Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)
1961-03-25 / 84. szám, szombat
Ä szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termeiéi gyors fejlesztésééri (Folytatás az 1. oldalról) hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Egész iparunkban lényegesen tovább kell fokozódnia a munka termelékenységének. Itt a növekedésnek el kell érnie a 43 százalékot, miközben fokozatosan 40—42 órára csökkentjük a heti munkaidőt s egyidejűleg tovább növeljük a névleges és reálbéreket. Az ipar fejlődése lehetővé teszi, hogy biztosítsuk az egész lakosság élet- és kulturális 1 színvonalának további emelkedését. Ilyen szándékok vezérelnek minket az ipar fejlesztésében, melynek fellendülése társadalmunk továbbfejlődésének alapvető feltétele. Az Antonín Novotný elvtárs beszéde ipar mai állapota és 1965-ig előirányzott fejlődése az az alap, melyre a mezőgazdasági termelés növelésében is támaszkodni fogunk. Csak ez teszi lehetővé, hogy gyors ütemben áttérjünk a mezőgazdaság nagyüzemi termelési formáira. Ezzel kapcsolatban főként mezőgazdaságunk ama feladataival szeretnék foglalkozni, melyeket teljesítenie kell, hogy az iparral együtt előrehaladjon a szocialista társadalom fejlesztésében, később pedig hozzájáruljon a jövő kommunista társadalmába való áttéréshez. EMELJÜK A MEZŐGAZDASÁGOT AZ IPAR SZÍNVONALÁRA Csehszlovákia Kommunista Pártja, hazánk vezető ereje, tüzetes elemzések, tapasztalatok alapján, a néppel szoros kapcsolatban tűzi ki fejlődésünk politikai irányvonalát. Mindennapi mukánkban azt a célt tartjuk szem előtt, melyet a párt fő irányvonala tűzött ki és lépésről lépésre haladunk e cél felé. Nem akarok visszatérni a múltba. Csak azt szeretném kiemelni, hogy a kommunista párt mindig azt az elvet követte, hogy a szocializmus győzelme csak akkor lehetséges, ha létrejön a munkások és a dolgozó parasztok szövetsége. E politikai szövetség nélkül, a régi mezőgazdasági termelési viszonyoknak szocialista termelési viszonyokká átalakulása nélkül nem tudtuk volna megteremteni a szocialista társadalmat, megálltunk volna a félúton. Ezért a munkásosztály a kommunista párt vezetésével minden erővel és eszközzel elősegítette az új mezőgazdasági termelési viszonyok kialakulását, mert tudta, hogy a parasztság az ő szövetségese az új szocialista társadalom építésében. Ezért ma a két osztály, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szilárd egységet alkot; közös a céljuk, együtt haladnak rendületlenül előre a cél felé. A munkás-paraszt szövetség sohasem volt olyan szilárd, mint ma. Ez kommunista pártunk nagy győzelme. Ez volt pártunk politikájának alapja a múltban, ez a jelenben és ez lesz a jövőben is. Persze a mi célunk olyan társadalom felépítése, melyben nem lesz lényeges különbség a város és a falu között, ahol a fizikai és a szellemi munka nagyon közel kerül egymáshoz, a társadalom egységes alapon minden téren fejlődni fog és a két fő osztály, a munkásság és a parasztság egyre közelebb kerül egymáshoz, s végül eltűnnek köztük a különbségek. Ez azoknak a szövetkezeti parasztoknak nagy távlata, akik ma a munkásokkal egyetemben képviselik és építik a szocialista társadalmat s velük együtt megteremtik a kommunizmusba való átmenet jövő feltételeit. Tudjuk, hogy a kommunista társadalomban nem létezhetnek különféle osztályok. A kommunista társadalomban minden ember egyenlő lesz, s ezek szükségleteik szerint veszik Igénybe a társadalom eszközeit s az egész társadalom javára fogják kamatoztatni