Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-10 / 342. szám, szombat

A vegyi ipar nagy jelentősége népgazdaságunk fejlesztésében A. Dubček elvtárs beszéde a CSKP KB 7960. december 7-8-/ ülésén A fejlett szocialista társadalom építési programjának megvalósításá­ban igen fontos szerepet játszik a népgazdasági ágak műszaki színvo­nalának nagyfokú emelkedése. Vegyi iparunk az' az ág, mely rendkívül nagy befolyást gyakorol a népgaz­daság általános műszaki fejlődésének kibontakozására. A vegyészet és a vegyi ipar fej­lődése a műszaki forradalom mai időszakában rendkívül progresszív elem a természeti erőforrások álta­lános komplex kihasználásában és népgazdaságunk nyersanyagalapjának lényeges kibővítésében. A vegyi ipar úgyszólván korlátlan lehetőségeket tár fel teljesen új, olcsó és rendkí­vül jó minőségű anyagok gyártásá­ra, egyrészt ipari célokra, másrészt a személyi és társadalmi fogyasztás növelésére. Kemizálás nélkül el sem képzelhető, hogy a jövőben a nép­gazdaság valamennyi ágában biztosí­tani tudnánk a munkatermelékeny­ség növekedésének nagy ütemét. A vegyi ipar jelentős mértékben hozzájárulva magas termelőképessé­gü szocialista mezőgazdaság megte­remtése országos feladatának megol­dásához. A harmadik ötéves terv vé­gén legalább 120 százalékkal több nitrogéntrágyát, 90 százalékkal több foszfortrágyát és 80 százalékkal több mezőgazdasági vegyszert ad mező­gazdaságunknak, mint 1960-ban. Tgy tehát az egy hektár mezőgazdasági földre jutó tiszta tápanyag megha­ladja a 130 kg-ot, vagyis tízszerese lesz az 1936—1937. évinek. A föld­művesek fontos takarmányízesítőket is kapnak. A mezőgazdaság kemizálása az­előtt nem is sejtett lehetőségeket tartogat a jövőre nézve. Az egy hek­tár földre juttatott minden 10 kg tervezetten felüli nitrogén például az összes agrotechnikai intézkedések és talajszerkezeti beavatkozások ese­tében a búza hektárhozamának 120 kg-os növekedését eredményezi. Az évek óta folyó kutatás azt bizonyít­ja, hogyha a növényvédelmi vegysze­reket a kellő választékban és meny­nyiségben alkalmazzák, akkor átla­gosan a gabona és a zöldségfélék 20 százalékát, a burgonya 30 százalé­kát, a cukorrépa 25 százalékát, a szőlő 40 százalékát mentik meg. Ezért a műtrágya és a növényi kár­tevők elleni vegyszerek gyártása a vegyi ipar egyik fő fejlődési iránya. Öriási népgazdasági jelentősége van a mükaucsuk gyártásának. Fejlett gumiiparunk révén világviszonylatban az első helyek egyikét foglaljuk el a kaucsukfogyasztásban. A kaucsu­kot azonban még mindig importál­juk. Ezért a harmadik ötéves terv­ben szovjet műszaki segítséggel két műkaucsukgyárat létesítünk, melyek gumiiparunk nyersanyagalapjául fog­nak szolgálni. A plasztikus anyagok gyártásának fejlesztése rendkívül nagy jelentő­ségű nyersanyagalapunk bővítése szempontjából. Hazánk nem gazdag a számunkra hiányanyagot jelentő színes fémekben. A plasztikus anya­gok gyártásával részben megoldhat­juk ezt a problémát. A gépiparban egy tonna műanyag le­hetővé teszi három tonna színes fém pót­lását. A kábelgyártásban például több tízezer tonna ólmot takaríthatunk meg, nem is szólván egyéb anyagmegtakarításokról. A polivinilklorid alkalmazása a kábelgyár­tásban 30 százalékkal csökkenti a mun­kaigényességet. A műanyag a gépiparban a színes fémek egyéb pótlását is lehető­vé teszi az alkatrészek nagy választé­kának, például az önkenő csúszócsap­ágyaknak, szilárd és zajtalan fogaskere­keknek és sok más gépalkatrésznek gyár­tásában. A műanyag az építőiparban lehetővé teszi az építkezés iparosítását, fa- és fémmegtakaritást eredményez, lehetővé teszi az épületek súlyának és árának csökkentését. Építőiparunk a harmadik ötéves terv folyamán körülbelül 345 ezer tonna különféle műanyagterméket és plasz­tikus anyagot használ fel, melyek növe­lik az épületek tartósságát, szebbé te­szik kivitelezésüket és berendezésüket. Nem kevésbé fontos a műfonalak gyár­tásának fejlesztése. A műfonalak növekvő gyártása jelentős mértékben fokozatosan kihat majd számos közszükségleti cikk terjedelmére, minőségére és árára. Így egyes műfonalkészítmények nemcsak utól­érik, hanem gyakran túl is szárnyalják a gyapjúkészítmények minőségét. Ezért a műfonalak részaránya a fonalak álta­lános szükségletében 42 százalékot képez majd a harmadik ötéves tervben. Ez je­lentős mértékben függetlenít minket a tőkés államokból való behozataltól. Bevezetjük a gyapjúnál jobb — s ami még fontosabb — olcsóbb fonalak gyár­tását. Gyártásuk a vegyészet egyik leg­nagyobb sikere. Szemléltetésül megemlí­tem, hogy például 10 ezer tonna mű­fonal annyi gyapjúnak felel meg, ameny­nyií hatmillió juhról tudnánk lenyírni, A fa komplex felhasználása és megta­karítása, a nyersanyagalap kibővítése, társadalmi életUnk kulturális színvonalá­nak emelése szempontjából nagy jelentő­sége van a cellulóz- és papírgyártás fej­lesztésének. A tökéletesebb technikai el­járások bevezetése már a harmadik öt­éves tervben lehetővé teszi a faanyag tökéletesebb felhasználását, valamint az eddig felhasználatlan, kevésbé értékes fafajlák és az ócska papír feldolgozását. Ezzel megteremtjük sajtónk további fej­lesztésének anyagi alapját. A ragasztott falemez gyártásának növelése elősegíti a csomagoló-technika helyzetének megjavu­lását. A vegyi iparnak a tüzelőanyag és a népgazdaság különféle szakaszain szüksé­ges egyéb termékek — festékek, textil­ipari segédkészítmények és mázolóanyagok gyártásában is jelentős feladatai vannak. Kibővül a szintetikus mosóeszközök gyár­tása. Ezek pótolják a természetes nyers­anyagból, zsiradékokból eddig gyártott szappant. Így például 10 ezer tonna al­kilszulfát gyártásával legaláb 13 ezer ton­na zsiradékot takarítunk meg. A vegyi ipar sok új anyagot is gyárt, mint például az elektromos iparban a fél­vezetőket. és szintetikus szigetelőanya­gokat, továbbá repülőgép-üzemagyagokat és rendkívül tiszta atomtechnikai anyago­kat. A vegyi ipar építése és termelésé­nek fejlesztése a népgazdaság kemi­zálásának fő feltétele. A népgazda­ság kemizálása pedig szorosan össze­függ a munka társadalmi termelé­kenységének gyors növekedésével. A vegyi ipari termelési folyamatok jellegüknél fogva a legjobb feltéte­lekkel rendelkeznek a teljes gépesí­tés és automatizálás megvalósításá­ra. A széleskörű általános kemizálás újabb magasabb műszaki színvonalra emeli egész népgazdaságunkat és lé­nyeges segítséget ad olyan erős anyagi-műszaki bázis megteremtésé­re, mely biztosítani tudja majd a termékbőséget és az életkultúra emelkedését hazánkban. A jövőben még szélesebb hatása lesz a kemizálás kibontakozásának. Mint már Marx előre látta, a mecha­nikai technológiát egyre inkább a kémiai technológia váltja fel, éspe­dig a szocialista nagyüzemi terme­lés valamennyi területén. Például már ma komolyan megítélhetjük a kémia befolyását a kohóiparban, ahol lényeges beavatkozásokat fog ered­ményezni a vas-, acél- és egyéb anyaggyártás eddigi hagyományos módjaiba. A kohászat kemizálása elő­segíti a termelési folyamatok terme­lékenységének lényeges növelését.­Pártunk a vegyi ipar nagy jelen­tőségéből indult ki akkor, amikor a XI. kongresszus és az országos kon­ferencia határozataiba — a termelő­erők elért színvonala és a fejlett szocialista társadalom építési szük­ségletei alapján — lerögzítette, hogy a vegyi ipart már az 1960—1965. években az egyik vezető termelési ággá kell fejleszteni. A VEGYI IPARI TERMELÉS LEGALÁBB 291 SZÁZALÉKKAL NÖVEKSZIK műszaki felszerelése is alacsony színvo­nalú. A t'élüzemrészlegek és kísérleti gyártási részlegek építése is lassú, két vagy még több évig is eltart. Előtérbe lép annak fontossága, hogy valamennyi kutató törekvése egyesüljön és kialakuljon a tudományos munkahe­lyek, a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia, a főiskolák, a kutató- és tervező intézetek, valamint a nemzeti vállalatok kísérleti munkahelyei és a termelési dol­gozók elvtársi együttműködésének lég­köre. Fontos, hogy teljes súllyal a kutatás irányításának és a kutatási munkálatok­nak megjavítására és az ötéves tervben, valamint a hosszú érvényű fejlesztési távlati tervben megjelölt fő feladatok megoldására összpontosítsák törekvésü­ket, nagy komplex munkaközösségekben szervezzék meg a munkát és az üzemek gyakorlatában állandóan felülvizsgálják a kutatás útját. Meg kell erősíteni a kutatóintézetek ed^ dig elhanyagolt konstrukciós, számoló, automatizáló és gazdasági központjait, és gyorsan ki kell építeni a télüzemrészle­geket. Nem kevésbé fontos a saját nagy­üzemi termelés elsajátítása. HATÉKONYSÁG AZ ELSŐ HELYEN Ipari sikereink megteremtették a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a harmadik ötéves tervben nagy és igényes feladatokat tűzzünk ki a vegyi ipar fejlesztésében. Annak eredményeképpen, hogy pár­tunk rendszeresen folytatta a szo­cialista építés lenini politikáját, ve­gyi iparunk is fejlődött az adott feltételek és lehetőségek keretében. A vegyi ipari termelés 1960rban 1948-hoz viszonyítva legalább 291 százalékkal lesz nagyobb. Sok vegyi ipari kombinát és üzem épült, mint például a Keletszlovákiai Vegyi Ipari Kombinát, a štetíni és hencovcei pa­pírkombinátok, a lovosicei nitrogén­trágya-gyár, a bratislavai viszkóza­fonalgyár, a Planá nad Lužnicí-i szi­lonfonalgyár és mások. Lényegesen bővültek további üzemek, mint például a zálužíi Sztálin-művek, a neratovicei Spoľana, a semtíni kelet­csehországi vegyi üzemek és a novákyi Wilhelm Pieck Vegyiművek. A kénsav és nitrogéntrágyák gyártásán kívül a legutóbbi tíz év folyamán lénye­gesen növekedett a nátrium-hidroxid (140 százalékkal), a viszkóza-fonalak (123 szá­zalékkal), az üzemanyagok (333 száza­lékkal) és a cellulóz (62 százalékkal) gyártása. Sok új vegyi ipari termék, mint például polivinilklorid, a szilon- és kap­ron-típusú poliamídfonalak, műgyanták, új típusú festékek, textilipari segédké­szítmények, gyógyszerek és növényvé­delmi vegyszerek gyártását vezettük be. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság vegyi ipari termelése ma eléri a Fran­ciaország vagy Olaszország egy lakosára eső vegyi ipari termelésének színvonalát, a műfonalak gyártásában pedig már túl is szárnyaltuk az említett országokat. Am még mindig teljes mértékben ér­vényes a vegyi ipar eddigi fejlődési ered­ményeinek a XI. pártkongresszuson el­hangzott értékelése: „A vegyi ipari termelés színvonala ko­rántsem elégíti ki szükségleteinket. Míg például a szén- és acéltermelés terén a legfejlettebb ipari államok közé tarto­zunk, vegyi iparunk 5—10 évvel elmaradt a világfejíődés mögött." Nyíltan meg kell mondani, hogy a vegyi ipar harmadik öt­éves tervre tervezett nagyarányú fejlesz­tése ellenére sem tudjuk teljesen behozni késését. A XI. kongreszsus óta bizonyos sike­reket értünk el a vegyi ipar gyorsabb fejlesztésében. A vegyi ipar fejlődési üteme az évi 11 százalékos növekedésről 14 és fél százalékra emelkedett. Ennek ellenére még sok probléma megoldása vár befejezésre főként azoknak a vegyi ipari ágaknak fejlesztésében, melyek nagymennyiségű vegyi eredetű nyers­anyaggal látják el a többi népgazdasági ágat. Tegyük fel a kérdést, vannak-e kedvező feltételeink a vegyi ipar fej­lesztésére és következésképpen a népgazdaság kemizálására ? Mindenekelőtt az a fontos, lesz-e elegendő nyersanyagforrásunk a ve­gyi ipar nagyarányú fejlesztésére. Erre igennel kell válaszolnunk. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságnak sok fontos hazai vegyi ipari alapnyersanyaga van, mint például a kőszén kokszolásából és a barnaszén gázosításából származó termékek, fa, mészkő, barit, pirit, földgáz és só. Egyszersmind figyelmeztetnünk kell geológiai kutatóinkat is, hogy még kitartóbban keressenek további kőolaj- és földgázlelőhelyeket ha­zánk területén. A Szovjetunió testvéri segítsége felbecsülhetetlenül megsokszorozza nyersanyagforrásainkat. A Szovjet­unió jelentős mennyiségű kőolajat szállít és fog szállítani nekünk és ezzel lehetővé teszi a széleskörű kő­olaj-vegyészet építési programjának megvalósítását. A kőolaj-vegyéfzet — a petrokémia a korszerű vegyi ipar fejlesztésének alapvető része lesz a harmadik ötéves tervben. Ve­gyi iparunk a szovjet segítség nél­kül nem tudna oly gyors ütemben fejlődni. Fejlett gépiparunk és kohóiparunk is kedvező feltételeket nyújt a vegyi ipar fejlesztésére. E kedvező feltételek ellenére mindnyájan tudjuk, hogy bonyolult és nehéz feladat vár ránk. A vegyi ipar fejlesztési feladatainak teljesí­tése, a népgazdaság kemizálásának biztosítása a harmadik ötéves terv­ben, a vegyi ipari termékek még nagyobb arányú érvényesülése felté­teleinek egyidejű megteremtése a fejlett szocialista társadalomban már most, a harmadik ötéves terv elején igényes szervező munkát, kezdemé­nyezést, önfeláldozást és lelkesedést igényel, megköveteli, hogy valóban pártos szempontból kezeljük a fel­adatok teljesítését, s e feladatok tel­jesítésének fő módjaira összponto­sítsuk erőinket. Erőfeszítésünknek mindenekelőtt azokra a szakaszokra kell összponto­sulnia, amelyeken a feladatok ered­ményes megvalósítása eldől. Tehát mindenekelőtt: 1. a technika gyors fejlesztésére, 2. a következetes beruházási épít­kezésre, 3. a káderképzésre. A kutatók és a tudományos intéze­tek dolgozói nagymértekben kive­szik részüket a technika fejlesztésé­ből. Megvannak a fő feltételeink az alapvető kutatási feladatok megoldá­sára. 1945 óta kiépült a kutatóinté­zetek és munkahelyek hálózata, mely az idén a Csehszlovák Tudományos Akadémia újonnan létesített intéze­tével — a vegyi ipari technika elmé­leti alapjainak intézetével és a vegyi ipari automatizálási intézettel gyarapodik. Éppen azért, mert a feltételek lét­rejöttek, várjuk, hogy a kutató in­tézetek most jelentős szerepet ját­szanak az új technika és az új tech­nológiai folyamatok bevezetésében. Eddig még sok komoly fogyatékos­ság mutatkozik munkájukban. Évek óta húzódik egyes kutatási feladatok megoldása és a kutatás eredményei­nek gyakorlati alkalmazása a terme­lésben is hosszadalmas. A fogyatékosságok gyökerei már ab­ban is megmutatkoznak, ahogyan a Vegyi Ipari Minisztérium a kutatóintézeteket irányítja. A minisztérium nem gondos­kodik kellőképpen a kutatóintézetek ter­vének összeállításáról, s bár a legfon­tosabb feladatokra irányítja a kutatók munkaközösségeinek tevékenységét, még mindig hiányzik a kutatók széleskörű közös részvétele a terv összeállításánál. A kutatók néha a társadalmi szükségle­tek rovására egyéb kedvteléseikhez ido­mítják munkájukat. A kutatási munka­tervek ellenőrzésére sem ügyelnek kel­lőképpen. A kutatóintézetek és laboratóriumok A vegyi iparnak nemcsak az a fel­adata, hogy kellő mennyiségű, egyre újabb és jobb termékeket adjon a népgazdaságnak, hanem hogy minél hatékonyabban termeljen. Ez a meg­levő termelőberencftzés műszaki színvonalának emelésétől fog függni. A vegyi ipar gyors műszaki fejlő­dése meggyorsítja a berendezés er­kölcsi kopását. Ezért az üzemrészle­gek és üzemek korszerűsítése a mű­szaki fejlődés fontos iránya. Sok vállalat még mindig lebecsüli a korszerűsítést. A tartalékok feltá­rása és kihasználása helyett a ve­zető gazdasági dolgozók és a kutatók gyakran új termelő részlegek előké­szítését helyezik előnybe, a vállalati igazgatók pedig néha azt is meg­engedik maguknak, hogy régi mű­szaki és gazdasági paraméterű új termelőrészlegek építésére pocsékol­ják a decentralizált .eszközöket. Ezt a következtetést az is bizonyítja, hogy a vegyi iparban még nem elég­gé bontakozódott ki a beruházások hatékonyságának növelését követö mozgalom. Bár számítunk rá, hogy a korsze­rűsítést túlnyomó részben saját erő­vel végezhetjük el, nem kerülheti el figyelmünket a gépek és berendezé­sek termelői aktív szerepének fon­tossága. Az legyen a feladatuk, hogy javasolják és biztosítsák a gépek korszerűsítését az üzemrészlegekben és vegyék ki részüket a vegyi ipar műszaki színvonalának emeléséből. Természetesen fontos, hogy a vegyi ipari üzemek rendszeresen adják át a gépek korszerűsítésében és az üzem rekonstrukciójában szerzett tapasztalataikat a gépberendezések gyártóinak. Ezért a műszaki fejlesztési terv összeállításakor a tervezett termelési feladatokból, a saját pénzeszközök­ből kell kiindulni és a termelőbe­rendezés állapotának ismerete alap­ján főként a generáljavításokat kell felhasználni arra, hogy a generálja­vítás és az átalakítás célszerű egy­bekapcsolásával intenzifikáljuk és korszerűsítsük az üzemrészlegeket és üzemeket. Fontos lesz, hogy komplex re­konstrukciós terveket dolgozzunk ki a további távlat tekintetbevételével. Az üzemek dolgozóinak összponto­sított törekvése a korszerűsítésre és intenzifikálásra irányuljon. Ezzel kapcsolatban szeretném fel­hívni a figyelmet a CSKP KB poli­tikai irodájának a kigőzölgések meg­szüntetéséről és folyóink tisztaságá­nak biztosításáról szóló fontos határozatára. E határozat végrehajtá­sával nem várhatunk az újabb építke­zésig, hanem főként az átalakításo­kat és generáljavításokat kell fel­használnunk arra, hogy városaink és lakótelepeink levegője ne szennye­ződjék tovább, hogy javuljon fo­lyóink tisztasága és vegyi ipari üze­meink munkahelyeinek higiéniája. A meglevő kapacitások és a iéte­sülő új üzemek termelésének tartós növelésére irányuló törekvésünkkel párhuzamosan arra is igyekezzünk, hogy csökkenjék az emberi munka részaránya a termelésben, és foko­zatosan általában megszüntessük a fárasztó fizikai munkát, ezzel csök­kentsük a különbséget a szellemi és fizikai munka között. E cél elérésé­nek útja a komplex gépesítés és automatizálás. Mint tudjuk, a modern vegyi ipart nagy­üzemi termelőrészlegek jellemzik, me­lyeknek termelési folyamata rendszerint folyamatos, s megfelel a gépesítés és au­tomatizálás széleskörű alkalmazásának. A tulajdonképpeni vegyi ipari termelés gyártási folyamatát már nagymérték­ben gépesítettük. A vegyi ipar alapvető ágában növeltük a kénsav, a műtrágyák, a karbid, a mészkő, a nátronlúg és más szerv Ss anyagok gyártásának gépesítési fokát. A fonálgryártásban bevezettük a kordselyem folyamatos gyártását. A ve­gyi ipar különösen hatékony feldolgozó ágaiban bevezetjük a gépesítést. Ideje már, hogy megkezdjük a nagy­számú szakképzett technikust igénylő munkák — mint pl. a műszaki ellenőr­zés — gépesítését is, s az adminisztra­tív munkák gépesítésén kívül a techno­lógiai számításokat is gépesíteni kell. A vegyi ipari dolgozók kötelesséoe, hogy gyorsan felszámolják a nehéz fizikai munkát és a harmadik ötéves terv folya­mán alapjában befejezzék a kézimunka gépesítését. Ez mindenekelőtt az újonnan létesült üzemekre vonatkozik. Az automatizálásnak, vegyi iparunkba va­ló bevezetése — a sajátos feltételek folytán — messzemenő előnyökkel bír. A jól megoldott automatizált üzem­részlegek — a gépberuházások jelentős részaránya ellenére — beruházási szem­pontból általában olcsóbbak. A Szovjet­unió tapasztalatai is ezt bizonyítják. A termelés automatizálása és távve­zérlése a zajtól, portól és ártalmas vegy­szerektől távolesö vezérlőhelyiségekből, növeli a munka biztonságát és a dol­gozók egészségvédelmét s lehetővé teszi a nők vegyi ipari foglalkoztatottságának kibővítését. A vegyi iparban az automatizálásnak még csak a kezdetén vagyunk. Valóban, ideje már, hogy reáébredjünk, milyea fontos, hogy a darabtermelésröl áttérjünk a folyamatos termelésre, majd az auto­matizálásra. Ezért olyan termékek ter­melésének automatizálására kel! töreked­nünk, amelyek a leggyorsabb hatékony­sággal járnak. Ez azt jelenti, hogy első­sorban a következő feladatokra kell ösz­pontosulnia törekvéseinknek: — Fel kell építeni egy komplex automatizált kénfeldolgozó kénsav­gyárat és fokozatosan be kelj fejezni a meglevő pirit-feldolgozó kénsav­gyárak automatizálását, automatizál­ni kell a kőolaj csőlepárlását és sze­lektív finomítását, a vegyület készí­tését, valamint a gumigyárakban a kész termékek kezelését. Oj, nagy teljesítőképességű műanyagfeldolgozó gépeket kell bevezetni, gépsorokat kell alkotni belőlük és maximálisan automatizálni kell a különféle mű­anyagfajták préselését. A műfonal­gyártásban át kell térni a folyamatos technológiai eljárásokra.-A papír- és cellulóz-gyártásban folyamatos őrlő gépsorokat kell létesíteni és meg kell teremteni a főzési és fehérítési fo­lyamatot, valamint a papírgyártó részlegek komplex automatizálásának feltételeit. A vegyi ipari és gépipari dolgozók­tól elvárjuk, hogy azonnal hozzálát* nak az automatizálás alapfeltételei­nek megteremtéséhez. Gyorsan ki kell dolgozni a technológiai rezsimek normáit és szabályozási rendszerük rendszeres felülvizsgálásának prog­ramját és gondoskodni kell ennek következetes teljesítéséről. Fokozott figyelmet kell szentelni annak, hogy az újonnan létesült termelőüzemek már teljes mértékben megfeleljenek az automatizálás követelményeinek, A tudomány és a kutatás felhasz­nálása, a vegyi ipar műszaki szín­vonala állandó emelkedésének biz­tosítása legyen az üzemek és inté­zetek vezetőinek, párt- és szakszer­vezeteinek legfőbb gondja. Főként a Vegyi Ipari Minisztérium munkájában kell alapvető fordulatot elérni abban, hogyan kezelje a mű­szaki fejlesztés terveit és végrehaj­tásukat. A minisztériumok a termelési gaz­dasági egységek igazgatóival egye­temben kötelesek rendszeresen fel­tételeket teremteni arra, hogy a mű­szaki fejlesztés terve valamennyi dolgozó szívügye legyen. Ez minde­nekelőtt megköveteli, hogy a terve­ket úgy állítsák össze, hogy minden egyes termékfajtánál kitűzzék a mi­nőségi és gazdaságossági világszínvo­nal mielőbbi elérését, hogy megha­tározzák bennük minden egyes mun­kahely minden egyes dolgozójának a kitűzött cél elérésére irányuló egyé­ni feladatait. Ha pártszervezeteink megkövete­lik, hogy valamennyi termelési-gaz­dasági egység, valamennyi munka­hely, minden egyes dolgozó számára ilyen konkrét terveket dolgozzanak ki, akkor az eddiginél jobban telje­síthetik nagy feladatukat abban, hogy minden dolgozót megnyerjenek a műszaki 'fejlődés meggyorsításáért folytatott elszánt harcnak. Pártszer­vezeteink feladata, hogy rendszere­sen megismerkedjenek a hazai és a külföldi technikában elért haladás­sal, hogy a legmagasabb világszín­vonalú üzemekben elért eredmények összehasonlítására késztessék a gaz­dasági dolgozókat és hatékony in­tézkedéseket tegyenek ezek eléré­sére. (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 1960. deeember 10.

Next

/
Thumbnails
Contents