Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-28 / 59. szám, kedd

Mezőgazdaságunkban következetesen vezessük be a nagyüzemi gazdálkodás formáit (Folytatás a 2. oldalról) nem jelenti azt, hogy minden szövetkezeti tag s az állami gazdaságok valamennyi dolgozója megértette, milyen szerepet játszhat és kell, hogy játsszon a silókukorica a takarmánymérlegben. Gyorsan és határozottan le kell számolnunk azzal, hogy silókukorica helyett gyakran sűrűn vetett csalamádét termesztenek. Ez a takarmány igen vizenyős, silózva pedig nem jó minőségű. A szemes- vagy a silókukorica termesztéséber/ a lehető legnagyobb mértékben el kell terjesztenünk a négyzetes-íészkes vetést és a komplex gépesítést. 50 traktorospár komplex módon 100-100, sőt több hektárnyi kukoricát művelt meg a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban, s első tapasztalataik világosan tanúskodnak e módszer előnyeiről. * * * A növénytermesztés igen fontos, de elhanyagolt ágazata a burgonyatermesztés. Az utóbbi években ez a szlovákiai növénytermesztés leggyengébb láncszeme. A hektárhozam évről ívre igen komolyan csökken. A CSKP Központi Bizottsága a burgonya alacsony hozamának okait főleg a burgonyát nemesítő és szaporító dolgozók munkájának komoly fogyatékosságaiban, a meg nem felelő agrotechnikában Játfa Ez a helyzet Szlovákiában is. A burgonya termesztésében súlyosan megszegik a helyes agrotechnika elveit, a földet ősszel nem látják el istállótárgyával, az Ültetésnél burgonyaszeleteket alkalmaznak és csak lassan terjed el a nagy hozamot nyújtó rajonlrozott fajták ültetése. Nem tartják be az ültetés Idejét és nem irtják a gazt. Ma már széleskörűen ismert az úgynevezett „poprádi mozgalom" a burgonyatermesztésben. Számos szövetkezet, például a huneoveei, a Sp. Teplica-i, a studeneci, továbbá a Veľká Lomnicai Állami Gazdaság burgonyában figyelemreméltó hektárhozamokat ért el. s A poprádi mozgalom tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti tagok a nagy földterületeken gyakran nem tudják alkalmazni a burgonyatermesztés nagyüzemi módszereit. A burgonyatermesztés bevált szepességi módja megkívánja a gépek, főleg az Ultetőgépek, az univerzális gyomirtók és a láncboronák rendszerének alkalmazását. A szövetkezeti tagoknak és az állami gazdaságok dolgozóinak meg kell tanulnlok ezen technika uralását. Ez annyit jelent, hogy a járásokban már most intézkedéseket kell foganatosítani ezen gépek kompletizálása, gyakorlati szemléltető oktatás megszervezése érdekében. Különösen fontos a március 1-től július 15-ig terjedő időszak, amikor kompletlzálni kell a gépeket, ki kell képezni a szövetkezeti tagokat, elő kell készíteni az ültetésre szánt burgonyát, az agrotechnikai elemzés alapján meg kell trágyázni a földet, gondoskodni kell arról, hogy legkésőbben május 15-ig kiültessék a" burgonyát, valamint a további rendszeres megművelésről úgy, hogy a burgon.vatermesztésben teljesítsük az Idei feladatot, vagyis 149,7 mázsás átlagos hektárhozamot érjünk el. NAGY TARTALÉKOK A TAKARMÁNYTERMELÉSBEN A takarmánytermelésben további nagy tartalékaink vannak; ilyen az évelő takarmánynövények termesztésének bővítése, a rétek és legelők hektárhozamainak növelése, a takarmány-cukorrépa vetésterületeinek növelése, a köztes vetemények termesztésének kibővítése stb. Itt fel kell hívnunk a figyelmet egy komoly körülményre. A takarmányok betakarításakor keletkező veszteségek nálunk gyakran a termés takarmányértékének 30—50 százalékát is elérik. E kérdés gyors és alapvető megoldása nélkül nem várható, hogy kellőképpen javuljon