Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-18 / 18. szám, szerda

Coha nem ismerkedtem volna ** meg Mika Alojz tervezőcsoportjával, ha nem lettem volna szemtanúja egy beszélgetésnek. A csallóközi vasútvonalon történt. Útitársaim nagy része újságot olvasott. Egyszerre csak Így szólt fejcsóválva az egyik bácsi: — Már megint ötmillió koronás megtakarítás. Millió ide, millió oda. Kát mit csináltak, pazaroltak eddig 'azokban a gyárakban, ahol egyszerre csak rájönnek, hogy ennyit meg lehet takarítani? — s a csallóközi szövetkezeti tag mutatja sorba a szétnyitott újságot. Az újsághírben ez állt: „Mika Alojz, komárnói hajógyári tervező szocialista munkabrigádja a harmadik ötéves terv idején majd ötmillió korona megtakarításra kötelezi magát." E híradás nyomán meglátogattam a Mika-csoportot. Hova is menne az idegen, aki a komárnói hajógyárban jár, mint a szerelőcsarnokba, vagy a dunaparti mólóra. Itt a félig kész, de végső formájukat már felvett hajók között törpül el fizikailag az ember, amott a vízparton viszont a már majdnem kész hajók ejtik ámulatba a szemlélőt. Ismerkedés, bemutatkozások következnek, mint ilyenkor mindig. Alig tudom azonban palástolni csodálkozásom. Mert én azt vártam, hogy meglett, 40—50 év körüli szürkülő halántékú szakemberekkel találom majd magam szemben. Ahelyett a szocialista munkabrigád mindhárom jelenlevő tagjáról megállapítottam, hogy közelebb vannak j a húszhoz, mint a harminchoz. Nem í tudom megállni, hogy ne a vonatbeli esettel kezdjem a beszélgetést... — Amíg csak úgy gépiesen, éppen csak a rám bízott feladatokat igyekeztem elvégezni, mondja Mika Alojz, magam sem hittem az ilyen dolgokban. Újítás, mondtam magamban, az tartozzon csak a tervező ľ mérnökökre, akik az egész hajőt tervezik. Úgy gondoltam, elég ha úgy végzem a munkám, ahogy azt régebben végeztem, vagy ahogy elődöm csinálta. De az élet, a gyakorlat mást mutatott — mondja Mika elvtárs. — Éppen Moszkvában kezdtem el rajta gondolkodni, mikor azoknak a hajóknak építéséről tárgyaltunk, amit majd most kezdünk gyártani. A motoros hűtőhajókról. Olyan hajókat rendeltek nálunk, amelyek egyaránt bírják a savas és a lúgos anyagok szállítását. Azonfelül szükség esetén darabárut, mint például személyautókat és hasonló más cikkeket is lehessen majd szállítani ezekkel a hajókkal, hagyták meg üzletfeleink. — Mik voltak itt a legnehezebb problémák? — kérdeztem Mika elvtársat. — A sav- és lúgálló anyagok kérdését már megoldottuk. Hátra volt még a darabáru-szállítás okozta gond — a nehéz tárgyak által előidézett lökések, súrlódások kiküszöbölése, hogy ne sérüljön meg a hajó védő<anyagokkal bevont felülete. A^ volt a kérdés: Mivel vonjuk be a veszélynek kitett részeket? — Ogy tudom, parafát használnak az ilyen esetekben, szólok bele én is bátortalanul a vitába. — Használtak, de ez ma már a múlté. A hajók ilyen tömeges gyártásánál ez túlságosan megterhelné devizagazdálkodásunkat, mert azt talán mondani sem kell, hogy a parafát külföldről hozzuk be. Szerencsére éppen akkoriban történt meg a kutatóintézetek átszervezése. Tudományos dolgozóink új, a termeléssel szorosan összefüggő feladatokat kaptak. A mi problémánk is ezek közé tartozott. Igaz, voltaképpen ez már nem