Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-19 / 50. szám, vasárnap

Ä CSKP Központi Bizottsága 1981. február 9-ÍO-i ülésének vitája Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1961. február 9— 10-i ülésén mélyrehatóan foglalkozott mezőgazdasági termelésünk feladataival. Az ülés határozatát, valamint az ülésen elhangzott beszámolókat közöltük lapunkban. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a Központi Bizottság ülése vitájának anyagát. IVAN MALEK ELVTÄRS a takarnjányélesztők és a fehérjékben gazdag íclyékony takarmány fontosságáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Tudományos Akadémia biológiai intézete a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium illetékes osztályával közösen termelési tervet dolgoztak ki, amely szerint nagyon csekély befektetéssel lehetővé válik a fehérjékben gazdag folyékony takarmány készítése. Lényegében csak nagyon egyszerű takarmánykeverők készítéséről van szó, amit vascsövekből bárhol elkészíthetnek. A fehérjékban gazdag folyékony takarmány gazdaságosságát példákkal bizonyította. A jaroméricei, jeneči és albrechticei állami gazdaságokban végzett kísérletek szerint egy tehén napi folyékony takarmány-adagja, beleszámítva a szállítási költségeket is, 0,88, 1,10 és 1,20 korona költség mellett ezen költségek leszámítása után is 1,60, illetve 1,89 és 2,40 korona jövedelemtöbbletet eredményezett, mivel a napi fejési átlag tehenenként 1,5—2 literrel növekedett. RUDOLF STRECHAJ ELVTÁRS felszólalásában Szlovákia mezőgazdasági termelésének jelenlegi helyzetével, valamint az előttünk álló feladatok megvalósításának lehetőségeivel foglalkozott. A többi között hangsúlyozta: Pártunk rendszeres és különleges figyelmet fordít mezőgazdaságunkra és általában a mezőgazdasági termelés színvonalának emelésére. Jóváhagyta és kidolgozta az alapvető határozatokat, melyek helyességét a gyakorlat is teljesen igazolta. Pártunk nagy gondosságát és segítségét a Szlovákiában működő EFSZ-ek tagjai és az állami gazdaságok dolgozói is érzik, akikneft többsége valóban kezdeményező és öntudatos igyekezetet fejt ki a tervezett feladatok teljesítéséért és túlszárnyalásáért. A továbbiakban megjegyezte, hogy a második ötéves terv éveiben Szlovákiában 16,9 százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés. A legutóbbi öt esztendőben a marhahús felvásárlása 20 500 tonnával, a sertéshúsé . 21900 tonnával növekedett, tejet 223 300 literrel, tojást 134 400 000 darabbal többet vásároltunk fel, mint az előző időszakban. Szlovákia mezőgazdasági termelésének fejlődésében tehát kétségtelenül vannak bizonyos pozitívumok — mondotta — de mindez csak része annak, amit megtehettünk volna, mert a második ötéves terv idejére kitűzött feladatokat nem teljesítettük. Strechaj elvtárs beszédében azt is kiemelte, hogy Szlovákiában a termelés növelésére nagyobbak voltak a lehetőségek, mint a cseh kerületekben, mivel megközelítőleg hasonló természeti és termelési feltételek mellett Szlovákia mezőgazdasága sokkal alacsonyabb színvonalról indult el. Majd rámutatott, hogy az elmúlt években hiába kaptunk a korábbi időszakhoz viszonyítva sokkal több műtrágyát, hiába növekedett istállótrágya-termelésünk, ha nem oldottuk meg a komplex talajjavítást s ha a termelésben is az elavult módszereket alkalmaztuk. így aztán nem csoda — folytatta — ha a közép-szlovákiai kerületben az előzetes számítások szerint a tervezett 20 mázsa helyett csak 15,1 mázsa búzát, 17,3 mázsa helyett csak 15,9 mázsa rozsot, 128,5 mázsa burgonya helyett csak 74,8 mázsát termeljek átlagosan egy-egy hektáron. S így van ez Szlovákia többi kerületében és járásában is. Az élet igazolja, hogy