Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-04 / 336. szám, vasárnap

Első számú feladat: Ä MŰSZAKI FEJLESZTÉS Két évi távollét után újra a No­vé Zámky-i Elektrosvitben járok. Az adminisztrációs épület nem éppen reprezentatív folyosójának korhadt deszkái mintha ma egy kicsit még jobban csikorognának a lábam alatt, mint akkori látogatásomkor. Talán ez az oka, hogy olyan érzésem van, mintha ebben az üzemben két év alatt semmi sem fejlődött volna. És így morfondíroztam magamban: Talán mégis igaz, hogy nincs min­den rendben ebben az üzemben? Hi­szen nem is olyan régen hangzott el a gyár címére egy kritika. Ille­tékes helyről marasztalták el az üzem vezetőségét, hogy állítólag ke­veset törődnek az üzemben a mű­szaki fejlesztéssel és kedvezőtlen a műszaki dolgozók számaránya a fi­zikai munkásokhoz viszonyítva. Hogy mennyire volt jogos e a kri­tika, azt az dönti el, mennyire fe­lelünk meg a jégszekrények, meg a világító-berendezések gyártásával a kor adta követelményeknek, mond­ják mindenütt, ahol csak szóba ke­rül az eset. Ternovský Károly, a jégszekrény­szerelő-műhely dolgozója és egyút­tal az üzemi pártbizottság elnöke is szívesen beszél erről a kérdésről. Látszik, hogy érdeklik a problémák. — Készítményeink formáját nézve lemaradtunk a világszínvonaltól. Külföldön — ezt be kell ismernünk — ezen a téren több gondot fordí­tanak a gyártmányokra. És ez nem • • • • A Vratislavice nad Nisou-i kerületi állat­egészségügyi vizsgáló állomás felmérhe­tetlen szolgálatokat tesz: nemcsak az ál­latokat, hanem az embereket is védi a megbetegedésektől azzal, hogy az élel­miszerekben vizsgálja és megállapítja a kórokozókat és az állatoknál laboratóriu­mi módszer segítségével oontos diagnó­zist állít fel, amelyek alapon azonnal hatásos intézkedéseket foganatosít a be­tegség leküzdésére. Képünkön Olga Uhllŕová a táptalaj sterilizálását készíti elő. (J. Mathauser — ČTK — felv.) is utolsó rendű szempont. A vásárló háziasszony, azonkívül, hogy pél­dául megbízható, nagy teljesítményű hűtőszekrényt vásárol, arra is nagy gondot fordít, hogy konyhájába mu­tatós konyhagép kerüljön. Hogy a világszínvonaltól ezen a téren le­maradtunk, azért mi magunk, a gyár dolgozói vagyunk hibásak. — Miért? — Azért, mert az önmagunkkal való megelégedés káros hatása alá kerültünk. Jégszekrényeink jő tech­nikai tulajdonságaiknál fogva ugyan­is nagyon kedvelt és keresett cik­kekké váltak. Belföldön. De most, hogy a gyár korszerűsítésével és ki­bővítésével foglalkozunk, gondolnunk kell a külföldi piacra is, mert — a népi demokratikus országok kivéte­lével — ott még nem ismerik áruinkat. És hiába, a technika mai állásánál nagyon fontos, hogy va­lamely ipari kiállításon a vevőnek megakadjon a szeme készítményein­ken. Szaklapok olvasásával, szakem­bereink külföldi tanulmányűtjaival és minden lehető más módon szem­mel kell tartani a világszínvonalat. A többi azután már a műszaki fej­lesztési osztály dolga lesz, hogy le­leményességével be tudja hozni a lemaradást. — Miben tűnik ki a gyár a ké­szítmények minőségét illetően? — A hűtőszekrények hasznos űr­tartalma jóval felülmúlja a világát­lagot. De a belső berendezés mi­nőségét tekintve is tartjuk a világ­színvonalat, mert hűtőszekrényeink berendezése jóval alacsonyabb hő­fokra tudja lehűteni az élelmiszert, mint az átlagos külföldi berendezé­sek. Ivanics elvtárs az úgyneve­zett fehér szerelésnél, mint mester, dolgozik. A mesterségét kiválóan ér­tő, megfontolt ember benyomását kelti mindjárt a beszélgetés elején. A műszaki fejlesztésről így nyilatko­zik: — Az üzemben alapjában véve most van folyamatban a műszaki­szervezési intézkedések megvalósítá­sának egész sora. Hogy erre sor ke­rült, azt nagymértékben a kritiká­nak is köszönhetjük. Ebben a tekin­tetben, ha nem is olyan mértékben, mint kellett volna, de kézzelfogható eredményeket értünk el. Itt van pél­dául a jégszekrények szerelése. Ezen az üzemrészlegen, annak elle­nére, hogy még csak néhány hó­napja működik a futószalag, már meglátszik a haladás. De régebben, amíg az elavult módszerekkel, a munkások maguk tologatták egyik kéztől a másikig a készülő jégszek­rényt, egy műszak alatt csak 120 darabot szereltünk össze. Ma ezt a teljesítményt — a futószalag beve­zetése óta — 165 darabra emeltük. Tehát a jövőben a szerelés nem akadályozza majd a többi részlegek teljesítményét az alacsony színvo­nalú technológiával. Hogy mennyire bevált a futószalag, azt bizonyltja az ls — mondja Ivanics elvtárs —, hogy több más üzemrészlegen is be­vezetjük az ily. módon való szere­lést. A fekete szerelésnél például már néhány héten belül elkészül a futószalag. A gyárat járva és érdeklődve a munka javításának feltételeiről, csak visszatér valamennyi dolgozó az előbb említett kritikához. Látszik rajtuk, hogy bár nem a legkelleme­sebb a dolog, de azért tudják, be­szélni kell róla, hiszen a gyár jó hírneve forog kockán. • — A technológia, az itt a fő és döntő kérdés. Mert az alkatrészek egész sorát magunk' készítjük a gyárban. Nézze csak meg — mutat Golhová Helena, a megmunkáló-gé­pek műhelyének minőségi ellenőre egy alkatrészt. Gázszabályozó — mondja. Ennél a darabnál régebben minden alkatrész a gép négy külön­böző munkafolyamatát igényelte. Megfelelő kísérletezés után azután beállították ezt a gépet — mutat az egyik célgépre. Ma a négy munka­folyamatot a célgép egyszerre vég­zi el. Különösen a célgépeknek van nagy jövője a gyárban, tűnik ki a beszél­getésből, mert az üzem készítmé­nyeinek technológiája ezt követeli meg. Csupa jót mondott eddig itt min­denki — szólok kísérőmhöz, Ottin­ger Árpádhoz, az új munkamódsze­rek referenséhez. Ügy fest itt min­den, mintha az előbb említett bí­rálat nem lett volna jogos. — Dehogynem, jogos volt az, és kellett is. Mégpedig azért, mert rá­mutatott arra, hogy nem elég, ha a mai technika követelményeinek felelünk csak meg. Nem is beszélve arról, hogy a gyár bizonyos tekin­tetben lemaradt a fejlődéstől. A kri­tika nyomán a kereslet átvizsgálásá­val és az új technika bevezetésének lehetőségeivel számolva új feladato­kat kapott a műszaki fejlesztési osz­tály. Termosztatikus szabályozóval látják el például az eddigi száz lite­res géphűtőszekrényt, bevezetik a vasutak részére készített kisüléses világítótestek gyártását, állandó kutatómunkával el akarják érni, hogy az üzemben a legrövidebb időn belül meg tudják oldani a különböző ipari üzemek megvilágításának kér­dését. A műszaki fejlesztés összpon­tosításával is sokat javítottunk mun­kánkon. Eddig, különösen a világító­berendezések gyártása apró-cseprő, üzemekre hárult. Mostantól kezdve a világitó-beréndezések és jégszek­rények fejlesztésével az egész köz­társaságban csak a mi üzemünk fog­lalkozik. Valamennyi feladat szo­rosan összefügg a mindennapi élet kérdéseivel. Hiszen minden terven felül ,és jól elkészített hűtőszekrény egy-egy lépés a magasabb életszín­vonal eléréséhez. Az Elektrosvit a világító-berendezések gyártásának megjavításával ls sok örömet okoz­hat dolgozóinknak. Tóth Mihály Az üzemi hangszórón már harmad­szor hivattuk Magdaléna Urdzikovát, a bošanyi bőrcserzőgyár versenyfe­lelősét. — Hirtelen azt sem tudtam, hová menjek — mondta mosolyogva, mi­kor megérkezett. — Az én irodám az üzem minden műhelye, ahol munka­verseny folyik. A karva, akaratlanul is vissza kell térnem a karácsony problema­tikájához. Egyik ismerősöm levele késztet erre, aki az Álarc nélkül cí­mű írással kapcsolatban többek közt ezeket írja: „Elismerem a múlt tár­sadalom nagy-nagy igazságtalansá­gát. Ez senki számára se lehet vi­tás. Mégis azt mondom, hogy leg­szebb, legfennköltebb gyermekkori élményeimet a karácsonyesték jelen­tették. Nem járnék el igazságtala­nul, ha gyermekeimet mindettől megfosztanám ?" Nos, a karácsonyi élmények fenn­költségéről nagyon sokan másképp vélekednek. Nem kigondolt alakok, közöttünk élö emberek, akik néhány évtizeddel ezelőtt mint gyermekek, vagy családapák rettegve, munka nél­kül, ruhátlanul, tüzelő és élelmiszer hiányában várták a szeretet ünnepét. Szeretet ünnepe? A tőkés társada­lomban szeretet ünnepéről beszélni? Miféle szeretetet érzett az a munka­nélküli, aki a karácsony előtti na­pokban az égboltot leste eskedelve és a hótakarítástól remélt némi kere­setet, amiből legalább szerény élel­met vehetne családjának. Miféle sze­retetet érzett az a gyermek, akinek a „szeretet ünnepén" még kenyérből sem jutott elég? Azok, akik az elmúlt évtizedek fo­lyamán fűtetlen szobában, éhen nyo­morogták át a szeretet ünnepét, most mondják azt, hogy igen, ez az ün­nep fennkölt, megható volt ? Nem mondják azt és nem is várhatjuk tőlük. Hisz ezeket az embereket a szeretetről hangoztatott szavakkal ámították és ugyanakkor embersé­gükbe gázoltak, megalázták, nyo­morgásra ítélték őket. Nem egyének, hanem a társadalom. S a karácsonynak ez a mesterkélt pompája, csillogása sem volt képes beragyogni a múlt társadalmának ezt az éktelen szégyenfoltját. Éppen TELWTFEKNIK eyerlriekckröl /Q mi fenyőfává a karácsony jelentette a zsendülő gyermeklélek számára azt a keserű ráébredési, hogy létezik társadalmi igazságtalanság. Gondoljunk csak azokra a rongyokba bugyolált kán­táló gyermekekre, akik az ablak alatt alamizsnáért énekelve láthat­ták mások pompáját, gazdagságát. El tudjuk képzelni e gyermek fáj­dalmát? öt arra tanították, hogy jónak kell lennie, akkor a Jézuska szeretni fogja. De miféle szeretetet érezhetett ez a kisemmizett prole­tárgyermek, akinek csak a morzsa jutott mások asztaláról? V alaki felvethetné: igaz, de hisz mindez már a múlté $s jó, hogy a múlté. Most megvan minden lehetőség, hogy gyermekeinknek igazi örömet szerezhessünk. Akkor, miért ne tennénk ? Itt álljunk meg egy pillanatra. Igaz, a munkanélküliség és a nyo­mor a múlté. A tőkés társadalom igazságtalanságát véglegesen felszá­moltunk. Hazánkban munkájának megfelelően mindenki egyformán részesül a társadálom javaiból. S valóban, gyermekeinknek mindent megadhatunk, amire csak szükségük van. S hogy az örömszerzésnek is kell megfelelő formát, külsőséget adni? Ez is igaz. Mert nem mindegy az, hogy ha a gyermeknek adok tíz koronát csokoládéra, vagy magam megveszem a csokoládét és megle­pem őt. Korántsem vagyunk az el­len, hogy a családnak is meglegye­nek a maga meghitt ünnepei. Sőt! Hisz ez is tarkítja mindennapjainkat, szebbé teszi a család tagjainak kap­csolatait. S ezt feltétlenül szüksé­gesnek tartjuk! Most felmerül a kérdés, melyik a helyes forma? Mondjunk le a kará­csony hagyományairól? A Jézuskát talán váltsuk fel Télapóval? Itt el is jutottunk a dolog lényegé­hez. Szocialista társadalmunk létezése, mai életünk gazdagsága és az a tény, hogy hazánkban minden család em­berhez méltó módon élhet — nem holmi füldöntúli lény érdeme. Nem bi­zony. Addig, hogy gyermekünk szá­mára — kivétel nélkül — bol­dog, gazdag életet teremthettünk, nagyon hosszú út vezetett. Ezen az úton népünk legjobbjainak ezrei hul­látták vérüket, áldozták életüket, Csendörök sortüze, fasiszta vérebek, koncentrációs táborok gázkamrái tize­dették a szebb holnapért küzdő harco­sok, munkások, kommunisták sorait. Sokan fegyverrel a kezükben estek el a szocializmus nagy ügyéért vívott küz­delemben. A felszabadulás után eltelt másfél évtized folyamán pedig népünk nagy-nagy erőfeszítései, nagyszerű munkasikerei jelzik a mához vezető utat. M i szülök, felnőttek, a társada­lom teremtette meg mindazt, amit ma gyermekeinknek adhatunk, ami gazdaggá teszi legifjabb nemzedé­künk gyermekkorát. S amikor a fenyő­fa alá rakjuk ajándékainkat, nem kell segítségül hívnunk képzeletbeli lénye­ket. A gyermekek szeretete illesse azokat, akik ezt áldozatos munkájuk­kal kiérdemelték. A fenyőfa a szeretet őszinte, igazi, Egyengetik az utat Ha jó a versenyfelelös • Megtakarított nyersanyagból 86 000 korona • Értékesítik a hulladékanyagot • December 23-ig teljesítik az évi tervet • Nyolcmillió korona a harmadik ötéves terv alapjára Az 1212-es részlegen a szocialista munkabrigád címért versenyző kol­lektíva tagjaival beszélgettünk. El­dicsekedtek, hogy nagyrészt telje­sítették a negyedik negyedévre vál­lalt kötelezettségüket: megtakarított nyersanyagból 13 000 kváder boxbőrt gyártanak, ami közel 86 000 korona megtakarítást jelent az üzemnek. — Üjabban a harmadik ötéves terv alapjára gyűjtjük a kötelezettségvál­lalásokat — újságolják többen. Innen tovább mentünk. Az 1200-as részlegen Anton Puhaj és Anton Mravec műszaki dolgozók részlete­sebben beszélnek. Értékes kötele­zettségvállalást tettek. Alkalmazásá­val az ötéves terv első évében (elő­zetes számításuk szerint) egymillió koronát takarítanak meg. — Kötelezettségvállalásunk lénye­ge, hogy felhasználjuk a bőrcserzés hulladékát — magyarázza Puhaj elv­társ. — Eddig ezt a hulladékot az udvaron tároltuk. Időnként a szö­vetkezetek hordták el trágyázásra. Nemrégen megvizsgáltuk a hulladék vegyi összetételét és megállapítot­tuk, hogy olcsó nyersanyagot — ipa­ri zsiradékot nyerhetünk^ belőle. A harmadik ötéves terv alapjára a Tudományos Műszaki Társaság üze­mi fiókja is adott be újítást. Töké­letesítik a disznóbőr cserzését. Évente 324 000 koronát takarítanak meg az új eljárással és javul a fel­dolgozott bőr minősége. Visszamentünk az irodába. Urdziková elvtársnő magyarázatá­val kibővítette az üzemben látotta­kat és hallottakat. Még teljesebb képet kaptunk a szocialista munka­versenyről. Az a nagy igyekezet, amiről meggyőzőt tünk, elősegíti, hogy az üzem december 23-ig telje­síti az évi tervet. Pedig a feladatok 16 százalékkal nagyobbak a tavalyi­nál. A harmadik ötéves tervben pedig még egy harmadával növelik a ter­melést. Részben az üzem kiépítésé­vel és gépesítéssel érik ezt el. Kü­lönösen nagy jelentőséget az újítási javaslatoknak tulajdonítanak. Min­den dolgozót bekapcsolnak az új mozgalomba, melyet a partizánskéi Augusztus 29 Üzem példájára ve­zettek be. — Arra törekszünk — mondta Urdziková elvtársnő, hogy a dolgo­zók ne csak a feladatokat lássák, hanem gondolkozzanak a munkáju­kon. Sokszor lényegtelennek látszó javaslatok mögött milliók rejlenek. Például senki sem gondolta, hogy a hulladékanyagot olyan jól értékesít­hetjük, vagy a disznóbőr cserzésénél egyszerű eljárással százezreket ta­karíthatunk meg. Azt kérdezhetnénk, mi köze ennek a szocialista munka­versenyhez? Sok! Ez a verseny fej­lettebb formája. Jelenleg nemcsak azért vetélkednek üzemünkben a dolgozók, hogy ki végez többet egy nap alatt, hanem javaslataikkal is, hogyan fognak a következő öt évben többet, jobban és olcsóbban termel­ni. így egyengetik a harmadik ötéves terv teljesítésének útját a bošanyi bőrcserző-gyár dolgozói. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 43. év­fordulójának tiszteletére tett köte­lezettségvállalásukban elhatározták, hogy nyolcmillió koronát takarítanak meg a harmadik ötéves terv folya­mán. Az eddig benyújtott újítási ja­vaslatok alapján arra következte­tünk, hogy vállalásukat jóval túltel­jesítik'. Drábek Viktor Anton Puhaj újítási javaslatát Is­merteti Magdaléna Urdziková ver­senyfelelőssel. Papírok kerültek az asztalra: Kö­telezettségvállalások. Enélkül talán el sem képzelhetnénk a versenyfele­lőst. Bár munkája nem papírmunka, hanem... De inkább Urdziková elv­társnő szavaival folytatjuk. Beszél­jen ő a munkájáról: — Ogy ismerem az üzemet, akár a tenyeremet. Ismerem az embere­ket. Azelőtt munkásnő voltam a gyárban. A verseny előre viszi az embert. Ha valaki állandóan gondol­kodik munkáján és tanul, jobban ér­vényesül. Férjem és két gyermekem van. Két évig minden másnap esti ipariskoláig, jártam. Kitüntetéssel végeztem az iskolát. A tanultaknak nagy hasznát veszem most az új be­osztásban. A beszélgetésből monológ lett. Kérdéseket sem kellett ' feltenni, a fiatalasszony elmondta, amire kí­váncsiak voltunk. Szavaiból megtud­tuk, miért mondják az üzem dol­gozói, hogy jobb munkaerőt el sem tudnak képzelni versenyfelelősnek. Végigjártuk az üzemet. Urdziková elvtársnővel mindenfelé beszélgettek a munkásnők. De nem a „mit főz­zünk" témáról. Érdekesebbnek tart­ják a munkaversenyt. mélyen emberi jelképe, de ezt nincs szükség csalóka mázzal bevonni... A földöntúli lényeket a képzelet szülte akkor, amikor az ember ereje kevésnek bizonyult és nem létező lé­nyegeket hívott segítségül önámí­tásként. Az ámítás a kizsákmányoló osztályok erős fegyvere volt mind­addig, amíg az elnyomottakat tudat­lanságban tudták tartani. Példákért nem kell messzire a múlt­ba fáradnunk. Az Egyesült Államok hivatalos statisztikája a legutóbbi je­lentés szerint négymillió munkanél­külit tart nyilván. Nos, a szeretet ün­nepe ezeknél a családoknál bizonyára mentes lesz a csillogástól. Egy gazdag országban millió és millió ép, egész­séges családapa tétlenségre kénysze­rítve, kereset nélkül és nem sok re­ménnyel tekint a közelgő karácsony elé. S egy munka nélkül maradt apa mit mondjon gyermekének? Mondja azt, hogy képtelen megteremteni még a mindennapit is és gyermeke ne is álmodozzon szép fenyőfáról? Hisz ezt az apa nem tudná gyermekének bevallani, a szíve is megszakadna. De marad egy vigasz: majd hoz a Jézuska... És ha majd fenyőfára se jut? Ak­kor újra csak a Jézuskára hivatkoz­hat. Hiába is okolna mást, a gyermek még ezt nem értené meg. Milyen jó is gyengeségünkben a fe­lelősséget másra hárítani! Mégha az képzeletbeli lény is... Ezt teszi a kizsákmányoló osztály. Hazudja a ka­rácsonyt, hazudja a Jézuskát! Csak nem fogja bevallani, hogy a sok szo­morú karácsony okozója éppen 5... "Kíásfél évtizede szabad népünk LVinem szorul földöntúli segítség­re. Nincs szükség se ámításra, se ha­zugságra. S a mi fenyőfánknak éppen ez adja meg a fényt, a csillogást... ZSILKA LÁSZLÖ A litoméricel Húsfagyasztó Üzem a téli vásárra egész sor fagyasztott gyümölcs­csemegével látja el üzleteinket. A gyü­mölcs a feldolgozás előtt kémiai és bio­lógiai ellenőrzésen megy át. Képünkön J. Kolár és O. Kaderábová laboránsok a fagyszatásra váró gyümölcs mikrobio­lógiai ellenőrzését végzik. (Zd. Havelka — ČTK — felv.) ÜJ SZŐ 5 * 19 6°- december 4.

Next

/
Thumbnails
Contents