előirányzott összegeket. A szövetkezetek, a nemzeti bizottságok és a többi szervezet funkcionáriusai minduntalan törekedjenek az eszközök célszerű és hatékony felhasználására. A kongresszus többek között Javasolja, hogy az EFSZ-ek a helyi viszonyokhoz képest saját szükségletükre szervezzék meg az építőanyagok, homok, kavics és kő kitermelését. A kongresszus a szövetkezetek vezetőségeihez fordul, hogy fordítsanak rendkívül nagy gondot a gépi munka megszervezésére és a gépek kihasználására. Határozzák meg az egyes gépek feladatait, vezessék be a kétmüszakos üzemeltetést és szükség szerint ott vessék be a gépeket, ahol egyre jobban érvényesül a munka komplex gépesítése. Az EFSZ-ek V. országos kongresszusa a gép- és traktorállomások dolgozóihoz fordul, hogy az EFSZ-ek gépesítő kádereinek nevelésével és oktatásával, rendszeres tanácsadó tevékenység kifejtésével, a mezőgazdasági technika felhasználásával, valamint a gépjavítások meggyorsításával és olcsóbbá tételével, az eddiginél hatékonyabban segítsék az EFSZ-eket. Az V. országos kongresszus az illetékes minisztériumokhoz és a mezőgazdasági gépgyárak dolgozóihoz fordul, hogy biztosítsák a gépek és gépesítő eszközök elsőrendű minőségét és idején való leszállítását, továbbá gondoskodjanak pótalkatrészekről. A szocialista munkaverseny összes formáinak kibontakoztatása a mezőgazdasági termelés növelésének és a közös szövetkezeti gazdaságok rendszeres szilárdításának a döntő tényezője. A kongresszus nagyra értékeli a szövetkezetesek kezdeményezését a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésére indult mozgalom kibontakoztatásában. E mozgalomban látja a mezőgazdasági dolgozók szocialista öntudatának és annak az akaratának megnyilvánulását, hogy minden erejükkel hozzá akarnak járulni a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Ezért kiemeli e kezdeményezés továbbfejlesztésének és elmélyítésének fontosságát, hogy eredményei a termelési és felvásárlási terv túlteljesítésében, az idénymunkának és az összes szervezési, műszaki intézkedések gyors és jó elvégzéséért indult szocialista munkaverseny tömeges kibontakozásában éreztessék hatásukat, mert ez a feltétele annak, hogy állják szavukat és határidő előtt teljesitsék az ötéves tervet. A kongresszus nem ért egyet azoknak a szövetkezeteknek az eljárásával, amelyek a termelési tartalékok tüzetes elemzése és anélkül jelentették be vállalásukat, hogy megtárgyalták volna a lehetőségeiket a dolgozókkal. Ezért azzal a felhívással fordul azokhoz a szövetkezetekhez, amelyek elégtelenül dolgozták kl az ötéves terv határidő előtti teljesítésére tett felajánlásaikat, hogy a szövetkezetesek széleskörű részvételével elemezzék újra jelenlegi termelési tartalékaikat a termelés valamennyi szakaszán és az EFSZ-ek valamennyi munkahelyén. Bögzitsék vállalásaikat és dolgozzák ki teljesítésük módját, dolgozzák ki a vállalások teljesítése ellenőrzésének és értékelésének módját. A vállalások teljesítésének mozgatóereje a szövetkezeteken belüli munkaverseny legyen. Jelenleg '2600 brigád és munkaközösség versenyez mezőgazdaságunkban a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Sok ilyen munkaközösség munkaeredményei megmutatják, mennyi erő és lehetőség rejlik a versenyzők kezdeményezesében. Ezért felszólítja a szövetkezeteseket, létesítsenek további kollektfvákat, felszólítja az EFSZ-ek vezetőit és a termelési szervezőket, hogy mindenképpen önfeláldozóan támogassák a szocialista munkabrigádok mozgalmának további kibontakozását a falvakon. Szilárdítsuk meg és mélyítsük el az EFSZ-ek megszervezéséi és gazdaságát Az EFSZ-ek új fejlődési szakasza, melyben