Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-07 / 38. szám, kedd

A kísérleti dolgozó k megmutatják, hogyan lehet 3 év alatt teljesíteni az ötéves tervben vállalt feladatokat Ä PIEStANYI Növénytermesztési Kutatóintézet üzemi pártszervezeté­nek széleskörű feladatai vannak. A kommunisták a pártonkívüli dolgo­zókkal együtt végzik a tudományos kutatófeladatokat a borovcei gazda­ságban és az üzemi adminisztratív osztályon. Emellett a feladatok min­den említett szakaszon jelentősek és csupán kisebb-nagyobb akadályok leküzdésével oldhatók meg. A kom­munisták ezen a munkahelyen en­nek tudatában vannak. Az évzáró tag­gyűlésen a feladatok biztosításáról nemcsak a beszámolón és a vitában esett szó, hanem határozatokban vál­lalták azt a kötelezettséget, hogy a harmadik ötéves terv első évi fel­adatait túlszárnyalják, hogy a borov­cei kísérleti gazdaságban a harmadik ötéves tervben foglalt feladatokat minden mutatóban három év alatt teljesítsék. Ezeket olvasva számos dolgozó ok­vetlenül .felteszi a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e ez? Erre a legjobb választ a borovceiek munká­jának eddigi eredményei adják. A kísérleti intézet gazdasága a tudo­mány és kutatás rendszeres érvénye­sítésével a legutóbbi három év alatt nagyon szép eredményeket ért el. A búza hektárhozama csaknem öt, a tavaszi árpa hektárhozama 15 méter­mázsával növekedett. A mezőgazda­sági föld egy hektárján a múlt évben 1136 liter tejet és 285,4 kg húst'ter­meltek. EZEK AZ ADATOK eléggé meggyő­zőek a kötelezettségvállalás és telje­sítése reális voltának megítélésére. Azonban rá kell mutatni arra, ami a legfontosabb, ami az eddigi és a jövő eredmények szilárd kezessége. Ez elsősorban a párt üzemi szerve­zetének és tagjainak az egyes mun-. A gyümölcsösben A mérsékelt téli időjárást a sa­binovi szövetkezetesek a fák met­szésére használják ki. 28 hektáros gyümölcsösükben Koloman Štefan ve­zetésével négytagú csoport ritkítja a fák sűrű kordháit. Már több mint 5 hektáron végezték el a ritkítást. (vn) kaszakaszokon kifejtett kiváló tevé­kenysége. Ez a pártszervezet azok közé tar­tozik, amelyek megértették küldeté­süket. Különös gondot fordít a szo­cialista munkaverseny kibontakozta­tására. Már négy munkaközösség ver­senyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. fjMeg jegyezzük, hogy az évzáró taggyűléseken mind a beszá­molókban, mind a vitafelszólalások­ban nemcsak a pozitívumokról, ha­nem az egyes szakaszok fogyatékos­ságairól is szó esett. Erre való tekin­tettel szilárd meggyőződésünk, hogy a kutatóintézet kommunistái meg­állják a helyüket. Ezt igazolja a nö­vénytermelésben dolgozók Sadloň elvtárs vitafelszólalása. Sadloň elv­társ bírálata szerint nem fejtenek ki kellő törekvést, hogy a fiatalságot megnyerjék a mezei munkáknak. De nemcsak bírált, hanem konkrét ja­vaslatot is tett, hogyan lehet a böl­^efődék és az óvodák megfelelő ka­pacitásának biztosításával elsősorban a fiatal asszonyokat megnyerni a me­zőgazdasági munkáknak. Elegendő számú és főképp fiatal dolgozó meg­nyerésével és a gépesítés kihasználá­sával be lehet tartani az agrotechni­kai határidőket, ami rendkívül fon­tos a nagy hektárhozamok elérése szempontjából. EBBEN A KÉRDÉSBEN nem volna érdektelen részletesebben foglalkoz­ni a vitafelszőlalások tartalmával, ami azonban sok helyet venne igénybe. Nem lehet azonban említés nélkül hagyni Talajka elvtárs, tehéngondozó vitafelszólalását, aki bátran mutatott rá az állattenyésztésben, főképp a fejőstehenek gondozásában mutatko­zó fogyatékosságokra. A fejők között is vannak olyanok, akik túl korán hagyják abba a vemhes tehenek fe­jését, esetleg nem törődnek azzal, hogy idejekorán lefolyattassák a te­heneket stb. Amikor ezek a