Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-10 / 342. szám, szombat

A vegyi ipar nagy jelentősége népgazdaságunk fejlesztésében (Folytatás a 4. oldalról) nak és igényességének, és hogy gyakran újból elkövetik a régi hibákat. Teljes mértékben értékeljük a vegyi ipari termelés fejlesztésében elért sikereket, és eddigi munkájukat, de nem szabad, hogy ez önelégültséghez vezessen. Ellenkezőleg, a minisztérium apparátusa munkájának szüntelenül javítására törekedve, minden jó tapasztalatot fel kell használnunk. Ebben az értelemben nagyobb mértékben kell felhasználnunk a munkásbérek átépítése terén szerzett tapasztalatokat, ami a vegyi iparban kétségtelenül számos fontős eredményt hozott mind magának a díjazási rendszernek a megjavításában, mind pedig a dolgozók kezdeményezésének és szakképzettségének növelésében; s ez kifejezésre jutott a tervfeladatok teljesítésében is. Az elmondottakból levonható az a következtetés, hogy a pártszervek és -szervezetek egyik alapvető feladata a jelenlegi fogyatékosságok kiküszöbölése során fokozott igényeket támasztani a párthatározatok teljesítésével szemben a gazdasági tevékenység valamennyi szakaszán. AZ EMBEREK DÖNTENEK E fontos ágazat kiépítése feladatainak megvalósításáról mindenekelőtt az emberek, dolgozó kádereink döntenek. Fontos továbbá az, hogy e feladatokra politikailag és szakmailag hogyan készülnek fel. Nem kell hangsúlyozni, hogy minél magasabb a dolgozók politikai és szakmai színvonala, annál gyorsabban és sikeresebben folyik maga a gazdasági felépítés is. Hogy sikeresen megvalósítsuk a vegyi ipar igényes feladatait, a pártszervezeteknek nagy figyelmet kell szentelniök a káderek céltudatos nevelésére. Dolgozóink megértik e kérdés fontosságát. Erről tanúskodik az a tény is, hogy fokozatosan növekszik a gazdasági kérdések tanulmányozása iránti érdeklődés. De nemcsak a munkások, hanem a technikusok, mérnökök, a tudományos és kutató dolgozók szakképzettségét is emelni kell. S érvényes ez a központi szervek, a tudományos és kutató intézetek és vállalatok vezető dolgozóira is. Az igényes fejlesztési feladatok a vegyi iparban nagyobb számú főiskolát végzett szakembert követelnek. Vegyészeti-technológiai iskoláink ezen igények kielégítésére nem készültek kellőképpen fel. Az elemzés azt mutatta, hogy a vegyészeti főiskolák mai kapacitása a vegyészmérnökök távlati szükségletének csupán a felét biztosítja, annak a szükségletnek a felét, amelyet nemcsak a vegyi ipar, hanem az élelmiszer- és közszükségleti ipar és más iparágazatok fejlődése is megkövetel. A káderek tanulmányai és előkészítése minden fokán fokozott figyelmet kell szentelni az eszmei nevelésnek. Társadalmunknak a kommunizmus irányában való fejlődése érdekében a kádereket nemcsak szakmailag, hanem politikailag is elő kell készítenünk nagy korszakunk feladataira. A vegyi ipar gyors fejlődése részét képezi a szocialista országok ama történelmi feladat teljesítésére irányuló közös erőfeszítésének, hogy a termelés terjedelmében elérjék és túlszárnyalják a legfejlettebb kapitalista államokat. Ezért a vegyi ipar fejlesztése feladatainak teljesítése a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelentős hozzájárulása lesz a kapitalizmus és a szocializmus között folyó gazdasági versenyben. A vegyi ipar fejlesztése eme jelentős feladatainak teljesítését elsősorban az emberek, a munkások, technikusok, gazdasági és tudományos dolgozók döntik el. A párt politikai-szervező munkájától függ majd, milyen eredményeket érünk el a csehszlovák vegyi ipari termelés világszínvonalának eléréséért vívott harcban. Meggyőződésünk, hogy a CSKP Központi Bizottságának a vegyi ipar fejlesztéséről folytatott tárgyalása a pártszervek és -szervezetek harci programjává válik. A kerületi és járási pártbizottságok, valamint az alapszervezetek gondoskodnak arról, hogy ez a program minden egyes munkahely világos és konkrét feladataiban nyilvánuljon meg. A gyarmatosítók kongói akciói Afrika békéjét veszélyeztetik (Folytatás az 1. oldalról bodott a kongói helyzet. Banditatámadást követtek el Lumumba miniszterelnök ellen. Megfosztották szabadságától és Mobutu bandái embertelenül bánnak vele, üldözik a törvényes kormány többi tagját és a parlament vezetőjét. Mindez a főtitkár, és az ENSZ-csapatok parancsnoksága közvetlen segítségével hoszszabb idő óta mutatkozó törvénytiprás logikus betetőzése. Zorin a legutóbbi kongói eseményekkel kapcsolatban felolvasta a szovjet kormány nyilatkozatát, mely többek között leszögezi, hogy a NATO gyarmattartó hatalmai az Egyesült Államok vezetésével nyíltan arra az útra tértek, hogy felszámolják a Kongói Köztársaság parlamentjét és törvényes kormányát, a kongói nép nemzeti függetlenségét. A gyarmattartók nem egy súlyos bűntettet követtek el a kongói nép ellen és most fizikailag is meg akarják semmisíteni a Kongói Köztársaság vezetőjét, hogy árulókat ültessenek a helyükbe. Zorin elmondotta, hogy az aknamunka szervező központja a leopoldvillei amerikai nagykövetség, mely a gyarmattartók érdekében pénzeli és irányítja a gyarmattartók érdekeltségét. A szovjet küldött kijelentette, hogy a gyarmattartók csak ideiglenes győzelmet arathatnak, de ez a győzelem vereségük lesz, mert Kongó példáján sokkal világosabban, mint máshol felismerhető a gyarmaturalom barbár lényege. Zorin elvtárs kijelentette, hogy Kaszavubu és cinkosai viszályt szőnek a Kongói Köztársaság és a testvéri államok között, egyre több afrikai államot sodornak viszályba és ezzel fokozzák Afrika és a világ békéjének reális veszélyét. Felszólalása végén a szovjet küldött határozati javaslatot terjesztett elő, mely feltételezi a haladéktalanul megteendő minimális intézkedéseket. • A szovjet küldött után az argentin küldött szólalt fel és nyíltan védelmezte a gyarmattartókat és bábjaikat. Lumumba miniszterelnök letartóztatását feleslegesen figyelmet keltő epizódnak minősítette. Az argentin küldött felszólalása után berekesztették az ülést. A Biztonsági Tanács esti ülésén Kardoszo, a Kaszavubu-klikk képviselője szólalt fel. Cinikus nyíltsággal mentegette Mobutu gaztetteit. Az utána következő angol küldött hazugságokkal és rágalmakkal operált. A Mali Szövetség küldötte népe nevében erélyesen tiltakozott Lumumba miniszterelnök törvénytelen letartóztatása ellen, melyet az egész emberiséget ért gyalázatnak minősített. Kijelentette: az imperialisták megfeledkeznek arról, hogy Lumumba több mint ember: a kongói nép tántoríthatatlan függetlenségi és szabadságvágyát kifejező jelkép. Bármit tegyenek az imperialisták, sohasem forgatják vissza a történelem kerekét, a kongói nép forradalma győzelemmel végződött. Valamennyi afrikai nép a kongói nép mellett áll. A jugoszláv küldött felszólalásában kijelentette, hogy a kongói események azonnali intézkedéseket követelnek a veszélyes fejlemények elhárítására, a törvényes rend helyreállítására, mert az ENSZ csak így teljesítheti kongói kötelességeit. Nemcsak Kongó jövőjéről, a békéről és az afrikai földrész biztonságáról, hanem a nemzetközi szervezet tekintélyéről is szó van. A jugoszláv küldött kategorikusan kijelentette, hogy az ENSZ fegyveres erőinek parancsnoksága nagymértékben felelős a kongói fejleményekért, mivel a fegyveres erők tevékenysége ellentétben áll a béke és a biztonság, a kongói nép érdekeivel. A jugoszláv küldött Lumumba és miniszterei szabadon bocsátását, további politikai tevékenységük garantálását, a nemzeti erők támogatását, a belga „szakértők" azonnali visszarendelését és az ENSZ-parancsnokság „be nem avatkozó politikájának" felülvizsgálását követelte. A válaszjogával élő főtitkár megígérte, hogy a következő ülésen beszámol az ENSZ parancsnokságának ellenintézkedéseiről. A Biztonsági Tanács pénteken este újra összeült. Előre a kommunizmus felé P

EZSEG AZ ÉLET a Hubemská utcában. Villamosok csilingelnek, autók tülkölnek, s a rend őre nyugodtan, biztosan irányítja Prágának e zajos utcakereszteződésén a forgalmat. Az utca tele üzletekkel, a vásárlók egymásnak adják a kilincset, a sarkon túl pedig a vidékiek igyekeznek a Közép-pályaudvar felé. Hétköznapi kép, nincs semmi feljegyzésre méltó rajta. Vagy? Vajon eszébe jut-e a siető járókelőknek, hogy negyven évvel ezelőtt ez az utca és benne a kétemeletes reneszánsz palota történelmi, sorsdöntő események színhelye volt? Lapozzunk viszsza a történelem könyvében, elevenítsük fel azokat az emlékezetes napokat, amikor ezen a helyen a prágai munkásság példát mutató hősiességgel csapott össze a cseh burzsoázia és csatlósai, az áruló szociáldemokraták szolgálatában álló fegyveres kopókkal. — Ki tudja közületek megmondani, hogy ez az épület, ahol most vagyunk, ahol minden teremből Vlagyimir Iljics Lenin szól hozzánk, azelőtt réges-régen, amikor még szüleitek annyi idősek sem voltak, mint ti most, milyen célokat szolgált? — kérdezte a Lenin Múzeumot mutató fiatal elvtárs az őt körülvevő pioníroktól. Majd néhány percnyi csend után így folytatta: — Ezt az épületet, ahol a kommunizmus halhatatlan harcosának, Leninnek tartós emléket állítottunk, azelőtt Népháznak hívták, és döntő szerepet játszott Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának történetében. daipari munkásbizalmiakat a Ve Smečkách utcai egyesületi helyiségünkbe, hogy megvitassuk a helyzetet. A gyűlés közben hirtelen a telefonhoz hívtak. Az elvtársak a nyomdából figyelmeztettek, hogy csendőr- és rendőrkordon kerítette Harc a Népházért — 1920 decemberében. be a Népházat, azonnal jöjjek viszsza. — Rettenetes kép fogadott. A csendőrség megszállta a bejáratokat, az udvart, a kertet. Gumibotokkal, szuronnyal támadott rá az akkor már egész Prágából összesereglő s a kerti teremben ülésező munkásbizalmiakra. Azok telefonon erősítést kértek a gyárakból. Igazolványommal sikerült a szerkesztőségbe jutnom és néhány szót váltanom Šmeral elvtárssal. Közben megindult az emberáradat a Népház felé. A munkásság nem adta olcsón a bástyáját. Elszántan védte tulajdonát. Munkásvér pecsételte meg a A történelmi nevezetességű prágai konferencia színhelye. A d'ablicei pionírok a „Vörös zászló nyomában" verseny keretében jöttek a Lenin Múzeumba, hogy tanuljanak a múltból, hogy a jelent annál jobban megbecsüljék... Mi pedig a kortárs, a szemtanú szemével akarjuk szemlélni 1920 decemberének viharos eseményeit J

OSEF LEDEN elvtárs, pártunk alapító tagja 76. életévét tapossa. Ez a kedves, még mindig friss mozgású öregember egész életében a haladó eszmékért harcolt. Fiatalabb éveiben nyomdász volt, a felszabadulás után vezető funkciót töltött be a szakszervezeti tanácsban. 1958 februárjában fáradhatatlan munkásságáért Munkaérdemrenddel tüntették ki. A négy évtizeddel ezelőtt történtekre úgy emlékszik, mintha ma történt volna. A Népház nyomdájában dolgozott. A Szociáldemokrata Pártban beállt szakadás nem érte váratlanul. Kezdettől fogva a nép, a munkásság érdekeit képviselő baloldalt támogatta. Mint a Právo lidu, majd a Rudé právo nyomdásza és mint a munkásbizalmiak (a mai üzemi bizottságnak felel meg) elnöke, hű segítőtársa volt a Rudé právo első szerkesztőinek, Šmeral és Olbracht elvtársaknak. De adjuk át a szót Josef Ledennek: — December 9-én délelőtt futótűzként terjedt el a hír, hogy a kormány, Masaryk beleegyezésével, eleget tett a jobboldali szociáldemokrata vezérek követelésének és utasítást adott a Népház kiürítésére, a nyomda lepecsételésére. Ürügyül azt hozták fel, hogy az igazgatónak nincs rendben az iparengedélye, tehát nincs joga a nyomdát üzemben tartani. Sürgősen összehívtuk a nyom- i harcot. Sebesültek hevertek az utcán és a Népházban. A harc éjfél utánig tartott. A munkások puszta kézzel vették fel a harcot a felfegyverzett csendőr- és rendőrkülönítménnnyel szemben. Hősies helytállásuk ellenére az erőszak végül is felülkerekedett. Megfosztották a munkásokat jogos tulajdonuktól, a Népháztól. A jobboldali hitszegő árulók Soukup, Nemec, Stivin és társai még akkor éjA Népház ma erőforrás s a múlt harcainak megbecsült tanúja. jel bevonultak a barikádok roncsaival ellepett, s proletárvérrel öntözött udvaron, a szalutáló rendőrök sorfala között — a Népházba... Leden elvtárs hangja még most is remeg az izgalomtól, amikor e megrázó órákat idézi. A

PRÁGÁBAN lezajlott események forrongásba hozták az egész országot. Egymillió munkás lépett sztrájkba. Csehek, szlovákok, németek, magyarok, lengyelek, ukránok, ipari munkások és földmunkások egyaránt tiltakoztak a hatalmi önkény ellen. Mindhiába. A sztrájkot leverték. Az ország negyedévszázadra a tőkés kizsákmányolás kiszolgáltatottja lett. A burzsoá-rendszer drágán fizetett ezért a „győzelemért". Győzelmük megsemmisülésük kezdetét is jelentette. A decemberi általános sztrájk megacélozta a munkásosztályt. Tudatára ébredt annak, hogy új típusú forradalmi párt nélkül lehetetlen győzelmet aratni. S néhány hónappal később, 1921 májusában megszületett a munkásosztály élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az a párt, amely megalakulásától kezdve elszántan harcolt a burzsoá rendszer kizsákmányoló és elnyomó, népbutító és a népet megtévesztő politikája ellen, a munkásosztály egységéért, a proletárdiktatúra megvalósításáért. A kommunisták soha sem vesztették el a végső győzelembe vetett hitüket, mert tudták: igazságos ügyért, a nép teljes felszabadításáért küzdenek... A győzelem be is következett, a hatalmat a munkásosztály vette át s 1920 decemberének tapasztalatain okulva, többé a kezéből ki nem adja. E kitérő után térjünk vissza ismét a jelenbe és csatlakozzunk kis barátainkhoz, a dáblicei pionírokhoz. A

NÉPHÁZ nemcsak a decemberi események után vált híressé. 1912 januárjában ebben az épületben ült össze Lenin elnökletével az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. általános konferenciája, amelyet prágai konferencia néven ismer a történelem. Ennek a konferenciának óriási jelentősége volt az oroszországi szociáldemokrata párt és az egész munkásmozgalom történetében. Ekkor űzték ki a párt soraiból a mensevikeket és vetették meg az új típusú pártnak, a lenini bolsevik pátnak az alapját. Az önálló bolsevik párt megalakítása tette lehetővé, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dicső győzelmét és a proletariátus hatalomra jutását Oroszországban. Csehszlovákia Kommunista Pártja a Lenin vezette prágai konferencia emlékére döntött úgy, hogy a prágai Lenin Múzeum a Népházban kap helyet. Abban a teremben állunk, ahol annak idején ez a nagy jelentőségű tanácskozás lefolyt. Minden úgy van, mint akkor. A gyerekek áhítatosan hallgatják az előadó szavait. Tágra-, nyílt szemekkel próbálják kibetűzni az első látogatók, a felszabadító vörös hadsereg tagjainak bejegyzéseit. Háromnegyedmillió ember fordult meg a múzeumban megalapítása, 1953. január 21-ike óta. Csehszlovákok, külföldiek, a világ minden tájáról. A huszonkét teremben elhelyezett gazdag anyag, fényképek, dokumentumok, levelek, szobrok, festmények feltárják a látogató előtt Vlagyimir Iljics Lenin szorgos munkával töltött életét, az orosz munkásmozgalom történetét egész napjainkig. A múzeum egyformán szól az egyszerű és az eszmeileg képzett látogatókhoz. Lenin élete és életműve mindenki számára buzdítást jelent további munkájában, hitet és erőt ad a kommunizmus végső győzelméért folytatott harcban. „Legyen a Lenin Múzeum a kommunizmus iskolája, népeink milliói számára" — jegyezte be Gottwald elvtárs az emlékkönyvbe. És ez így is történt, Marenka, Zuzanna, Tamara, Jirí, Sáša, Vláda, Jana mutatkoznak be a pionírok, amikor az utcán elbúcsúzunk. A komolyan figyelő arcok egyszeriben mosolygóvá, vidámmá válnak. Örülnek fiatalságuknak, és mi velük örülünk: Igen, ti már a sok küzdelem árán, a kitaposott úton, könnyű léptekkel mentek előre, a kommunizmus felé. KIS ÉVA ©í SZÖ S + 1060. december 10.