Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-15 / 15. szám, vasárnap

Aki háromszor került ki a halál torkából Magyar népművészeti kiállítás nyUirC Prágában, amelyen szép népművészeti kerámiák és háziszőttesek kerülnek bemutatásra. Képünkön Kiss-Réseze Ilona munkái. ČTK — MTI Interfoto. š A HETEDIK SZOVJET déli-sarki expedíció hamarosan útnak indul. Az első szovjet expedíció 1956 januárjában, négy évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a déli-sarkon és azóta több mint 200 eddig ismeretlen szigetet, öblöt és hegyvonulatot térképezett fel. '„Makar elvtársnak" nevezik a barátai és ismerősei Ivan Vasziljevics Suvalovot. Kettős jubileumot ült nemrégen: 70. születésnapját és félszázados pártmunkásságát ünnepelte. Az öreg bolsevik arról nevezetes, hogy a cári önkényuralom idején háromszor ítélték halálra és mind a három esetben különös körülmények között menekült meg. 1914-ben már gazdag forradalmi múlt állt mögötte, amikor az olonyeci kormányzóságba száműzték. Megszökött, de az őrök nyomára akadtak és a legközelebbi menetszázaddal kivitték a frontra. Suvalov megszökhetett volna, de inkább maradt, hogy a lövészárkokban terjeszthesse a bolsevik igazságot. A harcok szünetében röpiratokat, forradalmi verseket írt a katonákhoz, néhány versét megzenésítették és forradalmi dalként énekelték, öt társával kötél általi halálra ítélték. Már a nyakán volt a hurok, amikor a kivégző osztagnak vezénylő ezredes leállította az ítélet végrehajtását és felolvasta a parancsot, mely szerint Ivan Suvalovot, a Szent György keresztek tulajdonosát abban a „kegyelemben" részesítik, hogy halálbüntetését hat évi kényszermunkára és érdemrendjeinek elvételére változtatják. A voronyezsi katonai börtönben mindjárt az első nap 25-öt vertek rá forró sós vízbe áztatott bottal. Elvesztette az eszméletét és sebes testtel beszállították a katonai kórházba. Alig épült fel, elvtársai segítségével megszökött a börtönből. Álnéven újra kiment a frontra. Ojabb két Szent György-keresztet érdemelt ki és rendkívüli szabadsággal jutalmazták. Pétervárott felkereste régi elvtársait és egy nagy táska röpirattal tért vissza alakulatához. Ojra hadbíróság elé kerül, mely kimondta az akasztást. Suvalov burokban született: az ítélet végrehajtásának kitűzött napján kitör a februári forradalom és a felkelő katonák puskatussal törik szét a börtönök zárait. Az októberi nagy napokban Suvalov részt vett a Téli Palota ostromában, majd a polgárháború frontjain küzdött. Murmanszknál többedmagával a fehérek fogságába esett. Az egyenlőtlen küzdelemben életben maradt bolsevikokat az intervenciósok nyomban halálra ítélték. A sortűz eldördült. Suvalovot nem érte halálos találat. Késő este felocsúdott. Szörnyű fájdalmait leküzdve behúzódott a közeli erdőbe. 10 napig fagyökereken, szamócán, málnán, erdei növényeken élt, míg végre rátalált egy kínai munkás, aki megszökött a fehérek hadseregéből, ö mentette meg a halált már harmadízben is csodálatosan elkerült Suvalovot. Ivan Vasziljevics a Nagy Honvédő Háború napjaiban újra fegyvert fogott, s brjanszki, karéliai, a második belorusz fronton harcolt. A háború után alezredesi rangban szerelt le. Jelenleg pártnyugdíjas és emlékiratait rendezi. (A Szovjetszkaja Rosszija nyomán) Új élet Tibetben A NAPOKBAN MUTATKOZOTT BE Bratislavában Arnaldo Estrella, brazíliai zongoraművész, a Rio de Janeiro-i Nemzeti zeneiskola tanára. BOHUŠ HANÁK, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének szólóénekese újból meghívást kapott a linzi operától. Hanák már több ízben vendégszerepelt a linzi operában és fellépésével sikert aratott. NÉHÁNY LEJÁTSZÁS UTÁN megehető ! csokoládélemezeket gyárt egy holland cég. ' LEZUHANT a finn légiforgalmi vállalat egy utasszálító repülőgépe. 25 személy életét vesztette. POSTAGALAMB-KI ÁLLÍTÁS nyílt Prágában a Szláv Házban, amelyei a csehszlovák postagalambtenyésztök szövetsége rendez. E szövetségben tízezer galambtenyésztő tömörült. A postagalambtenyésztésnek hazánkban 50 éves múltja van, ma már postagalambjaink száma eléri a 300 ezret. Hetvenöt tagú népi ének- és táncegyüttest alakítottak Párizsban Thérése Palau és Jacques Douai vezetésével. Az együttes a francia vidék dalait és táncait, a francia népművészet gazdagságát kívánja bemutatni a világnak. Az első fellépett májusra tervezik. ÁTVETTE AZ ELSŐ GÉPEKET a Brazília számára készülő höerőműhöz a Technoexport n. v. Azonkívül, hogy e hőerőmű minden gép berendezését mi szállítjuk, a Technoexport gondoskodik a gépek felszereléséről és az üzembehelyezéséről is. A VILÁG 112 ÁLLAMÁVAL kereskedik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Ez évben a külkereskedelmi forgalom újabb 5 százalékkal emelkedik. Hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt írtunk alá Brazíliával, Indonéziával, Irakkal, Kubával, a Mali Köztársasággal, Ghanával és Angliával. SZICÍLIA £S CALÄBRIA partjain próbafúrások kezdődtek annak megállapítására, hol lehetne megépíteni az olasz . szárazföldet és Szicíliát összekötő óriási [ híd pilléreit. JANUÁR 25-ÉN a Zuzanna Vojíŕova című opera főszerepében a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban Milada Šubrtová, a prágai Nemzeti Színház művésznője lép fel. VIRÁGBA BORULT A MANDULAFA a [ Balaton partján a Szigligeti-öböl közelében. A mezőhegyesi erdészet csemetekertjében bimbózik a rózsa és sok helyütt \ barkát növesztenek a mogyorófák. A ritka enyhe időjárásnak tudhatók be e természeti jelenségek. „AHOL FORRÖ SZELEK FÜJNAK" című olasz film főszerepére Gina Lollobri- \ gidái szerződtették. Partnerei Yves Montand és Marcello Mastroani lesznek. KARLOVY VARYBAN, a Moszkva nagyszálló dísztermében mutatkozott be a napokban Borisz Lecsev, kiváló bolgár hegedűművész. BRECHT COURAGESMAMA című híres ] színdarabjának 400. előadását tartja ja- ; nuár 20-án a Berliner Ensemble. GYERMEKSZlNHÁZAT alakítottak a brnói Kultúra és Pihenés Parkjában. Ötven 7-15 éves fiú és leány tartozik a , gyermekszinházhoz, akik a vasárnap délelőtti esztrádműsorok keretében lépnek ' leI. Tibet falvaiban ezekben a napokban olyan ünnepségek zajlanak le, £ amelyek magatartására hosszú évszázadok óta áhítoznak a tibeti parasztok. Most adják át ugyanis a parasztoknak a birtokleveleket azokra a földekre, amelyeket a földesuraktól és a rabszolgatartóktól vettek el. Egyik paraszt a másik után lép a vörös drapériával bevont díszemelvény elé, hogy a Kínai Kommunista Párt és a központi népi kormány megbízottjának kezéből átvegye a történelmi okmányt. Több, mint 800 000 tibeti paraszt, volt jobbágy, vagy rabszolga kapja meg a birtoklevelet, írásos bizonyítékát annak, hogy Tibetben soha többé nem térhet vissza az emberek életét megkeserítő múlt, a feudalizmus és a rabszolgaság rendszere. (Új Kína) A dollárcsinálás iskolái Amerikai értelmiségiek azt tartják: hálát kell adni az oroszoknak, mert gyakorlatilag ők kényszerítettek rá bennünket közoktatásunk' modernizálására. A jelenlegi iskolai, egyetemi rendszer ellen egyre több a panasz. Itt van például a híres Harvard Egyetem, ahol egykor a legnagyobbak tanultak, s most csomagolástanból lehet valaki a „filozófia doktora". Az amerikai közoktatás is az üzlet kezébe került és annak irányítása alatt áll. S amilyen tempóban válik I monopolkapitalizmussá az egész I amerikai gazdaság, olyan tempóban alakul át gazdái képére a kulturális élet is. A legtöbb egyetem kezd a szabványosított üzletembertípus tanműhelyévé válni, s ez addig fokozódhat, hogy a hirdetésírás elfoglalja a „minden gyakorlatiasság nélküli" Shakespeare helyét az