Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-15 / 15. szám, vasárnap

Aki háromszor került ki a halál torkából Magyar népművészeti kiállítás nyUirC Prágában, amelyen szép népművészeti kerámiák és háziszőttesek kerülnek bemutatásra. Képünkön Kiss-Réseze Ilona munkái. ČTK — MTI Interfoto. š A HETEDIK SZOVJET déli-sarki expedíció hamarosan útnak indul. Az első szovjet expedíció 1956 január­jában, négy évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a déli-sarkon és azóta több mint 200 eddig ismeretlen szigetet, öblöt és hegyvonulatot térképezett fel. '„Makar elvtársnak" nevezik a ba­rátai és ismerősei Ivan Vasziljevics Suvalovot. Kettős jubileumot ült nemrégen: 70. születésnapját és félszázados pártmunkásságát ünne­pelte. Az öreg bolsevik arról neveze­tes, hogy a cári önkényuralom ide­jén háromszor ítélték halálra és mind a három esetben különös kö­rülmények között menekült meg. 1914-ben már gazdag forradalmi múlt állt mögötte, amikor az olonye­ci kormányzóságba száműzték. Meg­szökött, de az őrök nyomára akad­tak és a legközelebbi menetszázad­dal kivitték a frontra. Suvalov meg­szökhetett volna, de inkább maradt, hogy a lövészárkokban terjeszthesse a bolsevik igazságot. A harcok szü­netében röpiratokat, forradalmi ver­seket írt a katonákhoz, néhány ver­sét megzenésítették és forradalmi dalként énekelték, öt társával kötél általi halálra ítélték. Már a nyakán volt a hurok, amikor a kivégző osz­tagnak vezénylő ezredes leállította az ítélet végrehajtását és felolvasta a parancsot, mely szerint Ivan Suva­lovot, a Szent György keresztek tu­lajdonosát abban a „kegyelemben" részesítik, hogy halálbüntetését hat évi kényszermunkára és érdemrendjei­nek elvételére változtatják. A voro­nyezsi katonai börtönben mindjárt az első nap 25-öt vertek rá forró sós vízbe áztatott bottal. Elvesztet­te az eszméletét és sebes testtel be­szállították a katonai kórházba. Alig épült fel, elvtársai segítségével megszökött a börtönből. Álnéven új­ra kiment a frontra. Ojabb két Szent György-keresztet érdemelt ki és rendkívüli szabadsággal jutalmaz­ták. Pétervárott felkereste régi elv­társait és egy nagy táska röpirattal tért vissza alakulatához. Ojra had­bíróság elé kerül, mely kimondta az akasztást. Suvalov burokban szüle­tett: az ítélet végrehajtásának ki­tűzött napján kitör a februári for­radalom és a felkelő katonák puska­tussal törik szét a börtönök zárait. Az októberi nagy napokban Suva­lov részt vett a Téli Palota ostro­mában, majd a polgárháború front­jain küzdött. Murmanszknál többed­magával a fehérek fogságába esett. Az egyenlőtlen küzdelemben életben maradt bolsevikokat az intervenció­sok nyomban halálra ítélték. A sor­tűz eldördült. Suvalovot nem érte halálos találat. Késő este felocsú­dott. Szörnyű fájdalmait leküzdve behúzódott a közeli erdőbe. 10 na­pig fagyökereken, szamócán, mál­nán, erdei növényeken élt, míg vég­re rátalált egy kínai munkás, aki megszökött a fehérek hadseregéből, ö mentette meg a halált már har­madízben is csodálatosan elkerült Suvalovot. Ivan Vasziljevics a Nagy Honvédő Háború napjaiban újra fegyvert fo­gott, s brjanszki, karéliai, a második belorusz fronton harcolt. A háború után alezredesi rangban szerelt le. Jelenleg pártnyugdíjas és emlékira­tait rendezi. (A Szovjetszkaja Rosszija nyomán) Új élet Tibetben A NAPOKBAN MUTATKOZOTT BE Bratislavában Arnaldo Estrella, bra­zíliai zongoraművész, a Rio de Ja­neiro-i Nemzeti zeneiskola tanára. BOHUŠ HANÁK, a bratislavai Szlo­vák Nemzeti Színház operaegyütte­sének szólóénekese újból meghívást kapott a linzi operától. Hanák már több ízben vendégszerepelt a linzi operában és fellépésével sikert ara­tott. NÉHÁNY LEJÁTSZÁS UTÁN megehető ! csokoládélemezeket gyárt egy holland cég. ' LEZUHANT a finn légiforgalmi vál­lalat egy utasszálító repülőgépe. 25 személy életét vesztette. POSTAGALAMB-KI ÁLLÍTÁS nyílt Prágában a Szláv Házban, amelyei a csehszlovák postagalambtenyésztök szövetsége rendez. E szövetségben tízezer galambtenyésztő tömörült. A postagalambtenyésztésnek hazánkban 50 éves múltja van, ma már posta­galambjaink száma eléri a 300 ezret. Hetvenöt tagú népi ének- és táncegyüt­test alakítottak Párizsban Thérése Palau és Jacques Douai vezetésével. Az együt­tes a francia vidék dalait és táncait, a francia népművészet gazdagságát kívánja bemutatni a világnak. Az első fellépett májusra tervezik. ÁTVETTE AZ ELSŐ GÉPEKET a Brazília számára készülő höerőmű­höz a Technoexport n. v. Azonkívül, hogy e hőerőmű minden gép be­rendezését mi szállítjuk, a Techno­export gondoskodik a gépek felszere­léséről és az üzembehelyezéséről is. A VILÁG 112 ÁLLAMÁVAL keres­kedik a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság. Ez évben a külkereskedel­mi forgalom újabb 5 százalékkal emelkedik. Hosszúlejáratú kereske­delmi egyezményt írtunk alá Brazí­liával, Indonéziával, Irakkal, Kubával, a Mali Köztársasággal, Ghanával és Angliával. SZICÍLIA £S CALÄBRIA partjain pró­bafúrások kezdődtek annak megállapítá­sára, hol lehetne megépíteni az olasz . szárazföldet és Szicíliát összekötő óriási [ híd pilléreit. JANUÁR 25-ÉN a Zuzanna Vojíŕova című opera főszerepében a bratisla­vai Szlovák Nemzeti Színházban Mi­lada Šubrtová, a prágai Nemzeti Szín­ház művésznője lép fel. VIRÁGBA BORULT A MANDULAFA a [ Balaton partján a Szigligeti-öböl közelé­ben. A mezőhegyesi erdészet csemete­kertjében bimbózik a rózsa és sok helyütt \ barkát növesztenek a mogyorófák. A rit­ka enyhe időjárásnak tudhatók be e ter­mészeti jelenségek. „AHOL FORRÖ SZELEK FÜJNAK" cí­mű olasz film főszerepére Gina Lollobri- \ gidái szerződtették. Partnerei Yves Mon­tand és Marcello Mastroani lesznek. KARLOVY VARYBAN, a Moszkva nagyszálló dísztermében mutatkozott be a napokban Borisz Lecsev, kivá­ló bolgár hegedűművész. BRECHT COURAGESMAMA című híres ] színdarabjának 400. előadását tartja ja- ; nuár 20-án a Berliner Ensemble. GYERMEKSZlNHÁZAT alakítottak a brnói Kultúra és Pihenés Parkjában. Öt­ven 7-15 éves fiú és leány tartozik a , gyermekszinházhoz, akik a vasárnap dél­előtti esztrádműsorok keretében lépnek ' leI. Tibet falvaiban ezekben a napok­ban olyan ünnepségek zajlanak le, £ amelyek magatartására hosszú év­századok óta áhítoznak a tibeti pa­rasztok. Most adják át ugyanis a parasztoknak a birtokleveleket azok­ra a földekre, amelyeket a földes­uraktól és a