Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-19 / 78. szám, vasárnap

A szakbizottságok tapasztalataiból Tartsák ujjukat az élet pulzusán RETTEGNEK a BURZSUJOK EGYMÁSUTÁN érkeznek a jelentések a különféle kapitalista országokból, hogy a dolgozók tüntetéseitől rettegő kormányok felkészülnek a munkásosztály elleni harcra. Hollandiában a rendőrség a sztrájkolok elleni harcot gyakorolja és a belga csendőrség „tapasztalataiból" tanul, amely a legutóbbi nagy sztrájk idején számos munkást megsebesített és hatot, megölt. Japánban különleges ka tonai alakulatot képeznek ki a jogaikért utcára vonuló munkások elleni harcra. Felszerelésük könnyfakasztó bomba és fegyver. Űgy látszik a japán reakció is újabb népellenes akciókra készül Vagy talán egy magasrangú amerikai vendég látogatását „készítik elő", mert nem tud ám mindenki olyan ügyesen mászni a helikopter kötéllétráján, mint Eisenhower sajtótitkára. Nem vonjuk kétségbe a japán kormány előkészületeinek alaposságát, de azért nem ártana, ha a Japánba készülő amerikai vendégek is gyakorolnák a tömegek haragja elől az elszelelés különféle gyors módjait. • 30 EZER ELSIKKASZTOTT CSALÁDI HÁZ Angliában a londoni lapok szerint mintegy 700 ezer család él nyomorúságos viskókban, a legelemibb egészségügyi követelmények hiányában. Csupán Liverpool városában 27 ezer lakást teljesen lakhatatlannak, további 88 ezret pedig meg nem felelőnek nyilvánítottak. A múlt évben ebből csupán öt ezret bontottak le s így ezer meg ezer család él nyomortanyákon. Angliának nincsen pénze a lakásépítkezésre. Az idén azonban újabb 59 millió font sterlinggel növelik a katonai kiadásokat. Mire kell ez a töméntelen pénz? A fegyverkezés falja a milliókat. A Blue Streak (Kék nyíl) rakéta fejlesztésére az angol hadügyminiszter beismerése szerint több mint 85 millió font sterlinget költöttek, a rakéta mégse repül. Még meteorológiai kutatásokra sem alkalmas. A Kék nyílra fordított pénzből 30 ezer család számára lehetett volna kor• VÁLASZTÉKOS A

NGOL Í

ZLÉS Egyes nyugati burzsoá lapok gyakran dicshimnuszokat zengnek az angolok választékos ízléséről. Ogy látszik, Eiengfield angol falucska községi tanácsa is igen kényeskedő lehet, mert a helyi futballpályát azzal az indokolással nem bocsátotta a nukleáris fegyverkezés ellen tüntetők rendelkezésére, nehogy „legázolják a pálya f iivét". Ennél a nagy természetvédelemnél már csak az a másik hír megdöbbentőbb, amely szerint a brit impérium rendiével tüntették ki Hitler volt belügyminiszteri államtitkárát, von Lei lovagot „az angol-német barátság elmélyítésében szerzett hervadhatalan érdemeiért". Változnak az idők. az emberek. Ma már az angol uraságok sem szégyellenék egy tálból cseresznyézni hétpróbás nácikkal és az országban Bundeswehr-tiszteket, •* altiszteket képeznek ki. Változik az ízlés ... .. de mit szólnának ehhez a fasizmus áldozatai és mit mondanak azok, akik épségüket vesztették el a nácik elleni harcban? A dél-szlovákiai területeknek az akkor Horthy-Magyarországhoz való csatolása az illetékes lakosság körében eleinte vegyes érzelmeket váltott ki. Voltak a dél-szlovákiai magyarok között sokan, akik az erőszakos határváltozástól sorsuknak valamilyen titokzatos módon való jobbrafordulását várták. Amennyiben ebben a motor szerepét negatív tényező, a volt csehszlovákiai burzsoá uralom nemzetiségi politikája játszotta, úgy ezek az ábrándok részben érthetők voltak. De minden reális alapot nélkülözött az az elképzelés, hogy Horthy-Magyarországon a dolgozó nép túlnyomó többségének szociális helyzete jobbra fordulhat. Mindenekelőtt tudni kell, hogy Csehszlovákia természeti adottságának, gazdaságának, elsősorban ipari fejlettségének következtében gazdagabb állam volt, mint Magyarország. Magyarország a két világháború közötti években is mé.q a tízezer holdas latifundiumok és nagybirtokosok, a hárommillió nincstelen, földnélküli koldus országa volt. Ezeknek az alapvető fontosságú adottságoknak a nagyrészt határmentén lakó délszlovákiai magyarok előtt is ismereteseknek kellett lenniök. A Horthypropaganda átmeneti sikereként könyvelhető el, hogy ezeket a köztudomású tényeket a válságos 1938 őszi hónapokban sikerült elhomályosítaniok és a magyar dolgozó tömegek egy részét is megtéveszteniök. Természetesen nem várta örömmel Horthy hadseregének bevonulását a dél-szlovákiai szlovák lakosság. Egy részük annak az autonómiának volt híve, amelyet a müncheni döntés után szerű lakást építeni. De a milliók elfolytak. Se rakéta, se lakás. Az angol bíróságok szigorúan büntetik a tolvajokat. Csak éppen azok felett nem mondanak ítéletet, akik egy egész várost elsikkasztottak. • A KATO

LIKUS EGYHÁZ „ELLENÁL

LÁSI HA

RCOSA" Nem csalás, nem ámítás — ilyesmi is létezik. Ez a különös szerzet pedig nem más, mint Globke úr, a zsidóellenes hitlerista törvények buzgó magyarázója, ma pedig Adenauer államtitkára. Ez az úriember ugyanis tíz éve egy katolikus pappal igazolást íratott ártatlanságáról, amelyhez az érveket és a bizonyítékokat persze jómaga szolgáltatta. Van ennek a szerencsenmosdató „okiratnak" többek között egy nagyon figyelemre méltó paszszusa, amely azt állítja, hogy Globke annak idején a katolikus egyház megbízásából maradt a birodalmi belügyminisztérium szolgálatában „ellenállási munkásként". Ki hitte volna!? Micsoda korszakalkotó felfedezés! Soha nem hallottunk róla, hogy a katolikus egyház szembeszállt a fasizmussal. A Vatikán nagyon jól megfért a „Dúcéval", soha nem emelte fel szavát a fasizmus szörnyű tettei miatt és szolgái megáldották az ártatlan emberek millióit legyilkoló náci fegyvereket. Most meg kiderül, hogy Globke „ellenállási megbízottja" volt. Az azonban most sem tudódott ki, hogy Globke milyen ellenállást fejtett ki. Mindenki sejti, hogy miért. Globkéről szenteltvízzel sem lehet lemosni részességét 6 millió ártatlan ember kiirtásában. Hiába az izzadmányos igyekezet. Sz. B. a Hlinka-párl^ Szlovákia számára kierőszakolt. A szlovák nép másik, osztályöntudatosabb része, amely vagy a kommunista pártnak volt tagja, vagy pedig a kommunista párt ideológiai befolyása alatt állott, a CSKP általános irányelveinek megfelelően felkészült az ellenállásra, a földalatti munkára. A kijózanodás a soviniszta propagandától megtévesztett tömegek körében szinte drámai gyorsasággal következett be. Csakhamar kitűnt, hogy a dolgozók helyzete Magyarországon lényegesen nehezebb, mint Csehszlovákiában volt. Kitűnt, hogy a különféle karitatív jellegű mozgalmak, amelyeknek célja a „szegény, éhező, elnyomott és kizsákmányolt felvidékiek" megsegítése volt, tiszta szemfényvesztés, mert csakhamar az úgynevezett anyaországbeliek keresték fel ezerszámra a Magyarországhoz csatolt területeket és vásárolták fel potom áron — a hasonló termékek magyarországi áránál lényegesen olcsóbban — Dél-Szlovákia átcsatolt területén levő üzleteknek készleteit. Ez a sáskajárás hónapokon át tartott, egészen addig, amíg a régi „cseh áru" az üzletekből el nem fogyott. Mi sem jellemzi jobban a gyors kijózanodást a soviniszta propagandától megtévesztett dolgozók körében, mint a „Magyar a magyarért" akció. A határváltozás első, legközvetlenebb, szinte napok múlva beállott következménye volt a munkanélküliség nagymérvű emelkedése az elszakított területen. Nem mintha Csehszlovákiában a munkanélküliség valami ismeretlen fogalom lett volna. Közvetlenül a bécsi döntés előtti hóCSENDES, HALKSZAVÜ nyugodt ember Ondrej Miklós, a rožňavai JNB mezőgazdasági osztályának vezetője. Idegesnek nem látja soha senki, pedig nem kevesebb mint 85 szövetkezet és a járás egész mezőgazdasága szakirányításának a gondja nehezedik vállára. Most is, hogy felkerestük, kimutatások, jelentések, tervek egész tömkelege tornyosult íróasztalán. Szaporán olvasgatott, jegyzetelt, midőn megszokott munkája köréből kizökkentettük. Míg a szokásos napi jelentéseket böngészi, egy kimutatást tesz elénk, melyben a gépjavítás helyzetéről és a tavaszi munkák előkészületeiről értesülünk. A szűk iroda ablakán át széles sávban ömlik be a napsugár. Melegebbre fordult az idő, elérkezett a tavaszi munkák ideje. A gépjavítások terén azonban nem a legkedvezőbb a helyzet. Néhány lánctalpas erőgép még a traktorállomás műhelyében kijavitatlanul áll. Kit terhel ezért a felelősségi Závadszky Antal, aki a jablonovi körzetben vizsgálta felül a gépeket, a következőket mondotta: — Silická Jablonicán komoly a helyzet. Több mint 150 hektárt kell felszántani, de a lánctalpas traktorok üzemképtelenek. Azt is elmondom, miért. A szövetkezet ahelyett, hogy télen javításba küldte volna az erőgépeket, az erdészetben fuvarozott. A nagy fák vontatásával tönkrementek a csapágyak, komoly javítást igényel a gép. Kerekes traktorral pedig ilyen kötött, nehéz talajon nem lehet szántani. A JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG mezőgazdasági szakbizottsága Demeter elvtársat, a traktorállomás főmérnökét is felelősségre vonta. Miért nem ellenőrizték a gépek karbantartását? Mi az oka annak, hogy a lánctalpas traktorok javítása késlekedik? A mérnök bizony nehezen talál mentséget, mert ha a rožňavai gépállomás vezetősége tudta, hogy idejében nem készülhet el a javításokkal, miért nem vette igénybe a szomszédos revúcai gépállomás, esetleg a moldavaiak segítségét, ahol szívesen véghezvitték volna a javítást? Ján Kochan elvtárs, a szakbizottság elnöke, a szövetkezetek vetőmag és ültetöanyag-készletéről elmondotta, hogy árpából valahogy beszerzik a hiányzó mennyiséget, de burgonyából? Ebből 150 vagonnUl igényeltek a szövetkezetek. Hosszabb vita után a bizottság tagjai elhatározták, hogy a poprádi járás példájára megszervezik a gyűjtő-akciót, mert a szövetkezet tagjainak van elegendé napokban azonban, sőt mondhatjuk az utolsó két-három esztendőben, Csehszlovákiában is bizonyos háborús konjuktúra volt tapasztalható, amely csökkentette a munkanélküliek számát. A határ új megvonása után ez egy csapásra megszűnt, számos gyár beszüntette a munkát, jóformán teljesen megállt az építkezési tevékenység. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés az alacsonyabb magyarországi mezőgazdasági terményárak következtében súlyos helyzetbe került. Ezen a hirtelen fellépő munkanélküliségen a Horthy-rendszer elsősorban propaganda okokból úgy igyekezett segíteni, hogy a tehetős lakosság hazafias érzéseire hivatkozva „Magyar a magyarért" cégér alatt társadalmi gyűjtést indított. Utalványokat igyekeztek a polgárság körében elhelyezni és a befolyt összeget a szokásos karitatív módon a rendszer minden visszaélésével együtt, a nemzetiségi és politikai megbízhatósági kulcs betartásával a munkanélküliek között minden ellenőrzés nélkül kiosztották. Mondanunk sem kell, hogy a legjobban rászoruló és osztálytudatos munkásság ki volt zárva a támogatásnak még ebből a megalázó módjából is. De a munkásságon kívül az egész dél-szlovákiai lakosságot nagy mértékben sújtotta a csehszlovák koronának hét az egyhez arányban történt beváltása magyar pengőre. A tényleges devizaárfolyam a müncheni döntés idejében öt az egyhez volt, a pengő és a korona közötti tényleges vásárlóerő is körülbelül ennek az aránynak felelt meg. Ez burgonyájuk s ha mindenki csak 40—50 kilogrammal segíti a szövetkezetet, az ültetéshez szükséges mennyiség biztosítva lesz. A szakbizottság a tej, a hús és a tojás felvásárlásának kérdésével foglalkozott, mert a járás ez év elsó havában több tízezer liter tejjel és több száz mázsa hússal adósa maradt közellátásunknak. Hogyan, milyen módon változtatni a helyzeten? Molnár János elvtárs, bizottsági tag, • licincei EFSZ elnöke ezzel kapcsolatban megjegyezte: „A szövetkezetek üzemükön belül igen sok tejet fogyasztanak el. A termelt tej csaknem háromnegyed része kerül a tagok között eladásra és a borjak táplálására. Ezenkívül a szövetkezet tagjai háztáji gazdaságukból alig adnak el tejet a közellátásnak. Javaslom, beszéljünk az illetékes szövetkezetek vezetőségével, tagjaival, hogy fokozzák a napi tejeladást és a termelést, mert mégiscsak nevetséges, hogy tehenenként alig adnak el 1—1 litert a közellátásnak. Ha a jelenlegi helyzetet jobbra változtatjuk, jelentős mértékben segítünk a JNB tanácsának is a közellátás zavartalan biztosításában. Molnár elvtárs igen fontos hórt pendített meg. A szakbizottságnak, mert széles aktívával dolgozik, valóban nagyobb segítséget kell nyújtania mind a JNB tanácsának, mind a járás szövetkezeteinek. Ez a segítség a JNB illetékes szervei irányításának és munkájának hatékonyságát is nagyban előmozdítaná. Fontos azonban, hogy a szakbizottság necsak tanácskozzék és értékelje a különféle jelentéseket, hanem tagjain és aktíváján keresztül kerüljön közvetlenebb érintkezésbe a gyakorlattal, tartsák ujjukat az élet pulzusán. A rožňavai JNB mezőgazdasági szakbizottsága kiheverte a tavalyi nehézségeket, s amint látni, ez idén aktívabban kapcsolódott be a termeléf szervezésébe és irányításába. — A bizottság tagjainak egy csoportja — mondotta Józsa elvtárs — a közeljövőben a brzotini és a jelsavai GTÄ működését vizsgálja felül. Ezután a kečovoi és az ardovoi HNB munkáját értékeli. Itt a szakigazgatási munka általános értékelése mellett különös hangsúllyal elemezzük majd a HNB munkáját, hogyan támogatja a faluban a szövetkezet árutermelésének növekedését. A MEZŐGAZDASÁGI SZAKBIZOTTSÁG munkáját tehát most már a gyakorlatiasság jellemzi, de tagjainak és aktíváinak még jobban kell harcolannyit jelentett, hogy minden dolgozó reáljövedelme legalább húsz, de iparcikkeken átszámítva harmine, sőt még ennél is több százalékkal csökkent. Ez a rendelkezés azokat a tehetősebb rétegeket is sújtotta, melyeknek vagyona nagyrészt készpénzben feküdt. Mindezekhez a gazdasági természetű nehézségekhez járult az a körülmény, hogy a dél-szlovákiai területek népe két évtizeden keresztül polgáridemokratikus szellemben való nevelkedése következtében összeütközésbe került a magyar úriosztályok diktálta és megkövetelte „neo-barokk" életformákkal, amit sok esetben a (negalázásíg fokozott az új honfoglalóknak, különösen a tisztikarnak, főtisztviselőknek és rendőrségnek antidemokratikus, úrhatnám fellépése. Hyen körülmények között nem csoda, hogy a Horthy-csapatok bevonulása idején még lelkendező rétegek is gyorsan — a rendszer nyitottabb szemmel járó közegei számára is megdöbbentően gyorsan — kijózanodtak. Bizonyítja ezt számos megmaradt hivatalos jelentés, amelyeket a dél-szlovákiai területen működő új magyar hatóságok küldöttek központjaiknak Budapestre a „Felvidéken bekövetkezett — saját szavaik szerint is — nyomott hangulatról." Erről tanúskodik például a VII. honvédhadosztály parancsnokságának 1939. decemberében a košicei lakosság helyzetéről és hangulatáról Budapestre, a honvédség főparancsnoksága polgári ügyosztályához küldött jelentése. „Kassa szabad királyi város területén a hangulat általában nyomott. Ez a 77 000 lakosú város lakosságának egyharmadával csökkent