Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-24 / 55. szám, péntek

I / A prágai Kohóipari Kutatóintézet számolóközpontját speciális gépek­kel egészitik kl. A központ dolgozói még ebben az évben távíró segít­ségével akarják közvetlenül irányítani valamelyik ostravai kohóüzemet Ha ez a kísérlet sikerül, a Szovjetunió és az USA után a harmadik állam leszünk a világon, ahol kibernetikai gépek segítségével megoldottuk a termelés távirányítását. Képünkön: a T 520 jelzésű számológép. (B. Krejčí - ČTK - felv.) A számok beszélnek Bartos Lajos könyvelő fürge ujjai alatt napok óta szorgalmasan kattog a számológép. Szinte táncolni látsza­nak a billentyűk. Számoszlopok sora­koznak egymás mellé, melyek egy szorgalmas esztendő gazdag eredmé­nyeit mutatják. Még egy utolsó pró­ba. A végösszeg helyes: 5100 000 korona. A szemekben öröm, a jól végzett munka öröme csillan. Hétköznap van, de a zbrojníkyi szövetkezetesek szá­mára ünnep. Munkaruhájukat ünnep­lővel cserélik fel, s a kultúrházba sietnek, hogy fültanúi legyenek an­nak a beszámolónak, amely az egész évi küzdést, verejtékes munkát örömre váltja. A beszámoló többek között tudatja, hogy munkaegységen­ként 7 koronát kap a tagság. Ez ál­talános megelégedést vált ki s i megelégedés még fokozódik, mikor a családi pótlék érvénybeléptetéséről és az alapok feltöltéséről van szó. A zbrojníkyi szövetkezetesek — látva a múlt évben elért eredmé­nyeket — szinte egy emberként tet­ték az értékes kötelezettségvállalá­sokat. Mikes Lajos és Bélán István ba­rqmfigondozók vállalták, hogy az idén 65 400 tojással többet adnak el a tervezettnél. Sztranyák István és Saróka András fejőgulyások pedig 7200 liter tejjel gazdagítják dolgo­zóink asztalát. Furman János és Kecki Pál, akik 560 sertést gondoz­nak, 117 mázsa hús termelését vál­lalták terven felül. Ez nem kis dolog, pénzértékben 129360 koronát jelent. A növénytermesztés terén is szü­lettek vállalások. Az első csoport Nagy Isfván vezetésével vállalta, hogy 95 mázsa búzával többet ter­meszt. A vállalások pénzértéke, több mint' félmillió .koronát tesz ki. Nem kételkedünk a zbrojníkyi szö­vetkezetesek igyekezetében, mert az elmúlt években mindenkor bebizo­nyították, hogy amit vállaltak, azt teljesítették is, hisz meggyőződtek róla, hogy van értelme a törekvés­nek. A. J. Nagyüzemi baromfitenyésztés A közép-szlovákiai kerület mezőgazda­sági dolgozói a baromfitenyésztés kibő­vítése és gazdaságosabbá tétele érdeké­ben elhatározták, hogy még ebben az évben 22 korszerű baromfifarmot építe­nek. Ezek közül egy 10 000 befogadó­képességű fajtanemesítő baromfifarm a Liptovský Mikuláš-i járásban levő Bob­rovcei Állami Gazdaságban épül, ezenkí­vül a kerületben további 4 keltetőüzem is létesül, ahol 40 ezer tyúkot helyezhetnek el, 17 tyúkfanm pedig a hústermelést fogja elősegíteni. keznek a társadalom iránti köteles­ségükről. A szocialista életmód azt jelenti, hogy mindazt, ami nem tartozik tár­sadalmunkba — eltávolítsuk. Jelenti azt, hogy harcoljunk a maradiság, a rossz munkaerkölcs ellen, szilárdít­suk az elvtársi kapcsolatokat a kol­lektívákban s dolgozzunk ma jobban, mint tegnap és holnap jobban, mint ma. Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban. Nemcsak a kollektíván be­lül, hanem azon kívül is hassunk az emberek gondolkodására. Használjuk ki célszerűen a szabad időt, növeljük szakképzettségünket, gyarapítsuk ál­talános és politikai ismereteinket, s te­vékenyen vegyünk részt a társadal­mi és politikai életben. Ide tartozik a kulturális rendezvények látogatása is. De ne tévesszük szem elől, hogy a szocialista életmód a munkában kezdődik, olyan munkában, mely a kollektíva és az egész társadalom ja­vát szolgálja. Ilyen munkában válto­zik az ember és gondolkodása. Előre a megkezdett úton A szocialista munkabrigád mozgal­mát — mely különösen az ifjúság nevelése szempontjából nagy jelen­tőségű — nem engedhetjük ösztönö­sen fejlődni. Éppen ezért szükséges, hogy a párt,- szak- és ifjúsági szer­vezetek, valamint a vezető gazdasági dolgozók sokoldalúan gondoskodja­nak a mozgalom fejlődéséről. A sta­tisztikából megállapíthatjuk, hogy aránylag még mindig kevés czon if­júsági kollektívák száma, melyek a szocialista munkabrigád büszke cí­mért versenyeznek. Kevés az üze­mekben és még kevesebb a szövet­kezetekben s az állami gazdaságok­ban. Kevés annak ellenére, hogy je­lenleg a szocialista munkabrigád cí­mért több mint 5000 ifjúsági kollek­tíva versenyez. S mi ennek az oka? — Ennek okát elsősorban a CSISZ járási bizottságain és az üzemi szer­vezetekben kell keresnünk. Több he­lyen nem tudatosítják eléggé a bri­gádmozgalom fejlődésének politikai jelentőségét. Több elvtárs még nem értette meg, hogy a szocialista mun­kabrigád mozgalma nagy gazdasági és erkölcsi erővel bír s valóban az ifjúság nevelésének iskolájává válhat. A CSISZ üzemi szervezeteinek többet kellene tanácskozniok a párt- és szakszervezettel s a vezető gazdasági dolgozókkal is. Több segítséget kel­lene nyújtaniok a kollektíváknak a kötelezettségvállalások kidolgozásá­ban stb. Előfordulnak olyan esetek is, hogy az ifjúsági kollektíva verse­nyezni akar a szocialista munkabri­gád címéért, kidolgozza kötelezett­ségvállalását s benyújtja kérelmét az üzemi bizottsághoz, s bizony gyakran megtörténik, hogy a fiatalok kérel­mét visszautasítják azzal az indo­kolással, hogy a kollektívában sok a fogyatékosság, nem jő a kötelezett­ségvállalásuk stb. Mondani sem kell, hogy az ilyen eljárás nem minden­kor helyes. Az ifjúság körében a szocialista munkabrigád mozgalmának fejlesz­tése terén más problémák is felme­rülnek. Egyes ifjúsági kollektívák szétesnek, nem tudnak megbirkózni a nehézségekkel. Lendületük, mun­kakedvük, akaratuk ugyan van, de nem rendelkeznek megfelelő tapasz­talatokkal. Ez gyakran megmutatko­zik a kötelezettségvállalásokban Is. Kell, hogy a fiataloknak megmagya­rázzuk, milyen kötelezettségeket vállaljanak s megmagyarázzuk nekik, hogy formális kötelezettségvállalá­sért nem kaphatják meg a szocialista munkabrigád büszke címet. A fiata­lokat jobban segítse a párt- és szak­szervezet s ne utasításokkal, hanem kezdeményezéseik felkarolásával, tá­mogatásával, tanácsadással, hogyan oldják meg az előttük álló kérdése­ket. A kommunistáknak tucini'k kell, mit tesznek ma és mit holnap an­nak érdekében, hogy a fiatal generá­ció alaposan felkészüljön a fejlett szocialista társadalmunk építése fel­adatainak teljesítésére. Nagy felelős­ség hárul az ifjúság nevelésében az idősebb munkásokra. A munkások ezzel többnyire tisztában vannak s e felelősség tudatában teljesítik kö­telességeiket. A szocialista munkabrigádok moz­galma az ifjúságot magasabb műsza­ki és kulturális színvonalra emeli. Ugyanakkor az ifjúság a brigádmoz­galmat természetes forradalmiságá­val gazdagítja. Mindannyiunktól függ, hogy az ifjúság energiáját, kezdemé­nyezését, lendületét és alkotővágyát mindig Idejében a helyes irányba te­reljük és támogassuk. (-s) A technik a jövője (3) Az automatizálás egyéb területei Az Irodai munkák automatizálása A termelés automatizálásával lé­nyegesen fokozódik a termelés, ami­nek következtében megnövekednek a nyilvántartással és az elosztással kapcsolatos munkálatok, a tervezés és irányítás pedig igényesebbé vá­lik. Ez természetesen alaposan meg­növeli az irodai alkalmazottak szá­mát. Például 1900-ban átlagosan 30 gyári munkás esett egy tisztviselőre, 1940-ben pedig ugyanennyi munkás­ra már 108 tisztviselő jutott. Az an­gol autóipar 300 ezer munkást al­kalmaz, de kb. 2,5 millió tisztvise­lőt. Mivel a tisztviselők munkája nem produktív tevékenység, igyekezni kell az irodai munkák munkaidejét csökkenteni, amit csak e munkák automatizálása biztosít. A termelés automatizálása messze megelőzi az irodai munka automati­zálását. A termelés automatizálása megváltoztatja á technológiai folya­matot, az irányítást, a- tervezést, a nyilvántartást. Itt rögtön szögezzük le: az irodai munkák automatizálá­sát úgy kell megvalósítani, hogy az az említett változásokat szolgálja. Eszerint az irodai munka automati­zálásának lemaradása a termelés au­tomatizálása mögött reális. Az irodai munka automatizálásánál éppúgy, mint a termelés automatizálásánál is a tömegjellegű munkák automa­tizálása kerül előtérbe. Az irodai munkáknál a társadalombiztosítás nyilvántartása, bizonyos statisztikai megfigyelések, a bankok, a közleke­dés, az összeköttetés és részben a kereskedelem adminisztrációs mun­kái. Az irodai munkák automatizálá­sa a legtöbb esetben a tervezés és a nyilvántartás megváltozását eredményezi. Ezért mielőtt hozzá fo­gunk az automatizáláshoz, meg kell vizsgálnunk az automatizálandó mun­ka jelenlegi módszereit, amelyeket igyekszünk egyszerűsíteni és esak aztán dönthetünk az automatizálás formáiról és módszereiről. Az automatizálás' szorosán össze­függ a centralizálással és a decent­ralizálással. Némely ágban a terve­zés és a nyilvántartás erősen de­centralizálódott. Az automatizálás pedig központosított munkát követel. Ezt az ellentétet úgy lehet megszün­tetni, hogy gyors összeköttetést kell teremteni a decentralizált munkahe­lyek és a központi számológép állo­más között a kapott információk és az ezek feldolgozása alapján szüle­tett eredmények közlésére. Ami a munkaerőt illeti, az auto­matizálás következtében alaposan csökken az egyszerű irodai munkát végző dolgozók száma, mint pl. a gépírónők, a bérelszámolók, a raktári könyvelők stb. száma. Ezek munká­jának nagy részét automatizálni le­het. Vegyünk csak egy példát. A LEO elektronikus számológép 4 óra alatt kiszámítja 10 ezer alkalmazott heti munkabérét, levonva az adót, a tár­sadalombiztosítást és a szabadság­kor kifizetendő összeget. Ezzel 37 tisztviselő 8 órai munkája szabadul fel. Ha pedig a gép heti 40 órában bérelszámolást végezne, 200—300 iro­dai alkalmazottat tudna helyettesí­teni. Azonban új beosztású tisztvi­selők munkája válik szükségessé, akik mint programtervezők, irányí­tók stb. lesznek alkalmazásban. Az irodai munkák automatizálásá­nak hatékonysága szempontjából igen fontos az adminisztrációs költ­ségek csökkentése. Ez a hatékonyság kétféle irányban mutatkozik meg. Az első irány az, amikor azonos mennyiségű munkát kevesebb tiszt­viselő végez, tehát csökkennek a munkabér-költségek. Ez az ún. köz­vetlen hatékonyság. A közvetett ha­tékonyságot úgy érik el, amikor azonos számú tisztviselő elektroni­kus számológépek segítségével na­gyobb mennyiségű munkát végez el, amivel javul a szervezés és a költ­ségcsökkenés a termelésben valósul meg. Az automatizálással megválto­zik a költségek magassága és ösz­szetétele. Csökkennek a munkabér­költségek, a helyiség költségei, a nyomtatványok költségei. Viszont növekednek a leírási költségek, a karbantartás költségei és a villamos energia fogyasztásának költségei. Közgazdasági feladatok megoldásának automatizálása Gazdaságunk irányításának formái lemaradnak a műszaki haladás mö­gött. A lemaradás annak a következ­ménye, hogy az automatizálás még nem hatolt be kellőképpen a tudo­mányos közgazdasági számítások te­rületére. Az automatizálást itt szin­tén az elektronikus számológépek al­kalmazása jelenti. Az elektronikus számológépek matematikai funkciók alapján működnek. A gazdasági je­lenségek kölcsönös hatását mate­matikai funkciókban fejezzük ki. En­nek óriási jelentősége van. Pl. ki­tűzzük, hogy a mezőgazdaság komp­lex gépesítését tíz éven belül végre hajtjuk. Ez azt jelenti, hogy fokoz­nunk kell gépiparunk mezőgazdasá­gi gépeket gyártó üzemeinek a ter­melését, ami csak akkor fog sike­rülni, ha acélműveink is fokozzák termelésüket, feltéve, hogy vasérc­bányáink is több ércet fognak szál­lítani kohóinknak. S ha hozzátesszük, hogy ezen arányok betartása tíz év­re szól, miközben még más jelen­ség is előtérbe kerülhet, arra döb­benünk rá, hogy roppant bonyolult számításokat kell elvégeznünk, hogy tervezésünk a lehető legjobb legyen. Ha ezeket nagyteljesítményű elekt­ronikus számológépek nélkül végez­zük el, akkor a terv összeállításánál csak a tapasztalatok alapján végez­hetünk megközelítő számításokat a népgazdaság ágainak arányos fejlő­dése érdekében. Elektronikus szá­mológépek segítségével azonban pon­tosan ki lehet számítani a népgaz­daság arányos fejlődésének tervét néhány variációban és kiválaszthat­juk az optimális variációt. A Szov­jetunióban Berg akadémikus vezeté­sével már kidolgoztak egy tervet a népgazdaság irányításának automati­zálására. A terv megvalósításának első időszakában az elektronikus számológépeket kiválasztott üzemek­ben és intézményekben használják az irányítás céljaira úgy, hogy elér­jék az irányítás teljes automatizálá­sát ezekben az egységekben. A má* sodik szakaszban kiépül a decentra­lizált számoló központok egységes állami hálózata, egységes központi irányítás mellett. Ezzel elmélyül, megjavul és lényegesen meggyorsul a népgazdaság irányítása. Az elektronikus számológépek használata előnyösebb a központi irányításban, de nagyobb vállalatok­nál is hathatós szolgálatot tehetnek. Például kiszámítják a termelési program optimális variációját, na­ponta elkészítik a terv teljesítésé­nek jelentéseit stb. A tudományos közgazdasági szá­mítások elektronikus számológépek segítségével lényegesen emelik a szocialista gazdaság irányításának hatékonyságát, amivel fokozódik a szocializmus előnye a kapitalizmus­sal folytatott gazdasági versenyben. Az automatizálás gazdasági következményei Az automatizálást két korszakra oszthatjuk: az egyik az automatizá­lás kezdetének és fejlődésének, a másik az automatizálás betetőzésé­nek ideje. Ez érvényes a szocializ­musra, de a kapitalizmus az automa­tizálás második korszakát nem éri meg. Kapitalista viszonyok között az automatizálásnak két fő követelmé­nye kerül előtérbe — éspedig: 1. maximálisan kiéleződik az ellen­tét a tőkefelhalmozás növekedése és a proletariátus elnyomorodása között, 2. fokozatosan kiéleződik az ellen­tét. a tőkefelhalmozás magas foka és a gazdaság ösztönös fejlődése kö­zött. Az első ellentét konkréten abban nyilvánul meg, hogy egyrészt a tő­kések kezében egyre növekedik a tőke, a gazdaság, másrészt egyre fokozódik a proletariátus elnyomo­rodása, aminek fő mutatója a mun­kanélküliség. Az automatizálás csök­kenti a munkaerő szükségletet, te­hát a kapitalizmusban fokozatosan igen megnő a munkanélküliség, az utcára dobott munkanélküliek nyo­morgó tömege pedig végre ráéb­red majd, hogy csak a kapitalizmus megdöntése biztosítja számára a bol­dogulást. Ezért mondtuk, hogy a kapitalizmus az automatizálás máso­dik korszakát nem éri meg. A má­sik ellentét pedig azt jelenti, hogy az egyre koncentrálódó tőke mind­jobban megköveteli az egy helyről történő központi irányítást. Az automatizálás a szocializmus­ban is csökkenti a munkaidőt, azon­ban a bérek nem csökkennek. Ez­zel szemben az árleszállításokkal fo­kozódik a lakosság vásárló képes­sége. így az egyre növekvő szük­ségleteket csak az automatizált ter­melés fogja kellőképpen kielégíte­ni. Az automatizálás a szocializmus­ban elősegíti a társadalmi alapok összpontosítását, elmélyíti a nem­zetközi szocialista munkamegosz­tást. A népgazdaságnak magas haté­konyságot biztosít, amivel szemmel­láthatóbbá válnak a szocialista ter­melési mód előnyei. A szocialista automatizálás a kommunizmus anya­gi-termelési bázisát készíti elő. Az automatizálás szociális és bölcseleti következményei A kapitalista szociológiában új „elméletek" keletkeznek a munka­nélküliség „megmagyarázására". Is­mert az ún. „technológiai munka­nélküliség" elmélete, amely a nagy munkanélküliséget csak átmenetileg tartja, és hogy az csak abból ered, hogy a munkások nem elég rugal­masak az automatizált termelésből más termelésbe való bekapcsolódás­ba. A „tervezett munkanélküliség" elmélet követői azt állítják, hogy a munkanélküliséget lehet ellenőrizni és irányítani. Az ilyen elméletekkel természetesen el akarják terelni a munkásosztály figyelmét a munka­nélküliség igazi okáról, a kapitalis­ta kizsákmányolásról. A szocializmusban az automatizá­lás nem szül munkanélküliséget. Itt a munkaidő lerövidítése a dolgozó ember szociális helyzetének állandó javulását jelenti, aki a szabad Idejét üdülésre, sportolásra, szórakozásra használhatja ki. Elmélyítheti szak­mai tudását, átadhatja magát a mű­vészetnek stb. A szocialista automa­tizálás elősegíti a fizikai munka és a szellemi munka közötti különbsé­gek eltávolítását. Amikor az elektronikus számoló­gépek pl. kiszámítják a terv egyes variációit, akkor ezeket „emlékeze­tükben" kell tartaniok, és az opti­mális variáció keresésénél „gondol­kozniok" kell. Valóban azt mondjuk, hogy az elektronikus számológépek „agyakkal", ún. elektronikus agyak­kal dolgoznak, és hogy „emlékeze­tük" van és „gondolkoznak". Ezek a fogalmak elárulják, hogy az emberi agynál és az elektronikus agynál van, ami közös, ami hasonló. Meg kell rögtön jegyeznünk, hogy kö­zöttük ugyan létezik összefüggés, ám ezek nem tükrözik vissza az em­beri emlékezet vagy gondolkodás lé­nyegét, amelyek ugyanazok volnának az elektronikus agyakban is. A gé­pek — élettelen anyagok — nem tudnak gondolkozni, a gondolkodás a legmagasabban fejlett élő anyag tulajdonsága, az emberi agyé. Az alapvető összefüggés abban nyilvánul meg, hogy mindkét agy a visszacsa­tolás elve alapján dolgozik, és hogy mindkettő a külső környezetükről kapott információk alapján dolgozik, amelyeket a múltban szereztek. A nagyteljesítményű elektronikus számológépek a technika igazi cso­dái, de a technikát az ember fejlesz­tette ilyen magas fokra. Az automa­tizálás bölcseleti következményeit illetően el kell hárítani magunktól a nem marxista filozófusok azon el­méleteit és jóslatait, amelyek az agy visszafejlődéséről, ellustulásáról stb. szólnak. Hiszen az automatizált ter­melés és irányítás magasképzettségű dolgozókat követel. Az automatizálás csak alátámasztja a marxista filozó­fia állításait pl. az anyag sokoldalú­ságáról vagy az anyajji világ egysé­géről és megismerhetőségéről. Az automatizálás, mint a termelő­erők fejlődésének objektív következ­ménye, a kommunista társadalom termelésének és igazgatásának a módszerévé válik az ember jóléte érdekében. Mészáros György OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A „Tu­domány és technika" rovatunkat, mely eddig szombati számunkban jelent meg, a jövőben pénteken fogjuk közölni. 0J SZÖ 5 * "Öl- február 24,

Next

/
Thumbnails
Contents