képességeiket. Mi már ma feltételeket teremtünk arra, hogy munkánk és egész tevékenységünk ilyen egységes társadalom megteremtésére irányuljon. At kell éreznünk: az EFSZ-ek megteremtése és közös gazdálkodásuk még nem jelenti azt, hogy teljes mértékben kihasználjuk a szocialista termelési viszonyokat úgy, ahogy azt a társadalom megköveteli. A szövetkezetek létrehozásával komoly, elsősorban politikai lépést tettünk, mellyel alapot teremtettünk arra, hogy az összes társadalmi eszközöket a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés tényleges fejlesztésének biztosijára használjuk fel. Hangsúlyozom, — ezzel függ össze néhány társadalmi különbség elmosódása is, amelyek a szövetkezeti parasztok, valamint a munkások és a népgazdaság többi dolgozói között vannak. Elvtársak, gondoljuk csak meg, mi volna, ha nem érnénk el gyökeres változást a mezőgazdasági termelésben és megmaradnánk a jelenlegi állapotnál. Beszéltem az ipar 1965-ig kitűzött nagy céljairól. A népgazdaság fejlesztésének 1980-ig kitűzött távlatai, melyekről éppen tárgyalunk és melyekhez önök még majd hozzászólhatnak, összehasonlíthatatlanul nagyobbak és messzemenőek. A korszerű tudomány és technika alapján gyorsan fog fejlődni az ipar, gyorsan felfelé fog ívelni az ipari termelés görbéje. Eznehézségekbe és ellentétekbe ütköznénk a népgazdaság fejlesztésében és ez érthetően szocialista társadalmunk további fejlődésére is kihatna. Ezért határozott kívánságunk, hogy 1970-ig a mezőgazdasági termelés munkaeredményeivel, formáival és megszervezésével az eddiginél jobban járuljon hozzá szocialista társadalmunk fejlesztéséhez. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus győzelme a falvakon megteremtette a feltételeket arra, hogy új, sokkal igényesebb feladatokat tűzzünk a mezőgazdaság elé, amilyeneket csak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés tud teljesíteni. Az új feltételek, a második ötéves terv idején a népgazdaság, főként az ipar fejlesztésében elért sikerek lehetővé teszik, hogy több műszaki, tudományos, kulturális és szervezési eszközt összpontosítsunk a mezőgazdasági termelés felemelésére, hogy elérje az ipar színvonalát. A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének elve és az az igyekezetünk, hogy a mezőgazdaság sokkal jobban gyarapítsa társadalmunk gazdagságát, eszerint a felépült szilárd szocialista alapokból indul ki. A szövetkezeti parasztok, a munkások és a többi dolgozók elvtársi együttműködése és közös aktivitása a biztosítéka annak, hogy teljesítjük e komoly feladatokat. Amikor feladatul tűzzük ki, hogy a mezőgazdasági termelést az ipar színvonalára emeljük, azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági termelés új lehetőségeinek teljes terjedelmében segítse elő a nemzeti jövedelem képződését és növekedését és hogy sokkal jobban érvényesüljön az egész népgazdaság fejlődésében. Azt akarjuk elérni, hogy az iparban, a mezőgazdaságban vagy másutt dolgozó valamennyi polgártársunk egyenlő jogokat és előnyöket élvezve, de ugyanakkor egyenlő kötelességeket teljesítve részesedjék a szocialista társadalom előnyeiben. Azt akarjuk, hogy a legkorszerűbb termelési és munkaszervezési formák, valamint az anyagi érdekeltség és munkadíjazás szocialista elvei teljes mértékben érvényesüljenek a mezőgazdasági termelésben, mert ezek a szocialista társadalom nyújtotta szociális és kulturális előnyök. Fontos tehát, hogy minden mezőgazdasági dolgozó jól megértse mezőgazdaságunk további szocialista fejlesztését, hogy