Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-09 / 40. szám, csütörtök

Készülődés Košu ty n * * * Alig égy éve, hogy Košútyn megnyílt a több milliós korona költséggel épített, korszerűen berendezett modern kultúrház. Ott voltunk az avató ünnepségen. A harcos múltú košútyak lelkesen ünnepeltek. C'sodjlták az új épületet, tapsollak a vendégszereplöknek, helyeselték a küldöttek megjegyzéseit. .. — Igen, — hangzott itt is ott is, — itt egykor sortűz dördült, a múltban munkáért, jobb megélhetésért harcoltunk, ma pedig hatalmas kultúrházat kaptunk, az alkotó munka gyümölcsének örülünk. A košútyak eredményei a vendégeket is örömmel töltötték el. Hogyisne, hiszen a košútyak oljan művelődési otthont kaptak, amelyhez hasonlóval még kevés falu dicsekedhet. Igaz, az ünnepségen kételyeink is támadtak. Vajon nem marad-e a több száz férőhelyes nézőtér kihasználatlanul? — Nem — kaptuk akkor az egyértelmű választ. — Tanulni, szórakozni vágyó nép lakik a faluban. Régi óhajuk a művelődési otthon. Most, hogy már megvan, minden bizonnyal megtalálják a termek kihasználásának is a módját. Egy év telt el azóta ... Most, hogy újra ellátogattunk Kosűíyra, először arról érdeklődtünk: kihasználják-e a kultúrházat, van-e a faluban kulturális élet? Már a járási székhely illetékes osztályán dicsérően nyilatkoztak: — Košúty dolgozói — mondották — élnek a lehetőséggel. Az új kultúrházat kihasználják. • A faluba gyakran látogatnak vendégszereplők, és önerejükből is teremtenek kulturális életet. A legjobban a Vöröskereszt helyi szervezete dolgozik. Dicséretre méltó munkát fejt ki a Csemadok helyi szervezete is. Ha az ifjúsági szervezet is úgy dolgoznék, mint az előbbiek, nem lenne ok panaszra. Sajnos, a fiatalok kulturális téren lemaradnak .... A bírálatra a helyszínen kértünk magyarázatot. — Valóban — kaptuk a választ —, falunk kulturális életéből a fiatalok vállalnak legkisebb részt. Ennek az a magyarázata, hogy legtöbbjük Bratislavában dolgozik. Reggel korán mennek, este későn jönnek, No, de már ezen a téren is javulás mutatkozik. Ha hétköznap nem is, szombaton és vasárnap a fiataloknak is a kultúrház a legkedvesebb találkozási és szórakozási helye ... Az új művelődési otthon a falu közepén áll, közvetlenül a templom szomszédságában. A két épület akaratlanul is a múltat és a jelent szimbolizálja. Az egyik a fény. a másik az árnyék... A falu lakói a fényt keresik, a napos oldalon érzik magukat jobban ... Egy év kulturális munkájáról beszélgetünk. Mi mindent végeztek az elmúlt hónapokban, mi történt a művelődési otthonban megnyitása óta? Ez a központi kérdés, erre kérünk választ. — Azon kívül — kaptuk a felvilágosítást —, hogy a helyi szervezetek számos esetben rendeztek színdarabokat, esztrádműsort és más, egész estét betöltő programot, tavaly a komárnói Magyar Területi Színház hatszor, a trnavai Kerületi Színház pedig ötször kereste fel falunkat. A művelődési otthon megnyitása óta többször ellátogattak Košútyra a galantai, a šamoríni, a biskupicei és más falvak és városok műkedvelő csoportjai is. A vendégszereplök mindig szórakoztató, tanulságos műsort mutattak be. Később megtudtuk, a műsoros esték csak egy részét képezik a művelődési otthonban folyó tevékenységnek. A munka nagyobbik felét a különféle szakcsoportok végzik. Az olvasó-, rádióamatőr- és a sakkor tagjai rendszeresen összejönnek, kicserélik tapasztalataikat, eredményesen dolgoznak. Sikeres tevékenységet fejt ki az „Ország térképe fölött" elnevezésű kör is. Az épületben rendezik a különféle gyűléseket, iskoláztatásokat, ismeretterjesztő előadássorozatokat. A művelődési otthonban bizony mozgalmas az élet, az új kultúrház betölti hivatását. Most nagy esemény előtt állnak. Május 22-én lesz negyven éve, hogy a falu kommunistái megalakították községükben a kommunista párt helyi szervezetét. Három nappal később, május 25-én pedig égy szomorú évfordulóra emlékeznek: harminc évvel ezelőtt ezen a napon dördült el Košútyn a sortűz — emberéleteket követelve... Az évforduló alkalmából a kerületi és a járási pártbizottság, valamint a Csemadok Központi Bizottsága nagyszabású ünnepségre készül, Ez idén Košútyn rendezik meg a Csemadok országos dal- és táncünnepélyét is. Mi a tervük, hogyan készülnek a nagy jelentőségű évfordulók megünneplésére? — érdeklődtünk, miután megismerkedtünk a falu kulturális életével, az új kultúrházban folyó kulturális munkával. A tervekről, az előkészületekről Molnár Sándor, a helyi nemzeti bizottság titkára, a helyi pártszervezet egyik alapító tagja, a régi harcok lelkes résztvevője tájékoztatott. Molnár elvtárs elmondotta, hogy az ünnepségek előkészítésére egy héttagú bizottságot alakítottak. Az előkészítő bizottság kéthetente ülésezik. Részletes tervet dolgoznak ki és mindent megtesznek, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja 40. évfordutöja — amely szorosan egybeesik helyi szervezetük megalakításának 40. évfordulójával —. valamint a košútyi sortűz harmincadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeknek méltó keretet biztosítsanak. Többek között az előkészületekről beszéltek a napokban lezajlott évzáró pártgyűlésükön is. Megfogadták, hogy erejüket és figyelmüket a gazdasági élet fellendítése mellett a falu rendbehozására, a nagy esemény sikeres lebonyolításához szükséges feltételek megteremtésére fordítják. Az előkészületi munka során többek között rendbehozzák a járdákat és kocsiutakat, parkosítják a kihasználatlan területeket. Már most mérlegelik, hogyan oldják meg a meszszebbről érkező vendégek elszállásolását. Az előkészítő bizottság nem akar jóslatokba bocsátkozni, azt azonban elárulta, hogy a kétnapos ünnepélyre több tízezer embert várnak. Az ünnepségek előestéjén az új kultúrház egyik termében kiállítást nyitnak meg. Az anyag összeállításának munkálatai már szintén teljes erővel folynak. Eredeti dokomuntumok fogják hirdetni a véres eseményeket, az 1931-es bűnpert, az elnyomatás éveit, a košútyi dolgozók harcát, a hősök életét. A kiállítással az új művelődési otthonban tulajdonképpen múzeumot létesítenek, amelynek dokumentumai rozottan kiemelkedett Jurij Pobedonoszcev szóvjet rendező filmje a háború idején megmentett kis leningrádiakról: A MEGMENTETT NEMZEDÉK. Bár nem mentes emberábrazolási fogyatékosságoktól, Antonyina Vasziljevna alakjában a párt utasításait szigorúan betartó, fegyelmezetten engedelmeskedő hőslelkü szovjet asszonyt testesíti meg. Antonyina Vasziljevna elveszti férjét a fronton, s maga is kikívánkozik, hogy fegyverrel a kézben védelmezze a forradalmi várost. A pártbizottság azonban más feladattal bízza meg: vegye anyai pártfogásába a leningrádi gyermekek csoportját és valahol örökre emlékeztetni fogják a látoga- ij messze helyezze őket biztonságba. A mozik műsorán szerepelt a NYÁR a VADONBAN című svéd film egy finn kisfiú viszontagságos kalandjairól, Konrád Wolf SZÁRNYAS EMBEREK című DEFA-filmje pilótakörnyezetből, melyben a mai német nemzedék problémájához nyúl a haladáerők és a nyugaton feltámadó náci szellem küzdelmének hátterében. A román filmgyártás is gyermekfilmmel, a VÖRÖS TÜNDÉRRÓZSÁVAL képviseltette magát. A náci hódítók elleni nemzeti felszabadító harc történetéből merítette tárgyát Jerzy Zärzycki lengyel rendező EMBER MEDVEBŐRBEN című filmje. Sajnos, az elején fokozódó drámai feszültség a végén erőltetett, valószínűtlen megoldásban oldódik fel. Történelmi tárgyú film volt a mexikói LA CUCARACHA, melynek témája a forradalmi időkben lejátszódó a-sszonydráma, és a japán Akira Kuraszava filmje: VÉRES TRÖN, egy japáni környezetbe átültetett Shakespeare dráma (Macbeth). Átlagos alkotás volt a FEKETE SZOMBAT című cseh film, mely szeszdézsmálók veszélyes vállalkozásának történetével kelt izgalmat a nézőkben. A MEGMENTETT NEMZEDÉK alkotását, Ľudo Ondrejov ismert tzloA bemutatott filmek közül hatá- vák író megfilmesített regényét a JERGUŠ LAPINT. Miben rejlik a hegyek tókat a múlt keserű éveire. A múzeumba kerül az a olajfestmény is, amely a košútyi harcok egyik legendás hírű szervezőjét és vezérét: Major Istvánt ábrázolja. A Major elvtársat ábrázoló portré a Szlovák Nemzeti Múzeumból a kerületi pártbizottság ajándékaképpen a napokban került a košútyi dolgozók tulajdonába. A košútiak örülnek az értékes ajándéknak. A képet, mint pótolhatatlan kincset őrzik. Terveznek, készülnek a košútyi < dolgozók. A nagy évfordulókat mél- ; tón akarják megünnepelni. s BALÁZS BÉLA i | Március a könyv hónapja > Márciusban rendezzük meg 1955 óta J immár hetedszer a könyv hónapiát, amely > a CSKP megalapítása 40. évfordulója ün- s nepségeinek része lesz. Éppen ezért az ^ újért harcoló irodalom propagálását tart- S ja szem előtt. . j Prágában a könyv hónapját március ? 1-én a Szevasztopol moziban a Tavaszi szél című új cseh film ünnepélyes bemu- > tatójával nyitják meg. (ČTK) I Hogyan lágyul el szerető anyává a megbízatás ellen kezdetben duzzogó, sértődött asszony, ezt látjuk a filmben. A háború kegyetlen napjaínak hatásos ábrázolása, a viszonyok érzékeltetése jól kiegészíti R. Kurkina jó szerepalakítását és — bizonyos fogyatékosságoktól eltekintve érdekessé teszi a filmet. JERGUŠ LAPIN A szlovák filmgyártás jó művének tartjuk Jozef Medveď fiatal rendező A Jerguš Lapin egy gyermekszereplője a fiának társadalmi ébredését elmesélő film sikere? Elsősorban a romantikus környezet varázsának visszaadásában és az éleseszű, fürge szemű, nyílt szívű kisfiú történetének balladikus, poétikus elmesélésében. Jerguš, a tisztavizű hegyek romlatlan lelkű fia, akinek a társadalmi rend ellen lázadó apját csendőrgolyó döntötte a sírba, nagyon korán ráébred a szegények mostoha életsorsára. Hasonló korú társainak a példáját követve ő is elmegy tanoncnak a gyárba. A kemény proletársors, a sok igazságtalanság, megaláztatás azonban kinyitja a szemét. Felébred benne a hegyek szabad fia, a hajdani hegyi szegénylegények lelkülete. A szolgáságot visszautasító daccal felülkerekedik és visszamegy a hegyekbe a gyárkémények szennyes világából, ahol a dolgozó embernek rosszabb a sorsa az állaténál. A film sikerének alapja általában az ügyes rendezői megoldás, mely nagyszerű fényképezéssel (František Lukeš operatőr műve) párosult. Helyesen válogatta ki a gyermekszereplőket a rendező: bele:udtak illeszkedni az évtizedek előtti, számukra teljesen ismeretlen társadalmi viszonyokba s játékuk hiteles, meggyőző, művészi volt. Elsősorban a kis Ivan Kauzlaričos illeti dicséret. A felnőttek szerepeit is a szlovák művészét kimagasló személyiségei alakították. A szlovák filmművészet a Jerguš Lapinnal öregbítette rövid fejlődési útján aratott eddigi sikereit. L. L. Nguyen Cong Hoan (Vietnam): Hat emberélet Molnár Sándor a mezőgaz )3ságj munkások 1931. évi kosútyi sztrájkjának közvetlen résztvevője, a helyi nemzeti bizottság jelenlegi titkára minden szabad idejét az EFSZ-nek szenteli. A szövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetései során gyakran emlékeztet a München előtti köztársaság áldatlan időszakára, amikor más társaival együtt kénytelen volt a nagybirtokosokra dolgozni. (K. Cích - ČTK-felvétele) UGYAN KEDVES mandarinom! Nem kell emjatt haragudni. Majd máskor meghívom a lányokat. Te töltsd csak itt az éjszakát, hiszen már késő van. Messze van innen a te rezidenciád, nagy erdőn kell átmenni, amíg hazaérsz. Nem lennék nyugodt, ha most útnak indulnál. .. A Tho nemzetiségű falusi bíró rábeszélését és vontatott beszédét hallgatva. Tri Chou megnézte az óráját, majd körültekintett. Az ég, az erdő és a hegyek egybeolvadtak a sötét látóhatáron. Kissé