már konkrét feltételeket teremtünk arra, hogy a mezőgazdaság elérje az ipar színvonalát, a termelési, technikai és technológiai intézkedéseken kívül megköveteli, hogy az EFSZ-ek belső gazdaságában is megfelelő intézkedéseket tegyünk. Fokozatosan valamennyi szövetkezetben meg kell valósítani a termelés célszerű koncentrálását és szakosítását, hogy meghonosuljon a nagyüzemi termelési technika és technológia. A nagyüzemi gazdálkodási formák bevezetésének egyik elmaradhatatlan feltétele a kis szövetkezetek egyesítése. Ennek azonban a mezőgazdasági termelés, a munkatermelékenység növekedését és a termelési önköltségek csökkenését kell eredményeznie. A kongresszus örömmel fogadja az ötleteket, melyeket Novotný elvtárs adott a szocialista falu távlatának e komoly problémájával kapcsolatban. A kongresszus nem tartja helyesnek az aránytalanul nagy szövetkezetek létesítését, mert nehézségek merülnének fel a termelés megszervezésében és a szövetkezetek irányításában. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy sok járási nemzeti bizottság és mezőgazdasági albizottságaik az állami tervfeladatok felbontásakor nem tartották szem előtt a CSKP Központi Bizottságának és a kormánynak a termelés széthelyezésére vonatkozó irányelveit és nem iqen támaszkodtak a mezőgazdasági termelés körzetesítési alapjaira. Ezért 1961 folyamán valamennyi EFSZ felülvizsgálja az egyes szövetkezetek ötéves fejlesztési terveit és amennyiben nem tartalmaznák a helyi termelési feltételeknek megfelelő világos termelési irányzatot, a járási nemzeti bizottságokkal megállapodva módosítják a tervet. Az EFSZ-ek V. kongresszusa helyesnek tartja, hogy az év folyamán további szövetkezetek ne egyesüljenek, most minden figyelmünk és törekvésünk az egyesült szövetkezetek megszilárdítására irányuljon. Majd a téli időszakban lesz célszerű a szövetkezetek további egyesítésének a megkezdése. A határozat leszögezi, hogy az állandó termelőcsoportok képezik a szövetkezet munkaszervezésének alapvető formáját. Ennek és a szövetkezetek további technikai felszerelésének megfelelően fokozatosan gépesített termelőcsoportokat, vagy komplex gépesítésű szakaszokat kell létesíteni a szövetkezetekben és be kell vezetni a két műszakos üzemeltetést. A munka fokozott gépesítése egyre nagyobb igényeket támaszt a termelőcsoportok munkaszervezésével szemben. Ezért csúcsmunkák idején helyesen kell megszervezni a munkát. Ugyancsak az egyes munkahelyekre kiterjedő jó tervkidolgozástól, a helyesen vezetett elsődleges és könyvviteli nyilvántartástól függ, hogy emelkedjék a szövetkezetek irányításának színvonala. A nyilvántartás lehetővé teszi az egyes kollektívák és dolgozók tervteljesítésének és munkaeredményeinek rendszeres figyelemmel követését és érdemszerinti díjazását. A határozat a továbbiakban a díjazás kérdéseivel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban a következőket állapítja meg: Az EFSZ-ek V. országos kongresszusa újra felszólítja az összes szövetkezeteket, vizsgálják meg, hogyan emeli díjazási rendszerük a szövetkezetesek anyagi érdekeltségét a termelés továbfejlesztésében, főként, hogyan használják fel a prémiumokat és még 1961-ben vonják le a megfelelő következtetéseket. Rövid idon belül el kell érni, hogy fokozódjék a prémiumok szerepe az általános díjazásban éspedig elérje a díjazási alap 25 százalékát. ' A kongresszus értékelte a munkaegység nélküli szilárd díjazást bevezető szövetkezetek tapasztalatait és megállapítja, hogy ez a díjazási mód fokozza a szövetkezetesek kezdeményezését és munkaaktivitását, és hatékonyabban elöségíti a termelés növekedését és gazdaságosságát. Ezért