Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-24 / 356. szám, szombat

•ľ "I ^ošice tőszomszédságában több száz hektárnyi területen, mint kincskeresők csoportja túrja a I; földet a korszerű gépekkel felszerelt munkások hatalmas serege. Ezek a furcsa „kincskere­sok" azonban nem tárnak fel a föld méhéből milliós értékeket, hanem amit a hosszú gépkocsiosz­lopok szakadatlanul hordanak, mindazt a földbeássák. Ők készítik el a születő óriás, a Keletszlo­vákiai Kohómű vér- és idegrendszerét. A földbe rejtett bonyolult csőrendszereken jut majd e! a •I hatalmas üzembe a víz, a villanyenergia, gáz. Már több mint egy éve folyik a földalatti munka. Az \\ épül? óriásból jóformán még semmi sem látszik, a több falu határát felölelő síkságon csak itt-ott / / emelkedik ki egy-egy betonkeverő, vasszerkezet körvonala, de már születésekor is formálja, alakítja az egész kerületet. Az elkövetkező években több ezer műszaki dolgozót, munkást felszippant az I' óriás. A kerület legtávolabbi falvainak iskolapadjaiban is a hatalmas gyárról álmodoznak a fiatalok, •I ezernyi tervet szül, emberi sorsoknak szab irányt, ad ragyogó távlatot. De nemcsak egyetlen kerü­Ij letet mozgat meg a világ legnagyobb gyárai közé számító kombinát építése. A cseh munkásosztály > legjobbjait küldi majd az új munkások betanítására és a csehországi üzemekben már több száz fia­tal tanulja a vaskohászatot, hengerlést, és a többi szakmát. De nincs hazánknak jóformán olyan üzeme, amely valamivel hozzá ne járulna a kohómű felszereléséhez. í Öriás születik Kelet-Szlovákiában. Szocialista hazánk legtávolabbi, a burzsoá köztársaság bűnéből > legelmaradottabb zuga nagy ipari központtá változik a 3. ötéves tervben. Pártunk felhívására össze­az egész ország és a Szovjetunió baráti segítségével néhány év alatt alapjaiban megváltoztat­juk egy kerület képét, s az építőmunka tüzében edződnek, születnek a szocialista emberek. 1961'ben az építőké a szó niiiiiimiimimmimi Košicén az épülő kohómű főhadiszál­lását keressük. Egy-kettőre oda is érünk. Nemrég még kaszárnya volt, ma hazánk legnagyobb építkezésének irányítói dol­goznak itt. Jelképes is ez az ideiglenes véletlen elhelyezés: „A haderőcsökkentés folytán megüresedett kaszárnyát a békés építőmunka úttörői foglalták el. Bent a hatalmas termeket ideiglenes közfalakkal választották el. Bekopogta­tunk Urban elvtárshoz, a beruházási osz­tály vezetőjéhez, az igazgató helyettesé­hez. A magashcmlokú, javakorabeli oseh szakember, aki elismerésre méltó tapasztalatokat szerzett a szocializ­mus nagy építkezésein, valamit lel­kesen magyaráz ^y kételkedő munkatár­sának. Felkapja a logarlécet, számítgat, irattartókban lapoz, megcáfolhatatlan számokat mutogat, míg végül is moso­lyogva távozik az illető. Ki se fújhatja magát, máris szívélyesen fogad, közénk telepszik és válaszol kérdéseinkra. Az 1960-as év végén járunk; hogyan értékeli Urban elvtárs a nagy építkezés eredményeit? Teljesültek-e a nagy célkitűzé­sek? '—- A nehéz körülmények ellenére a fő feladatot egészben véve teljesí­A HATALMAS betoncsöveket daruk rakják a bággerral ásott mély árkokba, az ember megszabadult a legnehezebb munkától. tettük. Előkészítettük az építés alapjait (utak, csatornázás, villany, vízellátás, stb), gyors ütemben fo­lyik a szociális-kulturális intézmé­nyek építése, hogy a dolgozóknak megfelelő munkahelyet biztosítsunk. Különös súlyt helyezünk a lakásépí­tésre, amely szerintünk éppoly fon­tos, mint a gyár építése. Noha ezen a téren lemaradás mutatkozik, megvan rá a remény, hogy a lakás­építés lépést fog tartani a születő ko­hómű szükségleteivel. iNagy hasznát vesszük Šacán a HU­AZ EMBER kényel­mesen beállhat egy betoncsőbe a sza­kadó eső elől, de a gépkocsik megállás nélkül hordják az építőanyagot. (A szerzők felv.) KO számára felépített lakótelepnek és más objektumoknak. Az idén a dokumentáció elkészí­tése volt a döntő feladat. Mindent részletesen, alaposan ki kellett szá­mítani, hogy az óriási építkezésen megindulhasson a komplex munka. Ezt sikerült elérni, a kezdeti nehéz­ségek jelentős részét leküzdöttük, úgyhogy teljes lendülettel vághatunk a következő év, és a 3. ötéves terv nagy feladatainak. • Hogyan érvényesül a nagy építkezésen a gépesítés és biz­tosítva van-e az épülő nagy­üzem világszínvonala? — Az épülő óriásüzemet nem le­het összehasonlítani egyetlen gyá­runkkal sem. Már az építkezést alapvetően másképp irányítjuk, mint például Kunčicén. Az épülő üzem te­rülete teljesen szabad, semmiféle bódék, raktárak nincsenek rajta, a szükséges épületelem-gyár, gépkocsi­javító műhely, stb. e területen kívül nyert elhelyezést. Igyekszünk min­dent gépesíteni. Az építkezés lelkét jelentő betonkeverőknél már csak öt százalék a kézi munka. A csatorná­záson is a munka nehezét bággerek, daruk végzik. Természetesen ahol lehetséges, munka közben is mindent tökéletesítünk, hogy a lehető legke­vésebbre csökkentsük a nehéz fi­zikai munkát. A felépülő kombinát a világ egyik legkorszerűbb üzeme lesz. Büszkék vagyunk rá, hogy berendezésének közel 90 százalékát fejlett hazai ipa­runk állítja elő. Ezenkívül a Szov­jetunió szállít nekünk modern, be­vált berendezéseket és felbecsülhe­tetlen értékű műszaki segítséget nyújt. Illusztrálásul hadd említek néhány példát: A hatalmas térfogatú nagy­olvasztó kétszer, a kokszoló három­szor fog többet termelni, mint a ha­sonló kunčiceiek. Az acélgyártásra a martinkemencék helyett a kisebb és többszörös teljesítményű oxigénkon­vertert fogjuk használni. 1961-ben, az ötéves terv első évében melyek a legfonto­sabb építöfeladatok? - Az épülő hatalmas üzemből ma még nagyon keveset látni. De jövőre már megindul valamennyi részlegen a munka. A gépesítő műhely része­ként épülő hídszerkezetgyárnak a jövő év nyarán már meg kell kez­denie a termelést és vasszerkezetek­kel kell ellátnia a különböző rész­legeket. Megkezdődik a hőerőmű építése is, amely több villanyenergiát fog termelni, mint a háború előtt egész Szlovákia. Hozzálátunk a hen­gerde^pltéséhez is. Rövroen és tömören: 1961-ben az építőké a döntő szó, hogy a követ­kező évben a különféle üzemek meg­kezdhessék a berendezések szállítá­sát. Több száz fiatalt küldünk az or­szág különféle üzemeibe tanulni. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok a ké­szülő gépek mellett nyerjék el a szakképesítést, ott legyenek a be­1 Akadályt nem ismerve Beszélgetés Václav Urbánnal, a Keletszlovákiai Kohómű igazgatóhelyettesével ^ Az oldalt Irta és összeállította: SZŰCS BÉLA és ZSILKKA LÁSZLÓ szerelésnél és ott maradjanak mel­lettük dolgozni. A gépekkel együtt szülessenek a képzett szakemberek is. Végezetül mondjon valamit azokról, akik e nagy művet megteremtik... — A legkülönfélébb nemzetiségű dolgozók őszinte lelkesedéssel, egyet­értésben munkálkodnak a kohómű építésén. A tapasztalt cseh elvtár­sak örömmel jöttek ide, mert tud­ják, hogy itt is a szocialista köz­társaságot építik, országunk egy iparilag elmaradott vidékének átala­kításában segédkeznek. Igazán pél­dás kollektíva alakult ki a munka­helyeken és a vezetésben. Vala­mennyien látjuk, hogy az egész or­szág lelkesen összefog a gigantikus alkotás gyors felépítéséért. Ez ben­nünket is kötelez. '.effcő^, ® A Keletszlovákiai Kohómű épí- 1 (téséhez szükséges anyagot és 1 berendezést hazánk 45 nagy vál­j lalata szállítja. [ • A Keletszlovákiai Kohómű épí­tői a CSKP országos konferenciá­> jának és az építők napjának tisz­} teletére vállalták, hogy idei ter­> vüket december 16-ig teljesítik és az év végéig 10 millió korona ér- 1 ) tékü munkát végeznek el terven : j felül. ^Az eddigi eredmények azt . s mutatják, hogy a kohómű építői 1 ; teljesitik nagyszerű vállalásukat. | ® Október hó 25 munkanapján < \ a kohómű dolgozói 25 144 000 ko- ' ; rona értékű munkát végeztek. Ez \ ) annyit elent, hogy egy munka­! napra 1 005 765 korona esik. Te- J J hát egymillió korona naponta! Šulej elvtárs, az N 439-59 j | rendszámú Tátra 111-es tehergép- < 1 kocsi vezetője november hónap [ folyamán 380 tonna betont szál­lított el a betonkeverőből az éplt­(kezésre. Figyelemre méltó telje- \ > sítmény! Az építkezésen az idei terv j j szerint 2 200 000 m 3 földet kellett) > kibaggerezni és tovább szállítani, j j November végéig 2 040 000 m 1 föl- 1 1 det mozdítottak el. December hó- < j ra tehát már csupán 160 000 m' ) maradt, amit minden bizonnyal < j messze túlteljesítenek. * A Keletszlovákiai Kohómű épít- 1 ŕ kezésén 1961-ben 88 objektum \ j építését kezdik meg. VÉGELÁTHATATLAN a sártenger. A Tatra 111-esek kerekei ássák a beázott talajt. Nem ritkaság a tengelyig érő sír De még a betonutakon is időn­ként talajgyalu tisztogatja a ráhordott latyakot. Az irdatlan sár kellős köze­pén, a széles betonút egyik oldalán épül a központi sze­relőműhely, vele átellenben ­az út másik oldalán az 1500­as étkezde. Miért éppen 1500-as? Egy­szerűen azért, mert ennyi lesz a befogadóképessége. Az építkezés fölé emelkedő karcsú daru hegyében az ifjúsági szövetség vörös lo­bogója leng. Büszkén, kacéran. Ugyanez a zászló lengett az Ifjúsági Vasútvona­lon, a Szövetségi Vasúton, az Ifjúság Falva felett, Kunčicén és mindenütt, ahol a fiatalok lelkes segítségére volt szük­ség az elmúlt másfél évtized szocialista építése folyamán. Až étterem az első ifjúsági építkezés akadály? a születő óriás kebelén Az Ifjúsági kol­lektíva vezetője Lepeták elvtárs. Fiatal ''ómfives, .CSISZ-tag A kollektíva tagjai Is jobbéra fiatalok, ám az idő­sebbek fiatalos lendülete ve­télkedik a Iegfiatalabbakéval is. A fiatalok merész felaján­lást tettek: a tél beálltéig fel­húzzák a földszintet és lebe­tonozzék a tetejét. Mert az ifjúság építkezésén a fiatalok betonoznak is. Az eddigi ered­mények arra vallanak, hogy a fiatalok teljesítik felajánlásu­kat es a hónap végéig befejezik a föld­szint külső munkálatalt. Azután már aka­dály nélkül végezhetik a belső munká­latokat. - Amit vállaltunk, teljesítjük - Je­lenti ki Lepeták elvtárs. HOGY IS MERNE ebben valaki kétel­kedni? Talán nem szoktuk meg az elmúlt évek folyamán, hogy a fiatalok szava és a tett közt nem lehet leküzdhetetlen 4 lacsony termet, fe­kete göndör haj, vastag ajak, bronzszínű ircbör - ez lenne Hor­váth Jancsi, a Hronstav košicei tanoncotthona el­sőéves lakójának rövid személyleírása. Jancsi a 430 fiatal egyike, akik itt készülnek fel jövő hiva­tásukra. Egy-két év után 1 Kelet szlovákiai Kohómű építőinek sorába állnak s talán itt lelnek békés ott­honra is. Jancsi kőművesnek ké­szül. Tégla, malter, rohamo­san emelkedő falak, a földből gomba módjára kinövő házak — munká­sok, családok meleg ott­hona ... Lám, ez a kő­művesmester ség dióhéj­ban. Hej, mennyi ilyen ház, ilyen családi fészek kell ide! Sok ezer! És iskola, üzletek, bölcsődék, ki tudná mind felsorol­ni? Csodálatosan szép fel­adat ... Horváth Jancsi jól vá­lasztott. Pedig nehezen szokta meg az új kör­nyezetet, a közösséget. Igaz, nem tartott so­káig ... Az első héten félve ál­lított be Máté igazgató elvtárs irodájába. - Nem bírom, haza­megyek. Hangja határozottan csendült. Hosszabb töp­rengés, vívódás után szü­letett meg az elhatározása. JOL VÁLASZTOTT - Ne tréfálj, Jancsi! ­szólalt meg az igazgató hosszabb szünet után. - Nem, nem tréfálok, — mondta akkor. Ô ezt nem bírja. Mert a kőmü­vesség nemcsak tégla meg malter, ahogy ő hitte. Számtan, fizika meg sok más tantárgy. Társainak jó, azok elvégezték a nyolc osztályt. Ö csak ha­tot... Hogy is állhatná velük a versenyt ? Az igazgató Jancsi elé állt. S ő olyan kicsinek, szinte törpének érezte magát. Minden szava si­mogat ásk ént hatott. Külö­nös érzés lett úrrá rajta. Hol, mikor is találkozott ezzel az érzéssel? Ja, igen! Az édesapja ... Csak az szólt hozzá ilyen hangon, de az már régen volt. Tíz éve nem él... Azóta se hullott a szó olyan lágyan, melenge­tőn ... - Elmész-e, Jancsi? — tette fel végül Máté igaz­gató a kérdést. Csak állt lesütött szem­mel, szégyenkezve és alig hallhatóan suttogta: - Nem ... Azóta Jancsi már két­szer állt lesütött szem­mel társai előtt. Először akkor, amikor egy alka­lommal harminc koronát talált és azt átadta taní­tójának. Az egész iskola diáksága felsorakozott, csak neki kellett a sor­ból kilépnie. Igy hallgatta végig nyilvános dicsére­tét. Hogy miért sütötte le a szemét? Zavarában. Ki gondolta volna, hogy a talált pénz átadásáért di­cséretet kapjon? Azt egé­szen természetesnek vet-, te... Azután jött a negyed­évi értékelés. Horváth Jancsi lett az első, az otthon legjobb tanulója. Becsülettel megállta a he­lyét a munkahelyen, az iskolában. Pedig esti is­kola keretében végzi a hetedik és a nyolcadik osztályt. Emellett lelkes sportoló és hegedülni is tanul. Édesapja zenész volt, s bizony restelli, hogy ennyire elhanyagol­ta a családi hagyományo­kat., T T jra ott állt társai ^ előtt és újra lesü­tött szemmel hallgatta igazgatójának szavait. — Horváth János első­éves az első negyedévben elért kiváló előmenetelé­ért egy heti üdülésre megy a Krkonošéba ... Íme, Horváth Jancsi, egy a sok ezer közül, akik hazánk legnagyobb szocialista építkezésén készülnek nagyszerű hiva­tásukra. AZ ÉPÜLŐ SZERELŐMŰHELY EGYIK RÉSZÉNEK BETONVAZA MÄR ALL. • EMBERSÉG A košicei autóbuszmegálló­nál topogunk a bokáig érő lucsokban, sürü apró szemek­ben szakadatlanul szitál az eső, szinte az ember csont­jáig hatol a ruhaszövet és a bór pórusain. Mindenki más­korra mondja az autóbusz indulását, ezért nem mozdul­hatunk a tizennégyes indu­lóállomástól. Nemsokára egy vatelinkabátos munkás is odajön. Érzem, hogy a fél­cipőm átnedvesedik és a nyir­kos ruha hűti a hátamat. Acsorgunk az esőben, már sötétedik, mikor befut a pót­kocsis busz. A sofőrtől megtudjuk, húsz percet kell még várni az in­dulásig. Nagyot sóhajtunk. A munkás a karácsonyi aján­dékot kabátja alá rejti. — A buszba csak indulás előtt szabad beszállni — közli száraz hangon a sofőr. Nem szólunk semmit, csak összébb húzzuk magunkon az átázott kabátot és melegítőül tánco­lunk egy kicsit a latyakban. A sofdr végignéz rajtunk, a három ázott verében, aztán halkan odaszól: — Csendben szálljanak be a pótkocsiba. Kicsit megbi­zsergett a szívem környéke: a so­főr lehet, hogy megsértette a mindenható sza­bályt, de ember­ségből kitűnőre vizsgázott. • MELEGÍTETT SÖR AZ „OÁZISBAN" A BT 500-as automata be­tonkeverőtől kutyagolunk a csizmaszárig érő sárban az épülő szerelőműhely felé. Félúton a sártengerből egy csinos faházikó emelkedik ki. Nézegetjük, körüljáriuk. aztán felszaladunk a dombra és bekukucskálunk az ajtón. Egy szép tiszta büffé csalo­gat, akár a sivatag vándorát az oázis. Kapható itt sza­lámi, rántotthús, leves, kü­lönféle konzervek és egy specialitás — a melegített sör. Mivel ivóvíz még nincs, naponta több száz üveg sör fogy el, de csak langyosltva. A közeli csatornázásról be­betérnek a munkások egy fa­latra, egy kis meleg sörre, zsebre vágnak egy-két üveg hétfokost és sietnek vissza. Igazán becsületére válik kereskedelmünknek, hogy közvetlenül a munkahelyre megy a nehéz körülmények között dolgozók után. ® HANGVERSENY Ezen a rideg esős estén, a szép šacai klubban filmet vetítettek, színdarabot pró­báltak, néhányan újságot ol­vasgattak. A sok száz mun­kásnak csupán kis töredéke volt a klubban. Én nem is cso­dálkoztam ezen, hiszen ilyen cudar időben egy műszak is elég, sokan örülnek, hogy hazasiethetnek a szép tiszta, parkettos, fürdőszobás szál­lásra és kipihenhetik magu­kat. Az egyszerű dolgozók jó­kedvét azonban pem töri meg az eső, a sár, a munka. In­nen is, onnan is nótaszó szű­rődik az utcára, tréfás, csip­kelődő keletszlovákiai dalok, cikornyás tájnyelven magyar népdalokkal keveredik, s vala­hol egy cigánylegény nehéz kezével a hegedűt nyaggatja, valaki szólót énekel. Különös hangverseny. Nem olyan csi­szolt, begyakorolt, mint a pódiumokról elhangzó művé­szi előadás, számomra mégis kedvesebb: a születő óriás bölcsődala. ©Ű SZÖ 5 * 1960, december $$

Next

/
Thumbnails
Contents