támogasson minden haladót, amit a mezőgazdaságban bevezetünk és ami javára szolgál a szocialista társadalom fejlődésének és erejéhez képest tegyen meg mindent hazánk állandó felvirágoztatására. Itt vagyunk a lényegnél. Egyfelől az ipar a társadalom fejlesztésére adott óriási értékekkel és eszközökkel mezőgazdaságunk fejlődését is segíti. Ezt a segítséget a jövőben is megadjuk a mezőgazdaságnak. Önök jól tudják, milyen nagyszabású ez a segítség és milyen hatással van az EFSZ-ek s az állami gazdaságok termelésének növekedésére. Másfelől viszont a mezőgazdaság a lehetőségek ellenére sem támogatja annyira a társadalom fejlődését, amennyire tudná. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez főként szövetkezeteseink hibája. Nem, ez a mezőgazdaság előző általános kapitalista fejlődésének és a mezőgazdasági termelés még mindig kisüzemi termelő jellegének a következménye. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a termelési viszonyok átalakulásának folyamata a mezőgazdaságban lényegében a legutóbbi években ment végbe. Tehát nem akarhatjuk, hogy a mezőgazdaság már most mindent megadjon egyszerre, amit a szocialista nagyüzemi termelés adhat. Nemrégen kezdődött folyamatról van szó. Ámde ma már lehetőségek vannak, s mi a lehetőségeket a jövőben is megteremtjük, hogy a mezőgazdaság az eddiginél egyre több értéket adjon a társadalomnak. Ezért időszerű az a feladathogy biztosítsuk a mezőgazdaság rendkívül termelékeny nagyüzemi termelésének fejlődését. TÖBBET, JOBBAT, OLCSÓBBAN Engedjék meg, hogy rámutassak arra a feladatra, hogy a mezőgazdaság színvonalának 1970-ig el kell érnie az ipar színvonalát. E kiegyenlítődés lényegében a mezőgazdasági termelés nagyfokú intenzitásának elérését, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés nyújtotta lehetőségek teljes mértékű felhasználását jelenti. Azt jelenti tehát, hogy a föld teljes kihasználása, a korszerű növénytermesztési vagy állattenyésztési technika teljes mértékű alkalmazása és a jól szervezett nagyüzemi termelés alapján minél többet és minél olcsóbban termeljünk: Tehát mindenekelőtt az a fontos, hogy kihasználjuk a földet — az alapvető termelőeszközt — a mezőgazdasági termelés fejlesztésére,' hogy a lehető legcélszerűbben gazdálkodjunk vele és fokozzuk a termőképességet. Hazánkban csak 0,54 hektár mezőgazdasági föld jut egy lakosra. Ezért fontos, hogy minden hektárral jól gazdálkodjunk, ezért fontos, hogy minden darab szántóterületet, mezőgazdasági földet kihasználjunk és megműveljünk. Ahol közvetlenül mezőgazdasági termelésre nem használhatjuk fel a földet, más módot kell keresni, például a hegyoldalakon létesítsünk ligeteket, erdőket, stb. Azt a szántóterületet is, amelyen például mezőgazdasági erdősávokat ültettek ki. de fölöslegesek, mert nem porhanyós a föld, vissza kell adni termelési célokra és az ilyen erdősávok helyett inkább gyümölcs- és egyéb haszonfákat ültessünk az utak mentén. A föld teljes kihasználása további termőképességének fokozását jelenti az istállótrágyával vagy műtrágyával végzett trágyázás lényeges megjavítása. Szövetkezeteink már jó tapasztalatokat szereztek a komposztozással. Parasztjaink hagyományos tapasztalatainak és tudósaink legújabb felfedezéseinek egybekapcsolása a föld termőképességének fokozása terén nemcsak a szokásos műtrágya, hanem az újabb lehetőségek zel szemben, ha a mezőgazdasági ! felhasználása, terén a szocialista termelés a jövőben is olyan lassú ! 'i agy üzemi termelés feltételei köütemben növekednék, mint eddig, ! zött bizonyára valóban intenzív termelést eredményez az egész földterületen. Nemcsak a mezőgazdaság, hanem a népgazdaság víz- és csapadékellátásának kérdése is szorosan összefügg a föld kihasználásával és termékenységével. A víz több szempontból mind fontosabb lesz, ezért nagyon megfontoltan és szervezetten kell vele gazdálkodni, mint minden más alapvető nyersanyaggal. Bizonyos hogy nincs vízfölöslegünk. Ellenkezőleg. Márpedig nemcsak a mezőgazdaság és az ipar, hanem nagyon természetesen a városi és falusi lakáskultúra és a higiénia is az elegendő vízmennyiségtől függ. Törekvésünk arra összpontosul, hogy minél több vizet fogjunk fel, természetesen mindjárt a forrásánál. E téren nagy szerep hárul a talajjavító szövetkezetekre, öntöző és lecsapolórendszerek, víztárolók, halastavak létesítésében a folyóvizek szabályozásában. Ezek az akciók az állami intézkedésekkel együtt elősegítik vízgazdasági viszonyaink megjavulását és lehetővé teszik, hogy mezőgazdaságunk jobban védekezzék a természet szeszélyeivel szemben. A különböző nagyságú víztárolók létesítésének fontosságával kapcsolatban felül kell vizsgálni azt az eddigi egyoldalú gazdasági szempontot, hogyha az egy kWórára eső átszámított beruházási költségből indulunk ki, csak a nagy vízierőművek előnyösek pénzügyi szempontból az energetikai építkezésben. Ma új gazdasági szempontokat kell keresnünk, mivel számunkra az lesz előnyös, ha a kisebb víztárolók mellett is építünk ki erőműveket, s így használjuk fel a felgyülemlett vizet a villamosenergiatermelésre, tekintettel arra, hogy intézkedéseket kell tenni a víznek nemcsak nagy hanem közepes és kisebb tárolókban való felfogására és a felfogott víz további célokra való felhasználására. Az ilyen víztárolók különféle célokat szolgálnak ezért a pénzkiadások sokfelé megoszlanak s így arányos lesz az 1 kWórára eső kiadás. Tény, hogy a kisebb erőművekre is szükségünk van, mert megkönnyítik a csúcsmegterhelést. Egy példát akarok erre felhozni. A jégkorong-világbajnokságok napjaiban a mérkőzések televíziós közvetítése folytán a villamosenergia fogyasztása olyan mennyiséggel növekedett, amennyit például a hodonini erőmű napi teljesítőképessége képvisel. Ezzel a példával támasztjuk alá, milyen eshetőségekre kell számítani a háztartási áramfogyasztás gyors növekedése következtében, nem is szólván arról, milyen gyorsan fokozódik majd az áramfogyasztás a parasztgazdaságok gépesítése után. A talajok lényegesen jobb gondozása és felhasználása abból ered, hogy az egész mezőgazdaság fejlesztésének alapja a növénytermesztés. Mindenekelőtt a növénytermesztés intenzitásától és eredményeitől függ, elegendő élelmiszer jut-e majd a dolgozóknak, elegendő takarmány az állattenyésztésnek é s nyersanyag a közszükségleti és élelmiszeriparnak. Ha több gabonát, burgonyát, kukoricát, cukorrépát és szénát termelünk, akkor csökkenthetjük a mezőgazdasági termékek külföldi behozatalát. Ezért a növénytermesztés általános növekedése az 1960-évihez képest 1965-ben körülbelül 28 és fél százalékos lesz. A szemes termények, a kukorica a kapásnövények egyenlőtlen hektárhozamai nagy tartalékokat képeznek a növénytermesztésben, mert sok helyütt azonosak a természeti és termelési viszonyok. Tavaly országszerte jó feltételek voltak a növénytermesztésre és a tapasztalatok megmutatták, milyen nagy különbségek vannak még nemcsak az egyenlő feltételű termelővidékek, hanem az egyes járások és szövetkezetek között is. Ma már vannak