Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-11 / 313. szám, péntek

JOGOS ? NEM JOGOS ? Fogadónap a lakásügyi osztályon kultÚRÄ Nyolc ára előtt néhány perccel a Bratislavai III. Körzeti Nemzeti Bi­zottság földszinti folyosóján már 20—25 ügyfél várakozik. Mindany­nyian lakásügyben jöttek. Különféle típusok, mindegyik más-más jellem. Egyik arcán aggodalom tükröződik, a másik szemében remény csillan, a harmadik haragosan sétál fel és alá. Hefková elvtársnő, az osztály ve­zetője a felek fogadására készül. Az asztal mellé külön széket helyez el. — Hja, az emberek nem egyfor­mák. Van aki kiabál, sőt az asztalt is veri... Ez a szék egyszerű módszertani segédeszköz. Sok évi tapasztalat bi­zonyítja, hogy az udvariasan foga­dott és székkel kínált fél, bármeny­nyire harcias is, hamar lecsillapodik. Lám, mi mindenre kell gondolnia egy lakásügyi osztály vezetőjének ... Pedig ezernyi más gondja is akad. Szóról szóra: ezernyi, sőt kétezernyi. Mert csupán ebben a körzetben kö­zel kétezer lakáskérvény vár kedve­ző elintézésre. Naponta 30—35 iratot kell elintézni, megválaszolni. Min­den ügyet, panaszt, kérelmet a helyszínen vizsgálnak ki. Nem irigy­lésre méltó a lakásügyi bizottság feladata... A lakáskérdésben sok a fájó pont. A múlt rengeteg, nehezen orvosol­ható örökséget hagyott ránk. No meg mi tagadás, az elmúlt tizenöt év alatt is történtek hibák. Igen, mindezt tudjuk, mégis akar­va, nem akarva, felmerül a kérdés: vajon minden esetben teljesen in­dokolt, jogos a kérelem, nemegyszer követelés? Nos, adjuk át a szót a panaszo­soknak. Sajnos nem ígérhetem Pontosan nyolckor lép be az el­ső ügyfél. Csinos, magas, szőke, fia­talasszony. Félénken körülnéz, majd helyet foglal a széken. Az osztály­vezető a hivatali naplóba beírja a nevét, lakcímét és az elintézés módját. Ezt teszi minden esetben, mert a panaszkodók itt-ott hivatkoz­nak soha el nem hangzott ígéretek­re is: „Hisz alig egy hónapja voltam itt, akkor megígérték"... Hiába sok­féle ember fordul meg itt. — A férjem beteg, már két éve itt a kérvényünk... — Család? — Egy kisfiú. — Lakásuk? — Egyszobás, központifűtéses. — És nagyobbat szeretnének ... — Igen, legalább háromszobásat. — Sajnos, nem ígérhetem. Ki kell bírniok egy-két évig. Hisz nem a legrosszabb körülmények között lak­nak ... A fiatalasszony elkeseredik. — Csak a férjem ne lenne beteg. Előadásokat tart, nincs hol felké­szülnie se... — A férje beteg? — Igen, gümükórra kezelték, na­gyon kell vigyáznia. — Mennyi a jövedelmük? Az asszonyka gondolkozik — ma­gában számol. — A kettőnké háromezernyolc­száz ... De, tetszik tudni, két éve vagyunk együtt, az első férjem még a ruháimat se adta oda, nagyon sok pénz kell. Hefková elvtársnő nem ígér, nem ígérhet. Égetőbb eset akad százá­val. Sajnos. A fiatalasszony rimánkodik, sír, az ura egészségére hivatkozik. — Talán szövetkezeti lakás? Ilyen jövedelemből... — Az is csak két-három év múlva esedékes — törölgeti a sze­mét. — Közbenjárok, férje egészségé­re való tekintettel. Akarja? Nem, azt nem. Jobb lenne, ha az állam adna. Az ad is, de egyelőre azoknak, áklk jobban rászorulnak. — Sajnos — ismétli Hefková elv­társnő. A fiatalasszony sírása még a fo­lyosóról is hangzik. Majd én megmutatom Magas, haragos fiatalember. Visz­szautasítja a felkínált széket. Rossz jel. » — Kérem, ez mégis csak sok! Már egy éve várok lakásra. Én, beteg ember... — Mikor adta be a kérvényét? — Tavaly júniusban. A szekrényből a sok irat közül előkerül a kérvénye. — Igen, egészségi állapotát figye­lembe véve kivételesen járunk el. 1961 első felére jegyeztük- elő. Ebben a helyiségben ígéret csak akkor hangzik el, amikor az már teljesen reális alapon áll. Tudja ezt minden ,itt járt ügyfél, A kérelmező ennek ellenére se örül. — Ha kedves lennék hozzá, so­hasem szabadulnék meg tőle ... Hűvös, közömbös válasz. A tulaj­donos tudja, hogy albérlője 1961­ben lakást kap. Mégis mérgezi a légkört. Csak azért, hogy kibírha­tatlan környezetet teremtsen albér­lője számára. Mintha nem is emberek lenné­nek ... * * * Emberekkel, problémáikkal is­merkedünk. Nem, nem akarjuk a nehézségeket titkolni. Ezt sohase tettük. A lakás emberek, családok, gyermekek békés otthonának, nyu­godt életének alapfeltétele. S ebből még nincs elegendő. Még? Igen, még! De lesz! Ezért tűzte ki pár­tunk azt a gigászi feladatot, hogy hazánkban 1970-ig lényegében meg kell oldani a lakáskérdést. Szocia­lista társadalmunk megváltotta a dolgozók ezreit a kizsákmányolástól, minden tagja számára kenyeret, nagy karaj kenyeret biztosított, el­kergette örökre a munkanélküliség rémét s most méltó hajlékról gon­doskodik minden dolgozó számára. A fogyatékosságokért nem kell szégyenkeznünk. A penészes pince­lakásokat, zsúfolt bérházakat a múlt társadalmától örököltük. Tud­juk, hogy alig két-három évtizeddel ezelőtt az éhező, nyomorgó munká­sok ezreinek még penészes lyuk se jutott. Szocialista társadalmunknak az emberi méltóságon ütött mély, kegyetlen sebeket kell orvosolnia. Nem kétséges, hogy a lakáskérdés is megoldódik. Igen ám, de a la­kás máris kellene. Mi tagadás, a kérelmek jogosak. Persze, hogy jo­ga van a lakásra annak, aki padlás­szobában lakik. Az egy szobában lakó beteges férfi családját is meg­illetné a háromszobás lakás. Joga lenne rá a többinek is... Azonban egyelőre nincs elegendő lakás. S most a lakásügyi osztály dolgozói­nak, a lakásügyi szakbizottság tag­jainak kell megállapítaniok a sor­rendet. Képzeljük el magunkat csak röp­ke pillanatra is Hefková eltvársnő helyzetébe. Ő is tudja, hdgy ide, az ő hivatalába senki sem jön in­dok nélkül. Szívesen eleget tenne minden kérésnek. Mégis a kétezer kérelmező közül ki kell választania az ötven vagy száz legégetőbb ese­tet. Ezért sokszor bizony nem értik meg Hefková elvtársnőt, amikor ki­jelenti: Sajnos, egyelőre nincs le­hetőség. Ilyenkor az egyik sírva fa­kad, a másik az asztalt veri, a har­madik felsőbb szervek beavatkozá­sával fenyegetőzik. S itt felmarül a kérdés: nem lenne-e helyes, ha fogadónapokon a választott képvi­selők is segítenék a lakásügyi osz­tály munkáját? Ezáltal nem cyupán az osztály dolgozóinak munkáját könnyítenék meg, hanem a válasz­tók, az ügyfelek bizalma is nagyobb lenne. Nem ártana efelett elgondol­kodni ... Akadnak azután furcsa esetek, kudarcba fulladt megvesztegetési kísérletek is. Nemrégen történt, hogy Hefková elvtársnőnek az ogyik ügyfél felajánlotta, mesterien ki­festi a lakását, csak tegye „előbbre" a kérvényét. Az is megesett, hogy az asztal alatt ékesen csomagolt dobozban kígyóbőr-cipőt nyomkod­tak az ölébe. Lám, nem is a kérelmek jogosult­ságáról esett szó. Inkább embe­rekről, akik különféle módon igye­keznek ügyük intézését meggyorsí­tani. Az építés mellett az új társada­lom emberének formálásáról sem szabad megfeledkeznünk ... Zsilka László ,%VAV.WV.%\VAV.V.%Vi%V 1 ,AWAV.V <V.VV,V.V. ,.V.V/AV — Micsoda? Hát az idén nem ka­pok? Csak jövőre? — Kérem! megmondtam. — Hát szép kivételes eljárás ... — Nézze — nyugtatja az osztály­vezető —, hasonló esetünk van több is. — Ezen az alapon öt év múlva is elutasíthatnak — pattog a dühtől vörös férfi. — 1961 első felében van kilátás lakásra. — Szóval előbb nem? — Nem, mert nincs rá mód ... — Hát jó. Tudora én, hová kell fordulni! Majd én megmutatom! Ezzel elrohan. Az ajtót is becsap­ná maga mögött, ha a soron levő nem lépne be a terembe. Az ember azt hinné, hogy az asz­szonyok a harciasabbak. Keveset járok a nyakukra Alacsony, zömök, fekete férfi. Mo­solyog. — Ahá, régi ismerős — üdvözli Hefková elvtársnő a belépőt. — Bizony régi, már negyedik éve járok ide ... A lakásügyi osztályra talán négy éve, de annak mostani vezetője csak néhány hónapja van tisztségében. Ennek ellenére is jól ismerik egy­mást. — Ügyét a jövő héten terjesztem újból a bizottság elé. — Van valami kilátás? — Nem ígérhetek semmit. Rossz körülmények között lakik, de maga is hibás. — Tudom — ismeri be amaz. (Ez is ritka eset.) Az illető 1957 szeptemberében költözött be Biskupicéről feleségé­vel, két gyermekével és idős édes­anyjával egy padlásszobába. Iratai­hoz fényképet is csatolt. Akkor azt remélte, a rosszabb helyről gyor­sabban jut új lakásba. Biskupicén se lakott összkomfortos lakásban, de a mostaninál jobb volt. A törvény tiltja az önkényes költözködést. Mi is lenne, ha efelett szemet hunyná­nak? Hányan költöznének lebontás­ra váró, düledező lakásokba, hogy előbb és jobb lakáshoz jussanak? Ez nem megoldás, legalábbis nem cél­ravezető megoldás. — Viszont nem tudhatom, mit szól a bizottság. Tudja, egyszer már visszautasították ...» — Nem szeretek lábatlankodni. Ha gyakrabban jártam volna a nya­kukra, már talán lenne lakásom ... Tévedés lenne azt hinni, hogy csak ő vallja ezt az elvet. Vannak notórikus hivataljárók is. Hiába min­den magyarázat, jó szó, ők újra és újra megjelennek. Az anyja se ismer rá ... Középkorabeli asszony, szemében könny csillog. Egy albérleti szoba, magánházban. A szobát a tulajdonos követeli. Hónapok óta kész pokol az élete, mindennapi a veszekedés, a fenyegetőzés. A kapu és folyosó kulcsát a tulajdonos erőszakkal, el­vette. Megtiltotta a mellékhelyisé­gek használatát. Kisfiát se meri ott­honhagyni, mert állandóan fenyege­tik, ijesztgetik. — Ügy elverlek, hogy az anyád se ismer rád! — ripakodik a házi néni. A fiúcska pedig szepegve húzódik meg a szűk szobában, moccanni sem mer, nehogy magára vonja a háziak figyelmét. Az ügyet már a büntető bizott­ság is tárgyalta. Amikor a tulajdo­nost megkérdezték, haragban van-e albérlőjével, az nyugodtan válaszol­ta: — Nem én. — Akkor miért nem