létszámban. Az ipar és kereskedelem pang. Színház és mozgófényképszínházak üresek. A közalkalmazottak fizetésénél a 7-es kulcs szerint átszámított illetmény csökkenése, az árak feltűnő és állandó emelkedése, a munkaalkalom hiánya s ezáltal a lakosság vásárlóképességének gyengülése miatt gond és töprengés lett a lelkeken úrrá. A pénztelenség, drágulás, munkaalkalmak jelentős és igen szembeniuk a jobbért, mert a járás mezőgazdasága fejlődésének útjába az utóbbi időben komoly akadályok gördültek. Ez főleg abból ered, hogy a szakigazgatás a tanácsnak a múltban nem nyújtott kellő segítséget. Éppen ezért a szakbizottság legfontosabb teendője, hogy még szorosabb kapcsolatot teremtsen az aktívahálózattal, hogy valóban átfoghassa és eredményesen irányíthassa a járás egész területét. Szombath Ambrus Előkészületek a vegyszeres gyomirtásra Szlovákiában az idén nagy jelentősége lejz a vegyszeres gyomirtásnak. Ezzel a módszerrel csaknem 250 ezer hektár oabonát, 50 ezer hektár kukoricát mentünk meg a gyomok elburjánzásától. A vegyszeres gyomirtással ezenkívül hatásosan védekezhetünk a mák kártevői ellen. A növényvédelmi állomások a szükséges vegyioldatokat beszerezték és felkészülve várják a gyomok elleni beavatkozást. iiimimimiiiimiiiiiiiiiiiimimmiiiiiiii A LYSA NAD LABEM-1. KOVONÁBAN példásan gondoskodnak arról, hogy kellemes legyen a dolgozók munkahelye. Az üzem dolgozói a munka-szünetekben négy helyiségben jöhetnek össze, ahol hűtőszekrény, villvmos sütő, vizmelegítö-berendezés, rádió és könyvtár áll rendelkezésiikre. Képünkön: a 18 sz. üzemrészleg dolgozói a munkaszünetben. (Viktor Lomoz — ČTK — felv.) szökő hiánya ... végül a belpolitikai válság nyugtalanságot keltett. A gazdasági helyzet, különösen a szegény osztályok körében siralmas." A jelentés további részében a következőket olvashatjuk: „...a lakosság erősen át van itatva a kommunista eszméktől. A hajlandóságot erre az. inség, drágaság és munkanélküliség igen fokozza. Munkásoktól hallott kijelentés: „Minden drága, vissza Prága." Hangoztatják, hogy ilyen árak mellett éhen fognak halni..." Még nagyobb arányú és még gyorsabb volt a dél-szlovákiai, egy ideig elvakított lakosságának politikai eszmélkedése. Nem tartott ugyanis sokáig, és egyre többen látták, hogy mi a „visszacsatolás" külpolitikai ára. Magyarország ebben az időben Hitlernek első számú csatlósa volt, a legrégibb reakciós rendszer Európában. Csakhamar kitűnt, hogy Horthy Magyarországának az első bécsi döntésért igen súlyos árat kell fizetnie. Az ország elkötelezte magát Hitler háborús politikájának feltétel nélkül való követésére, arra, hogy teljesen kiszolgálja a német gazdasági érdekeket elsősorban mezőgazdasági termékek és nyersanyag szállításával a német hadigazdálkodás céljaira, valamint azáltal, hogy szabad kezet enged a magyarországi német lakosságnak a „Volksbund"ban való, közvetlenül a náci hatóságoknak alárendelt szervezkedésére. Ebben az időben már számos jel mutatott arra, hogy Hitler világhódító terveiben a magyar népnek is csak valami segédnép szerepét szánta, amely ugyan segíti őt céljainak elérésében, de amelyet a szlávokhoz és más „alsóbbrendű" népekhez hasonlóan idővel megfoszt nemzeti szuverenitásától és teljesen a nagy német eszmék szolgálatának rendeli alá. Még egyes Hitler-hívek számára is őrült lázálomnak tűnt annakidején az a kép, amelyet Hitler 1934 elején a német uralom alatt létrehozandó Európáról adott: „Összekovácsolom acélmagját egy 6j birodalomnak, amelyet széttörhetetles kapesok fognak össze. Ausztria, Csehország, Morvaország, NyugatBél-Szlovákia kommunistáinak ellenállási harca a háború alatt Irta: ROJÄK DEZSŐ és SZŐKE LŐRINC 2. A mámor és a kijózanodás ÜJ SZO 4 * 1961. március 19.