irodalomban, s a plakátfestést többre fogják becsülni Van Gogh, vagy Cezanne művészeténél, amely szintén „semmit sem hozott" ... (The Worker) - ACÉLÖNTÓMESTER > (Monológ) Újságíró... ? . . . Ez sem jöhetett jobbkor... Kit keres? - A mestert? - A en vagyok, Voštinár Michal. Velem akar beszélni? - Na, köszönöm szepen, ket óra fuccs! Egy óra múlva csapolunk, addig majd csak elkotródik.... S ha nem, ha éppen ezt akarja látni? - No, mindegy, majd megmondja, mit akar a hetedik nagyhatalom. Egyelőre itt van, tudomásul veszem. Itt ul, szemben velem, kis irodámban. De mit néz annyira? - Persze újságíró, bizonyára majd megírja: VoStinár, a tfineci harmadik olvasztókemence mestere, magas termetű, széles vállú, lebarnult arcú, mosolygó ember, alig múlt harminc éves s kajla kalapját oldalra csapva viseli... Ceruza, jegyzetfüzet, na már kezdődik... Hogyan kerültem ide ? Ez is Ádámmal kezdi. Hát jó, kezdje, ahogyan akarja, csak fejezze be gyorsan. Én kurta leszek. Bizony régen volt, amikor ide kerültem. Annak már tíz éve. A HUKÓ-ról. Hogy hol születtem? - Mondom, hogy Ádámnál kezdi. Most aztán jöhet a többi kérdés: - Ki a keresztapám, mikor voltam utoljára templomban... Nem, ez nem érdekli. Szerencsémre, mert nem tudom. Hát Samudovcei vagyok s ha nem tudná, hogy a köztársaság melyik sarkában van ez a falucska, megmondom: Michalovce mellett. - Mit csináltam a HUKÖ-n? Tervező voltam, -De csak rövid ideig. Tudom, hogy megkérdezné, hát megmondom: A HUKO-ra már mint mérnök kerültem. Az ostravai Bányászati Főiskola kohászati szakán végeztem. Szóval ide, Tfinecre a HUKOról jöttem. Hogy miért? - Az épülő kohónak szakemberekre volt szüksége. Az iskola csak a kezdet volt. Ide jöttem gyakorlatra. A HUKO megszűnésekor műszakvezető voltam. Itt maradtam. Nincs abban semmi különös, ha valaki szereti a munkájút. - Mióta vagyok mester? - Négy éve. El tudja képzelni, mennyi acélt olvasztottam már azóta? Sokat? - Meghiszem azt! Látja, mégis azt mondom, hogy még mindig sokat kell tanulnom. - Hogy tanulok-e? - Felesleges kérdés. Látom, kuncog is magában. Ismeri azt a közmondást, hogy: a jó pap holtig tanul. No lám! A jó öntő is ilyen. Hogy mi érdekel a legjobban? - Nézze, ha maga mindent tudni akar, akkor tudja meg, hogy engem is minden érdekel, ami az olvasztással összefügg. Bújom a könyveket, mert az ember mindig talál valami újat. De ha erőszakoskodik, akkor pontosabban is megmondhatom: a konverteracél gyártása. Tudja mi az a konverter? Látott már ilyet? Ha nem járt külföldön, néni is láthatott. Hát ez a konverter egy körte alakú, billenthető olvasztótartály. Nálunk még nincs ilyen, de rövidesen lesz. Látom, azt akarja kérdezni, milyen előnye van a konverterekben történő acélgyártásnak. Eltaláltam? - Figyeljen ide: A martinkemencékkel szemben a konverterek előnye abban rejlik, hogy magasabb a termelékenységük. Egy harminc tonna kapacitású konverter például - ugyanezen időben - annyi acélt termel, mint egy ötszáztonnás martinkemence. Hogyan? Hogy akkor az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz? - No, nem egészen úgy van az. Több annak az előnye mint gondolja. Hogy csak egyet említsek: A konverteracél gyártása negyven százalékkal olcsóbb, mint a martinkemencékben gyártott acél. Szóval ez az érv is elég... - Honnan tudom mindezt? - Már mondtam, hogy a könyveket bújom. De nehogy azt gondolja, hogy csak a könyvekből tudom. Nem gondolja? Szóval már tudja, hogy a Szovjetunióban jártam? - Persze, az üzemi párttitkár már árulkodott. Krivo j Rog, Záporozsje, Sztalinszk. Off tanulmányoztam a konverter-es acélgyártás technológiáját. - Hogy hasznát veszem-e? - Meghiszem azt! S ha nem tudná, elárulom, hogy hazánkban az első oxigénes konverter-acélművet itt építjük Tfinecen. Már meg is kezdtük. - A Kelet