Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-08 / 310. szám, kedd

Október zászlaja alatt a ragyogó jövőért - a kommunizmusért AZ ALÁBBIAKBAN KÖZÖLJÜK KOZLOV ELVTÁRS BESZÉDÉNEK BEFEJEZŐ RÉSZÉT. Elvtársak! Bizonyára mindnyájan olvasták Nyikita Szergejevlcs Hruscsov szívélyes jókfvánatait, melyekot Mihail Andrejevics Lukaskinhoz, a szovjet hadsereg volt őrnagyához, a tambovi terület Gluhovkij szovhozának sertésgondozdjához intézett. Lukaskin elvtárs nem keresett „jól fizetett" és „nyugodt" munkát, nem hajszolt magas szolgálati beosztást, önként csatlakozott az anyagi értékek előteremtőinek dicső soraihoz és nagyszerű eredményeket ért el. Ebben és sok más hasonló esetben is a szovjet ember lelki szépségét, nagy társadalmi felelősségét láthatjuk! Ideológiai munkánk nagyon fontos feladata, hogy továbbra is kommunista szellemben neveljUk a népet, következetesen kiküszöböljük a múlt csökevényeit, amelyek a szovjet emberek elenyésző részénél még mindig megmaradtak. A kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése és az ezen az alapon fejlesztett kommunista társadalmi viszonyok kialakítása, az új ember kialakítása és névelése — ezek a kommunista építés kölcsönösen összefüggő (6 feladatai, melyeket eredményesen teljesítünk. Egyre pompásabb távlatok nyflnak előttUnk. Biztonságérzettel haladónk előre újabb győzelmek felé. Elvtársak! A szocializmus, melynek eljövetelét a Nagy Október hirdette hazánkban, ma világrendszer lett. A szovjet néppel együtt ma a nagy kínai nép, Albánia, Bulgária a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Vietnami Demokratikus Köztársaság népei a marxizmus-leninizmus győzelmes zászlaja alatt lerakják az új élet alapjait. A szocializmus túllépve egy ország határait, döntő győzelmet aratott a munka és a tőke között folyó évszázados harcban. Ez alapvető változásokhoz vezetett az emberiség politikai, gazdasági és eszmei életében. Örökre letűnt az imperializmus uraiménak kora. A szocialista világrendszer, .melynek kialakulása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a legnagyobb történelmi esemény, most az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A világban létrejött azoknak az államoknak csoportja is, amelyek nem akarják engedelmesen követni az imperialista hatalmakat. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei a gyarmatosítók ellen vívott kemény küzdelemben kiharcolták függetlenségüket, vagy küzdenek érte és egyre aktívabb részt vesznek a nemzetközi életben, a maguk módján hozzájárulnak az imperializmus hadállásainak gyöngítéséhez. Megszilárdultak a munkásosztály pozíciói a monopoltöke országaiban. Erősödött a marxi-lenini pártok befolyása. Ma már 87 ilyen párt van, mely 36 millió kommunistát tömörít magában. A munkásosztály több lehetőséget teremtett arra, hogy maga köré tömörítse a nép óriási többségét és elszigetelje a harcban a reakciós agresszív monopolista köröket, újabb győzelmeket arasson a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. E köríilmények közepette egyre nagyobb életerőre kap a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének politikája, melyet Lenin hirdetett és Indokolt meg. Ez a politika megfelel a mai társadalmi fejlődés követelményeinek és az erők reális világviszonyának. A népek érdekeit szolgálja. A Szovjetunió Kommunista Pártja alkotó módon alkalmazza a marxizmus-leninizmust és XX. kongresszusén fontos következtetésre jutott: a háborúk ma nem végzetszerűen elkerülhetetlenek, a háborúk megakadályozhatók. A testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista prszágok kommunista és munkáspártjai képviselőinek moszkvai tanácskozásáról kiadott nyilatkozatban, ebben a programszerű dokumentumban egyöntetűen megerősítették ezt a következtetést. A marxi-lenini pártok bukaresti tanácskozásának közleménye újra megerősítette a moszkvai nyilatkozat téziseit A marxi-lenini elmélet továbbfejlesztése volt az SZKP XXI. kongreszszusának az a következtetése, mely megállapítja, hogy: „... még a szocializmus világméretű győzelme előtt — amikor a világ egy részén még fennmarad a kapitalizmus — reális lehetőség nyílik arra, hogy