javasolja, hogy az EFSZ-ek fokozatosan térjenek át erre a progresszív díjazási formára. Ugyanakkor kiemeli, hogy feltétlenül meg kell teremteni a díjazási mód bevezetésének politikai és szervezési feltételeit és kellő üzemi biztosítási alapot kell létesíteni az egész éven át folyósított szilárd alapdíjak garantált kifizetésére. A kongresszus felszólítja az EFSZeket, hogy gazdasági megszilárdulásuk egyik döntő kérdésének tartsák a közös alapok teljes dotálását és főként a bővített újratermelést szolgáló oszthatatlan alap megfelelő dotálását. A kongresszus felszólítja a gazdaságilag megszilárdult és tagjaiknak a közös termelésből elegendő jövedelmet biztosító EFSZ-eket, hogy vizsgálják meg a háztáji gazdaság nélküli gazdálkodás előnyeit, vitassák meg ezt a gazdálkodási módot a tagokkal és térjenek rá. Ki kell azonban emelni, hogy a háztáji gazdaság nélküli gazdálkodás bevezetésekor sehol sem szabad megszegni az önkéntes döntés elvét. A kongresszus továbbá kiemelte, hogy a melléktermelés kiegészítő termelőtevékenység legyen, mely a mezőgazdasági termelésre épül, elősegíti fejlődését és lehetővé teszi a szövetkezetesek foglalkoztatását az egész év folyamán. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy a melléktermelés legyen a szövetkezet munkájának vagy spekulatív tevékenységének súlypontja. A szövetkezetesek fő érdeke feltétlenül a mezőgazdasági termelés fejlesztése legyen. A határozat további részében ezt olvassuk: A termelés tartós fejlesztése és gazdaságossá tétele megköveteli, hogy állandóan fejlesszük a szövetkezetesek aktivitását és kezdeményezését és fokozzuk részvételüket a szövetkezeti gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében. A szövetkezetesek széleskörű részvétele az irányításban és a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesítése azonban elválaszthatatlanul összefügg az önkéntes és öntudatos fegyelemmel és azzal, hogy az egyének alárendeljék érdekeiket a szövetkezet és a társadalom érdekeinek. A kongresszus ezért felszólítja a szövetkezeteket és vezetőségeiket, hogy a szövetkezeti élet fontos kérdéseit az EFSZ-ek taggyűlésein, a termelési értekezleteken oldják meg, hogy minél több szövetkezetes bekapcsolódjék a szövetkezeti bizottságok munkájába és erősödjék a szövetkezet választott szerveinek szerepe. Igy akadályozzák meg azt, hogy az egyes funkcionáriusok önkényesen döntsenek a szövetkezet fontos kérdéseiről. A szövetkezetesek ne tűrjék azt az állapotot, hogy az EFSZ nem teljesíti havi vagy negyedévi termelési és árutermelési tervét, s fennáll az a veszély, hogy a szövetkezet nem teljesíti kötelezettségét az állam iránt és nem éri el a szövetkezetesek tervezett jövedelmét, ne tűrjék, hogy a tagságot nem tájékoztatják részletesen e helyzet okairól. A határozat megállapítja, hogy az egyik legkomolyabb probléma, melytől az EFSZ-ek egész továbbfejlődése függ, az ifjúság megnyerése S szövetkezetekbe. A XI. pártkongreszszus irányelvei alapján évente 40— > 45 ezer fiatal munkaerőt kell szerezni a mezőgazdaságnak. Ezeket az irányelveket azonban nem teljesítik következetesen. A kongresszus ezért az EFSZ-ek vezetőségeihez, a nemzeti bizottságokhoz, az ifjúsági szervezetekhez, a tanítókhoz fordul, hogy nagyobb felelősséget érezzenek e feladat' teljesítéséért és szenteljenek rendkívül nagy figyelmet a falusi ifjúságnak. A kongresszus figyelmezteti az EFSZ-eket, hogy a szövetkezetek gépeszközeinek gyarapodása a következő években a gépesítők számát és szakképzettségét illetően nagy követelményeket foq támasztani. Ezért kellő időelőnyt nverve 1965-ig 7080 ezer szövetkezeti gépesítőt kell kiképezni. Fontos