Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-25 / 327. szám, péntek

A barátság iskolája & Senecen a volt járási nemzeti bizottság épülete ez év októbere óta a hazánkban tanuló külföldi diákok ideiglenes, de meghitt, meleg otthona. Albán, bolgár, iraki, NDK-beli és ugandai fiatalok ismerkednek az eddig sohasem hallott szlovák nyelv számukra titokzatos szépségeivel. Nem könnyű feladat... De hazájuk küldte őket hozzánk, hogy egyetemeinken gyarapítsák ismereteiket és ezeket majd otthon, távoli hazájuk felvirágoztatásában gyümölcsöztessék. Az épület a délelőtti órákban csendes. De talán mégse. Az első emeletről beszédfoszlányok hallatszanak. Tízperc. A folyosón fiúk, lányok kisebb csoportjai álldogálnak. — Az igazgató elvtársat keressük ... — Ich verstehe nicht — mosolyogva válaszolja az egyik csinos, szőke kislány. — I don't understand... — Nye rogyu-mi-em... — vonja meg a vállát a három néger fiú egyike. Szőke, hófehér arcbőrű német leány, bronzszínű iraki legény apró bajusszal és koromfekete néger fiú. Három világrész képviselői... Az első lépések Képzeljük csak el, tizennyolc iraki fiatal útrakél és tizennégy napi utazás után megérkezik egy . másik világrészbe, egy számukra eddig teljesen ismeretlen országba, amelynek nevét is csak az utóbbi időben hallották. Csehszlovákia! Most itt vannak Senecen ... Milyen furcsa csengése is van a szlovák nyelvnek! Talán sohasem tanulják meg! A tanárok sem állnak könnyű feladat előtt. Hogyan és honnan kezdjék? Erről beszél Kán František igazgató elvtárs. — Első lépés a fonetika. Lassan megszokják a nyelv csengését és megtanulják a kiejtést. Ezután következik az ún. „bátorító tanfolyam". Itt a tanulók ismerkednek környezetükkel és megtanulják a gyakorlati életben legfontosabb szavakat, kifejezéseket. Például: levelet írnak haza. Először is elmennek az üzletbe és levélpapírt vásárolnak. A postán bélyeget vesznek és feladják a levelet. Tehát megismerik azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek ehhez a tevékenységhez szükségesek. A harmadik fokozat a főiskolai tanulmányokra való szakelőkészítés, így például, ha valaki a kohászati szakmát választotta, meg kell tanulnia a kohászati folyamatokat és szakkifejezéseket. Mindezt egyetlen év leforgása alatt! Lehetséges ez? Kán igazgató elvtárs bekapcsolja a magnetofont. „Kirándultunk... a seneci egységes földművesszövetkezetbe..." A szalagról Kreizer Ursula német diáklány hangja csendül, aki ha akadozva, ha itt-ott hibás hangsúllyal is, de szlovákul számol be a kiránduláson látottakról. íme öt heti szorgalmas, napi kilenc-tíz órai tanulás eredménye ... Kézzel-lábbal.., Az irakiak és az ugundaiak érkeztek utolsóknak, ök még csak a betűkkel ismerkednek, a kiejtést gyakorolják. S itt a magnetofon nagyszerű segítőtárs. — Kto tu je? Tu je žiak... (Ki van itt? Diák...) Betűzi a fekete Rufino, aki ötödik napja birkózik a szlovák nyelvvel. Néhány másodperc múlva magnetofon-szalagról hallja saját hangját. A tanár figyelmezteti a helyes kiejtésre. Az egyes szavakat ötször, tízszer is el kell ismételnie. Mennyi kitartás, mennyi türelem, odaadás és szeretet — az emberek és a hivatás szeretete — kell a nyelv tanításához! Az irakiaknak meo kell szokniok a fordítva-olvasást és írást. Ök ugyanis — akárcsak a héber nyelvben — jobbról bal felé olvasnak. Az olvasás után a szövegben előforduló fogalmak ábráit kell felismerniük. — Mi ez? — mutat a tanár egy szekrény rajzára. — Ez egy sz... szak... szakrény... — Szekrény — javít a tanár. lőik nem figyelmeztették volna, hogy ez a ködös öszi időben mégiscsak túlzás... A rejtélyes 11-es szám November 11-én a német fiatalok ünneplőben jelentek meg az osztályban. A fiúk sötét nadrágban, fehér ingben — a lányok világos szoknyában, fekete pulóverben. Hiába érdeklődött a tanár... Titokzatos mosoly és kuncogás volt a válasz. A rejtély csak később derült ki. Tizenegy óra tizenegy perc. Az osztály csendjét ébresztőórák csörgése veri fel. Ebben a pillanatban a titkolt, féken tartott jókedv hirTanulás közben. így megy ez órák hosszat. Az albán fiatalok — egy másik osztályban — a sportfogalmakkal ismerkednek. Rosenberg Lívia tanárnő kézzel-lábbal magyaráz. — Kapus... Tudjá'tok-e, mi az a kapus ? Kíváncsi tekintetek szegeződnek rá. Nem, nem tudják. S most kezdődik a szemléltető tanítás. Az egyik játékos rúgja a labdát — mindezt szemléltetően be is kell mutatni. Vele szemben három léc között, áll egy másik játékos, a képzeletbeli labda után ugrik, elkaparintja és magához öleli. — Ahá! — csillannak fel a tekintetek. Értik már. S micsoda öröm sugárzik az arcokon e kicsi felfedezés után! Milyen hálásak tanáruknak, aki. az idegen nyelv birodalmában felfedező útjukon kalauzolja, segíti őket! Kedves, szeretetre méltó fiatalok. Haluška - brrr! A külföldi fiataloknak nem csupán a nyelvvel kell ismerkedniök. A környezettel és az otthonitól eltérő életkörülményekkel is. Ezek közé tartozik a koszt is, amelyről — a szakácsnő dicséretére — csak az elismerés hangján szól mindenki. Mégis csoda-e, ha a túrós haluška láttán vendégeink tanácstalanul pislogtak egymásra. Hisz életükben nem látták, nem is hallottak róla. Csak a három ugundai néger fiú birkózott meg a haluskával is. Ök a legszerényebbek és csupán udvariasságból is megeszik a számukra szokatlan ételeket. A világ minden kincséért se bántanák meg azokat, akik róluk annyi szeretette) gondoskodnak. Az irakiaknak a halféleségek hiányoztak. A múlt héten a kirántott hal az ő kívánságukra került az étlapra. A néger fiúk a „legfeketébb" Afrikából, annak legforróbb, tropikus övezetéből érkeztek. A seneci tavak partján pedig már a nulla felé közeleg a hőmérő higanya. — Nem fáznak? — ismétlődik naponta a kérdés. — Nem — hangzik mindannyiszor. S a néger fiúk a fázós európaiak csodálkozására most is vékony, fehér vászonnadrágban járnának, ha nevetelen támadt orkán módjára tör ki. A lányok hatalmas vörös és kék maslikat tűznek a hajukba, a fiúk ugyanilyen maslival helyettesítik nyakkendőjüket. Majd libasorban, egymás vállát fogva megindulnak az osztályból tánclépésben, vidám dalokat énekelve. A tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában és tizenegyedik percében kezdődik a karneválok időszaka. Hagyományos német népi szokás. Karnevál! Karnevál! Vigad a fiatalság. A jókedv átragad a többiekre is. S bizony egy időre vége a tanításnak. A vidám, pajkos jókedv a fiatalok kiváltsága. S akadna-e valaki, aki ennek c tat akarna vetni? A seneci iskola a nemzetek közötti baráti együttműködés ragyogó példája. Néger barátjának segít az iraki fiatal a „lecke" tanulásában, az albán fiú még nagyon is hézagos szlovák tudásával német leánynak mesél szépséges hazájáról, a sasok földjéről. Az iskola tanárai — ki tudná megmondani, heti hány órai fáradságos munkával — az áldozatkészség és önfeláldozás terén szinte egymással versengve teremtik meg neveltjeik számára a minél könnyebb és gyorsabb tanulás feltételeit. Itt a három világrész fiataljai nem csupán egy új nyelvvel ismerkednek és nemcsak a főiskolára készülnek fel. Ez az épület ennél sokkal több: a nemzetek közötti barátság iskolája... Nem kétséges, hogy az itt elvetett mag egyszer nemes gyümölccsé érlelődik földgolyónk messzi, messzi országaiban is. " ZSILKA LÁSZLÖ kulrŰRzi Elénk irodalmi tevékenység a Klement Gottwald Gépkocsigyárban A

prágai Klement Gottwald Gépkocsigyár üzemi klubja mellett /igen élénk tevékenységet fejt ki az irodalmi kör. Tavaly májusban alakult és nagy támogatásban ré(szesül az üzemi újság szerkesztő;sége részéről. Mindjárt hozzá kell , fűznöm, hogy ez a támogatás köl; csönös. Az irodalmi kör tagjainak j az életből, a munkahelyről merített ) legjobb írásait az üzemi újság rend! szeresen közli és ez csak fokozza >a 3600 példányszámban megjelenő lap színvonalát. Fogyna az újságból ) több is, hisz az üzem alkalmazotttarnak száma jóval nagyobb, mint a í lap példányszáma, de hát kevés a j papír ... Kikből áll az irodalmi kör? Veze) tője Vilém Truhlár, az idős segéd| munkás. A 15 tag közül az egyik > bádogos, a másik lakatos, hegesztő, ! fémcsiszoló, darukezelő, tervező, gép) írónő és persze az üzemi lap két ŕ hivatásos szerkesztője, akik azonJ ban szintén munkások voltak, de a > távtanulás lehetőségével élve leí érettségiztek. Fizikai és szellemi ^munkások, idősebbek és fiatalabbak, ŕ akiket az írás szeretete hozott ösz) sze ebben az önkéntes jelentkezők} bői megalakult „érdekkör"-ben. Pro) cházka elvtárs pl. 1926 óta dolgo! zik az üzemben. A tagok nagy előnyére szolgál, hogy körükben dolgozik Eduard Morávek elvtárs is, aki végzett tanító, ő nem ír, viszont j rendszeres előadásokat tart a nyelvel tan és a stilisztika szabályairól. 'Enélkül nem haladhatnának előre. Alaposan ismernie kell a nyelv „rejtelmeit" annak, aki nyomtatásban I szeretné viszontlátni kéziratát. Külön foglalkoznak az irodalmi alkotás műfajaival. A legkedveltebb műfaj a i riport és a karcolat. A poézisnek ! inkább a kisebbségben levő elvtárs) nők hódolnak. Most keresnek kap> csolatot az írószövetséggel. Azt szej retnék, ha időnként eljönne közé> jük egy-két tapasztalt íróember, ! amolyan patrónus. Szép eredménnyel ) járt a köztársaságunk felszabadu. lásának tiszteletére és a gyári véd) jegy becsületéért rendezett irodalmi ? verseny. A legjobb írásokat jutal) mázták. A reggeľi műszak végeztével he(tenként találkoznak az üzemi lap jszerkesztjjyjflében. Az üzemben há\ rom műszakos a munka, aszerint válí takoznak a résztvevők. L

sgutőbbi gyűlésükön részt vettem. Ezúttal nem elméleti kér1 désekkel foglalkoztak, hanem az eli múlt héten elkészült írásaikat olvasták fel a szerzők. A többiek fiIgyelmesen hallgatják. Közlik észrei vételeiket. Truhlár elvtárs Tízperces [című szatíráját olvassa kellő szerizői szenvedéllyel. Egyébként a ter!vet teljesítő, szorgalmasan dolgozó (munkatársait állítja pellengérre, mert ) munkahelyükön ugyan megtartják a .műszak kezdetén a sajtó-tízperce>ket, de nem olyan a lefolyásuk, mint [kellene. Akármilyen fontos esemény>nyel kezdik, személyes ügyeikre lyukadnak ki. Ez a szatíra arra céloz, ihogy milyen ne legyen a sajtó-tíz|perc. Hozzászólás van bőven. Az i írásból plasztikusabban kell kitűnjnie, hogy gyárukban nem ilyen a (tipikus sajtó-tízperc. Érzékeltetni kell, hogy ez az írás karikatúra: milyen ne legyen ez a különben bevált, tanulságos beszélgetés. Az élénk írást különben megdicsérték az életből vett ízes nyelvéért, az üzemben valóban így beszélnek, tréfálkoznak a munkások. Kár, hogy a befejezése frázisszerü, ez feltétlenül átdolgozásra szorul. Pilousová elvtársnő versében keresetlen szavakkal köszönti a barátság hónapját. A költemény nyelvezete kissé régieskedő, epigónszerű, de az idősebb elvtársnőnek ez megbocsátható. Ševčík elvtársnak kötetlen formában írt háborúellenes versével együtt elfogadják. A kollektíva éles kritikájának tüzében kovácsolt és alaposan megvitatott legjobb írásokat közli az üzemi lap. A vita felöleli az eszmei mondanivalót, a forma kérdéseit, az írás funkcióját, az arányokat és a vitázok, akik legközelebb szintén mint szerzők szerepelnek — tanácscsal is szolgálnak. Itt hozzáadni, itt rövidíteni, megváltoztatni a címet, jobban kidomborítani a végét. Csak ha megegyeztek, ha az 1—3 gépelt oldal terjedelmű írást jóváhagyták, akkor jelenhet meg a lapban. Feljegyzésre méltó, hogy írásaikért tiszteletdíjat nem kapnak. Az irodalmi kör tagjainak írásainál nevük mellett feltüntetik, tagjai az irodalmi körnek. Ez bizonyos színvonalat jelent és az igényesebb olvasók már keresik, írt-e valamit Truhlár, Matas, Vorel vagy Procházka. A legjobb írásokat Josef Hampl kocsivezetőnek, a képzőművészeti kör tagjának ügyes illusztrációi tarkítják. Az irodalmi kör tagjainak dicséretére szolgál, hogy bekapcsolódtak az egyes munkahelyeken kifüggesztett faliújságok szerkesztésébe is. Az autógyárban már el is felejtették, hogy volt idő, amikor a faliújságot napilapok és folyóiratok kivágásaiból állították össze. Az irodalmi kör tevékenysége ** tehát nemcsak nehéz munkát végző tagjainak okoz örömet, bár így sem lenne öncélú, mert a kulturális forradalmat, a tagok szellemi fejlődését szolgálja. Gyakorlati előnye, hogy az üzemi lap a vezércikken kívül nem kizárólag a tényeken alapuló rövid és száraz híreket tartalmaz, hanem gondolatokban gazdag, érdekes és lebilincselő formában megírt egyéb újságírói műfajokban is tudósít arról, ml történik az üzemben, mégpedig olyan dolgozók tollából, akik tudnak írni és azon felül százszázalékosan ismerik az üzem életét, a dolgozók problémáit. Ezzel magyarázható, hogy amikor legutóbb magyarországi üzemi lapok szerkesztői a mi üzemi újságjaink munkásságát tanulmányozták, az autógyár üzemi lapjának, a Gottwaldovec-nek a szerkesztőségére esett a választás. SZILY IMRE A helyi illetékek rendezése A TAKARÉKOS SZŐLŐSGAZDÁK A szőlő termesztésére a Kárpátok déli lejtőin kedvezők a feltételek. A meredekebb domboldalakon persze gondot okoz a szőlő megművelése, mert a sorok az emelkedés irányában fekszenek, ami mind a gépi, mind a lófogatos kapálást megnehezíti. A sorok ilyen irányú fekvése nem kedvező a talajvédelem szempontjából sem. A vízerózió következtében a televényföld a völgyekben rakódik le, — ahol a vastag réteg kihasználatlanul hever, esetleg tápot ad a gyomnak, vagy záporesők alkalmával a Dunába kerül. Ezt a tényt a statisztikai hivatal is alátámasztja azzal a megállapításával, hogy hazánkból 500 — 600 millió korona értékű tápanyagot szállítanak el a folyók évente. A Limbachi Egységes Földművesszövetkezet, hogy az így okozott kárt a jövőben csökkentse, változtat a hagyományos kiültetési módszeren. Az új telepítvényre szánt 5,2 hektáros táblát lépcsőzetesen teraszosra készítteti el a Pezinoki Talajjavítási Szövetkezettel. Egy hektár átdolgozása kb. 15 000 koronába kerül, ami az első látszatra ugyan soknak tűnik, de valójában a szövetkezetesek ezzel csak nyernek, mert a lépcsőzetes teraszos tábláról az esővíz nem hordhatja el az értékes televényföldet, ami a trágyázást olcsóbbá teszi s a szőlő megművelése a vízszintes szakaszokon minden nehézség nélkül gépekkel végezhető. Ezek a tények adnak biztosítékot arra. hogy a befektetett összeg a szőlő tenyészideje alatt többszörösen megtérül. (bj) Jövő év január 1-től kormányunk egyik legutóbbi határozatának értelmében több helyi illeték megszűnik, mások pedig módosulnak. Az alábbiakban rövidesen ismertetjük olvasóinkkal a rendelet gyakorlati alkalmazását. Január 1-től teljesen megszűnik a nyilvános kutak használatáért fizetett illeték, az útadó, a nyilvános helyeken fizetett helybér és a gyógyfürdő-illetékek. Ami a nyilvános tereken fizetett illetékeket illeti — Bratislavában például a Haltéren, a Központi Piactéren fizetett helypénz — nagyrészt úgyis az állami szocialista szektor vállalataira vagy az EFSZ-ekre vonatkozott. Más a helyzet a gyógyfürdőilletékeknél. Eddig a fürdőhelyeken, Marianské Láznében, Karlovy Varyban, Piešťanyban nyaralók, az FSZM üdültetési akcióinak résztvevői a gyógyfürdő használatáért illetéket fizettek. Mivel azonban fürdőhelyeinken túlnyomórészt dolgozók keresnek gyógyulást, ezért 1961. január 1-től a fürdők használatáért és a kezelésért nem kell többé illetéket fizetni. Nézzük, mely további illetékek módosulnak a jövő évtől? Ide tartozik elsősorban a sírhelyekért fizetett illeték, a vásárcsarnokokban fizetett helypénz, egyes intézetekben és létesítményekben kezelés- és ellátás címén fizetett illeték, továbbá a hamu és szemét elhordásáért, a mázsálásért fizetett illeték, a nyilvános berendezések használóitól beszedett illetékek. Mindeme illetékek helyett a ténylegesen nyújtott szolgálatok ellenértékét fogják beszedni. Tehát ez annyit jelent, hogy többé nem a tényleges költségek tekintetbe vétele nélkül megállapított illetékeket fizetünk, amelyek nagysága gyakran meg' is haladta a tényleges kiadást. így pl. a hamu és szemét elszállításáért ezentúl annyit fizetünk, amennyibe a szállítás ténylegesen kerül. E célból árjegyzéket dolgoznak ki. Külön rendezés alá tartozik a kutyaadó. A kétezer lakoson aluli községekben, valamint a mezőgazdasági jellegű községekben a kutyaadó teljesen megszűnik. A nagyobb községekben és városokban a kutyaadó fizetéséről a nemzeti bizottság dönt. Ennyit a helyi illetékekről. Jóllehet, ezek gyakran csak csekély összeget tettek ki, de összességükben köztársaságunk egész területén milliókra rúgnak. Előzetes számítások szerint az illetékek új rendezése a lakosságnak kb. 16 millió korona megtakarítást jelent majd évente. De nemcsak ezeket az illetékeket és adókat rendezték az utóbbi időben. Ismeretes, hogy folyó év január 1-től eltörölték a vigalmiadót. Ez annyit jelent, hogy nem kell többé illetéket fizetni színi- és esztrádelőadások, kiállítások, előadások, hangversenyek, sportrendezvények, táncmulatságok stb. rendezéséért. Ugyanígy az év kezdetétől nem kell fizetni házadót a kulturális célokat szolgáló épületek vagy helyiségek után. Ez nagy könnyítést jelent azon szervezetek számára, amelyek esztrádműsorokat, színielőadásokat stb. rendeznek, mert több pénzük marad a kulturális műsorok színvonalának emelésére. A sport- és testnevelési szervezetek viszont nagyobb összeget fordíthatnak a sportpályák és tornatermek felszerelésére, az utánpótlás nevelésére. A közigazgatási illetékekből is sok megszűnt. így pl. az állatorvosi kezelésért, a különféle vizsgákért, a bizonyítványok hitelesítéséért és nosztrifikálásáért fizetett illetékek. E rövid felsorolásban rámutattunk azokra az adókra és illetékekre, amelyeket az utóbbi időben megszüntettek vagy módosítottak. Ezek a rendezések természetesen mindig az egyes lakosok vagy társadalmi szervezetek javára történtek. Összességükben a lakosságnak és a társadalmi szervezeteknek 80—90 millió korona megtakarítást jelentenek. Ebből a rövid áttekintésből is kiviláglik, mily sarkalatos különbség van az .adók és illetékek rendszerének fejlődésében nálunk és a tőkés államokban. A tőkés államok kormányai egyre újabb és újabb adókat és illetékeket rónak ki, hogy a dolgozókból minél több pérjzt facsarjanak. Ez a kapitalista rendszer jellegéből fakad. Ezzel szemben szocialista hazánk kormányának valamennyi Intézkedése azt célozza, hogy dolgozóink élete évről évre jobbá, gazdagabbá váljék. (-es-) SZÖ 5 * 19

6°- november 25,