Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-27 / 329. szám, vasárnap

A világ fejlődése 2000-ig DONBASZ, ahol a Szovjetunió „fekete gyémántját" bányásszák. (TASZSZ felv.) A KOŠICEI KOMMUNÁLIS VÁLLA­LATOK az év eleje óta több mint 50 ezer kiló mézet szállítottak hazánk fővárosába. E közkedvelt méz iránt a prágai gyermekek körében óriási az érdeklődés. A PENNSYLVANIAI ÁLLAMI MÚZEUM vándorkiállítást létesített vakok számára, olyan festményekből és szobrokból, ame­lyeket a vakok végigtapogathatnak. A gördülő kiállítás felkeresi az egész ál­lamban a vakok intézeteit és otthonait, később pedig a múzeum állandó rész­lege lesz. EGY TORONTÓI KÖRHÁZBAN szívmű­tétet hajtottak végre egy 15 esztendős fiún. A miitét tartamára a beteg szívét plusz 3 fokra hütötték le. Az egész test lehűtését már sok esetben alkalmazták sikerrel, de most történt először, hogy csak a szívet hütötték le. A fiú az ope­ráció után eszméletnél volt és a mű­tét után pár nappal már el is bocsátot­ták a kórházból. A NAPOKBAN NYÍLOTT MEG BÉCSBEN a csehszlovák könyvkiállí­tás. A kiállított 1500 szépirodalmi, tudományos és műszaki könyvet nagy érdeklődéssel szemlélik a kiál­lítás látogatói. A MÜNCHENI VASÚTÉPÍTÉSI TECH­NIKAI FŐISKOLÁN új eljárást dolgoztak ki: a vasúti síneket közvetlenül betonra erősítik, tehát feleslegessé válnak a talp­fák és az egész alépítmény. Hamburg­ban a földalatti építésénél kísérletképp ezt az eljárást fogják alkalmazni. A MÁJUSI FÖLDRENGÉSEK alkalmával súlyosan megrongálódott Concepcion chi­lei városban hétfőn két újabb földrengés volt, ami a lakosság körében nagy páni­kot keltett. BEFEJEZTÉK a prerovi állami ha­lászat dolgozói a területükhöz tarto­zó utolsó halastóban a halászatot. Az 1100 hektáros területről több mint egynegyed millió pontyot fogtak ki. JAPÁN KUTATÓK megállapították, hogy a tannin-csersav — ami a teában ta­lálható, megvéd a stroncium 90 sugár­zása ellen. A kísérleti állatok szerveze­tébe juttatott stroncium 90 a teakivo­nattal tápláltaknál nem okozott sugár­sérülést. míg a teát nem kapott egerek csontvelejében 15 százalék stronciumot találtak. 2-3000 TONNA SÖT bányásznak ki az idén a tibeti Lieya tóból. A sóré­tegek feltárásával egyidőben meg­kezdték a sófinomító építését. A SZAHARAl OLAJMEZŐKRŐL a föld­gázt csővezetéken fogják Franciaország­ba szállítani. Az előmunkálatok már meg­indultak, a Földközi-tengeren mélységmé­réseket stb. végeznek. A csővezeték mint­egy 3000 méter mélyen fekszik majd a ! tengerfenék iszapjában. NOVEMBER 30-ÁN NYÍLIK MEG Prágá­ban a Csehszlovák írószövetség Kiadóhi­vatalának kultúrközpontja. Az olvasók itt rendszeresen találkozhatnak az írókkal, képzőművészekkel, a kiadóhivatal dol­gozóival, s itt rendezik meg a Poézia anagyar költészet barátainak klubja iro­dalmi estéit. Ebbe a klubba eddig tizen­kétezer tag jelentkezett. KÖZÉP-SZLOVÁKIA LEGNAGYOBB GYÜMÖLCSÖSKERTJE Lipt. Mikulá­šon van, a kommunális vállalatok tu­lajdonában. A 26 hektáros gyümöl­csös néhány éven belül gazdag ter­mést fog hozni. A BÁNOVCEI ZORNICA dolgozói a na­pokban vették át a harmadik negyedév­ben elért jó munkaeredményeikért a Közszükségleti Ipari Minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség Központi Bizott­ságának zászlaját. A vállalatban 27 kol­lektíva versenyez a szocialista munkabri­gád cím elnyeréséért. A KITARTÓ ESŐZÉS hatalmas ár­vizeket okozott Jordániában. Az ed­digi jelentések szerint több mint 30 ezer ember életét vesztette. A PRÁGAI KERÜLETI PIONÍROTTHON­BAN angol gyermekek rajzaiból kiállí­tást rendeztek. A kiállítás 5—14 éves gyermekek 90 munkáját mutatja be. Ezzel a címmel jelent meg nem­régen dr. Fritz Baade könyve, a Né­met Szövetségi Köztársaságban. A könyv alcíme: „Jövőnk: a földi paradicsom, vagy az emberiség pusz­tulás*? 1 A Neues Deutschland ok­tóber 26-1 számában részletes ismer­tetést közöl a könyvről. Baade az SPD-t képviseli a szövetségi parlamentben s érdekes, hogyan válaszol a kérdésre. A szerző a békés .távlatok mellett foglal állást, hangsúlyozva, hogy a földi paradicsomhoz vezető egyedüli út a békés együttélés éš a békés gazdasági verseny a két társadalmi rendszer kö­zött. S hogy ki győz ebben a versenyben, nem vonja kétségbe: ... „a világ súly­pontja, nemcsak a lakosság számát, ha­nem a gazdasági erőt illetően is a világ keleti részére tolódik." Hogy ezen kije­lentését nem teszi örömmel, az nem lep meg bennünket, hisz ismerjük az SPD vezetőségének kommunistaellenes maga­tartását. De mint a tudomány embere, aki logikusan következtet, e hangulattal nem engedte elködösíteni látását. Baade a jelenlegi erőviszonyokból ki­indulva elemzi a fejlődést 2000-ig. Ma 2,77 milliárd ember él a földön, ebből 770 millió a kapitalista országokban, majd egy milliárd a szocialista orszá­gokban és egy milliárd a gazdaságilag kevéssé fejlett országokban. Tekintettel a lakosság számának jelenlegi növekedé­sére, ez az arány 2000-ig alapjában meg­változik. „A nyugati országokban a la­kosság száma igen lassan fog gyara­podni — írja Baade — éspedig a jelenlegi 0,77 milliárdról egy—1,2 milliárdra. Ugyanakkor a kommunista tábor lakos­sága eléri a 2,4—2,6 milliárdot és a gazdaságilag kevésbé fejlett országok la­kosságának száma is 2,4—2,6 milliárdra növekszik." Az évek folyamán azonban alapvető tár­sadalmi változásokra kerül sor a gazda­ságilag kevésbé fejlett országokban, s az erőviszonyok megváltoznak a szocializ­mus javára. Baade szembeszáll azzal az állítással, hogy a kommunzimus kívülről fertőzi meg ezeket az országokat, s le­szögezi, hogy „a gazdaságilag kevésbé fejlett országokban jelentős erők vannak, melyek . . . kikényszerítik, hogy áttérje­nek a kommunista rendszerre". Baade ezért ezen országok lakosságának meg­nyerését tartja a két rendszer közötti versenyben a döntőnek, s ezt mondja: „Ha a nyugati világ ezt a harcot elve­szíti, gyermekeink és unokáink életében szűk területre szorul a kapitalizmus." A szerző rámutat, hogy a gazdaságilag elmaradott országok tudják, kitől kap­nak igazi segítséget. A szocialista tábor­tól és csak a Szovjetunió egymaga töb­bet ad, mint a kapitalista országok együttvéve. Az erőviszonyokat a szerző, elsősorban a termelőerők fejlődése és az ipari ter- | melés növekedésének üteme alapján ér­tékeli. A Szovjetunió és az USA fejlő­désében rámutat, hogy míg az USÁ-ban az utóbbi tíz év alatt az ipari termelés évente átlag 3 százalékkal növekedett, addig a Szovjetunióban évente átlag több mint 10 százalékos növekedést értek el. Véleménye szerint azonban ez a különb­ség a következő években még nagyobb lesz, mert a Szovjetunióban sokkal maga­sabbak a beruházások, mint az USÁ-ban. A gépek és berendezések gyártása az acéltermeléstől függ. Baade ezzel a kér­déssel külön foglalkozik s hangsúlyozza, hogy a jelenlegi acéltermelés 260 millió tonna körül mozog, és 1975-ben kb. 54(J millió tonnára emelkedik. Ennek majd­nem fele a szocialista táborra esik, ami azt jelenti, hogy a szocialista tábor or­szágai „megelőzik az USÁ-t és .. . annyi acélt fognak termelni, mint Észak-Ame­rika és Európa együttvéve". Persze azzal a feltétellel, ha a gazdaságilag kevésbé fejlett országok valamelyike addig nem csatlakozik a szocialista táborhoz. Mert hogyha 1975-ig például India, vagy Indo­nézia szocialista országgá változnék, és a szocialista tábor segítségével még in­tenzívebben iparosítana — a szocialista tábor 1975-ben „másfélszer, sőt kétszer annyi acélt termelne, mint Észak-Ameri­ka és Nyug'at-Európa együttesen". Baade megcáfolja a kapitalista orszá­gokban elterjedt azon tézist is, misze­rint az acéltermelést csak a fegyverke­zéssel lehet növelni. „Ennek éppen az el­lenkezője Igaz — írja. — Ha világvi­szonylatban sor kerülne a fegyverkezés hatékony korlátozására, s ha a nagyha­talmak megegyeznének abban, hogy az így megtakarított összeg egy részét a nemzetközi alapra fordítanák és ezzel a gazdaságilag kevésbé fejlett országok iparénak kiépítését támogatnák — ez az iparban, az iparilag fejlett országokban jelentene hosszan tartó konjunktúrát . .." S ez igen fontos bizonyíték, érv a Szov­jetunió leszerelési javaslata ésszerű­ségét illetően. „Az első mesterséges hold nem a vé­letlen szüleménye volt — írja Baade. — Olyasvalami, aminek be kellett következ­nie. Ha az egyes országokban már a ta­nulóifjúság jobban tudja a matematikát, fizikát, mint más országok tanulóifjú­sága, ha a főiskolák hallgatói, elsőren­dű képzettséget nyernek és sokkal na­gyobb számban, mint a nyugati világban, és ha ehhez hozzáadjuk a kutatás cél­jaira fordított nagyobb összegeket — ak­kor az ilyen országnak nagyon gyorsan új szputnyikja, lunyíkja van . . ." Baade a Szovjetunió leszerelési javas­latával kapcsolatban megállapítja, hogy „ha éppen Hruscsov javasolja a radikális leszerelést és radikális ellenőrzést —, akkor a legújabb kor történetének ez a legfontosabb eseménye." (A Neues Deutschland nyomán) TELNŐTTEKNIK Pjjemekckröl ( ÁLARC WíľLKjXír) A JÓ SZÖVETSÉGESEK" Két amerikai katona a napokban ! beült a nyugat-németországi hanaui kaszárnya udvarán veszteglő tankba és áttörve a kaszárnya kerítését „lélekderítő" sétára indult a város­ban. Kerékpározók, személyautók ke­rültek útjukba, nagy kedvüket lel­ték ezek legázolásában. Rákapcsol­tak. A városka halálra rémült lakói alig tudtak kitérni előlük. A her­nyótalpas kerekek alatt lelte halá­lát a mit sem gyanító Ingrid Kraus­haar 16 éves diáklány is. A bűnösök véres tettük után a városon kívül egy szénraktár közelében elhagy­ták tankjukat és elrejtőztek. A ka­tonai rendőrség ugyan néhány órán belül nyomukra akadt, de nem biz­tos, hogy megbüntetik őket. Legfel­jebb visszavezénylik az USÄ-ba a „jó szövetségeseket". (Za rubezsom) j négy év körüli gyermekek nagyon kíváncsi természetűek. Gyermeki látókörük ebben a korban hirtelen ki­bővül és az apukák, anyukák nem győz­nek a sok „miért?"-re válaszolni. Még­hozzá milyen kérdésekre! Hiába, a gye­rekek már keresik a mindennapi élet jelenségei közötti összefüggéseket. Még a nyár folyamán történt. Kislányom a szomszédék kisfiával ját­szott bújócskát és rejtekhely után ku­tatva jutottak be a kamrába, ahol rá­akadtak a szánkóra. A bújócskának egy­hamar vége lett és megegyeztek abban, hogy szánkázni fognak ... Á szórakozásnak a szomszéd néni ve­tett véget. - Majd télen... A jézuska neked is hoz szánkót és Karcsikával együtt men­tek szánkázni. Amikor látta, hogy leányom igen ked­vetlenül és értelmetlenül bámul rá, to­vábbi fejtegetésekbe bocsátkozott, - Tudod, a jézuska minden jó gye­reknek hoz valamit. Karácsonykor eljön az égből és szétosztja ajándékait. írjál csak neki levelet .. . - Apu, írunk a jézuskának levelet ... Tudod, ahogy nagymamának szoktunk ... — jött haza kisleányom kipirulva. - ? ? ? - Igen, a szomszéd néni mondta, hogy karácsonykor lejön az égből és hoz ne­kem szánkót. - Azt is tudod, hol van az ég? - ' Tudom! - vágta rá magabizto­san. - A csillagok között. Igen, ezt is a szomszéd néni mondta. Bevallom, a lányom és a szomszéd néni eléggé zavarba hozott. Még csak azt kér­dezze meg tőlem, hogy a postás bácsi hogy viszi el a levelet a csillagok közé, meg hogy miféle közlekedési eszközön érkezik a jézuska. Szerencsémre err^ nem került sor és a dolog lassan fele­désbe is ment. Azért a karácsony, a jézuska meg a szánkó hébe-hóba csak felvetődött. A minap újra a szomszéd néni izgat­** ta fel leányom kedélyét. Kisebb hőemelkedéssel feküdt ágyában és mivel betegsége nem volt komoly, szeretett volna felkelni. - Hű, most ne légy rossz, mert nem hoz a Mikulás ajándékot — intette rendre csemetémet. Alig tette ki a lábát, leányom máris elárasztott a kérdések özönével. Ki az a Mikulás? Miért nem hoz semmit, ha rossz valaki? Ha jó lesz, hoz-e valamit? És így tovább ... Kezdtem magyarázni: - A Mikulás egy jó bácsi volt, aki a jó gyerekeknek ajándékokat hordott. - Nekem is hoz? -*- De hisz már meghalt... - Akkor a néni miért mondta, hogy ha jó leszek, hoz valamit? - Tudod, ennek a jó bácsinak az em­lékére 'az anyukák meg az apukák meg szokták ajándékozni a jó gyermekeket. Azok kitisztítják a cipőiket és reggelre benne lesz a cukorka, banán, alma... A rosszaknak mey virgács. .. - A Mikulás bácsi teszi bele? - Mondom, hogy már nem él. Apu meg anyu ... - Akkor te vagy a Mikulás? - Dehogyis - sóhajtok reménytele­nül. - Akkor anyu a Mikulás? A beszélgetés vége az lett, hogy fiaim is, leányom is hozzálátott a cipők tisz-> Vitásához. A harmadik próba akkor következett, amikor a nebulók arról értesültek, hogy létezik egy harmadik titokzatos lény, méghozzá Télapó, aki megrázza szakál­lát és abból hó hull, lehelete pedig fa­gyot áraszt. Ezután, ha az utcán idős, szakállas bácsival találkoztunk, mindig megkérdezték, az-e a Télapó. Ezenkívül pedig latolgattak: a jézuska hoz szánkót, a Mikulás cukorkát, ba­nánt, almát. De mit hoz most már Tél­apó? Tpelmerül az egyszerű kérdés: cél­* rávezető dolog-e ennyi ellentmon­dással terhelni gyermekeink picike, ár­tatlan agyát? Tudom, ellenvetés akad bőséggel. Saját fülemmel hallottam egy szülő érvelését, hogy miért fosztanánk meg gyermekeinket ettől a romantiká­tól, a karácsony nagyszerű varázsától? Hisz helyébe szebbet úgyse tudnánk adni... Ennél a kérdésnél álljunk meg egy röpke pillanatra. A karácsony varázsa csak addig va­rázs, amíg annak csupán a szép olda­lát világítjuk meg, ugyanakkor elhall­gatjuk a valóságot. Mert a karácsonyi csillogás a kizsákmányoló társadalmi rendszer kegyetlen, keserű valóságát el tudta-e palástolni? Nem! A tőkés tár­sadalomban - s nem is olyan régen — a munkás családok ezrei, százezrei fű­tetlen, nyirkos lyukakban, nemegyszer kenyér hiányában ünnepelték a „nagy ünnepet". Vagy mondjuk el gyermekeink­nek, hogy a csillagokban lakó jézuska bizony igazságtalanul osztotta ajándékait. Mert hiába volt egész évben jó a sze­gény munkás gyermeke, karácsonyra a jézuska csak nem ajándékozta meg sem­mivel, sokszor még száraz, csupasz fe­nyőgallyal se. Mi maradna e varázsból ezek után? Ugye nem sok. Vagy valljuk ,be őszintén, hogy abban a rendszerben száz és száz jószívű Mi­kulás bácsi se lett volna képes szerény ajándékaival gyógyítani a nyomorgók mil­lióin a társadalmi igazságtalanság ejtette sebeket? Pedig ez volt a valóság. Példá­kért se kell messzire fáradnunk se tér­ben, se időben. Vagy hazudjuk széppé