Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-23 / 82. szám, csütörtök

Ú f f ilm ek Az ostravai III. \ csehszlovák film­'esztivál idején több iazai gyártású film lemutatója szerepelt mozijaink műsorán. Itt elsősorban Fran­tišek Kudláí ME­NETKÖZBEN NEM Ml OIG ÉNEKEL­NEK című filmjét kell megemlítenünk, az olső szélesvásznú szlovák filmet. Saj ­nos jó témát nem tudtak megfelelő művészi színvonalon kivitelezni a film alkotói. A konflik- Mária Královičová és František Dibarbora a Szurkolók lesállásban című filmben. tus: az előretörő szocialista építke­zés és a falusi konzervatizmus össze­lek hazafiságát dicsőíti, az osztrákokkal ütközése eléggé mesterkélt beállítású, s a szemben. Kurt Maetzig, az ismert német haladás fáklyavivői, maguk a munkások rendező Stanislav Lemi lengyel író is erőtlenek. A film fő fogyatékossága Asztronauták című regényit vitte film­az élet sablonos, papírízü ábrázolása, re A HOLTAK BOLYGÓJ A-ban. Utopisz­amit az ostravai fesztiválon és egyön­tetűen megállapítottak. Hosszú idő után ismét egyiptomi fil­met láthattunk. Az EAK a DZSAM1LA tíkus-fantasztikus kalandos történet, melynek legnagyobb pozitívuma, hogy a népek testvéri összefogásának és az örök békének fennkölt eszméjét hirdeti. Er­cimü filmmel járult hozzá az arab népek dekessége, hogy a főszerepeket különböző nemzeti felszabadító harcának erkölcsi nemzetek fiai játszották, támogatásához. A film története Dzsa­mila Buherid hős algériai diáklány vi­szontagságos életét, hazafias elszántság­gal vívott harcát örökíti meg. Ismét egy szlovák film: Ján Lacko ren­dező SZURKOLÓK LESÁLLÁSBAN című filmje sportvígjáték, jó átlagos alkotás, mely nemcsak kigúnyolja a káros klub­A svéd filmgyártás Gustáv Molander fanatizmust, hanem egészséges sportszel­rendezésében a jó útra térő „tékozló lemre is nevel. Joseph Lisbona, a ná­fiú" történetét dolgozta fel a DAL A PI­ROS VIRÁGRÓL című filmben. Kicsen­gése azonban furcsa a mi fülünknek: lünk nem igen ismert francia rendező DARÁZSFÉSZEK című filmjében igazi művészet alkotására törekvő nyugati fia­Olaf, a garazda legény sok-sok kaland talok küzdelmes életét akarta bemutatni, utan rájön, hogy csak a hozzá hason- a kulisszák mögött üzöU szennyes üzel­loan gazdag ara oldalán találhatja meg mekre világított rá. Alapgondolata körül­igazi boldogságát. belül így fejezhető ki: Bátraké a szeren­A NÁSZÉJSZAKA című lengyel-finn cse. Sajnos a film mint történet kusza koprodukciós film története a napoleoni és töréses. Ezért nem nyújt különösebb háborúk idején játszódik le. A lengye- élvezetet a nézőnek. TAVASZI SZELLŐ Ladislav Helge fiatal rendező Jan események légkörét, melyben annyi Otčenášek író közreműködésével minden történt, annyi minden vál­eredményes vállalkozásba kezdett. tozott Sokk a, re ái i sabbak a film Szabad feldolgozásban Otčenášek alakjai közelebb áUnak az élethe z. Brych polgár regényet filmesítette J VALAHÁNYSZOR arról olvasok va­lahol, hogy megint interkontinentá­lis rakétát, műholdat, vagy a kor­szerű technika egy-egy új csodáját lőtték ki az űrbe, mindig egy régi, körülbelül egy évtizeddel ez­előtt elhangzott beszélgetésre gon­dolok vissza. öregapám azt kérdezte tőlem: — Fiam, te már sokat tanultál, mondd hát meg nekem, mi az az atom? Nehéz kérdés volt. Nem mintha egyáltalán semmit sem tudtam vol­na az atomfizikáról, hiszen Vano­vič professzor az egyetemi évek alatt valamit azért csak beleplán­tált a hallgatók fejébe ebből az új tudományágból is. Először az vil­lant át az agyamon, hogy öreg­apámnak kiselőadást rögtönzők az atom felépítéséről, az elektrónokról, neutrónokról meg egyebekről. Re­méltem, valami módon majd csak megtartom öregapámnak tudásomba vetett hitét. Mert eddig még ha el­elbeszélgettünk, öregapámnak majd minden kérdésére tudtam válaszolni. Ránéztem apám apjára, láttam raj­ta, feleletre várt A nyolcvanötéves ember, aki életében öt évvel ezelőtt hallotta először ezt a szót: atom. Magyarázni kezdtem. - Tudja, öregapám, amit maga itt lát, mondjuk ez az ágy, vagy a kenyér, meg a tégla, egyszóval min­den anyag apró, szemmel nem lát­ható részekből áll... öregapám félbeszakított: meg. Persze csak a motívumok azo­nosak, különben egy önálló film A film alkotói Iélekrajzi alaposság­gal tudták érzékeltetni, miért szakít ről van szó, mely sokkal jobban si- a polgári származású Jana Stiborová került az első Brych film feldolgo zásnál. Helge jobban, találóbban tudja érzékeltetni 1948 februárjának mozgalmas időszakát, a februári tMagda, az ismert egyiptomi filmszinésznö Dzsamila szerepében jómódú családjával, sőt miért szakít nagy szerelmével is. Az igazi, meg­alkuvást, képmutatást nem ismerő élet és az álszenteskedés, szem­forgatás világának az előbbi győzel­mével végződő drámai összecsa­pását látjuk leját­szódni a fiatal lány lelkében. Helge filmje esz­meileg s művé­szileg egyaránt erős mű, méltó­képpen foglalkozik történelmünk egyik legdicsőbb fejezetével. Kívá­natos, hogy több hasonló színvona­lú film szülessen stúdióinkban. L. L. Tugári Ferenc: MEMENTO MORI Kezed nem fogom többé, ajkad nem csókolom. Virág nem illatozhat Kedvesem sírodon. Fénykép nem maradt rólad nem látom arcodat; könny, gáz és bombazápor megölte hangodat... Mindent elrabolt tőlünk a bűn, a pusztulás s mi megmaradt minékünk csak emlék — semmi más. A múltat elfeledni nem tudom, nem lehet — álmatlan éjszakákon kísért százezreket. Hogy füstölgött a kémény Dachau, Auschwitz egén, hol gyilkos tűzön égett szerelem és remény. Hamvad a szél széthordta ­kinyitom ablakom és megcsókolom a port a pléh párkányokon ... - Azt akarod velem elhitetni, hogy amit itt látok körülöttem, mind valami újfajta puskaport, vagy ek­razitfajtát tartalmaz? Mert az első világháborúban azokat én is ismer­tem; minér voltam. Ejnye, gondolkoztatott el ez a gon­dolatmenet, öregapám mégsem akar­ta csak azt megtudni, megtanul­tam-e valamit az iskolában. A seb­tében kitervezett magyarázatom egy­szeriben összekeveredett az agyam­ban. Feleslegessé vált. Öregapámat úgy látszik az nem is érdekli, miért éppen az uránt, a stronciumot és a többi hasadó anyagot nevezzük mi rádióaktívnak, vagy hány ré­szecske köröz ez, vagy amaz atom­mag körül. Nem erre kíváncsi ő. Mert mikor öregapám 1945-ben — valamikor az év végén meghallotta ezt a fogalmat: atombomba, biz-, tosan azt gondolta: megint valami újfajta robbanóanyagot találtak ki. Hiszen a szót pusztítással, gyilko­lással — bombával összefüggésben hallotta. Mert öregapám, ha háborúról volt szó, mindig a tizzennégyest emlegette, mikor hidász volt és négy évig szolgált. A híres galíciai sarat da­gasztotta, meg hidakat robbantattak vele Olaszországban. És ő azóta is mindig a hídrobbantást emlegeti. A felesleges pusztítást. Az égbe me­redező összevissza csavart hídszer­kezetekről