rabszolgatartóktól vet­tek el. Egyik paraszt a másik után lép a vörös drapériával bevont dísz­emelvény elé, hogy a Kínai Kom­munista Párt és a központi népi kor­mány megbízottjának kezéből átve­gye a történelmi okmányt. Több, mint 800 000 tibeti paraszt, volt jobbágy, vagy rabszolga kapja meg a birtoklevelet, írásos bizonyí­tékát annak, hogy Tibetben soha többé nem térhet vissza az emberek életét megkeserítő múlt, a feuda­lizmus és a rabszolgaság rendszere. (Új Kína) A dollárcsinálás iskolái Amerikai értelmiségiek azt tart­ják: hálát kell adni az oroszoknak, mert gyakorlatilag ők kényszerítet­tek rá bennünket közoktatásunk' modernizálására. A jelenlegi iskolai, egyetemi rendszer ellen egyre több a panasz. Itt van például a híres Harvard Egyetem, ahol egykor a legnagyobbak tanultak, s most cso­magolástanból lehet valaki a „filo­zófia doktora". Az amerikai közoktatás is az üzlet kezébe került és annak irányítása alatt áll. S amilyen tempóban válik I monopolkapitalizmussá az egész I amerikai gazdaság, olyan tempóban alakul át gazdái képére a kulturális élet is. A legtöbb egyetem kezd a szabványosított üzletembertípus tan­műhelyévé válni, s ez addig fokozód­hat, hogy a hirdetésírás elfoglalja a „minden gyakorlatiasság nélküli" Shakespeare helyét az irodalomban, s a plakátfestést többre fogják be­csülni Van Gogh, vagy Cezanne mű­vészeténél, amely szintén „semmit sem hozott" ... (The Worker) - ACÉLÖNTÓMESTER > (Monológ) Újságíró... ? . . . Ez sem jöhetett jobbkor... Kit keres? - A mestert? - A en vagyok, Voštinár Michal. Velem akar beszélni? - Na, köszönöm szepen, ket óra fuccs! Egy óra múlva csapolunk, addig majd csak elkotródik.... S ha nem, ha éppen ezt akarja látni? - No, mindegy, majd megmondja, mit akar a hetedik nagyhatalom. Egyelőre itt van, tudomásul veszem. Itt ul, szemben velem, kis irodámban. De mit néz annyira? - Persze újságíró, bizonyára majd megírja: VoStinár, a tfineci harmadik olvasztókemence mestere, magas termetű, széles vállú, lebarnult arcú, mosolygó ember, alig múlt harminc éves s kajla kalapját oldalra csapva viseli... Ceruza, jegyzetfüzet, na már kezdődik... Hogyan kerültem ide ? ­Ez is Ádámmal kezdi. Hát jó, kezdje, ahogyan akarja, csak fejezze be gyorsan. Én kurta leszek. Bizony régen volt, amikor ide kerültem. Annak már tíz éve. A HUKÓ-ról. Hogy hol születtem? - Mondom, hogy Ádámnál kezdi. Most aztán jöhet a többi kérdés: - Ki a keresztapám, mikor voltam utoljára templomban... Nem, ez nem érdekli. Szerencsémre, mert nem tudom. Hát Samudovcei vagyok s ha nem tudná, hogy a köztársaság melyik sarkában van ez a falucska, megmondom: Michalovce mellett. - Mit csináltam a HUKÖ-n? Tervező voltam, -De csak rövid ideig. Tudom, hogy megkérdezné, hát megmondom: A HUKO-ra már mint mérnök kerültem. Az ostravai Bá­nyászati Főiskola kohászati szakán végeztem. Szóval ide, Tfinecre a HUKO­ról jöttem. Hogy miért? - Az épülő kohónak szakemberekre volt szük­sége. Az iskola csak a kezdet volt. Ide jöttem gyakorlatra. A HUKO megszűnésekor műszakvezető voltam. Itt maradtam. Nincs abban semmi különös, ha valaki szereti a munkájút. - Mióta vagyok mester? - Négy éve. El tudja képzelni, mennyi acélt olvasztottam már azóta? Sokat? - Meghiszem azt! Látja, mégis azt mondom, hogy még mindig sokat kell tanulnom. - Hogy tanulok-e? - Felesleges kérdés. Látom, kuncog is magában. Ismeri azt a köz­mondást, hogy: a jó pap holtig tanul. No lám! A jó öntő is ilyen. Hogy mi érdekel a legjobban? - Nézze, ha maga mindent tudni akar, akkor tudja meg, hogy engem is minden érdekel, ami az olvasztással összefügg. Bújom a könyveket, mert az ember mindig talál valami újat. De ha erőszakoskodik, akkor pontosabban is megmondhatom: a konverteracél gyártása. Tudja mi az a konverter? Látott már ilyet? Ha nem járt külföldön, néni is láthatott. Hát ez a konverter egy körte alakú, billenthető olvasztótartály. Nálunk még nincs ilyen, de rövidesen lesz. Látom, azt akarja kérdezni, milyen előnye van a konverterekben történő acélgyártásnak. Eltaláltam? - Figyeljen ide: A martinkemencékkel szem­ben a konverterek előnye abban rejlik, hogy magasabb a termelékeny­ségük. Egy harminc tonna kapacitású konverter például - ugyanezen idő­ben - annyi acélt termel, mint egy ötszáztonnás martinkemence. Ho­gyan? Hogy akkor az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz? - No, nem egészen úgy van az. Több annak az előnye mint gondolja. Hogy csak egyet említsek: A konverteracél gyártása negyven százalékkal olcsóbb, mint a martinkemencékben gyártott acél. Szóval ez az érv is elég... - Honnan tudom mindezt? - Már mondtam, hogy a könyveket bújom. De nehogy azt gondolja, hogy csak a könyvekből tudom. Nem gondolja? Szóval már tudja, hogy a Szovjetunióban jártam? - Persze, az üzemi párttitkár már árulkodott. Krivo j Rog, Záporozsje, Sztalinszk. Off tanulmányoztam a konverter-es acélgyártás technológiáját. - Hogy hasznát veszem-e? - Meghiszem azt! S ha nem tudná, elárulom, hogy hazánkban az első oxigénes konverter-acélművet itt építjük Tfinecen. Már meg is kezdtük. - A Kelet szlovákiai Kohómü? - Jól tudja. Ott csakis konverteres acél­gyártás lesz. Ez a másik oka annak, hogy ez a probléma érdekel. Meg­mondom azt is, miért. Hogy már tudja? - Eltalálta! A Kelet szlovákiai Kohóműbe sok szakember kell. Onnan jöttem - oda megyek vissza. Persze, nem olyan egyszerű a dolog. El tudja képzelni, mi minden fűz engem ide? Szeretem a munkám, ez igaz. Ez talán naivan is hangzik egy kommunista mérnök szájából. De fontosnak tartom. Nagy feladatok hárul­nak ránk. Termelés, munkatermelékenység... ezek a fogas kérdések Há­rom éven belül kétszeresére növeljük a termelést. Kísérletezünk az acél gyorsöntésével is. Tudja milyen igényes feladatok ezek? - Sejtheti. - Hogyan függ ez össze a Kelet szlovákiai Kohóművel? - Egyszerű a dolog. Itt Tfinecen is részt akarok venni még a problémák megoldá­sában. A tapasztalatból sosem elég... S tapasztalatokat ott nyer az em­ber, ahol problémákat old meg. A másik dolog meg... De várjon csak, most én teszek fel magának egy kérdést. Vannak magának munkatársai? — Vannak. No látja. Ha tíz évig dolgoznak együtt, mint én segédöntőimmel és többi munkatársaimmal, akkor a barátság mély gyökereket ver az emberben. Vagyunk itt csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek - valamennyien ba­rátok. Tudja, ez