Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-21 / 52. szám, kedd

BALESET ELLEN VÉDEKEZZ! PÁRBAJ A KEZEKÉRT * EGY TRAGIKUS BALESET FURCSA TANULSÁGA * BIZTONSÁGOS ÉS EGÉSZSÉGES MUNKAKÖRÜLMÉNYEKET! kulrŰRzv ,,A munkabiztoniág és egészségvédelem biztosításáért, valamint a munkafeltételek, főleg a munkakörnyezet javításáért a munkafeladatokat tervező, megállapító, továbbá a munkát szervező, irányító és ellenőrző összes szervek felelősek." (A munkabiztonságról és egészségvédelemről szóló törvényjavaslatból.) Már két éve dolgoztam a nyírében, — mint segédmunkás lemezeket hordtam a gépekhez — amikor az eset történt Műszakváltás Után a mesterem magához szólított: i— Menj a nagy ollóhoz, segíts Lehockýnak. Ozorai megbetegedett, nem jött munkába. Mesterem jól ismert, tudta rólam, hogy szeretem a gépeket s mér egynéhány müveletet el is sajátítottam. Ha úgy esett, megbetegedett valamelyik szakmunkás, nem tétovázott, a körhagyó sajtológép mellé ültetett. Hanem a nagy ollón ... ez volt a műhely büszkesége s a>ki ezen dolgozott, annak tekintélye volt a műhelyben. És bizony a nagy ollón még nem dolgoztam. Érthető hát hogy mesterem megbízását örömmel í«gadtam. Eehocký, a kurtaazavú, ftzbecsavarodott hajú szakmunkás szó nélkül fogadott partnernek én meg már szót értettem kacsintásából is: ,.akkor állítsuk be a gépet." — Mehetünk? — kérdezte aztán. Tudtam már akkor is, hogy mi az ilyen munka mottója: „Háromszor mérj — egyszer vágj" — s így a lemezt még egyszer a formához igazítottam s erősen leszorítottam. — Mehetünk... Lehocky lenyomta a pedált. A lemez megcsördült s a két karomban tompa ütést éreztem. Baleset. Egy hónap múlva tértem vissza a műhelybe, akkor mondta meg a mester, hol követtem el a hibát: roszszúl fogtam a lemezt —, a két tengely között s ha csukódik az olló, ez a két tengely majdnemhogy öszszeér. S ez volt a szerencsém, mert ha... igen, ha a két tengely egészen összejár, akkor nem úsztam volna meg „csak" csontrepedéssel a két felső karomban, hanem... — szóval másképp is történhetett vol-. na. • * # Miért mondtam el az esetet? —' Tegyük fél"a kérdést'tkTán így: ki volt a hibás? Ki mulasztott? — Hogy én hibás voltam, ahhoz nem fér kétség. Mert bármennyire is ismertem a gépet, nem voltam tisztában a biztonsági szabályokkal. Mulasztást követet el Lehocky is, mert nem figyelmeztetett a baleset lehetőségére. De talán legnagyobb hibás a mester volt, aki megelégedett azzal, hogy ismer s olyan munkahelyre osztott, ahoŕ nemcsak érteni kell a munkát, hanem tisztában kell lenni a baleset veszélyeivel is. S mit tett a mester annak érdekében, hogy ele1921. február 21-ét írtak. A RimaMurányi Részvénytársaság krompachyi vasgyárában Podhradský főmérnök, a hajdani katonai parancsnok az élet és halál ura. A legcsekélyebb fegyelemsértést is barbár módszerekkel torolja meg. Azt azonban ő is és vele együtt a gyár vezetősége is kénytelen tudomásul venni, hogy a munkásokon uralkodó éhség nagyobb úr az ő hatalmuknál is. Félóránkénti rövid munkaszüneteket rendelnek el, hogy csökkentsék a kiéhezett, munkától agyongyörört dolgozók kiesését a termelésből, az ájulásokat és összeeséseketEmberséges körülmények s megélhetés? A legkisebb gondjuk is nagyobb a gyár urainak. Alig néhány hét telt el a munkásosztály decemberi nagy megmozdulása óta, de •ezek az urak feledékenyeknek bizonyultak. Azaz, hogy mégsem. Egyre jól emlékeztek: a szociáldemokrata jobboldal árulására, s azokra a puskatusokra és csendőrgolyókra, melyeket a hatalom a mozgalom ellen felvonultatott, s amely munkáséletek kioltásával