fogyaté­kosságok gyakrabban megismétlődtek, Talajka elvtárs megkérte az állat­tenyésztőcsoport vezetőjét, hogy legalább két-három túlkorán el­apasztott tejű vemhes tehenet osz­szon be hozzá próbára. Az eredmény az volt, hogy ezek a tehenek napról napra több tejet adtak. Ezen tehe­nektől viszonylagosan rövid idő alatt több mint 230 liter tejet fejt és még­idejekorán előkészítette őket az 'ujabb laktációs időszakra. - Az tehát a teendő, - mondotta Talajka elvtárs, T hogy jobban kell az embereket nevelni, rendszeresen kell ellenőrizni munkájukat és az észlelt fogyatékosságokat velük együtt rögtön a helyszínen meg kell beszélni s a lehető legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. Csak így érhetjük el, hogy Borovcén a jelen­legi tehénállománytól több ezer liter tejjel többet fejhessünk. Talajka elvtárs szavait elsősorban az állami gazdaságoknak és az EFSZ­eknek kellene megszívlelniük, mert Borovce nem az egyedüli, ahol ha­sonló fogyatékosságok merülnek fel, bár tehenenként évente 3350 liter tejet nyernek. A KUTATÓINTÉZET üzemi párt­szervezetének évzáró taggyűlése ha­tározataiban a vitafelszólalásokből in­dult ki. A többi között határozatot hozott, hogy elsősorban a Növényter­mesztési Kísérleti Intézet egyes sza­kaszain működő pártcsoportok mun­káját fogja megjavítani. A pártcso­portok tevékenysége minden bizony­nyal kellő biztosíték lesz a szakszer­vezet és a CSISZ-szervezetek tevé­kenységének megjavításához. Ondrej Magna Levél érkezett... A levél története érdekes. Borongós, őszutói este volt. Ojra felhúztuk a gumicsizmákat, mert « nélkül a Kelet-szlovákiai Vasmű újonnan épülő településének betono­zott útjain, utcáin sem ajánlatos a járkálás. Nem ám! így jutottunk, el a Sacai munkás­klubba és annak első emeletén a könyvtárba. Ízlésesen berendezett helyiség, a falak mentén roskadozó könyvszekrények, előttük afféle pult. A pult mögött fiatal, csinos leány és középkorabeli, megnyerő modorú asszony szorgoskodik. Ten­nivalójuk akad bőven. A pult előtt gyermeksereg nyüzsög. Iskolások. Kedves epizódok szem- és fül­tanúi vagyunk. Az egyik feketehajú nebuló már azt a könyvet akarta becserélni, amelyet az nap délelőtt kölcsönzőn ki. Kisebb csalás. Csak hosszabb idő után csappant az érdeklődők száma. Néhány szót váltottunk a könyvtár vezetőjével, Nováéeková . elvtársnövel. Többek között megtudtuk, hogy a könyvtár­nak 789 állandó olvasója van, ebből 407 iskolás. Sajnos, további fiatalt akkor már nem is igen tudtak ki­elégíteni, nincs . elegendő könyvük. Érdekes, a felnőttek is szívesen ol­vassák az ifjúsági irodalmat... — Magyar könyv? — tettük fel a kérdést. — Sajnos, ebből kevés van — vallotta be az elvtársnő sajnálkoz­VtW&Etfi Rosszért jót ne várj! rpelnek lassan a napok, már be­kopog a tavasz, a földeken újra megin­dulhat a munka. Nem okoz ez különösebb gondot olyan szövet­zetekben és állami gazdaságokban, ahol kijavítva kerülnek elő a gépek, hogy meg­könnyítsék a mezőgaz­dasági dolgozók mun­káját. Péld. Včelárén, Hájban vagy Zádielen mind a traktorosok, mind a szövetkezeti tagok ^nyugodtan vall­hatják, hogy nem lepi meg őket a tavasz ér­kezése, mert a gépeket kijavították, fedél alá rakták. Am ahol a sza­bad ég alatt rozsda marja az értékes gé­peket, ott nem bizhat­nak ábban, hogy ami­kor a legnagyobb szük­ség lesz a gépekre, hi­bátlanul helytállnak. így áll a helyzet a fiatal Vyšná Myšľa-i szövetkezetben is, ahol ugyan a sártól meg­tisztították a gépeket és felszereléseket, azonban elraktározá­sukról már nem gon­doskodtak, ott telel­tették őket a szabad ég alatt. Pedig a régi csűrökben, pajtákban találhattak volna annyi helyet, hogy ne az eső mossa, a hó takarja és a zord északi szél „si­mogassa" a szegény gépeket. A javítássál