a barátság az olvasztóketnencék mellett született. - Nehéz megválni tőlük? - Ügy igaz, ahogy mondja. - Ám ha a kö­telesség szólít ... Az emberek barátsága között a távolság nem válasz­fal. Ha jövőre KoSicére megyek, magammal viszem az elvtársak emlékét, meg aztán többel ott is találkozom. Lesznek új munkatársak is. Jól je­gyezze meg, az izzó acél mellett születnek az igazi barátságok. - Nincs több kérdése? Hogy nem akar tovább feltartani? Akkor tart­son vetem, a kemencéhez. Legyen részese legszebb pillanatunknak. -.; - Hé, elvtársak, csapolunk? - Csapolunk! • * • fii folyt az izzó acél. Az öntők mosolygó arca vörös fényben tündökölt. KEREKES ISTVÁN 3223 TELNÖTTEKNIKeyemekekről ÓRÁS ÉS ORVOS Ismerősömmel az órásnál találkoz­tam. A kölyök úgy megharagított, hogy kénytelen voltam egyet lekenni neki. És megállt az órám... Hogy is történt? Ismerősöm fia az első osztályba jár. Kisfiú. Mégis nagy gondot okoz szüleinek. Főleg az evéssel. Édes­anyja nem fogy ki a panaszbői. — Borzasztó, mennyi bajom van ezzel a gyerekkel. Nem és nem eszik. Azon a napon is úgy kezdődött az ebéd, mint máskor. — Anyuka, kevés levest kérek ... - könyörgött Karcsika. Anyja azonban megszedte a tá­nyérját és szigorúan ráparancsolt. — Ezt meg kell enned! Karcsi ímmel-ámmal kanalazgatta a zöldséglevest. Nem ízlett neki. Édesanyja nemegyszer rászólt, hogy siessen, mert kihűl a levese. Ha nem is sietett, de nagynehezen megette. Bécsi szelet következett. Karcsi a húst nem szereti. Ainnál inkább édesapja. Sőt, ő csak a húst szereti. S éppen a családfő hússztretete ha­tározza meg a család étlapjának vál­tozatosságát, helyesebben egyoldalú­ságát. Ez alkalommal azonban a férj élt kifogásokkal. i— Ez a hús csupa zsiger meg hár­tya. Hogy lehet ilyen húst venni! Ilyen vacakért dobod ki a pénzt! Az asszony nem szólt semmit. Egy háziasszonynak mindig rosszul esik, ha főztjét bírálják. Karcsi édesapja szavai után meg­könnyebbülten sóhajtott fel. Nem ritka eset ez náluk. S ilyenkor min­dig van remény arrá, hogy nem any­nyira következetesek vele szemben és nem kényszerítik az ebéd elfo­gyasztására. Már a gyerek is tudja, hogy két veszekedő között rendsze­rint a harmadik a győztes . .. Nem szólt, csak villájával babrált a tá­nyéron, de nem evett. Apja már felkelt az asztaltól, ami­kor anyja felfigyelt rá. — Karcsika, miért nem eszel? — Anyuka, nem kérek... — Nem ízlik? — Olyan zsigeres, meg hártyás ... Az apa éktelenül feldühödött. Még hogy ez a tacskó válogasson! Elég ideje lesz erre, ha maga keres! Kü­lönben is minden nap ugyanez a cir­kusz. — Karcsi, azonnal megenni! — ri­pakodott rá. — Apuka, nem bírom. — Mit? Még feleselsz? S már csattant is a pofon a gye­rek arcán. Ekkor állt meg az órája. Karcsi üggyel-bajjal, könnyes szemmel tömte magába az ebédet. Nem is volt abban köszönet! Nem­sokára elsápadt, és amit a gyomor­ba kényszerrel erőszakolnak, azt leg­többször vissza is adja. így történt ez alkalommal is. — Nem tudom mi van a fiammal. Nincs étvágya, nem eszik, Valami be­tegség környékezi... így panaszkodott Karcsi édesanyja az orvosnak. Azt azonban nem mond­ta, hogy fiának néhány hete szoba­fogsága van. Ebéd előtt csupán fél­órára