Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-29 / 360. szám, csütörtök

Az álom is valósággá válhat TÖTH SÄNDOR beleturkál a hosszú vasrúddal a tűzbe, csak aztán fordul felénk. — Na, most már elbeszélgethetünk ... Szokás szerint a múltról indul a beszélgetés. — Bizony, nem így volt ez valamikor — kezdi Tóth bácsi az emlékezést. Sokáig mostoha volt hozzá a sors, csakúgy, mint sok millió szegényemberhez. Nagybirtokosnál szolgáló édesapja keresetéből betevő falatra is szűkösen futotta a héttagú családnak. Nem is sokáig maradtak otthon a gyermekek, mentek ki erre, ki arra, munka, kereset után. ö is csak éppen hogy befejezte a hat elemit szülőfalujában Kalondán, aztán elindult a nagyvilágba. Első munkahelyén, a Rimavská Sobota-i Szeszgyárban nem sokáig maradt, a szülőföld, no meg Juliska szép szeme hazacsalogatták. Szolgának állt be. 1926-ban megnősült. — Olyanok voltunk, mint az ágrőlszakadtak — sóhajt Sándor bácsi. — Nerti egy évre, de egy hónapra való ennivaló sem volt tartalékban. Nem is álmodoztunk sokról, csak éppen szolid kis lakásról, betevő falatról, no meg gyermekről. De egyelőre munka sem akadt... Később egy ideig Lučenecen jutott keresethez, de 1932-ben onnan is tovább kellett állnif, az új évre nem szerződtették. Pedig akkor Barnabás, az elsőszülött már hároméves volt, több kellett a családnak. Télen, nyáron egyformán csak az idénymunkák hoztak valamit a házhoz. Volt részesarató, erdőmunkás, dolgozott a kőbányában, a felszabadulás után pedig bérelt földdel próbált szerencsét. Nem sokáig, mert csakhamar rájött, nincs annak értelme. Inkább az állami gazdaságot választotta. 1952-ben pedig a szövetkezetesekhez szegődött. Nem szolgának, hanem mindenkivel egyenrangú tagnak. A feleségének is jutott munka bőven. Nem csoda, ha a szorgalmas család munkaegysége évről évre több lett. 1955-ben is 800 munkaegységre kapták a jutalmat. 1956ban már 850 egységet szereztek, a következő évben százzal többet. Az 1958-as évben Barnabás is otthagyta régi munkahelyét, a ČSADüzemet és a szövetkezetben a traktorok és autók mellett vállalt munkát. Ogy emlegetik, mint a szövetkezet egyik legjobb munkását. Büszke is rá az apa. A menyecske is csillog arca ráncaiban. Még egyszer megnézi az üvegház fűtőházának katlanában a tüzet, majd mintha csak magának mondaná. — Bizony, többre vittük, mint amennyiről valamikor álmodni mertem. De —kapcsol át az emlékezésből — mit állunk itt? Inkább megnézhetnénk, elkészült-e otthon az ebéd, úgyis korog már a gyomrom. Dagasztjuk a sarat, mert innen a kertészetből ilyenkor őszidőben locspocs nélkül nem lehet bejutni a faluba. Otközben arra terelődik a szó, mit szeretne még megérni Sándor bácsi, a kalondai szövetkezetnek szorgalmáról nevezetes tagja. — Mit mondjak? — kezdi. — A magam részéről csak egészség szükséges, hogy megérhessem még azt az időt, amikor szövetkezetünkben is minden munkát géppel végzünk. Remélem, ezzel még szerencséltet a sors, hiszen a gépesítési folyamat már megkezdődött. — Szereti a gépeket? — Azt már tudja, hogy a fiam sofőr. Én is mindig szerettem a gépeket. Meg aztán a mi családunkban mindenki gépbarát. Mi, az öregek talán azért, mert a mi életünkben most valósulnak meg a gyermekkori álmok, a fiatalok pedig azért, mert nekik már módjuk is van megbarátkozni a gépekkel. Különben, majd meglátja — mondja, mielőtt kultÚRÄ Évzáró hangverseny mindig ott van a legsürgősebb mun-| belépnénk a kívülről is mutatós, zöld kák idején az EFSZ földjein. így az említett évben 1300 munkaegységre kapták a részesedést, a múlt évre pedig már 1762 egységet számoltak el a szorgalmas családnak. — Hogy ebben az évben mennyi lesz? — mosolyodik el Sándor bácsi. — Hát nem hiszem, hogy 1850-nél kevesebb. No, próbálja csak összegezni, milyen volt a jövedelmünk az utóbbi években, ha a természetbenieken kívül évek óta húsz korona körül mozog a munkaegység értéke. Elhallgat, az elégedettség mosolya Ot évi munkájuk eredményét értékelik LEGJELENTŐSEBB ENERGIAFORRÁSAINK EGYIKE AZ OSTRAVAKARVINAI SZÉNKÖRZET. A MÄSODIK ÖTÉVES TERV ALATT SZÉNSZÜKSÉGLETÜNK TÜLNYOMÖ RÉSZÉT E VÁLLALAT BÁNYÁI ADTÄK KÖZTÁRSASÁGUNKNAK. Összesen 190 600 000 tonna szenet fejtettek öt év alatt. Ha összehasonlítjuk, mennyire növekednek itt évről évre a feladatok, látjuk, hogy 1960-ban az 1955-ös évhez viszonyítva több mint 5 millió tonna szénnel bányásztunk ki többet. Ez 27,9 százalékos termelésfokozást jelent. A termelés növelésénél legnagyobb jelentősége a gépesítésnek volt. A második ötéves terv alatt 550 százalékkal növekedett a gépesítés színvonala. Ezt abból is láthatjuk, hogy 1960-ban az össztermelés 26,7 százalékát, 5 899 000 tonna szén fejtését végezték kombájnokkal. Ezzel szemben 1955-ben mindössze 1 millió tonna szenet fejtettek gépek segítségével. Hiábavaló lenne a vállalat dolgozóinak igyekezete, ha a nagy feladatok teljesítéséhez nem lennének meg a többi feltételek. Gond nélkül él a ma bányásza, korszerű lakásokban pihen a munka után, hiszen az ostrava-karvinai bányakörzetben a legutóbbi öt év alatt csupán az állami építkezés keretében 17 500 új lakást adtak a dolgozóknak. A lakások további ezreit az egyes üzemek építették a dolgozóknak. A szociális létesítmények felsorolásakor meg kell említeni azt az öt

1 új kultúrházat, hét egészségügyi központot, hét új fürdőt, az óvo^k és bölcsődék egész sorát, amit dolgozóink a második ötéves terv alatt kapták. Ma a vállalatnál 20 ezer bányász hetente már csak öt napot dolgozik. Mondjunk egyet-mást a harmadik ötéves terv feladatairól. A következő öt év alatt 136 377 000 tonna szenet kell az itteni dolgozóknak kitermelniök, és 1875 348 méter bányafolyosót kell kihajtaniok. A kokszgyártás terve majdnem 16 millió tonnát irányoz elő. Ha azonban számot vetünk a lehetőségekkel, látjuk, hogy teljesíthetők ezek a nagy feladatok. A kombájnokkal fejtett szén mennyisége a harmadik ötéves tervben évi 16 500 000 tonnára emelkedik, ami majdnem az egész termelés kétharmadát jelenti. Üjból néhány szót a szociális létesítményekről. Bányászaink 22138 új lakást kapnak öt év alatt. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy bányászaink példásan teljesítik feladataikat. (ČTK) vaskerítéssel körülvett lakás udvarába. A kamrából egyenletes búgás hallatszik, Sándor bácsi először oda veszi az útját. A két asszony nagymosással foglalatoskodik, a mosógép végzi a munka nehezét. — Nektek aztán jól megy a sorotok — kezdi a gazda inkább önmagának is dicsekedve, mint irigykedve. — Azért mondod, apjuk, mert már\ bizonyosan türelmetlenkedik a gyomrod — mosolyog rá vissza élete párja. — Nem mondom, duplázok is, ha ínyemre való lesz. Előbb azonban még szétnézünk a Tóth-család házatáján. Drága szőnyegek, modern bútorok, a konyhában villanytűzhely, hátul a színben személyautó. Leülünk az ízlésesen berendezett nappaliban. Itt van az idősebb, és a fiatalabb házaspár, a 9 éves Barná, á 6 éves Valika — meg a boldogság, mely örök fészket rakott a szorgalmáról ismert családban. Valika szíve még mindig repes az örömtől, csodálja az ajándékba kapott babát. — Nézd, nagymama, hogy mozgatja a szemét ez az aranyos baba. Barna „komolyabb" tárgyat kapott, dicsekszik is vele. — Fogadjunk, nagyapa, hogy te nem tudod felhúzni ezt a traktort — és bölcselkedve nyújtja a gépet a család „öregjének". — Már hogy én-e? Miért ne tudnám! Mutasd! Felkel az asztaltól, lehajol a korszerű „géphez", hogy bebizonyítsa a család legifjabb férfitagjának — azért ő sem marad le a fejlődésben a mechanizálás és automatizálás korától. Elnézem a boldogságtól viruló arcokat. Tóth bácsi élettörténete, korábbi szavai motoszkálnak az agyamban ... Másképpen van már, mint valamikor'volt. J. Sluka Ü

zemi klub ma már minden jelentősebb üzemben található. Á kérdés csupán az, milyen? Vannak szép és jól dolgozó, vannak viszont kevésbé szép és jól dolgozó üzemi klubok. Találkoztunk olyan üzemekkel is, ahol minden megvan, csupán a kulturális munka hiányzik. Nem ritkák az olyan helyek, ahol az elhelyezés nem. a legmegfelelőbb, a kulturális munka mégis példás. Čalovón az építkezési vállalat dolgozóinak igazán szép, minden igényt kielégítő klubjuk van. Sajnos, a munka itt sem megy mindig úgy, ahogy kellene. A fogyatékosság okát keresve az illetékesek munkájukra vonatkozólag többek között a következőt mondták: — Nálunk nehéz kulturális együtteseket szervezni. Az építőiparnak sajátos helyzete van. A dolgozók egyszer itt, másszor ott dolgoznak. A munkahelyek szétszórtak, gyakran változnak. A kulturális élet kibontakozását az is gátolja, hogy a legtöbb dolgozó vidéki és munka után mindenki hazasiet. Az üzemi klub jól felszerelt, vagy 200 férőhelyes nézőterén járva arra gondoltunk, milyen kár, ha e szép helyiség kihasználatlan marad. " ísérőnk mintha elleste volna gondolatunkat, ezeket mondottat K Javítják munkájukat — Ha nem is dolgozunk úgy, mint kellene, azért így is vannak eredményeink. A terem nem kihasználatlan. Zeneestéket és más összejöveteleket rendezünk, van tánccsoportunk, egy hattagú Zenekarunk és más együttesek. Színdarab- bemutatókat is rendezünk. Legutóbb az építők napja alkalmából rendeztünk nagyobb méretű összejövetelt. — Szóval vannak nehézségeik, a kultúrát azonban még sem tartják mostoha gyermeknek. — Igen, igen, így vagyunk valahogy ... Tényeket, adatokat hallottunk még, amelyek az építkezési vállalat üzemi klubjának tevékenységére vetettek fényt. Ezek ismertetése helyett azonban itt most mégis inkább azt jegyezzük meg, az üzemi klub vezetősége tervet készített, és célul tűzte ki, hogy megjavítják a munkát, az eddiginél sokkal tevékenyebbé teszik az üzem kulturális életét. Hogyan, miként? "C" lőször is azon lesznek, hogy minden téren leküzdjék azt až elavult nézetet: „nem lehet, mert munka után mindenki haza siet", meg „Beethoven a modern művészet leghősibb ereje. Legnagyobb és legjobb barátja azoknak, akik szenvednek és küzdenek" — mondotta Romáin Rolland. Bratislavában az év utolsó hangversenyén a zene e halhatatlan titánjának 190. születési évfordulójáról emlékeztünk meg. A BEETHOVEN-EST műsora az EGMONT-NYITÁNNYAL kezdődött, amely szimfonikusán koncentrálja m Goethe-tragédia alapgondolatát: a németalföldi nép szabadságharcát, h hőslelkü Egmont elárulását, aki népéért feláldozta magát. Az Egmont-nyitány nagyfeszültségű hangjai után Beethoven HEGEDŰVERSENYE csendült fel dr. Alexander Plocek prágai hegedűművész előadásában. Beethoven egyetlen hegedűversenye a legnemesebb, legklasszikusabb hegedűhangot szólaltatja meg. Egykori feljegyzések szerint Beethoven ugyan haragosan utasította rendre barátját, Krumpholc hegedűst: „Azt hiszed, a te nyomorúságos hegedűdre gondolok, ha megszáll az ihlet és komponálok'." Lehet, hogy Beethoven nem sokat törődött a hangszer technikai lehetőségeivel, mégis gyökeréig kiaknázta a hegedű sajátosságait. A hegedűszólam mintha a hangszer lelkéből nőne ki a gondolatbeli szépségek és tökéletes formai arányok találkozásában. Alexander Plocek előadásában megmutatkoztak értékes zenészadottságai: ízlés, bensőséges játékmodor, csiszolt technika. Játékát érett elmélyülés jellemezte. A hegedűversenyt egységes ívbe fogta össze és átélt tolmácsolásában kidomborodott a költői tartalom. Hegedühangját nem a nagy, intenzív tónus, inkább a karcsú ívelés jellemzi és valószínűleg éppen ezért a hangzás néha nem elég dús, nem elég tömör. De annak, amit mondott, megvolt az öszinteségfedezete és megkapta a hallgatót. Végül a VI. SZIMFÓNIA, a „Pastorale" szerzett a közönségnek örömet. A Hatodik Beethoven természetimádatának ódája. Az Ötödikkel egyidóben, annak testvéreként keletkezett. Csodálatos ellentét: az emberi sors komor színeivel együtt keverni a természet napfényes mosolyát. A Pastorale feloldódott hangulatával, lírikus hangjával és nem utolsósorban programatikus címfelirataival különös helyet foglal el a Beethovenszimfóniák sorában. Mindegyik tétele egy-egy zenei kép, amelynek nevet és ezáltal programot maga a zeneköltő adott. A hangfestések nagy része olyan plasztikus és félreérthetetlen, hogy a hallgató felirat nélkül is ráismerne a képre. De ez a muzsika egészében mégsem hangfestés. Lényege nem a természet hangjainak utánzása. Inkább belülről kivetíti azokat az érzelmeket, amelyeket a természet szemlélete alkotójára gyakorolt. Filharmóniánk dr. Rajter vezényletével igen jó formában muzsikált. A hegedűversenyben is teljes megértés uralkodott a szólista és a zenekar között. A HANGVERSENYTEREMBEN a Beethoven-muzsika hangjaival búcsúztunk az óévtől. Az újesztendőbe pedig vigyük magunkkal minden idők egyik legnagyobb muzsikusának emberi hitvallását: „Nem ismerem a magasrendűségnek más jelét, mint a jóságot. A szív az emelője mindennek, ami nagy!" . HAVAS MÁRTA hogy „gyakran változnak és szétszórtak a munkahelyek". Mindez fékezője, de nem leküzdhetetlen akadálya a kulturális életnek. A nehézségek ellenére megvan a lehetőség, hogy az eddiginél sokkal szebb eredmények szülessenek. Az üzemi klub vezetősége a tagság segítségével most mindent megtesz, hogy az eredmények mielőbb megszülessenek. Üj együtteseket szerveznek, a meglévők munkáját megjavítják. Számítanak a művelődési otthon és a helyi tömegszervezetek segítségére. Az eddiginél jobban bevonják a kulturális munkába a fiatalokat és a dolgozók hozzátartozóit. Sokat várnak a testvérüzemektől, amelyekkel közös műsorokat terveznek. Kulturális téren is szebb eredmények születnek ha nem szorítkoznak szűk keretek közé, hanem egymást segítve dolgoznak a tömegszervezetekkel és a többi üzemek kulturális együtteseivel. , Az üzemi kluboknak komoly küldetésük van. A vezetőség szeretné, ha munkájukat javítva, az ő üzemi klubjuk is minden téren eleget tenne hivatásának. ]%|i hisszük, elérik céljukat s a közeljövőben üzemi klubjukról már mint kitűnően dolgozó üzemi klubról számolhatunk be. (b) Bár mostanában a szovjet filmek fesztiváljának alkotásai álltak figyelmünk előterében, nem hallgathatunk hazai filmgyártásunk néhány sikeréről sem. A legújabb hazai filmeket általában a téma aktualitása, a mához fordulás jellemzi, főszereplőik a ma emberei, az új társadalom alkotói, akik bizony nem sima úton haladnak a kitűzött cél felé, emberek, akik sokszor viaskodnak önmagukkal, a múlt csökevényeü'^1 Jaroslav Mach ismert rendező Ostravai gyors című cseh filmje építők, alkotó emberek környezetébe viszi a nézőt. A kunčicei Kohómüvekben végzett szerelési munkálatok hátterében bontakoztatja ki a ma emberének problémáit. Ez mindenekelőtt négy elválhatatlan jóbarát: Machač, Vanék, Kiír és Soukup prágai szerelők esetében szembetűnő. Azonkívül, hogy figyelmük egy igen nehéz munkaszakaszra irányul és a pillanatnyi ] sikertelenség nagyon i bántja a kollektívát, 'egyéb problémák hatnak ki életükre. Machačot megcsalja a felesége, aki különben Vanéknek a lánya, Soukup -apa lesz, Kiír pedig végre megtalálja az igazit. A rendező érdeme, hogy érzékeltetni tudja a munkaközösség nagy összetartó erejét, benne valamilyen egységes erő kibontakozását. Mindenki egy1 ért, egy mindenkiért. (Vanék például 'megszakítja kapcsolatát a lányával, mert [megcsalta a férjét.) Az azonban felróható a filmnek, hogy a történet hősei egyéni és munkaproblémáinak együtthatásában nem tud elmélyülni s bizonyos mértékben felszínen marad. Hasonló tárgyú filmként ismerjük meg a tehetséges fiatal Pavel Blumenfeld Hozzád hasonló emberek című alkotását is. Kladnói dolgozók életéből merit, mindennapi gondjaikat, életüket Írja le egy bonyodalmas filmmesében. A határvidék és általában a vidéki élet még mindig időszerű és égető problémájához nyúlt Jirí Hanibal és Stanislav Skalský rendező a Mindenütt emberek élnek című filmjükben. Értelmiségi problémát tár fel. Mirek Vodák fiatal orvos az egyetem elvégzése után nem akar kimozdulni Prágából. Menyasszonyának jó Ivan Palec mint Mírek Vodák a Mindenütt emberek élnek című filmban. Jelenet az Ostravai gyors-ból összeköttetéseiben reménykedik, lmmelámrhal foglalja el életpályájának első állomását a határvidéki Lužanyban, hogy majd átvegye a kiöregedő dr. Mrázek körorvos helyét. A rendezők érdeme, hogy a filmben ügyesen megmutatták, hogyan hat az új környezet a fiatalember lelkivilágára, hogyan nő össze a vidékkel, hogyan barátkozik meg az eleinte bizalmatlan emberekkel. Az egyéniségében végbemenő nagy átalakulás kontrasztikusan hat indulásával, amikor az utolsó jelenetben nem' hajlandó elhagyni faluját és elfoglalni a menyasszonya révén szerzett kényelmes városi állást. Jól megállta helyét a főszerepben a tehetséges fiatal Ivan Palec, aki a Próba folytatódik filmben tűnt fel nemrégen. Végül az ellenállási harc idejében, egy fasiszta koncentrációs táborban lejátszódó filmről kell szólnunk. Az utóbbi években felkapott téma lett az ellenállási harc, a megszállás idejének megörökítése. E zsánerben kiemelkedő alkotás volt a Romeo, Júlia és a sötétség, Otčenášek megfilmesített regénye, valamint a Magasabb elv, Drda filmre vitt novellája. Vojtéch Jasný hasonló tárgyú müvében: Átéltem a halálomat — a közösségi szellem erejét domborítja ki. Szándékosan nem kommunistát, öntudatos ogyént tesz meg hősének, hanem egy fenegyerekeskedo joxbajnokot, aki véletlenül Kerül egy koncentrációs táborba. Jasný azt mutatja meg, hogyan ala'-cyl át az egyén — •gyes epizódokban ;zinte hitelrontóan akmerő anarchista — a kollektívába beleszkedő, fegyelmezett harcossá, a kommunisták segítőtársává, szövetségesévé. (L) ÜJ SZÖ 5 * 1960- december 20.