elkedvetlenítette az éjszakai lovaglás gondolata és még egy támadást kísérelt meg. Sértődöttnek tettetve magát, a bíró vállára tette a kezét: — Te bíró, én egyáltalán nem vagyok megelégedve veled. Nem tudod, mi az illem és nem tartottad be a szavadat. Azt ígérted nekem, ha eljövök az ünnepségetekre, lányokkal tölthetem az éjszakát, de egy hölgy sem jött el. Kielégítetlenül engeded útjára a mandarinodat, amikor már sötét is van odakint? A lapályon a tisztviselők jobban tisztelik a feljebbvalóikat, mint te. Amikor a mandarin egy bírónál vagy egy körzetparancsnoknál tölti az éjszakát és a vendéglátó nem hív meg idegen hölgyeket, akkor a saját házanépéből ad a vendégnek kisasszonyt társaságul. Tri Chau kis szünetet tartott, hogy ez a paraszt megemészthesse a lapály lakóinak lazább erkölcseiről való elmélkedést és elgondolkozhasson a hatósági közeg kötelességeiről, ha a „nép édesapjának és édesanyjának" a szórakoztatásáról van szó. Aztán kényszeredett mosollyal folytatta: — Azt hallottam, hogy van egy helyes kis húgod, igaz? A bíró igenlően bólintott és a világ legtermészetesebb hangján felelte: — Nem az volna baj, ha a húgom téged szórakoztatna. De attól tartok, hogy azután rászokik erre mással is. Tri Chau belátta, hogy sikerre nincs többé remény. Elhatározta, hogy azonnal hazatér, és kiadta a parancsot, hogy nyergeljék a lovakat. Sűrű erdőn, meredek hegyoldalon, mély szakadékok felett vezetett székhelyéig a keskeny ösvény. De bízott az ilyen utakhoz szokott okos, fekete paripájában. A kíséretét alkotó két rendőr is izmos, félelmet nem ismerő fickó. Ezenkívül lőfegyverük is volt. * TlZ ÖRA lehetett, amikor a mandarin és kísérete at erdőbe ért. Koromsötét volt. Noha szemük megszokta a sötétséget, mégsem tudták kivenni körülöttük a tárgyak körvonalait. Mintha sűrű, ijesztő köd vette volna őket körül, és félénken, aggodalommal eltelve haladtak előre a bizonytalan éjszakában. Messze visszhangzott a lópaták csattogása a köves úton. Tri Chau belefáradt ézekbe az éjszakai kirándulásokba, ugyanis a mandarint a hivatala arra kényszerítette, hogy a hegyek között, egészségtelen dzsungelekben éljen. De arra számított, hogy az évvégi előléptetésekor megszabadul ettől a kellemetlen állástól és egy ranggal feljebb emelkedve, a Delta vidékén nevezik ki egy jó körzet főnökévé. Akkor aztán gazdagodhat, és fenékig élvezheti az élet örömeit. Vágtató lova váratlanul megállt. Kísérete hátába ütközött. Leugrott a lóról és a közeledő szerencsétlenség előérzete félelemmel töltötte el. Idegeit megfeszítve hallgatózott, felemelte a karját és halkan kiadta a parancsot: - Állj! A lovak megálltak, és azonnal a moszkitók serege vette őket körül. Az állatok nyugtalanul kapáltak, horkantottak. A mandarin hátrafordult: — Vigyázat! ... Azt hiszem, emberek... A rendőrök fegyverüket maguk előtt tartva lélegzetvisszafojtva figyeltek. Hamarosan emberi hangok hallatszottak. A mandarin suttogva adta ki a parancsot: — Puskát megtölteni! Már jól hallották a léptek zaját. — Kínaiul, vagy Tho nyelven beszélnek? — kérdezte az egyik rendőr. — Mindenesetre sokan vannak — Csend! Azonnal leszállni! — parancsolta Tri Chau halkan. Aztán hangosan hozzátette: — Ki jár erre? Hová mentek? Azonnal csend lett. Tri Chau urat felháborította ez a szemtelenség. Kimeresztette a szemét és négyöt fekete alak körvonalait vette észre. Az egyik megismételte a kérdést: — Ki jár erre? Hová mentek? Elő a papírokkal! Igazoltatás! A körzet mandarinja van itt. A kérdezettek minden ok nélkül a szélrózsa minden irányába futásnak eredtek. Tri Chau átérezve a nagy veszélyt, felordított: — Tűz! A FEGYVEREK eldördültek. Távoli visszhangjuk sokáig hallatszott. Egyik sötét alak elvágódott és görcsökben vonaglott a földön. Jajszó töltötte meg az éjszakát. A siker mámora magával ragadta a rendÜJ SZf) 6 * 1881. február 9.