a takarmányalap helyzete. Szükségesnek mutatkozik, hogy olyan politikai-szervező és anyagi segítséget nyújtsunk az EFSZ-eknek és állami gazdaságoknak a takarmánynövények betakarításában, amilyet aratáskor, a burgonya és a cukorrépa betakarításakor nyújtunk nekik. A betakarítási munkákat úgy kell megszervezni, hogy a csúcsmunkát csökkentsük és maximálisan csökkenjen az időjárás kedvezőtlen befolyásá. Ezt a takarmányok többfajta konzerválási módjának alkalmazásával és kombinálásával: a természetes szárítással, mesterséges szárítással és silőzással érhetjük el. Már az idén úgy kell megkezdeni a lóhere és a rétifű silózásának széleskörű megszervezését, mint ahogy a múlt években a szó szoros értelmében kiharcoltuk a takarmány silözását az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban. Takarmányalapunk problémái igen nagymértékben az állattenyésztés színvonalában is visszatükröződnek — folytatta Kríž elvtárs. Az elért színvonal nem felel meg szükségleteinknek, a szocialista mezőgazdaságban létrejött feltételeinknek és lehetőségeinknek. Két alapvető problémával küszködünk: Q

A szocialista szektorban az állattenyésztés az állatállomány összetételét, minőségét és hasznosságát tekintve nem fejlődik a tervezett ütemben. fj^ Az EFSZ-ek és állami gazdaságok többsége még mindig kitart az állattenyésztés kisüzemi termelési módja mellett. A szarvasmarha és sertlstenyésztésben mutatkozó hibák okaival foglalkozva Križ elvtárs rámutatott, hogy ezek mindenekelőtt a tehenek és a sertések állományának kedvezőtlen megosztásában, a marhaállomány alacsonyfokú hasznosságában rejlenek, ami az árutermelésben Is kedvezőtlenül tükröződik vissza. Hangoztatta, hogy határozottan meg kell javítani az SZLKP KB irodája tavalyi határozatának teljesítését és konkrét intézkedéseket kell tenni, hogy alapvető változás történjék a marhatenyésztés általános folyamatában. Az állattenyésztés jelenlegi színvonala és a harmadik ötéves terv igényes feladatai megkövetelik, hogy lényegesen növeljük a fő állattenyésztési ágak fejlődési ütemét. SZAKOSÍTOTT FARMOKAT Szakosított mezőgazdasági nagyüzemeket kell létesítenünk, melyek nagyfokúan intenzív és hatékony termelést folytatnak, hogy elérjük kitűzött céljainkat Az állattenyésztésben is gyorsan véget kell vetnünk a kisüzemi termelési módoknak. Amikor a gépesítést a népgazdaság valamennyi ágában bevezetjük, nem szabad megengednünk, hogy a mezőgazdaságban a jövőben lemaradjunk. Az elmaradottság leküzdésének kiinduló pontja a nagyüzemi termelési technológia következetes meghonosítása. Előtérbe lép az a feladat, hogy a konkrét természeti és gazdasági feltételekhez képest, a szövetkezetesek hagyományait és kedvtelését tekintetbe véve sz.akosított farmokat létesítsünk. Ez lehetővé teszi az üzemmenet egyszerűsítését az állattenyésztésben, a gépesítés alapos kihasználását, feltételeket teremt a szakosításra, a vezetők és a műszakiak szakmai színvonalának emelésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tehenek szabad istállózásának bevezetésében nem lehet rögtönözni, hanem be kell tartani a táplálásukkal, a tehéncsoportok számával, a higiéniával, a hőmérséklettel, továbbá a nagy takarmánymennyiségek, alomanyagok stb szállításával és feldolgozásával szemben támasztott követelmények komplexumát. A sertéshízlaiás terén gyorsan át kell térnünk a nagyüzemi termelés előnyeinek tömeges kihasználására. E téren elegendő tapasztalatot szereztünk. A sertések koncentrált hizlalása és tenyésztése megteremti a meglevő és az új építkezések korszerűsítésének feltételeit. Ezek teljes mértékben betartják az új nagyüzemi technológia összes elveit és lehetővé teszik a célszerű gépesítés kihasználását. A baromfitenyésztés továbbfejlesztésében irányadó a CSKP KB tavaly novemberi határozata, melynek értelmében többnyire a mély almozás felhasználásával, a munkák teljes gépesítésével és automatizálásával fogjuk biztosítani az intenzív nagyüzemi tenyészetek létesítését. A CSKP Központi Bizottsága komolyan foglalkozott azzal a problémával, hogyan szabadítsuk meg tenyészeteinket a gümőkórtól és a brucellózistól. Egy pillanatig sem becsülhetjük le ezt a feladatot. Tenyészeteink gümőkoros fertőzöttsége egyike a legkomolyabb okoknak, melyek az EFSZ-ek és állami gazdaságok közös állattenyésztésének lassú fejlődését előidézik. TÖBB FIGYELMET ÉRDEMELNEK A GÉPEK A mezőgazdaságban a nagyüzemi termelés technológiájának feltétele az évről évre emelkedő műszaki ellátottság gyors fokozása. Jelenleg és a további években fokozott gondot kell fordítanunk a mezőgazdasági üzemek gép- és traktorparkjának kihasználására. Szüntelenül látnunk kell, hogy a mezőgazdasági munkák gépesítésének színvonala nem csupán a gépek mennyiségétől, hanem azok kihasználásától függ. Most, amikor az EFSZ-ek a gépek többségének birtokába jutottak, különösen előtérbe lép e gépek tökéletes és helyes felhasználásának a kérdése. A gépi eszközökhöz valő viszonyról meg kell mondani, hogy sok szövetkezet úgy kezeli a gépeket, hogyan lehet pillanatnyilag minél több hasznot húzni belőlük. Keveset törődnek azzal, hogy a gép mindenkor üzemképes legyen és élettartama alatt a lehető leghatékonyabban használják fel. Csak kevés szövetkezet vezette be a gépek rendszeres műszaki karbantartásainak és javításainak szabályos rendszerét. Az év folyamán gyakran akkor végeznek javításokat, amikor már a gép felmondja a szolgálatot, nem tesznek megelőző intézkedéseket az üzemzavarok elkerülésére. A helyzet megjavítása ezen a téren megköveteli, hogy minden egyes szövetkezet vezesse be a karbantartás és javítás elvégzésének szilárd rendszerét és következetes ellenőrzését. E téren teljes mértékben ki kell használni a GTÁ-k évek hosszú sorári át szerzett tapasztalatait. Azzal sem elégedhetünk meg, hogy a képzett traktorosgépesítő csak a géphez ért, de nem ismeri az egyes termények termesztési technológiáját. El kell mélyíteni az összesfJ

r:ú gépesítő káderek nevelését úgy, hogy a gépesítő mind a technikával, mind az agrotechnikával tisztában legyen. Mindenekelőtt az a fontos, hogy a mezőgazdasági üzemben munkába lépő serdülő ifjúságnak megfelelő szakképesítése legyen. A párt méltán vár nagy segítséget és aktivitást a CSISZ szerveitől és szervezeteitől e feladat teljesítésében. Jelenleg azonban főként arról van szó, hogy a szövetkezetesek közül neveljünk szakképzett traktorosokat és gépészeket. E téren már nem elégedhetünk meg a rövidtartamú (hathetes) sofőrtanfolyamokkal. Meg kell fontolni, nem volna-e jobb, ha egyéves, vagy legalábbis kezdetben a GTÄ-k mellett létesült féléves bennlakásos tanfolyamok keretében neveinők e szakembereinket. Ogy kell majd megoldani a szövetkezetesek tömegnevelésének kérdését, hogy a jövőben minden mezőgazdasági dolgozó tökéletesen elsajátítsa a mezőgazdasági munkák gépesítését. Különösen előtérbe lép a mezőgazdaságban dolgozó nők szakképzettsége. Az EFSZ-ekben egyre nagyobb a nők részaránya. A szövetkezetek jelentős részében abszolút többségben vannak a dolgozó nők. Ez a helyzet az elé a nem kevésbé komoly probléma elé állít bennünket, hogy megtanítsuk a szövetkezeti asszonyokat a technikára, a gépek kezelésére. Kríž elvtárs beszéde további részében a GTÁ-k problémáival foglalkozott. Többek között kijelentette: Az 1959-1960. években átszerveztük a GTÁ-k tevékenységét és munkájuk tartalmát. A GTÁ-k vették át a mezőgazdasági üzemek pótalkatrész-ellátásának feladatát, ők rendelkeznek továbbra is a különleges talajjavítási, s növényvédelmi gépi eszközökkel, nekik jutott az a rendkívül fontos feladat, hogy műszaki tanácsadó szolgálatot lássanak el a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés fejlesztésében. Sok GTÄ tevékenysége azonban az átszervezés után nem felel meg e követelményeknek. A GTÁ-k többségének tevékenysége többnyire saját értékesítési tervük teljesítésére irányul, más munkatartalmat keresnek s ez nem az EFSZ-ek mezőgazdasági termelésének fejlesztését s- "' elő. A GTÁ-k tevékenységében komoly, fogyatékosság az a tény, hogy a most bevezetett műszaki tanácsadói szolgálat még mindig nem tölti be küldetését. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a legsürgetőbb idénymunka idején a szakképesített technikusok naponta kimondottan azzal a céllal járnak be 15-20 szövetkezetet, hogy adatokat gyűjtsenek a munkamenetről. A GTÁ-k fogyatékosságai okozzák az új technológia lassú fejlesztését és bevezetését a növénytermesztésben és állattenyésztésben. AGTÁ-knak a legújabb technika és a progresszív technológia igazi terjesztőivé és propagátoraivá kell válniok a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben. A TAVASZI MUNKÁK SIKERÉÉRT A legidőszerűbb mindennapi feladatok teljesítésének következetes biztosításával kell teljesítenünk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének programját. A CSKP KB idei februári határozata kiemeli, hogy a tavaszi munkák gyors és jó elvégzése a legközelebbi feladat, mely lényegesen kihat az idei termelési és gazdasági eredményekre. A tavaszi munkák alapos előkészítésének és elvégzésének kell pótolnia azokat a veszteségeket, amelyek az őszi munkaterv be nem tartása következtében keletkeztek. Annál inkább gondosan elő kell készíteni a tavaszi munkákat, mivel az utóbbi években mindig eredményesek voltak, sőt határidő előtt végeztük el őket. A legnagyobb gondot a kukorica vetésére kell fordítanunk. Az idén 285 ezer hektáron vetünk kukoricát, s a hagyományos csalamádé helyett széleskörűen propagálni fogjuk a silókukorica vetését. A szemes és silókukorica négyzetes-fészkes módszert Igényel. A vetés technikáját ma már jól .ismerjük, s ezért, ha jó kezekre bízzuk az ügyet, nem merülhetnek fel különösebb problémák. A kivezető út a helyes munkaszervezésben és az emb.erek helyes anyagi érdekeltségében van. A kukorica gondozása a komplex csapatok dolga, ezekre kell bízni a kiadott földterületeket, hogy a vetéstől a termés betakarításáig biztosítsák a termést. Ez más fontos terményekre, főleg a cukorrépára és a burgonyára is vonatkozik. A gépek javításának felülvizsgálásakor valamennyi mezőgazdasági üzemben ellenőrizni kell a vetőmag és Ultetőanyag készleteit. A tavaszi munkák valamennyi részét bele kell foglalni a tavaszi munkatervekbe. Nagyon komoly gondokat okoz az állati termékek, főként a sertéshús és a tej felvásárlásának kedvezőtlen helyzete. Ebben az év eleje óta nagyon lemaradtunk. Kríž elvtárs ezzel kapcsolatban megemlítette az SZLKP KB múlt év végén hozott határozatát, mely tüzetesebben elemzi a helyzetet s útmutatást ad orvoslására. Rámutatott azokra a hibákra, melyek az állati termékek felvásárlási feladatainak nem kielégítő teljesítését okozzák és hangoztatta, hogy ez Irányban