Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-18 / 49. szám, szombat

A Biztonsági Tanács folytatja a kongói vitát Határozott intézkedéseket Kongó függetlenségének biztosítására Világ proletárjai, egyesül jetele ! ÚJ SZÚ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZ0TTSÁ6ÁNAK NAPILAPJA 1961. február 18. szombat 50 fillé r XIV. évfolyam, 49. szám AZ EGYÉN ÉS A TÁRSADALOM —- New York (ČTK) — A Biztonsági Tanács a közönség kirekesztésé­— vei tartotta csütörtök délutáni ülését. Ez az imperialista hatalmak — küldötteinek kívánságára történt, bár hivatalosan azzal indokolták, — hogy kevés a hely az újságírók számára, ezért kell elfoglalni a kö­zönségnek fenntartott helyeket. Ki ne ismerné azt a történe­tet, amikor Svätopluk fejedelem •halálát érezve magához hivatta tiait, akiknek odaadott egy-egy vesszőszálat és felszólította őket, hogy törjék el. A fiúk szó nélkül engedelmeskedtek az apai felszó­lításnak s a vesszőszálat mind­egyikük könnyen eltörte. Ezt kö­vetően Svätopluk egy vesszőnya-. lábot hozatott be s adta át fiai­nak azzal, hogy most már azt tör­jék el. Próbálkoztak a fiúk, eről­ködtek is, hogy melyikük tudná eltörni a vesszőcsomót, de hiába: próbálkozásaikat és erőlködéseiket nem koronázta siker, a vesszőnya­alábot egyikük sem tudta eltörni. Ezután Svätopluk megmagyarázta fiainak, mit akart példázni és bi­zonyítani az egy szál vesszővel és a vesszőnyalábbal. Örökségül hagyta rájuk a nagy tanulságot: az összefogás legyűrhetetlen, nagy erejét. És hogy Svätopluk a vesz­szővel mily örök igazságot pél­dázott, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a történet év­századokon át fennmaradt és él a nép ajkán, intve és óva a szét­húzás átkától, örök igazságként figyelmeztetve arra, hogy akkor erős és legyőzhetetlen a nép, ha összefog és összetart a közös cé­lok elérése érdekében. Ám ha az egyén ereje és bol­dogulása az összefogásban, a kö­zösség erejében van, akkor mi kö­vetkezik ebből az egyén számára? Csak az, hogy az egyén a kö­zösség érdekeiben keresheti bol­dogulását, a közösség érdekeit szolgálva érheti el saját vágyait, célkitűzéseit. És ha ez a megálla­pítás igaz volt valamikor, akkor ma, a szocialista társadalmi rend­ben nyert igaz értelmet és igaz­ságot. Társadalmi rendszerünk, hazánk minden kincse és gazdag­sága, mindaz, amit az ember mun­kájával alkot és teremt, annak ja­vát és boldogulását szolgálja. És szolgálja oly mértékben, ahogy az ember a munkájával kiérdemli. Elmondhatjuk-e azonban, hogy hazánk minden egyes dolgozója tudatában van annak, hogy egyéni boldogulását a közösség, a társa­dalom boldogulásában találhatja meg? Elmondhatjuk-e, hogy mun­kájában és tevékenységében, éle­te megnyilvánulásaiban minden embert áthat a közösség, a tár­sadalom iránti felelősségérzet és tudat? Vajon tudatában van-e mindenki annak, hogy a társada­lom érdekeit szolgálni annyit je­lént, mint önmaga érdekeit szol­gálni? Hogy az önzés, a „csak én" másokat sújt és ilyen vagy olyan formában visszahat magára az il­letőre is? Azt mondhatná erre valaki — és mondják is egyesek —, hogy márpedig ez nincs így, szemesnek áll a világ s törődjék az ember magával, mert csak az van, amit az ember magának meg­szerez, kiverekszik. Igaz ez, így van ez? A válasz csak egyértelmű lehet: nincs így, nem így van. Nincs így annál az egyszerű ok­nál fogva, mivel a „kaparj kurta, neked is lesz" mentalitás a mi felfogásunktól és életünktől távol álló, vele összeegyeztethetetlen. Ha akadnak is még közöttünk olyan emberek, akik úgy vélik, hogy először is ők és másodszor is ők, és csak aztán jöhet más, a dolgozók döntő többsége tudatá­ban van annak, hogy boldogulá­sukat csak a közös feladatok tel­jesítésében, a közösség boldogu­lásában találhatják meg. Minden­nél jobban bizonyítja ezt a fel­szabadulás óta megtett utunk, az elért és egyre nagyobb eredmé­nyeink. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy feladatainkat csak úgy teljesíthettük, célkitűzésein­ket csak úgy érhettük el, hogy dolgozóinkat áthatotta a társada­lom érdekei iránti felelősségérzet. És hogy ez a tudat mily mély gyö­keret eresztett népünk tudatában, hogy az embereket mennyire és mindjobban áthatja a felelősség­érzet a társadalom ügyeiért, azt fényesen bizonyítja az egyre na­gyobb teret hódító, egyre több em­bert magával ragadó szocialista munkabrigád-mozgalom is. A múlt csökevényeitől, a kapitalista világ gondolkodásától és mentalitásától megszabaduló ember egyre inkább magáévá teszi az új erkölcsöt, azt a szocialista erkölcsöt, amely arra tanítja és arra neveli az embert, hogy élete és sorsa elválaszthatat­lan hazánk és társadalmunk előre­haladásától, amely arra tanítja és neveli az embert, hogy a kö­zösség ereje oly célok elérésére is képes, amelyekre az egyén kép­telen. Kié lesz, kinek a javát szolgál­ja, amit az ember munkájával al­kot és teremt? Kinek a javát szol­gálja, ha a munkás egyre többet, jobbat és olcsóbban termel? Kinek az asztalát teszi gazdagabbá, ha a földeken dúsan terem a kalász? Nos, kiét? Csakis a dolgozó em­berét. Kinek az érdeke hát, hogy az üzemekből és a gyárakból egy­re több és egyre jobb termék ke­rüljön ki, hogy a földek egyre többet teremjenek? Hogy felada­tainkat ne csak teljesítük, hanem túl is teljesítsük? Csakis a dolgo­zó emberéé. Ám ha mindennek igazsága oly nyilvánvaló és egy­szerű, ha az emberek saját éle­tükön és sorsuk alakulásán ta­pasztalják ennek igazságát, sajnos akkor nem mondhatjuk el, hogy e téren már nincs nálunk semmi tennivaló, nem mondhatjuk el, hogy minden ember tudatában volna annak, mivel tartozik a tár­sadalomnak. Viszont ugyanakkor az is tény, hogy nincs szebb és hálásabb feladat, mint megmagya­rázni az embereknek azt, hogy saját életüket és jövőjüket for­málják, ha munkájukban becsü­lettel helytállnak, ha kötelessé­geiknek és feladataiknak eleget tesznek. És ennek megértetésé­hez oly érvek és tények állnak rendelkezésünkre, melyek önma­gukról beszélnek. Érvek és té­nyek, az ember megváltozott éle­te, annak összehasonlítása, hogyan éltünk azelőtt és hogyan élünk ma. Újév napjával új ötéves tervet, a harmadik ötéves terv kitűzte feladatok teljesítését kezdtük meg. Újabb feladatok, újabb célkitű­zések, hogy az ember élete még szebb és még boldogabb Lgyen. önmagunknak dolgozunk, a saját boldogulásunkon munkálkodunk, amikor a ránk háruló feladatok­nak jól és egyre jobban eleget teszünk. A vesszőszálról és a vesszőnya­lábról szóló monda igazsága és tanulsága máig érő. A közösség, az összefogás erejét példázza, melynek igazságáról egy pillanat­ra sem szabad és nem lehet el­feledkeznünk. Erősek vagyunk, mert egyet akarunk, egy a cé­lunk, s oly feladatok teljesítésén munkálkodunk, amelyek a dolgozó ember javát szolgálják. ISMERJÜK A GYILKOSOKAT Az első felszólaló, Benites ecuadori küldött felháborodását fejezte ki Lumumba meggyilkolása felett. In­dítványozta, hogy nemzetközi bizott­ság vizsgálja ki a bűntett körülmé­nyeit és állítsák bíróság elé Lumum­ba gyilkosait. Követelte a belga csa­patok kivonását és a kongói fegy­veres alakulatok azonnali leszerelé­sét. Az utána következő guineai kül­dött, Dialo Telli de Gaullet, Bau­douin királyt, a belga kormányt, a NATO vezetőségét, Hammarskjöldöt, Kaszavubut, Csombet, Mobutut, Bom­bokot és Kalondzsit okolta Lumumba haláláért. A guineai küldött kiemel­te, hogy különösen nagy felelősség hárul a francia kormányra, mely most is szomorú szerepet játszik Kongóban. A guineai küldött élesen bírálta a Francia Nemzetközösség afrikai tagállamait. A guineai küldött után a Malgas Köztársaság küldötte szólalt fel és követelte, hogy a kongói kérdést vigyék a közgyűlés elé. Felolvasta az afrikai államok brazzavillei érte­kezletének határozatát és megje­gyezte, hogy az értekezleten részt vett 11 állam sohasem egyezik be­le olyan intézkedésekbe, melyek megnyirbálnák a kongói állam szu­verenitását. Megbélyegezte Lumumba • •••••••••• A múlt év decemberében különböző fog­lalkozású kubai Szakemberek érkeztek ha­zánkba gyakorlatra. Közöttük egy négy­tagú csoport, amely a Prága—Bránik-i sörgyárban gyűjt tapasztalatokat. Ara Mirta Pérez és Ariel Griňan, Oriente vi­dékéről, Carlos Carcia és Reinaldo Arbesu Havannából kerültek hozzánk. Egy évig lesznek Prágában s utána még Csehor­szág többi nagy sörgyárával is megismer­kednek, hogy hazatérésük után minél eredményesebb munkát végezhessenek az otthoni sörgyárakban s ezzel átvegyék az eddigi külföldi tanácsadok szerepét. Képünkön a brániki sörgyárban a ku­bai gyakornokok közvetlenül a hordóból fogyasztják a Prelát-sört, ez ízlik a leg­jobban. Jirí Finda (ČTK) felv. (ČTK) — Topolčanyban pénteken, február 17-én megkezdődött a szö­vetkezetesek kétnapos járási konfe­renciája, amellyel az egységes föld­müvesszövetkezetek V. országos kongresszusára készülnek fel. A konferencián a járás EFSZ-einek küldöttei arról tárgyalnak, miként biztosítsák azon feladatok teljesíté­sét, amelyeket a CSKP országos konferenciája s a CSKP KB-nak a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozó ülésén hozott határozata tűzött a mezőgazdasági dolgozók elé. A topolčanyi járás földművesei el­határozták, hogy terven felül 73 ezer mázsa húst, 11 millió liter te­jet, 20 millió tojást és 15 920 vagon cukorrépát szolgáltatnak be harma­dik ötéves tervünk éveiben. Annak érdekében, hogy teljesít­hessék e felajánlásukat főleg a ta­laj termővé tételére és a takarmány­alap biztosítására összpontosítják tö­rekvéseiket. így például harmadik ötéves tervünk első évében 820 hek­gyilkosait és követelte azonnali bí­róság elé állításukat. Beszéde végén azonban amellett volt, hogy az ENSZ folytassa kongói akcióit és védje Kongó függetlenségét a külső be­avatkozástól. MEG KELL AKADÁLYOZNI AZ ÁRULÓK TOVÁBBI VÉRENGZÉSÉT Maiga, a Mali Köztársaság küldöt­te felszólalásában kijelentette: „Nem bízunk többé az ENSZ főtitkárában és szívesen vennők, ha lemondana." A mali küldött követelte, hogy a BT azonnal utasítsa az ENSZ kongói csapatait, akadályozzák meg Mobutu, Csőmbe és Kalondzsi alakulatainak behatolását Gizenga törvényes kor­mánya és a kongói hazafiak által ellenőrzött területre. Kijelentette, hogy a kongói polgárháborút csak sürgős intézkedések azonnali végre­hajtásával lehet elkerülni. Csak az­után kerülhet sor a helyzet alapos megvitatására, ami lehetővé teszi a kongói kérdés megoldását. Üj tervidőszakot kezdtünk, s ez az előbbinél sokkal nagyobb feladatokat ró mezőgazdasági dolgozóinkra. Ha Szlovákiára vonatkozóan a tenniva­lók nagyságát számokban akarjuk kifejezni, a statisztika a következő­ket mutatja: Az 1960-ban elért ter­meléshez viszonyítva búzából 19,5 rozsból 17,6, kukoricából 8,4, évelő takarmányokból 19,1, burgonyából pedig 69,1 százalékkal kell többet termelnünk a harmadik ötéves terv első esztendejében. Ezek nem kis feladatok, s éppen ezért megvalósí­tásukat nem bízhatjuk a véletlenre, hanem még a tavaszi munkák beáll­ta előtt mindent meg kell tennünk a tervteljesítés érdekében. MÉG SOKAT SEGÍTHETÜNK Helytelenül járnánk el, ha az őszi kalászosokat sorsukra hagynánk. Hi­szen azzal, hogy a gabonát jó földbe vetjük, még nem tettünk meg min­dent a magas hektárhozamok érde­kében. A csaknem hó nélküli tél és a korai tavasz megkövetelik, hogy az őszi vetésekről kellőképpen gon­doskodjunk. A foszforos és nitro­génes fejtrágyázás a még bekövet­kezhető száraz fagyokkal szemben ellenállóbbá teszi a gabonát. A ké­sőbben várható száraz szelek okoz­ta károk ellen a hengerezés, esetleg fogasolás bizonyul hatékonynak. Per­sze, ezek véghezviteléhez jó felké­szülés kell, s ha a szükséges gépek és műtrágyák a kellő időben ren­delkezésünkre állnak, akkor a be­következhető veszteségeket jelentő­sen csökkenthetjük. tárnyi területet csapolnak le, 2400 hektár szántóföldön elvégzik a zöld­trágyázást és 190 ezer köbméter komposztot készítenek. Ez idén a múlt évi 18 százalék helyett a szán­tóföldek 40 százalékát nagy termés­hozamú búzával vetik be. A szövet­kezetek csak ezzel 150 vagon sze­mes takarmányt nyernek terven fe­lül. A konferencia szombaton, február 18-án vitával és az EFSZ-ek V. or­szágos kongresszusán résztvevő kül­döttek megválasztásával folytatja munkáját. * * * Michal Chudík elvtárs, az SZLKP KB irodájának tagja, az SZNT me­ző-, erdő- és vízgazdasági megbí­zottja a topolčanyi járás földműve­seinek konferenciáján tartott beszé­dében többek között a következőt mondotta: „Falvaink szocialista átépítését lé­nyegében már befejeztük. Már csak egyes hegyvidéki és hegyaljai terű­AZ IMPERIALISTÁK ÚJABB AGRESSZIÓRA KÉSZÜLNEK A BT délutáni ülésén Lewandow­ski lengyel küldött volt az első fel­szólaló. Megállapította, hogy Ham­marskjöld figyelmen kívül hagyta a BT határozatát a kongói kormány megsegítéséről. Hammarskjöld a „semlegesség" jelszavával álcázta magát, de a valóságban a gyarmat­tartók pártján volt. A lengyel kor­mány úgy véli, hogy Hammarskjöld többé nem töltheti be a főtitkári tisztséget és követeli a főtitkár le­mondását. Lewandowski figyelmeztetett rá, hogy az imperialisták újabb agresz­szióra készülnek a kongói nép ellen. Kaszavubu új bábkormányt alakí­tott és Katangában megalakult az idegenlégió. A gyarmattartók légi­erőket s további csapatokat össz­pontosítanak Kongóban a törvényes kormányhoz hü erők ellen. A lengyel küldöttség támogatja a szovjet kormány követelését, hogy szankciókat léptessenek életbe Bel­giummal szemben és azonnal rendel­jék vissza a belga csapatokat Kon­góból. (Folytatás a 3. oldalon) GYORSÍTOTT ÜTEMBEN Országos méretben a mezőgazda­sági gépek javítása nem halad olyan ütemben, hogy az megelégedésre adhatna okot. Átlagban alig 80 szá­zalékra állunk a gépjavításokkal. Nagy a lemaradás a kelet-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerületben, pe­dig éppen ezekben a kerületekben végezték el legkevésbé kielégítően az őszi mélyszántást és a trágya beszántását. Ez megköveteli, hogy meggyorsítsák a felkészülés ütemét. Ellenkező esetben a termelés terve­zett növelése és természetesen a szövetkezetesek tervezett jövedel­me forog kockán. JOBB SZERVEZŐMUNKÁT Ha a javítások, illetye a felkészü­lés állapotát járások szerint elemez­zük, arra a következtetésre jutunk, hogy a jelenlegi helyzetnél sokkal jobban is állhatnánk. Hiszen a Dol­ný Kubín-i járásban már a gépek 95 százalékát kijavították, ezzel szemben a Žiar nad Hronom-i járás mindössze 42 százalékkal „dicseked­het". Ahol jő a szervezés, ott jőí megy a munka. Ahol azonban a ja­vítás csupán a gépjavítók ügye, ott nem megy hibátlanul a felkészülés. A nemzeti bizottságoknak és a szö­vetkezetek vezetőinek olyan szer­vezőmunkát kell kifejteniük, hogy a lemaradást mielőbb behozzák. Már kopogtat a tavasz, s nem kisebb do­logról van szó, mint a harmadik öt­éves terv sikeres megkezdéséről, a tervfeladatok hiánytalan teljesíté­séről. (-ti) letek maradtak a szövetkezeteken kívül, a nagy termelékenységű terü­leteken igen csekély az egyénileg gazdálkodó parasztok száma. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságban a szocialista szektor a szántóföldek több mint 90 százalékán gazdálkodik és Szlovákiában csaknem 85 száza­lékát kitevő területen. A legutóbbi öt évben azonban nem teljesítettük teljes egészében a me­zőgazdasági termelés tervfeladatait. Lemaradtunk a növénytermesztési feladatok teljesítésében, a burgonya és a gabona termesztésében. Az ál­lattenyésztési termelés szakaszán nem értük el a tej és a tojás terv­ben előirányzott termelését és a tervezett tehénállományt sem. A harmadik ötéves terv feladatai­nak sikeres teljesítése megköveteli, hogy már az első évben teljesítsük, sőt túlteljesítsük a feladatokat. Fi­gyelmünket ezért elsősorban az alap­vető fontosságú feladatok megoldá­sára kell összpontosítani, Kopogtat a tavasz, álljanak készenlétben a gépek Megkezdődött az első járási szövetkezeti konferencia Szlovákiában

Next

/
Thumbnails
Contents