engedi ki az utcára, különben csak szülői kísérettel jut el a vá­rosba — mégpedig autón. Mert gya­log ritkán mennek. Amióta iskolába jár — szeptember óta — Karcsinak megtiltották a játékot is. Hogy job­ban tanuljon... Illetve csak tanul­jon! Minden játékát öszecsomagol­ták és feltették a padlásra. Barát­koznia nem szabad senkivel, barátai nem járhatnak hozzá, ő se hozzájuk. Szegény Karcsika! Megfosztották minden örömtől, amely a gyermek­kort jellemzi. Reggel az iskolába, is­kolából egyenest haza. Délelőtt fél­óra szabad, utána ebéd, amely nem ízlik. Érthető! Ebéd után tanulás. Ha elkészül a leckével, mesekönyvet olvashat. Ez az egyedüli megenge­dett szórakozása. Nem csoda, hogy a gyerek ked­vetlen, tanulni se akar és étvágy­talan. S ami a legtermészetesebb: az iskolában szabadabban érzi magát, mint otthon. Ott nem kell félnie a veréstől, és bizony csintalan. Képzeljük el, hogy egy felnőttre ilyen beskatulyázott életmódot erő­szakolnánk rá. Nem hogy az élet- és munkakedve elmenne, de rövidesen az idegrendszere is felmondaná a szolgálatot. Éppen az a cél, hogy az ember életét minél tartalmasabbá, sokrétűbbé tegyük. Még szórakozás­bői se elegendő csupán egyfajta, vagy mindig ugyanaz. Ez különösen vonatkozik a gyermekre. Hisz az is­kolában is arra törekszenek, hogy a kisdiákok játszva tanuljanak. Karcsika szülei azt hiszik, hogy éppen azáltal kényszerítik gyerme­küket a tanulásra, hogy más foglal­kozás vagy szórakozás lehetőségét kizárják nála a napirend pontos megszabásával és Karcsi tevékeny­ségének pontos ellenőrzésével. Mit lát ebben Karcsi? Azt, hogy mind­ezt a változást, a szabad mozgás, a játék megtiltását az iskola okozza, Mást nem is láthat, mert életében ez a változás az iskolábajárással kezdődött. Nem hogy megkedveli az iskolát, hanem megútálja... S ez ha nem is mindjárt, de később szükség­szerűen tükröződni fog tauulmánya eredményében is. Ezenkívül miféle cél vezetheti a szülőket, hogy megtiltják fiuknak az iskolatársaival való barátkozást ? így talán ki lehet zárni a környezet hatását? És miért is kellene? Egyet­len-embert sem lehet elszigetelni a társadalom keretén belül. Erre nincs is szükség, hisz a közösség hatása a legtöbb esetben pozitív, még ha találkozunk is negatív hatással. Egy gyermeket megfosztani barát­jaitól... Hisz a barátság a legne­mesebb emberi vonások egyike, amelynek hiánya csak megrövidít­heti gyermekünket, szűk keretek közé kényszeríti annak most tere­bélyesedő lelki világát. A barátság a szeretet, a kölcsönös bizalom, a kölcsönös áldozatkészség bölcsője. E9y gyermek, akiből már az egyéni­ség alakul, nagy szükségét érzi az új környezetből adódó problémák megvitatásának. S ebben sokszor a barát, vagy ez esetben inkább paj­tás a szülőnél is alkalmasabb part­nernek bizonyul. Karcsinak nemcsak étvágya nin­csen. A szó kissé túlzott értelmét alkalmazva - életúnt. S ha szülei az eddigi gyakorlatot akarják alkal­mazni, akkor bizony még sokszor ke­rül édesapja karórája az óráshoz ... És az orvos is hiába írja elő az ét­vágygerjesztő orvosságot. Mindez Karcsi „betegségén" vaj­mi keveset segít. ZSILKA LÁSZLÓ SZŐ 4 * 1961. január 15.

Next

/
Thumbnails
Contents