is volt probléma, mert az új védőfelület készen volt, csak még nem tudtuk pontosan, milyenek a mechanikai tulajdonságai. Kidolgoztunk ugyanis egy préselt falemezből ,VW.W.W.VAV.W.VA'.VW.VAW.V.WW.WA »i « • • A prágai CKD vállalat Stalingrád Üzem ében tömegjelleget kapott a szocialista munkabrigád-mozgalom. A ,.Barátság Briqadia" annak ellenére, hogy tagjai egymástól távoli munkahelyeken dolgoznak, megalakulása óta kitünö együttesé fejlődött. Képünkön: a szocialista munkabrigád címért kUzdö kollektíva tagja, Václav Maletinský minőségi ellenőr, egy bányakompresszor rotorját vizsgálja. (J. Šaroch — ČTK — felv.) — furnlrból — készült hullám alakú burkolóanyagot, melyet rövid 'időn belül elemeztek és értékeltek a kutatóintézetben. A kísérletek fényesen sikerültek. Nehéz lenne kifejezni, mit jelent ez népgazdaságunknak, a gyárnak, és végső fokon nekünk is, a dolgozóknak. — Mégis, ' milyen példával magyarázná meg, hogy valóban reális szám a csaknem 5 millió korona, megtakarítás, ha a vonatbeli bácsi meglátogatná a brigádot? E

rre a kérdésre a mellettünk rajzolgató Chovan elvtárs, a brigád másik tagja felelt. — Tudom, mi érdekli nagyon, a falusi embert. Például a fa. Nagyon fontos ez a családi házak építésénél. Hát akkor számoljunk. Körülbelül 100 MCHL — 900-as típusú motoros hütőhajót fogunk építeni. Ha nem dolgoztuk volna ki szocialista munkabrigádunkban a fának műanyagokkal való helyettesítését, ma minden hajóra 50 köbméter elsőrendű faanyaggal többet kellene felhasználni. Azt pedig, mi itt pontosan be tudjuk bizonyítani, hogy a megtakarított fa ennyit tesz ki hajóegységenként. Ha a hajókon felhasznált köbméterét csak 500 koronáért vásárolnánk is, egymillió koronánál többet takarítunk meg csak ezzel a hűtőhajóknál. A felhasznált műanyag árát természetesen levonjuk a megtakarított értékből. Látom, valamennyien őrülnek a szocialista munkabrigád tapiai közül, ha beszélhetnek az elért eredményekről, hiszen a csoport valamennyi tagja fiatal. Most hárman vannak jelen a négy közül. Kettő már beszélt közülük, a csoport munkájáról. - Ő a legszerényebb közülünk, mutat a harmadikra Mika Alojz. Ha sikereiről van szó, néha még fel is horkan, miért beszélünk annyit olyan munka elvégzéséről, ami úgyis kötelessége az embernek. De a négyés félmillióban neki is ott van a keze, jobban mondva az agya munkája. Kiváltképpen az új technológia bevezetésénél ért el jelentős eredményeket — mondja Mika elvtárs. Kü.önösen a szigetelésnél, a festésnél. Hogyan osztják meg egymás között a munkát? — kérdem a brigádvezetőtől. — Ezt is ésszerűen kell végeznünk. Ne akarjunk mindent, hogy azután ne maradjon a markunkban semmi. A problémákat felosztjuk egymás között. Egyikünk a faanyagokkal foglalkozik, a másik a műanyagok felhasználásának kérdését tanulmányozza, a harmadik pedig a szigetelőanyagok kérdését kívánja megoldani. Hiszen a technika, ma már olyan szétágazó tudománnyá fejlődött, hogy szinte lehetetlen egy embernek mindenben tájékozottnak maradnia. • * » K

icsit elkésve válaszolok múltkori útitársamnak. Az emberi tudás gyarapításával, ahogy látjuk, lehetséges az az ötmilliós megtakarítás, amiben ő kételkedett. Mert a hajógyár szerelőcsarnokában ha fizikailag, csak a méreteket összehasonlítva el is törpül az ember a hajókolosszusok mellett, azért csak a haladásért küzdő ember marad mindig az óriás. Tóth Mihály A szocialista államokban olyan miniatűr relét, amelyet az elektrotechnika bármely szakaszán fel lehet használni, elsőnek az Uherské Hradište-i Mikrotechna n. v. készített. Az új relé meghaladja a világszínvonalat. Képünkön: Miroslav Janeöka műhelyvezető és Jaroslav Knotek ellenőr a miniatűr relé ellenőrzését végzik. (Er. Nesv#dba — ČTK — felv.) ! Tanulnak a fiatalok A Rimavská Sobota-i járás CSISZ alapszervezeteiben jól halad a fiatalok oktatása. A járás területén jelenleg 42 „Tanulunk a pártról" érdekkör f^jt ki aktív tevékenységet. E körök jelentós része falusi/ alapszervezetben működik, ami igen örvendetes jelenség, különösen most, amikor a fiatalok megnyerése a mezőgazdaság számára igen fontos feladat. Az előadások színvonala kielégítő, különösen azokban a községekben, ahol az előadó elvtársak nagy súlyt fektetnek minden egyes előadásra. Megemlítünk néhányat, ilyen például Jesenskében Jancs.o Ivan, Gemerben Gyömbér Béla, Rimavská Sečen Horváth Tibor és Konrádovcén Mihali János elvtársak. A CSISZ járási vezetősége még most az iskolázások időtartama alatt is rendszeres kapcsolatban van az oktatói karral és szemináriumok formájában gondoskodik továbbképzésükről. A járási fiataljai között igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a „világ * térképe felett" című érdekkör iránt is. 37 községben, illetve üzemben működik ilyen kör, többszáz tanulnivágyó falusi fiatállal. É téren a legjobb község Oždany. Rimavská Baňa, ahol a CS1SZfiatalok túlnyomó része rendszeresen látogatja az érdekkört. Az utóbbi időszakban jó eredménnyel működnek az ateista érdekkörök is. Agócs Vilmos. BrazíHai zongoraművész Chopin-estje ARNALDO ESTRELLA személyében közönségünk ezúttal a második brazíliai zongoraművésszel ismerkedett meg. (Az első Anastella Schic volt, aki 1959-ben lépett fel nálunk). Arnaldo Estrella a Rio de Janeiró-i Nemzeti Zeneiskola tanára. Élénk hangversenytevékenység áll már mögötte, mely játékkészségén világosan érezhető. Arnaldo Estrella kitűnő képességű zongorista és hangszerének nagytudású művésze. Pompásan kiművelt mechanizmusa lehetővé teszi elképzeléseinek zavartalan megvalósítását. Vendégművészünk Chopin müveiből válogatta össze műsorát. Bratiilavában nagy érdeklődéssel vártuk a brazíliai művész Chopin-f elfogását. Estrella a Chopin-játék érdekes felfogását vetítette elénk és megbízható vezetőnek bizonyult a Chopin-muzsika gazdag világában. A művész mai szemmel nézi Chopint és meg is találta azt a hangot, amellyel meglátásait, mondanivalóját meggyőző módon tudja a hallgatónak közvetíteni. Játéka férfias, néha kišsé fanyar. Estrella ízig-vérig férfimuzsikus. Ilyen a lírája is. Érző, de nem ellágyuló. Chopin-f elfogását általában markáns tartás jellemzi, amely nem tűr szirupos érzelgősséget, de fátyolos pianói, amelyek inkább sejtetnek, mint mondanak, mégis az érzelmek birodalmába vezetik a hallgatót. Vendégünk három bal • lada előadásával kezdte műsorát. (1., 3. és 4. szám). A balladák Chopin legszertelenebb, legsajátosabb hangú alkotásai. Talán nem volt helyes, hogy a művész nyitó számnak