az emberek, a káderek munkájától függ minden. Ahány komplex elemzést a falvakon, a szövetkezetekben megvalósítottunk, annyi egyértelmű következtetésre jutottunk: alacsony színvonafú az irányító és a szervező munka, a járás és a járási nemzeti bizottság részéről nem kielégítő a kapcsolat és gyenge a falunak nyújtott segítség, még mindig sok az adminisztráció a néppel végzett élő, konkrét munka helyett — hangsúlyozta Strechaj elvtárs. A továbbiakban a szakember-kérdéssel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy nem dicsekedhetünk ugyan mezőgazdasági szakember-felesleggel, de ez nem pártunkon és kormányunkon múlik, hanem azon, hogy szövetkezeteink nem használják kl az adott lehetőségeket Majd arról beszélt, hogy a mezőgazdasági termelés tervezésében és irányításában sokkal kevesebb lenne a fogyatékosság, ha mindenütt nagyobb gondot fordítanánk a falusi vagy üzemi pártszervezetek megszilárdítására, melyek aztán hatékony segítsége) nyújthatnának a nemzeti bizottság dolgozóinak, a szövetkezet vezetőségének és tagságának. A szerződéses eladással és a túlméretezett háztáji gazdálkodásból eredő fogyatékosságokkal kapcsolatban a következőket jegyezte meg: Sok szövetkezet rendszeresen lemarad a beadásban. Az egyéni gazdálkodás és a háztáji földek termése csaknem teljesen kiesik a felvásárlási terv teljesítéséből, s a felvásárló szervek erre nem fordítanak kellő gondot. A falvak többségében aránytalanul magas a háztáji gazdaságokban tartott szarvasmarhák és sertések száma. Például a treblšovl járás vojčicei szövetkezetében a terv szerint 450 sertést és 490 szarvasmarhát kellene tartani. Az EFSZ állománya azonban csak 415 sertés és 318 szarvasmarha. Emellett 416 sertés a szövetkezeti tagok, 162 pedig a földnélküliek birtokában van. A szövetkezet 104, a tagok 112 tehenet tartanak. A község a tervezett 330 liter tej helyett naponta csak 190 liter tejet ad közellátásunknak. A Szlovák Nemzeti Tanács és valamennyi szerve pártunk Központi Bizottságának mai tárgyalásából kiindulva azon fog szorgoskodni, hogy munkáját rendszeresen megjavítsa és elmélyítse, pártunk irányvonalának szellemében még konkréttabb és hatékonyabb segítséget nyújtson a járási nemzeti bizottságoknak — fejezte be beszédét Strechaj elvtárs. VLADIMÍR AMBRÖZ ELVTÁRS a gazdaságosabb takarmányozásról beszélt. Rámutatott, hogy legtöbb helyen a takarmányozás elavult módszere gátolja az állattenyésztés hasznosságának növelését. Példákkal bizonyította, mennyire netn gazdaságos például, ha a sertések takarmányadagjának nagy részét burgonyából akarjuk fedezni, hiszen amíg egy hektár területen 115,4 mázsás (öt év átlaga) hektárhozamot érnek el burgonyából, ez mindössze 18,46 mázsa keményítőegységet tartalmaz. 321 mázsa tejes-viaszos silókukoricának 38,40 mázsa a keményítőegység értéke s ha takarmányrépából csak 300 mázsát termelünk hektáronként, ez akkor is 45 mázsa keményítőegységet tartalmaz. Ha tehát a dél-morvaországi kerületben a 10 ezer hektár takarmányozásra szánt burgonya helyett csak 4404 hektár répát vetnének, ez is hasonló értékű keményítőegységet tartalmazna. Beszéde., befejező részében hangsúlyozta: az ésszerűbb takarmánytermesztés következtében nyért területen annyi további takarmányt termeszthetnénk, hogy abból közel 30 millió liter tejet nyerhetnénk. OTAKAR ŠIMÚNEK ELVTÁRS hozzászólásában a többi között kiemelte pártunk mérhetetlen segítségét mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséhez és egyúttal azt is, hogy sok esetben a kerületekben és a járásokban az elvtársak nem mindig gazdálkodtak célszerűen a rendelkezésükre bocsátott eszközökkel. Megemlítette, hogy hazánkban, ahol a termőterület bővítésére eléggé szűkek a lehetőségek, a termelés növelése elsősorban a talajerő fokozásával és a leghaladóbb, legbeváltabb termelési módszerek alkalmazásával valósítható meg. Ennek bizonyítására rámutatott, hogy az utóbbi években az ország különböző részein néhány jól gazdálkodó szövetkezetet megfigyeltek s az összegezés azt bizonyítja, hogy: ezekben az EFSZ-ekben az egy hektárra eső mezőgazdasági termelés 80 százalékkal magasabb volt, mint az országos átlag. Emellett a termelésre fordított anyagi eszközök mindössze 19 százalékkal voltak magasabbak, mint az összes EFSZ-ek átlaga. Például az említett szövetkezetek 1960-ban egy hektár mezőgazdasági területen 176 kg húst és 657 liter tejet termeltek. Ez 60 százalékkal több, mint az EFSZ-ek átlagos termelése. A továbbiakban Šimúnek elvtárs hangsúlyozta, hogy ezekben a szövetkezetekben a feltételek nem különlegesek, csak a tartalékokat jobban kihasználják, mint mások. Többet törődnek a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdításával s az új módszerek bevezetésével. Például a rodvinovai szövetkezetesek is a közös gazdálkodás állandó fejlesztésének köszönhetik, hogy náluk a 100 korona értékű mezőgazdasági termék termelése 3,7 százalékkal alacsonyabb, mint az országos átlag. Ily módon a szövetkezetesek jövedelme is nagyobb, mint a rosszul gazdálkodó EFSZ-ekben, ahol alacsony a termelés színvonala és nem fordítanak gondot a termelés gazdaságosabbá tételére. A mezőgazdaságban döntő fordulat elérését ma már nem lehet csupán a termelés növelésében látni, bár leginkább ez a fontos, hanem a termelés gazdaságosságával is törődni kell — mondotta Šimúnek elvtárs. — A gazdaságosság jelentőségét főképp azért hangsúlyozom, mert ezzel nemcsak a szövetkezetesek, han§m egész népünk életszínvonalának emelése szorosan öszszefügg. MICHAL URBANCOK ELVTÁRS a Diviacká Nová Ves-i szövetkezet termelésével kapcsolatban azzal kezdte beszámolóját, hogy nagyon igaz az a népi mondás, mely szerint szájáról fejik a tehenet. Majd azt hangsúlyozta; náluk évekig uralkodott az a nézet, hogy az állatállomány bővítésével arányosan sohasem tudják a szemes takarmány-szükségletet fedezni, mivel hegyaljai szövetkezetükben kukoricát nem érdemes termelni. A múlt évben szemes kukoricát csak két hektáron akartak vetni. Amikor azonban alaposan meghányták-vetették a dolgot, úgy döntöttek, hogy 22 hektárba vetnek kukoricát. Az átlagos hektárhozam 35,8 mázsa volt. Ebben az évben már 30 hektáron termelnek szemes kukoricát s így szemes takarmányszükségletüket 90 százalékra már saját termésükből fedezik. L. JANKOVCOVÄ ELVTÁRSNÖ beszédében főképp a tejtermelésnek és közellátásunk tejellátásának problémáit, valamint a baromfitenyésztés fellendítésének kérdéseit elemezte. Hangsúlyozta a tejpor készítésének szükségességét mind a piac ellátása, mind pedig higiéniai és egészségügyi szempontból. Ma, amikor néhány járásban áttérünk az összes kitermelt tej felvásárlására, ennek különösen nagy jelentősége van. A szárított tej az egészséges borjúnevelés szempontjából is sokoldalúan indokolt. A baromfitenyésztéssel kapcsolatban szintén a helyes takarmányozás és az állomány hasznossága fokozásának összefüggését hangsúlyozta. — Mindnyájan láthatjuk, milyen forradalmi átalakulások mennek végbe falvainkon, hogyan fejlődnek ! szövetkezeti parasztjaink és szocia• lista mezőgazdaságunk új káderei j — kezdte beszédét VILIAM ŠIROKÝ i elvtárs, — Mi az azonban, ami mind ; eddig nem sikerül nekünk kellőkép i pen? Miért lehetséges, hogy sok ér| tékes határozat félúton elakadt, miért nem teljesítik e határozatokat következetesen, miért nem érték el ezek a remélt hatást? Ezek a ta&yatékosságok mezőgazdasági termelésünk irányításának színvonalában mutatkoznak. Abban az irányításban, amely a mezőgazdasági dolgozók óriási seregét a mezőgazdaságunkkal összefüggő időszerű problémák megoldása érdekében szükséges következetes, szívós és rendszeres munkában vezethetné. Szükséges tehát, hogy a nemzeti bizottságok irányító tevékenységében helyesen jusson érvényre a mezőgazdasági termelés s a mezőgazdasági termékek felvásárlása tervezésének új módszere — hangsúlyozta a többi között Široký elvtárs. A nemzeti, bizottságok tevékenységének elemzése folyamán ugyanis megmutatkozott, hogy már a tervjavaslatok kidolgozásánál is felszínre kerültek a mezőgazdasági termelés irányítására jellemző fogyatékosságok. A nemzeti bizottságok nem biztosították kellőképpen a szövetkezetesek s az állami gazdaságok dolgozói valóban kezdeményező, aktív részvételét a tervek kidolgozásában. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a járási nemzeti bizottságok sok esetben még mindig ragaszkodnak az irodaszerű irányítás régi módszereihez, a termelési és felvásárlási feladatok általános felbontásához, s az eredmények globális értékeléséhez. így például a České Budéjovice-i járás česnovicei EFSZ-e tavaly 111 mázsa sertéshúst adott el. Erre • az évre 226 mázsát szabtak ki rájuk. Ezzel szemben ugyanabban a járásban a dubičnái EFSZ tavaly. 168 mázsa sertéshúst adott el közellátásunknak, erre az évre mégis csak 126 mázsát terveztek rájuk. Feltétlenül szükséges, hogy a járási nemzeti bizottságok a továbbiakban közvetlenül a szövetkezetekben fogjanak hozzá a tervfeladatok teljesítésére irányuló, szélesen megalapozott munkához. Meg kell szervezni, hogy a járás valamennyi mezőgazdasági szakembere hathatós, szakszerű segítséget nyújtson a szövetkezeteknek a növénytermesztés és az állattenyésztés, valamint a munkaszervezés terén. Sajnos, a mezőgazdasági szakemberek munkájának ez a módja még nem érvényesül, ellenkezőleg, a mezőgazdasági szakemberek túlnyomórészt a Járási nemzeti bizottságok irodáiban ülnek és jelentéseket írnak a különféle szerveknek. A továbbiakban arról a fogyatékosságról szólt, hogy a járási nemzeti bizottságok nem irányítják kellőképpen a helyi nemzeti bizottságokat és titkáraikat; ebből következik, hogy a nemzeti bizottságok mellett működő mezőgazdasági szakbizottságok nem nyújtanak hatékony segítséget a mezőgazdasági termelés irányításában. Legtöbbször az sincs biztosit!a, hogy a helyi nemzeti bizottságok kellőképpen vegyenek részt az EFSZ-ek termelésipénzügyi tervének összeállításában. A nemzeti bizottságok e tervek jóváhagyását többé-kevésbé formális ügynek tekintik éppúgy, mint teljesítésük ellenőrzését. Természetesen nem állíthatjuk, hogy a helyi nemzeti bizottságok sehol nem törődnek a mezőgazdasági termelés fejlesztésével. Ha ezt állítanánk, sok ezer áldozatkész funkcionárius munkáját lebecsülnénk. Ismert tény, hogy mezőgazdaságunk a harmadik ötéves tervben több mint 7 milliárd korona közvetlen segítséget kap. Ez hatalmas öszszeg. Ha jól számítom, 11000 szövetkezet részére elosztva ebből a harmadik ötéves terv egyes éveiben több mint 120 000 korona jut. E nagy összeggel a járási nemzeti bizottságok gazdálkodnak. Elsősorban tőlük függ, hogyan gazdálkodnak a rendelkezésükre bocsátott eszközzel, hoqyan használják fel a mezőgazdasagi termelés fejlesztésére, azok a szövetkezetek kapják-e a segítséget, melyek rendszeresen teljesítik államunk iránti kötelességüket, vagy azok, melyek ennek érdekében nem tesznek meg minden tőlük telhetőt. Ezen a téren is nagy a rendetlenség, ahogy ezt a Nový Liptov-i EFSZ esete is bizonyítja, amely minden másban látja a közös gazdálkodás jövedelmének lehetőségét, csak éppen a mezőgazdasági termelésben nem. Ez a szövetkezet tavaly 30 koronát fizetett egy-egy munkaegységre, sertéshúsból állami és társadalmi kötelességét nem teljesítette, ellenben saját éttermében árvisítja a húst és ez a szövetkezet tavaly különböző célokra óriási segítséget kapott, öszszesen egymillió koronát. És kitől? Az állami szervektől, a járási és kerületi nemzeti bizottságtól. A továbbiakban Široký elvtárs arról beszélt, hogy a felvásárlási terv teljesítése szempontjából nagyon szükséges a felvásárló szervek munkájának megjavítása és ennek ellenőrzésével a járási nemzeti bizottságot kell megbízni. Az is a felvá! sárló üzem dolgozóinak feladata, hogy a szövetkezetesekkel és az állami gazdaságok dolgozóival megegyezzenek a felvásárlás egyenletes teljesítéséről- Beszéde befejező részében hangsúlyozta: mindezekre való tekintettel helyes lesz, ha a járási nemzeti bizottságok a helyi nemzeti bizottsággal, a szövetkezetesekkel és az állami gazdaságokkal együtt alaposan értékelik az eredményeket és 'tapasztalatokat. Továbbá helyes lesz, ha a járási és helyi nemzeti bizottságok, valamint a mezőgazdasági szakbizottságok a jövőben is rendszeresen fognak dolgozni a mezőgazdasági üzemek ter-. vének megjavításán, az egyének kezdeményezéséből kibontakozó kötelezettségvállalások elmélyítésén, az ötéves terv négy év alatti teljesítésén, hogy eközben helyrehozzák azokat a fogyatékosságokat és helytelen eljárásokat, amelyek nagyrészt abból erednek, hogy nem ismerték a mezőgazdasági üzemek konkrét helyzetét, valamint abból, hogy gyakran adminisztratív módon bontották fel a járási mezőgazdasági termelésének és felvásárlásának tervét. BOHUSLAV UHLÍŔ ELVTÁRS az ötéves terv négy év alatti teljesítésének reális lehetőségeiről, a meliorációs munkák fontosságáról, valamint a CSISZ-tagok aktivitásáról beszélt. JÁN PLENÁft ELVTÁRS a nyugat-csehországi kerület két alapvető problémájáról: a tej termeléséről és felvásárlásáról, illetve a burgonyatermesztés színvonalának növeléséről besžélt. LADISLAV LANDAU ELVTÁRS a baromfitenyésztés nagyüzemi módszerével foglalkozott és hangsúlyozta, hogy mivel a tízezer tyúk, illetve húszezer jérce befogadására alkalmas nagyüzemben a termelési költség nagyon gazdaságosnak és előnyösnek mutatkozott, azért a jövőben még inkább a nagyüzemi baromfitenyésztés kibővítésére kell törekednünk, különösen a nagyvárosok közelében. JOSEF KROSNÁR ELVTÁRS a határvidéki mezőgazdasági termelés alacsony színvonaláról beszélt és hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést csak további munkaerők áthelyezésével oldhatnánk meg. ŠTEFAN BRENČIČ ELVTÁRS hozzászólásában azzal foglalkozott, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben még mindig nagyok a tartalékok a mezőgazdasági termékek felvásárlásának teljesítésében. Csak az a fontos, hogy a nemzeti bizottságok az emberekkel való foglalkozást mindennapos és rendszeres munkájuknak tekintsék. JOSEF BORŰVKA ELVTÁRS a gazdasági épületek tervezésének hiányosságait bírálta. Hangsúlyozta: helytelen az, hogy a legújabb típusú istállókban is sok mindent kézzel végeznek a tehéngondozók. JINDRICH KOUBA ELVTÁRS a dél-csehországi kerület problémáiról beszélt, JOSEF NÉMEC ELVTÁRS, a közép-csehországi kerület vezető titkára pedig a tejfelvásárlás teljesítésének lehetőségeivel foglalkozott. JÁN KAŠPAR ELVTÁRS a komposztkészítés fontosságát egész sor példával bizonyította, majd EMIL CHLEBEC ELVTÁRS a kelet-szlovákiai kerület problémáiról beszélt. MÁRIA MORAVCOVÁ ELVTÁRSNÖ a lounyi járási stebnói szövetkezetesek nevében mondott beszédet és rámutatott, hogy szövetkezetükben megvannak a lehetőségek arra, hogy az ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítsék. ANTONÍN NOVÁK elvtárs főképp azt kritizálta, hogy a dél-morvaországi kerület sok szövetkezetében a háztáji gazdaságok javára rosszul gazdálkodnak a takarmányalappal. LADISLAV LUX ELVTÁRS arra mutatott rá, hogy a felvásárlásban mutatkozó hiányosságok nagyrészt a felvásárló üzemek, a nemzeti bizottságok gyenge szervezőmunkájának köszönhetők. Legfontosabb feladatunk az, hogy szocialista mezőgazdaságunkat a lehető legnagyobb mértékben belterjes mezőgazdasági nagyüzemekké szervezzük át — hangsúlyozta felszólalásában VRATISLAV KRUT1NA ELVTÁRS. - Nem fér kétség ahhoz, hogy szövetkezeteseinknek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a mezőgazdaság szervezésével és irányításával megbízott szerveknek s a mezőgazdasági tudománynak ez a leglényegbevágóbb feladata. A földművesek azonban a népgazdaság többi ágazatának, különösen pedig a gép- és vegyipari dolgozóknak segítsége nélkül nem birkózhatnak meg ezzel a nagy feladattal. Az erre vonatkozó bírálat igen konkrét volt és pártunk Központi Bizottsága határozatot hozott a mezőgazdasági termelés gépesítésével összefüggő kérdések feldolgozására. Különösen arról van szó, hogy gyorsabb ütemben kell gyártanunk nagy teljesítőképességű, kiválő minőségű gépeket a mezőgazdasági termelés komplex gépesítésére, a gabona, kukorica, cukorrépa, burgonya és takarmánynövények termesztésére, betakarítására és annak érdekében,' hogy megoldhassuk a mezőgazdaságot szolgáló közlekedés problémáját. A mai ülésen az is nyilvánossá vált, hogy meg kell oldanunk a gyomirtó-szerek, valamint a növénytermesztés és állattenyésztés számára szükséges egyéb vegyszerek gyártásának kérdését is. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az idén a nagyüzemi technológia meghonosítása érdekében minden eddiginél határozottabb lépéseket kell tennünk. Természetesen ehhez a kádereket is elő kell készíteni. Hiszen azt akarjuk, hogy az idén a szocialista nagyüzemekben művelt földterület egynegyedén már két- v és hárommenetes módszerrel takarítsuk be a gabonát. Ezenkívül minél előbb komplex munkacsoportokat kell létesíteni a kukorica, cukorrépa és egyéb termények termesztésére és betakarítására. Az ülésen megvitatott feladatok arra irányulnak, hogy a jövőben még nagyobb mértékben kibontakozzék az az országos mozgalom, hogy az ötéves tervet négy éven belül teljesítjük. Mindez megköveteli a pártmunka helyes irányát és elsősorban a pártszervezetek munkájának megjavítását. Annak érdekében, hogy tevékenységük meghozza a kívánatos eredményeket, helyesen kell irányítaniuk valamennyi kommunista munkáját és konkrét feladatokkal kell megbízni minden párttagot. Szükséges, hogy a pártszervezetek az emberek mozgósítását, kezdeményezésük kibontakoztatását, a szocialista munkaverseny elterjesztését, az anyagi érdekeltség valamennyi elvének érvényre juttatását, a káderek fejlődéséről s a dolgozók neveléséről való gondoskodást tekintsék munkájuk alapjának. Igen nagy figyelmet kell szentelnünk a mezőgazdasági üzemeken belüli szocialista munkaverseny kibontakoztatásának. A szocialista munkaverseny kibontakoztatásának a mezőgazdaság szakaszán is döntő mértékben a szocialista munkabrigádok mozgalmának elterjeáfttésére kell irányulnia. Meg kell szerveznünk és népszerűsítenünk a munkaverseny konkrét formáit, például a tejhozam növelésére irányuló versenyt az észak-morvaországi fejőnők példamutatása alapján, a bőséges termések s a gazdasági állatok nagyfokú hasznossága mestereinek a legkiválóbb dolgozók példamutatásán alapuló versenyét. Ezt tekintjük konkrét pártmunká-ak, ez a dolgozók megszervezésének helyes módja. ÜJ SZÖ 5 * '561. február 19.