Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-11 / 42. szám, szombat

iiiiiiiiiimmiimiimiiiiiiimiiiiiiiiii A termelés automatizálása A z automatizálásról szólva nyo­matékosan hangsúlyozni kell, hogy a szocialista társadalom megkülönböztetett figyelmet szentel az ipar — főleg a nehézipar — fejlő­désének. Éppen ezért az automati­zálás behatolása a termelésbe itt lesz a legmélyebb. Nem érdektelen az automatizálás vizsgálatát illetően megjegyezni, hogy az ipari termelés­ben a termelésnek három típusát ismerjük: a darabgyártást, a soro­zatgyártást és a tömeggyártást. A tö­meg- és a nagysorozatú gyártásnál bizonyos egynemű termékekből nagy mennyiséget gyártanak, ilyenformán itt nyílik a legnagyobb lehetőség a gyártási folyamat aprólékos felbon­tására, az egyszerű műveletek gépe­sítésére. Gyorsan emelkedhet tehát a munkatermelékenység és így az új technika bevezetésének költségei is gyorsan megtérülnek. Ma még persze igen messze vagyunk a teljesen automatizált gyártól, amelyben bonyolult gyártmányokat teljesen auto­matikusan állítanak elő, vagyis kevés köz­vetlen munkaerővel, vagy teljesen anélkül, hogy így az emberi munkaerőre csak a gépek üzemeltetése szempontjából legyen szükség. Az automatizálás mai helyzetét az automatikus gépsorok jelentik. A gép­sorokat a Sztálingrádi Traktorgyár al­kalmazta először sikerrel, s főleg a má­sodik világháború alatt kezdték nagyobb ütemben bevezetni. Ezek a kezdeti gép­sorok mechanikai vagy elektromechanikai kezeléssel működtek, és az azóta felsze­relt sorok Javarésze ma is így működik. A legutóbbi 8—10 esztendőben azonban egyre jobban megmutatkozik az is, hogy az automatizálás jövője az elektronikus irányító berendezésekkel függ össze. Az automatikus gépsorokat igen nagy mértek­ben vezették be az autóiparban. A Szov­jetunióban például 16 állomásos gépsorok 504 müveletet végeznek el a ZISZ-150 te­hergépkocsik hengertömbjén és óránként 30 hengert gyártanak. Ezáltal 56 rendes gépet helyettesítenek és a szükséges ter­melési teret 60 százalékkal csökkentik. A csehszlovák autóiparban először 1956-ban szereltek fel automatikus gépsort — a hengerfejek megmunkálására — a Mladá Boleslavi Autóüzemben. A gépsor beve­zetésével a munkatermelékenység Itt 583 százalékkal növekedett. M ivel az autóipar a gépipari ter­melés egyik legnagyobb ága, az automatizálás terén is ez a termelési ág vezet. Ma már azonban a -gépipar más ágait is automatizál­ják. A Szovjetunióban például olyan automatikus gépsor működik, amely ekevasakat készít és a korábbi 150 munkás helyett ma mindössze 15 munkással végzi a termelőtevékeny­séget. A gépipar után — az automatizá­lás bevezetésének méreteiben — a vegyipar következik. Ámde a legjobb gyárak is messze vannak még a tel­jesen automatikus termeléstől. A vegyiparban az automatizálás te­rén az olajfinomítás vezet. Azonban — főleg külföldön — más vegyi el­járások is erősen automatizáltak. A Szovjetunióban például nagyon előrehaladott a szintetikus kaucsuk, az ipari szesz, a kénsav és a műtrá­gyák automatizált gyártása. Ez utób­bi két termelési ág nálunk is kellő mértékben automatizált. A villamosiparban a villamosenergia termelésének automatizálása nyújt kedve­ző feltételeket. Hazánkban a pastvinai, a skalkai és a nosicei vízierőművek például teljesen automatizáltak. A hőerőművek javarésze is ma már félig vagy teljesen automatizált. Nagy fejlődés tapasztalható külföldön a rádiőiparban a készülékek automatikus szerelésében. Itt az automa­tizálás a szerelés új módszereivel való­sul meg és némely esetben a munkater­melékenység százszoros emelkedését hoz­za. Az automatizálás tért hódít a többi Ipar­ágban is. A kohászatban már évek óta automatizált olvasztókemencéket és hen­germüveket használnak. Az élelmiszeripar­ban az automatizálás a munkaerő meg­takarítása mellett a tisztasági követel­ményeket is fokozott mértékben szolgálja. Példaként megemlíthetjük, hogy Moszkva lakosságának csaknem egész kenyérszük­ségletét hat automatizált sütöde látja el. Az említett iparágakra, Illetve a felho­zott példákra a tömeggyártás és a nagy­sorozatú gyártás a jellemző. Felvetődik a kérdés, vajon automatizálható-e a da­rabgyártás és a kissorozatú gyártás? Itt is igennel válaszolhatunk. Kövessük nyo­mon például annak az embernek a mun­káját, aki rajzok után, esztergapadon vagy marógépen prototípust készít. Mielőtt hozzáfogna a munkához, alaposan át kell tanulmányoznia a rajzokat, mivel egyetlen hiba sok nap munkáját semmisíthetné meg. Ugyanakkor, amíg a munkás gondol­kozik, a gép kihasználatlanul áll. Tehát a rajzok gyors „leolvasásának" elérése volna a cél. Ezt a müveletet s vele az egész munkát átvehetik az ún. program­vezérlésű gépek. A programvezérlésű gé­pek a megmunkáló gépekből, az adott esetben a marógépből és a vezérlőberen­dezésből állna, ily módon a marógépet elektronikus agy irányítaná. Az utasításo­kat (vagyis a méreteket) az „agy" papír­szalagra vitt lyuk-kombinációk formájá­ban kapja és a feladata az, hogy lefordít­sa a marógép alkatrészeinek mozgására, tehát, hogy a marógép fúrjon, reszeljen, stb. Itt igen fontos szerepet játszik — a múlt heti cikkünkben említett — vissza­csatolás, mert az „agynak" a marógép .működése alapján állandóan számolni kell, hogy pontos utasításokat küldhessen. A vezérlőberendezések nemcsak egy, ha­nem több gépet is irányíthatnak egyszer­re. Ezek szerint kilátás van arra, hogy a programvezérlésű gépek gazdaságosak lesznek olyan gyárakban és üzemekben is, ahol automatikus gépsorokat nem al­kalmazhatnak, vagy amelyekben viszonylag kis mennyiségben sokfajta terméket állí­tanak elő. Az elmondottak alapján tehát megállapíthatjuk, hogy amíg a tömeggyár­tás automatizálásánál az egyszerű rutin­munkát váltották fel a gépek, a program­vezérlésű termelésben a szakképzettséget igénylő munkák elvégzésének feladatát bízzuk rájuk. F elmerülhet ugyanakkor az a kérdés is, vajon milyennek képzeljük el az automatikus gyárat. Automatikus gyár eddig ket­tő van a világon. Mindkettő a Szov­jetunióban. Ezek az automatizálás legteljesebb eddigi példái. Az egyik gyárban, amelyet 1950-ben helyeztek üzembe, naponta 3500 autódugattyút gyártanak, a másikban pedig — 1954­től — golyós- és görgőscsapágyakat. Mindkét gyár nagyon bonyolult be­rendezésű és óriási befektetésbe ke­rült. Működésük lényege az, hogy minden egyes műveletet, melyeket korábban külön-külön gépi vagy ké­zierővel végeztek, most egyetlen gép­sorba kapcsolták. Mindkét gyárat kí­sérleti célból rendezték be és a jövő gyára szempontjából gazdag tapasz­talatokat szolgáltat. Az említett ága­kon kívül más termelési ágakban, így az építőiparban, a közlekedésben is nagy szerep hárul az automatizá­lásra. A legjobb példát ezen a téren is a Szovjetunió szolgáltatja szá­munkra, mivel a most folyó kísérle­tek már a jövő nagyszerű távlatát vetítik elénk az automatizálás terü­letén. A mezőgazdaság automatizálása sokkal bonyolultabb, mint az ipari termelésé. A termelés feltételei ugyanis annyira el­térők, hogy az automatizálás elé komoly A krizsanovszkiji Energetikai Intézet dolgozói a villamosenergiának nagy tá­volságra való vezetésével összefüggő problémákat tanulmányozzák. Elsősorbai) azzal a kérdéssel foglalkoznak, miként védhetők a villamosvezetékek zivatarok alkal­mával a gyakori villamoskisülések, avagy különféle belső okok következtében előforduló túlterheléstől. Képünkön az intézet egyik termében működő generátor (áramfejlesztő) látható, amely csaknem 3,5 millió volt feszültség elérésére alkalmas. (ČTK — TASZSZ felvétele) akadályokat gördítenek. A növényterme­lésben az automatizálást illetően több nehézséggel találkozhatunk. Ilyen például az, hogy az egyes növények megmunká­lása igen bonyolult, műszakilag