is ke­veset törődnek, pedig már tanulhattak volna a múltból, hogy gépek nélkül nagyon drága és fárasztó a munka. Ajánlatos lenne, hogy minél előbb tegyenek valamit a gépek érde­kében, mert ha nem, ismét baj lesz az agrotechnikai határ­idők betartásával, a termelési tervek telje­sítésével és a legköze­lebbi zárszámadáskor Helfen traktoros ismét felteheti — saját ma­gának — a kérdést: Miért nem is kapjuk meg a munkaegysé­gekre tervezett összeg második felét? Jő lenne, ha még a tavaszi indulás előtt megtalálnák rá a feleletet. Ivan Sándor, Košice. va. — Pedig sok itt a magyar doU gozó... Elgondolkoztunk... Hazánk óriási építkezésén a cseh, szlovák, magyar dolgozók egyformán kiveszik részür ket a nagy feladatok teljesítéséből. Egészen természetes, hogy egyenlő életfeltételeket kell számukra te­teremteni. A könyv tudást jelent s a könyvtárnak úgy kell dolgoznia, hogy a dolgozóknak lehetősége adódjék minél több ismeret elsajátítására. Ez is előre segíti a nagy. mű építését. Később még azt is megtudtuk, hogy a mulasztás nem egészen a könyvtár hibája. Beláttuk, hogy kezdeti nehézsé~ gek felmerülhetnek, és a fontos az, hogy sikerrel megbirkózzunk velük. Semmi kétség, a könyvtár vezetősé­ge és mi is ezt akarjuk, a nagy kö­zös cél érdekében. Hazajövet a szerkesztőségben is beszámoltunk kelet-szlovákiai utunk tapasztalatairól. S ekkor született meg az elhatározás, hogy meglévő készletünkből néhány könyvet elkül­dünk a šacai könyvtár részére. A napokban levelet kaptunk a vas­mű klubjának vezetőjétől, Josef No­váček elvtárstól. A levélben töb­bek között ezeket olvashatjuk: „Ajándékuk értékes kiegészítése klubunk könyvtárának. Egyben sze­retnénk Önöket arról biztosítani, hogy legközelebbi látogatásukig a magyar irodalmi művek számát az Önök kedves hozzájárulásán túl is növelni fogjuk. Kár, hogy a kosicei könyvesbolt vezetője a múlt évi zárlat előtt attól tartva, hogy a takarékpénztár nem utalná át az összeget, nem szállí­totta le a kért könyveket. Különben már ez alkalommal is nagyobb ered­ményről számolhatnánk be." Nagyon megörültünk e levélnek. Megörültünk, mert bár nem egy, mégis közös • nyelven szóltunk egy­máshoz. Ügy hisszük, örömünk is kö­zös. Talán végezetül még annyit, saj­náljuk, hogy a kosicei könyvesbolt vezetője nem örülhet velünk. Mert ezt nem teheti. Félt, hogy a bank nem utalja át a megrendelt könyvek ellenértékét. Kételkedett... Pedig érdeklődhetett volna akár telefon útján is. Nem hisszük, nem is hi­hetjük, hogy a takarékpénztár dol­gozói ebben az esetben nem tettek volna eleget kérésének. Mert életünk minden apró problé­mája közös ügy és közösen — csak közösen tudjuk megoldani. Egyetlen ember kényelme, közömbössége és el nem oszlatott kételye is kárt okoz­hat. Zsilka László Ä nagy verseny állása „A szocializmusnak nincs szüksége háborúra. A régi és az új rend­szer között, a szocializmus és a kapitalizmus között folyó történel­mi küzdelmet nem világháborúval, hanem békés versengéssel kell eldönteni, s ez a verseny azért folyik, hogy melyik társadalmi rend­szer éri el a gazdasági élet, a techchnika és a kultúra magasabb szín­vonalát, melyik biztosíja a néptömegeknek a legjobb életkörülmé­nyeket. Mi, kommunisták, szent kötelességünknek tartunk mindent megtenni, ami erőnkből telik, hogy megmentsük az emberiséget a modern háború borzalmaitól." A moszkvai Kiáltvány ezen szavai annak a gazdasági versenynek az el­vét határozzák meg, mely ma már döntő szakaszába lépett. A Szovjet­unió és az Egyesült Államok közti gazdasági versenyről van szó. A bur­zsoá világ ideológusai és propagan­distái ma már nem intézhetik el kézlegyintéssel ezt a nagyszabású mérkőzést. Itt tulajdonképpen a két rendszer versenyéről van sző, s ez közvetve vagy közvetlenül minden országot érint és kiterjed a társa­dalmi . élet majd minden területé­re/ A békés verseny és az amerikai ideológusok A verseny kiindulópontja, mint is­meretes, a szovjetország számára igen kedvezőtlen volt. A cári Orosz­ország elmaradottságát tetézték a háború és a polgárháborúk gazda­sági veszteségei. 1920-ban a kapita­lista világ országai 628-szor annyi nyersvasat, 356-szor annyi acélt ter­meltek, mint Szovjet-Oroszország. Ilyen körülmények között a kapi­talista világban kevesen hittek ab­ban, hogy a szovjetország gazda­sági versenyre kelhet a világkapita­lizmussal. A New York Times tudó­sítója Oroszország haláltusája című 1919-ben megjelent könyvében azt írta, hogy „a bolsevizmus képtelen az alkotásra, és csak pusztulást von maga után... A szovjet rendszer további fennmaradása gazdasági szempontból lehetetlen, politikai szempontból képtelenség". Amikor a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után Lenin arról beszélt, hogy a Szovjetunióban a tár­sadalmi és gazdasági átalakulások végső célja a kommunista társada­lom felépítése, egyben összekapcsol­ta ezt azzal a feladattal, hogy utói kell érni és gazdaságilag túl kell szárnyalni a fejlettebb kapitalista országokat. Azonban — mint az em­lített idézet is mutatja — az im­perialisták nem tartották érdemes­nek, hogy ezekről a kijulentésekről, tervekről tudomást szerezzenek. Légváraknak, naiv elképzeléseknek nevezték a szovjet ötéves terveket. Az ötéves tervek azonban sorra megvalósultak. A Szovjetunió példát­lan fejlődése bebizonyította a szo­cialista rendszer fölényét a kapita­lizmus felett. Amikor az SZKP XXI. kongresszusa megtárgyalta a hét­éves gazdasági tervet és megállapí­totta, hogy a tervidőszak végéig a Szovjetunió az egy főre eső terme­lés tekintetében az első helyre ke­rül Európában, 1970-ig pedig maga mögött hagyja az Egyesült Államo­kat is, a kapitalisták már nem le­gyintettek és nem nevettek. A már idézett befolyásos polgári lap kény­telen volt elismerni, hogy „1970­ben a szovjet nép életszínvonala lesz a legmagasabb s a Szovjetunió a termelés abszolút mennyisége és az egy főre eső termelés tekintetében egyaránt túlszárnyalja az Egyesült Államok termelésének színvona­lát ..." A New York Telegram and Sun leszögezte: „A rideg tények azt mutatják, hogy a földgömb Moszkva által lekötött egyharmadrészének gazdasági és katonai hatalma szün­telenül növekszik. A leglényegesebb az, hogy az új szovjet politika el­képesztően sikeres. Ennek következ­ményeként most mi szövetségeseink­kel együtt csatát vesztünk a világ­kommunizmussal szemben". És még egy idézetet. A Le Monde című fran­cia polgári lap nemrég ezt írta: „Először határozták meg pontosan azt a dátumot, amikor a szocializ­mus győzelmet arat a kapitalizmus fölött.. .*> A verseny első szakaszában egyet­len ország, az Októberi Forradalom eredményeként megszületett Szov­jetunió képviselte a szocialista rendszert a világkapitalizmus erői­vel szemben. Ráadásul nagyfokú gazdasági és kulturális elmaradott­ságot örökölt a forradalom előtti időszaktól. A szocializmus előnyei azonban már ekkor is kiviláglottak abból a bámulatosan gyors fejlődés­ből, amelynek eredményeként az el­maradt cári Oroszország helyébe a világ egyik legnagyobb ipari hatalma lépett. Az ötéves tervek gazdasági sikerei és a társadalmi rend maga­sabbrendűsége tette lehetővé a Szovjetunió számára, hogy szétzúz­za a rátámadó legagresszívebb im­perialista hatalmakat, s ez a társa­dalmi rendszer játszott döntő szere­pet a második világháború után a szocialista világgazdasági rendszer létrejöttében. A szocialista országok világrend­szerének keletkezésével és megerő­södésével új szakasz kezdődött a két rendszer versenyében. E ver­seny legfőbb jellemzője: 1 A Szovjetunió és a szocialista • • tábor ma már nemcsak a gaz­daságfejlesztés üteme, hanem mére­tei tekintetében is meg fogja előz­ni a vezető tőkés országokat, a ka­pitalista világgazdaságot. A szocia­lista országok a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának és általában valamennyi életfeltételének tekin­tetében megelőzi a vezető kapitalis­ta államokat. 