Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-26 / 328. szám, szombat

Űj magyar nyelvű folyóirat Rövidesen ismét szaporodik a Csehszlovákiában megjelenő magyar nyelvű lapok száma. Természet és Társadalom címmel ez év decembe­rében megjelenik a Csehszlovákiai Politikai és Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat népszerű tudományos folyóiratának mutatványszáma, me­lyet újévtől havonta fognak követni újabb számok. A természet és társadalom legfon­tosabb kérdéseivel foglalkozó, nép­szerű stílusban írt folyóirat, színes címlappal, szép grafikai előállítás­ban 64 oldalon jelenik meg. A rövidesen megjelenő Természet és Társadalom című folyóirat mutat­ványszámának címlapja. A lap elsőrendű küldetésének te­kinti, hogy a tudomány és technika vívmányainak ismertetésén kívül ál­landóan tájékoztasson a bel- és kül­politikai eseményekről, a természet­ben és a társadalomban végbemenő változásokról, a világ különböző he­lyein uralkodó politikai viszonyokról és még más, a mindennapi élettel összefüggő kérdésről. A Természet és Társadalom című folyóirattal a magyar nemzetiségű dolgozók népszerű tudományos la­pot kapnak, amelyet élvezettel és haszonnal olvashat korra, képzett­ségre és foglalkozásra való tekintet nélkül mindenki. Ma a mutatványként megjelenő első szám tartalmas, sok irányú anyagából arra következtetünk: a Természet és Társadalommal egy ré­gen hiányolt, nagyon szükséges fo­lyóirat jelenik meg. Az első számban többek között a tudomány és technika jövőjéről, Dél­Szlovákia iparosításáról, a szlovák és magyar földmunkások régi harcáról, az Eichmann-ügyről, a dohányzás ár­talmáról, a prágai kozmetikai inté­zet működéséről, és még sok más témakörből olvashatunk érdekesen megírt cikkeket. A tudományos folyóiratot versek, színes riportok, tudományos fantasz­tikus elbeszélések, keresztrejtvé­nyek és a tudomány világából vett rövid, érdekes hírek tarkítják, te­szik változatossá. A természet-tudományok iránt so­hasem volt olyan nagy az érdeklő­dés, mint ma. A vallás béklyóiból kiszabadult embert, érdekli a világ­mindenség és az élet kialakulása, kíváncsi, mi minden történik a ben­nünket körülvevő világbah. A Természet és Társadalom című lapban ezekre a kérdésekre is meg­találjuk a kimerítő választ, mint ahogy választ kapunk Csehszlovákia ipari, mezőgazdasági és kulturális viszonyaival kapcsolatos számos kér­désre is. A Természet és Társadalom rend­szeresen kíván foglalkozni Dél-Szlo­vákia múltjával, jelenével, jövőjével, a csehszlovákiai magyar dolgozók életével, problémáival is. A sajátos kérdéseinkkel foglalkozó lap számunkra minden hasonló jel­legű külföldi folyóiratnál jelentő­sebb. A nagy érdeklődésnek örvendő fo­lyóirat minden bizonnyal betölti hi­vatását, s a Természet és Társada­lom a magyar dolgozók kedvelt, hasznos folyóirata lesz. (b) Barta Gyula képkiállítása Barta Gyula művészi érlelődésé­nek új fejezetét jelzi a Majerník­Galériában kiállított mintegy két tu­catnyi tájképe. Kevés közöttük a szó régibb, szokványos -értelmében vett táj, melyben mindenekelőtt a hangu­lat s az érzés nyer ösztönös kifeje­zést. Ilyen pl. a stúrovői „Őszi alko­nyat", hol az egymásba mosódó me­leg színek lírát éreztetnek, hiszen a szülőföld, a gyermekkor visszatérő emlékei'izzanak