nehezen megoldható gépeket igényel (például a répa egyelése) vagy, hogy némely mun­kálatok kizárólag idényjellegűek, ezért a nagy költségű automatagépek kihasználása korlátozott volna; de az időjárás sze­szélyeinek és a földterületek egyenlőtlen­ségének problémája is jelentós akadályt képez. Tegyük hozzá azonban mindezek­hez azt is, hogy a jövő ezeket a nehéz­ségeket is megoldja. Pár évvel ezelőtt például hallhattunk arról, hogy a Szov­jetunióban ember nélküli traktorral vé­geztek el bizonyos mezőgazdasági mun­kálatokat. Ez a tény is arról tanúskodik, hogy a kísérletek ezen a vonalon Is ered­ményesen folynak. Természetesen pillanat­nyilag a legfontosabb feladat a mezőgaz­daság gépesítése, elsősorban azokon a szakaszokon, melyek terjedelmüknél, vagy munkaigényüknél fogva munkaeróigénye­sebbek. Ezek után kerülhet sor az össze­tettebb feladatok megoldására. Sokkal kedvezőbbek a feltételek az állattenyésztésben, amit abból is látunk, hogy az egyes technológiai eljárások, pl. a szarvasmarhaetetés, fejés és egyéb munkák jócskán au­tomatizálva vannak. A mezőgazdaság az automatizálás bevezetésének azon területe, ahol a leghamarabb kell bevezetni az új technológiát, hogy egyes munkálatok egyáltalán autó 1­matizálhatók lehessenek. •ír A tények tanúsítják, hogy a szocialista társadalom az au­tomatizálás nagyszerű lehető­ségeit teremti meg. Kapitalista vi­szonyok között e feladatok megol­dása a dolgozók gazdasági helyzeté* nek romlásához vezet, míg a szocia­lista társadalomban az ember mun­kájának megkönnyítését és a ter­melőerők fejlődésének meggyorsítá­sát szolgálja. MÉSZÁROS GYÖRGY •5 EGYRE hull a hó, gyúrogatni jó, repül a sok fehér labda pihe táncol a hajadba', hógolyózni jó, hogyha hull a hó SZÁLL a pihe száll, suhan már a szán, fehérbundás dombok alatt minden bokor velünk szalad, csilingel a szán. Siess szaporán. BEFAGYOTT a tó, korcsolyázni jó, fiúk, lányok körbe-körbe nyolcast írnak jégtükörre. Korcsolyázni jó, hívogat a tó. SIMA ez a jég, csúszkáljunk csak még. Fenn a kéklő égi jégen, csuszkái most a nap is éppen. Hajrá! Hajrá! Még! Jaj, de jó a jég. CSUDA sok a hó, söpörgetni jó, söpri Feri, söpri Márta, tiszta lesz az udvar, járda. Lapátolni jó. mikor hull a hó. RÉNYI MAGDA A NAP ÉS A SZÉL Egyszer a nap összekülön­bözött a zimankós, északi szél­lel azon, hogy melyik közülük az erősebb. Sokáig vitatkoz­tak, végül is elhatározták, hogy összemérik erejüket egy lova­son. — Nézd csak — szólt a szél, ha rávetem magam, nyomban letépem róla a kabátot. Hatalmas erővel tombolni SZIKRAKNAK Gazdag Erzii verse Hogyan Imre kezdett a szél, de minél job­ban fújt, a lovas annál jobban magára húzta kabátját. Szidva a rossz időt, de folytatta útját. Dühöngött a szél, havat, esőt vágott a lovas arcába, de az még jobban kabátjába bújt, szíjjal magára erősítette és folytatta útját. A szél belátta, hogy nem sikerül letépnie a lovas kabátját. A nap mikor ezt látta, kikukkantott a felhők mögül, sugaraival felszá­rította a földet és átme­legítette a lovas csont­jait. Az megkönnyebbül­ten felsóhajtott, levetet­te kabátját, a nyereghez erősítette. — Látod — szólt Esik a hó gyerekek,prémes kucsmát vegyetek. nap a s zéihez. — Szívé­1 1 i lyességgel, kedvességgel Nagyapó ií óbban jár.nwnfázikofülft mór. Kínno bokor didereg.a pintyőke pityereg, Csak q veréb bokázik,nem bónja.ho megázik. Nem törődíka téllel,eresz atót ebédel. Kéményekben tanyázik j morgó széllel vitázik. sokkal többre mégy, mint durva erőszakkal. FIGYELEM! Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küld­jétek: Oj Szó Gyer­mekvilága, Bratislava Gorkého 10. E lnézem a befagyott tó jegén vidáman kor­csolyázó rózsás arcú gyerekeket. Vala-. I mennyiüknek fényes korcsolya csillog a lábán, amelyeken az előbukkanó téli nap sugarai ezüs­tösen verődnek vissza. Ahogy nézem a kergetőző, önfeledt gyerek'sereget, eszembe jut egy történet. Nagy tél volt, vastag hótakaró borította a tá­jat. A tó vize befagyott. Délutánonként kijár-' tunk' csúszkálni a jégre. Gyermekmódra éhezni akartuk a tél örömeit. Igaz, akkor még nem jutott mindenkinek az örömből, mint ma, hiszen szánkója is csak kevés gyereknek volt a faluban és akinek volt, az is otthon készült hulladékdeszkából. De ennnél még egy fájóbb kérdés is volt: A lábbelit kímélni kel­lett, mert nehezen jutott pénz másikra. Olyasmi is előfordult, hogy egy-egy sokgyerekes családban a gyerekek télen csak felváltva me­hettek ki, mert kevés volt a csizma. Mindig az húzta fel, aki éppen kiment. Sok baj származott az ilyesmiből, mert a gyerekeknek nem volt egyforma lábuk, egyiket szorította a csizma, másiknak meg lij-: työgött a lábán. Jancsival, a szomszédék fiával készültünk a jégre. Neki is volt korcsolyája. De hát milyen korcsolya volt? Fából készült, fakor­csolya. Apja ezermester volt, hát csinált a fiának korcsolyát. Ez a lábra szerelhető csúszó alkalmatosság csak annyiban hasonlított a korcsolyához, hogy ezt is cipőre vagy csizmára kellett erősíteni. Mégpedig dróttal vagy spárgával. Ez a cipő orrától a sarkáig érő ékalakú fa volt a korcsolya, s bizony nem lehetett vele nagyon ugrálni, mert az éle tompa votl, még akkor is,. ha „megvasalták." Igaz, a jegyző fiának igazi korcsolyája volt. Csak' kezdetben irigyel­tük őt, hiszen legtöbbünknek csak fakorcsolyája volt. Hideg volt, mikor kiértünk a jégre. Kegyetlenül csípett a hideg s fázósan topogtunk a jégen, vártuk a nap nagy eseményét. A szom­szédék Jancsija ugyanis a jegyző fiával állt ki versenyre. A bekép­zelt Jegyzőgyerek fitymálva nézte Jancsi korcsolyáját és már előre örült győzelmének. Kimértük a futásra szánt terepet és nemsokára megkezdődött a verseny. Valamennyien Jancsinak szurkoltunk, biztat­tuk, fokoztuk küzdeniakarását. A jeladás után Jancsi hamarosan az élre tört, s noha a jegyző fia job­ban tudott korcsolyázni, mégis le­maradt. Mi örömmámorban úszva biztattuk Jancsit, amikor befutott a célba és kárörvendő megjegyzé­sekkel szégyenítettük meg a dü­höngő jegyzőcsemetét. Ez a kis történet jutott eszem­be, ahogy a sok korcsolyázó gye­reket néztem, akik szép, meleg ruhában, új bakancsokban sikla­nak nevetve, vidáman a tó jegén. KURUCZ NÄNDORNÉ Példás baromfitenyésztők 1958 áprilisában a Trnava m el­leti Brestovany nyolcéves iskolá­jának pionírjai baromfitenyésztő kört szerveztek, amely már eddig is nagyszerű eredményeket ért el. A gyerekek fajtiszta tojókat te­nyésztenek és 1959-ben 30 tojó­tól 4929 darab, 1960-ban pedig 4000 tojást szolgáltattak be a köz­ellátásnak. A pionírok az Igy szerzett pénzen magnetofont, gra­•norádiót stb. vásároltak. Képün­kön Elena Michalcova hetedikes pionír összeszedi a friss tojáso­kat. TÓKPaFEKD 2. Kéttagú növény, nincsen le­vele 1. Lacinak és Pistának volt egy-egy almafája. ősszel Pista fá­ja másfélszer annyi almát ter­mett, mint Lacié. Ha Pista min­dennap négy almát evett volna a termésből, akkor csak éppen egy alma hiányzott volna ahhoz, hogy almakészlete kétszer annyi ideig tartson, mint Lacié, aki minden­nap négy almát adott kishugának és maga is megevett ötöt. Meg­tudjátok-e számolni mennyi alma termett mi ndegyik fán. KIK NYERTEK 2. Áz alábbi szétvagdosott fi­gurákból milyen állatot tudtok összerakni. Egy kis türelemmel biztosan sikerül a megfejtés. sok embernek kedvenc ele- Múlt heti fejtörőnk megfejtői dele, közül könyvjutalomban részesül­nek: 1. Nemes Erzsébet, Uzovská ha végső betűjét elhagyod, Panica, 2. Szőr András, Tek. Lu­ruháldon megtalálhatod. žany, 3. Katona Zsófia, Sládkovi­w ; čovo, 4. Szakái Erzsébet, Dun, M1 a z' Streda, 5. Cservenák Mária, Jel­— Sava Múlt heti fejtörőnk megfejtése, 1. IV—IX. = XV; vagy IV + XI = XV 2. A 4, zsákkal kell kezdeni ÜJ SZÖ 8 * UH- február 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents