Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-15 / 347. szám, csütörtök

Ö tágú csillaggal díszített, zöld pázsitból kiemelkedő egysze­rű vörös márványoszlop figyelmeztet Moston, az észak-csehországi bá­nyavárosban a harcos múltra. Egy­szerű és sokatmondó az aranybetűs szöveg: A kenyérért, a munkáért, a munkásosztály győzelméért és szabadságáért vívott harcban es­tek el 1920. december 14-én. Nyolc halálos áldozat. Bányászok, munkások. A legfiatalabb 19, a leg­idősebb 37 éves. Alois Lán öreg bányász-nyugdíjas ott él a szomszéd faluban, Kopistyn. Harmincegy éves korában részt vett a sztrájkban. Élesen belevésődtek az események az emlékezetébe. Együtt ülünk kis lakásában és idézzük a múltat. — Már 1910-ben sztrájkoltam. Mi­lyen boldogan jöttem haza az olasz frontról a „demokratikus köztársa­ságba". A Venuše Bányában kezdtem dolgozni. Rögtön beléptem a bá­nyászszakszervezetbe és a Szociál­demokrata Pártba. Hisz a bányák és nagyüzemek szocializálását s föld­osztást ígértek. Hogy ne húzott vol­na oda a szívem. Csak hát az ígé­ret — nem minden. És mert nem tartatták be, és a megélhetési vi­szonyok romlottak, Šmeral nemzet­gyűlési képviselőnkkel tartva, csat­lakoztam a baloldalhoz. Már akkor azt mondtuk magunkról: kommunis­ták vagyunk. A prágai Népház eles­te után Most és környéke forradalmi munkásságának bizalmi férfiai de­cember 13-án egyhangúlag úgy ha­tároztak, hogy másnap beszüntetik a munkát és a bányákból, üzemekből, a szomszédos falvakból, Kopistyről, EMLEKEZITN ÉS ELOItE NÉZÜNK Az idősebbek még emlékeznek a 40 év előtti eseményekre. Forrott az ország: az önálló, az új köztársasági A dolgozók azt hitték, az övék lesz. Példa volt rá: Szovjet-Oroszország. De az osztrák és ma­gyar konkurrenciától szabaduló cseh burzsoáziát az újgazdagok fék­leien kapzsisága jellemezte. Régóta tudták, hogy a munkásság árulói lekenyerezhetök. A szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek odadobták a koncot, a harminc júdás tallért, a prágai Népházat, a munkások va­gyonát. A forradalmi munkásság, a baloldal válasza: általános sztrájk az egész országban. Prága, Kladno, Rosice, Oslavany, Hodonin, Vráb­le, a hősi tettek előterében. Most, a bányászváros szolidáris. A hata­lom bitorlói a sztrájkolok ellen felvonultatják a rendőrséget, csendőr­séget és katonaságot. Provokálnak. A munkások, az ország jogos gazdái közé lövetnek. A tét: a köztársaság sorsa, jövője. Kétéves a demokrácia, és máris munkásvér folyik az utcák kövezetén... Paridláról, Konobržrôl, Horni Litví­novról, Komoranyról forradalmi da­lokat énekelve felvonulnak a mos­tani főtéren tartandó népgyűlésre. Ott tudták meg, azon a hideg, fa­gyos napon, hogy a sztrájkbizottsá­got a csendőrök törvényellenesen le­tartóztatták és erős fegyveres fede­zettel a régi kaszárnyába hurcolták. Ez nyílt provokáció volt. A felhábo­rodott tömeg háromtagú küldöttsé­get választott és Waldbrunn járási főnöktől a sztrájkbizottság azonnali szabadlábra helyezését követelte. A járási főnök megrettenve a hiva­tala előtt felsorakozó kb. 3000 főből álló embersokaságtól, megígérte, hogy tízpercen belül választ ad. Ki gondolt akkor még arra, hogy a köztársaság hivatalos képviselője, a járás első embere ne tartaná be a szavát? Hét perc múlva az épület­ben elbújtatott csendőrök, szuronyos puskával kirontottak és Bélohorský csendőrfőtörzsőrmester felszólította a tömeget az oszlásra. Revolverrel és bikacsökkel a kezében hadonászva felsorakoztatta csendőrlegénységét, hogy kiürítse, „megtisztítsa" a teret. Ki vette ezt komolyan? Az emberek jogos követeléseik teljesítését kí­vánták, s követelésüket sztrájkkal támogatták, de meghátrálni? Miért? Kinek? El se hitték, hogy a revol­ver, meg a puskák élesre vannak töltve. Bélohorský kétszer kilőtt. Ez volt a jel a sortűzre. A nép az óriási riadalomra először hátrált. Azután ©3 házakba költöznek a mosti bányászok — Új módszerrel gyorsabban építik az új bányászlakásokat. megtorpant. A csendörsortűz ered­ménye: öt halott a helyszínen, há­rom később a kórházban, harminc­egy súlyos sebesült. Köztük öregek és gyerekek. Nekem szétlőtték a balkezem. Tizenhat hétig feküdtem. A párt megalapításakor beléptem tagjai közé. A véres események tükrében is­merték fel a mostiak a bur­zsoázia és a velük szövetséges jobb­oldali szociáldemokrata vezetők iga­zi mivoltát. Nagy tanulság volt a sztrájk. Ebből merítették az erőt a későbbi küzdelmekhez (mert a harc folyt tovább), az 1932 évi nagy mos­ti sztrájkhoz. Akkor Lán elvtárs már tapasztalt, tekintélyes kommunista funkcionárius volt, a központi sztrájkbizottság tagja, rettenhetet­len agitátor. Tudták a nácik, miért hurcolták Sachsenhausenbe, Buchen­waldba. — Nem reméltem, hogy megérem a szocializmust... De harcoltam ér­te, fáradhatatlanul, a munkahelyemen és mindenhol, ahol emberekkel ta­lálkoztam ... Lán elvtárs 32 évig dolgozott a bányában elnyomorított balkezével. Öt gyermeket nevelt fel. Négy lá­nya férjnél, fia a Hus Bánya kar­bantartó részlegének mestere. Lán elvtárs hűséges bányászmunkájáért megkapta a Vörös Zászló-rendet. Hazánk szocialista építése terén szerzett érdemeiért megkapta a Köz­társaság Rendet. Az SZKP meghívá­sára eljutott a Szovjetunióba. A leg­utóbbi pártkonferenciáig tagja volt a kerületi és járási pártbizottságnak. — Lassan már öregszem... — mondja az őszhajú, nyílt szemű, szikár néptribun. — Most már csak a falusi pártbizottságban tevékeny­kedem. Szerencsére, van aki a he­lyemre áll... A mi társadalmunk megbecsüli a tisztességes munkát. Köz­társaság- és Munkaérdemrend, Vörös Zászló-rend és 8276 egyéb komoly kitüntetés díszíti a Most kórnyéki bányászok egyenruháját. Tizenöt év alatt a bányászoknak 8531 modern lakást építettek, s csupán a harma­dik ötéves tervben 10 853 korszerű lakás épül. Aki régóta nem járt Moston, nem ismerné meg. Az öreg város mellett felépült a tágas, par­kírozott, új Most. Már most sokkal nagyobb a régi városnál. Munkanél­küliség, nyomor? Azt se tudják, mi fán terem. És éppúgy mint a múlt­ban, az új harcok élén, a békéért, a szocializmus győzelméért: ma is a falu dolgozóival szilárd szövetséget al­kotó munkásosztály és annak élcsa­pata: a kommunista párt áll. A harc nem volt hiábavaló. Bátran nézhetünk előre! Szily Imre Ä szocialista demokrácia további elmélyítéséért VÁCLAV KOPECKÝ elvtárs felszólalása a CSKP KB december 7—8-i ülésén Václav Kopecký elvtárs a főügyész és a legfelsőbb bíróság új helyzeté­vel és funkciójával foglalkozott be­szédében. Üj szocialista alkotmányunk igen fontos vonásánál* kell tekintenünk, hogy a 8. fejezet külön megfogal­mazza e két szerv alkotmányos hely­zetét. Emellett tudatában vagyunk annak, hogy az új alkotmányunkban lerögzített szocialista demokrácia az ügyészség és bíróság legfelsőbb szer­veinek helyzetében is új alapelveket valósít meg. Egyrészt azzal a rendelkezéssel, hojjy a főügyész tevékenységéért a Nemzetgyű­lésnek felelős, másrészt azáltal, hogy a legfelsőbb bíróság bíráit a Nemzetgyűlés választja meg, amelynek a legfelsőbb bíróság éppúgy mint a főügyész, beszá­mol tevékenységéről. Az alkotmány meghatározza, hogy a főügyész és a leg­felsőbb bíróság felett a Nemzetgyűlés, mint a nép szuverén hatalmának leg­felsőbb szerve áll. Ez azokra az új alkotmányos szervekre való áttérést jelenti, amelyek a szocialista demokráciát jellemzik Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságunkban. Ezeket az alapelveket a gyakorlatban már érvénye­sítették a Szovjetunióban. A szocialista demokrácia teljes mértékben érvényesíti a Nemzetgyűlés legfelsőbb alkotmányos helyzetét. Nemcsak mint törvényhozó tes­tületnek, hanem mint az államhatalom legfelsőbb szervének a helyzetét is. Üj alkotmányunk 8. fejezetének 104. cikkelye az ügyészség felada­tairól szószerint a következőket mondja: „Az ügyészség a törvények és más jogszabályok következetes végrehaj­tása és betartása érdekében felügye­let gyakorol a minisztériumok s egyéb államigazgatási szervek, a nemzeti bizottságok, a bíróságok, a gazdasági és más szervezetek, va­lamint az állampolgárok felett; az ügyészség élén a főügyész áll." Ez nem jelenti azt, mintha az ügyész­ség szervei mintegy gyámként áll­nának az államhatalom végrehajtó szervei és bírósági szervei felett, hanem küldetésük csupán az, hogy éberen gondoskodjanak a törvények és más jogi előírások következetes végrehajtásáról és betartásáról s efe­lett ne csak őrködjenek, hanem te­vékenyen elősegítsék azok betartását minden irányban, valamennyi szerv által és mindenkivel szemben. Ez a követelmény a szocialista demokrá­cia elveiből fakad. Ez a szocialista törvényesség alapvető követelménye. Amint látjuk, az ügyész funkciója a szocialista rendszerben — kivéve persze az osztályellenséget — men­tesül eddigi határozottan „ijesztő" formájától és a dolgozó néphez való viszonyában nemesen pozitív jelle­get ölt, amint azt a szocialista de­mokrácia és a szocialista humaniz­mus elvei megkövetelik. Üj alkotmányunknak a legfelsőbb bíróságra vonatkozó rendelkezései nemcsak azt határozzák meg, hogy a legfelsőbb bíróság bíráit a Nem­zetgyűlés választja meg, hanem meghatározza a legfelsőbb bír.óság funkcióját is azzal, hogy ez a leg­felsőbb bírósági szerv és hogy fel­ügyeletet gyakorol valamennyi többi bíróság tevékenysége felett. Ismeretes, hogy azelőtt a bírósá­gok tevékenységének irányítása a legfelsőbb bíróságig az Igazság­ügyi Minisztérium jogkörébe tarto­zott, amely felelős volt az egész igazságszolgáltatásért. A legfelsőbb bíróságot a legfelsőbb helynek te­kintették a bírósági döntésekben, melynek nincs kapcsolata az alacso­nyabb fokú bíróságok a kerületi és járási bírósápok irányításával és te­vékenységével. Ugyanakkor a legfel­sőbb bíróság döntéseit és végzéseit jogilag irányadónak tekintették a különféle kérdéseknek a népbírósá­ack által való eldöntése során. De szüntelenül szem előtt kell tarta­nunk, hogy a polgári demokrácia ide­jén alapvetően más jogi rendszer volt érvényben, amely a bíróságok létesítésének más rendszerén ala­pult. Akkor valamennyi fokon a bí­rósági bürokrácia, hivatásos bírák, a polgári jog szellemében nevelt bí­rák döntöttek. Az esküdtszéki tár­gyalásokat, amelyekről azt mondják, hogy közel állottak a népbíróságok típusához, hivatásos bírákból álló büntető tanácsok irányították. Mi a szocialista demokrácia szel­lemében — amint erői Hendrych elvtárs beszélt — a választott bírák rendszerét: a járásbíróságok­nál közvetlenül a nép által választott bí­rák, a kerületi bíróságoknál a kerületi nemzeti bizottságok által választott bí­rák vagy a nép választott képviselőinek rendszerét vezettük be. Az új alkotmány szerint a legfelsőbb bíróság bíráit a Nem­zetgyűlés választja, s egész rendszerünk a legdemokratikusabb elveken, a nép által közvetlenül, vagy a nép képviselői által választott bírák elvén alapul, még­pedig a legfelsőbb szervig — a legfel­sőbb bíróságig. Ehhez csatlakoznak most a helyi népbíróságok, amelyek a népnek a bírósági tevékenységben való közvet­len részvételét jelentik. Szocialista köztársaságunkban az egész igazságszolgáltatás elvben a népnek és az államhatalom szuverenitását képviselő szerveknek ügyét képezi. A legfelsőbb bíróság, mint a legfelsőbb igazságszolgáltatási szerv felügyeletet gyakorol valamennyi többi bíróság tevé­kenysége felett. Szuverén, jelentős felada­tot végez: gondoskodnia kell arról, hogy valamennyi bírósági tevékenységben egy­séges elvi irányvonal érvényesüljön — a bírósági döntés egységes alapvető irány­vonala, szocialista és a kommunista alap­elveink által meghatározott irányvona­lunk. A legfelsőbb bíróság az egész igaz­ságszolgáltatási szervezettel együtt az ígazságügyminisztérium jogkörébe tarto­zik, amely az egész igazságszolgáltatá­sért alkotmányosan felelős a Nemzetgyű­lésnek. A Nemzetgyűlés költségvetésileg igazgatja az igazságszolgáltatást és még szélesebb körű feladatok hárulnak rá e téren. Az Igazságügyi Minisztérium —• mint ismeretes — a jogrendről, a nemzetközi jogi segítségről gondoskodik, törvényhozási tevékenységet fejt ki — vagy maga dol­goz ki törvényeket, vagy pedig segítséget nyújt azok kidolgozásában, gondoskodik a bírák szakmai neveléséről s emellett állást kell foglalnia a közkegyelem meg­adására irányuló kérvényekhez és ja­vaslatokhoz, stb. Elméleti jogászaink feladata lesz — véleményem szerint — tanulmá­nyozni igazságszolgáltatásunk továb­bi fejlődését, amely az egyre fejlet­tebb szocialista társadalomban kö­vetkezik be és különösen megfelelő időelőnnyel tanulmányozni azt a fej­lődést, amely a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet folya­mán érvényesül, amikor befejeződik a különféle szervek és intézmények államformájának kommunista önkor­mányzati formákká való fejlődése. Van néhány intézményünk, ame­lyek tudományosan foglalkoznak a szocialista jog és állam kérdéseivel, a szocialista együttélés szabá­lyainak kérdéseivel. A Csehszlo­vák Tudományos Akadémia mel­lett működik jogi és állami tu­dományos intézetünk, az Igazság­ügyi Minisztérium mellett jogi szak­intézetünk, van állami és jogi tan­székünk a pártfőiskolán, a Fő­ügyészség mellett is most létesül különleges büntetőjogi tudományos kutató intézetünk, amely a Belügy­minisztérium számára is tudományos munkát fejt ki. A miniszterelnöksé­gen van jogi osztályunk, törvény­hozó osztályaink és törvényhozó tes­tületeink vannak különféle szervek mellett. Végül a prágai és a bra­tislavai egyetemeken tudományos tanszékekkel rendelkező jogi fakul­tásaink vannak. Nagy számban van­nak tehát tudományos és szakképzett jogászaink, akik elméleti tevékeny­ségükkel hivatottak segítséget nyúj­tani a pártnak a szocialista jog­rend megvalósításában. Nagy munka vár jogászainkra, amikor szocialista szellemben az új büntető tör­vényt, az új büntető perrendtartást, s elsosorban amikor szocialista munkatör­vénykönyvünket állítjuk össze. A nag^­propaganda-kampány előkészítése érdeke­ben, amelyek az új szocialista törvény­könyvek kidolgozásával kapcsolatban vár­hatók, úgy vélem, meg kell majd köve­telnünk a jogi elmélet és törvényhozás, s az ügyészség területén végzett propa­ganda és publikációs tevékenység meg­javítását, hogy minél több szakember és a legszélesebb néprétegek is bekap­csolódjanak új szocialista törvényessé­günk kérdéseinek megoldásába. A Szovjetunióban, az észak-oszetyíni Sztálin kolhoz tagjai az idén rendkívül szép kukoricatermést takarítottak be: 190 mázsás hektárhozamot értek el. Képünkön Hariton Albegov, a kukorica­termesztő brigád vezetője egy kilogram­mos kukoricacsövekkel. (TASZSZ Felvétele) 43 MILLIÖ KORONA ÉRTÉKŰ BA­ROMFIT dolgoznak fel az év végig köztársaságunk baromfifeldolgozó­üzemei. ÖSSZEÁLLÍTOTTÁK a XVI. Prágai Ta­vasz műsorát, amely Szergej Prokof­jev, Liszt Ferenc és Bartók Béla ju­bileuma jegyében fog lezajlani. MAJD SZÁZ EMBER MEGFAGYOTT az első hideghullám következtében Dél-Ko­reában. Puszan kikötőváros utcáin 49 ember halt meg november hónapban. Ugyanezen idő alatt Szöulban 50 ember szenvedett fagyhalált. A KERÜLETI ÉS JÁRÁSI ÜGYÉ­SZEK kétnapos konferenciára Prágá­ba jöttek össze. Az új alkotmányról és a szocialista törvényesség további megszilárdításáról fognak tárgyalni. MÁRCIUS 6-ÁN KEZDŐDIK Eichmann háborús búnös pere Izraelban. Állítólag az izraeli államügyész nem fog halálos íté­letet követelni. /I KOPRIVNICEI TATRA-ÜZEM is nagy feladatok előtt áll. A harmadik ötéves terv idején úgy kell. fokozniuk a ter­melést, hogy a harmadik ötéves terv utolsó évében 150 százalékkal több au­tót gyártsanak. Már 1961-ben megkezdik a T 138-as teherautók gyártását. LITOMÉftlCÉBEN a megszüntetett vasúti alagútban a gyümölcs- és zöldségfelvásárló vállalat raktárt rendezett be. Az áru helyes elren­dezésével 150 vagonnal több gyü­mölcsöt és zöldséget lehet itt ked­vező feltételek mellett tárolni. 1961. JÚLIUS 9-23-a között rendezik meg Moszkvában a II. nemzetközi film­fesztivált. A HÁROM- ÉS FÉLMILLIÓ KORONA befektetéssel épült slavkovi péküzemben megindult a munka. E korszerűen be­rendezett üzemben egy műszak alatt 35 ezer kiflit és zsemlét készítenek, naponta 5000 kilogramm lisztből sütnek kenyeret. A péküzemben két műszakban folyik a munka. Most készítik elő a harmadik mű­szak bevezetését. Ha ez megvalósul, a környék lakói naponta kétszer kapható­nak- friss péksüteményt. AZ OLOMOUCI ÉLELMISZERIPARI ÜZEM dolgozói újfajta alkoholmen­tes üdítő ital gyártását kezdik meg rövidesen a sofőrök és dohányosok resztre. M. KALATOZOV ÉS V. ROZOV a moszkvai fiatalok életéről forgat fil­met, melynek címe „Az élet iskolája". A „Szállnak a darvak" és az „El nem küldött levél" rendezőjének újabb film­jét nagy érdeklődéssel várja a közönség. VILMA HOLLAND EXKIRÁLYNÖ ­aki egyébként a világ leggazdagabb asz­szonya - szállodát és vendéglőt tart fenn Apelndoorn holland városkában. TÖBB MINT 400 nyugatnémet cég je­lentkezett a tavaszi lipcsei vásárra, ame­lyet március 5—14-e között rendeznek meg. A SVÁJCI ALPOKBAN 70 centimé­teres hó esett. A lavinaveszély miatt korlátozták a turisták mozgási lehe­tőségeit. A PÁRIZSI FÖLDALATTIBAN rossz a szellőzés. A város elhatározta, hogy vi­rágillatokkal fog változtatni a helyzeten. A vonatokban ibolya- és fenyőillatot fog­nak permetezni. Á bratislavai népművelési otthon mellett működő eszperantó kör ma este Zamenhof emlékestet rendez a Komenský egyetem aulájában. Az ünnepi beszédet Martin Benka, nem­zeti művész mondja. A kulturális műsor keretében dr. Táňa Masary­ková, a Szlovák Nemzeti Színház ope­raegyüttesénei: szólóénekese is fel­lép. («2i) |jj SZÖ 4 * 196 0- december 10.

Next

/
Thumbnails
Contents