szlovákiai Kohómü? - Jól tudja. Ott csakis konverteres acélgyártás lesz. Ez a másik oka annak, hogy ez a probléma érdekel. Megmondom azt is, miért. Hogy már tudja? - Eltalálta! A Kelet szlovákiai Kohóműbe sok szakember kell. Onnan jöttem - oda megyek vissza. Persze, nem olyan egyszerű a dolog. El tudja képzelni, mi minden fűz engem ide? Szeretem a munkám, ez igaz. Ez talán naivan is hangzik egy kommunista mérnök szájából. De fontosnak tartom. Nagy feladatok hárulnak ránk. Termelés, munkatermelékenység... ezek a fogas kérdések Három éven belül kétszeresére növeljük a termelést. Kísérletezünk az acél gyorsöntésével is. Tudja milyen igényes feladatok ezek? - Sejtheti. - Hogyan függ ez össze a Kelet szlovákiai Kohóművel? - Egyszerű a dolog. Itt Tfinecen is részt akarok venni még a problémák megoldásában. A tapasztalatból sosem elég... S tapasztalatokat ott nyer az ember, ahol problémákat old meg. A másik dolog meg... De várjon csak, most én teszek fel magának egy kérdést. Vannak magának munkatársai? — Vannak. No látja. Ha tíz évig dolgoznak együtt, mint én segédöntőimmel és többi munkatársaimmal, akkor a barátság mély gyökereket ver az emberben. Vagyunk itt csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek - valamennyien barátok. Tudja, ez a barátság az olvasztóketnencék mellett született. - Nehéz megválni tőlük? - Ügy igaz, ahogy mondja. - Ám ha a kötelesség szólít ... Az emberek barátsága között a távolság nem válaszfal. Ha jövőre KoSicére megyek, magammal viszem az elvtársak emlékét, meg aztán többel ott is találkozom. Lesznek új munkatársak is. Jól jegyezze meg, az izzó acél mellett születnek az igazi barátságok. - Nincs több kérdése? Hogy nem akar tovább feltartani? Akkor tartson vetem, a kemencéhez. Legyen részese legszebb pillanatunknak. -.; - Hé, elvtársak, csapolunk? - Csapolunk! • * • fii folyt az izzó acél. Az öntők mosolygó arca vörös fényben tündökölt. KEREKES ISTVÁN 3223 TELNÖTTEKNIKeyemekekről ÓRÁS ÉS ORVOS Ismerősömmel az órásnál találkoztam. A kölyök úgy megharagított, hogy kénytelen voltam egyet lekenni neki. És megállt az órám... Hogy is történt? Ismerősöm fia az első osztályba jár. Kisfiú. Mégis nagy gondot okoz szüleinek. Főleg az evéssel. Édesanyja nem fogy ki a panaszbői. — Borzasztó, mennyi bajom van ezzel a gyerekkel. Nem és nem eszik. Azon a napon is úgy kezdődött az ebéd, mint máskor. — Anyuka, kevés levest kérek ... - könyörgött Karcsika. Anyja azonban megszedte a tányérját és szigorúan ráparancsolt. — Ezt meg kell enned! Karcsi ímmel-ámmal kanalazgatta a zöldséglevest. Nem ízlett neki. Édesanyja nemegyszer rászólt, hogy siessen, mert kihűl a levese. Ha nem is sietett, de nagynehezen megette. Bécsi szelet következett. Karcsi a húst nem szereti. Ainnál inkább édesapja. Sőt, ő csak a húst szereti. S éppen a családfő hússztretete határozza meg a család étlapjának változatosságát, helyesebben egyoldalúságát. Ez alkalommal azonban a férj élt kifogásokkal. i— Ez a hús csupa zsiger meg hártya. Hogy lehet ilyen húst venni! Ilyen vacakért dobod ki a pénzt! Az asszony nem szólt semmit. Egy háziasszonynak mindig rosszul esik, ha főztjét bírálják. Karcsi édesapja szavai után megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem ritka eset ez náluk. S ilyenkor mindig van remény arrá, hogy nem anynyira következetesek vele szemben és nem kényszerítik az ebéd elfogyasztására. Már a gyerek is tudja, hogy két veszekedő között rendszerint a harmadik a győztes . .. Nem szólt, csak villájával babrált a tányéron, de nem evett. Apja már felkelt az asztaltól, amikor anyja felfigyelt rá. — Karcsika, miért nem eszel? — Anyuka, nem kérek... — Nem ízlik? — Olyan zsigeres, meg hártyás ... Az apa éktelenül feldühödött. Még hogy ez a tacskó válogasson! Elég ideje