olyan élenjáró szövetkezetek, melyek elérik az 1965-re tervezett eredményeket. Másrészt azonban vannak olyan EFSZ-ek is, melyek jó termelési feltételek ellenére is nagyon rosz eredményeket érnek el. Ezekben az indokolatalan különbségekben nagy tartalékok rejlenek a mezőgazdasági termelés növelésére és ezért egyik fontos feladatunk, hogy a lemaradó EFSZ-ek elérjék az élenjárók színvonalát. A tudománynak és a kutatásnak az eddiginél sokkal intenzívebben kell segítenie a mezőgazdasági termelés összes problémái megoldását. Önök bizonyára tudják, hogy a Mezőgazdaságtudományi Műszaki Fejlesztési Központi Tanácstól kezdve a járási mezőgazdasági - erdészeti társaságokig és a mezőgazdasági üzemekben közvetlenül részes fiókintézetekig megkezdtük a szervek és állomások rendszerének kiépítését. Ezektől a tudományos intézetektől azt kívánjuk, hogy segítsenek közvetlenül a mezőgazdasági gyakorlatban alkalmazni a tudományos kutatás eredményeit, hogy segítsenek a haladó gyakorlati tapasztalatok felhasználásában, a mezőgazdasági üzemek termelési irányzatára előterjesztett, a körzetesítést és a célszerű szakosítást stb. tekintetbe vevő javaslatok kidolgozásában. Számítunk rá, hogy azok a tudományos dolgozók, akik közvetlenül a helyszínen, a járásokban és a községekben fognak dolgozni ezekben az intézményekben, közvetlen részt vesznek a javaslatok gyakorlati megvalósításában s ugyanakkor a gyakorlatban újabb, tudományos vizsgálatra szoruló problémákat tárnak fel. A növénytermelésben ez azt jelenti, hogy törődni fognak a legjobb és legnagyobb hozamú szemestermény- és magfajták, a legjobb és legkifizetődőbb ültetöanyagfajták vetésével, az egyes járások vagy szövetkezetek talajviszonyai szerint. Mint látjuk, fontos intézkedésekről van szó, melyek jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdaság tudományos irányításának elmélyítéséhez, a tudomány és a gyakorlat szorosabb kapcsolatához. Fontos, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia szervei, valamint a kerületi és járási nemzeti bizottságok nagyobb kezdeményezéssel és következetesebben teremtsék meg a feltételeket a tudományos kutatómunkahelyek rendszerének gyors kiépítésére és tevékenységük eredményes kibontakoztatására. Másrészt fontos, hogy az EFSZ-ek jól megértsék, mit jelentenek termelésükben ezek az intézkedések, és az újonnan létesült tudományos kutatóintézetekkel együtt maguk is igyekezzenek érvényesíteni az intézetek munkaeredményeit termelési gyakorlatukban. TELJESÍTSÜK A VÁLLALT FELAJÁNLÁSOKAT A másik fontos megoldásra váró feladat: saját takarmányalap segítségével biztosítani az állattenyésztési termelés fellendülését. 1965-ben a mezőgazdasági földterület száz hektárjára számítva legalább 67 szarvasmarhával, — ebből legalább 32 tehénnel, — 79 sertéssel és 382 baromfival akarunk rendelkezni. Hektáronként átlag 177—178 kilogramm húst akarunk termelni élő súlyban, beleértve a baromfit, 746 liter tejet és 579 darab tojást. Az elmúlt években éppen a takarmányalap lassú gyarapodása jelentősen befolyásolta az állattenyésztési termelés fejlődését. A szövetkezetek és az állami gazdaságok figyelmét ezért a saját takarmányalap megteremtésére és a takarmánnyal való helyes gazdálkodálkodásra összpontosítjuk. 1 1 Nagy figyelmet kell fordítanunk az egészséges tehénállomány felújítására, meg kell szüntetnünk a gümőkórt és bangkórt, amely ma komoly kerékkötője a szarvasmarhaállomány hasznossága növelésének. Ennek útja a törzsállattenyésztés tökéletesítése s ezzel a kérdéssel — komolyságát teljes egészében felmérve — foglalkoznia kell Mezőgazdaságtudományi Akadémiánknak, közvetlenül a gyakorlatban biztosítva a saját tenyészetű és a külföldi szarvasmarha fajták keresztezésével olyan szarvasmarha fajállat kitenyésztését, amelynek tehenei nagy mennyiségű és nagy zsírtartalmú tejet adnak. Gyorsan meg kell javítanunk a dolgozók ellátását tejjel és vajjal. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága jóváhagyta azt az irányelvet, hogy a dolgozók szükségleteinek fedezésére 1961 végéig 2,4 százalékos zsírtartalmú tejet árúsítsanak, 1962 végéig pedig 3 százalék zsírtartalmú tejet. Ennek érdekében a város környéki szövetkezetekben és állami gazdaságokban belterjes tejgazdaságokat létesítünk. Ily nagy feladatot csak a szarvasmarhaállomány hasznosságának növelését elősegítő gyors intézkedésekkel teljesíthetünk. A sertésállomány gyarapításában elsősorban az eddigi fajták nemesítésével kell elérnünk további eredményeket. A sertéshús termelését növelnünk kell az egységes földműves szövetkezetekben és az állami gazdaságokban nagy hizlaldák létesítésével és a takarmánytermelés korszerű tömeges rendszerének alkalmazásával. A vágósertéshús termelésének fellendítése a gyorshizlalás termelési formájának megszervezésétől, a sertésállomány gyors felújításától függ. A mezőgazdaság magasabb színvonalra emelése érdekében meg kell szerveznünk a tyúkok, mégpedig mind a tojók, mind a vágóbaromfi nagyüzemi tenyészetét. A baromfi és a tojás ilyen termelését nemcsak a szövetkezetekben akarjuk megszervezni, hanem iparilag a nagyvárosok környékén. Célunk az, hogy elegendő és olcsó baromfihúst termeljünk, hogy jutányos kiskereskedelmi áron minél előbb a piacra dobhassuk s így leállíthassuk az állami eszközökből való dotálást. Ehhez hasonlóan akarjuk megoldani a tojás termelési árának csökkentését s így olcsóbbá tételét. A növénytermesztésnek és az állattenyésztési termelésnek ezek a feladatai nagyok és igényesek. Teljesítenünk kell azonban őket, hogy biztosítsuk társadalmunk további sokoldalú fellendülését. E feladatok megvalósításának fontos tényezői a szövetkezetek és az állami gazdaságok azon kötelezettségvállalásai, amelyek a harmadik ötéves terv négy év alatt történő teljesítésére vonatkoznak. Ez a mozgalom falvainkon mind szélesebb méreteket ölt, s további szövetkezetek és állami gazdaságok kapcsolódnak be. Örömmel üdvözöljük a szövetkezeti tagok kezdeményezését, és meggyőződésünk, hogy mezőgazdaságunk valamennyi dolgozója még nagyobb lelkesedéssel lát hozzá a mezőgazdasági termelés fejlesztése feladatainak teljesítéséhez és túlszárnyalásához. Ogy hiszem, hogy ez a mozgalom nagyobb felelősségre neveli majd dolgozó parasztjainkat, a társadalom, az állam szükségleteivel szemben. Ha többet termelünk, minden dolgozónk asztalát gazdagítjuk, elősegítjük népgazdaságunk fejlődését. Jelenlegi feladatunk gyorsan behozni a lemaradást a hús és a tej felvásárlásában, mégpedig az állammal kötött szerződésekhez igazodva. Az állami felvásárló szervezetek és az egységes földműves szövetkezetek között kötött kötelezettségeket és szerződéseket kölcsönösen teljes egészében be kell tartani. Ebben kell tükröződnie a szövetkezetek vezetőségeinek és minden szövetkezeti tagnak viszonya államunkhoz. Ezen is lemérjük azt, hogyan értelmezik a felelősséget társadalmunkkal szemben. Ahogy az ipari üzem termelési kötelezettséget (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÖ 2 * 1961. március 25. s>