csak a párt, a helyi és járási nemzeti bizottságok jobb politikai szervező munkája, a feladatok teljesítésének következetes ellenőrzése és az állam Iránti kötelezettségek teljesítésében a mezőgazdasági üzemek fegyelmének megszilárdulása eredményezhet fordulatot. * * * Az EFSZ-ek V. kongresszusának előkészületei a szövetkezetekben és a kongresszusi anyag tanulmányozása utat mutat szövetkezeteseinknek a szövetkezeti termelés fejlesztésére, a szövetkezeti gazdaság szilárdítására. A szövetkezeti szektorban is be kell vezetni és meg kell szilárdítani a szocialista rendet és fegyelmet s meg kell tanítani a szövetkezeteseket tervgazdasághoz illő gazdálkodásra. Križ elvtárs e téren kiemelte üzemeink védnökségét és így folytatta: Sok szövetkezet gazdasági fejlődésében megnyilvánuló néhány negatív vonásra is fel kell figyelnünk. A gyakorlatban elterjedt az egészségtelen melléktermelés, melynek semmi köze sincs az EFSZ küldetéséhez, csupán megbontja a pénzügyi és állami fegyelmet, sőt ellentétbe kerül a köztársaság törvényeivel. HASZNOSÍTSUK A JÖ TAPASZTALATOKAT Elvtársak! Az, hogy az EFSZ-eket és állami gazdaságokat rendkívül nagy termelékenységű szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké fejlesszük, azt jelenti, hogy megfelelő színvonalra kell emelnünk a tervezést, az irányító és szervező munka hatékonyságát, a mezőgazdasági termelés irányításának eszközévé kell tennünk a népgazdasági tervet. A nemzeti bizottságok jogkörének és. felelősségének bővítéséről szóló törvény azt mondja, hogy a JNB-k irányítják és tervezik a mezőgazdásági termelés komplex fejlesztését. Ha azonban a járás irányításának és segítségnyújtásának kérdését érintjük — mondjuk a szövetkezetekben vagy az aktivisták összejövetelén — igen sok panasz merül fel. Ennek az az oka, hogy a járás a mezőgazdaság irányításában nem támaszkodik az új területi felépítés előnyeire, a gyakorlatban a régi, éveken át kijárt kerékvágásban mozog és sokszor következetlen a falu káderekkel való megerősítésében. A JNB-k lebecsülik a HNB-k jogkörének és felelősségének kibővítését, a kollektív szervek és szakbizottságok szerepének növelését, ily módon nem teremtik meg a szükséges feltételeket a dolgozók részvételére az irányításban s ezzel megfosztják magukat a leghatékonyabb erőtől és a feladatok teljesítésének biztosítékától. Általában lebecsülik az aktívák, szemináriumok és tapasztalatcserék rendezését a termelési feladatok vagy ágazatok szerint. A kollektivizálás igen bonyolult kérdéseinek megoldásában helytállt, tapasztalt és önfeláldozó dolgozók nagy aktiváját most nem használjuk fel oly intenzíven fordulat elérésére a mezőgazdasági termelés növelésében és a nagyüzemi termelési formákra s munkamódszererekre való áttérésre. Szükségesnek bizonyul, hogy a párt újra a mezőgazdasági szakaszra csoportosítsa erőit és a járási aktívát új feladatokra képezze ki, falusi aktívákat létesítsen és közvetítésükkel mozgósítsa az embereket, ismertesse meg őket a harmadik ötéves tery céljaival, a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági munka jellegének közeljövőben örömteljes távlataival /\Z ELLF ŐRZÉS FONTL SÁGA A gyenge és rendszertelen ellenőrzés általánosságra, a feladatok megkülönböztetés nélküli kitűzésére vezet, olyan feladatok kitűzésére is, amelyet már előbb elrendeltek. Az ellenőrzés leghatékonyabb formáját maguk a funkcionáriusok gyakorolják felülvizsgálásukkal. Ez azt jelenti, hogy a funkcionáriusok tartsanak fenn rendes kapcsolatokat a dolgozókkal, ott vizsgálják felül a határozatok teljesítését, ahol a terv teljesítéséről döntenek. Az emberekkel fenntartott kapcsolat a tömegek tapasztalataival gazdagítja a funkcionáriusokat. Lehetővé teszi, hogy a munka megjavítása érdekében tanulmányozzák és általánosítsák a jó tapasztalatokat. A feladatok és határozatok teljesítésének ellenőrzésével kapcsolatban előtérbe lép a komplex felülvizsgálások, politikai és gazdasági elemzések jelentősége. Az EFSZ vagy állami gazdaság gazdálkodásának jól végzett politikai és gazdasági elemzése rámutat a termelés gyenge pontjaira, megmutatja, hová irányuljon a pártszervek és nemzeti bizottságok figyelme és munkája. A szocialista termelési viszonyok győzelme és a mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzemek fennállása egyre igényesebben követeli a mezőgazdasági termelés teljes irányzatának és a mezőgazdasági üzemek lehető legjobb szakosításának megoldását. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés szocialista rendszere megköveteli a termelés megoszlása és szakosítása kérdésének tudományos megoldását, hogy elmaradjanak a félig naturális jellegű kisüzemi termelés különböző hatásai, jelei és szokásai. Ám a JNB-ik csak kivételes esetekben veszik tekintetbe az egyes szövetkezetek és állami gazdaságok termelésének tervezett szakosítását a termelőfeladatok felbontása alkalmával. A mezőgazdasági termelés széthelyezésénél a járásokban és üzemekben továbbra is a kisüzemi szempontok érvényesülnek ezen elv szerint: „Minden terményt és minden állatot minden szövetkezetben!" Ez megakadályozza az EFSZ-ek célszerű szakosítását a termelés najyfokú koncentrációja mellett, hogy teljes mértékben hatékonyan alkalmazhassák a nehézgéoek. a nagyüzemi termelési technológia, e prógresszlv nagyüzemi munkaszervezés stb. felhasználására. Az 1961. évi feladatok szerződéses biztosításával szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a JNB-knek sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok a feladatok előkészítésére és felbontására, különösen változatosabbá kell tenmök az EFSZ-ek és községek osztályozását a termelési körzetekbe, ami a szövetkezet termelési és gazdasági feltételeinek elemzése alapján történjék, s mér az év folyamán végezzék el az előkészítő munkálatokat a következő időszak feladatainak teljes elhelyezésére. A mezőgazdasági propagandának növekvő szerepe van a mezőgazdasági termelés irányításában. A mezőgazdasági tudomány és a kiváló mezőgazdasági dolgozók eredményeinek propagálását az irányítás szerves részének kell tekintenünk — mondotta Kríž elvtárs. Az aktívákat, értekezleteket, összejöveteleket, társas utazásokat, a filmeket, a sajtót, a mezőgazdasági propaganda más formált és módszereit nem eléggé használják fel elterjesztésükre. Sokat tanultunk a CSKP KB Idei februári üléséből. Ma még jobban felvértezve látunk hozzá az új feladatokhoz, harmadik ötéves tervünkhöz. Méltán számíthatunk a szövetkezeti parasztok és a többi mezőgazdasági dolgozó szocialista öntudatának fokozódására, aktivitásukra és kezdeményezésükre. Sok kiváló dolgozó van köztük, akik progresszív tapasztalatokra tesznek szert; a nagy terméshozamok és az állatok nagyfokú hasznosságának igazi mesterei ők, akik — mint Hruscsov elvtárs mondotta — a mi világítótornyaink, fényüket messzire látni. Tapasztalataik és a termelési dolgozók alkotó lelkesedése pártunk egységes akaratával és erőfeszítésével párosulva biztosítéka annak, hogy hazánk mezőgazdasága gyorsan előrehalad, hogy teljesíthesse a fejlett szocialista társadalom építésében megillető megtisztelő feladatát. ÜJ *»ZŐ 3 * 1961. február 28.