beszélt, meg az ekrazit­ról, amit a hidászok akkoriban hasz­náltak. De nemcsak ezeket emle­gette. Sokat beszélt ő a háború okozta mérhetetlenül nagy szenve­désekről is. Éppen erről a legtöb­bet. ROSSZUL mutatkozott be öreg­apámnak, meg még sokmillió más embernek az atom. Majdnem min­den ember az atomban ugyanazt lát­ja, amit ő: valami újabb, az eddi­gieknél is rettenetesebb pusztító­szert. Vagy mit gondolhat e foga­lommal kapcsolatban az a japán, akinek a gyermeke szem nélkül, vagy másképp eltorzulva jött erre a világra, vagy akinek Hirosimában az egész családja oda veszett. öregapámnak, ha ma még élne, már tudnék felelni az ő nyelvén tíz évvel ezelőtt feltett kérdésére. Mert hozzánk is megérkezett az atom, úgy, ahogy azt az emberiség leg­jobbjai képzelték — úgy, ahogy azt az öregapám is meg szerette vol­na ismerni. Elmondanám neki, hogy az atom olyasvalami, amivel em­bereket lehet gyógyítani. Persze, nehéz lenne neki megmagyarázni a kobaltbomba szerkezetét úgy, hogy meg is értse. De én talán nem is a szerkezetét magyaráznám neki. Mindössze ennyit mondanék: — Öregapám, az atom olyasvalami, aminek segítségével gyógyítani le­het az embereket. Prágában a múlt héten voltam egy klinikán, ott azzal gyógyítanak. Azokat is láttam, akik a klinikáról gyógyultan távoztak. Azt a gépezetet a Szovjetunióból hozták hazánkba. Mi köze tehát az atombombának és az atomnak egyáltalán az űrha­jókhoz? Mikor ezt írom, a Szovjetunió —: a kommunista világ felségjelével dí­szített rakéta már olyan messze re­pül a földtől, hogy azt a mi mé­reteinkkel szinte nem is lehet el­képzelni. Ha még élne az en jó öregapám, azt is egészen biztosan megkérdezné, rni az a rakéta. Jó lenne neki elmondani, hogy az olyan közlekedési eszköz, mellyel - ha meghajtja az atom — 'a holdba, meg még messzebb is utazhatunk. Mert ő, ha egyszerű falusi ember volt is, vagy talán éppen azért, mert az volt, az iránt is érdeklődött, igaz-e az a mese, hogy más csil­lagokon is vannak élőlények. JÔ HLRÜK VAN a műholdaknak, meg más bolygóklcözti rakétáknak az egyszerű emberek gondolatvilá­gában. Mert az például mindenkit érdekel, milyen égitest is az a híres Esthajnalcsillag — a Vénus. De so­kat kell még dolgozniok a világ tu­dósainak, amíg az öregapámhoz ha­sonló egyszerű emberek ilyen han­gon beszélnek majd az atomról: — Az atom? Az egy áldott dolog. Gyógyítanak vele, meg milyen olcsó üzemanyag! Pedig de sok millió ember sze­retné az atomot csak így ismerni. Ez a sokmillió ember a mi erőssé­günk. TÖTH MIHÁLY Kulturális itt A Csemadok Jur nlHronom-i szín­játszó csoportja a napokban nagy sikerrel mutatta be Ňirovcén Szigli­geti Ede: A cigány című háromfel­vonásos színművét. A sikeres bemu­tatóért a szereplők és a rendező egyforma elismerést érdemel. (V. V.) A Csemadok pribetai helyi szer­vezete sikerült irodalmi estet ren­dezett Petőfi Sándor életéről és mű­veiről. Az esten sikeresen szerepelt a Csemadok helyi szervezetének az énekkara is. (cs. i.) Július Fučík - Üzenet az élőknek című börtönnaplója eddig hetven nyelven, közel kétszáz kiadásban je­lent meg. Április 5-én nagyszabású kiállítás nyílik a košicei Műszaki Múzeumban, amelyen a magyar műszerexport né­hány reprezentatív cikkét mutatják be. A műszerek működéséről kiváló szakemberek fognak felvilágosítást nyújtani. A kiállítást filmvetítéssel és szakelőadásokkal tarkítják. (W. A.) Négyszáz oldalas könyv