némította el milliók követelését. Ilyen előzmények közepette lepi meg Krompachy munkásait a hír: leszállítják a lisztfejadagot. Černý hivatalnok kormánya 1921. február 21gyel elrendelte a 2 kg-os fejadag csökkentését. A munkásasszonyok erélyesen felemelték tiltakozó szavukat, a szemtelenségnek és embertelenségnek azonban nehéz határt szabni.'Főleg, ha a hatalommal párosul. A gyár vezetősége február közepén önkényesen további fél kilogrammos csökkentést rendelt el. Ám. hogy „jószívűségének" is legyen valami látszatja, helyébe a sokkal értéktelenebb kukoricaliszt kiadását rendeli el. — A csendőrök, azok zabálják fel jét vegye a balesetnek? — Ügyszólván semmit. Nem oktatott ki, nem óvott, nem figyelmeztetett a veszélyre — és így sorolhatnám tovább, mit nem tett meg a mester. De gyerünk tovább. Ide kívánkozik a következő kérdés: egyáltalán miért következhetett be a baleset? — Azért, mert a gépen nem volt védőberendezés. S kire hárul a felelősség ilyen esetben? — A mesterre is, de nemcsak ő rá! Felelősség terheli a műhelybizottságot, mert nem figyelmeztette a mestert. És így kapcsolhatnánk össze a láncszemeket a karbantartókon és technikusokon keresztül egészen az igazgatóig. * * * Az ilyen esetekből rendszerint le szokták vonni a tanulságot. Én ezt akkor megtettem, saját bőrömön tanultam meg: a két tengely között nincs keresni valója a kéznek. S milyen tanulságot vontak le a felelősök? — Ugyanezt. Esetemet elrettentő példáként emlegették. Ha új ember került a gépre: „A két tengely közé ne tedd a kezed" mondták neki és ez volt az egész. Ahelyett, hogy védőberendezést szereltek volna a gépre. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy hasonló salamoni Intézkedés. De előbb tán előre bocsátom, hogy akármilyen hihetetlennek is tűnik az alábbi történet, valóban megtörtént. Az egyik vízierőmü építkezésén történt. A kőművesek a gáton dolgoztak védöállvány nélkül. Hogyhogy nem, az egyik kőműves megcsúszott. beleesett a vízbe — és bele is fulladt. Tragikus vég, aminek elejét vehette volna egy védőállvány. A tanulság, amit az építkezés vezetője levont a tragikus esetből: — elrendelte, hogy a gáton ezután csak úszni tudó kőművesek dolgozhatnak. * * * Nehogy azt higyjük, hogy ilyen „tanulságot" vonnak le mindenütt az esetekből. Legalább egy példát: a bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzemben állandóan gondoskodnak a biztonságos és egészségileg kifogástalan munkakörülményekről. Ez a gondoskodás számokban is kifejezhető: a múlt évben 27 százalékkal csökkent a balesetek száma az üzemben. Hogy ez minek köszönhető? — A műhelybizottségok és azon kommissziók munkájának, melyek a termelési feladatok mellett elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy gondoskodjanak a biztonságos munkáról. Rendszeresen ellenőrzik, vajon a dolgozók betartják-e a munkavédelmi előírásokat és szabályokat. Felelősségük teljes tudatában teljesítik hivatásukat a biztonságos őrsök is. Egyszóval a biztonságos munkára való nevelés és az erre irányuló gondoskodás párosul a termelési feladatok teljesítésére irányuló törekvésekkel. A dolgozók örömmel fogadják a munka biztonságára foganatosított intézkedéseket s ugyanakkor az üzem vezetősége egyre többet tesz a balesetek megelőzésére. Az üzem ebben az évben a munka biztonságára és az egészség védelmére két és félmillió koronát fordít. Az ilyen intézkedéseknek céljuk és értelmük van. Ä Központi Szakszervezeti Tanács megvitatás céljából előterjesztette a munkabiztonságról és egészségvédelemről szóló törvényjavaslatot. Szükséges, hogy dolgozóink elmondják észrevételeiket s kifejtsék nézetüket. És még valamit: Sohase tévesszük szem elől, hogy „eső után .késő a köpenyeg". Viseljük inkább a „köpönyeget" — vagyis a védőeszközöket, berendezéseket s legyen mindannyiunknak saját érdeke a baleset elleni védekezés. Kerekes István . - ' ' ŕ". Vv'','./.':. I @ 'ST8 H T jí L iiľ raB-C^W ŠmJ'mŠL JiľtM BBtók-? "í ', Hr u '^MmÉp| HffiHB' tjR'^njnjl A Lenin Filmgyárban A. Szalinszkij forgatókönyve alapján a szovjet emberek mai életével foglalkozó film készül N. Rozancev rendezésében. Képünkön a Nagy jövőjű ember című új szovjet film egyik jelenete. (ČIK — TASZSZ felvétele) Bartók posthumus hegedűversenye JOBB SZERVEZÉSSEL a felvásárlás rendszeresebb teljesítéséért A közép-szlovákiai kerület felvásárlásának mérlege gyengébb eredményeket mutat, mint amilyenekre az adott lehetőségek között azMiítUttunk. Vannak szép eredmények is, mert például a Považská Bystrlca-i járás a húsfelvás&rlást 128,2, a Dolný Kubín-i járás pedig 128,3 százalékra teljesíti. Az utóbbi időben a Považská Bystrlca-i járásban a tej felvásárlása is megjavult, mivél az egyes dekádokban 100 százalékon felüli eredményt ért el. A čadcai járás mind a tej-, mind a húsfelvásárlásban szép eredményekkel dicsekedhet. Húsból 120,2 százalékra teljesítették a tervet, tejből is az első helyen áll a kerületben. Az eredmények mellett azonban a hiányosságok is megmutatkoznak. Sertéshúsban nagy a lemaradás. Különösen a Rimavská Sobota-I, a lučeneci, a martini, a Lipt. Mikuláš-i és a Žiar nad Hronom-i járásokban. A Rimavská Sobota-i járás mindössze 83,7 százalékra teljesítette a húsfelvásárlást, a lučeneci alig valamivel többre, 87,3 százalékra. A fogyatékosság mögött csaknem mindenütt a hiányos szervező munka 411. A felvásárló üzemek, a helyi nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek vezetősége elkészítették ugyan a felvásárlás Időtervét, de a dekádokra bontott feladatokkal számos községben nem ismertették meg a termelőket. Ezek a fogyatékosságok megkövetelik, hogy az illetékei szervek dekádonként értékeljék a szerződéses eladás teljesítését és az adott helyzetből kiindulva tegyék meg az intézkedéseket. N. L. Zenei életünk érdekes és jelentős zenei eseménye zajlott le e hó 16-án és 17-én, a Szlovák Filharmónia két februári bérleti estjén. Fokozott várakozással tekintettünk Gertler Endrének, a Belgiumban élő magyar származású hegedűművésznek vendégszereplése elé. Jól ismerjük már Gertler kifinomult művészetét, de az érdeklődés ezúttal műsorának is szólt. A vendégművész, aki elismerten a legjobb Bartókinterpretátorom közé tartozik, Bartók I. hegedűversenyével ismertette meg a bratislavai hangversenyközönséget. Bartók Béla fiatalkori alkotását csak néhány évvel ezelőtt fedezték fel és 1958-ban mutatták be először a Baselben tartott Bartók-fesztiválon. A versenymű kéttételes. A szó legszorosabb értelmében vett újdonságot tulajdonképpen csak a második tétel jelent, mert az első tételt Bartók úgyszólván változtatás nélkül beleszőtte a „Két arckép" című zenekari kompozíció első tételébe. Bartók I. hegedűversenye új oldalról világit meg egy személyes kapcsolatot. A zeneköltő ezt a művet egy Geyer Stefi nevezetű fiatal rnagyar hegedűművésznő számára komponálta, akit abban az időben feleségül akart venni. Neki ajándékozta a partitúrát, de a műről Bartók ismeretlen okokból lemondott. Alkotásainak egyetlen felsorolásában sem találkozunk vele. Geyer Stefi később elhagyta Magyarországot, egy svájci muzsikushoz ment feleségül. A partitúrát megőrizte, bár ő maga soha nem adta elő hosszú pályafutása alatt. A mű halála után került napvilágra. Az I. hegedűverseny ma körülbelül ötvenesztendős. Bartók fiatalkori alkotása beszédes tanúságát adja annak, hogy a zeneköltő fiatal éveiben sem zárkózott el a művészet elefántcsonttornyában. Muzsikája mintjjha szervesen belekapcsolódnék az élet eleven áramába. Az Andante 6t-> szellemült hangzása különös ellen1 tétben áll az Allegró kemény, mar-f káns hangvételével, bár a szeszélyesen csapongó második tételből MM hiányzanak a halk, meleghangú zódok. Gertler Bartók tolmácsolása magán viselte a zenei érettség minden jegyét. Töretlen vonalban fogta össze a Bartók-muzsikát, produkciója a befejezettség érzetét keltette. Előadásában hajlékonyan érvényesült a' részletek gazdagsága, Gertler minden legfinomabb árífiyalatot érzékeltetett. A hallgatót megragadta a zene és- az előadás mély komolysága, amely a lélek, az intuíció mélyéből szállt fel. Az emberi érzések meleg sugárzása egy pillanatra sem veszített hőfokából. Az est második vendége, Kurt Masur, a Német Demokratikus Köztársaság fiatal karmestere a hangversenyt Rictfaíd Strauss Don Juan ótmű szimfonikus költeményével nyitotta meg. A mü könnyen csábít virtuóz megformálásra, és Kurt Masur nem is védekezett e csábítás ellen. Előadása színpompás, eleven, minden ízében hatásos volt. Bár ebben a koncepcióban a , straussi csillogó „felületmuzsika" kissé beárnyékolja azt, ami a Don Juan-zenében időálló és időtlen: a hős lényegének és jellémének tragikumát, aki féktelen kalandjaiban a test örömein túl az élet legmélyebb valóságát kutatja hiábavalóan, mert a hajszolt, lázas keresésnek ez a módja elkerülhetetlenül összeomláshoz vezet. A vendégkarmester művészetéről a hangverseny utolsó száma adta a legteljesebb képet. Leoš Janáček Tarasz Bulba című szimfonikus költeményének előadása mind a karmester, mind a zenekar kitűnő teljesítménye volt. A közönség mély hangversenyélménnyel távozott. HAVAS MÁRTA Kicsordult az elégedetlenség A krompachyi események 40. évfordulójára a mi jussunkat, — jöttek rá hamarosan a munkásasszonyok a gyárvezetöség turpisságára. — Gyerünk Liptaihoz. Járjunk a dolog végére — született meg Zsák Máriában az ötlet. — Jöjjenek, aszszonyok, mindnyájan! A gyár üzletvezetője gúnyos mosollyal fogadja őket. Hetykén válaszol. — Nem az én dolgom. Menjenek az igazgatóságra. Ott rendelték el a kisebb fejadagot. De ajánlom — folytatja vigyorogva —, hogy muzsikusokat is vigyenek. Az az érzésem, hogy tánclépésben takarodnak vissza. Súgnak-búgnak az asszonyok. Elindulnak a gyár igazgatósága elé. Háromtagú bizottságot választanak. Szatmáriné, Zsákné, Derlákné kopogtat az igazgató ajtaján. Az igazgató meghökken a zilált, felháborodott arcú asszonyoktól. Podhradskýhoz, a gyár főmérnökéhez utasítja őket. — Mi kell? Kenyér? Több liszt? — a főmérnök cinikus gúnnyal nyújtja a szavakat. — Mars, csürhe! — ordít magából kikelve — mars! Mindjárt adok én nektek zabálni valót, de istenemre beledögöltök. Az asszonyok mögött durván csapódik az ajtó. Bentről még hallják a felbőszült mérnök trágár káromkodását. Ezalatt lenn az utcán fokozódik a lárma. A tömegben Zsákné ládát kerít valahonnan és szónokolni kezd. — Asszonyok! Kidobott bennünket... Meg se hallgatott.,, Alig mondta ki ezeket a szavakat, mögötte már ott sorakoztak a csendőrszuronyok, hogy elnémítsák az igazságért, a nagyobb darab kenyérért lelkesen szónokló asszonyt. Felzúdul a tömeg, s összeszorulnak a szívek. A szuronyok Szatmárinét érik. — Segítség kell! — fogan meg az elhatározás a többi asszonyban. A közelben dolgozó munkások az asszonyok segítségére sietnek. Testükkel védik őket a csendőrség szuronyaitól. Danisné lélekszakadva rohan a gyárba. — Segítsetek emberek! Ütnek bennünket ... a csendőrök — harsogja. — Zsáknét, Szatmárinét megszúrták. Segítsetek ...! Felharsan a vészjelző gyári sziréna. Zakatolva fékeznek a gépek. Rudak, fejszék, kalapácsok után nyúlnak a férfiak. — Ütik az asszonyainkat? Ne hagyjuk, elvtársak! — zúg a felgerjedt tömeg zajából Scholtz Laci öblös hangja. Ziláló férfimellek nyomulnak a védtelen asszonyok elé. Kroupa csendőrparancsnok toporzékol dühében. — Üssétek őket! Üssétek, a koszos proli teremtésit. Valaki követ ragad. Hatalmas erővel hajítja a parancsnok sisakos fejéhez. Arcán ömlik a vér, de... — Tűz! — bömböli. — Tűz! Dörrennek a fegyverek. A mintegy másfélezres tömeg egy pillanatra visszahőköl. A lucskos februári utat meg az ököl, hogy le ne csapjon. Hiába menekül... Utoléri őket az elnyomottak jogos ítélete. A sorfal végén holtan esik össze. Hasonló sors éri az éppen akkor érkező Lukács Béla főszolgabírót, aki röviddel előtte éjjeli razziát rendelt el, melynek során harminc munkást lecsukatott. már munkásvér öntözi. Négy halott, tizennyolc sebesült. Veselenyák, Bátor, Hajnis, Gond — meghaltak az egy falattal nagyobb kukoricakenyérért. A sebesülteket a vállukon viszik orvoshoz. Vadas doktor munkához lát. Menti az életeket. Az utcán morajlik a munkásság. Podhradský ablaka felé egyre fenyegetőbb kiáltások röppennek. A főmérnök ijedtében katonai alakulat segítségét kéri Levočáról. Egy század állig felfegyverzett katona érkezik. — Na mi lesz? — szól le az ablakon a megbátorodott főmérnök. — Kell-e még ólomkenyér? Ha akartok, jut még! Podhradský csalódott. A felfegyverzett munkás--és parasztgyerekek nem léptek közbe, a katonaság megtagadta az engedelmességet. A főmérnök kétségbeesésében újból a csendőrökhöz fordul. Torkaszakadtából kiabál, hogy lőjjenek. A puskák azonban némák maradnak. Ekkora felháborodás láttán még a dühöngő csendőrparancsnoknak is inába szállt a bátorsága. De a halottak, a vér, a sérelem, a nyomor bosszúért kiáltanak. A munkások behatolnak az igazgatóság épületébe. Megsebesítik az igazgatót, s kihurcolják az előbb még hetyke, durva, hencegő főmérnököt, aki olyan szívesen köttette ki a munkásokat. Hadd vonuljon el most a „minden hatalom ura" a munkások sorfala előtt. A szívekből végképp kibugygyan a keserűség. Nem! Nem állja Kormos felhők vonulnak az égen. Mintha világgá szeretnék hirdetni a krompachyi gyászt. A kenyérért harcolók közül 53-at zártak be. Gyurácsek István, Sznopek György, Trink Géza, Valigula János, Simko Béla 6—7 évig sínylődtek börtönben. A többiek pedig munkanélkül járták az országot. A gyár kéménye nem füstölt többé. Krompachyt nyomorra és éhezésre kárhoztatták. így kívánta ezt a kapitalista érdek. A krompachyi munkás pedig sehol sem vállalhatott munkát. — Lázadókra nincs szükségünk — utasították el őket mindenütt. Negyven év után Vietoris népi révedő arccal kutat emlékei között. Ö szintén szemtanúja volt a krompachyi eseményeknek. Sándor fia is ott volt. A mezltlábos, éhező gyermekek egyike. Ma ő a helyi nemzeti bizottság elnöke. A vasgyár helyén pedig már három is működik. Nagy elektrotechnikai üzeme s megannyi munkalehetősége ma már végképp száműzte a gyötrelmes múltat. Elégedett, jómódú emberek emlékezetében élnek csupán a múlt szenvedései, akiknek nincs nagyobb s megtisztelőbb vágyuk, mint hogy tudásuk legjavával szolgálják a párt, a dolgozók, a szocializmus ügyét. (s. g.) I tJJ SZÖ 3 * 1961. február 24.