Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-20 / 322. szám, vasárnap

f S JNB döntő szerepe ä nlpmúvelésí munlcä irányításában Lendületesebb munkát, több önállóságot k u 1 r ú n n Az igazság felismerése vezérelte AZ UTÖBBI IDŐBEN egyre több szö esik a nemzeti bizottságok munkájáról. A nagyobb jogkörhöz több felelősség, az önállósághoz pedig körültekintőbb irányítás járul. Ezek volnának a munka fő jellemzői azokon a helyeken, ahol a Központi Bizottság áprilisi határozata a választott szervek munkájának elevenjébe vágott, friss vért, lendületet vitt az alkotó kezdeményezés széleskörű kibontakoztatásába. A levicei JNB iskolaügyi és kulturális szakbizottsága is az új felté'telek közepette kezdte meg a munkát. A kultúra és népművelés kérdését a JNB tanácsa havonta értékeli, a szakbizottság pedig — • október közepéig — 4 rendes és egy rendkívüli ülést tartott. Megteremtették a körzeti rendszert, a 32 aktivista révén kapcsolatot tartanak fenn velük. A szakbizottság munkája segítésére hét albizottságot szervezett. Ezek a tények, melyeket Lasab Pavoltől, a szakbizottság elnökétől tudtam meg. Eddig rendben is volna minden — gondolná az ember. A szakbizottságok és albizottságok az elmélyülő szocialista demokrácia életrehfvottjai, melyek a tömegek részvételét biztosítják az előttünk állő feladatok végrehajtásában ... Csupán ott torpan meg a felismerés, ahol a tények az elmélyült és alaposan átgondolt munka hiányáról beszélnek. CSAK NÉHÁNY ÉSZREVETELT. Kezdjük a szakbizottságnál. Kilenc tagbői áll, ebből 6 a JNB dolgozója, hárman pedig — a szakosztály vezetője, a járási művelődési otthon igazgatója és a járási pionír-vezető — mint szakemberek szerepelnek. Félreértés ne essék, nem személyi kifogásaink vannak. De nem méltánytalan a megfontolásra az sem, mi lett volna, ha az egyes munkahelyek képviselőit, illetve a legjobb népművelési dolgozót is beválasztják. Semmi egyéb nem történt volna, minthogy a különböző munkaszakaszokon dolgozók állandó kapcsolatban lennének munkatársaikkal, ismernék igényeiket és szükségleteiket s ezeknek a bizottság munkájában hangot adnának. Sajnos, eddig üléseikre — jóllehet tervbe vették — a tömegszervezetek egyetlen képviselőjét sem hívták meg. — A tömegszervezetek képviselőit az albizottságokba (aktíva) osztottuk be — mondja erre Lasab elvtárs. — És üléseztek már ezek az albizottságok? Mély hallgatás nyomán fogan a válasz: — Bizony, még egyszer sem. — Száznegyvennégy képviselőnk van a járásban — mondja Petrech elvtárs, járási CSISZ-elnök. — Rólunk azonban rendszeresen megfeledkeznek. Nem tudunk róla, hogy valamelyik bizottságba beválasztották volna őket. Pedig, hogy elkelne az együttműködés, a segítség. Ezt az igényt aligha csökkentheti a hivatalos rendelkezés lélektelen értelmezése. — A törvény az albizottságok megalakítását a helyi adottságoktői teszi függővé. Nem beszél a munkakörről, a jogokról és a kötelességekről — hallottuk Lasab elvtárstól a probléma lényegét megkerülő szavakat. A kérdés Ilyen leegyszerűsítése ncin csökkentheti a felelősséget, mely a mulasztásért rájuk hárul. A nemzeti bizottságok túlnyomó többsége számára világos, hogy az albizottság a szakbizottság és a tanács segédszerve, határozati jogkör nélkül. Ugyanakkor az albizottságokkal végzett munka a szakbizottság működésének csak egyik formája. A dolgozókkal, az üzemek munkásaival rendezett beszélgetések — ugyancsak segíthetik a szakbizottság munkáját az egyes kérdések megoldásában. Minden a bizottsági tagok leleményességén múlik, s azon képességén, vajon tudnak-e érzékenyen reagálni — azokra