Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-21 / 21. szám, szombat

Äz SZ KP Központi Bizottságának határozata a moszkvai értekezlet eredményeiről Következetesen védelmezzük és szilárdítsuk a nemzetközi kommunista mozgalom egységét Az SZKP KB plenáris ülése meg­állapítja, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberi moszkvai értekezlete vi­lágtörténelmi jelentőségű esemény volt. Az értekezletnek rendkívül nagy jelentősége lesz a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének to­vábbi erősödésében fejlődésében, a békéért és a szocializmusért vívott harc kibontakozásában. 81 marxi-lenini párt részvétele az értekezleten, korunk időszerű kér­déseinek tüzetes, alkotó szellemű megvitatása, a Nyilatkozat és a vi­lág népeihez intézett Kiáltvány, ezek az egyhangúlag jóváhagyott doku­mentumok a nemzetközi kommunista mozgalom nagy eszmei és politikai győzelmét jelentik. Az értekezlet megerősítette a kom­munista és munkáspártok hűségét az 1957. évi Nyilatkozathoz és Békeki­áltványhoz, az új történelmi tapasz­talatok alapján kitűzte a kommunis­ta, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom további távlatait. A kollek­tíván kidolgozott értékelések és az események eddigi folyásából, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcból adódó kérdésekből le­vont kollektív következtetések az ér­tekezlet legfontosabb eredményei. A kommunista világmozgalom tör­ténetében legkimagaslóbb 1960. évi értekezlet eredményében szemlélte­tően visszatükröződik a kommunista és munkáspártoknak a marxizmus­leninizmusra épülő megbonthatatlan tömörsége, azon szilárd elszántsága, hogy továbbra is szemük fényeként fogják őrizni a nemzetközi proletár szolidaritást, egységet és testvéri barátságot. A Nyilatkozat és a világ népeihez intézett Kiáltvány megfelel a legszé­lesebb néptömegek érdekeinek, a tartós béke és a szocializmus meg­teremtésére irányuló törekvéseiknek, annak az erőfeszítésüknek, hogy felszabaduljanak a társadalmi és nemzeti elnyomás alól. Ezeknek az okmányoknak rendkívül nagy lelkesí­tő, mozgósító és szervező szerepük van a munkásosztály és marxi-lenini élcsapata, valamennyi dolgozó és haladó erő, a világ népei nemes cél­kitűzéseiért folytatott harcban. A Nyilatkozatban tartalmazott új eszmék és tézisek a marxizmus-le­ninizmus alkalmazását és továbbfej­lesztését jelentik olyan körülmények között, amikor a nemzetközi helyzet és az osztályerők viszonya egyre szembetűnőbben a szocializmus ja­vára alakul. A Nyilatkozat a világ kommunista és munkáspártjainak kö­zös eszmei platformja és harci programja. Az emberiséget fenyegető háborús veszély elhárításáért folytatott küz­delem aktivizálása szempontjából nagy jelentősége van a világ népei­hez intézett Kiáltványnak, mely tár­sadalmi hovatartozásától, nemzetisé­gétől, politikai nézeteitől és vallási meggyőződésétől függetlenül minden jóakaratú embert arra ösztönöz, hogy összefogjon az imperialista agresszo­rok elleni harcban és közös erőfeszí­téssel megvédje és megszilárdítsa a világbékét. A Szovjetupió Kommunista Pártja nagyon fontos marxi-lenini dokumen­tumoknak, cselekvési útmutatásnak tartja a Nyilatkozatot és a Kiált­ványt. A Nyilatkozat kifejezi a kommu­nista és munkáspártok egységes ál­lásfoglalását a háború és a béke kérdésében. Az értekezlet megerő­sítette azt a következtetést, hogy a jelenlegi körülmények közepette reá­lis lehetőség van az új világháború elhárítására. Meghatározta azokat