jelent meg Párizsban a nemrég elhúnyt nagy francia színész, Gerard Phi­lippe emlékére. Dél-Szlovákia kommunistáinak ellenállási harca a háború alatt Irta: ROJÄK DEZSŐ és SZŐKE LŐRINC 9. Partizánharcok Délkelet-Szlovákia területén Beszámolónk korántsem volna tel­jes, ha a különböző kommunista el­lenállási mozgalmak és szervezkedé­sek legmagasabb fokáról, a Délkelet­Szlovákia területén lejátszódó parti­zánharcokról legalább röviden ne tennénk említést. Dél-Szlovákia terü­lete ugyan nem tartozott szervesen, sőt még egyes összefüggő részeiben sem a Szlovák Nemzeti Felkelés te­rületéhez, mégis a legszorosabb kap­csolatban állott vele. A délkelet-szlovákiai terület par­tizánmozgalmának megerősítésére a Kijev melletti partizániskolában ki­képzett magyar partizánok egy ré­sze 1944. szeptember 19-én Fábry József parancsnok, Grubics Zoltán helyettese, valamint Rác János, Pa­taky Pál, Csizmadia István, Gyenes József és mások repülőgépen a szlo­vák felkelési területre érkeztek és Banská Bystrica környékén ejtőer­nyővel leszálltak. A zvoleni várban az egység számos lučeneci, rimavská sobotai, fil'akovói és Nové Zámky-i származású, frontról szökött magyar katonával egészült ki. Az egység Kozlov őrnagy, valamint Vaszin és Popov szovjet kapitányok törzséhez tartozott. A partizáncsoport meg­szervezésénél és kiegészítésénél a rožňavai származású Fábry József építőmunkásnak nagy előnyére szol­gált az a tény, hogy a háború előtt több szlovák körzetben mint párt­funkcionárius tevékenykedett, így kiterjedt személyi, valamint helyi ismeretekkel rendelkezett. A kis partizáncsoport, miután a Banská Bystrica-i térségében Tri duby fölött földet ért, egyre szapo­rodott. A zvoleni gyűjtőállomásról Tomašovce— Kalinovo—Fiľakovo irá­nyában haladtak. 1944. szeptember 26-án, egy héttel a hazai földre való érkezésük után a csapat már 60 főt számlált. E napon megszállták Síd községet s lefegyverezték a magyar csendőröket, a faluban fontos iratok­nak, jutottak birtokába, amelyeket tüstént a partizánparancsnokságra juttattak. A Fábry-féle partizáncso­port meglepetésszerű akciói, mint derült égből a villámcsapás, úgy ér­te a fasisztákat. A Horthy-csendőr­ség büntető-expedíciót küldött a csoport ellen. Kostolná Bašta és Sta­rá Bašta térségében határcsendőrség s más katonai egységek támadták meg a csoportot, mely a Poltár— Rimavská Baňa—Babinec háromszög irányában vonult. E területen a cso­port naponta intézett támadást ka­tonai vasúti szállítások ellen, hidakat robbantott és vasúti szállítmányokat röpített a levegőbe. A csoport szoros összeköttetésben volt az e területen működő illegális kommunista párttal, Štefan Demjan, Ondrej Klokoč és Pavel Kysucký elvtársak révén. A partizáncsoport hathatósan segí­tette a pártot a röplapterjesztésben és fasisztaellenes propagandamunká­ban. Ezen időben az eddig név nél­küli partizáncsoportból alakították meg a Petőfi Sándor-partizánrészle­get, amely a Kozlov partizán-brigád parancsnoksága alá volt rendelve. A részleg állandóan szaporodott, ki­sebb partizáncsoportok csatlakoztak hozzá. A Petőfi-részlegnek szoros kapcso­lata volt a J. V. Sztálin-partizán­egységgel, amelynek parancsnoka Novák kapitány volt, valamint Val­janský kapitány brigádjával s más szlovák és szovjet csoportokkal. A röplapokat Zvolenben és Slavošov­cén nyomták több ezer példányban és a lakosság körében terjesztették. A