benne! Barta téma­köre újabban kiszélesedett s a Duna életének színes mozzanatait festi szeretettel. Ebben az új sorozatban is a gyermek képzeletét megragadó hajók látványa bukkan fel a festő tudatába. De Barta ma már nemcsak szín- és formaélményt rögzít a meg­látás belső forróságával, hanem megfontol és mérlegel s a nagy fo­lyó kikötőiben, a hajók hartnonikus sziluetjében, a 'daruk merészen fe­szülő karjaiban államunk új arculatát vázolja. Ez a korszerű tartalom mint elsődleges tényező határozza meg a formát. Bátrabb ecsetjárás, ellentétes tónusok drámai hatású egybeszer­kesztése, az objektív formák expresz­szív, némelykor dekoratív átértékelé­se és erőteljesebb felépítés jellemzik mai müveit. Mondanivalójának leg­fontosabb kifejezőeszköze a szín. Ta­vaszosan üde foltokkal fogja meg a bajcsi strandfürdőt, mely a dolgozók munkautáni felfrissülésére létesült. A vízerőművek ábrázolásával a ha­talmasan épülő Szlovákiát, az ember­nek a természet megfékezésében és átalakításában való hősi harcát feje­zi ki a színes látásmóddal érzékel­tetett hazai táj keretében. Fokozatos fejlődéssel jut el ehhez az új műfajhoz, melyet ipari tájkép­nek neveznek. Van, aki megriad ettől a „művészietlenül" hangzó meghatá­rozástól. Ám Barta képei meggyőz­nek róla, hogy nem üres és lapos jellege van az ilyen műnek. Az át­élés lelkes őszintesége hatja át a víztárolók lüktető életű partjait, a fekete csónakok és tarka hajók cél és értelem diktálta útjáti S az alko­tót ihlető élmény a nézőből is együttérzést vált ki — meggondol­koztatja és szívére hat, - tehát a kép társadalmi és esztétikai felada­tának is eleget tett. Bárkány Jenöné A jövő repülőgépe forradalmi változást hoz a légiforgalomba /CSODÁLATOSAN szép őszi nap. A levegő olyan tiszta, hogy a négyszemélyes aerotaxiből tisztán látjuk az alattunk elterülő táj min­den részletét. A fák lombozatának színárnyalatait még a legtehetségesebb festő sem tudná híven megörökíteni. Felejthe­tetlen látvány az őszi színeknek ez a pompás skálája. Jiŕí Bláha pilóta biz­tos kézzel urafja a kormányt, s csak kitartó rimánkodásunkra áll el attól a szándékától, hogy néhány akrobata mutatvánnyal tarkítsa a sétarepülést. Bláha, a műrepülés országos bajno­ka, a világ ranglista második helye­zettje, „civilben" a Prága— Letňany-i Repülési Kutató és Kísérleti Intézet pilótája. Feladata a sport- és más­fajta típusú repülőgépek kipróbálá­sa, a kutatáshoz szükséges mérések elvégzése. A sétarepülés rendkívüli programpont, nem tartozik az az na­pi munkatervéhez, és ezért őszintén megköszönjük, hogy madártávlatból' is megtekinthettük látogatásunk cél­pontját. A kutatóintézet egyik tágas csar­nokában Šlechta mérnöknek HC 3-as jelzésű új helikopterét láthatjuk. Helikopternél, de minden repülőgép­nél a legfontosabb konstrukciós fel­adat, hogy a gépnek minél kisebb legyen a súlya, s a belső térség ma­ximálisan kihasználható legyen. Šlechta mérnök — mielőtt még a HC 3-as helikopter sorozatgyártásá­ra sor kerülne — néhány javítást eszközöl a belső elrendezésen. A he­likopter személyszállításon kívül be­tegszállításra is alkalmas lesz. AZ.INTÉZET igazgatója megis­mértet azokkal a feladatokkal és problémákkal, amelyek a kiváló szakemberekből álló kollektívát fog­lalkoztatják. A technika