a társadalom életéből kiküszöböljük a viFrol Kozlov beszéde lágháborút". Pártunk abból indult ki következtetésében, hogy a szocialista tábor újabb sikerei a világ békeszerető erőinek további növekedését eredményezik és állandóan növekedni fog a béke megszilárdításáért küzdő országok száma. Számított rá, hogy a népek tudatában egyre erősebb gyökeret ver a háború megengedhetetlenségének gondolata és hogy a népek a szocialista tábor erejére támaszkodva új háborúk kirobbantására szőtt terveik feladására kényszeríthetik az agresszív imperialista köröket. Az események alakulása a kommunisták elemzésének helyességét igazolja. A békeszerető erőktől támogatott szocialista tábor az utóbbi években nemegyszer meghiúsította az imperialista agresszoroknak helyi háborúk kirobbantására tett kísérleteit, melyek - az imperializmus hibájából - újabb világháborúval fenyegették az emberiséget. Ez fényes bizonyítéka annak, hogy a szocialista világrendszer kialakulásával és a szocializmus sikereivel párhuzamosan alapjában megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok, s a szocializmusnak és a béke védelmezőinek kedveznek. Ma világszerte reális erők jöttek létre, melyek meg tudják fékezni az imperialista agresszorokat. Az imperializmus ma már nem dönthet önkényesen arról, hogy lesz-e háború vagy sem. A marxisták-leninisták a békeharcban természetesen szem előtt tartják, hogy amíg fennáll az imperializmus, a háborúk keletkezésének oka is megmarad. A tőkés monopoliumok érdekeit képviselő reakciós erők megkísérelhetik a háborúk kirobbantását. Az imperializmus agreszív volt és az is marad. Mit sem változott és változik ragadozó lényege. Ezért a szocialista országok és a békeszerető erők a legnagyobb fokú éberséget tanúsítsák és legyenek készek erőteljesen szembeszállni az imperialistákkal, ha háborúba mernék sodorni a világot. A béke az emberiség leghőbb vágya. Az emberek legfőbb törekvése ma egy pusztító háború veszélyének elkerülésére irányul. A béke azonban nem szilárdulhat meg harc nélkül. E^ért a szocialista államof külpolitikája, melynek fő irányvonala a békés együttélés elve, valamennyi békeszerető erő további mozgósítása, annak a hitnek elplántálása a népekben, hogy ma elkerülhető az új világháború — mindez korunk parancsa. Lenin mondotta, faogy segítenünk kell a népeket, hogy beavatkozzanak a háború és a béke kérdéseibe. Pártunk a kommunistákat jellemző következetességgel és tánforíthatatlanságyal követi Lenin örökét. Pártunk a .békeharcban mindig visszagondol Lenin útmutatására, hogyha majd a szocializmus győzedelmeskedik, gazdasági téren aratott sikereivel döntően befolyásolja az emberiség sorsát. E sikerek csak békében sokszorozódhatnak meg. A szocializmus a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben kétségtelenül döntő gazdasági győzelmet arat, az eddiginél magasabb életszínvonalt biztosít a szocialista országok népeinek. Ez még világosabban bebizonyítja társadalmi rendszerünk fölényét, hatásos lelkesítő példát mutat a világ népeinek a kapitalizmus ellen, a szocializmusért vívott küzdelmében. Elvtársak! Mindnyájan tanúi vagyunk a szovjet kormány erőteljes békevédő akcióinak. A Szovjetunió következetesen küzdött az általános és teljes leszerelésre tett javaslatainak végrehajtásáért. Tavaly az ENSZ közgyűlése egyetértett velük. A szovjet kormány következetes akcióinak érdeme, hogy az általános és teljes leszerelésért folytatott küzdelemben létrejött a tízes bizottság. Reméltük, hogy ez a bizottság eltakaríthatja azt a sok hordalékot, ami a múltban a leszerelési tárgyalások útjában felgyülemlett. Az idén januárban jóváhagytuk a szovjet fegyveres erők létszámának további egyoldalú csökkentését 1200 000 fővel. Számos állammal bővítettük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Folytattuk az önzetlen segítségnyújtást a gazdaságilag elmaradott országokban. Hruscsov elvtárs délkelet-ázsiai és franciaországi útja épp úgy, mint tavalyi amerikai látogatása segített helyes elképzeléseket terjeszteni a szocialista országok politikájáról, hozzájárult a nemzetközi légkör enyhüléséhez és az imperializmus fondorlatos terveinek leleplézéséhez, kedvező légkört teremtett a csúcsértekezlet összehívására. A béke megszilárdítása azonban nem volt ínyére az imperialista köröknek, amelyek nem nézték jó szemmel a nemzetközi kapcsolatok kedvező alakulását. Az USA kormánya a lázas fegyverkezésen óriási hasznot harácsoló monopóliumok nyomására a hazánk és a béke ellen irányuló nyílt provokációk útjára lépett. Az amerikai légikalózok behatoltak a szovjet légitérbe. Ugyanakkor Eisenhower és az amerikai kormány cinikusan megjegyezte, hogy „biztonságának" vélt garantálása érdekében „joga" van megsérteni szuverenitásunkat. Az USA kormánya azzal, hogy kémrépülőket küldött hozzánk és nem akarta beismerni bűnét a kalózkodás elkövetésében, megtorpedózta a csúcsértekezletet. A nyugati országok megengedhetetlen huzavonával és viszolygással a komoly leszerelési tárgyalásoktól megakadályozták a szocialista országok további részvételét a tízes bizottság munkájában. Az imperialisták a hidegháború újabb kirobbanását provokálták ki, hogy még jobban szítsák a lázas fegyverkezést és a lázas háborús előkészületeket. Ám a nemzetközi kapcsolatban ez az irányvonal semmi jóval sem kecsegteti az imperialistákat. Mi persze nem félünk az agreszszorok háborús készülődésétől. Az imperialista parancsuralmi politika ideje lejárt. Ma a mi oldalunkon van az -erő. A Szovjetunió és a többi szocialista ország dolgozói nagy munkát végeztek államaik hatalmas gazdaságának fejlesztésében, védelmi erejének megszilárdításában. Amikor az amerikai kémrepülök (meg kell mondanom, hogy ezek voltak legjobb gépeik) feltűntek hazánk egén, pozdorjává zúzódtak a földön. Az amerikai katonai klikk is behúzta a csápját. Nyomatékosan kijelentettük és ma is hangoztatjuk, hogy így lesz ez a jövőben is. Helyesen állítja a nép bölcs mondása, miszerint nálunk minden katona, minden munkás élharcos. Aki újra próbálgatni merészeli erőinket, érdemszerinti elbánásban részesül. „Ma erősek vagyunk, holnap még erbsebbek leszünk és sohasem érik meg azt uraim, hogy gyöngeségünket kigúnyolják" — mondotta Hruscsov elvtárs. Ma olyan a nemzetközi helyzet, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok és a békeszerető népek le tudják hűteni a háborús uszítók túl forró fejét. Mi nemcsak leleplezzük az imperialisták politikáját, hanem a béke és a nemzetközi együttműködés reális programját állítjuk szembe vele. Az imperializmus fokozza a lázas fegyverkezést. Mi építőjellegű javaslatokat teszünk az általános és teljes leszerelésre, mert szilárd meggyőződésünk, hogy ez & jelen létkérdéseinek alapja. Hruscsov elvtárs az ENSZ közgyűlésének ülésszakán és további New York-i beszédeiben az utolsó betűig megdöntötte azt a hamis burzsoá propagandát, hogy a Szovjetunió nem akarja a leszerelés ellenőrzését. Kijelentette: Fogadják el a leszerelést és mi elfogadunk bárminő ellenőrzést". A nyugatnémet revansisták, akiknek kezébe ma modern fegyvert adnak, nyílt területi követelésekkel lépnek fel és háborúval fenyegetődznek Európa szívében. Mi követeljük a bonni militaristák megfékezését; a második világháború után kialakult tényleges helyzetnek megfelelően kössék meg a békeszerződést mindkét német állammal, követeljük Nyugat-Berlin elavult megszállási statútumának érvénytelenítését. Ideje, hogy a nyugati hatalmak végre megértsék álláspontunkat és ne éljenek vissza a szovjet nép és más békeszerető népek türelmével. Becsületes államközi tárgyalást javasolunk a nyugati hatalmaknak a nemzetközi kapcsolatok vitás kérdéseiről és úgy véljük, hogy ez nagyon ésszerű út a nemzetközi feszültség envhítésére. Egyes nyugati vezetők, főként Macmillan ango} miniszterelnök, nemegyszer célszerűnek tartották az ilyen tárgyalást. Ám az angol kormány legutóbbi lépései arra késztetnek minket, hogy komolyan kétségbevonjuk Macmillan őszinteségét, amihoz azt állítja, hogy az angol kormány a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik. Néhány napja cstipán, hogy Macmillan úr a parlamentben bejelentette, hogy Anglia és az USA egyezményt kötött, melynek értelmében az amerikai haditengerészet a skóciai Glasgow, Anglia második legnagyobb városa közelében támaszpontot kap rakéta- és nukleáris fegyverrel felszerelt tengeralattjárói elhelyezésére. Ezt a támaszpontot azért építik, hogy a nukleáris rakétákkal felszerelt amerikai atommeghajtású tengeralattjárók kiindulópontja legyen. Az amerikai hadvezetőség a Szovjetunió tengeri határai felé akarja kiküldeni e tengeralattjárókat. Ki nincs tisztában vele, hogy az amerikai katonai klikk nagyon veszélyes kalandjáról van szó, mely a nemzetközi helyzet rohamos rosszabbodásával és e provokációk amerikai kezdeményezőit és angliai szövetségeseiket sújtó komoly következményekkel fenyeget? Jellemző, hogy Macmillan úr akkor tárgyalt a támaszpont létesítéséről, amikor az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszakán az USÁ-ban tartózkodott, pedig a közgyűlés egyik fő kérdése a leszerelés megvitatása volt. A támaszpontról az amerikaiakkal tárgyalt. Utána arról tárgyalt a szovjet küldötséggel, hogy újabb megbeszéléseket kell folytatni az időszerű nemzetközi problémák megoldására. Úgy látszik tehát, hogy az angol kormány két ellentétes irányban akar haladni. Világos, hogy ezek a cselekmények nincsenek összhangban. Az angol kormány szavakban ugyan a feszültség enyhülésének híve, a valóságban azonban aktívan részt vesz az amerikai katonai klikk provokatív intézkedéseiben, melyeknek célja a nemzetközi helyzet elmérgesítése, a tárgyalások aláásása, vagy legalább annak elérése, hogy a tárgyalások spanyolfalul szolgáljanak, amely mögött folytathatnák a lázas atomfegyverkezést. Elvtársak! A népek történelmi sorsa szempontjából nagy jelentősége van a még tízmilliókat sanyargató gyarmati rendszer maradványai azonnali felszámolásának. Tovább már nem lehet elviselni ezt a szégyent. A szovjet kormánynak az a javaslata, hogy az ENSZ fogadja el a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozatot, korunk égető követelménye, az emberiség lelkiismeretének szava. Az imperialista államok egyes magasrangú képviselői igyekeznek tompítani a szovjet javaslatnak a világ közvéleményére gyakorolt Óriási hatását, igyekeznek csökkenteni a nyilatkozatnak a gyarmati és függő országok népeire ható vonzóerejét és be akarják bizonyítani, hogy a nyilatkozat semmi mást nem tartalmaz, mint a gyarmatok „felkelésre uszítását". Ez a rövidlátó szempont csak nagyon korlátolt, őrjöngő egyéneknek felel meg, akik nem akarják tudomásul venni az egész világon bekövetkezett óriási változásokat és akik csak profitjukat, más népek kifosztására való „jogukat" ismerik el. De ilyen jog nem létezik. Ez nem jog, hanem jogtalanság és a népek elvetik. A szovjet kormány békejavaslataival lázba hozta a világot és lényegesen kiszélesítette a legkomolyabb nemzetközi problémák békés megoldásáért vívott küzdelem frontját. Az emberek a világ minden részében ma világosabban látják a békéért, a szabadságért, a népek feladhatatlan jogáért vívott küzdelmet, hogy maguk döntsenek sorsukról. A Szovjetunió, a szocialista országok aktív külpolitikája, a békevédőmozgalom sikerei már kézzelfogható eredményekhez vezettek. Mély válságba jutott az imperialista politika. Az amerikai imperializmusnak — a gyűlölt militarizmus és gyarmati rendszer támaszának — erkölcsi-politikai elszigeteltsége napról napra terjed. Igazolja ezt a délkoreai véreskezű Iiszinmanista rendszer bukása, a törökországi nyíltan amerikabarát Bayar- és Menderesz-rendszer megdöntése, a japán nép mozgalma az amerikai-japán katonai szerződés ellen és az afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának kibontakozása. Terjed a hősi Kuba példájától lelkesülő latinamerikai népek harca. Ez azt jelenti, hogy az imperializmus pozíciói tovább gyengülnek, viszont a béke, a nemzeti függetlenség és a szocializmus harcosainak pozíciói állandóan szilárdulnak. Elvtársak! A tartós békének és a dolgozók imperialistaellenes harca újabb sikereinek igen fontos feltétele a nagy szocialista tábor országainak és népeinek egysége, az összes kommunista és munkáspártok egysége. Pártunk és népünk erejét nem kímélve dolgozik ennek az egységnek megszilárdításán. A marxista-leninista elmélettel felvértezett kommunistákat Leninnek az a tétele vezérli, hogy „csakis, az adott korszak alapvető vonásainak ismerete szolgálhat kiindulópontul egyik vagy másik ország finomabb sajátosságai tekintetbevételéhez". Ez a világos lenini útmutatás adja meg az alapot ahhoz, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom minden csapata megértse és helyesen hangolja össze nemzetközi és nemzeti feladatait. A kommunisták a legkövetkezetesebben harcolnak népük nemzeti érdekeiért. Ugyanakkor kifejezik az egész dolgozó emberiség közös érdekeit és céljait. Az alkotószellemű marxizmus elveihez való hűség, az a képesség, hogy helyesen értelmezzük és alkalmazzuk a leninizmust az új történelmi körülmények között, a nemzetközi szolidaritás — ezekből tevődik össze a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy ereje. A kommunista és munkáspártok testvéri összeforrottsága, a szocialista államok barátsága és kölcsönös segítsége a szocialista tábor országai Iegyőzhetetlenségének forrása, egyben biztosítéka annak, hogy eredményesen haladnak a szocializmustól a kommunizmus felé. A Szovjetunió Kommunista Pártja, kormányunk, hazánk dolgozói a marxizmus-leninizmushoz híven szilárd következetességgel erősítik a szocialista tábor egységét, növelik erejét, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét, minden ingadozás nélkül folytatják a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikáját, még szotosabbra fűzik minden nép barátságát. Elvtársak! A szovjet emberek tudják, hogy az elért sikereket, ragyogó jövőjüket a kommunista párt bölcs vezetésének köszönhetik. Népünk szereti drága pártját és mint Lenin mondotta, bízik benne, benne látja korunk eszét, becsületét és lelkiismeretét. A kommunista párt győzött és győzedelmeskedik, mert sorai sziklaszilárdan egységesek, határtalanul hívek a marxizmus-leninizmushoz, mert alkotó módon kezeli e nagy forradalmi tanítást, engesztelhetetlen annak revizionista elferdítésével, vagy a dogmatikus merevséggel szemben. A párt sokoldalú tevékenységében az elmélet és a gyakorlat szerves kapcsolatának lenini elvéből indul ki. Faraöhatatlsnul fejleszti, olyan új tételekkel és következtetésekkel gazdagítja a marxista-leninista elméletet, amelyek megfelelnek a történelmi adottságoknak. Mesteri módon testesíti meg az elméletet világos és konkrét politikájában és tapasztalt kormányosként nagy hozzáértéssel vezeti a szovjet társadalmat a kommunizmus felé. A párt helyesen oldja meg az ország gazdasági és politikai élete irányításának bonyolult kérdéseit, tökéletesíti a szocialista demokráciát. Pártunk erejének forrása a tömegekhez fűződő szoros és elszakíthatatlan kapcsolat, a nép óriási alkotó erejébe vetett határtalan hit. Ugyanakkor a szovjet emberek odaadóan bíznak szeretett pártjukban, bátran és biztosan követik, mivel sokéves élettapasztalatukból tudják, hogy a párt egyetlen és legnagyobb érdeke mindig a nép érdeke, a dolgozó emberek boldogsága volt, ez ma és ez lesz a jövőben is. A cél egysége, az akarat egysége, a párt és a nép cselekvési egysége páratlan erő a kommunizmus győzelméért folyó harcban. Nagy és dicső korban — Október eszméi győzelmeinek, a marxizmus-leninizmus győzelmeinek korában élünk, dolgozunk és harcolunk. A marxizmus-leninizmus és Október eszméi diadalmaskodnak hazánk kommunista építésének győzelmében. A marxizmus-leninizmus és Október eszméi győznek a hatalmas szocialista tábor legyőzhetetlen egységében és növekvő erejében. A marxizmus-leninizmus és Október eszmél győznek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sikereiben, a fokozódó nemzeti felszabadító mozgalomban, a világ népeinek békeharcában. Éljen a kommunizmust építő hős szovjet nép! Éljen a Szovjetunió dicső lenini Kommunista Pártja — a kommunista építés, összes győzelmeinek lelkesítője és szervezője! Éljen Október nagy zászlaja, a marxizmus-leninizmus zászlaja, mely alatt a népek az egész emberiség ragyogó jövőjéért, a kommunizmusért küzdenek! (A jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták Kozlov elvtárs beszédét és nemegyszer hosszan tartó, viharos tapssal szakították félbe. A szónok zárószavait viharos éljenzéssel kísérték.) ÜJ SZÖ 5 * 196

0' november 8.