Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-25 / 357. szám, vasárnap

Talán igaz sem már, hogy a világ úgy jár, ahogy a bibliában áll, talán igaz sem már. (Ira Gerschwin prédikációjában: It aintnecessarily so.) „És egyszülött fiát szülte, rongyokba burkolta, jászolba fektette, mert a fogadóban hely nem jutott neki." Legalább is így mondja Lukács a II. fejezet 7. versében. Ha számításba vesszük, hogy ezt vagy 130 esztendővel a történtek után írta le, el kell ismernünk, hogy csodálatra méltó volt a képzelete és kedvét találta a részletek festésében is. „A szüléstől eltekintve karácsonykor Betlehemben hajszálra így történik minden, — mondják Jeruzsálemben. Zsúfoltak a szállodák és a vendégfogadók, szállást véletlenül sem találni, ha legalább két hónappal előre nem foglaltak szobát valamelyik utazási iroda révén. Maguknak csuda szerencséjük van, mert a kocsikjukban alhatnak. Mégis azt tanácsolom, máris induljanak, mert különben még parkozó helyet sem találnak Betlehemben! Már sötét volt, amikor felkerekedtünk. Karácsony előestéje volt, merő éjszaka, az ég teleszórva csillagokkal. Az út akár a hullámvasút, hol lefelé zuhantunk, hol bőgő motorral kapaszkodtunk felfelé a hegynek, aztán megint nyikorogtak a fékek. Sejtelmünk sem volt róla, hogy fest körülöttünk a táj, olyan sivár pusztaság-e, mint Jerikó és Jeruzsálem között, vagy az a bibliai vidék, amilyet rossz olajnyomatokról ismerünk, fehér játékházikőkkal és kúpos koronájú sötét ciprusokkal. Csak egyet tudtunk, hogy Betlehem felé tartunk; jordániai útitervünket úgy állapítottuk meg, hogy ott tölthessük karácsony napját; tudtuk azt is, hogy holnap valóságos bolondok háza lesz a városkában, megduplázódik a lakósok száma, a jordániai hatóságok 10 — 15 ezer idegenre számítanak. A betlehemi Moulin Rouge Két kilométerrel a cél előtt kettébe szakad az út. A jobbkézfelőli Hebronba visz, baloldalt egy táblán ezt olvassuk angolul: WELCOME IN BETHLEHEM. •Tíz perccel később a kanyarból elibénk ugrik az éjszaka köntösébe burkolódzott Betlehem. Lefékezünk, pár percre kiszállunk a kocsiból. A hegyoldalban maroknyi messzi fény villódzik, szakasztott úgy, mint gyerekkorunk karácsony estéjén, amikor a betlehemesek hordozták faluszerte fából, papirosból barkácsolt kis istállóikat, a színes papirossal beragasztott ablakokon keresztül sütött az égő gyertyák fénye, a csilagszórók szikrákat köpdöstek, s a gyantaillatú ágakon villogtak az üvegdíszek. Most meg itt vagyunk Betlehemben. Az igazi, hamisítatlan Betlehemben. A főtéren megdőlt fa áll, ódon fenyő. Again tarka üveggolyócskák, csengetyűk és villanyégök, jordániai lobogó, s középütt őfelsége I. Huszszein király arcképe. Alig álltunk meg, máris összecsődült körülöttünk a tömeg. Idegenvezetők. Szemtelenek, akár a piaci légy, csöppet sem jobbak jeruzsálemi kollegáiknál. — Do you want to see the church? Meg akarják nézni a templomot? — Először jöjjenek be a kávéházba! Mindjárt szemben van a bécsi bár és a kávéház! — Hellou, gentlemen, nagyszerű színes képeim vannak ... — Alsó gén wir? - rángatja kabátunk újját egy különösen kitartó, vörösfezes cicerone. Az utcasarkon autóbusz áll, a sofőr kitartóan nyomogatja a tülök gombját, s ordítozik, az utasok igyekezzenek, mert tüstént indul tovább. — Tu-tú-ú-ú-ú, még öt perc, tovább nem várok! A boltok bejárata fölött neonbetük ordítják az éjszakába: Eredeti keleti portéka. Emléktárgyak gyöngyházból. Casa Canavati e hijos - Holt-tengeri olajfából és sziklából faragott mütyürkék egyedárusítása. Fénybetűk bábeli zűrvazara, angolul, spanyolul, németül. A templomot — hiába ordítoztak ágálva a vendégek rémei — zárva találtuk, a bécsi kávéházba nem akaródzott beülni, ezért a gyöngyházárus boltja felé fordultunk. Éppen takarítottak, valóságos Holt-tenger csillogott az üzlethelyiség padlóján, de a nyakig begombolt kacabajkába öltözött vén csontfaragó mester készségesen betessékelt a műhelyébe, méltóztassanak mindent nyugodtan megnézni, karácsonykor nem drága az idő. Ezek a nagy kagylók Vénusz fülei, Kenyából hozzuk, meg Ausztráliából. Igazat mondott. Szakasztott ilyen kagylókat halásztunk ki a tengerből a kelet-afrikai partokon, Mombásza mellett kókuszpálmák árnyékában drága kagylóhéjak, darabjuk 2—3 kg-t is nyom. Tucatjával sorakoznak egymás mellett a padlón, vakon, gyöngyházuk fényét elveszi a vastag porréteg. De a polcokon melltűk és Skot tudósok jordániai uniformisban üdvözlik a jeruzsálemi pátriárkát Betlehem főterén Fény és arany ravasz játéka, nagy- szerte arra tékozoljuk az időnket, szerű rendező munkája. Belépsz a hogy orvosságokat gyártsunk, amisötét csarnokba - s előtted fény,- tői megszaporodik az anyák teje! ben úszva megjelenik a CÉL. A ki- Isten szolgája már nem hallotta rály. Esetleg a királynő. Vagy isten megjegyzésünket, egyszülött fia. Üdvözítő. Isten. Örök Valószínűleg meg sem értette volélet... na. Két fiatal lány ereszkedik le a « /-»„ • i„x barlangba. Sportöltözetben jönnek. A Qual fo

ly° hl

dJ

a alighanem messziről zarándokoltak Karácsony napján a betlehemi ide. Ők is döbbenten megállnak, át- müezzinnek kegyetlen versenytársa hatotta őket a sötétség, s mágnes- támadt. ként sugárzik feléjük a tizenhat A lármafák reggeltől kezdve kaörökmécses ragyogása. ' rácsonyi dalokat zengedeznek. TuTérdre borulnak és szenvedélyesen lajdonképpen csak kettőt: a Csendes csókolgatják a követ. éjt, és az Alleluját. Az utóbbi lemeKésőbb a templom előtt találko- z

e annyira elkopott már, hogy rá zunk velük,-még mámorosak attól, sem Iehe

t ismerni, milyen nyelven amit láttak. Spanyolul beszélnek, éneklik; az itt-ott érezhető orrhandél-amerikai kiejtéssel. Peruiaik le- 9ok az angolra fajzanak. Mindenhetnek, talán venezuelaiak. Nem képpen tiszteletreméltó a hangszósajnálták a messzi utat, hét tenge- r

őkat bömböltető hívek kitartása, ren át. íme, valóra vált életük nagy órákhosszat kergetik a két lemezt á]

m

a körbe-karikába. Nemsokára azonban * * * jelentkezik az újabb konkurrencia. A főtéren, ahol már ember ember Még egy érdekes barlang van Bet- hátá

n szorong, parádés uniformistehemben, egy utcával odább, Krisz- b

a öltözött jordániai katonák jelentus születése templomának tőszóm- nek m

e9

: hófehér a zubbonyuk, piszédságában. Bejárata fölött nagy- ro

s csíkos a nadrágjuk, fejükön vöbetűs angol felírás: Milk Grotto. ros arab főkötő, hónuk alatt skót Tejbarlang. A cégér Mária képe, pu- dud

a. hasukon ír dob. Keményen cér keblekkel, ahogy a kisjézuskát masíroznak Krisztus születésének szoptatja. Alatta egy másik tábla temploma felé, legelői a tamburarról oktat ki, hogy a szűzanya — m

aj°

r ú9y dobálózik a karmesteri bizonyisten! — szeplőtlenül fogant Pálcával, mint egykor nálunk áldott vala. Még arra is felhívják a nagy- emlékezetű kollégái Ferenc Jóska érdemű közönség figyelmét, hogy a idejében, feltartja a magasba a karszent család ebbe a barlangba tért mesteri rudat, s a banda rázendít, be megszusszanni, amikor a véres Ml

t gondolnak, karácsonyi nótát fújkezű Herodes elől menekültek, itt nak

? Ugyankérem! Az indulót a szoptatta meg a szentszűz kisdedét, Q

uai f

o'y

6 hl

dJ

a című filmből, s egy kis teje a földre csöppent, A katonákkal szemben hosszú soazóta tejfehér tőle a barlang. rokban szerzetesek, papnövendékek, ... . . , . . i

U meg ministráns iskolás qyerekek A barlang azonban fekete mintha vo

n

a

ulnak) é idejében láttak korom lepte volna be falait. hozzá h ^ biztosító sorfaKetelkedo tekintetünk nem kerüli ,„

t . . Pl a kísérő kámzsás barát fiaveimét ť ál

IJ

ana

k' mert e9y fényűző autó el a kisérc) kámzsás barát ügyeimet, fordul be a térrg é jeruzsálemi ak! keresztényi kötelességének tart- katolikus pátriárkai Al

b

J

ert

o Gor

i ja, hogy Segítségünkre siessen és „ k / • ° megtámogassa ingadozo hitünket. meareked a híd alatt a Itt elől valamikor pásztorok tanyáz- ® , n'

a , tak, tüzet raktak, s befüstölték a »

:o

r?°

s. *

3

2

t < ?*}

h.

é

r

t.

d

a" . , l

4. jíLL ,

oJfok

4_ „„ róc kámzsába öltöztetik, koroskorul barlangot. De odább tejfehér ma- fUmesek és fotografusok viaskodna

k A barlana hátsó része a Dászto- a ;jobb he

ly

ekér

t. é

s veszekednek az A barlang hatso része a „paszto ők elhesseget

ő i

ordániai re

ndőrökrok beszennyezte" előcsarnoktol el- . , A,

f

ä„ „„„.„j,,, í térően sima falú, mintha kőművesek ľ" ' " tT

PÍ Pu°" csiszolták volna le. Á ^ kéteze

r..

b

a~ rányt kalauzol Jézuska barlangjába, Az istenes magyarázat után a bár jól tudja, még ötvenen iem férszerzetes elénk dugja perselyét, nek ej benne. jobban mondva egy kis tálacskát, Valóságban ' bolondok háza ez a amelyen pénzdarabok és kisebb cím- Betlehem karácsony napján. Minden letű bankjegyek mellett 3—4 cen- templom tornyában zúgnak a harantiméter hosszú kékes borítékok g

ok, a lármafák hangszóróibői angol ékeskednek. A barat arcán és moz- iskolásgyerekek allelujáznak s iqyedulatában megjátszott alázatosság, keznek túlbömbölni a jordániai duisten odaadó szolgájának megadó dásbandák és az ugyancsak gépesí5zerény$ége kisért, ugyanakkor tett müezzint. ninden idegszálából ordít az adó- Nem i

s Betlehem ez, hanem Bábel' zedő követelő konoksága, a temploú kufárok könyörtelensége S me

glátták Betlehem fölött — A borítékokban mi van? ° m — A t-irlang mennyezetéről leka- a csillagot art krétapor. Az anyák, akiknek „. . . incs elég tejük, kevés ilyen port R6zsas

z>™ volt az ég. lórnak egy pohár vízbe — s tüs- Majdnem ugyanilyen színben für;>nt csoda történik! Csakúgy csorog d°ttek a templomok homlokzatai és tej emlőikből. Vegyenek testvérek, és a

z olajfákkal borított lejtőkön Iják a feleségüknek! fehérlő, kőből rakott házak. A heAlszent pillantással lesi a tenye- Syek felől fújdogáló szél megborünkből hulló pénzt, s elvonul a zongatta a járókelőket, akik didejarlang hátsó részébe. r

e9

v

e szorosabbra gombolták a ka— És mi ostoba emberek világ- * (Folytatás a 6. oldalon) karperecek csillognak, gyöngyházból faragott szamarak, tevék és ökrök, hátukon a három szent királlyal, gyöngyházlapokba kötött pöttömnyi bibliák, gyöngyházból faragott kis jézusok, gyöngyházkeretben, gyöngyház-dicsfényei fejük körül, olajfából mesterkedett villák és kanalak betlehemi csillaggal, csengettyűk, jászolkák és természetesen feszületek. Gyöngyházból, ezüstből, olajfából, Krisztussal és Krisztus nélkül. — Ez a karperec 35 piaszter, az inasom egy napig dolgozott rajta. A melltű, rajta az utolsó vacsorával ugyancsak egy napi munka, de az inas nem tudja megcsinálni. Ezért egy dinár az ára. A pulton tojásdad csiszolt kagylók ragyognak, középütt az utolsó vacsora s körülötte a keresztút tizennégy állomása. A mester kezébe veszi az egyiket, fény felé tartja. Ahol mélyebbre hatolt a véső és a faragókés, ott olyan áttetsző a gyöngyház, mint a pergament papiros. De akár csak a faragott vénuszkagylő, ugyanolyan pergamentszerű és áttetsző az inasok arca is; hány esztendeje szívhatják ezek a boldogtalan gyerekek a gyöngyház porát, hány évig hasítja, szúrja, szaggatja még a tüdejüket... A mester egy gyöngyházból készült cigarettatárcát vesz elő, a polc deszkájához koccantja. Csengettyű-vékony hangon muzsikálni kezd, francia sláger ciripel be!w^, az embernek táncra bizsereg a lába. Elnevetjük magunkat, mosolyog a mester is és azt mondja: — Igényesek a zarándokok. Nem elégszenek meg feszületekkel és jászolkákkal. Ezért Svájcból apró zenegépeket hozatunk, amelyek a Folies és a Montmartre legújabb slágereit, muzsikálják. Pillanatnyilag a legkeresettebb a Moulin Rouge. Megint megkocogtatja a tárca gyöngyházfedelét. A lapjára — lehetne-e másképp — az utolsó vacsorát vésték. Két barlang Az ébredés csöppet sem volt betlehemi. Alig pirkadt, már elbődült valahol a fejünk felett a müezzin. Nem is ő maga dalolt, hanem a mindenfelé fölszerelt lármafák, vagyis hangszórók, amelyeket, ugyanúgy magnetofonra kapcsoltak, mint Beirutban vagy Istambulban. Körülnéztünk a főtéren. Ami igaz, az igaz, nagyszerű táborozó helyünk volt; hátunk mögött a minarettes mecset, balfelől a rendőrigazgatóság, jobboldalt a „bécsi" kávéház meg bár, szemközt Krisztus születésének temploma. A téren néhány cipőtisztító kószált áldozatra lesve, pöttömnyi legénykék, azt kiabálták: súsajn mister, súsajn, s nem hagytak béÍRTÁK: ZIKMUND és HANZELKA kén, míg ki nei, szolgáltattuk nekik cipőinket. A templom előtt vasrácsokat állítottak fel, nyilván azért, hogy kordába szorítsák a zarándokokat. ha majd nekilódulnak a szent helynek a processíiők. Még egy érdekes felfedezést tettünk: a karácsonyfa, amelyet tegnap este láttunk, igazi és hamisítatlan fenyőfa volt, kissé görnyedt az esztendők terhétől. Pontosan a rendőrparancsnokság kapuja előtt áll. Kis idő beletelt, míg megtaláltuk a templom bejáratát. Krisztus születésének székesegyházát három kolostor veszi körül, s úgy rátapadnak, hogy maga a templom szinte elvész köztük. No meg a kapu, ki látott ilyet? Talán törpéknek késztilt? Az apró bejáratnak az a története hogy amikor a keresztes lovagok elértek idáig, elszörnyedve állapították meg, hogy a muzulmánok tevéket meg lovakat visznek a templomba. Elfogta őket a szent harag, s felbuzdulásukban befalazták a kaput. Csak 120 centiméter magas és 78 centiméter széles téglalap alakú nyílást hagytak szabadon. Most már a teve nem férhet be rajta, aki meg zarándokként téved ide, hajtson szépen térdet-fejet, tisztelegjen a betlehemi jézuska előtt. Ha jól megnézzük, egész ügyes dolog volt a kapu szűkítése. Mi is megnézzük a jászolkát, ahol a kisded született „mert a fogadóban nem jutott nékik szállás." Az oltár két oldalán szűk lépcső visz a föld alá. Odalenn van ama hírhedt barlang. Ha Csehországból vetődik el az ember Betlehembe, egy-kettőre rájön, hogy nagyon célszerűtlen helyen született. Hogy egyszerűen nem készült fel a. nagyszerű látványosságra. A betlehemi barlangot olyannak képzeli, amilyennek Aleš festette, istállószagúnak, ahol a különböző illatokat a keleti bölcsek tömjénje teszi elviselhetővé. Helyette amolyan angol kandallót talál. A falban téglalap alakú, félkörös bemélyedés. A kandalló maga márványból készült, a mennyezetről ezüst örökmécses lóg, benn a fülkében ezüstből öntött nagy csillag. Szemközt egy másik bemélyedés, néhány lépcső visz le — állítólag itt álltak a három királyok. Köröskörül sejtelmes félhomály, tompán csillognak a kegyszerek, tömör ezüst gyertyatartók, brokát-függönyök és aranyhímzések. Állunk a barlang közepén, mint' valami mágikus panoptikumban. Aztán egyszerre rájövünk, hogy már láttunk ilyesmit, csak kissé nagyobb méretekben —a brüsszeli világkiállítás angol világbirodalmi pavilonjának előcsarnokában. Homály, fekete függönyök, az előtérben ő brit felsége megvilágított arcképe, a háttérben csillogó koronázási ékszerek. Sorfalat álló szerzetesek. A háttérben Krisztus születésének temploma. ŰJ SZÖ 5 * 1960. december 25.