fejlődésével teljesen megváltoztak a kutatófel­adadatok és kísérleti módszerek. Míg azelőtt a kipróbálandó repülőgép szárnyaira homokzsákokat helyeztek és így állapították meg hány kilo­grammot bír el a szerkezet, ma a legfinomabb és legpontosabb műsze­rek e^ész sorozata áll a kutatás ren­delkezésére. A kutatóintézet feladatai közé tar­tozik a repülőgép építésénél felhasz­nált anyagok minőségének, szilárd­ságának és fizikális tulajdonságainak vizsgálata. Ellenőrzik az új gépek megbízhatóságát. Évenként egyszer­kétszer a gyárból kikerült repülőgép vázát darabokra törve vizsgálják az anyag szilárdságát és így állapítják meg, vajon betartották-e a gyártási előírásokat. Ezenkívül kutatásokat végeznek a repülés korszerűsítése terén^ ' A kutatóintézet egyik legfontosabb és legérdekesebb laboratóriuma az aerodinamikus alagút. Ez tulajdon­képpen három méter átmérőjű és 80 méter hosszú csőépítmény, amelyben — szükség szerinti erősségű — mes­terséges úton előállított légáramlást idéznek elő. Az alagútban nemcsak az új repülőgéptípusokat próbálják ki, hanem más járművek pl. autóbu­szok, autók modelljét is vizsgálják és az itt nyert tapasztalatok alapján kap aztán végleges formát a jármű. "Kegyelmünket az alagútban füg­gő különleges alakú repülő­gépmodell köti le. Szárnyai egészen elütőek a megszokott típusoktól, lapjuk nem víszintes, hanem függő­leges, élük felfelé néz. A szárnyak tengelye forgatható, a pilóta meg­változtathatja helyzetüket függőle­gesből vízszintes irányba. Ez az úgynevezett konvertoplán, a repülési technika legújabb vívmánya. A jelenleg forgalomban lévő utas­szállító repülőgépeknek az a nagy hátrányuk, hogy hosszú kffutó terü­letre van szükségük. A helikopter ugyan kiküszöböli ezt a fogyatékos­ságot, függőlegesen száll fel, de ke­vés a férőhelye és lassú. A konver­toplán egyesíti magában a hagyomá­nyos utasszálító repülőgép és a he­likopter előnyeit. A startnál a gép szárnyai merőleges helyzetben van­nak, a szárnyakba beszerelt motorok légcsavarjai felfelé néznek és műkö­désükkel a gépet függőlegesen felfe­lé húzzák. Amikor a gép eléri a megfelelő magasságot, a pilóta las­san leereszti a szárnyakat, a légcsa­varok ezáltal a megszokott helyzetbe kerülnek és a gépet előre viszik. Le­szállásnál a pilóta ellenkező művele­tet hajt végre, a szárnyakat ismét függőleges helyzetbe hozza és a gé­pet lassan lebocsátja. Világos tehát, hogy a leszálláshoz is, úgy mint a helikopter használatánál elegendő egész kis térség. lennek az újdonságnak óriási a jelentősége. Biztosra vehető, hogy forradalmi változást hoz a légi­forgalomba, és a konvertoplán lesz a jövő légi közlekedési eszköze. Nem lesz szükség hosszú kifutópályákra, elegendő lesz kis repülőtér, vagy valamilyen térség a város közepén. Számíthatunk arra, hogy a konver­toplán ki fonja szorítani a klasszi­kus repülőgépeket, s a szó szoros értelmében általános' közlekedési eszközzé válik. A kutatóintézet munkatársainak még sok kísérletet, számítást kell el­végezniök, amíg felrepülhet az első konvertoplán. Szorgalmuknak, kiváló eredményeiknek köszönhetjük, hogy Csehszlovákia a világon az elsők kö­zött lesz, ahol sikerül a légiforgal­mat forradalmasítani. KIS ÉVA Sokoldalú védőburkolat V A bratislavai Hegesztési Kutatóinté­zetben újfajta