továbbá, hogy az EFSZ-ek és a mezőgazdasági iskolák úgy szervezzék meg a szakemberek kiválasztását és nevelését, hogy 1970ig minden 400-500 hektárra jusson egy mérnök, és minden 100 — 150 hektárra egy mezőgazdasági technikus. A kongresszus felszólítja az EFSZek vezetőségét, hogy újra vitassák meg az ifjúság megnyerésének és a tagok szakképzésének kérdését. Az EFSZ-ek m ntaalapszabályzata Az EFSZ-ek V. országos kongreszszusának küldöttei megvitatták az EFSZ-ek új mintaalapszabályzatának tervezetét, valamint a Mező-, Erdőés Vízgazdasági Minisztérium mellett működő mezőgazdasági tanácsadó bizottság létesítésére tett javaslatot. A következő határozatot hozták: a) a kongresszus jóváhagyja az EFSZ-ek új mintaalapszabályzatának tervezetét. Kéri a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányát, hogy hagyja jóvá az EFSZ-ek új mintaalapszabályzatának tervezetét, s adja ki kötelező irányelvként a szövetkezetek saját alapszabályzatának kidolgozására. b) A kongresszus valamennyi EFSZ és szövetkezetes kötelességévé teszi, hogy tanulmányozzák át az EFSZ-ek jóváhagyott mintaalapszabályzatát és ennek alapján a mintaalapszabályzat kihirdetésétől számított 6 hónapon belül dolgozzák ki saját alapszabályzatukat. c) A kongresszus jóváhagyja a földművelésügyi minisztérium mellett működő tanácsadó bizottság létesítését és megválasztotta a bizottság tagjait. Az V. országos kongresszus fontosnak tartja, hogy újra figyelmeztesse a szövetkezeteseket, miszerint megvannak a reális feltételek határozott fordulat mielőbbi elérésére a mezőgazdaságban és e feladat teljesítését mindenek előtt az EFSZ-ek gazdasági eredményei döntik el. A kitűzött feladatok teljesítéséért rájuk háruló felelősség és a népgazdaság további gyors fejlődésében játszott szerepük fokozódása tudatában a kongresszus az EFSZ-ek kötelességévé teszi: — a vezetőségekben, a termelési értekezleteken és a taggyűléseken nyomban vitassák meg "a kongresszus tárgyalásainak eredményeit és határoi zatait s vonják le belőlük a gyakorlati következtetéseket szövetkezeteik termelésének 1961. évi és a harmadik ötéves terv további éveiben való fejlesztésére. — Valamennyi növénytermesztési dolgozó figyelme összpontosuljon a tavaszi munkák idején való és rendes befejezésére, főként a burgonyaföld előkészítésére, a cukorrépa és a kukorica elvetésére és rendes megművelésére. Idejében készüljenek fel az aratási és őszi munkákra, s úgy dolgozzák ki a csúcsmunkák tervét, hogy idejében és veszteségmentesen teljesítsék. — A természetbeniek elosztásában tartsák legfőbb feladatuknak állami kötelességeik teljesítését, valamint a vetőmag és takarmányalapok kellő biztosítását. — A harmadik ötéves terv teljesítésének eredményes megkezdése szempontjából tartsák döntőnek az idei évet. Az EFSZ-ek V. országos kongreszszusa felszólítja az összes szövetkezeteseket és mezőgazdasági dolgozókat, hogy a CSKP KB februári ülésének főbb következtetéseit tartalmazó ezen határozat szempontjából vitassák meg és vizsgálják felül terveiket s vállalásaikat. Vizsgálják meg, hogyan szervezhetnék meg legjobban a szövetkezet munkáját, gazdasági terveik eredményes teljesítését, hogy ily módon becsülettel bekapcsolódjanak a szocialista társadalom fejlesztésére irányuló nagy törekvésbe, abba a nagy történelmi folyamatba, amelyben már ma megnyitjuk a jövő kommunista társadalmának széles távlatát. A kongresszus meggyőződését fejezi ki, hogy az EFSZ-ek és a nemzeti bizottságok munkatársai, a tudományos dolgozók minden erejükkel azon lesznek, hogy a mezőgazdaságban négy év alatt teljesítsük a harmadik ötéves tervet. ÜJ SZ

0 572 * 1961, március 18.