a kérdésekre, melyek a község vagy a járás dolgozói részéről felvetődnek. A SZAKBIZOTTSÁG nem afféle véleménynyilvánító szerv csupán. Feladata, hogy rendszeresen foglalkozzék a problémákkal, megoldja azokat. Az olyanokat pedig, amelyeknek megoldására a bizottság ereje nem elegendő — a tanács elé terjessze. A JNB Iskolaügyi és kulturális szakbizottságának jut az a szerep, hogy a járásban irányítsa a népmü-' velést. Nélkülözhetetlen feltétel azonban, hogy tisztában legyen a feladatokkal ismerje a követelményeket s a helyi sajátosságok szerint kulnidozntt távlati terv alapján mozgósítani mdion azok teljesjtésére. A jára* jelentős részében a népművi-' menyek ellenőrzése képezte » i>hi munka és a tervek alapjai társadalmi szervek tészvételévei h-.i-»<>»* oiom^fis révén állították össze a bizottságok a járás kulturális téren való fejlődésének távlati tervjavaslatát, mely a harmadik ötéves terv feladataiból indul ki. Az egységes tervezéssel azonban Levicén valahogy megkéstek. A szakbizottság elnöke a szakosztály-vezetőnél, ő pedig a népművelési felügyelőnél vélte Ilyen terv létezését. A valóság ezzel szemben az, hogy távlati tervük nincs, most kezdtek kidolgozásához. Határozottan ugyan nem állították, de kétségeik azt a bizonytalanságot takarták, hogy nem kaptak hozzá „felülről" utasítást. Vajon a XI. pártkongresszus, a szocialista kultúra kongresszusa és az országos, pártkonferencia számukra ilyen téren semmit nem mondott?! \ Talán nem érdektelen megjegyezni azt sem, hogy a terv kidolgozása a szakbizottság feladata, A tények azt igazolják, hogy a munkamegosztás értelmezésének homályában néha elveszik náluk a lényeg. Márpedig abból a tényből kell kiindulnlok, hogy a szakbizottságok — jogkörükből eredően — végérvényesen megoldhatnak egész sor feladatot. A nemzeti bizottság apparátusa — az illetékes szakosztály — segíti a szakbizottságot a feladatok teljesítésében és a megtárgyalásra kerülő kérdésekhez szükséges alapok előkészítésében, s biztosítja azon feladatok teljesítését, melyek a tanács vagy a JNB teljes ülésének határozataiból erednek. A szakbizottság és a szakosztály tevékenysége a kölcsönös együttműködésen alapszik, — tehát a szakosztály nem alárendelt szerve a szakbizottságnak. Ez abban is kifejeződik, hogy a szakosztály vezetője a szakbizottság titkára, tehát nem „behívott" szakember. A NEMZETI BIZOTTSÁGOK szakbizottságai közigazgatásunkban nagy vívmányt és rendkívül jelentős újdonságot jelentenek. De csak ott, ahol helyesen értelmezték a munkakört, s nem fosztották meg politikai tartalmától. — Nem eléggé rugalmas a bizottság — állapította meg Peniažka elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója. — Papírháborút folytatunk csak, pedig a valóságot, a falut, az egész járást Ismerni kellene. És nem kérdőivek alapján, — mondja Petruška elvtárs, népművelési felügyelő. Az őszinte szavak mindegyike csak tudatosítja az Igényt, a népművelési dolgozóknak sokkal több figyelmet kell szentelniök a népművelési munka menetére és ellenőrzésére; s ugyanakkor a jó tapasztalatok terjesztését vállalva szakszerű segítséget kell nyújtani a HNB-k szakbizottságainak és tanácsának, valamint a népművelődési otthonoknak. A közelmúltban tettek is néhány intézkedést. A pártbizottság kezdeményezésére megtárgyalták a tömegszervezetek vezetőivel és a kulturális dolgozókkal a munka feltételeit és összhangját. Azóta azonban minden megakadt. Igaz, szerveztek még szemináriumot Is a színjátszókörök vezetői részére, a jövó hónapban pedig a tánckör vezetőit iskolázzák. Arról azonban, hogy milyen kulturális élet folyik a járásban — bár közel hat hónap telt el a választások óta — nincs, és a jelenlegi munkaszervezés alapján nem Is lehet áttekintésük. IGY TÖRTÉNHET MEG olyan eset — amilyet Lukács elvtárstól, a Csemadok járási titkárától hallottunk —, hogy a čajakovói HNB határozattal tiltotta be — szombat és vasárnap — a televízió nézését a tömegszervezetek klubhelyiségében, mondván: elvonja az érdeklődőket a mozitól. Nem indokolatlan megjegyzés az sem, hogy a Csemadok 68 helyi "szervezete előadásokat tervezett, azonban sem az Ismeretterjesztő Társaság, sem a Járási Népmüvelődési Otthon egyetlen magyar nyelvű előadást sem tudott nekik adni. Helyesebben egyet, de az is a tavaszi munkákról szólt. Ha a tömegekre hatni akarunk, s politikai fejlődésüket szivünkön viseljük, az ilyen körülmények nem kerülhetik el figyelmünket. Dolgozóink nevelése és a feladatokra való mozgósítás ugyanakkor felveti a járási újság tömegalapjának szélesítését is, — az újság magyar nyelvű kiadása révén. Talán a trebišovi, vagy a košicei járási újság gyakorlatát említhetjük, ahol a kiadásban az olvasótábor ilyen Igényét is érvényesítik. • • * Kétségtelen, hogy nagyok a feladatok, s nem kicsiség egy ekkora járás problémáinak áttekintése. Valahol azonban meg kell kezdeni a nagyobb igényességet és felelősséget követelő munkát, mert az egy helyben topogás nem lehet cél. s a töprengés nem lehet élettartalom. A kulturális tevékenységet Is a nagy feladatok színvonalára kel] emelni, s a szocialista építés szolgálatába kell állítani. Minél hamarább kezdik, annál többet használhatnak vele. Fonod Zoltán ötven éve halt meg Lev Nyikolajevics Tolsztoj, a világhírű orosz Író, a nagy szellemóriás, aki grófi származása ellenére az elnyómott paraszttömegek istápolója és izzó szavú védelmezője, a cárizmus engesztelhetetlen ellenfele volt. Tolsztoj életművének méltatása nagy feladat. Vaskos köteteket írtak össze irodalmi művéről, életpályájáról, filozófiai és nevelési elveiről, az orosz társadalom életében betöltött szerepéről. A burzsoá világ tudatlanul vagy Inkább szándékosan görbe tükörben ábrázolta a nagy géniuszt, önmagával és családjával meghasonlott csodabogárnak jellemezte. Különcködésnek, hóbortnak magyarázta azt, ahogyan a darócruhába öltözött, a muzsikot utánzó Tolsztoj életének utolsó éveit leélte. A legújabb szovjet Irodalomtörténeti kutatás eredményei alapján megjegyzésünkben néhány epizóddal szeretnénk rávilágítani, mennyire hamis Tolsztoj életművének polgári szemlélete. Ismert tény, hogy ötven évvel ezelőtt, röviddel a halála előtt Tolsztoj szakított a családjával, otthagyta a Jasznaja Poljana-i ősi kúriát, hogy örökre a nép körében telepedjék le. Az úton megbetegedett; Asztapovo kis vasútállomáson leszállították s nemsokára tüdőgyulladás következtében meghalt. Vajon tényleg családi és egyéb körülmények késztették őt elszánt lépésére? Tolsztoj naplóját, feljegyzéseit, valamint a kortársak emlékeit kutatva biztosan megállapítható, hogy a cárizmus engesztelhetetlen gyűlölete késztette Tolsztojt az ősi fészek elhagyására; ezzel is tiltakozni akart a fennálló elnyomó rendszer ellen. Tolsztoj még a 80-as években véglegesen szakított osztályával. Sokat tartózkodott a nép körében. VigaszItalt, tanácsokat adott, pártfogolt. Élete utolsó napjáig védelmezte a \ tömegek érdekeit. A külföldi lapok. ba írt lángoló hangú cikkeivel magára 1 vonta a cári hivatalok haragját. A i kormányzat megtiltotta neki az írást, de Tolsztoj erkölcsi kötelességének tartotta hogy továbbra is lelepiezze az orosz muzsikok nyomorát és külföldi pártfogókat szerezzen. Hogy' a cári kormányzat mennyire tartott ettől az aggastyántól, az alábbi is jellemzi. Amikor az író megbetegedett, a rendőrség elzárta tőle a népet, senkit sem engedett be hozzá a köznép soraiból. II. Miklós cár ugyanakkor személyesen intézkedett, hogy Parfenij püspök keresse fel a beteget és „térítse meg". A cári kormány propagandacélra szerette volna kihasználni Tolsztoj „visszatérését" az egyház kebelébe, ami azt jelentette volna, hogy megbékül a fennálló rendszerrel. A püspök igyekezete azonban meddő maradt, bár a kormányzat mégis elhíresztelte, hogy a gróf „bűnbánatot tartott". Tolsztoj élt a gyanúperrel s emlékirataiban meghagyta: „Bármit is híreszteljenek,, hogy halálom előtt vezekeltem volna: ha valaki azt állítja, hogy bűnbánatot tartottam és megáldoztam, aljasul hazudik." Tolsztoj életében többször hagyta ott Jasznaja Poljanát. Rendszerint akkor, ha különösen nagy szükség volt segítségére. Például 1891-ben a nagy éhínség idején. Tatjana és Marija lányaival akkor barátjának felvilágosodás gyümölcseiért kapott honoráriumát is teljesen az éhezők megsegítésére fordította, ezenkívül támogatást nyert Franciaországból, Angliából. Amerikából stb. A hatósáA vendégek háza. Sokat időztek e faházban Hja Repin és N. N. Ge festők. A pavilont 1888-ban az író Marija lánya építtette a beteg parasztok befogadására. (A. Miscsenko rajzai) öreg, több mint 150 éves szilfa áll Tolsztoj háza előtt. Ez volt a „szegények fája". Reggelente alatta gyülekeztek a szomszéd falvak parasztjai, hogy segítséget és tanácsot kérjenek a nagy írótól. Tolsztoj sokat beszélgetett a fa alatt. Rajevszkijnak meghfvására a Dankov közelében fekvő Begicsevká birtokon telepedett le. „Szörnyű a labodás kenyér. A sertés és a baromfi sem eszi meg. De az emberek mégis eszik és meg is betegednek tőle." Ekkor fogamzott meg benne az a gondolat, hogy saját költségén tömegétkezdéket állít fel. Másokat is buzdított példája követésére. Persze a nemesség jót mulatott Tolsztoj kezdeményezésén, de nem támogatta őt. Sőt, még bosszankodtak is. Különösen az egyház látott forradalmi tettet a szegény éhezők ingyen táplálásában. A begicsevkai pópa elhíresztelte, hogy Tolsztoj nem gróf, hanem maga az Antikrisztus, aki „csodáival" el akarja veszejteni a tömegétkezdékbe tóduló igazhitű keresztények lelkét. Persze, az ilyesminek nem volt foganatja az éhhalál küszöbén állók körében, csupán kezdték felismerni, az egyház egy húron pendül a cár atyuskával s egyikük sem akarja a nép javát. Tolsztoj pedig lelkesen tovább agitált az ügy érdekében. A Tolsztoj műve számokban Tolsztoj halhatatlan műveit az egész világon olvassák. Eddig 114 nyelven jelentek meg. A szovjet hatalom fennállása óta az orosz nyelvű 994 kiadásban elérték a 88 millió 390 ezres példányszámot. A Szovjetunióban élő népek nyelvein 788 esetben adták ki Tolsztoj műveit összesen 8 millió 394 ezres példányszámban. Tolsztoj legnagyobb művét, a Háború és békét a szovjet hatalom fennállásának 43 éve alatt 149-szer adták ki 14 nyelven, összesen 7 millió 644 ezer példányszámban. Az Anna Karenyln a 93-szor jelent meg 18 nyelven, 4 millió 266 ezer példányszámban. Az író halálának 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunióban 8 millió 370 ezer példányszámban adják ki alkotásait. Tolsztoj művei külföldön is népszerűek. Brazíliában például most az Örökéletű regények sorozatáNovember 20-tól a košicei Lokomotíva turista szakosztálya kiállítást rendez a Műszaki Múzeumban, amelynek fő célja a Keletszlovákiai Kohőművek dolgozóinak megnyerése a turisztika számára. A kiállításon számos szép felvétel, újság, folyóirat és emléktárgy kerül bemutatásra, amelyek a keletszlovákiai turiszJasznaja Poljanán ebben a házban élte le életének javarészét Lev Nylkolajevlcs Tolsztoj, a nagy regényíró. Itt Irta a Háború és béké-t, az Anna Karenyinát, a Feltámadás számos fejezetét, a Családi boldogság, Hadzsi Murát című elbtszéléselt, „Nem hallgathatok" és egyéb nevelési cikkeit. fel itt az aggasitt Turgenyev, Repln, Korolenko, Ge, Nyesztyerov, Tanyejev, Arenszmások. A nagy író eredeti állapotáTolsztoj 1910-ben Sokan keresték tyánt. Megfordult Csehov, Gorkij, Kramszkoj, N. N. L. O. Paszternak, klj, Mecsnylkov s házát megőrizték ban úgy, ahogy elhagyta. gok gáncsoskodása ellenére tízezreket mentett meg az éhhaláltól. Amikor a nagy emberbarát örökre lehunyta szemét, a cári rendőrség készültséget rendelt el. Az erre vonatkozó Írások nemrégen kerültek elő a cári levéltárakból. A kormányzat attól tartott, hogy Tolsztoj halála forradalmi megmozdulásra serkenti a tömeget. Bár feltűnés nélkül akarták eltemetni, temetésén így is 5 ezer főnyi gyászoló tömeg gyúlt öszsze néma vádat, emelve a rendszer ellen, amelyet a megbodogult élete utolsó pillanatáig engesztelhetetlenül gyűlölt. <L) ban jelentetik meg a Háború és békét. A külföldön megjelent első Tolsztoj-mű a Gyermekkor volt. 1862-ben adták kl angolul. A Háború és békét 1879-ben fordították franciára. 1886-ban már a japánok Is lefordították és csakhamar népszerű, közkedvelt olvasmányuk lett. Külföldön az Anna Karenyina 39, a Háború és béke 37, a Feltámadás pedig 34 nyelven jelent meg. tika múltjáról és jelenéről tanúskodnak. November 29-től a földmérő eszközök kiállítása lesz a múzeumban, amely december 11-ig lesz nyitva. A kiállítás anyaga részint a múzeum gyűjteményéből, részint a bratislavai és prešovi földmérő intézetek tulajdonaiban levő tárgyakból áll. (r. 1.) Tolsztoj-ünnepségek Prágában Ma emlékezünk meg Lev Nyikolajevics Tolsztoj, az orosz irodalom géniusza halálának ötvenedik évfordulójáról. A Béke Világtanács kezdeményezésére az egész világon megünneplik a nagy író emlékét. A Csehszlovák Békevédők Bizottsága a kulturális szervekkel és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Társasággal karöltve számos akciót szervez, amelynek keretében méltatni fogják Tolsztoj személyiségét és müveit. A prágai városi könyvtár ünnepi irodalmi estet rendez, ahol Július Dolanskj? egyetemi tanár tart előadást Tolsztoj életéről, egész munkásságát átható humanizmusáról, amely a cseh költők müveire is erős hatással volt. Antónie Hegerlíkova és Vladimír Šmeral, a Hadsereg Színház érdemes művészei cseh költőknek Tolsztoj hatása alatt Irt és Tolsztojról szóló verseit fogják szavalni. Monológ a híres Anna Karenyina regényéből, jelenetek a Háború és béke színdarabból egészítik ki a gondosan összeállított műsort. A prágai Nemzeti Múzeumban nagyszabású kiállítás nyílik. Rendezői értékes anyagot gyűjtöttek össze, amelynek segítségével megismertetik a széles közönséget Tolsztoj személyiségével, nagyságéval, művelnek nemzetközi és csehszlovákiai jelentőségével. A kiállításon az író Csehszlovákiában élő barátainak *és tisztelőinek Tolsztojra vonatkoző hagyatékát is bemutatják, amelyből az irodalomkutatók tudományos munkásságukhoz érdekes és fontos anyagokat meríthetnek. Prágában a kiállítás előreláthatólag három hónapig lesz nyitva, majd a bratislavai pedagógiai könyvtárba viszik át, ahol kiegészítik szlovákiai anyagokkal. A Nemzeti Színház az Élő holttest című drámát hozza színre. Az ünnepi bemutatót a rádió is közvetíti. ÜJ SZŐ 5 * 108" novpmhor 20.