férnek meg? A BERJ07KA TÁNCEGYÜTTES NAGY SIKERE BRATISLAVÁBAN Az együttes művészi vezetősége az iskola- és kulturális ügyek megbízottjának helyettesénél A Berjozka szovjet táncegyüttes szerdin, november 9-én mutatkozott be a bratislavai közönségnek. Az előadáson jelen voltak Karol Bacílek, az SZLKP KB első titkára és Pavol Dávid, az SZLKP KB titkára, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, Dénes Ferenc, az SZNT elnökségének tagja, Jozef Tokár, a CSSZBSZ szlovákiai bizott­ságának vezető titkára, Augustín Michalička, az SZNT Iskola- és kulturális ügyi megbízottjának első helyettese, valamint politikai és kulturális életünk további képviselői. Jelen volt Ivan Alekszandrovlcs Sulgin, a Szovjetunió bratislavai fókonzula Is. r ^^P s % W I' A Berjozka táncegyüttes egyik csoportja orosz népi táncot mutat be. (J. Herec felvétele) A csehszlovák és a szovjet állam­himnusz elhangzása után Ján Dúži, a CSSZBSZ szlovákiai bizottsága el­nökségének tagja, az SZSZT titká­ra üdvözölte a bratislavai dolgozók nevében a vendégszereplő szovjet művészeket. A Berjozka táncegyüttes a cseh­szlovák-szovjet barátság hónapjának keretében érkezett hazánkba, hogy kiváló művészetével örvendeztesse dolgozóinkat. Az együttes fellépése a szovjet emberek életerejét, életörömét és hazájuk iránti határtalan szeretetét juttatta kifejezésre. A szebbnél szebb orosz népviseletek, mélyen át­érzett dalok és táncok a szépség el­ragadó szimfóniáját varázsolták a nézők elé. A zsúfolásig megtelt né­zőtérről felhangzott taps gyakran szakította félbe a szólóénekeseket és táncosokat. A Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzetei testvéri szövetségének lelkes manifesztációjává kicsúcso­sodott est befejezéséül CSISZ-tagok, pionírok és a védnökségi üzemek képviselői virágcsokrokkal ajándé­kozták meg a kedves szovjet ven­dégeket. A Berjozka táncegyüttes ma újra fellép a bratislavai Kultúra és Pi­henés Parkjának nagytermében. Augustín Michalička, az iskola- és kulturális ügyek megbízottjának el­ső helyettese szerdán, november 9-én bemutatkozó látogatáson fo­gadta a világhírű Berjozka tánc­együttes művészi vezetőjét, Na­gyezsda Nagyezsdinova nemzeti mű­vésznőt és az együttes vezetőségé­nek további tagjait. Augustín Michalička, az iskola- és kulturális ügyek megbízottjának első helyettese meleg szavakkal üdvö­zölte a művészetével a világbékéért síkraszállő szovjet táncegyüttest. Nagyezsda Nagyezsdinova, az OSZSZSZK nemzeti művésznője, az együttes művészi vezetője, köszöne­tet mondott a szívélyes fogadta­tásért és hangsúlyozta, hogy az együttes úgy érzi magát Szlovákiá­ban, mint odahaza. Augustín Michalička, az iskola- és kulturális ügyek megbízottjának első helyettese azután hosszabb ideig szívélyesen elbeszélgetett kedves vendégeivel. Szaratovban új balettiskoía nyílt meg. Szokolov fényképész egy kedves jele­netet örökített meg: a kisleányok kí­váncsian kandikálnak be az osztályba, ahol társaik vizsgáznak. EGYMÁST SEGÍTVE A kelet-szlovákiai síkság vízgazdálkodásának rendezése egyre jobban halad. Az építők a Latorca és a Laborc folyó mentén már több mint 60 kilométer hosszú gátat emeltek. Nagy segítségükre van a két exka­vátor-óriás. Az egyik a kanyargó Laborc alsó folyásánál új medret váj a folyónak. Havonta 60 ezer köbméter földet helyez át. (J. Kočiš felv. - ČTK) Dicsérendő törekvéssel találkoztunk a napokban a galántai traktorállomá­son. Az üzem dolgozói annak ellenére, hogy ren­geteg a feladatuk, és ide­jük nagy részét az öszi munkák, valamint a cu­korrépa-kampány mielőbbi befejezésére fordítják, nem feledkeznek meg a kulturális tennivalókról sem. Mint mostanában általában mindenütt, ők is azon munkálkodnak, hogy az elkövetkező idő­szakban fellendüljön üze­mükben a kulturális élet. - Mit csináltak eddig? — érdeklődtünk a szépen berendezett, új klubhelyi­séget nézegetve. - Hogy őszinték le­gyünk - kaptuk a fel­világosítást, - kulturális téren a nyár folyamán kissé visszaestünk. Tar­tottunk néhány előadást és filmvetítést, ezek azon­ban megközelítően sem elégítették ki dolgozóink kulturális igényeit. Mind­annyian látjuk, sokkal jobb és szélesebbkörü kulturális munkára van lehetőségünk. Ezért hatá­roztuk el, mindent meg­teszünk, hogy a jövőben nagyobb eredménnyel dol­gozzunk. - Mi a tervük? - Oj szakköröket ké­szülünk alakítani, a meg­lévők munkáját aktívabbá tesszük, ugyanakkor bő­vítjük az üzemi énekkart, és általában minden téren fokozzuk a kulturális munkát. Sokat várunk a védnökségünk alatt álló szövetkezettől, amellyel közösen szervezünk kul­turális műsorokat. A traktorállomás a Horné Saliby-i szövetke­zettel kötött védnökségi szerződést. Lehetőségük szerint már eddig is se­gítették egymást. - Szeretnénk - szólt tovább a felvilágosítás ­ha a kölcsönös segítség tovább mélyülne, és kul­turális téren is a lehető legszebb eredményeket ér­nénk el. A traktorállomás veze­tői a legtöbbet a CSISZ üzemi szervezetétől vár­ják. Kulturális téren a múltban is a fiatalok vé­gezték a legtöbbet. A já­rási és kerületi ifjúsági alkotó versenyeken pél­dául legutóbb elismerő oklevelet nyertek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem várnak sokat az idősebbektől is. - Az idősebbeket ­mondták - éppúgy be­vonjuk o kulturális élet­be, mint a fiatalokat. A művelődés, a kellemes időtöltés mindannyiunknak szükséges. Az üzemben jelenleg 18-tagú énekkar működik. E létszámot most kibőví­tik. Munkájukhoz sok se­gítséget kapnak Ágh Ti­bortól, aki rendszeresen foglalkozik az énekesek nevelésével. Kíváncsiak voltunk, va­jon a traktorállomás kul­turális munkáját hogyan segíti az üzemi pártszer­vezet. Felvilágosítást Sárkány Józseftől, az üzemi párt­szervezet elnökétől kap­tunk: - Az üzem kommunis­tái - mondotta Sárkány elvtárs - kötelességük­nek tartják, hogy nem­csak a termelő munká­ban, hanem kulturális té­ren is segítsenek. A mű­sort mindig megbeszéljük a kulturális felelőssel és a szakkörök vezetőivel. Ezenkívül tanácsot, útmu­tatást adunk az együtte­seknek. A pártszervezet elnöké­nek további elbeszélésé­ből megtudtuk, hogy az üzemben több kommunis­ta tevékenyen segíti a kulturális élet kibontako­zását. Ezenkívül sokat se­gítenek azzal, hogy cr együttesek vezet' f'el rendszeresen tanác ,'OZ nak és a munkatcv, icet közösen dolgozzák ki. (b) ÜJ SZÖ 5 * 1960. november 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents