Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-13 / 345. szám, kedd

A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA a szocialista törvényesség további megszilárdításáról és az igazságszolgáltatás népi jellegének megerősítéséről i. A fejlett szocialista társadalom további fej­lődése és a kommunizmusba való (okozatos átmenet anyagi és szellemi feltételeinek meg­teremtése megköveteli, hogy a szocialista átalakulást teljessé tegyük az emberek tuda­tában és életmódjában is. Mind nagyobb fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy az egész társadalomnak és egyes tagjainak életét'kö­vetkezetesen a szocialista elvek határozzák meg. Államunk a dolgozók szocialista rendjeként szilárdult meg, élén a munkásosztállyal; a dolgozók egyre tevékenyebben vesznek részt a társadalom életének igazgatásában és egyes kérdéseinek eldöntésében. Állandóan emelke­dik a dolgozók anyagi és kulturális színvonala, erősödik szocialista öntudatuk Mindez arra vezet, hogy törvényszerűen csökken a társa­dalom-ellenes jelenségek száma, a szocialista társadalom életének normáit az állampolgárok nagy többsége önkéntesen és öntudatosan nemcsak betartja, hanem tevékenyen érvény­re is juttatja. A fejlett szocialista társadalom építése so­rán nem hagyhatjuk figyeímen kívül a burzsoá csökevényeket, kötelességünk harcolni minden ellen, ami a régi rendből maradt meg éle­tünkben. Fejlődésünk jelenlegi szakaszán a régi és az új harcának fontos színtere az ideológia, az emberek gondolkodása Arról van szó, hogy teljessé tegyük az emberek tuda­tában a szocialista forradalmat, hogy a szocia­lista elvek még mélyebbre hatoljanak a tár­sadalom és minden egyes egyén gondolkodá­sába, munkájába és életébe. A társadalom gazdasági és osztályszerkezetében beállt vál­tozások nem változtatják meg önműködően az emberek gondolkodását. A gyorsan fejlődő szocialista gazdaság és a késedelmesen kiala­kuló társadalmi tudat közti különbséget első­sorban az új társadalom építését szolgáló tár­sadalmi munka során küzdjük le. A párt céltudatosan vezeti és irányítja a tömegek átnevelésének e folyamatát. A szocialista öntudat megszilárdulása elvá­laszthatatlanul összefügg a burzsoá csökevé­nyek ellen folytatott harccal. Társadalmunkban az egykori kizsákmányoló osztályok tagjai is élnek, sokan közülük a burzsoá erkölcs és kíméletlen önzés képviselői, s mint azelőtt, továbbra is munkátlanul, a társadalom terhére próbálnak élni. A tőkés külföldi országokban lévő ellenségeink éppen az egykori hazai ki­zsákmányoló o'sztályok tagjai között keresnek támaszt kísérleteikhez, hogy szocialista-ellenes nézeteket terjesszenek, ideológiailag és kár­tevő munkával ártsanak országépítő igyekeze­tünknek és államellenes tevékenységet fejt­senek ki. Az ilyen kísérleteket le kell leplezni és ártalmatlanná kell tenni. Ezért tovább erősítjük állami szerveinket, amelyek hiva­tottak védelmezni államunkat és társadalmi rendünket. A szocializmus győzelme megteremtette annak előfeltételeit, hogy leküzdjük a régi társadalom minden maradványát és csökevé­nyét, minden téren kifejlesszük az emberek új, szocialista kapcsolatait és új szocialista öntudatát. A szocialista ember, új öntudata és életformája elsősorban a felszabadult mun­ka során születik meg, amely minden állam­polgárnak a társadalom javát szolgáló öntu­datos elvtársi együttműködésén alapul. Igyekezetünk, amellyel fejleszteni akarunk minden újat és leküzdeni a fejlődést fékező csökevényeket, mindenekelőtt a kommunista párt politikai és ideológiai munkásságától, a társadalmi szervezetek, nemzeti bizottságok és egyéb állami szervek nevelő tevékenysé­gétől függ. Emellett szükséges, hogy a közösségek er­-kölcsi hatására, a munkás igyekezet és állam­polgári áldozatkészség pozitív példáira támasz­kodjunk, s elérjük, hogy az egész közösség erkölcsileg elitélje a társadalomellenes maga­tartást. * * * A társadalmunkat alkotó emberek viszonyá­nak átalakításában