az erőket, amelyek az imperializmus el­leni döntő küzdelemben meg tudják védeni a békét, valamint a feltétele­ket is, melyek közepette még a szocializmus teljes győzelme előtt kiiktathatjuk a háborút a társadalom életéből. A szocializmus világgyőzelme majd véglegesen megszünteti a háborúk társadalmi és nemzetiségi okait. Az értekezlet egyszersmind hang­súlyozta, hogy fokozni kell a népek éberségét a háborús veszély kirob­banásának lehetőségével szemben. Amíg fennáll az imperializmus, mely­nek agresszív lényege nem változik, addig a hódító háborúk alapja is megvan. Napjainkban különösen nagy jelentősége van a világ népeihez in­tézett Kiáltványnak, mely harcra lelkesíti őket a veszély elíen, hogy ne várják meg, míg majd hullani kezdenek az atom- és hidrogénbom­bák. A kommunista és munkáspártok képviselői egyöntetűen kijelentették, hogy a békés együttélés lenini elve a nemzetközi kapcsolatok egyetlen helyes és ésszerű elve. A kérdés így hangzik: Vagy a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, vagy egy pusztító háború. Más út nincs. A bé­kés együttélés körülményei közt kedvező lehetőségek nyílnak a szo­cialista világrendszer további fejlő­désére és szilárdulására, az osztály­harc fejlődésére a tőkés országokban, valamint a gyarmati rendszer teljes felszámolására törő nemzeti felsza­badító harc kibontakozására. A for­radalmi osztály- és nemzeti felsza­badító harc, a népek békét, a lázas fegyverkezés megszüntetését, az atomfegyver betiltását, az általános és teljes leszerelést követelő világ­mozgalma viszont a békés egymás mellett élést erősíti. Az értekezlet kiemelte, hogy az álta­lános és teljes leszerelés szovjet prog­ramjának megvalósulása történelmi fon­tosságú lenne a világbéke szavatolása szempontjából. A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is a különböző társadalmi rend­szerű állafnok békés együttélésének le­nini külpolitikáját folytatja, fáradhatat­lanul leleplezi az imperialisták agresz­szív cselekedeteit, fokozza a népek éber­ségét az ellenséggel szemben. A Szovjet­unió Kommunista Pártja a leszerelés megvalósulásáig mindent megtesz, hogy hazánk védelmi ereje a megfelelő szín­vonalon legyen és ezért a béké« megőr­zése egyik fő feltételének tekinti az egész szocialista tábor biztonsága sza­vatolását. A Szovjetunió Kommunista Pártja fel­tétlenül egyetért a Nyilatkozatnak a szo­cialista világrendszer további fejlődé­sére és szilárdulására, a test vérpártok­nak a szocializmus és a kommunizmus sikeres építésében teljesített feladataira, a népek szocialista, internacionalista szel­lemű, a nacionalizmus és a sovinizmus valamennyi megnyilvánulása elleni en­gesztelhetetlenségre való nevelésére vo­natkozó következtetéseivel. Az SZKP a többi testvérpárttal egyetemben a szo­cialista országok konwnunistj és mun­káspártjai és népei egységében és tö­mörségében, a marxizmus-leninizmus esz­méi iránti hűségében látja a szocialista tábor erejenek és legyőzhetetlenségének fő forrását. Az értekezlet megállapította, hogy a gyarmati rabság rendszerének felbom­lása a nemzeti felszabadító mozgalom nyomására történelmi jelentőségét te­kintve a szocialista világrendszer kiala­kulása után korunk másik legfontosabb jelensége. A Nyilatkozat megvilágítja a tőkés országok munkás- és dtmokratikus moz­galmának időszerű feladatait, rámutat az előttük álló történelmi feladatok meg­oldásának új lehetőségeire. Annak érdekében, hogy a kommunista és munkáspártok eredményesen teljesít­sék feladataikat, fontos, hogy a jövőben Is két fronton folytassák az erélyes küzdelmet: a továbbra is fő veszélyt je­lentő revizionizmus ellen és a dogma­tizmus, a szektásság ellen, mely egyes pártok bizonyos fejlődési fokán fő ve­széllyé válhat, ha nem fogunk követke­zei esen küzdeni ellene. Az SZKP KB nagy jelentőséget tulaj­donít a kommunista és munkáspártok kölcsönös viszonya elveinek. A kommu­nista mozgalom érdekei megkövetelik, hogy minden kommunista párt szolidá­risán betartsa azokat az értékeléseket és következtetéseket, melyeket a testvér­pártok értekezleteiken dolgoztak ki és amelyek felölelik az imperializmus el­len, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc közös fel­adatait. Ezek az elvek teljesen megfelel­nek azoknak a lenini normáknak, ame­lyeket az SZKP a nemzetközi kapcsola­tok terén rendületlenül betart. Az SZKP KP plenáris ülése nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy az értekezlet résztvevői egyöntetűen nagyra értékelték az SZKP-nak a nemzetközi kommunista mozgalom­ban szerzett érdemeit, s a proletár nemzetköziség forradalmi elveinek gyakorlati alkalmazásában példamu­tatónak minősítették tevékenységét, elismerték az SZKP XX. kongresz­szusa történelmi jelentőségű hatá­rozatainak jelentőségét a marxiz­mus-leninizmus alapján fejlődő nemzetközi kommunista mozgalom kibontakozásában. A CSKP KB üdvözlő távirata az Olasz Kommunista Pártnak (ČTK) — CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BI­ZOTTSÁGA AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRTNAK MEGALAPÍTÁSA 40. ÉV­FORDULÓJA ALKALMÁBÓL A KÖVETKEZŐ ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOT KÜLD­TE: „Drága elvtársak! Az Olasz Kommunista Párt megalapításának 40. évfordulója alkalmából forró elvtársi üdvözleteinket küldjük önöknek pártunk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság valamennyi dolgozója nevében. Az Olasz Kommunista Párt a fasizmus ellen vívott, kérlelhetetlen osz­tályharcban növekedett és acélozódott meg. A munkásosztály és az or­szág összes haladó szellemű és demokratikus erőit tántoríthatatlanul vezette harcba a szociális haladásért és a demokratikus fejlődésért, s példás hazafias erőként mindig megmutatta s mutatja ma is egész Olaszország dolgozó népének az ország sokoldalú felvirágoztatásához és az olasz nép boldog jövöjéhez vezető utat. Az Olasz Kommunista Párt mindig a marxi-lenini tanítás tisztaságának megóvására törekedett és védelmezte a nemzetközi kommunista moz­galom egységét. Az Olasz Kommunista Párt a kommunisták, a szocialis­ták és minden becsületes hazafi akcióegységéért folytatott harcban szer­zett értékes tapasztalataival jelentősen hozzájárult a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom fellendítéséhez. Az önök 40. évi érdemdús munkájának eredményei azzal a szilárd meggyőződéssel töltik el a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő kommunistákat és a munkásosztályt, hogy az Olasz Kommunista Párt a jövőben még nagyobb győzelmeket fog aratni az olasz dolgozók igaz­ságos követelményeinek teljesítéséért, a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Éljen az Olasz Kommunista Párt! Erősödjék állandóan a nemzetközi kommunista mozgalom megbontha­tatlan egysége!" 40 éves az Olasz Kommunista Párt A mezőgazdaság rendszeres fejlődése — a kommunista társadalom építésének fontos feltétele Az SZKP KB plénumáaak határozata a mezőgazdaság további fejlesztéséről Az SZKP KB plénuma, mely ja­nuár 10-től 18-ig ülésezett Moszkvá­ban, elhatározta, hogy az elkövetke­ző évek a szemestermények felvá­sárlását 4 milliárd 200 millió púdra, a húsét 15 millió tonnára, a tejét 50 millió tonnára növeli. A plénum megállapította, hogy a szemester­mények, a hús és a tej felvásárlá­sának tervezett nagysága teljesen reális és lehetséges. A határozat megállapítja, hogy a szovjet nép a kommunista párt ve­zetésével eredményesen valóra vált­ja a kommunista építés programját. Az SZKP KB 1953 szeptemberi plé­numa óta eltelt 7 év alatt a sze­mestermények termelése több mint 3 milliárd púddal, az állami felvásár­lás pedig 1 milliárd púddal növeke­dett. A szemestermények termelése 1960-ban 8 milliárd 131 millió pudot, felvásárlásuk pedig 2 milliárd 852 millió pudot tett ki. 1953-ban 5 mil­liárd 36 millió pudot termeltek és 1 milliárd 899 millió pudot vásárol­tak fel szemesterményekből. A szemestermények termelésének és felvásárlásának növeléséért foly­tatott küzdelemben döntő szerepet játszott a szűzföldek termővé tétele — hangsúlyozza a határozat. • A hústermelés a hét év alatt a felével növekedett, a felvásárlás pe­dig megkétszereződött. A plénum kiemelte, hogy még so­hasem fejlődött olyan gyorsan a Szovjetunió mezőgazdasági termelé­se, mint a legutóbbi hét évben. Tavaly 1959-hez képest 13 száza­lékkal több húst és húskészítményt, 8 százalékkal több tejet, vajat és egyéb tejterméket, 13 százalékkal több cukrot és 8 százalékkal több zöldséget adtak el a lakosságnak. Az SZKP KB plénuma ugyanakkor úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelés, fő­ként az állattenyésztés növelésének, ed­digi színvonala és üteme nem kielégítő. A plénum megállapította, hogy az ország szükségleteinek állati termékekből való fedezését tárgyalva, tekintetbe kell ven­ni az utóbbi években végbement komoly változásokat. A legutóbbi öt év alatt több mint 18 millióval növekedett a Szovjetunió lakossága (a városi lakos­ság több mint 17 millióval). A lakosság pénzbeli jövedelmének növekedése je­lentősen fokozta az élelmiszerek, első­sorban a hús, a tej és a vaj iránti ke­resletet. A plénum hangoztatta, hogy a mező­gazdaság fogyatékosságait jelenleg más körülmények között bírálják, mint 1953­ban. Akkor valamennyi mezőgazdasági ág jelentősen elmaradott volt. Most azon­ban a szocialista gazdaság rohamos nö­vekedésének, a népgazdaság valamennyi ágában elért nagy sikereknek a jegyé­ben bírálják a hibákat. A Szovjetuniónak most olyan erős az ipara és a védelme, hogy a nép élet­színvonalának további emelésére is több eszközt fordíthat anélkül, hogy az ipari fejlődés ennek kárát vallaná, vagy fel­hagyna védelmének erősítésével. A plénum megállapította, hogy most lehetőségünk van a hétéves tervhez ké­pest lényegesen növelni a mezőgazda­ság és a száméra dolgozó ipar fejlesz­tésére előirányzott beruházásokat. A párt az eszközök utólagos ráfordí­tásává! a mezőgazdaság fejlesztésére olyan feltételeket akar teremteni, ame­lyek lehetővé tennék a természet sze­szélyeitől független gazdálkodást és bár­minő éghajlati viszonyok közepette is annyi terméket biztosítanának, amennyi teljesen kielégítené a nép szükségleteit. Az állandó nagy termések elérésének biztos eszköze az öntözés, mely lehetővé teszi sok millió hektár termővé tételét Közép-Ázsiában, az OSZSZSZK déli ré­szén, a Volga mentén, Dél-Ukrajnában és a kaukázusi köztársaságokban. A plénum az egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladatnak a műtrágyagyár­tás jelentős növelését és a mezőgazda­sági gépgyártás fejlesztését tartja. A plénum kiemelte, most elsősorban az a fontos, hogy a lehető legtökélete­sebben használjanak fel minden lehető­séget a gabona, az ipari növények, a bur­gonya, a zöldség, a hús, tej és egyéb termékek termelésének hatékony növelé­sére már az idén és a legközelebbi évek­ben. A plénum szükségesnek tartja, hogy a párt-, szovjet és mezőgazdasági szervek jelentősen megjavítsák a mezőgazdaság irányítását, megerősítsék a szervező és politikai munkát, a kolhozok és szovho­zok szervezeti és gazdasági megszilárdí­tására, a káderek kiválasztására és ne­velésére, a társadalmi gazdaság általános fejlesztésére, a kolhozparasztok életszín­vonalának emelésére összpontosítsák te­vékenységüket. A plénum jóváhagyta azokat az intéz­kedéseket, melyeket Hruscsov elvtárs megjegyzései, beszédeinek tézisei és beszéde tartalmaztak, melyek a nép élet­színvonalának emelése érdekében kitűzték a mezőgazdaság további fejlesztésének fő irányát és konkrét feladatait. M a ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját az olasz prole­tariátus forradalmi élcsapata az I Olasz Kommunista Párt. Az 1917—19-es évek nagy forra­dalmi hulláma után 1921. január 21­én sorsdöntő lépésre határozták el ; magukat az olasz baloldali szocia­listák, amikor az Olasz Szocialista 1 Párt XVII. kongresszusán Livornóban j tüntetően otthagyták a szociáláru­• lók ülésezését és még aznap meg­alakították az Olasz Kommunista Pártot. A szocialista párt 58 783 tagja követte őket. A forradalmi munkáspárt magvát Gramsci és Togliatti elvtársak marxista cso­portjai képezték. Ezekhez később 1 további baloldali csoportok csatla­koztak. Hasonló időszakban alakult saját pártunk történetéből tudjuk, hogy a fiatal kommunista pártok legfőbb gondja egységük megszilárdítása, volt. Az Olasz Kommunista Párt is kezdettől fogva harcolt a különféle ; elhajlások, antimarxista irányzatok I ellen, melyeket főként Bordighi cso­i portja képviselt a pártban. Az ideo­• lógiai harc, az eszmei tisztulás adta j meg a párt II. kongresszusának je­j lentőségét, majd a lyoni III. kong­| resszus 1926-ban győzelmesen lezár­I ta az ideológiai viszályok szakaszát | és kizárta Bordighi csoportját, mely j később trockista álláspontra helyez­! kedett. | A párt megalakulásától kezdve | élvezte a Kommunista Internacio­j nálé támogatását. Lenin elvtárs többször bírálta Bordighi és a többi frakciós egységbontó, ellenséges te­vékenységét és útmutatást adott a párt marxista vezetőségének. Nagy fordulat történt a pártban, amikor Togliatti elvtárs és más hü marxisták kerültek a vezetőségbe. A húszas évek elején a fasizmus el­leni országos harc képezte a párt fő tevékenységét. A szocialista for­radalmaktól megrettent burzsoáziá­tól támogatott fasizmus ellen egy széles népi alapon kifejtett harcban látta az egyedüli hatásos ellenállást. A fasiszta rendkívüli törvények 1926-ban a föld alá kényszerítették a pártot. Szervezetten, előre meg­fontoltan vonult illegalitásba. A párt vezetősége hazai és külföldi ille­galitásból irányította tovább az el­lenállási harcot, mely különös erő­vel akkor lobbant fel, amikor a hitleri Németország oldalán a fa­siszta Olaszország is hadiállapotba lépett a Szovjetunióval. A párt 1945 elején nemzeti felkelést szervezett a nácik kiűzésére. A háború után az új kormányba felvett Olasz Kommunista Párt olyan kormányzat létrehozásán