felhegesztő bevonatot «" kísérleteztek ki, amely igen kopásál­•J ló, korróziálló, igen sok savnak és •• lúgnak ellenáll, ezenfelül nyomószi­lárdsága is nagy. Az anyag stabil, nikkelt, krómot, vasat és bórt tar­talmazó ötvözet. A bór nikkel és króm­Ji borít alakjában van jelen. ,« A végzett kísérletek azt mutatják, •J hogy az új bevonóanyag sikeresen alkalmazható szivattyú-tengelyeknél és perselyeknél, szelepülésekhez vezérlő bütykökhöz és hasonló alkatrészekhez — és ami szintén nem elhanyagolható szempont: a fenntartási költségeket "« számottevően csökkenti. Barta Gyula egyik festménye, amely a bratislavai kikötőt ábrázolja. (.J. Kysela felv.) A z óra lassú percenéssel méri számunkra a végte­len időt. Életünk fonalának van azonban egy tökéletesebb mérőműszere is — az emberi szív. Nemcsak kalapálja a létet, de életünk történései­nek legérzékenyebb rögzítője is. S ahogy a legjobb óra is egyszer megáll, szívünket is rabul ejti a „fáradtság," s ha még nem is a vég ko­pog, mindenesetre érezhető, figyelmeztető közelbe húzó­dott. Könnyű az órának — ha már a hasonlatnál tartunk — acélszerkezete könnyen kicserélhető, s máris új éle­tet kezdhet. Bezzeg, a szív­vel másként állunk. Csak az emberi ész diadalának kö­szönhető, hogy az egykor lehetetlen ma már emberkö­zelbe került és a sajgó, meg­hibásodott, javításra szorulí szívnek is van ma már nem­csak „patikája", hanem orvo­sa is. 0 H a az e m b e r é r z 1 a szívét Közmondás szerint ad­dig jő, amíg az ember nem tudja, hogy szíve is van. Vlastimil Syrový, a barrandovi filmműterem fiatal technikusa sem érezte teljes 32 évig, hogy van szíve. De egyszer er­re is rá kellett döbbennie. Tavaly, szeptember 7-én érkezett a sliači Detva Gyógyintézetbe. Dr. O. Je­linková az intézet orvosa, gondosan feljegyezte a beteg panaszát, élet- és munkakörülményeit. Eb­ből a „vallomásból" az derült ki, hogy Syrový mindig egészséges, moz­gékony ember volt. örült az életnek, boldogan élt feleségével és szenvedé­lyesen szerette foglalko­zását. Kedvelte a sportot, sízett, úszott és mint tú­rista örömét lelte a ter­mészet hegyes-völgyes szépségében. 1958 máju­sáig rendben is volt min­den. Ekkor váratlanul je­lentkezett a szíve. Orvos­hoz ment, aki tudomására adta, hogy: „rakoncátlan­kodnak az idegei". Syro­výt azután beutalták a Dubí gyógyfürdőbe, hogy alaposan kipihenhesse Szívkőxelfom Életmentő műtét • Végignézte szívmű­tétjéről a filmet • 13 perc 30 másodper­cig működött a műszív magát. Hazatérve ismét ember volt a talpán, szívbántalmai megszűntek, de sajnos csak egy időre. • A „tettes" nyomában Syrový heves szívdobo­gása légzési zavarok kísé­retében 1958 őszén egyre gyakrabban ismétlődött. Még mindig nem tudato­sította, hogy szíve már „túlságosan" jelentkezik. Egyszer munkából haza­indulva szaladt, hogy el­érje az autóbuszt. Az út­szakasz alig 300 méter le­hetett. Nem ért célba. Né­hány percnyi eszmélet­lenség után tért csak magához. Ismét orvoshoz fordult. Az orvos nem ál­lapított meg aggasztó tü­neteket. A bántalmak azonban nem múltak el. 1959 januárjában kórházi kivizsgálásra utalták. Két hónap alapos vizsgálata után bizonyos szívbillen­tyű-zavart állapítottak meg. A beteg állapota nem javult, sőt rosszab­bodott. Elég volt a gyor­sabb járkálás, és máris vért köpött. Az orvosok Sliáčra küldték gyógyke­zelésre. • Szemtől szembe a tényekkel Vlastimil Syrový 25 na­pot töltött Sliačon, ahol Jelinková orvosnő, a kór­tünetek pontos megállapí­tása után azt tanácsolta, vizsgáltassa meg magát valamelyik klinika szívse­bészeti osztályán. „Ha szükségesnek mutatkoz­nék, operáltassa meg ma­gát!" — bátorította pá­ciensét. A most már 34 éves filmtechnikus így ke­, rült Brnóba, dr. Jan Na­vrátil neves szívsebész klinikájára. A klinikán megerősítették a sliači diagnózis helyességét: mi­tralis stanosis — balszív­ér-szűkület ... A bete­gen ez év március 7-én műtétet hajtottak végre. Amikor a sebész felnyi­totta mellkasát meglepőd­ve látta, hogy nem a szívbillentyű összenövése okozta az érszűkületet (ami igen gyakori hasonló esetekben), hanem a szív balpitvarában női ököl nagyságú daganat van, amely megakadályozta, hogy a vér a szívpitvar­ból a szívkamrába juthas­son. Mivel a műtét folya­mán nem távolíthatta el a halálthozó daganatot, gyorsan befejezte munká­ját és elhatározta, hogy néhány nap múlva műszív alkalmazásával hajt vég­re újabb műtétet. # Küzdelem az életért Most mér hajszálon függött a beteg élete, Ai világ minden kincsénél drágábbak voltak a nap­jai. Navrátil professzor tíz nappal az első operá­ció után ismét műtétet hajtott végre. A neves se­bész — munkatársaival — 1960. március 17-én 5 órán át küzdött a beteg életének megmentéséért. A műtét során műszívet alkalmazott, amely 13 perc 30 másodpercig mű­ködött. Vlastimil Syrový szíve ez idő alatt nem do­bogott, ami lehetővé tet­te, hogy a sebész eltávo­lítsa a 8X10X13 centimé­ter nagyságú, 98 gramm súlyú daganatot. A mű­tét alatt több mint másfélszer cserélődött a beteg vére, azaz 8,5 liter friss vért ömlesztettek ereibe. # Mestervágás A sebészprofesszor be­fejezte a kimerítő műté­tet. Most már őt és mun­katársait is csak egy kér­dés foglalkoztatta, vajon az élet győzedelmeske­dik-e a- halál felett. Hi­szen nem akármilyen mű­tétről volt szó. Ilyen mű­tét harmadszor fordult elő a brnói professzor gyakorlatában, és mint később az orvosi szakiro­dalom feltüntette, ez a beavatkozás a nyolcadik volt a maga nemében a világon. Syrový életben maradt, és a brnói klini­kán töltött néhány hét alatt behegedt az egyik hónaljától — mellkasán végig — a másikig és a lapockájáig nyúló 72 centiméteres seb is. Vlastimil Syrový ez év június 9-én ismét Sliač­ra érkezett — utókeze­lésre. Utána még két hónapig volt munkaképte­len, majd kipihenve ma­gát visszatért munkahe­lyére, a műterembe. • Pereg a film Navrátil professzor e mű­tétét felvették filmre. A páciens később maga ís le­vetíthette a filmet, amelynek ő volt egyik főszereplője, szívsebészetünk és annak ki­váló szakembere — az arany­kezű Navrátil professzor pe­dig a hőse. A filmet nem­sokára külföldön is bemutat­ják. Viláqszerte öregbít' majd egyre tökéletesedő orvostu­dományunk jó hírnevét és Ismerteti a brnói professzor „mestervágását", amelyért a betegnek a burzsoá köztársa­ság idején legkevesebb 15 000 koronát kellett volna fizetnie. Ma nemcsak a szavak, de a tények is azt bizonyítják: a dolgozók államában a leg­nagyobb érték az ember. ... Erre példa Navrátil pro­fesszor életmentő műtéte is. (-) 03 SZÓ 8 * 1960. november 19.

Next

/
Thumbnails
Contents