2 Az új versenyszakasz olyan • helyzetben vette kezdetét, amikor a Szovjetunió a technika több rendkívül fontos területén már ma­ga mögött hagyta az imperializmus vezető hatalmait. Reménytelen és csak a kapitalizmus teljes megsem­misülését hozó vállalkozássá vált a szocialista rendszer háborúval valő megdöntésére irányuló minden kí­sérlet. Ily módon a békés együtt­élés történelmi szükségszerűséggé vált. 3 A kapitalista országokban ki­• éleződik az ideológiai és a po­litikai harc, a gyarmati rendszer teljesen széthullik; nő a szocializ­mus ereje és nő a befolyása a tő­kés államokban. E folyamat alap­vető oka, hogy a modern termelő­erők mind élesebb ellentmondásba kerülnek a fejlődésüket fékező tő­kés termelési viszonyokkal. Ily mó­don viszont a szocialista országok gazdasági sikerei egyre erősebben hatnak a tőkés világra, növelik a szocializmus vonzerejét, még a leg­fejlettebb tőkés országokban is. Az ipari termelés A verseny szempontjából a leg­fontosabb az ipari termelés fejlődé­sének évi átlagos üteme. Nos, e té­ren tagadhatatlan a Szovjetunió fö­lénye. Az ipari termelés évi átlagos növekedésének üteme 40 esztendő alatt (1918-tól 1957-ig) a Szovjet­unióban 10,1 százalék (a háborús éveket leszámítva 16,2), az Egye­sült Államokban, Angliában és Fran­ciaországban pedig csak 1,9—3,2 szá­zalék (a háborús éveket leszámítva 2,7—3,2 százalék) volt. A szovjet ipar fejlődésének gyors üteme tette lehetővé, hogy az 1913-as helyzet­tel szemben, amikor az Egyesült Ál­lamok és Oroszország egy főre eső ipari termelése között az arány 14:1 volt, 1957-ben az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti arány az egy főre jutő ipari termelés tekinte­tében már 2,4:1-hez: Tehát a Szovjetunió iparának évi átlagos fejlődési üteme a hatalom átvétele óta eltelt időszakban több mint háromszorosan meghaladta az Egyesült Államok és Franciaország, s legalább ötszörösen Anglia ipará­nak növekedési Ütemét. A gazdasági erőviszonyok megváltozása a szocialista tábor javára Bármilyen alacsony szintről indult is a Szovjetunió a vezető tőkés or­szágokkal való gazdasági verseny­be, a fejlődés sokkal gyorsabb üte­mével hamarosan utoléri, majd túl­szárnyalja ezeket az országokat. A verseny állását illetően éppen ezért célszerű néhány alapvető fon­tosságú termék termelését össze­hasonlítani. A táblázat adataibői is megállapít­ható, hogy a Szovjetunió igen nagyot lépett előre a békés gazdasági ver­seny eddigi szakaszában, s a terme­lés volumenét tekintve szorosan fel­zárkózott az Egyesült Államokhoz. A Szovjetunió jóformán minden ter­mékfajta tekintetében lényegesen csökkentette hátrányát, sőt a szén­termelésben túl is szárnyalta az Egyesült Államokat. Néhány legfontosabb termék termelésének alakulása *) Megnevezés Mérték­egység š s N c V1 3 XX O <S! C s O)— w< N C CO 3 S.* :p O w C <" S >>.2 Ol-J A Szovjetunió termelése az Egyesült Álla­mok termelésé­nek %-ában 1913 1959 1913 1959 nyersvas millió t 4,2 31,5 '43,0 55,1 13,3 78,0 acél millió t 4,2 31,8 60,0 84,8 13,2 70,8 szén (kőszénre átszámítva) millió ť 28,6 517,0 435,8 380,0 5,5 114,7 olaj millió t 9,2 34,1 129,5 347,6 27,0 37,3 villamos energia milliárd kWó 1,9 24,8 264,0 794,5 7,7 33,3 cement millió t 1,5 15,9 38,8 57,8 9,4 67,1 *) szovjet források alapján, ÜJ SZÖ 4 * 1961- február 7.

Next

/
Thumbnails
Contents