fá­radozott, amely koalíciós alapon a nemzet és a nép érdekeit követte volna, szociális reformokat valósí­tott volna meg. A fő erő, mellyel fel kellett vennie a harcot, a Vati­kánbői irányított klerikális reakció volt a kereszténydemokrata párt képében. Az olasz kommunisták a mai napig harcolnak az elnyomó, mindenre képes korrupt, népellenes kormányzat ellen. A párt tavalyi IX. kongresszusa harcot hirdetett a monopóliumok befolyása ellen és az ellenőrzésük alatt álló kulcs­fontosságú gazdasági ágak államo­sítását követelte. Hangoztatta, hogy a leghatásosabb reform sem érne semmit a lakosság életszínvonalá­nak, a munkások és alkalmazottak keresetének növekedése nélkül. A munkások éhbére és az olasz nincstelen parasztok földfosztottsá­ga — ez az ország mai életének rákfenéje. Az olasz kommunisták rettenthetetlenül küzdenek az or­szág területén elhelyezett amerikai rakétatámaszpontok és idegen csa­patok elhelyezése ellen, mert tisz­tán látják e lépés öngyilkos jelle­gét. Az olasz kommunisták az utóbbi években ideológiailag megszilárdí­tották soraik egységét. Ezt bizo­nyítja többek között a moszkvai dokumentumok egyöntetű és lelkes támogatása. Az olasz kommunisták konkrét viszonyaikra alkalmazva a marxizmus-leninizmus nagy forra­dalmi tanítását, elszántan küzdenek a szocializmus megvalósításáért Olaszországban. Soraik állandóan gyarapodnak, igyekeznek egyesíteni minden demokratikus és békeeröt, s befolyásuk is növekszik a nép kö­rében, amit a novemberi községi és megyei tanácsválasztások eredmé­nyei bizonyítanak a legjobban. L. L. Tovább tart a sztrájk a belga ipar fő ágazataiban Brüsszel (ČTK) Belgiumban, az ipar fő ágazataiban csütörtökön to­vább tartott a sztrájk. A vallon gép­és kohászati ipar megbénult. Char­leroi és Louviére körzetekben több mint 40 000 gépipari munkás sztráj­kol. A charleroi-i hatalmas elektro­technikai üzemek több ezer munkása is szilárd elhatározását fejezte ki, hogy kitart a sztrájkharcban. A ka­tolikus szakszervezetek küldöttét, aki a charleroi-i sztrájkolok gyűlé­sén felszólított a munka felvételére, még a katolikus szakszervezetek tagjai is kifütyülték. A Belga Álta­lános Szakszervezeti Szövetség, lié­gei rendkívüli területi kongresszu­sán, amelyen André Renard, az Ál­talános Szakszervezeti Szövetség fő­titkárának helyettese elnökölt, a dolgozók megerősítették azt a szi­lárd elhatározásukat, hogy folytat­ják a sztrájkot. A kormány még hatalmon van, azonban már az egész burzsoá saj­tó követeli a kormány lemondását, a parlament felosztását és az új vá­lasztások kiírását. A sztrájk okozta gazdasági veszteségek rendkívül na­gyok, olyannyira, hogy egyes kapi­talista csoportok már riadót fújnak. Csupán az acélgyártásban csaknem 600 000 tonna a veszteség. Hogy Eyskens eddig le nem mondott, an­nak csupán az az oka, hogy a nagy pénzügyi és monopolista körök attól félnek, a kormány lemondását a dol­gozók győzelmének tekintenék, ami a munkásmozgalom további sikerei­nek útját egyengetné. Az Amerikai Egyesült Államok arany­tartaléka tovább csökken. Január 11 és 18 között további 105 millió dollár áramlott ki az országból. Az amerikai stratégiai légierők egy B 52 tipusú repülőgépe Monti-cello vá­ros közelében lezuhant. Indonézia fővárosában, Dzsakartában tegnapelőtt hatalmas felhőszakadás volt. A víz a város néhány kerületét közel egy méter magasságban elárosztotta és 73 személyt hajléktalanná tett. ÜJ SZŐ 3 * 1960. november M.

Next

/
Thumbnails
Contents