éppen a g-moll Balladát választotta, ezt a viharos fantáziát, amely csupa izzás és szenvedély, csupa erő és fény. Ez a szám a műsorba ágyazva a hangverseny feloldódó hangulatában bizonyára még sokkal jobban sikerült volna. Estrella tud drámai képekben gondolkozni, ami a balladák előadásában a néhol kissé túlhajtott tempóvételek ellenére is szépen érvényesült. A művész nagyon híven tolmácsolta a h-moll szonátát. Jól sikerültek a gazdag középtételek, a könnyedén, játékosan odavetett Scherzo és a Lar go gyöngéd, szelíd dala. A gyújtó hatású Fináléban kiteljesedett a szonáta. A műsort lezáró b-moll Scherzo az est gyöngyszeme és a modern Chopin-tolmácsolás •nagyszerű példája volt. Arnaldo Estrella háromszép ráadással hálálta meg a közönség ünneplését. A ráadásul elhangzott Chopin-keringő újszerű interpretációja a műsorban is méltó helyet foglalt volna el. HAVAS MÁRTA EZÉRT ÉRDEMES KÜZDENI TISZTELT FARKAS ELVTÁRS! Azért cimzem önnek e levelet, mert úgy hírlik, hogy ön lesz a szocialista munkabrigád vezetője. Emlékezhetnek még rám, hisz alig néhány nappal ezelőtt jártam maguknál. Jozef Pristiő mesterük irodahelyiségében beszélgettünk. Emlékezhetnek arra is, miről vitáztunk. Az ott elhangzottak késztettek arra, hogy levelet írjak önhöz és a kollektívához. Önök már féléve arról beszélnek, hogy jó lenne szocialista munkabrigádot alakítani, de mindeddig nem mertek „belemenni", mert azt vallják, hogy nincsenek meg rá a feltételeik. Ezt azzal indokolják, hogy nem eléggé erös a munkások összeforrottsága — és az építés kezdeti nehézségeire hivatkoznak. Van ebben valami, de ez nem jelenti azt, hogy a brigádot nem lehet megalakítani. Bár beszélgetésünk során ezt beismerték, mégis arról igyekeztek meggyőzni, hogy ez maguknál nem megy. Őszintén szólva nem osztom nézetüket. Épülő üzemükben már két brigád versenyez a cím elnyeréséért. Megalakuláskor nekik talán jobb feltételeik voltak? Ha rosszabbak nem, jobbak semmi esetre sem, mert az elsők közé tartoztak. Az építkezés csak pár hónapos gyermek volt, de ma már serdülő kamasz, hisz jövőre az egyes részlegeken már megindul a termelés. Csoportjukból sokan már évek óta ismerik egymást, 1959 előtt is dolgoztak egy partiban. Lakhelyeik is közel esnek egymáshoz. Brigádjuk megalakításánál igénybe vehetik az említett két brigád tapasztalatait. Es még valami, ami indokolatlanná teszi félelmüket: ott van önök között František Jasan elvtárs, aki mielőtt Salára ment dolgozni, Košicén egy huszonöt tagú szocialista munkabrigád vezetője volt. Bizonyára értékes tapasztalatai vannak a szocialista munkabrigádok megszervezése és vezetése terén. És Jasan elvtárs — mint mondotta —'segíteni fog. Az elmondottak után szinte idekívánkozik a kérdés: reális-e az, ami önöket visszatartja akaratukban, cselekedeteikben és a példamiitatásban? Azt hiszem nem. Nem, mert önök is a nehézségek leküzdésére törekszenek. Elvégre nem kitaposott útra készülnek, azt tudják. Ám ez az út hasonló ahhoz az asszonyhoz, aki első gyermekének születését várja: fél, nincs nyugta, de készülődik. Ez az asszony, ha túl van a szülésen, azt mondja, nem is volt olyan nehéz és szívét boldogság tölti el újszülött gyermeke láttán. így van, így lehet ez maguknál is. Ha majd megalakítják a brigádot — nem, ez még nem a születés lesz, hanem csak a kezdet, a készülődés. A brigádban születnek majd újjá, ott kovácsolják majd át, ott gyúrják majd át saját magukban a tántoríthatatlan harcost. Nemes célt követve született meg a szocialista munkabrigád gondolata. Ám a gondolat csak akkor ér valamit, ha megtöltjük tart a lommal, ha valóra váltjuk. Önök ezt a gondo latot dédelgetik. A szocialista munkabrigád küldetését ismerik, tudják, hogy a fő súly az anyagi termelésen van. Azt is tudják, hogy kezdeményező, példamutató — úttörő munkát kell végezni. Vagy talán nincsenek tisztában azzal, hogy a kollektív szellem megszilárdítása, a politikai, kulturális és erkölcsi élet fellendítése, — a kollektíván belül, a magán és közéletben — a brigád feladata? Tudják, mindezzel tisztában vannak. Mégis vonakodnak. Pedig Szabó Géza. Szabó József és Jasan elvtárs minden egyes mondata azt sugározta, hogy a brigádot meg lehet, és meg kell alakítani. Belovič Alexander mérnök, és mesterük Pristiő elvtárs is arról biztosították magukat, hogy elkövetnek mindent és segítségükre lesznek. Mi hát a teendő? Fontos, hogy ne a „köd előttem, köd utánam" elvet alkalmazzák. A szocialista munkabrigád címhez vezető út alapos és körültekintő munkán keresztül vezet. Jó, ha tekintetbe veszik a körülményeket, a lehetőségeket, melyek az üzemben vannak. Felajánlásaikat is ezeknek a szempontoknak kell alávetniük, mert csak ekkor tudják majd a „Szocialista módon dolgozni és élni" elvet betartani, ami az egész mozgalom lényege. És számolniok kell azzal is, hogy célkitűzéseik megvalósításában nem maradnak egyedül. Hisz közös érdekről van szó, ami nemcsak az üzem vezetőségének, a pártszervezetnek és a tömegszervezeteknek az érdeke, hanem egész társadalmunk érdeke is. Ügyük — egészen bizonyos — támogatást nyer az üzem kommunistái részéről. Levél a Salán épülő nitrogéngyárba Ezzel kapcsolatban felmerült még egy kérdés, hány tagú legyen a brigád? A vasmunkát végző csoportnak negyvenhét tagja van. Ebből egy vagy több kollektívát alakítsanak? Helyes, hogy ezt felvetették, mert jobb kétszer mérni, mint egyszer vágni. Az általános tapasztalatok azt mutatják, hogy a többtagú brigádot nehéz jól irányítani és szervézni. Ebből következik, hogy az önök esetében is előnyösebb lenne, ha kevesebb tagú brigádokat szerveznének, mert a vasasok negyvenhét tagú munkacsoportja 7—10 tagú csoportokban dolgozik. Minden csoportnak más más a munkaköre. Vegyük például az ön és Szabó Géza elvtárs csoportját. Az ön csoportja a gépek szerelését végzi, Szabó elvtárs csoportja pedig a vas- és lemezhajlító részlegen dolgozik. Világos, hogy mindkét kollektívánál eltérők a munkafeltételek^Ez az érv is a kisebb kollektívák megalakítása mellett szól. Helyes lesz azonban, ha a kollektívák segíteni fogják egymást nemes céljaik elérésében. Befejezésül talán még ennyit: mutassák meg, hogy azok a problémák, melyektől ma még tartanak — megoldhatók. Legyenek bátrak és cselekedjenek. Alakítsák meg a brigádokat. Tudom, számtalan nehézségekbe ütköznek s nem nyernek könnyen csatát. De cél van előttük, nemes cél s az ilyen célért küzdeni érdemes. Elvtársi üdvözlettel: KEZES JÓZSEF ÚJ SZŐ 5 * 19e

l- január 18.