lesz erre, ha maga keres! Különben is minden nap ugyanez a cirkusz. — Karcsi, azonnal megenni! — ripakodott rá. — Apuka, nem bírom. — Mit? Még feleselsz? S már csattant is a pofon a gyerek arcán. Ekkor állt meg az órája. Karcsi üggyel-bajjal, könnyes szemmel tömte magába az ebédet. Nem is volt abban köszönet! Nemsokára elsápadt, és amit a gyomorba kényszerrel erőszakolnak, azt legtöbbször vissza is adja. így történt ez alkalommal is. — Nem tudom mi van a fiammal. Nincs étvágya, nem eszik, Valami betegség környékezi... így panaszkodott Karcsi édesanyja az orvosnak. Azt azonban nem mondta, hogy fiának néhány hete szobafogsága van. Ebéd előtt csupán félórára engedi ki az utcára, különben csak szülői kísérettel jut el a városba — mégpedig autón. Mert gyalog ritkán mennek. Amióta iskolába jár — szeptember óta — Karcsinak megtiltották a játékot is. Hogy jobban tanuljon... Illetve csak tanuljon! Minden játékát öszecsomagolták és feltették a padlásra. Barátkoznia nem szabad senkivel, barátai nem járhatnak hozzá, ő se hozzájuk. Szegény Karcsika! Megfosztották minden örömtől, amely a gyermekkort jellemzi. Reggel az iskolába, iskolából egyenest haza. Délelőtt félóra szabad, utána ebéd, amely nem ízlik. Érthető! Ebéd után tanulás. Ha elkészül a leckével, mesekönyvet olvashat. Ez az egyedüli megengedett szórakozása. Nem csoda, hogy a gyerek kedvetlen, tanulni se akar és étvágytalan. S ami a legtermészetesebb: az iskolában szabadabban érzi magát, mint otthon. Ott nem kell félnie a veréstől, és bizony csintalan. Képzeljük el, hogy egy felnőttre ilyen beskatulyázott életmódot erőszakolnánk rá. Nem hogy az élet- és munkakedve elmenne, de rövidesen az idegrendszere is felmondaná a szolgálatot. Éppen az a cél, hogy az ember életét minél tartalmasabbá, sokrétűbbé tegyük. Még szórakozásbői se elegendő csupán egyfajta, vagy mindig ugyanaz. Ez különösen vonatkozik a gyermekre. Hisz az iskolában is arra törekszenek, hogy a kisdiákok játszva tanuljanak. Karcsika szülei azt hiszik, hogy éppen azáltal kényszerítik gyermeküket a tanulásra, hogy más foglalkozás vagy szórakozás lehetőségét kizárják nála a napirend pontos megszabásával és Karcsi tevékenységének pontos ellenőrzésével. Mit lát ebben Karcsi? Azt, hogy mindezt a változást, a szabad mozgás, a játék megtiltását az iskola okozza, Mást nem is láthat, mert életében ez a változás az iskolábajárással kezdődött. Nem hogy megkedveli az iskolát, hanem megútálja... S ez ha nem is mindjárt, de később szükségszerűen tükröződni fog tauulmánya eredményében is. Ezenkívül miféle cél vezetheti a szülőket, hogy megtiltják fiuknak az iskolatársaival való barátkozást ? így talán ki lehet zárni a környezet hatását? És miért is kellene? Egyetlen-embert sem lehet elszigetelni a társadalom keretén belül. Erre nincs is szükség, hisz a közösség hatása a legtöbb esetben pozitív, még ha találkozunk is negatív hatással. Egy gyermeket megfosztani barátjaitól... Hisz a barátság a legnemesebb emberi vonások egyike, amelynek hiánya csak megrövidítheti gyermekünket, szűk keretek közé kényszeríti annak most terebélyesedő lelki világát. A barátság a szeretet, a kölcsönös bizalom, a kölcsönös áldozatkészség bölcsője. E9y gyermek, akiből már az egyéniség alakul, nagy szükségét érzi az új környezetből adódó problémák megvitatásának. S ebben sokszor a barát, vagy ez esetben inkább pajtás a szülőnél is alkalmasabb partnernek bizonyul. Karcsinak nemcsak étvágya nincsen. A szó kissé túlzott értelmét alkalmazva - életúnt. S ha szülei az eddigi gyakorlatot akarják alkalmazni, akkor bizony még sokszor kerül édesapja karórája az óráshoz ... És az orvos is hiába írja elő az étvágygerjesztő orvosságot. Mindez Karcsi „betegségén" vajmi keveset segít. ZSILKA LÁSZLÓ SZŐ 4 * 1961. január 15.