a keserű múltat S hogy gyermekeinknek nem tudnánk szebbet adni a karácsony hamis misz­tikájánál? Önámítás, öncsalás! Társa­dalmunk biztos megélhetést, kenyeret biztosított minden családnak. Es sorol­hatnánk további eredményeinket: egész­ségügy, iskolaügy, családi pótlékok, in­gyenes és olcsó bölcsődék, ingyen tan­könyvek stb. Sorolhatnám tovább, de hisz ezt mindannyian tudjuk. Az ünnepi asz­talon minden gyermek számára bőséges a teríték. Munkanélküliség, nyomor, éhe­zés, kizsákmányolás — ez mind már csak fájó emlék. A múlté az a rongyos gyermek is - akiből tizenöt évvel ez­előtt ezrével láttunk —, aki csak a fa­gyos utcáról, könnyein át, sóvárogva nézi a fényes karácsonyfát gazdag szom­szédja szobájában. A múlt eltemette azoknak az éhező gyermekeknek az emlékét is, akik Mikulás estjén álarcot öltve egymással versengve járták a há­zakat, filléres keresetet remélve. TVfem, ebből a mítoszból többé nem kérünk. S mi is dobjuk el ezt az álarcot... Örökre, visszavonhatatlanul. ZSILKA LÁSZLÓ A CSKP megala kulása 40. évf ordulójára Pártunk bölcsőjét a Nagy Október ringatta „A nemzetek teljes egyenjogú­sága; a nemzetek önrendelkezési joga; az összes nemzetek munká­sainak egyesülése — erre a nem­zeti programra tanítja a munká­sokat a marxizmus, erre tanítja őket az egész világ tapasztalatai és Oroszország tapasztalata." (Lenin Müvei 20. köt. 468—69. old. A napok egymásutánja mind kö­** zelebb hozza Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 40. évfordulóját. Azok az okok, me­lyek a proletariátus forradalmi párt­jának megalakítását hazánkban szük­ségessé tették, eléggé ismertek már. A proletariátus — nálunk éppúgy, mint más országokban — mélysége­sen csalódott a szociáldemokrata párt első világháborút megelőző ígé­reteiben, tanúja lehetett az orosz munkásmozgalom 1917 októberi nagy győzelmének, átélte az 1918—20-as évek nagy próbatételét, megelégelte a jobboldali vezetők áruló politiká­ját, s olyan pártot követelt, amelyet éraekei kifejezőjéneic, saját pártjá­nak mondhatott. A baloldali erők erősödése révén egyre jobban érlelő­dött a meggyőződés, hogy a mun­kásmozgalom fejlődése és harca olyan forradalmi, marxista párt léte­zését teszi szükségessé, mint ami­lyenről — sajátos körülmények alap­ján — a Kommunista Internacionálé 1919-es moszkvai kongresszusa be­szélt. A forradalmi pártok megalakulá­sához és a forradalmi elméletnek a munkásmozgalomban való érvénye­süléséhez a Nagy Október mutatta az utat. Az érés folyamata az ezt követő időszak, amikor a munkás­F osztály új típusú pártjai születtek, melyeket bátor és osztályhű fiai hoztak létre. A „szocializmus" szót az első világháborúban szociálsovinisz­tákká vedlett árulók meggyalázták — mondta Lenin. — „Most azok a mun­kások, akik hűek maradtak a tőkés iga megdöntésének ügyéhez — kom­munistáknak nevezik magukat." lorradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi mozgalom — ez a felismerés volt az orosz mun­kásmozgalom jellemzője megalaku­lásától a forradalmi munkáspárt megteremtésén keresztül a szocia­lista forradalomig. S ez a tény azóta sem halványult, nem veszített fényé­ből. E felismerést az orosz munkás­mozgalom a gyakorlatban igazolta. Ennek köszönhető, hogy az első vi­lágháború előestéjén nem volt még egy párt a világon, mely a forradal­mi elméletet és gyakorlatot annyira magáénak mondhatta volna, mint az orosz munkásosztály. A mozgalom minden megnyilvánulása elméletileg alaposan kidolgozott volt, melyet lé­pésről lépésre igazolt a gyakorlat. Ennek tulajdonítható, hogy a békés fejlődést követő világválság és belső orosz válság nem találta felkészü­letlenül az orosz munkásosztályt. Ellenkezőleg, a század elejétől im­már másodszor porondra lépő forra­dalmi helyzetben egyedül a bolse­vikoknak volt világos elképzelésük a fejlődésadta lehetőségek alakulá­sáról. Arról: — milyen jellege lesz az elkövet­kező forradalomnak, — mit várhatnak a forradalomtól, — mi a teendő, hogy a burzsoá demokratikus forradalom szo­cialista forradalommá nőjön át, — milyen feladatok várják a győz­tes proletárhatalmat? Csak ezek tudatosítása révén ért­hetjük meg azokat a nehézségeket, melyekkel a fiatal marxista baloldal­nak kellett találkoznia hazánkban, midőn 1917 után a forradalmi bol­sevik párt megalakításán fáradozott. Egy hónappal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a cseh szociáldemokrata pártban hatalomra került a nacionalista vezérek cso­portja, mely a háború idején a bur­zsoázia leghűségesebb kiszolgálójá­nak bizonyult. Elméleti síkon e cso­port célja a marxi tanítás német és cseh polgári filozófiával történő meghamisítása volt. Ily módon el­méletük — a marxizmus filozófiája helyett — a megalkuvó burzsoáre­formista gyakorlatot tükrözte. Sem a háborúhoz, sem a monarchiához való viszonyukban nem volt hatá­rozott osztályharcos álláspontjuk, helyesebben mondva — egy követ fújtak a burzsoáziával. Ilyenformán ettől a vezetéstől képtelenség volt azt várni, hogy a szociáldemokrata pártból a forradalmi átalakulás párt­ja váljék. C gész Európában a szociálde­c mokrata pártokban hasonló helyzet uralkodott. Lenin szétzúzta a februári forradalom után terjesz­tett azon elméletet, hogy Oroszor­szágnak — a polgári forradalom után — várnia kell az Európában küszöbön álló szocialista forradalom kitörésére. A szociáldemokrata vezetés, külö­nösen annak megalkuvó szárnya 1917 októberéig már rég elfelejtette a munkásosztállyal szembeni kötele­zettségét, s azt, mit is jelent a proletárforradalom. A Nagy Október azonban csakhamar felrázta az ön­tudatos munkásokat. Felismerték a megalkuvó szociáldemokrácia káros szerepét és a marxista párt megala­kítása mellett döntöttek. Addig azonban, míg a fejlődés elősegítet­te ezt az ügyet, nem egy új tanul­ságra került még sor. A monarchiában a nemzetiségi kérdés megoldatlan volt. És ez az egyik legégetőbb kérdés volt ebben az időszakban. Érthető tehát, hogy a legnagyobb hatást, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Csehszlovákia munkásmozgalmára — közvetlenül a háború befejezése előtt — gyakorolt — a béke és a nemzetek önrendelkezéséről szóló ' eszme jelentette. Az országban kialakult helyzet alapján a burzsoázia — legalább lát­szatra — kénytelen volt változtatni nemzetiségi politikáján. A néptöme­gek ezen követelése elfogadásával a burzsoáziának — a szociáldemokrata vezetők támogatásával — sikerült elodáznia a munkásosztály szocialis­ta követelései valóra váltását. A kel­lő tapasztalat és a vezetők támasza nélküli tömeg abban a hiedelemben ringatta magát, hogy a szociílis kér­dések a nemzetiségi kérdéssel egy­időben. vagy utána megoldódnak. Csalódtak. Az egyedüli szervezet, mely a nemzetiségi és szociális kér­dések megoldásának közös harcát hirdette, az Októberi Forradalom ha­tására alakult kladnói munkástanács volt. A z Októberi Forradalom fénye M messzire világított. Mozgásba hozta az országokat, államformák dőltek, kormányok buktak. Izmoso­dott a proletariátus, s a forradalmi eszmék friss vérként áramlottak. Szerte a világon, mint eső után a gomba, úgy nőttek, szerveződtek a ÜJ SZ Č 4 * 1960. november 27.

Next

/
Thumbnails
Contents