partizánok ezen élénk tevékeny­sége a magyar csendőrök és nyila­sok határtalan bosszúját váltotta ki. Kozlov őrnagy utasítására a Petőfi­részleg Hnúšfa—Muráň—Revúca— Jelšava—Stitník—Rožňava irányá­ban vonult tovább. Többnapi kimerítő menetelés után Čierna Lehota, Slavo­šovce térségébe jutott. A közeli štít­niki völgyben hosszabb ideig egy szlovák-magyar partizánegység mű­ködött, amelynek parancsnoka a le­vočai származású fogtechnikus, Ka­rel Adler volt, akit a legénység „otec"-nak nevezett. Čierna Lehotán a két partizánalakulat egyesült, a csapat parancsnoka az „otec" lett, helyettese pedig Fábry József. A Pe­tőfi-részleg így megerősödve nagyobb hadműveleteket is képes volt végre­hajtani. Rövid idő alatt több német katonai egységet semmisített meg, nagyobb mennyiségű hadianyagot zsákmányolt, több német járőrcso­portot foglyul ejtett. A partizánok erkölcsi erejét és harci készségét fokozta, hogy a környékbeli bányá­szok nagy számban önként csatla­koztak a Petőfi-partizánrészleghez. A partizánok nyolc községet tartottak szilárdan kezükben. A részleg ekkor 280 tagot számlált. Tekintve, hogy a partizánharcok taktikája nem en­gedett meg nagyszabású harci egy­séget, elhatározták, hogy kettévál­nak. A nyilasok és németek széles­körű hajtóvadászatot indítottak elle­nük, állandóan nyomukban voltak. Röviddel a kettéválás után súlyos veszteség érte az egyik partizán­csoportot. Otecet és törzsét a néme­tek bekerítették és elfogták. Adl&ŕ Károlyt, a bátor kommunistát és par­tizánparancsnokot kegyetlen • kínzás után Dobšina város főterén kivégez­ték. A náci hóhér kezétől halt hősi halált Rožňaván Tóth József, rudňai bányász. A Fábry által vezetett par­tizáncsoportnak sok viszontagság és harc utár\ sikerült a náci gyűrűből kikerülnie és kevésbé exponált hely­re, Rudník, Zlatá Idka, Lucia Baňa, Poproč bányavidékére visszavonulnia. Rövid pihenés után átvonultak Koši­ce, Moldava és Turňa területére, ugyanis a németek ezen a vasútvo­nalon Miskolc felől állandó katonai szállítmányokat menesztettek. A par­tizáncsoport e szállítmányok ellen sikeres támadásokat hajtott végre. A szükséges robbanóanyagot a rud­níki és poproči bányák szállították. Rudník-fürdőn körülzártak egy nyilas kiképzőtábort, amely javítóintézet­beli sihederekből állott s tagjai „fe­hér partizánoknak" nevezték magu­kat. A Petőfi-részleg az épületet körülaknázta és felrobbantotta. Elő­zőleg azonban rengeteg élelmiszert és hadiszert zsákmányolt, valamint 67 „fehér partizánt" foglyul ejtett. A foglyok közül 28 munkásszárma­zású gyereket a részleghez kapcsol­tak. A szovjet hadsereg közeledtével a részleg utasítást kapott, hogy tör­je át a frontot és csatlakozzék a szovjetekhez. A vállalkozás nehéz ál­dozatok árán ugyan, de sikerrel járt. Torna n. B. közelében a Petőfi-par­tizánrészleg boldogan ölelte meg az első román járőrt, aki — mint szov­jet oldalon harcoló katona — mint­egy megszemélyesítője volt a fasiz­mus elleni harcnak a proletár nem­zetköziség szellemében. ír Befejezésképpen még meg kell em­lítenünk azokat az érdekes és jel­lemző eseményeket, amelyek Košicén a Nyár utcai volt gazdasági iskola öreg falai között zajlottak le. 1944 november végén a visszavo­nuló magyar hadsereo kötelékeiből kivált egy kisebb,, sebesültszállító gépkocsiosztag több sebesültszállító ÜJ SZO fi * 1961. március 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents