Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-16 / 75. szám, csütörtök

KET VILÁG-HATÁRÁN RÉSZLET EHRENBURG „EMBEREK, ÉVEK - AZ ÉLETEM" ClMÜ ÖNÉLETRAJZÁBÓL. Egy másik művem, amelynek címe „Az egységes párt két éve", nem maradt fenn. A politikai rendőrség beszámolójából ítélve azt fejtegettem, hogy a pártnak nem szabad figyelmen kívül hagynia a legális munka egyetlen lehetőségét sem, de ugyanakkor fokoznia kell az illegális tevékenységet. Akkoriban a párttaktika kérdései, a különböző frakciók vitái foglalkoztattak. Szerettem beszélni a megbékélésről, de egyáltalán nem a megbékelés hangján beszéltem róla. Az illegális összejöveteleken találkoztam Varjával, Tyimofejjel, Tany jávai, Jegor-Morgunnal: Jegor diák volt, akárcsak Tanyja. Esténként Nyikolaj Ivanovics társaságában néha elmentem vendégségbe Tanyjához, vagy Ligyia Nyedokonyevához: a Vlagyimir Dolgorukij utcában laktak; főleg pártügyekről beszéltünk, de közben tréfálkoztunk, nevetgéltünk. Nemrégiben, ötven év után, véletlenül találkoztam Tanyjával; kiderült, hogy O. P. Noginának hivják. Felidéztük a régmúltat: hogyan jöttünk össze mint kezdő propagandisták. Szmidovicsnál, az erőműben, milyen tréfás volt Nyikolaj Ivanovics, milyen tüzes és ragyogó volt kora ifjúságunk. Rendszeresen találkoztam Makarral, csupán sok évvel később tudtam meg, hogy „Makar" azonos volt V. P. Noginnal. Egy ízben a városi taggyűlésre eljött egy fáradt, de jóságos tekintetű ember. Nagy tisztelettel néztem rá, tudtam, hogy tagja a párt Központi Bizottságának. Innokentij (J. F. Dubrovinszkij) igen figyelmesen elbeszélgetett valamennyiünkkel, egyik elvtársnak azt mondotta: „Rossz bőrben van, jót tenne egy kis pihenés magának ..." Emlékszem, mennyire hatottak rám ezek a szavak: sehogy sem fértek össze a forradalomról alkotott elképzeléseimmel; az igazat megvallva, roppantúl vágytam egyszerű emberi gyengédségre, de úgy tekintettem rá, mint valami gyengeségre, csökevényre „értelmiségi nyavalygásra". 1907 őszén azt a feladatot kaptam, hogy keressek kapcsolatot a katonákkal és építsem ki a pártszervezetet a laktanyákban. A feladat nehézsége és felelőssége egészen fellelkesített. Adtak egy körbélyegzőt is — egyedül ez maradt meg az elődöm lebukása után; végig lebélyegeztem ugyan két füzetet, a tagdíjak beszedésére, de ostoba fejjel a bélyegzőt magammal hordtam, mert úgy gondoltam, ez a legjobb rejtekhely. A vádiratban megemlítik, hogy a tőlem elkobzott tárgyak között van egy „gumibélyegző": „Oroszország Szociáldemokrata Pártja Moszkvai Bizottságának katonai szervezete". Sikerült is megismerkednem a nyeszvizsi ezred segéd századának Írnokával, ő beszervezett három katonát a géppuskás századból. Ezekhez csatlakozott még egy egyéves önkéntes, majd még egy katona, összesen hat ember — a jövendő Vörös Gárda egyik sejtje. Továbbra is olvastam regényeket, eljártam színházba és néha öszszejöttem politikától távol álló ismerősökkel is. A történészek a „reakció kezdetének" nevezik azokat az időket. A ragyogó 1905-ös év Után zavaros korszak kezdődött. Mindenki keresett valamit, mindenki élénken vitatkozott, izgult, de mindezek mögött érezni lehetett a fáradságot, a kiábrándulást, az ürességet. A mignon vagy a chaconne helyett gyermekkorom kisasszonyai megszeppent anyjuk felügyelete alatt most már a cokewalkot és a macsicst tanulgatták: a felvilágosodott emberiség közeledett a foxtrotthoz. A diákok arról vitatkoztak, vajon Arcubasev Szanyinja jelenti-e a modern ember ideálját: az igénytelenek megtalálták benne a nitzscheizmust, meg az erotikát, amely sókkal, közelebb volt az istállóhoz, mint Wilde-hoz, de meglelhették benne az új század szókimondását is. Ekkortájban jelent meg Anatolij Kamenszkij elbeszélése, amelyben részletesen bemutatta, hogy egy bizonyos tiszt egy nap leforgása alatt hogyan tett magáévá négy hölgyet. A Művész Színház Leonyid Andrejev Egy ember élete című művét mutatta be — naiv próbálkozás volt ez az élet megértésére, amelyről a színpad sarkában egy szürkébe öltözött narrátor szónokolt. A darabban játszott polkát dudorászták vagy fütyörészték a moszkvai értelmiségiek. Ugyanebben a színházban adták Maeterlinck Vakok című darabját és a szimbolikus jajgatástó! a gyenge idegzetű hölgyek neuraszténiába estek Senki sem látta előre, hogy tíz év múlva beköszönt a köleskása és a kérdőívek kora: az élet roppant nyugodtnak látszott, az emberek a művészetben - mint valami hiánycikket — a boldogtalanságot keresték. Elkezdődött az istenkeresés, a botrányos antológiák korszaka. Ogy rémlett, hogy kibékíthetetlenségem felvértezett minden ellen; de mégsem. A művészet is belopódzott az én illegalitásomba. Éjszakákon át olvastam Hamsun Pán, Viktória, Minisztériumok című regényeit, szidtam magam gyengeségemérj;, de mégis lelkesedtem: éreztem, hogy van egy másik világ is, van természet, vannak hősök, hangok és virágok. Csehov is megrendített számomra akkor még érthetetlen, de vitathatatlan igazságával; így suttogtam: „Miszjusz, hol vagy?" és beleszerettem a „Kutyás hölgybe". Láttam Isidora Duncant: ókori tunikát viselt és egész másképpen táncolt, mint Gelcer. Továbbra is azt mondogattam magamban, hogy mindez badarság, de olykor képtelen voltam elbújni az elől a „badarság" elől. Még gimnazista koromban szerettem mondogatni azoknak a lányoknak, akikbe beleszerettem: „Korolenkó szerint az ember épp úgy a boldogságra termett, akár a madár a repülésre ..." Gyakran estem szerelembe, és én is nagyon vágytam a boldogságra, de minden erőmet, minden időmet másnak szenteltem. Nálunk gyakran alkalmazzák dicsérő jelzőként azt, hogy „sziklakemény". A szikla csak egy darab kő, az ember sokkal bonyolultabb. Még tizenhat éves korában is... Az újságok hangja hol élénk, hol komor volt. Az eszerek egészen elmerültek a „kisajátításokban". Országszerte akasztottak. Éjszakánként titkosrendőrök szaggatták szét a matracokat, kirázogatták a Brockhaus- meg a Jefron-lexikon mind a nyolcvan kötetét. Blok akkoriban írta: „Rád ismerek, élet! Állok elébe! S pajzs csengéssel üdvözöllek!" De Blokot nem ismertem. Sok mindent nem ismertem. Eljártam Aszja Jakovleva diáklányhoz; két évvel volt idősebb és bizonyára sokkal jobban kiismerte magát az emberi érzések kuszaságában. Beszámoltam neki a londoni kongresszus eredményeiről és igyekeztem leküzdeni sok mindent, ami ott szorongott a keblemben. A szövetkezeti mozgalom hasznáról és okáról folytatott beszélgetéseket, rövid szerelmi vallomások szakítottak meg. Veszekedtünk és kibékültünk. A karácsonyi szünetben Aszja Dobrovba utazott és megígérte, hogy először is szétveri az ottani eszereket, másodszor pedig jól átgondolja a köztünk levő viszonyt. Letartóztatásomkor elkobozták a • levelét, amely ezekkel a szavakkal kezdődött: „Ilja, szeretnék nyugodtan beszélni magával..." s ezzel a közléssel zárult: „A beszámolót nem tartottam meg, miután jóformán valamennyi eszer elpárolgott valamerre, de az is meglehet, hogy kiveszett a harci hév..." Nehéz dolog volt Plehanov cikkéről vitatkozni és ugyanakkor a boldogságról álmodozni. Csupán azért beszélek erről, mert sok író kortársamtól eltérően, már igen korán .megláttam annak a lelkivilágnak kicsinyített mását, amelyben azután vagy jó ötven esztendőt leéltem. Ha naptár szerint nem is, de életformában még a tizenkilencedik században írták, tele Herzen és Ogarev esküivel, „szédült szívekkel", Polina Viardot-val, a Sirállyal, Nadszon verseivel, én pedig az illegális összejövetelek és Hamsun regényei közepette megsejtettem már az új korszak légkörét. Most itt csúfolódom egy kamasz magabiztossága felett; de számomra éppen azokban az években dőlt el sok minden. Természetesen tekervényes utakon haladtam: az élet nem sima országút, s a művészet elragadja az embert és gyakran mellékutakra tereli. De mégis látom, hogy a tizenhat éves ifjú, aki együgyű kiáltványokat írt, ma is közel van hozzám. Ha valami átsegített a kételkedés, a kiábrándulás évein, hát az a tudat, hogy több, mint ötven esztendővel ezelőtt csakis korunk szelleme és a saját lelkiismeretem diktálására szenteltem magamat az ügynek. Éjjel két órakor jöttek értem; mélyen aludtam, és a rendőrök meg detektívek hangjára ébredtem. Nem volt időm, hogy bármit is megsemmisítsek. A házkutatás reggelig tar tott. Anyám sírt s a lakásban rémülten kóválygott pompás alsószoknyájában Kijevből vendégségbe érkezett nagynéném. Emlékszem, megnyugtatott, sőt örömmel töltött el az a gondolat: milyen jó, hogy két héttel ezelőtt már betöltöttem a tizenhetedik évemet! így hát senki sem mer majd kételkedni, abban, hogy mindenért teljességgel felelek... Hivatásukat helyesen értelmezik Gyakran hangoztatjuk, hogy a kulturális munkát éppen úgy nem lehet elválasztani napjaink legaktuálisabb problémáitól, mint ahogy a gazdasági teendők elvégzésekor sem szabad megfeledkezni a kulturális életről. Sajnos, a kettőt néhol mégis elválasztják. Külön tekintenek a gazdasági és külön a kulturális problémákra. Mintha a termelés és a kultúra nem állna egymással szoros kapcsolatban, mintha a kulturális munka eszközei nem nyújthatnának nagyszerű segítséget a gazdasági mutatók teljesítésében... A kulturális életet nemcsak össze lehet, hanem össze is kell kapcsolni a gazdasági problémák megoldásával. Hiszen a kultúra eszközei nagyszerűen mozgósíthatnak a tervek teljesítésére, az egyes szebb gazdasági eredmények elérésére. EZEN A TÉREN kitűnően fogta fel szerepét a rožňavai járási művelődési otthon. Amióta Varjú József személyében új igazgató került a járási művelődési otthon élére, mind az itt, mind a járás többi mintegy 89 művelődési otthonában dolgozó elvtársak elsőrendű kötelességüknek tartják a termelés, a gazdasági élet megsegítését. Jelenleg legtöbbet a mezőgazdaságra váró feladatok elvégzésével foglalkoznak. Noha a járásban a szövetkezetesítés terén nincs lemaradás, még mindig sok a tennivaló a munkaerkölcs, a köztulajdonhoz való viszony és a hektárhozamok emelése terén. Ismerve a problémákat, a művelődési otthon vezetői a kulturális munka minden eszközével az említett fogyatékosságok ellen, a lehető legszebb eredmények eléréséért küzdenek. Az elmúlt néhány hónap alatt csupán a járási művelődési otthon dolgozói közel 250 röplapot adtak ki. E röplapokon a mezőgazdaság legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak. Nemrég a begyűjtés teljesítésére ösztönöztek, — most pedig a párt megalapítása 40. évfordulója alkalmából vállalt kötelezettségek teljesítésére mozgósítanak mindenütt. A gazdasági élet megsegítését célzó felvilágosító munka szolgálatába állítják mind a műkedvelő együtteseket, mind az agitátorokat. Általában mindegyik kulturális műsort úgy rendezik, hogy az valamilyen formában kapcsolatban legyen azoknak a dolgozóknak a problémájával, akik előtt a műsort bemutatják. Gyakran hangszórós autókkal járják a falvakat, s a kultúra munkásai, akik egyébként kulturális műsort vagy valamilyen ismeretterjesztő előadást akarnak szervezni, közlik, hol milyen gazdasági eredmény született, ki miért érdemel dicséretet. Aztán egy-egy zeneszámmal köszöntik az élenjáró egyéneket, kollektívákat. Sokszor különféle brigádokat is szerveznek s ezzel gyakorlatilag segítik a termelésben dolgozókat. Népnevelő munkájukban sohasem tévesztik szem elől az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolatának szükségességét, sohasem húznak szilárd határvonalat a gazdasági és kulturális élet közé. Azt tartják, szilárd gazdasági alap nélkül éppúgy nem lehet felépítmény, virágzó kultúra, mint ahogy virágzó kultúra nélkül sem lehet eredményes gazdasági élet. A kettő kiegészíti egymást, a gazdasági és kulturális élet egymással szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban áll. A rožňavai járási művelődési otthon dolgozói, mivel a kulturális életet sosem szigetelik el a gazdasági tennivalóktól, hivatásukat helyesen értelmezik, mindig jól, időszerűén dolgoznak. DICSÉRETET érdemelnek az ismeretterjesztés terén végzett munkájukért is. Tavaly például járási méretben 595 ismeretterjesztő előadást tartottak. Az előadások nagy része termelési, vallási és egészségügyi kérdésekkel foglalkozott. A területi átrendezés után ezen a téren tovább javult a munkájuk, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a legnagyobb egyetértésben dolgoznak a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság járási kirendeltségével. Borsodi Imre, a társaság járási titkára személyes kapcsolatban áll a járási művelődési otthon vezetójével. Közösen terveznek, a teendőket mindig megtárgyalják, megvitatják. A közösen végzett és jól összehangolt munka eredményeképpen az előirányzottnál lényegesen több ismeretterjesztő előadást tartanak. Tervük szerint a kibővült járás területén havonta átlag 150—160 előadást kellene tartaniok. E számot azonban jóval túlteljesítik. Jelenleg havonta átlag 190—200 előadást tartanak. Felvilágosító munkájukba bevonják a könyvtárosokat, a pedagógusokat, nak a tömegszervezetekben dolgozó elvtársak megsegítésével. Csak a kölcsönös segítség révén érhették el, hogy szép eredmények születtek a járási ifjúsági alkotóversenyekben is, ahol 64 együttes több mint kétezer szereplővel vett részt. Mint az országban mindenütt, most a rožňavai járási művelődési otthon dolgozói is a párt megalapítása 40. évfordulójának a megünneplésére készülnek. Az előkészületek már hetek óta folynak. Tanácskozásra hívják össze az öreg kommunistákat, gyűjtik az emlékeket, a dokumentumokat. A régi kommunisták elbeszéléseit magnetofonszalagra veszik, hogy megőrizzék a jövőnek a régi idők szemtanúinak, az elnyomatás elleni harcok személyes résztvevőinek drámai visszaemlékezéseit. A Rožňaván rendezett főzőtanfolyam cigányszármazású résztvevői.. A Szovjetunióban több ezer népi dal- és táncegyüttes működik A TASZSZ fenti felvételén az egyik orosz népi együttes tánckarának tagjai betanulják az új műsorszámot. az üzemek és szövetkezetek értelmiségét és általában mindenkit, aki hajlandó tudását átadva gyarapítani a dolgozók ismeretét. Mind a járási székhelyen, mind a falvakon rendszeresítették a „kérdezz—felelek-esteket. Ezeken az öszszejöveteleken szakemberek válaszolnak a dolgozókat legjobban érdeklő kérdésekre. A „kérdezz—felelek" estet gyakran filmvetítéssel és más kulturális bemutatóval kapcsolják össze. A dolgozók és a kultúra munkásainak a járásban jelenleg ez a legnépszerűbb találkozási formája. Az utóbbi időben leggyakrabban felvetett kérdés: hogyan teljesíthető a mezőgazdaság ötéves terve négy év alatt. Néhol maguk a hallgatók, a jól gazdálkodó szövetkezeti tagok, másutt a küldöttek válaszoltak. A le- ' hetőségeket megvitatva született aztán meg Silicén, Salócon, Plešivecen és a járás több falujában az a kötelezettségvállalás, hogy mint az országban annyi más helyen, ók is négy év alatt teljesítik a mezőgazdaság ötéves tervét. A SZÖVETKEZETEK e kötelezettséget a reális lehetőségeket figyelembe véve — a minden részről megnyilvánuló segítség tudatában — vállalták. Ezt a járási művelődési otthon dolgozói is tudják, s a maguk részéről máris minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a falvak dolgozói teljesítsék vállalásukat. A rožňavai járási művelődési otthon vezetői azonkívül, hogy figyelmüket a gazdasági kérdésekre irányítják, nem feledkeznek meg a többi szintén fontos teendő elvégzéséről sem. Nagy gonddal szervezik például járásukban a szlovák nyelvtanfolyamokat, valamint a különféle kurzusokat, iskoláztatásokat. A járásban jelenleg közel 50 különféle tanfolyam működik, mindegyik eredményesen. Különösen jól sikerült a cigány származású asszonyok részére a nőbizottsággal karöltve, a járási székhelyen rendezett két főzőtanfolyam. A nagy érdeklődésnek örvendő iskoláztatáson a cigány származású aszszonyok a főzés tudományán kívül több más, a háztartással kapcsolatos ismeretet sajátítottak el. A tanfolyamokon részt vett cigányszármazású polgárok ma is hálával gondolnak a járási művelődési otthonnak, va]amint a nőbizottságnak arra a segítségére, amelyet a tanfolyamokkal nindannyiuknak nyújtottak. Az eredményekben, amelyeket a árási művelődési otthon dolgozói elértek, nagy része van a CSISZ-ben és a Csemadokban dolgozó vezetőknek s együtteseknek. A tömegszervezetekben dolgozó elvtársak ugyanis mindig készek segíteni a művelődési otthont, mint ahogy a művelődési otthon vezetői sem fukarkodAz emlékek gyűjtésével egy bizottság foglalkozik. A bizottság a párt történetével kapcsplatos, a járásban található minden anyagot feldolgoz. A járás munkásmozgalmának történetéről fényképekkel és írásos dokumentumokkal illusztrált maguk szerkesztette könyvet szeretnének megjelentetni. Itt említjük meg, hogy a járási pártbizottság a járási nemzeti bizottság tanácsával karöltve az évforduló alkalmából emléktáblát helyez arra az épületre, ahol valamikor a helybeli pártszervezet alakuló gyűlése volt. A 40. ÉVFORDULÓ alkalmából rendezett ünnepségeket a járási művelődési otthon vezetői különös gonddal szervezik. Már most arra törekszenek, hogy a bemutatásra kerülő műsorok a párt történetének emlékét idézzék, s valamilyen formában a munkásmozgalom dicső harcaira emlékeztessenek. Rendezvényeik során felelevenítik a múltat, hogy a könnyen felejtők jobban értékeljék a mát. BALÁZS BÉLA Kubai balettesyüt'es látogatott Csehszlovákiába Kimagasló kulturális eseménynek lesz tanúja Prága, Brno, Bratislava és Košice. A hatvantagú kubai balettegyüttes a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban és Kínában aratott nagy sikerek után március közepén bemutatkozik a csehszlovákiai közönségnek is. Programjukon a Coppélia és a Gisele és két, kisebb számokból álló egész estét betöltő műsor szerepel. A kubai balettművészet 1931ben kezdett fejlődni, amikor a Zenekultúra Társasága megalapította az első balettiskolát. 1948ban fiatal kubai művészek Balet de Alicai Alonso néven együttest szerveztek, amely hamarosan az egész amerikai kontinensen si'.ert sikerre halmozott. Az együttes Havannában és még négy másik városban balettiskolákat nyitott, ahol a fiatal, tehetséges népi táncosok szakszerű művészi továbbképzésben részesülnek. Az együttes és az iskola igazgatója Fernando Alonso, a felesége, Allcia Alonso, pedig a primabalerína. E kitűnő házaspár érdeme, hogy a balett óriási népszerűségre tett szert Kubában, fellépéseik népünnepélyszámba mennek és sokezres "tömegek nézik végig. Csehszlovákia is meleg szeretettel fogadja a kubai művészeket. ÜJ SZÖ 7 * 1961. március 16.