és a szocialista ember ne­velésében fontos szerep jut a szocialista jog­rendnek. Ez a jogrend a szocializmus építésé­ért vívott harcunk során eddig is hathatós eszköznek bizonyult a munkásosztály és az egész dolgozó nép kezében. Állampolgáraink szocialista öntudatának ál­landó gyarapodása mind messzebbmenő felté­teleket teremt ahhoz, hogy a törvények érvé­nyesítése során mindinkább és egyre hatáso­sabban éljünk a társadalmi hatás és nevelés eszközeivel, hogy megelőzzük a törvényeknek és a szocialista együttélés szabályainak meg­sértését, s hogy az állam kényszerítő eszkö­zeit ott alkalmazzuk, ahol a társadalom er­kölcsi és nevelő hatása elégtelennek bizonyul. Ahhoz, hogy a jog a fejlett szocialista tár­sadalom további építése során teljesítse aktív feladatát, szükséges, hogy még jobban elmé­lyüljön szocialista jellege. Jogrendünknek lé­pést kell tartania társadalmunk fejlődésével, feladataival és szükségleteivel, dolgozóink ön­tudatának fejlődésével. Elsősorban az adódó szükségletek szerint kell módosítanunk a szo­cialista fejlődés követelményeinek immár meg nem felelő előírásokat, s egybe kell őket hangolnunk új szocialista alkotmányunkkal. A Nemzetgyűlés, a nemzeti bizottságok és a központi szervek fontos feladata, hogy fi­gyelemmel kísérjék és állandóan felülvizsgál­ják a jogi előírások hatását. Szocialista jogrendünk a népet szolgálja, az állam igazgatásában, a gazdasági és kulturális országépítés irányításában résztvevő széles tömegek közvetlenül élnek vele. Ezért jogi előírásaink legyenek világosak, érthetők* és áttekinthetők. Ez megköveteli jogrendünk to­vábbi egyszerűsítését. II. Jogrendünk tökéletesítése jelenleg megkö­veteli, hogy egyes fontos társadalmi viszo­nyok jogi rendezését egybehangoljuk a fejlett szocialista társadalom fejlődésének követel­ményeivel a következő elvek szerint: 1 Egyre nagyobb jelentőségre tesz szert -*-• a szocialista jognak az a területe, amely a társadalmi munka folyamatában rendezi az állampolgárok viszonyait. A szocialista tár­sadalomban a munkajog biztosítja a dolgozók jogait, egyben aktív eszközül szolgál a szocia­lista termelési viszonyok fejlesztésére és a dolgozó tömegek nevelésére. Kifejezésre kell juttatnia az egyének és a társadalom érdekei­nek azonosságát. Fokozatosan rendeztük már a munkajog számos szakaszát. Kibővítettük a szakszerve­zetek hatáskörét a munkajog érvényesítésénél. Újonnan rendeztük az alkalmazottak fizetett szabadságát, biztosítottuk a munkások és máä alkalmazottak éjjeli munkájának előnyös díja­zását, és számos további intézkedést fogana­tosítottunk. Társadalmunk elért színvonala és jelenlegi szükségletei azonban lehetővé teszik és meg­kívánják, hogy rendezzük a munkajog egyes további szakaszait is. Főleg a következő kér­déseket kell megoldani: egységesítsük minden dolgozó munkaviszo­nyának rendezését; jogilag rendezzük a munka díjazását és a munkában való akadályoztatás esetén fizeten­dő bérkárpótlást; vonjuk össze és egysége­sítsük a szakmák szerinti bérrendezésekben szétforgácsolt munkadíjazási elveket, főleg a túlóra, az éjszakai és vasárnapi munka díja­zásának kérdését; az új jogi rendezésben a munkaidő lerövi­dítésének megfelelően biztosítsunk előnyösebb megoldást azoknak a dolgozóknak, akik fog­lalkozásuk mellett tanulmányokat folytatnak; rendezzük a dolgozó nők munkafeltételeit, főleg tekintetbe véve a terhességet, az anya­ságot és a gyermekek gondozását; a fiatalkorú dolgozók számára biztosítsunk olyan munkafeltételeket, amelyek minden te­kintetben lehetővé teszik testi és szellemi képességeik kifejtését; rendezzük újonnan a munkabiztonsági és egészségvédelmi előírásokat, elsősorban álla­pítsuk meg az oszthatatlan és egységes fele­lősség elvét mind a termelésért, mind a dol­gozók biztonságáért és egészségének védelmé­ért, szögezzük le azt az elvet, hogy a dolgo­zók közvetlenül résztvesznek a munkabizton­ság kérdéseinek megoldásában és ellenőrzésé­ben s fokozzuk e téren a szakszervezet hatáskörét; rendezzük újonnan a munkabalesetekért nyújtott kártérítések kérdését olyképpen, hogy az új rendezés a gazdasági dolgozókat foko­zottabb felelősségre kényszerítse a munka biztonságáért, elősegítse a dolgozók nevelését a munka biztonságára és elejét vegye annak a helytelen irányzatnak, hogy a munka kocká­zatát a dolgozókra hárítsák; i dolgozzunk ki példás munkarendet; a munkajog területén foganatosítandó intéz­kedések keretében újonnan fel kell dolgozni a munkaviszony jellegének problémáját a szo­cializmusban és meg kell szabadítani munka­jogunkat az egykori munkaadói és munkavál­lalói viszony minden csökevényétől. E kérdé­sek kidolgozásánál jogtudományunknak jelen­tős segítséget kell nyújtania. Kívánatos, hogy a szocialista munkajog ki­dolgozásának folyamatát a munka törvény­könyvének kidolgozása tetőzze be. A párt Központi Bizottsága megbízza a Központi Szak­szervezeti Tanácsot, dolgozzon ki javaslatokat a munkajog egész rendszerének rendezésére. 2 Mélyreható változások tapasztalhatók a • társadalmi élet területén is, amelyet a csehszlovák polgári törvénykönyv, valamint a szocialista gazdasági szervezetekről szóló jogi előírások szabályoznak. Az 1950-ben kiadott csehszlovák polgári törvénykönyv pozitív szerepet töltött be az új társadalmi rend építésében. Jelenleg ez a törvénykönyv már nagyon elavult és új tör­vénnyel kell helyettesíteni. Az új polgári törvénykönyvnek a szocialista és a személyes tulajdon elválaszthatatlan ösz­szefüggéséből kell kiindulnia, aminek fő for­rása nálunk minden egyes állampolgár mun­kája. Ez abból adódik, hogy elvből azonosak az állampolgár érdekei, akár személyes tu­lajdonos, akár munkahelyén a társadalmi tu­lajdon gazdája. A törvénykönyv egyik fő célja az lesz, hogy világosan és áttekinthetően sza­bályozza az állampolgárok tulajdonjogát, el­sősorban az állampolgárok és a szocialista gazdasági szervezetek, illetve az állampolgá­rok kölcsönös tulajdonjogi viszonyait. Minde­nekelőtt azokról a viszonyokról lesz szó, amelyek a lakosság ellátása, szolgáltatások biztosítása, lakások használata során stb. me­rülnek fel. A jogi rendezésnek e területén biztosítania kell a személyes tulajdon érint­hetetlenségét, az állampolgárok egyéb tulaj­donjogát és érvényesítésüket, s a párt tö­rekvésének megfelelően elő kell segítenie népünk életszínvonalának emelését. 1958 elején iparunk újjászervezésével és a tervezés új módszerének bevezetésével kapcsolatban kibővítettük a szocialista gazda­sági szervezetek jogait és felelősségét. Ezzel kapcsolatban szerfölött megnőtt főleg a szo­cialista szervezetek szerződési kapcsolatainak jelentősége népgazdaságunk irányításában és fejlesztésében. E szerződéses viszonyok új jogi rendezésének 1959 eleje óta érvényes elvei minden tekintetben beváltak. Népgazda­ságunk további sikeres fejlődésének és irá­nyításában a dolgozók részvétele fokozásának érdeke, hogy ezt a jogi rendezést néhány eddigi kivételt jelentő viszonyra is kiterjesz­szük. A társadalmi viszonyok változásával kapcsolatban, főleg a polgári és mun­kajog területén, továbbá annak következté­ben, hogy megerősödik a dolgozók részvétele a jogi 'előírások végrehajtásában, szükséges, hogy megváltoztassuk a polgári perrendtar­tást is. Az űj polgári perrendtartás álljon össz­hangban a polgári és munkajog módosulásai­val. Azokból az alapelvekből kell kiindulnia, amelyeket az alkotmány állapít meg a bírósági eljárás számára, s lehetővé kell tennie a bí­róság nevelő ténykedésének teljes kifejtését. 4 Az eddigi büntető törvénykönyv és • büntető perrendtartás bevált és hat­hatósan hozzájárult a szocialista törvényes­ség megerősítéséhez a bűntények elkövetői­nek üldözése során. Megnőtt a büntető tör­vényszékek nevelő hatása. A büntető tör­vénykönyv helyes alkalmazása elősegíti a bűnözés csökkentését. A társadalom hatásá­nak egyre növekvő szerepe, helyi népbírósá­gok létesítése s a bíróságok kirótta büntetések egyre inkább elmélyülő nevelő jellege azon­ban lehetővé teszi és megköveteli, hogy bi­zonyos szempontokból olyképp tökéletesítsük a büntető törvénykönyvet és a büntető per­rendtartást, hogy a bűnözés csökkentésének és a bűnözést előidéző okok megszüntetésé­nél még hathatósabb eszközei legyenek. Főleg a következő kérdésekről lesz szó: Csökkenteni kell a bűnvádi felelősséget olyan cselekményekért, amelyek nem túl ve­szélyesek a társadalom és az állam szem­pontjából s amelyek ellen hathatósan küzd­hetünk a társadalmi össze|ogás, fegyelmező és adminisztratív intézkedések eszközeivel. Rendkívül fontos ez fiatalkorúak és olyan személyek esetében, akik elôsžôr követtek el kisebb társadalmi veszélyességú bűncselek­ményt. Emellett továbbra is szigorúan védelmezni kell az államot és a társadalmat a súlyos bűntettek elkövetőivel szemben. Tekintettel a közvélemény nevelő hatásának növekvő erejére és a szabadságvesztési bün­tetésüket kitöltő személyek hathatósabb át­nevelésének lehetőségére, felül kell vizsgálni a büntetések nagyságát és csökkentésük le­hetőségeit. A büntető perrendtartás további tökélete­sítése abból indul ki, hogy számolunk a nép növekvő szerepével a szocialista törvényes­ség megszilárdításában. A büntető perrend­tartásban rendezni kell főleg azokat a kér­déseket, amelyek a helyi népbíróságok, tár­sadalmi vádlók és védők szerepével, valamint azzal függnek össze, hogy a társadalmi szer­vezetek kezességet vállalnak a tettesek át­neveléséért és megjayulásáért. Tekintettel arra, hogy a nemzeti bizottsá­gokra nagyobb feladatok hárulnak a gazdasági és kulturális építő munka területén, megnő szervező és nevelő munkájuk, hogy módosít­juk a büntető törvénykönyvet és helyi népbí­róságokat létesítünk, felül kell vizsgálni a nemzeti bizottságok büntetőjogi hatáskörének kérdését is. III. A szocialista demokrácia fejlődése életünk minden területén megteremti a csehszlovák igazságügy demokratikus alapjai további ki­bővítésének feltételeit. Megnő az igazságszol­gáltatás megelőző és nevelő szerepe. Elmé­lyül és széles alapra helyeződik a dolgozók részvétele a bíróságok munkájában, megnő a bírák társadalmi felelőssége. A bírák választása megszilárdítja bírósá­gaink szoros kapcsolatát a nép életével és fokozza a népi ellenőrzés jelentőségét. A köz­ségekben és a járásokban, ahol az igazság­szolgáltatás munkájának zöme összpontosul, ezentúl a dolgozók közvetlenül választják a bírákat. Kerületi méretben ezt a kerületi nemzeti bizottságok teszik. A legfelsőbb bí­róságot a Nemzetgyűlés választja. Minden bíró népbíró. Nagy szerep jut azoknak a bíráknak, akik a munkások, parasztok és az értelmiség közvetlen képviselőiként hivatásuk mellett teljesítik bírói funkciójukat. A dolgozók növekvő részvétele a bíróságok munkájában szembetűnően kifejezésre jut a helyi népbíróságok létesítésében, a társadalmi vádlók intézményének megteremtésében, és abban, hogy a társadalmi szervezetek kezes­séget vállalnak a bűnösök átneveléséért. Áz új alkotmány értelmében a helyi népbí­róságok igazságügyünk egységes rendszerének fontos láncszemét jelentik. A helyi népbíró­ságok a dolgozók közvetlen szerveiként üze­meinkben és helységeinkben tárgyalást foly­tatnak és döntenek az állampolgárok egyes vétségeiről s rendeznek bizonyos polgárjogi peres ügyeket. Elősegítik a dolgozók közti elvtársi viszony fejlődését, védelmezik az ál­lampolgárok tekintélyét és becsületét, s a közösség elvtársi hatása és erkölcsi ereje segítségével az állampolgárokat arra nevelik, hogy megalkuvást nem ismerve szembefordul­janak rninden olyan cselekedettel, amely ká­ros a társadalomra. Szembefordulnak a tör­vények és a szocialista együttélés elvei meg­sértésével és egyéb olyan cselekményekkel, amelyek nem egyeztethetők össze a szocialista állam polgárának kötelességeivel. A nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, az EFSZ-ek szervei, a társadalmi szervezetek, s fiatalkorúak esetében főleg a család, az is­kola és a CSISZ-szervezet az eddiginél na­gyobb nevelő és megelőző munkásságot fejt­senek ki. A helyi népbíróságok e feladatukat nem vállalják magukra. A CSKP KB jóváhagyja, hogy a helyi nép­bíróságokról szóló törvényt a következő elvek szerint dolgozzák ki: A helyi népbíróság hatásköre A helyi népbíróságok tárgyalnak és dönte­nek a jogi előírások megsértésének egyes eseteiről, amelyek kevésbé veszélyesek a tár­sadalom számára s tolcg abban nyilvánulnak leg, hogy súlyosan megsértették a szocialista együttélés szabályait. Olyan intézkedéseket tesznek, amelyek jobb útra térítik a tette­seket. Főleg a következő esetekről tárgyalnak és döntenek: kisebb lopások, a szocialista tulajdon kisebb megkárosítása, vagy más formában való ve­szélyeztetése, kisebbmérvű tolvajlások, sikkasztások, szél­hámosságok, és más cselekmények, amelyek szándékosan vagy gondatlanságból kárósítják a dolgozók személyes tulajdonát, vagy sze­mélyes érdekeit, olyan cselekmények, amelyek vétenek a szocialista együttélés ellen, például helytelen magatartás, verekedés, rendbontás, rágalma­zás és egyéb szóbeli vagy tettleges sértés, iszákosság, a családról, a gyermekekről és nevelésükről való gondoskodás elhanyagolása, a munkafegyelem súlyos megsértése, pél­dául a műszakok rendszeres mulasztása ko­moly ok nélkül, munkaképtelenség színlelése, a technológiai fegyelem megsértése stb., a munkabiztonságról ^zóló előírások meg­sértése — a súlyosabb esetek továbbra is a járásbíróságok elé kerülnek. A helyi népbíróságok olyan törvénysérté­sekkel is foglalkoznak, amelyek esetében a bíróság vagy az államügyész saját megfonto­lás vagy a helyi népbíróság kérése alapján és a bűncselekmény társadalmi veszélyessé­gének, a tettes személyének és a munka­közösség nevelő erejének mérlegelése után úgy dönt, hôgy a szóbanforgó eset átadható a helyi népbíróságnak. A helyi népbíróságok foglalkoznak az ál­lampolgárok vagyonjogi pereinek egyszerűbb eseteivel is, amennyiben a perelt összeg nem haladja meg az ezer koronát. Mindkét fél javaslatára a helyi népbíróságok más vagyon­jogi perekkel is foglalkozhatik, amelyek az állampolgárok között kölcsönösen, vagy állam­polgárok és szocialista szervezetek között folynak, hogy elősegítsék a kölcsönös meg­egyezést. - Helyi népbíróság létesítése Helyi népbíróságokat fokozatosan létesíte­nek az üzeTnekben, valamint a legalább há­romezer lakosú városi jellegű helységekben. Helyi népbíróságokat nem létesítenek a had­seregben és a közbiztonsági alakulatokban, s egyelőre nem kerül sor megszervezésükre falun és EFSZ-ekben sem. A helyi népbíróság létesítéséről a helység­ben, vagy a munkahelyen a járási nemzeti bizottság dönt, a városi vagy helyi nemzeti bizottság illetve a szakszervezet javaslatára. A munkahelyeken a helyi népbíróságokat az FSZM alapszervezetének javaslatára a dolgo­zók gyűlésén választják. A helységekben a helyi népbíróságokat a városi, vagy helyi nemzeti bizottság javaslatára a lakosság gyű­lése választja. A helyi népbíróság tagjait két évi időtartamra választják nyilvános szava­zással. A helyi népbíróságok tagjaivá a munka­vagy állampolgári közösségek legjobb tagjait választják meg, akik köztiszteletet és általá­nos bizalmat élveznek, munkájukban, közéleti tevékenységükben és magánéletükben példát mutatnak a többieknek. Megválasztható az, aki betöltötte 21. élet­évét. A bíróság megválasztott tagjai esküt tesz­nek a helyi (városi) nemzeti bizottság elnö­kének kezébe. A helyi népbíróságok tagjai hivatali idősza­kuk letelte előtt viszahívhatók tisztségükből, ha nem teljesítik köteleségniket, vagy maga­tartásuk következtében elvesztették a dolgo­zók bizalmát, esetleg ha más okból nem lát­hatják el tisitségüket. A helyi népbíróság tagjainak visszahívásánál ugyanúgy járnak el, mint a jelölésnél és a választásnál. (Folytatás a 4. oldalon) ŰJ SZŐ 3 * 1960. december 13.

Next

/
Thumbnails
Contents